Vörös Zászló, 1961. január-június (17. évfolyam, 1-78. szám)

1961-01-01 / 1. szám

2. oldal BARATÉ FERENC: Újév köszöntése Utolsó órád, perceidet éled, Eltűnsz az ó év ködös éjjelén, Derék, megvénült daliás legény... Távozol, vissza-vissza nézel, Gyémántként csillog hajadon a dér... Most érkezik száguldva utódod, S úgy restelled, hogy remeg a lelked... Éjfél... Kacagás... Fölszárnyal az ének, Országnyi kórust vélünk hallani... Ugye, suhanc, ifjú Újesztendő Te még jobb leszel elődödnél? De nem fogunk sültgalambra várni, Vetésünk zöldet, ezernyi gép zenél... Száll a Szputnyik.. népünk boldogan él. Szovjet Hazánk ritmus és robogás... Párt a zászlónk, az örök haladás... Újév! Ne légy kiszámíthatatlan! Némitsd el a vad fegyverek csövét, Árassz meleget, fényt azon tájon, Hol még az élet rideg és sötét! Tizenkét ifjú, titokzatos hónap, Kezdődő évben ébredő világ! Véres bilincsek porba hulljanak, S harsogjon e szó: világszabadság! % VÖRÖS ZÁSZLÓ 1961 január 1. vasárnap 5жІ¥0Іуе8, őszinte barátság A Bútorkombinátus dolgo­zóit nemrégen nagy öröm ér­te. A Nagy Október 43. év­fordulójának ünnepén levelet kaptak a Prágai Gépgyár írtunkásaitól. A csehszlovák barátok levelükben jogosan büszkélkedtek azzal, hogy mil­­den erejüket latba vetik a ku­bai nép számára készülő meg­rendelés határidő előtti telje­sítése érdekében. Ők ugyanis hatalmas hajómotorokat gyár­tanak. Levelük végén a szo­cialista Csehszlovákia gép­gyártói a következőket írták: «A mi gyárunk a nagy Lenin nevét viseli, aki az Ok­tóber lángjait gyújtotta meg. Mi büszkék vagyunk erre, s bennünket senki sem térít le a Lenin mutatta útról». Az ú­j év küszöbén a bere­­­hovói bútorgyártók válaszleve­­­let intéztek külföldi barátaik­hoz. Nekik szintén van miről írni! A berehovói műbútorasz­talosok saját üzemük példáján mutatták be a prágai munká­soknak a szocialista ipar ro­hamos fejlődését országunk­ban. «15 év alatt, —­ áll a le­vélben — a Bútorkombinátus 11-szeresére növelte az áruter­melést. Még nagyobb távlatok állanak előttünk a hétéves terv során. Ha az idén 16 mil­lió rubel értékű bútorfélét ad­tunk a lakosságnak, úgy 1965-ben már 42 millió ru­bel értékű bútort fogunk ki­bocsátani». A jóléti és kulturális viszo­nyokról a berehovói bútor­gyártók a következőket írták: «A Kommunista Párt és a Szovjet Kormány állandóan gondoskodik rólunk, munká­sokról. Az új évet — a hét­éves terv harmadik évét — üzemünk 12 munkásának csa­ládja ünnepelte az újonnan épült lakóházban. Nemsokára a kombinátus mellett üzemi ét­kezde nyílik s egy újabb nyolclakásos lakóházat adnak át a munkásoknak­. Ezúton kívánunk mind a két testvéri munkáskollektivá­­nak 1961-ben újabb munka­sikereket, még szilárdabb ba­rátságot! Bracsun­a. pionirotthonban a «Fürge kezek» kézimunkakör tagjai Vasan készítik a különböző díszeket az újévi fenyőfa­­szépen Davis M. D., aki a kör foglalkozásait vezeti. pionirottho­ne / l ékt-Megy a levél... «Drága fiam, József! Boldog és békés újesztendőt kiván az egész család...» Így kezdtem levelem, s foly­tatni alig tudtam. Körül vettek a gyerekek, s mindenkinek volt néhány sor üzenete. — Csak irja édesanyám, — szólt Sándor fiam, — sikeresen töltöttük az elmúlt évet. A Ba­rátság Kolhozban kukoricater­mesztő csoportom érte el a leg­szebb termést. Közel 1000 má­zsás zöldmasszatermést takarítot­tunk be hektáronként... — Mi a dohányban értünk el jó termést, — szólt Kató lányom. — Én pedig segédtraktorosból gépkezelő leszek, a kormány mellé kerülök, — hangzott Pis­ta üzenete. Beleszól a levélírásba a­­két iskolás is. Ők kiváló iskolai bi­zonyítványukkal dicsekedtek. A két legkisebb az újévi­­fenyő­ről, a kapott ajándékokról be­szélt bőbeszédűen. 14 gyerekből 12 ült körülöt­tem, s mindegyiknek volt vala­mi üzennivalója az otthonról, a békés munkáról. Már tele lett az első két ol­dal, s én még mit sem írtam ar­ról, amivel lelkem tele van. Ar­ról, hogy ne nyugtalankodjon miattunk, özvegy vagyok ugyan, de nem jár sok gonddal gyer­mekeim nevelése. 16 éven át volt segítségemre az állam. Több mint 30 ezer rubelt adott át ez idő alatt gyermekeim ne­velésére. Ne féltse házunkat sem. Nem ismétlődik meg többé az az újév Csetfalván, melyre a kicsiny gyermekkora óta irtózat­­tal emlékszik. Újonnan épített házunkat biztosan védi az új Tisza-gát. A párt és a kormány mindent megtesz békés és bol­dog életünk érdekében. «Tedd meg te is fiam. Ott a Szovjet Hadseregben őrködj ébe­ren alkotó munkánk, békés éle­tünk és a világbéke felett». Karmacsi Mária: Hős anya, csetovói lakos. Emlékezetes év volt A Ruhagyár kommunista faan­­kabrigádjában, melynek élén Gábor Magdolna áll, a távozó év utolsó napjaiban kettőzött erővel és lelkesedéssel folyt a munka. Gábor Magdolna úgy áll az ag­­regátus élén, mint egy hajóskapi­tány és örömmel jegyzi fel fü­zetébe a következőket: az évi ter­vet határidő előtt teljesítettük. — 1960 örökre emlékezetes marad az életemben, — mond­ja Gábor Magdolna. — Március 8-án a Nemzetközi Nőnap alkal­mából Lenin-rendjellel tüntettek ki. A magas kormánykitünte­tést, az engem ért megtisztelést és bizalmat, odaadó munkával köszönöm meg szeretett Hazám­nak. Úgy tűnik, hogy ettől az eseménytől nevezetesebb nem is létezhet az ember életében. Azonban a mi munkás életünk minden nap telve van örömteli eseményekkel, amelyek ha nem is olyan jelentősek, de mégis ör­­vendeztetik szívünket és egybe foglalva őket, feledhetetlen emlé­ket nyújtanak számunkra az 1960-as évről. Miután harcot in­dítottunk a kommunista munka­üzem megtisztelő címért, a mi nagylétszámú kollektívánk úgy él és dolgozik, ahogy azt a nagy Lenin tanította. Búcsúzva az 1960-as évtől, s örömmel köszöntve az új 1961- es évet, szeretném tolmácsolni egész kollektívám egyöntetű jó­kívánságát és akaratát: mi még odaadóbb munkával fogjuk szi­lárdítani a béke ügyét. 1960 a béke és haladás erős sikerének éve Visszatekintve az emberiség által 1960-ban megtett útra, le­het mondani, hogy ez világ­jelen­tőségű események éve volt. Kü­lönbözőek voltak ezek az ese­mények és azokban, akárcsak a tükörben, a nemzetközi politika két alapvető irányvonala tükrö­ződik: a békéért, függetlenség­ért és az összes emberiség bol­dogságáért folyó harc, valamint a nemzetközi feszültség fokozó­dásának, az elnyomott népek nemzeti- felszabadító mozgalma elfojtásának irányvonala. Az 1960-as év a Szovjetunió békés kezdeményezéseivel vált nevezetessé. Hruscsov N. Sz. elvtársnak, a Szovjet Kormány vezetőjének utazásai Ázsia or­szágaiba, Franciaországba, Auszt­riába, hozzájárultak a nemzet­közi helyzet enyhüléséhez, a.. or-­­­szágok és népek közötti kölcsönös megértés megtermtéséhez. Hrus­csov N. Sz.-nek a külföldi orszá­gokban tett látogatásai a békés együttélés politikájának, melyet országunk folytat, szemlélteti megnyilvánulásai voltak. De a Szovjetuniónak a békére és­­ népek közötti barátságra vall felhívása nyilvánvalóan nerr­e váltott ki tetszést a reakció és a háború erőiben. Az imperialis­­­ta államok, mindenekelőtt pedig­­ az USA vezető körei mindent megtettek, hogy megakadályoz­­­zák a nemzetközi feszültség eny­hülését. Ebből a célból az ame­rikai imperialisták «U—2» és «RB—47» kémrepülőgépeket küldtek a békés szovjet légbe és meghiúsították a csúcstalálkozót A feszültség fokozása politiká­jának folytatódása nyilvánvaló­vá vált az USA-nak Kuba-elle­­nes agressziós cselekedeteiben, a NATO országok atomfegyverrel való felszerelése tervében, vala­mint azon törekvésekben, hogy elfojtsák Laosz és a Kongói Köz­társaság nemzeti fel­szabadító harcát. Most az imperialistáknak mind nehezebbé válik megvalósítaniuk a népek kifosztására és egy újabb háború kirobbantására irányuló tervüket. Korunk fő jel­lemvonása abban rejlik, hogy a szocialista világrendszer az em­beri társadalom fejlődése döntő tényezőjévé alakul. Elérkezett az az idő, amikor a Szovjetunió, a szocialista országok és a világ összes békeszerető erőinek együt­tes erőfeszítéseivel meg lehet fékezni a háborús gyújtogatókat. A kommunista- és munkáspártok küldötteinek értekezlete, melyet Moszkvában 1960-ban rendeztek meg, korunk kimagasló esemé­nye. Ez az értekezlet teljes pon­tosságában és egészében mutat­

Next