Vörös Zászló, 1963. január-június (19. évfolyam, 1-87. szám)

1963-01-01 / 1. szám

1­963 január 1, kedd VÖRÖS ZÁSZLÓ KEDVES BARÁTNŐK Peni? köntösbe öltözött a kí­gyózó utca. Szakadatlanul hulla­nak a fehér hópelyhek, mintha csak azonnal el akarnák tüntet­ni az utón a nyomokat. A gyermekek, felnőttek ün­nep előtti hangulatban vannak, nem törődnek a hóviharral, jár­tak az utcán. A zajos gyermek­­,sereg között egy ismerős fiucs­­kát fedeztem fel. — Ivánka, anyukád odahaza van? — kérdeztem. —■ Nem tudom, — nevet a "bicska, s fut a hóban kis bará­tai után. Mária Ivanovnánál csak szüle­it: Mihajlo Mihaj­lovicsot és And­ra Jurijevk­át találtam otthon. —­ Hol van a lányuk? — A barátnőjéhez ment, meg­­beszélik, hogyan ünnepelhetnék meg az újévet. Még meg sem érkeztem kérdezni, hogy hol találhatnám meg a csoportvezetőnőt, amikor az ajtóban meghallottam a hang­­ját. Vidáman, ikipurult arccal lé­­pett be a házba. **­ Üdvözölni akarjuk, — (KARCOLAT) mondotta, — versenytársainkat az új év alkalmából. Mária Ivanovna kezében szí­­nes borítékot és egy vörös tuli­pánt ábrázoló képeslapot tartott. — Miről írnak nekik? Bizo­nyára a kukoricáról? — Nem találta el, — vála­szolt kissé szégyenkezve. A képeslapon e szavak olvas­hatók: «Köszöntünk benneteket, barátnőink az újév alkalmából! Kívánjuk, hogy életetek és mun­kátok 1963-ban olyan szép le­gyen, mint ezek a tulipánok. Gazda Mária csoportjától». Ma olvassa ezt az üdvözletet Marsics Anna, a klinovói Kom­­szomol Kolhozban barátnőivel együtt. Alig fél év telt el azóta, hogy Gazda Mária először hallotta Marfics Anna nevét, de máris szoros barátságot kötöttek. Mind­kettőjüket közös cél fűzi össze: a bő kukoricatermésért folyó harc. Marfics Anna kommunista ver­senyt indított azért, hogy mun­kaeredményen­ket illetően 2 —3 év alatt egy színvonalra emelkedjenek a munkahősök cso­portjaival. Gazda Mária támogatta barát­nője kezdeményezését. «Engem, mint csoportvezetőt lelkesít akaraterőd, — írta a kli­novói csoportvezető. — Hálás vagyok neked, hogy támogatod kezdeményezésemet». Azóta a két barátnő, Marsics Anna és Gazda Mária levelezés­ben állnak. Kicserélik munkata­pasztalataikat, meghívták egy­mást vendégségbe. Mind a ketten derekasan dolgoztak, mindkettő­jüket nagy megtisztelés érte: le­fényképezték őket a területi komszomolszervezet vörös zászló­ja alatt és megajándékozták őket saját fényképeikkel. Szoros barátság fűzi Gazda Máriát Marsics Annához. Az 1962. év úgy kerül be életük történetébe, mint a párthatároza­tok valóraváltásáért folyó harc ragyogó oldala. Pecsora I. Zaricse, Lenin Kolhoz. A HOLNAP KÜSZÖBÉN A NAPTÁR­­ utolsó lapja... •­­ Amikor tegnap leszakítot­tam, úgy éreztem, mintha egy nevezetes küszöböt léptem volna­ át, s egy új nap kezdődne szá­momra, amikor túl vagyok a­­múlt évi gondokon és nehézsége­ken. De ugyanakkor szívemben né­mi fájdalom hasított, amilyen ak­kor szokott, amikor ha barátaink­tól válunk el. Hiszen az 1962-es év sok újat, érdekeset, neveze­teset hozott mindannyiunk szá­mára. Visszaemlékszem a tavasz­­­­ra, amikor a kukoricát vetettük, Virág Ferenc csoportvezető így szólt: — Sok minden függ a vetés­től. Ha jól vetünk, szépen kikel­nek a növények, s ha jól meg­műveljük a vetéseket, bő ter­mést érünk el. A csoport minden tagja be­csületesen, szorgalmasan dolgo­zott. Arra törekedtünk, hogy bő kukoricatermést takarítsunk­ be. Természetesen a csoport fia­talabb tagjainak néha nehéz volt együtt haladni egyes munkálatokb *an a tapasztalt kukoricatermesz­tőkkel. Ekkor segítségükre siet­tek idősebb elvtársaik. Tanítot­ták őket, átadták tudásukat. Mikor Zaglada Nagyija Gri­­gorjevna a kolhozmezők dolgozói­hoz fordult azzal a felhívással, hogy «Őrizzük meg a földműves­­becsületet», csoportunk minden tagja támogatta azt. Már én sem vagyok fiatal, akárcsak Nagyija Grigorjevna. Már pihenhetnék is. De ha vala­ki erre hivatkozik, így válaszo­lok: — Addig fogok dolgozni, míg erőm nem mondja fel a szolgála­tot. Hiszen nem lehetek azoknak a nagy változásoknak, melyek országunkban végbemennek, kö­zömbös szemlélője. A betakarítási munkálatok kezdetén kolhozunk kezdemé­nyezte, hogy a Nagy Október évfordulójára befejezzük az ösz­­szes őszi mezei munkálatokat. Kezdeményezésünket területünk valamennyi kolhoza támogatta. Reggeltől estig a csoportban dolgoztam. E napokban különö­sen szorgalmasak voltunk. Szép termést takarítottunk be: hektá­ronként 65 mázsa kukoricát. A naptár utolsó lapja... A hét­éves terv negyedik évének utol­só napja... Mennyi változást ho­zott az 1962. év! Megváltoztak az emberek, megváltozott falunk is... önkéntelenül Masikba Mihaj­ló ismert dalának sorai tolulnak ajkamra, mely arról szól, hogy megváltoztak embereink, meg­változott vidékünk és életünk. Megyek a faluban, öröm tölti el szivemet. Kulturmódon és tel­­hetősen élnek embereink. Tágas lakóházak emelkednek az út mindkét oldalán. Nézzük a mű­velődési otthont. Igaz, ez még nincs befejezve, de az idén már átadják a használatnak. Az 1963-as év még nagyobb átalakulásokat, még nagyobb győ­zelmeket tartogat számunkra. Hiszem, hogy sikereink még szeb­bek lesznek. És ezért örömmel mondom: Bolog új évett Molnár V., a vinohradovói kerületi Határőr Kolhoz tagja. FABIAN Sz. F. a Kalinin Kolhoz (Perekresztja) sertés­gondozója közel 500 mázsa sertéshúst termelt. MELYNIK І. V. a Csapajev Kolhoz (V. Rakovec) csoportve­zetője hektáronként 112 mázsa szőlőt szüretelt. SZEMEDIJ M. I., a Győzelem Kolhoz (Kamjánszke) borjú­­gondozója 830 gramm napi súlygyarapodást ért el. — Az új fáradhatatlan kuta­tói — mondják a Vinohradovói Műanyagfeldolgozó Gyárban Szi­­monov Jevgenyij és Orlov Jevgenyij munkásokról. Meg is érdemlik ezt az elis­merést. 1962-ben 9 értékes ész­szerűsítő javaslatot nyújtottak be. E javaslatok révén sokat emelkedett a munka termelékeny­­­sége. A felvételen: Szimonov і (balról) és Orlov J. munka köz­ben. Kovács J. felvétele. 3. oldal Korosak... de szivük fiatal A hó vastag puha taka­róként feküdt a tájon. Csi­korgó hideg volt. Ködöböc Béni a maga 74 évével, bár még alig szürkült, megszo­kott mozdulattal nyúlt vat­takabátjáért. — Csak nem megy dol­gozni ilyen cudar időben? — kérdezték gyermekei. — Mennem kell... — vá­laszolta az öreg. — Az idén még egyetlen napot sem hi­ányoztam. Nem tudok én otthon ülni most sem. Vala­mi dolog mindig akad a cso­portban. Kiss Károly csoportjában úgyszólván fiatal nem is dolgozik. Baksa Károly, Ködöböc Mihály, Veress Gábor, Tóth Sándor, Baksa Károly, Baksa Pál, vala­mennyien közel, vagy felül vannak a 70 éven. De ez nem látszik meg munkáju­kon. Mindannyian 300 — 400 munkaegységet dolgoz­tak le az elmúlt évben. A kolhozban övék a legszebb szőlőtermés — 63 mázsa hektáronként. De volt év, hogy a 100 mázsát is felül haladták. A kolhoz más termelési részlegén is nagy számban találunk koros embereket A kukoricatermesztők kö­zött jó munkájával tűnik ki Tóth Rozália 74 éves asz­szony. A sertésfarmon az idős Barath Gábor ma is jó példával, sok hasznos taná­csával segíti a fiatalokat. Senki sem hívja őket munkába. Sorsuk sem kény­szeríti őket, hiszen va­lamennyien anyagi segítsé­get kapnak a kolhoztól, hozzátartozóik is szívesen ajánlják fel támogatásukat Mégis mennek, mert csodá­latos korunk nagyszerű ese­ményei új erőt kölcsönöznek nekik. Ereikben az alkotó ember, a kommunizmus épí­tői vére lüktet. Turóczi , Popova, Lenin Útja Kolhoz. BOLDOG CSALÁD A­z új év küszöbén kel­lemes a múltra emlé­kezni, átlapozni az elmúlt évi naptárt. A házban csend honol. Az idősebb gyerekek Sándor, József és Gábor könyveket olvasnak, a kisebbek már édes álomba merültek. Né­mán gyönyörködöm bennük. Hogyan tudtam volna eltar­tani egy ilyen családot eze­lőtt? De most segít az állam. A tizedik gyermek születése után 175 rubel segítséget kaptam. Tavaly a kormány az «Anyai dicsőség» első fokozatával tüntetet­t kapitalista jön, szintén vasf­ú, sokgyermekest!! tűk ál­lás most a helyzet. Gyer­mekeink jól fel vannak öl­tözve. Itt a faluban, Dobro­­szillán járnak iskolába. A legidősebb fiam, Sándor, aki már 17 éves, a kolhoz építé­szeti brigádjában dolgozik s az esti iskola 9. osztályában tanul. Határtalanul örülök és bol­dog vagyok, hogy gyerme­keim bőségben nőnek fel, nem ismerik a.­ nyomort. De ahhoz,­gyen.

Next