Vörös Zászló, 1969. július-december (25. évfolyam, 76-152. szám)
1969-10-18 / 123. szám
Bíbor acél Akkor, 25 ével ezelőtt is aranyész volt, bíborvörös levelek hullottak a földre, száraz széna és gombaillat szállt a levegőben. Már majdnem egy óra telt el (milyen lassan halad az idő!), azóta, hogy eldördült az utolsó lövés és utána néma csend lett. Később már csak néhanéha hangzott fel egyegy rövid sorozat, vagy egyes lövés. Hangjuk egyre messzebbről szólt. Még pirkadat előtt megszökött a munkatáborból és bevetette magát az erdő sűrűjébe, a robbanások felé, a frontvonal irányába igyekezett. Ott — ezt szilárdul hitte — megtalálja a szabadságot, hiszen ott voltak vértestvérei, a szovjet katonák. Vaszil Vasziljevics leült egy halom száraz levélre, hallgatózni kezdett. A robbanások újból megtörték az őszi erdő csendjét, de már más irányból. És akkor elindult, ment, szinte szaladt kelet felé, nem válogatva az utat, az erdei bozóton keresztül. Az erdőszélen megállt. A közelben üszkös háztetők látszottak. Átugrotta a lövészárkot és futni kezdett a szabadság felé, megfeledkezve mindenről a világon. A falu szélén meglátott egy katonát megsárgult, izzadságtól átnedvesedett zubonyban — egy fiatal bajusztalan fiút, kedves, mélykék szemekkel. Hozzálépett és igy szólt: — Onnan jöttem, — és nyugatra mutatott. A katona felemelkedett, hátratolta géppisztolyát és igy szólt: — Gyerünk! Sokan gyűltek össze olyanok, akik a munkatáborból szöktek meg és eljutottak övéikhez, a felszabadítókhoz. Néhány nap múlva szovjet tiszt jött hozzájuk és megkérdezte: — Ki akar a szovjet hadseregben szolgálni, verni a fasisztákat? Vaszil Vasziljevics elsőnek kiáltotta: — Én!... Hiszen ez régi álma volt, melyet a munkatáborban töltött hosszú éjszakákon dédelgetett. Tudta, hogy a fasiszták rabságba döntötték Európa népeit és segíteni akarták a szovjet harcosokat nemes küzdelmükben. Vaszil Vasziljevics a háború utolsó napjáig felderítő volt. Kétszer szerzett «nyelvet», számos más megbízatást ELBESZÉLÉS A KOMMUNISTÁKRÓL hajtott végre. Részt vett Románia, Jugoszlávia, Magyarország, Ausztria német megszállás alóli felszabadításában, számtalan éremmel tüntették ki, köztük a «Belgrád , felszabadításáért» éremmel. A háború vége Grázban érte. A felszabadult Berehovó, ahová leszerelése után visszatért, szeretettel fogadta. — Dolgozik valahol? — kérdezték tőle a kerületi pártbizottságban. — Még nem. — Pedig dolgozni kell, hiány van a munkáskézben. A Bőrgyárba küldjük. Beleegyezik? Vaszil Vasziljevics beleegyezett. Sokat fáradozott az újonan megalakított üzem beindításán.Az üzemben akkor mindössze heten dolgoztak és egy hónap alatt alig száz nyersbőrt dolgoztak fel, vagyis alig 70 000 négyzetdecimétert. — Most már, — nem kis büszkeség nélkül mondja Olekszik Vaszil Vasziljevics — üzemünkben 160 ember dolgozik. Naponta közel 100 000 négyzetdeciméter bőrt bocsátunk ki. Nehéz volt a kezdet. Újjáépítették az üzemet, rendezték területét, új munkásokat vettek fel. Különböző beosztásokban dolgozott itt Vaszil Vasziljevics. Az utóbbi 10 év alatt a nyersanyagraktárban a bőrárucikkek osztályozójaként dolgozik. Több ízben jutalmazták prémiummal, neve sokszor került az üzemi dicsérettáblára. Különösen felelősségteljessé vált munkája akkor, amikor az üzem áttért az új tervezési és anyagi ösztönzési rendszerre. Vaszil Vasziljevics veszi át az üzembe érkező bőröket, fel kell ügyelnie arra, hogy a nyersanyag jó minőségű legyen, megfeleljen a kitűzött normáknak. Voltak esetek, amikor kénytelen volt visszaküldeni a bő гоЦек Hiszen ha nem figyelt volna fel erre, az üzemet jelentős kár érte volna. Vaszil Vasziljevics nem rég tért vissza Odesszából. Mint a szakma egyik legjobb embere, kiküldetésben járt az odesszai , bőrlerakatban segítségnyújtás céljából. Egy hónapig kellett volna dolgoznia, de megkérték, maradjon még legalább egy fél hónapig, és beleegyezett. Amikor hazafelé indult, a lerakat vezetői megköszönték munkáját, kérték, látogasson el ismét oda. Buljanovszkij Valentin Antonovics, a háztulajdonos, ahol lakott, ugyanezen lerakat dolgozója, kísérte Vaszil Vasziljevicset az állomásra, melegen kezet fogott vele, és megígérte, hogy levelezni fognak. Nagyszerű város Odeszsza, de mindenki hazavágyik. Haza vágyott Vaszil Vasziljevics is Bejehovóra. Végigsétál a bíborszínbe öltözött fákkal szegélyezett, fellobogózott utcákon. Hamarosan itt az ünnep —Kárpátontúl szovjet hadsereg általi felszabadításának 25. évfordulója. Vaszil Vasziljevics örül, hogy részt vehetett a hitlerista hódítók elleni harcokban, hogy életében ilyen szorosan egybefonódott a bíbor és az acél. KAMINSZKIJ. A NYUGAT UKRÁN FÖLDEK SZOVJET UKRAJNÁVAL VALÓ EGYESÜLÉSÉNEK 30. ÉVFORDULÓJÁRA 2. VÖRÖS oldal ZÁSZLÓ 1969. október 18. szombat Minden fellépés alkalmával sikert arat a Lvovi Televíziókészülékek Gyára kultúrpalotájának «Halicsina» elnevezésű érdemes ének- és táncegyüttese. Az együttes műsorán a hucul vidék és Galicia dalai és táncai szerepelnek. Az együttes részt vett az ukrán irodalmi és művészeti dekád OSZFSZK-beli rendezvényein. Nemrég tért vissza Franciaországból, ahol Nizzában a folklóregyüttesek nemzetközi versenyén elnyerte a nagy aranyérmet. A felvételen: a «Kumánci» elnevezésű tánc az együttes előadásában. Szverida 1. felvétele. (A RATAU fotokrónikája). A BEREHOVÓI BORGYÁR fennállásának 15 éve alatt kerületünk élelmiszeriparának egyik legnagyobb üzemévé lett. Márkás borai eljutnak országunk minden részébe. Meg kell említeni, hogy az üzem a nemzetközi borversenyeken hat arany, 13 ezüst és 3 bronz érmet nyert. Az idén az országos borversenyen, melyet Uzshorodon tartottak, az 1967. évi termésű promeniszte berehovói bor kapta a legtöbb pontot. Kiemelték kiváló izét és más tulajdonságait az olyan márkás boroknak, mint a kárpátontúli rizsing és a szerednyei leányka. Büszkélkednek ezekkel a sikerekkel a berehovói borgyártók, hiszen eredményeiket szorgalmas, önfeláldozó munkájuk révén érték el. Különös lelkesedéssel dolgozik a kollektíva most, amikor a lenini jubileum és Kárpátontúl felszabadítása 25. évfordulójának méltó fogadására készül. Erről a 9 havi munkaeredmények tanúskodnak ékesszólóan. Üzemünk márkája Felhozunk néhány fontos számadatot. Az össztermelés tervét 104,8 százalékra, a terméktermelés tervét 102,4 százalékra, a borpalackozás tervét 104 százalékra, az áruértékesítés tervét pedig 109,5 százalékra teljesítették. Ezek mögött az első tekintetre száraz számadatok mögött a borgyártók népes kollektívájának önfeláldozó munkája rejlik. A jubileum előtti versenyben nagy termelékenységet ér el számos brigád, műhely és váltás. Kiválik közülük Kormos Ferenc, a borpalackozó futószalag operatőre, akinek neve felkerült a területi dicsérettáblára. Szép sikereket értek el úgyszintén Molnár Tibor, a dugaszoló műhely munkása, Szolonykó Olga, az emlékcsomagokat készítő műhely munkásnője, Ihnatyuk Anatolija, a tároló műhely munkásnője, Mitre Iván, a mechanikai műhely esztergályosa és mások. Hagyományos ünnepüket — az Élelmiszeripari Dolgozók Napját — komoly munkaajándékokkal fogadják a berehovói borgyártók. BIKOV V., a Berehovói Borgyár termelési osztályának vezetője, POLYSZKIJ M. a Borgyár vezető közgazdásza. : HOLNAP LESZ. AZ ÉLELMISZERIPARI DOLGOZÓK NAPJA A Berehovói Kenyérkombinát Jó minőségű és ízletes termékeket állít elő. Természetesen ezért közkedveltek és nagy keresletnek örvendenek a fogyasztók körében. A felvételen: LOBANT Mihajló, a kombinát legjobb pékmestere kenyérvetés előtt. Überáll E. felvétele. Az országos szemlepályázatra Hatalmas munkalelkesedés közepette fogadja a hagyományos ünnepet — az Élelmiszeripari Dolgozók Napját — műhelyünk kollektívája. Sikeresen megvalósulnak a Lenin V. I. születése 100. és Kárpátontúl szovjet hadsereg általi felszabadítása 25. évfordulója tiszteletére tett szocialista vállalások. A folyó év 9 hónapja alatt műhelyünk 35 tonna tehénvajat, 6 tonna tejfölt és más tejterméket gyártott terven felül. Üzemünkben számos tapasztalt munkás dolgozik. 18 éve tevékenykedik itt Zákány Erzsébet, aki több fiatal munkást tanított meg szakmájára, köztük Ködöböc Máriát, Burisin Jevdokiját, Ferki Máriát és másokat. Az SZSZKSZ Népgazdasága Vívmányait Bemutató Kiállításon hamarosan megrendezik a legjobb tehénvajak országos szemlepályázatát. Kollektívánkat az a megtiszteltetés érte, hogy ezen a pályázaton a köztársaság négy területének nevében bemutathassa az általa előállított termékeket. A napokban már útnak indítjuk Moszkvába tejtermékeink mintáit. PALOS M„ a Sajtgyár vajkészítő műhelyének főnöke.