Vörös Zászló, 1965. január-június (21. évfolyam, 1-77. szám)
1965-01-01 / 1. szám
r 2. VÖRÖS oldal ZÁSZLÓ 1965 január 1, péntek 6аААААААДАААААЛААДААААААААААА4ААААААА4АААААДаАААЖАААААА4А^АдАЖАЖ4АААЖ4АА»А4ААААА AAAAAAAAAAAAAAAAAA^ RAGYOGJON MINDIG A NAP A téli nap a vége felé közeledett. A rózsaszín láthatár peremén bíbor korongként tündöklött a Nap. Utolsó sugaraival mégegyszer beragyogta a tájat, majd eltűnt. Zán Vaszil, aki gyönyörködött a természete szép látványában, úgy vette észre, mintha rámosolygott volna a Nap. Ahogy visszagondolt az eltelt évre, szívét jóleső öröm járta át. Már csak azért is, mert a vezetése alatt álló brigád a legszebb termést érte el tavaly a kolhozban. Azonkívül ő, az egyszerű kolhozista fia sikeresen védte meg diplomáját a Lvovi Mezőgazdasági Főiskolán. Képzett közgazdász, agronómus lett. Régebben erről szülei álmodni se mertek volna. S ami régen csak álom lehetett, az most, a szovjet rendszerben valósággá vált. A Sevcsenkó Kolhozban nemcsak Zán Vaszil mezei brigádvezető dolgozik főiskolai végzettséggel. A vezetők közül már többen megszerezték vagy a közeli jövőben megszerzik a főiskolai végzettséget. Alig néhány napja, hogy hazatért Lvovból a hatodik évfolyam befejezése után Bábics Iván, a kertészeti brigád vezetője. Az ősz folyamán szép zöldségterméssel ajándékozta meg a kolhozt és tagjait. Most pedig nagyszerű tudásával, jó bizonyítványával szerzett örömet. Most az újév küszöbén érkezett haza Lvovból Szakszón Mihajló, a farm vezetője és Brics Jurij, a kolhoz közgazdásza. Ők is, akárcsak Bábics Iván, sikeresen fejezték be a hatodik évfolyamot. Néhány hónap múlva diplomájukat fogják megvédeni és ők is szakemberekké válnak. A kolhoz diplomásai úgy határoztak, hogy ebből az alkalomból együtt ünnepük meg az Újévet és az újévi fenyő alatt elbeszélgetnek további terveikről. Sok boldogságot barátaink a tanulás mezején, s úgyszintén a munkában .Csak ragyogjon továbbra is fölöttük a Nap! Sevcsenkó Kolhoz. CSIKA J. ГТТТМтТТТМТТтттттТТТТТТТТТТТТТТТТТТТТТТУТТТТТТТТТТТГТТТТТГТТТТТТТТТГТТГТГТТГТТТТТТТТТ^ЯТТТТТТТТ^ HAZAVATAS. З Ez a szó különö «sen büszkén hang-zik ma, az Újév napján. Berehovón a Vörös Hadsereg utcán egy 24 lakásos házat adtak át a használatnak. Lakást kapott abban Koltunyuk V., a Javítóüzem mérnöke is. A lakások összkomfortosak. Koltunyuk elvtárs és felesége, Antonia Mikolajevna szabad idejüket gyermekeikkel töltik. í ! Iszák Vaszil levelet ír... FEHÉR boríték fekszik az asztalon. A felső sarkában a feladó сіте: Nemes Mike, 13532 Angiin st. Detroit 12, Michigan, USA. Iszák Vaszil csendesenfelemeli a levelet és kiveszi a borítékból. Már majdnem kivülről ismeri tartalmát, amit távoli barátja irt Amerikából. «Rossz hirt közlök veled testvérem. Meghalt Iszák Jurko, falubelid». Emlékezetében még most is él Iszák Jurko alakja. Valamikor ő volt Priborzsavszke legszebb legénye. Az első világháború előtt vándorolt ki Amerikába. — Kivándorlók Amerikába pénzt keresni. Ha hazatérek házat építek és családot alapítok, — mondta vidáman, amikor búcsúzott falubelijeitől Nem úgy történt, ahogy elképzelte. Iszák Vaszil az óceánontúlon keresve szerencséjét, Clevelandban találkozott Jurkóval. Találkoztak, de nem ismert rá. Csontvázzá soványodott, szegény és kimerült ember volt. — Hogy vagy Jurko? — kérdezte tőle. — Úgy mint az ördögszekér, — nevetett csípősen. — Ahová a szél visz ott vagyok. Iszák Vaszil rögtön megérezte barátjának szavaiban a keserűséget, ő is, akárcsak a szél által felkapott tollpihe, csavargott Amerikában és már nem is a mesebeli boldogságot kereste, hanem a mindennapi megélhetéshez szükséges fekete kenyeret. Hat év alatt mindössze annyit gyűjtött össze Clevelandban, hogy kifizethette a vonatjegyet Kanadáig. Azt beszélték, hogy ott a hegyekben új utat építenek, és úgy hallotta, hogy jól is fizetnek. Gondolatában újból feltűnt Iszák Jurko alakja. Nincs már az élők sorában. Meghalt, elpusztult, mint a palánta az idegen földben. A koporsó lett az örök háza. Milyen jó, hogy eldobta magától azt a «mennyországot». Ez a sors várt volna reá is. Már több éve, hogy hazatért, örült a szíve, amikor szülőföldjére lépett. Milyen kellemes vasárnaponként, amikor az unokákkal játszadozik. Marijka, az unokája, szemben lakik vele. Gyönyörű házat építettek. Maga Iszák Vaszil is jólétben él. Nyugdíjat kap. Két évvel ezelőtt a mészgyár dolgozói ünnepélyesen búcsúztak el a megérdemelten nyugdíjba vonulótól. Vette a tollat, s bemártotta a tintába. A fehér papírlapon megjelentek az első sorok. Hadd tudja meg a távoli barát az ő boldogságát, ír neki életéről, öröméről, arról, hogyan fogadja az újévet. Személyes boldogsága összekapcsolódik faluja gyors fejlődése miatt érzett örömével. Ha az egyikről ír, a másikról sem hallgathat. Tolla nyomán megelevenedik előtte az egész falu lakóinak boldog élete. ZVONAR V. Boldog újévet Barátaink! Üdvözölte Vágerics elvtárs, a Győzelem Kolhoz elnöke Bajusz P., Estók M., Tóth K., Likovics M., Turjanica V., Molnár J. idős kolhozistákat nyugdíjbavonulásuk alkalmával. Boldogok az idős kolhozisták, mert az új évtől kezdve nyugdíjat kapnak az államtól. Iberál E. felvétele. Műbútorasztalos lettem A gyalu végighaít a deszkán, nyomába felgöndörödik a fodróc. A gyalupad mellett egyremásra növekszik az alkatrészek halmaza. Nem birok betelni az asztalos munkájával. Az felfigyelve érdeklődésemre, meg is kédezi: — Mi az? Tetszik? — Nagyszerű szakmája van, — válaszoltam. Másnap a műhely vezetője megszólított. — Gyurka. Tóth mellett az asztalos mesterséget fogod tanulni. Tóth Mihály apránként adta át nekem gazdag tapasztalatát, megtanított mesterségére. Tőle tanultam meg mi az a munkafegyelem, vezetett be a társadalmi munkába stb. Amikor önállóan álltam a munkapad mellé, Tóth elvtárs oda lépett hozzám: — A munkában a legfőbb, hogy figyelemmel legyünk az emberek kívánságai iránt. Mindig ezt tartsd szem előtt, — mondta nekem. Műhelyünk komplett háló- és konyhabútorokat gyárt. Ezenkívül szolgálatainkat igénybe veszik az építkezők. Számukra ablakokat, ajtókat készítünk. Határtalanul boldog vagyok, hogy hasznára lehetek embertársaimnak. Munkámat egyre tökéletesíteni akarom, hogy az egyes alkatrészek minél jobb minőségűek legyenek. Nagyszerű dolog, hogy egész műhelyünk így tesz. Amikor összegeztük az évi eredményeket kiszámítottuk, hogy az elmúlt évben az általunk készített bútorok 150 lakás díszévé váltak. Ebből egy tucatnál több terven felül készült. Kombinátunk egész kollektívája számára örömteli volt az elmúlt év. A harmadik negyedévben a területen mi nyertük el a második helyet a közjóléti üzemek között. A kerületi vezetőség dicsérő oklevéllel tüntetett ki bennünket. Ez a mi iránytűnk lett új célok felé törő munkánkban. Az évi tervet az októberi ünnepekre teljesítettük. Számomra különösen örömteli volt ez az év. Bizton állíthatom, hogy ebben az évben raktam le jövőm alapját. Műbútorasztalos lettem. OLÁH !„ a vinohradovói Közjóléti Kombinát asztalosa. MARIKA ÖRÜL A falu fölött elnyújtott szirénahang száll. Az ilniceiek ehhez még nincsenek hozzászokva. A sziréna hangja még csak rövid ideje hívja munkába az embereket, de máris mint gyönyörű zeneszó kelt visszhangot a munkások szívében. Nagyszerű ajándékot kaptak: új gyárat — a hegesztőberendezések gyárát. Andrisko Mária komszomol halad az utcán. — Sok szerencsét lányom! — köszönt rá egy asszony. — Köszönöm, viszont! — válaszol és derűsen elmosolyodik, öröm tölti el szívét. Tavaly ilyenkor még az iskolapadban ült, s az álarcosbálra készült. Most pedig úgy találta az újév, mint képzett munkást. — Emlékszel Anna, — szól Mária barátnőjéhez, aki szintén az Ilincei Középiskola végzőse volt, s most vele együtt dolgozik, — mennyit izgultunk tavaly az érettségi előtt? — Emlékszem, — mondja nevetve. S a lányok beszélgetve haladnak munkahelyük felé, öröm tölti el Andriska Mária szívét úgy maga, mint barátnői, az egész kollektíva fölött. Hiszen gyáruk terméke nagyon is keresett cikk. Naponta érkeznek megrendelések a különböző városokból. Egyesek már meg is kapták a megrendelt felszerelést. Gyárunk még nem dolgozik teljes kapacitással. Az újév küszöbén kaptunk újabb gépeket Nagyszerű dolog, hogy a gyár születésével új élenjárók is születnek. Ezek között van Burenko Jurij kommunista esztergályos, Andrisko Mária, Kopin Anna, Romacsevszkij Fedor komszomolok és mások. Az újév alkalmával felragyognak nálunk a fenyőkön a gyertyák. — Boldog újévet, új sikereket az új gyárban! — kívánják a munkások egymásnak. BARNA O., az Ilnicei Hegesztőberendezés Gyár párttitkára.