Vörös Zászló, 1969. július-december (25. évfolyam, 76-152. szám)

1969-10-18 / 123. szám

Bíbor acél A­kkor, 25 ével ezelőtt is arany­­ész volt, bíborvörös leve­lek hullottak a földre, száraz széna és gombail­lat szállt a levegőben. Már majdnem egy óra telt el (milyen lassan ha­lad az idő!), azóta, hogy eldördült az utolsó lövés és utána néma csend lett. Később már csak néha­­néha hangzott fel egy­­egy rövid sorozat, vagy egyes lövés. Hangjuk egyre messzebbről szólt. Még pirkadat előtt megszökött a munkatá­borból és bevetette magát az erdő sűrűjébe, a rob­banások felé, a frontvo­nal irányába igyekezett. Ott — ezt szilárdul hitte — megtalálja a szabad­ságot, hiszen ott voltak vértestvérei, a szovjet katonák. Vaszil Vasziljevics le­ült egy halom száraz le­vélre, hallgatózni kez­dett. A robbanások újból megtörték az őszi er­dő csendjét, de már más irányból. És akkor elin­dult, ment, szinte szaladt kelet felé, nem válogatva az utat, az erdei bozóton keresztül. Az erdőszélen megállt. A közelben üszkös házte­tők látszottak. Átugrot­ta a lövészárkot és futni kezdett a szabadság felé, megfeledkezve minden­ről a világon. A falu szélén meglátott egy katonát megsárgult, izzadságtól átnedvesedett zubonyban — egy fiatal bajusztalan fiút, kedves, mélykék szemekkel. Hoz­zálépett és igy szólt: — Onnan jöttem, — és nyugatra mutatott. A katona felemelke­dett, hátratolta géppisz­tolyát és igy szólt: — Gyerünk! Sokan gyűltek össze olyanok, akik a munkatá­borból szöktek meg és el­jutottak övéikhez, a fel­szabadítókhoz. Néhány nap múlva szovjet tiszt jött hozzájuk és megkér­dezte: — Ki akar a szovjet hadseregben szolgálni­, verni a fasisztákat? Vaszil Vasziljevics el­sőnek kiáltotta: — Én!... Hiszen ez régi álma volt, melyet a munkatá­borban töltött hosszú éj­szakákon dédelgetett. Tud­ta, hogy a fasiszták rab­ságba döntötték Európa népeit és segíteni akarták a szovjet harcosokat ne­mes küzdelmükben. Vaszil Vasziljevics a háború utolsó napjáig felderítő volt. Kétszer szerzett «nyelvet», szá­mos más megbízatást ELBESZÉLÉS A KOMMUNISTÁKRÓL hajtott végre. Részt vett­­ Románia, Jugoszlávia, Magyarország, Ausztria német megszállás alóli fel­­­­szabadításában, számta­­­­lan éremmel tüntették­­ ki, köztük a «Belgrád , felszabadításáért» érem­­­mel. A háború vége Gráz­­­­ban érte. A felszabadult Bereho­­vó, ahová leszerelése után visszatért, szeretet­tel fogadta. — Dolgozik valahol? — kérdezték tőle a kerü­leti pártbizottságban. — Még nem. — Pedig dolgozni kell, hiány van a munkáskéz­ben. A Bőrgyárba küld­jük. Beleegyezik? Vaszil Vasziljevics be­leegyezett. Sokat fáradozott az újo­­nan megalakított üzem beindításán.­Az üzemben akkor mindössze heten dolgoztak és egy hónap alatt alig száz nyersbőrt dolgoztak fel, vagyis alig 70 000 négyzetdecimé­­tert. — Most már, — nem kis büszkeség nélkül mondja Olekszik Vaszil Vasziljevics — üzemünk­ben 160 ember dolgozik. Naponta közel 100 000 négyzetdeciméter bőrt bocsátunk ki. Nehéz volt a kezdet. Újjáépítették az üzemet, rendezték területét, új munkásokat vettek fel. Különböző beosztások­ban dolgozott itt Vaszil Vasziljevics. Az utóbbi 10 év alatt a nyersanyagrak­tárban a bőrárucikkek osztályozójaként dolgo­zik. Több ízben jutalmaz­ták prémiummal, neve sokszor került az üzemi dicsérettáblára. Különösen felelősség­­teljessé vált munkája ak­kor, amikor az üzem át­tért az új tervezési és anyagi ösztönzési rend­szerre. Vaszil Vaszilje­vics veszi át az üzembe érkező bőröket, fel kell ügyelnie arra, hogy a nyersanyag jó minőségű legyen, megfeleljen a ki­tűzött normáknak. Voltak esetek, amikor kénytelen volt visszaküldeni a bő гоЦек Hiszen ha nem fi­gyelt volna fel erre, az üzemet jelentős kár érte volna. Vaszil Vasziljevics nem rég tért vissza Odesszá­ból. Mint a szakma egyik legjobb embere, kikülde­tésben járt az odesszai , bőrlerakatban segítség­nyújtás céljából. Egy hó­napig kellett volna dol­goznia, de megkérték, maradjon még legalább egy fél hónapig, és­­ be­leegyezett. Amikor hazafelé in­dult, a lerakat vezetői megköszönték munká­ját, kérték, látogasson el ismét oda. Buljanov­­szkij Valentin Antono­­vics, a háztulajdonos, ahol lakott, ugyanezen lera­kat dolgozója, kísérte Vaszil Vasziljevicset az állomásra, melegen kezet fogott vele, és megígérte,­­ hogy levelezni fognak. Nagyszerű város Odesz­­sza, de mindenki haza­­­vágyik. Haza vágyott Vaszil Vasziljevics is Be­­j­­ehovóra. Végigsétál a bíborszínbe öltözött fák­kal szegélyezett, fellobo­­gózott utcákon. Hamaro­san itt az ünnep —Kárpá­­tontúl szovjet hadsereg ál­tali felszabadításának 25. évfordulója. Vaszil Va­sziljevics örül, hogy részt vehetett a hitlerista hó­­dítók elleni harcokban, hogy életében ilyen szo­rosan egybefonódott a bíbor és az acél. KAMINSZKIJ­­. A NYUGAT UKRÁN FÖLDEK SZOVJET UKRAJNÁVAL VALÓ EGYESÜLÉSÉNEK 30. ÉVFORDULÓJÁRA 2. VÖRÖS oldal ZÁSZLÓ 1969. október 18. szombat Minden fellépés alkalmával sikert arat a Lvovi Televízió­készülékek Gyára kultúrpalo­tájának «Halicsina» elnevezé­sű érdemes ének- és táncegyüt­tese. Az együttes műsorán a hucul vidék és Galicia dalai és táncai szerepelnek. Az együt­tes részt vett az ukrán iro­dalmi és művészeti dekád OSZFSZK-beli rendezvényein. Nemrég tért vissza Franciaor­szágból, ahol Nizzában a fol­klóregyüttesek nemzetközi ver­senyén elnyerte a nagy arany­érmet. A felvételen: a «Kumánci» elnevezésű tánc az együttes előadásában. Szverida 1. felvétele. (A RATAU fotokrónikája). A BEREHOVÓI BOR­GYÁR fennállásá­nak 15 éve alatt kerüle­tünk élelmiszeriparának egyik legnagyobb üzemé­vé lett. Márkás borai el­jutnak országunk minden részébe. Meg kell említeni, hogy az üzem a nemzet­közi borversenyeken hat arany, 13 ezüst és 3 bronz érmet nyert. Az idén az országos borversenyen, melyet Uzshorodon tar­tottak, az 1967. évi ter­mésű promeniszte bere­­hovói bor kapta a legtöbb pontot. Kiemelték kiváló izét és más tulajdonsága­it az olyan márkás borok­nak, mint a kárpátontúli rizsing és a szerednyei leányka. Büszkélkednek ezekkel a sikerekkel a berehovói borgyártók, hiszen ered­ményeiket szorgalmas, önfeláldozó munkájuk ré­vén érték el. Különös lel­kesedéssel dolgozik a kollektíva most, amikor a lenini jubileum és Kár­pátontúl felszabadítása 25. évfordulójának méltó fogadására készül. Erről a 9 havi munkaeredmé­nyek tanúskodnak ékes­szólóan. Üzemünk márkája Felhozunk néhány fon­tos számadatot. Az össz­termelés tervét 104,8 százalékra, a termékter­melés tervét 102,4 szá­zalékra, a borpalackozás tervét 104 százalékra, az áruértékesítés tervét pe­dig 109,5 százalékra teljesítették. Ezek mögött az első tekintetre száraz számada­tok mögött a borgyártók népes kollektívájának önfeláldozó munkája rej­lik. A jubileum előtti versenyben nagy terme­lékenységet ér el számos brigád, műhely és vál­tás. Kiválik közülük Kor­mos Ferenc, a borpalac­kozó futószalag operatő­re, akinek neve felkerült a területi dicsérettáblára. Szép sikereket értek el úgyszintén Molnár Tibor, a dugaszoló műhely mun­kása, Szolonykó Olga, az emlék­csomagokat ké­szítő műhely munkásnője, Ihnatyuk Anatolija, a tároló műhely munkás­nője, Mitre Iván, a me­chanikai műhely eszter­gályosa és mások. Hagyományos ünnepü­ket — az Élelmiszeripa­ri Dolgozók Napját — komoly munkaajándékok­kal fogadják a berehovói borgyártók. BIKOV V., a Berehovói Borgyár ter­melési osztályának veze­tője, POLYSZKIJ M. a Borgyár vezető köz­gazdásza. : HOLNAP LESZ. AZ ÉLELMISZERIPARI DOLGOZÓK NAPJA A Berehovói Kenyérkombinát Jó minőségű és ízletes terméke­ket állít elő. Természetesen ezért közkedveltek és nagy keresletnek örvendenek a fogyasztók körében. A felvételen: LOBANT Mihajló, a kombinát legjobb pék­mestere kenyérvetés előtt. Überáll E. felvétele. Az országos szemlepályázatra Hatalmas munkalelke­sedés közepette fogadja a hagyományos ünnepet — az Élelmiszeripari Dolgozók Napját — mű­helyünk kollektívája. Si­keresen megvalósulnak a Lenin V. I. születése 100. és Kárpátontúl szovjet hadsereg általi felszaba­dítása 25. évfordulója tiszteletére tett szocialis­ta vállalások. A folyó év 9 hónapja alatt műhelyünk 35 ton­na tehénvajat, 6 tonna tejfölt és más tejtermé­ket gyártott terven fe­lül. Üzemünkben számos tapasztalt munkás dolgo­zik. 18 éve tevékenyke­dik itt Zákány Erzsébet, aki több fiatal munkást tanított meg szakmájára, köztük Ködöböc Máriát, Burisin Jevdokiját, Fer­­ki Máriát és másokat. Az SZSZKSZ Népgaz­dasága Vívmányait Be­mutató Kiállításon hama­rosan megrendezik a leg­jobb tehénvajak or­szágos szemlepályázatát. Kollektívánkat az a meg­tiszteltetés érte, hogy ezen a pályázaton a köz­társaság négy területé­nek nevében bemutathas­sa az általa előállított termékeket. A napokban már útnak indítjuk Moszkvába tejtermékeink mintáit. PALOS M„ a Sajtgyár vajkészítő műhelyének főnöke.

Next