Vörös Zászló, 1965. január-június (21. évfolyam, 1-77. szám)

1965-06-10 / 69. szám

Moszkvában leleplezték új LERMONTOV M. J.­­ emlékművét Június 4-én Moszkvában a Lermontov-téren lévő parkban ünnepélyesen le­leleplezték Lermontov M. J. emlékművét. Az emlékmű leleplezésére eljöttek a fő­város dolgozóinak ezrei. Négy órakor megérke­zett a helyszínre Brezsnyev L. I., Voronov J. I., Kiri­­lenkó A. P., Koszigin A. N. Az emelvényen a párt és kormány vezetőivel együtt voltak a szovjet írók és művészek képviselői. Brezsnyev L. I. elvágta a vörös szalagot és az álla­mi Himnusz felhangzásakor az emlékműről lehullott a fehér lepel és a közönség elé tárult Lermontov M. J. bronz szobra, amely magas gránit alapzaton áll. Este ünneni nagygyűlést tartottak.­­ (TASZSZ) ­ Igazodjunk az Alen­ard fejdnőkhöz Sok kiváló fejőnő van ke­rületünkben. Nem kímélik erejüket, hogy napról nap­ra szebb eredményeket ér­jenek el munkájukban. Ezek közé tartoznak Szides Má­ria a Győzelem Kolhoz, Se­bestyén Piroska a XXI. Pártkongresszus Kolhoz, Szabó Emma a Csapajev Kolhoz fejőnője és mások, akik már több mint 1000 kilogramm tejet fejtek tehe­nenként. Elsősorban az ő munká­­kásuknak köszönhető, hogy az Út a Kommunizmushoz és a XXI. Pártkongresszus kolhozok már jelentést tet­tek, hogy teljesítették a tej termelése terén félévi előirányzataikat. Június fo­lyamán már terven felül ter­melnek. A kerület egészben véve is eleget tett öt havi tejtermelési feladatának. A sikerek vitathatatla­nok. De ismerjük el, kerü­letünk állattenyésztői még nem tesznek meg mindent a tejtermelés növelése érde­kében. Hány és hány liter tej, hány mázsa vaj és mi­lyen nagy mennyiségű más tejtermék vész el azáltal, hogy egyes kolhozok állat­tenyésztői nem zárkóznak fel az élenjárókhoz. Vajon normális állapot-e az, hogy a Lenin Útja Kolhozban az év elejétől mindössze 443 liter tejet fejtek tehenen­ként, amikor számos kolhoz 900—1000 li­ter tejet ért el? Semmikép­pen sem! Most a kolhozok nem panaszkod­hatnak takarmányhiányra. Takarmány min­dnütt van elegendő. Dúsak a legelők, bő termést hoznak a kaszá­lók. Minden gazdaságban akadnak élenjárók, akik tu­dásukkal, odaadó munká­jukkal másoknál nagyobb eredményeket érnek el. Ezek tapasztalatát nem sza­bad véka alá rejteni. A far­mok vezetőire, zootechniku­­saira vár az a feladat, hogy ezt mindenkivel ismertes­sék, s a gyakorlatban al­kalmazzák. Rendellenes do­log például, hogy Pécsi elvtárs, a Győzelem Kol­hoz farmvezetője belenyug­szik, hogy csupán Szider Mária ér el magas tej­hoza­mot, s mások még felét sem fejik annak, amit­­. Ilyen a helyzet a Csapajev Kol­hozban is. Lehetőségeiknél keve­sebb tejet termelnek a gaz­daságok azért is, mert nem tartanak elegendő tehenet, s nem számolják fel a far­mokon a meddőséget. A Le­nin Kolhozban 31 tehénnel kevesebb van, mint tervük előirányozza. A Lenin Útja Kolhozban 37, a XXII. Pártkongresszus Kolhozban csak 34 borjút értek el min­den 100 tehén után. Rövidesen nagy esemény részesei lesznek az ál­lattenyésztők. Számosan vannak a kerületben, akik máris elnyerték az állatte­nyésztők ünnepségén való részvételi jogot. De megelé­gedhetünk-e azzal, hogy csupán néhányan részesülje­nek ebben a­ nagy megtisz­teltetésben? Semmiesetre sem. Az élenjárók előtt most az a feladat áll, hogy magukkal vonják a gyen­gébbeket, oktassák, támo­gassák munkájukban őket. A pártszervezeteknek, szak­embereknek és a kolhozok vezetőségeinek is ezt kell tenniök. Az állattenyésztési helyiségek rendbehozásáért is A bukovinai kolhozok értékes kezdeményezése Harcolva az SZKP KB márciusi plénuma határo­zatainak valóraváltásáért, a Csernovici terület zásztav­­női kerülete Bolsevik Kol­hozának, novoszelicei kerü­lete Zsdanov Kolhozának és kelmeneki kerülete Bolse­vik Kolhozának tagjai érté­kes kezdeményezéssel lép­tek fel. Felhívással fordul­tak az összes mezőgazdasá­gi dolgozókhoz, hogy hoz­zák rendbe az állattenyész­tési helyiségeket és teremt­senek a farmok dolgozói számára jó munka és megfe­lelő pihenési körülménye­ket, hogy ezzel is méltóan fogadják a Nagy Október 50. évfordulóját. Ezt a kérdést megvitat­ták a kolhozok közgyűlése­in, ahol elhatározták, hogy 1965—■ 1966-ban példás rendet teremtenek a kolho­zok farmjain. Mindenek­előtt utakat építenek a farm épületei között és a takar­mánytárolás helyéhez. Meg­hirdették a farmrendezési hónapot. Tervbe vették, hogy minden épület mellett tereket építenek a takarmá­nyok kirakására, rendbe­hozzák a tejközpontokat. A tehénistállókban, a sertés­ólakban és a takarmány­­konyhákban mosdókat sze­relnek fel. Az állattenyész­tők részére külön pihenőszo­bákat rendeznek be. A far­mokhoz vezető utak mentén díszfákat ültetnek, hogy a farmok környéke kertekké váljon. A kiváló kolhozok kez­deményezését jóváhagyta az Ukrajnai KP Csernovici te­rületi bizottsága és felka­rolta a terület több gazda­sága. (RATAU) VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! VÖRÖS ZÁSZLÓ Az Ukrajnai KP Berehovói Kerületi Bizottságának és a Dolgozók Képviselői Kárpátontúli Területi Berehovói Kerületi Tanácsának lapja. 21. évfolyam.­­**** ******** *****^ X 69. (2639). sz.­­ 1965 junius 10 csütörtök ********** Ara­b képek. * I­ I Az újság ukrán és magyar­­ nyelven jelenik meg. 1)Meghosszabbítjuk BERENDE-­­ZÉSEKET, amelyekkel államunk látja el a munkáso­kat, joggal nevezik az üze­mek arany alapjának. Már meg­szoktuk, hogy egyre újabb munkapadokat vagy automati­kus gépsorokat szerelnek fel, amelyek megkönnyítik mun­kánkat és termelékenyebbé te­szik azt. Kombinátunkban például az utóbbi évek alatt gyökeres változások mentek végbe a műszaki ellátás terén. Külön­böző gépek állnak az asztalo­sok rendelkezésére a há­­lóbútorok kibocsátásában. Mindez nagyon jó. De nem le­het-e meghosszabbítani a gé­pek üzemképességét? Úgy gondolom, hogy lehet, sőt szükséges. Hiszen amikor le­írnak egy-egy munkapadot, olykor nem gondolkozunk el afelett, milyen okok miatt mondta fel az a szolgálatot. A leírási jegyzőkönyvekben gyak­ran tüntetik fel defektnek az állványok megkopását, a tenge­lyek görbülését, a csapágyak fészkeinek megrongálódását. De ezeket a hibákat meg le­hetne előzni. És ez elsősorban függ attól a dolgozótól, aki a munkapad mellett dolgozik. Én egy fényezőpadnál dol­gozom. A munka megkezdése előtt minden alkalomkor fi­gyelmesen megnézem az alkat­részeket, lekenem azokat, kipróbálom hogyan dol­gozik a gép üres járattal. Ha nem észlelek semmilyen külö­nös zajt, munkához látok. De előfordul, hogy a vibrációtól olyankor meglazulnak az átté­tek, kiugranak fészkeikből a rögzítőik. Ilyen esetekben nem várok a javító lakatosra. A külső javításokat mindig magam végzem el. Ehhez meg van a szükséges felszerelésem: franciakulcs, csavarhúzó és ha-­­rapófogó. Szerszámaimat nem zárom el, mert gyakran for­dulnak hozzám segítségért munkatársaim és én szívesen segítek nekik. Befejeződött a váltás. Le­hetne nyomban haza indulni. De én soha sem sietek. Első­sorban rendbehozom munkahe­lyemet és a munkapadot. A munkapadok figyelmes gondozása, a munka helyes megszervezése kedvező körül­ményeket teremtettek a terme­lés normái teljesítésére. És ami a legfőbb, elértem, hogy a munkapad már négy éve dol­gozik alapvető javítás nélkül. Ha beszámítjuk, hogy minden éven legalább egyszer tervbe van véve a javítása, akkor ért­hető milyen kifizetődő a gé­pek helyes karbantartása. Azért fordítok soraimban kü­lönös figyelmet a munkapadok jó kezelésének szükségességé­re mert sajnos, nem minden munkás viseltetik odaadóan kö­telességei iránt. Olykor az üzemrészekben rendetlenséget, bepiszkolt munkapadokat le­het látni. Egyes munkások közönyö­sen szemlélik ezeket a hiányos­ságokat és nemcsak hogy ma­guk nem javítják ki a gépet, de a lakatosokat sem kérik meg erre. Ezzel nagy kárt okoznak az üzemnek. Ilyen közönyös munkások vannak a mi kombi­f­z­nátunkban is és más üzemek­ben is. Azt szeretném, hogy a gépek odaadó kezelői, akikből sok van, felügyeletük alá ven­nék a gépek felhasználását, ta­nítanák az ifjú munkásokat. Ha szeretettel és igyekezet­tel fogunk viseltetni munkánk iránt, akkor munkapadjaink to­vább fognak szolgálni. MITRE­J„ a Berehovói Bútorkombi­­nát munkapadkezelője. A a munkanapok üzemképességét Ь) Egy sorsú leányok Dnyipropetrovszki terü­let, Pjátihátki, Zujeva Ká­­tya, Szavcsuk Varja és Szics Ljuba nővérek, akik az Engels Kolhozban borjú­­gondozók, kiharcolták az el­ső helyet a pjátihátszki ke­rület állattenyésztői szoci­alista versenyében. Minden lány 40 borjút gondoz. Az általuk elért borjankénti súlygyarapodás május hó­napban napi 825 grammot tett ki. Kátyát és Varját a kolho­zisták­­egy sorsú lányod­nak nevezik. Eery napon születtek, egy napon fejez­ték be a nyolcosztályos is­kolát és egy napon kezdtek dolgozni mint borjúgondo­­zók a farmon. A kolhoz kommunistái egy napon fo­gadták őket az SZKP tag­jainak sorába. Egy napon szólott a faluban a zene, amikor a lányok lakodalmát tartották. Az idősebbek nyomdokain halad Lyuba is, aki komszo­­moltag. Az elmúlt évben, az iskola befejezése után , szintén borjúgondozónő lett. Most a három leány mun­kájához igazodik a kerület minden állattenyésztője. desszai terület. A szara-Kolhozában éjjel nappal folyik a rozs kaszálása és silózása. Minden hektár 500—600 má­zsa zöldmasszát ad. »МИМИИМ****»4**»*М*«*»»*»»* ♦ f f f t ♦ ♦ I I ♦ * ♦ I\ f ♦ A FELVÉTELEN: a zöld­massza silógödörbe rakása. Fatyejev A. felvétele. (A RATAU fotokrónikája) f 4 *

Next