Vörös Zászló, 1972. január-június (28. évfolyam, 1-77. szám)
1972-01-01 / 1. szám
Együtt ünnepelünk A falu házainak ablakaiból ragyogó fény árad. Nagy a sürgés-forgás mindenütt. Az Újév fogadására készül Szvoboda. Itt is, ott is felvillannak a gazdagon feldíszített fenyőfák fényei, elmennek egymáshoz a barátok, rokonok, hogy együtt ünnepeljék meg az óesztendő elmúlásának, az Újév megérkezésének pillanatát. Az emberek arcáról a megelégedettség, a jól végzett munka tudatából fakadó öröm mosolya sugárzik. Együtt fogadják az Újévet Fregán Anna csoportjának tagjai. Van miért örülniük. A kerületben ők érték el a legmagasabb kukoricatermést — több mint 60 mázsát hektáronként. Ajkukról magyar és ukrán népdalok szállnak. Hiszen akárcsak egész brigádom, ez a csoport is ukrán és magyar nemzetiségű kolhozistákból áll. Kolhozistáink barátsága, testvéri együttműködése olyan erő, amelyre nyugodtan számíthatunk munkánkban, amely egyre szebb eredményeink záloga. Számtalan példát tudnék felhozni erre. Az ukrán nemzetiségű Olijnyik Sztepan gépkezelő már évek óta dolgozik együtt váltótársával, a magyar Nyeste Endrével. Mindig kisegítik egymást. Munkájuk az idén is kifogástalan volt. Soha nem fordult elő, hogy közöttük valamilyen komolyabb vitára került volna sor. Mint igazi jóbarátokhoz illik, felköszöntik egymást, boldog Újévet kívánnak egymásnak. Nincs brigádomban olyan részleg, ahol ne lehetne számtalan ehhez hasonló példát találni. Az újévi fenyőfa alatt szóba kerülnek a jövő évi teendők, célok is. Biró Gizella és Német József csoportjának tagjai jövőre 16 mázsa hektáronkénti dohánytermésre vállalkoztak. Fregán Anna csoportja 90 mázsás hetáronkénti kukoricatermést ígért. Az ukrán Rosinec Vaszil, Kucin Iván, a magyar Varró János, Homoki János gépkezelők is nyugodtan ünnepelhetnek. Minden tőlük telhetőt megtettek annak érdekében, hogy jó eredményekkel zárják az 1971. évet. Számukra azonban ezek a téli napok nem a pihenés napjai. A tavaszra készülődnek. A lánctalpas traktorokat, a vetőgépeket, tárcsákat, boronákat már kijavították. Az ünnep utáni napon megújult erővel látnak majd munkához, hogy lerakják a jövő évi bő termés alapjait. Az állattenyésztők azok, akik ezen az estén utolsóként érkeznek haza. Megérdemlik az elismerést. Becsülettel harcoltak azért, hogy eleget tegyenek kötelezettségvállalásaiknak. Az utolsó fejés után néhány percre összejöttek a farm vörös sarkában. Barna Demeter farmvezető szívélyesen megköszönte mindegyikük munkáját, sok sikert kívánt nekik az új esztendőben. Tehenenként közel 2400 liter tejet fejtek fejőnőink. De az olyan fejőnők, mint Мігші Mária, Pál Margit és mások ettől sokkal többet értek el. Munkatársnőik, akik némileg lemaradtak mögöttük, gratuláltak nekik a szocialista versenyben kivívott győzelmükhöz. Kihalnak a falu utcái. A házakból vidám zene és muzsikaszó hallatszik. Kékesen villognak a televíziók képernyői. A klubban a szépen feldíszített fenyőfa mellett megkezdődik az újévi bál a kolhozistáknak. Szívből kívánnak egymásnak munkasikerekben gazdag, nagyon boldog, békés új esztendőt. TÓTH Ferenc, a XXI. Pártkongresszus Kolhoz brigádvezetője Valószínűleg gyakran csodálták meg a mesékbe illő verhovmai tájat, de nézheti-e közömbösen az ember az évszázados fenyveseket vagy a hegyi tisztásokat, amelyek kora tavasztól késő őszig különböző vidám színekben tündökölnek? Jacina Jurij tanító is sokat gyönyörködött a Kárpátokban. És nem csupán azért, mert finoman tudta érzékelni a természet formáinak és színeinek tökéletességét, hanem azért is, mert titkon azt gondolta: «Mi lenne, ha mindezt a szépet vászonra vinném?» A gondolat később szenvedélyes vággyá változott, és most Jacina Jurij sétálta mindig magával viszi a festőállványt és a festékeket. Aztán ellárogatott a mukacsevói kultúrház mellett működő ifjúsági festőkörbe. Itt megismerkedett a vonalakkal, színekkel, kompozícióval, azaz a tárgyak térbeli elhelyezésével. De a művészetben az elmélet még távolról sem minden. Hogy valamilyen sikert érjen el az em- VIDÁM SZÍNEK bér, ahhoz szorgalmas és kitartó munkára van szükség. Szerencsére ezek a vonások megvannak Jacina Jurijnál. Már nyugodtan beszélhetünk az ifjú festőművész sikereiről. Különösen figyelemreméltóak a szülőföld szépségét ábrázoló képei. A művész olyan képeire mint a Tavasz, ősz, Hegyi patak, jellemző a lendületesség, a színek kavalkádja és a líraiság. A festő főleg tájképeket készít. Apránként, lépésről lépésre tökéletesíti művészetét. Felfigyeltek erre területünk neves festőművészei. Egyszer azt mondta neki Boksay József, az USzesZK érdemes festőművésze, a Szovjetunió Képzőművészeti Akadémiájának levelező tagja. Könnyű keze van magának... Ez persze nem a legnagyobb elismerés. De ha figyelembe vesszük, hogy az akadémikus általában szófukar, nagyon ritkán dicsér meg valakit, akkor a megállapítása már sokat jelent. Ma Jacina Jurijnak már több mint ötven festménye és tanulmánya van. Közülük néhányat bemutattak a területi és kerületi kiállításokon, ahol kivívták a látogatók tetszését. A festővel beszélgetve megkérdeztem, honnan meríti képeihez az ihletet. Hiszen nehéz foglalkozása van: pedagógus. Jacina Jurij, a hetveni speciális iskola igazgatója. — Gyönyörű valóságunkból — válaszolja. — Azoknak, akik festészettel foglalkoznak, szeretném tanácsolni, hogy ne mechanikusan vigyék vászonra azt, amit látnak, hanem kritikusan ábrázolják a jelenségeket és eseményeket, ne feledjék, hogy a művészetnek hatalmas társadalmi szerepe van. Zagrijcsuk Pavlo A városképbe jól beilleszkedő hatalmas épülettömb emelkedik a magasba az Odesszai utcán, a Vérke-csatorna balpartján. Itt épül kerületi központunk egyik igen fontos, 1972-ben átadásra kerülő létesítménye, a minden igényt kielégítő sportkomplexum. A téli napok ellenére jó ütemben haladnak a munkálatok — a vakolás, csempézés, villany- és vízvezeték-szerelés. A Javító Építőhivatal komplex építészeti brigádja kihasznál minden kedvező percet, hogy minél előbb birtokukba vehessék a sportolók a termeket, az uszodát. A főépületben kap helyet a tornaterem, ahol kosár-, röp- és kézilabda-mérkőzéseket bonyolíthatnak le. Ugyanitt helyezik el a nehézatlétikai termet, az emeleten pedig a könynyűatléták edzéséhez nyílik tág tér. Az épületben már a belső munkálatok folynak. Stéfán Ernő ácstársaival a padlózást végzi, Tusa Károly, Stefán Béla és a többi vakolómunkás a belső falak bepucolásán szorgoskodik. Hamarosan megkezdik a hatalmas tornaterem padlózását is. A mellékszárny alagsorában Sportkomplexum születik lesz elhelyezve a korszerű követelményeknek megfelelő, 100 méter hosszú céllövölde. Felül pedig az öltözők, zuhanyozók, adminisztrációs irodák és a szakosztályok irodái kapnak helyet. Az épülő sportkomplexum ezen részében is élénk munka folyik. Prihlenko Sztepán, Bak Gábor, Laki Zsigmond és Bogdanov Alekszander a vízvezetéket és a levezető csatorna csöveit szerelik. Ívfény lobban, nyomban szilárdan egybeforrnak a csövek. Bogdanov Alekszandr megelégedetten szemléli a hegesztés minőségét. A zihangozóban a falakat borítja színes csempével az öttagú Szűcs-brigád._ Szűcs Gyula, öccse — Szűcs István, fiai — Szűcs Ferenc és Szűcs József már több éve dolgoznak együtt. Erre az építkezésre is együtt jelentkeztek. Ügyes kezű munkájuk nyomán az egyik négyzetméter után a másikra simulnak szorosan egymáshoz a csillogó csempelemezek. A férfi és női zuhanyozóból egy előszobán keresztül és egy alagútszerű átjárón át közvetlenül az 50x25 méteres úszómedencébe lehet majd bejutni. A medencét termálvízzel fogják feltölteni, melyre közvetlenül a sportkomplexum közelében találtak rá a Geológiai Expedíció futóosztagának tagjai. Javában folynak a villanyhálózat szerelési munkálatai is. Krauszberg Sándor, Naboka Albert és Tóth Sándor, a falusi villanyhálózat tapasztalt villanyszerelői már többszáz méter vertéket fektettek le bepucolás előtt a falakba. Az egész épülettömb központi fűtését egy kazánház fogja biztosítani. A kazánházban is jó ütemben haladnak a szerelési munkálatok, — mondotta Kardos Albert, a komplex építészeti brigád vezetője. — Minden munkásunk arra törekszik, hogy a határidőnél jóval hamarabb a sportolók rendelkezésére bocsáthassuk ezt a létesítményt. Reméljük, hogy az építők betartják szavukat és a sport szerelmesei 1972-ben birtokukba vehetik ezt a nagyszerű ajándékot. BOGOLH Kamill Új nap köszönt a falura irodára igyekszik kerékpárján. Agronómus a gazdaságban. A lakásban csak az édesanyja marad. Talpon van is, hisz ma még sok mindent el kell intéznie: postára kell adni fiainak a csomagot, aztán meg kell nézni a dohányt, alkalmas-e már a simításra. Közel húsz éve csoportvezető. Bekapcsolja a rádiót, mint minden reggel. Közben kiszedi a sütőből a ropogósra sült kalácsot. A fiúknak készül az újévi csomagba. Nem jönnek haza az egyetemről csak január végén, jólesik majd nekik a hatás. «Moszkvában mínusz húsz fok a hőmérséklet» — közli a kellemes női hang oroszul. Aztán a köztársaságok, nagyobb városok következnek. «Harkov — mínusz 7 fok» — figyel fel a várt névre. Vajon felvették-e a meleg pulóvert, nem fáznak-e meg? — tűnődik. — Fiatalok, nem érzik a hideget, aztán kész a meghűlés. — Elmosolyodik. Testvérek, ikrek, mégis menynyire más a természetük. Sanyi komoly, kevésbeszédű fiú, szorgalmas. Szinte látja maga előtt könyvei és jegyzetei fölé hajolva. Lajcsi már közlékenyebb, vidámabb természet. Mennyit ugratták egymást gyermekkorukban, mégsem tudtak meglenni egymás nélkül egy percig sem. Lajcsi a gépekért, a technikáért lelkesedett, Sanyi az állatokat szerette, s már pöttömnyi emberként szőrén A hajnali csendet szekérzörgés töri meg. Barta Albert, az Engels Kolhoz fogatosa hajt le az udvarról. A farm felé fordítja szekerét. Siet, hogy a reggeli etetésre az istállóban legyen a takarmány. A ház ablakai a családfő távozása után is világosak maradnak. Korán kel az egész család. Dóra Kaszonyba, a kolhoz ülte meg a lovat. Kisiskolás korában fogatos akart lenni, mint az apja. «Elhagylak százszor az autómmal» — nevette a fivére. «De ha bedöglik a masinád, vagy kifogy a benzin, nézhetsz a lovaim után» — mondta Sanyi. S lám, mégis mindketten a gépkezelői szakiskolába mentek tanulni. Majd annak elvégzése után a Harkovi Mezőgazdasági Főiskolára kerültek. Hisz a jövő a gépeké. Másfél év múlva befejezik a tanulást, hazajönnek. Dórának ez az 1972-es év hozza meg a sikert. A Lvovi Mezőgazdasági Főiskola utolsó évfolyamtján tanul magánúton. S közben dolgozik. Mennyit tud beszélni a szőlőről! Kifogyhatatlan, ha belekezd. Ilyen műtrágya, olyan vegyszerek, lugasrendszer, teraszos szőlőművelés. De nemcsak a szőlő érdekli. A diplomamunkáját a burgonya termesztéséről írja. Így tehát mind a három gyerek diplomás szakember lesz. Hogy mit hoz az új év? Hát igen, új otthonba költözik a család. A nyáron építkeztek. Nem mintha kicsi vagy rossz lett volna a régi lakásuk, de korszerűtlen volt, miért ne építenének egy másikat, nagyobbat, modernebbet? Megbeszélték a családban, s a nyáron fel is húzták a falakat, a tetőt. De csak akkor költöznek be, ha teljesen berendezik. Mire Barta Ilona végez a reggeli teendőkkel, kivilágosodik az ég alja. Új nap köszönt a falura, új munkásnap. BALOGH Irén ♦ Jó hangulatban vannak a Kárpáti Tenyészüzem fejőnői és fejei. Érthető, hiszen tavaly ők érték el a legjobb mutatókat a kerületben: 3064 kilogramm tejet fejtek tehenenként. A jövőben még nagyobb sikerek állnak előttük. A felvételen: (balról jobbra) BOHUS Lenke, BAKOS Irma, MOLNÁR Rozália, BUBR.TÁK Sándor, HEÉ Mária és TRACI? Olga, Überall Emil felvétele