Vörös Zászló, 1972. július-december (28. évfolyam, 78-155. szám)

1972-07-04 / 79. szám

ARATÁSI MUNKATERVÜNK A Mezőgazdasági Kísér­leti Állomás badarói részle­gén 415 hektár őszi kalá­szos és 78 hektár zab, vala­mint 116 hektár zabos bük­köny vár betakarításra. Az aratás évek óta mindig a mi részlegünkön kezdődik el, mivel itt előbb érnek be a kalászosok, mint gazdasá­gunk más részlegein. Nem lesz fennakadás az aratásnál. Az árpatáblákra már kivonultak aratni a kom­bájnok. Csábi Gusztáv és Péter Károly kombájnveze­tőink 17 hektárról takarí­tották be az árpát. Kíváncsi­an vártuk az első hektárok terméseredményeit. Azok megnyugtattak bennünket. Hektáronként 10 mázsa ár­pát csépeltek ki a kombáj­nok. Reméljük, hogy nem sokkal lesz kevesebb az át­lagtermés búzából és rozsból sem. Hamarosan megkezd­jük ezek betakarítását is. Hajdú Endre és Homa Já­nos kombájnvezetők, vala­mint az aratáshoz, a ter­mény és a szalma beszállí­tásához beosztott traktoris­táink zavartalanul dolgoz­hatnak, hiszen elvégeztük valamennyi kapásnövényünk második, és a kukorica har­madik porközi megművelé­sét is. A kalászosok betaka­rításánál kézi munkára nincs szükségünk. Tervünk szerint az árpát négy, a búzát pedig 12 munkanap alatt betaka­rítjuk. A szalma egyúttal fontos takarmány is, ezért meg kell azt becsülnünk. Ter­vünk szerint a szalmának mintegy 70 százalékát pré­selni fogjuk. Erre a munká­ra három szalmaprést osz­tunk be. De a többi szalma betakarítását, is csaknem teljesen gépekkel fogjuk végezni. Ehhez három trak­­toros rakodóval rendelke­zünk. A kazlak rakására külön csoportot szervez­tünk, amelynek vezetésével Szoboszlai Károlyt bíztuk meg, aki ezen a téren sok­évi tapasztalattal rendelke­zik. Felkészültünk a termény tisztítására és szárítására is. Öt villanymeghajtási­ mag­tisztítónk és egy szárítónk máris teljes megterheléssel üzemel. Kőszegi István rak­tárosunk jól irányítja a hoz­zá beosztott dolgozók mun­káját. A négy állandó rak­tári dolgozó helyett az ara­tás idejére 16 embert osz­tottunk be ide. A raktárnál két műszakban folynak a munkálatok. Mind az állami eladásra, mind a tárolásra szánt terményt jól kiszárít­juk és kitisztítjuk. Két műszakban üzemel­tet­jük a kombájnokat is. Ezt azzal biztosítjuk, hogy a kombájnvezetők mellé olyan kisegítőket osztottunk be, akik jól értenek a gén keze­léséhez. A gépkezelők két­­óránk­ént fogják váltani egymást, s reggel 9 órától éjjel 11 — 12 óráig fognak dolgozni. A szalma betakarítását, préselését is két váltásban fogjuk végezni. Ezt az teszi szükségessé, hogy a betaka­rított területeken lehetőleg mielőbb megkezdhessük a másodvetés alá a tarlóhán­tást. Csalamádét és más ta­karmánynövényeket vetünk a kalászosok után. Aratási munkatervünket valamennyi kombájnveze­tőnk, gépkezelőnk jól isme­ri, összeállításakor figye­lembe vettük véleményei­ket, tanácsaikat. Ilyen kö­rülmények között biztosak lehetünk benne, hogy a ka­lászosokat záros határidő­ben és veszteség nélkül fog­juk betakarítani. Bocskai Sándor részlegvezető FELSZÓLALÁSUNK NYOMÁN Gondolnak e a minőségre? Lapunk ez év június 22 i szá­mában a fenti cím alatt megje­len cikkünkben bíráltuk a Kár­páti Tenyészüzem szőlészeti csoportját, mert ott lassan, von­tatottan, gyakran felületesen végezték a növényápolással kapcsolatos munkálatokat. A gazdaság igazgatósága kö­zölte szerkesztőségünkkel, hogy intézkedéseket foganatosítottak a cikkben említett hiányosságok kiküszöbölésére. Kacsó Ernő csoportvezetőt figyelmeztetés­ben részesítették. Azóta gyors ütemben haladnak az ültetvé­nyen a munkálatok, befejezték az egész területen a második kapálás) és harmadszor perme­tezik a szőlőt. t Jubiláló farmvezető Mindig szerette az álla­tokat. Ez vonzotta pontosan húsz évvel ezelőtt a Marx Károly Kolhoz farmjára. Eleinte gondozó volt, de a gazdaság vezetősége hama­rosan felismerte Balogh Menyhért hozzáértését, szer­vezőképességét. Farmvezető lett. Azóta minden nap ko­ra hajnalban kél, esténként csak akkor tér haza, amikor már csak az éjjeliőrök ma­radnak a farmon. Húsz év nagy idő. Azóta sok nehézséget kellett le­­küzdenie, különösen az első években. Akkor még a jó­szágállomány minőségi ösz­­szetétele igen alacsony szín­vonalú volt. Most, amikor azokról a küzdelmes évek­ről beszélgetünk vele, elmo­solyodik.­­•Farmunkon alig volt olyan tehén, amely egy ex­alon 1800 kilogrammnál több tejet adott volna. És most... Igen, azóta sok minden megváltozott itt. A tehenek zöme az elmúlt évben már 2600 — 2800 kilogramm tejet adott. Ez elsősorban az ésszerű tenyészmunkának, a takarmánybázis megszilárdí­tásának, az állattenyésztők lelkiismeretes, odaadó mun­kájának köszönhető. És nem utolsósorban Balogh Meny­hért farmvezetőnek. Irányí­tásával az állattenyésztők tanulmányozzák, elsajátít­ják az élenjáró tapasztala­tokat, alkalmazzák azokat, munkájukban. A fejek közül néhányan ellátogattak a Kárpáti Tenyészüzem állat­­tenyésztőihez, hogy tanul­mányozzák azok munkamód­szereit. Irányítása alatt olyan élenjáró állattenyésztők ne­velődtek, mint például Híres Géza, Vovcsok Júlia, akik az idén, a Szovjetunió meg­alakulása fél évszázados ju­bileumi évében tehenen­ként átlag 32Ю0 kilogram­mos tejhozam elérésére vál­lalkoztak. Az utóbbi években meg­változtak itt a munkakörül­mények. Gépesítették a fe­jest, korszerűen berende­zett istállók, takarmány­­konyha épült, kultúrlegelőt létesítettek. Balogh Menyhért farmve­zető szaval, amikor a jövőről beszél, bizakodást árul­nak el. Elmondta, hogy már az­ idén kibővítik a kultúrle­­gelőt, az ötéves terv végére pedig elérik minden tehén­nél a 3000 kilogrammos évi fejésátlagot. A húsz éves állattenyész­tői Jubileumát ünneplő farmvezető kabátján fénye­sen ragyog az Októberi For­radalom-rendjel és a Lenin­­centenáriumi emlékérem. Pártunk és kormányunk mél­tán értékelte nagyra a farm­vezető munkáját. Barath Ferenc A felvételen: Balogh­­ Menyhért, a Marx Károly­­ Kolhoz tejtermelő farmja-­­ nak vezetője.­­ Uberáll Emil felvétele A SZAKEMBER TANÁCSA _______________________ Júliusi teendők a méhészetben Az áprilisi növényvédelmi munkálatok, permetezések sok tekintetben visszavetették a méhcsaládok­­fejlődését. A má­jusi hideg, csapadékos időjá­rás és a júniusi szárazság, majd ismét az esőzések próbá­ra tették még a legtapasztal­tabb méhészek tudását, hozzá­értését is. Ezért méhészeink feladata, hogy az említett té­nyezőkből eredő hátrányokat feltétlenül behozzák. A mézhozata általában jóval kevesebb, mint­ tavaly volt. Ennek ellenére vannak olyan­ kolhozaink, ahol a méhészek — szaktudásuk és sok évi ta­pasztalatuk legjavát adva — elég szép eredményeket értek el. Ugyanakkor nem beszélhe­tünk így az Új Élet és a Kom­munizmus Hajnala Kolhozról, ahol a vezetőség nem törődik a méhészet fellendítésével, a mé­hészek eredményes munkájához nem teremtenek megfelelő fel­tételeket. A helyzet ezekben a gazdaságokban, különösen az Új Élet Kolhozban, ahol még méhész sincs, odáig romlott, hogy ha sürgősen nem adják meg a legmesszebb menő se­gítséget a méhészeknek, ki­pusztulhat a méhállományuk. Esős időben a méhek nem gyűjtenek mézet. Ilyenkor az anyák jóval kevesebbet petéz­nek, a családok népessége ro­hamosan csökken és élelemhi­­ány esetén fellép a költéseiha­lás, sőt a költésrothadás veszé­lye is bekövetkezhet. Méhésze­ink legfontosabb feladata ezt megakadályozni. Szükség van a méhek nyári serkentő eteté­sére. Nem ajánlatos azonban a méhek sziruppal való etetése, különösen a meleg sz­iruppal történő etetés, mert könnyen rablást idéz elő. Ajánlatos hideg vízben feloldott cukor­ral, de inkább a száraz f­ocka­­vagy aprószemű kristálycukor­ral való etetés. Az etetésnél a keretek fölé helyezett lapos és széles etetőket használjuk. Aján­latos méhcsaládonként egyszer­re 2—3 kilogramm cukrot be­tenni a kaptárba. Azt a méhek lassan használják fel, s így három hétre is elegendő számukra az élelem. A méhek etetése a családok népességének fenntartása szem­pontjából is nagyon fontos. Egy erős, népes család tíz nap alatt, is képes 30—40 kg mézet gyűjteni. Márpedig vidékün­kön bármilyen kedvező­en idő­­járás esetén is van tíz—tizen­két jó hordási nap. Ebben az időszakban csak a legnagyobb szükség esetén nyissuk fel a kaptárt, de akkor is vagy ko­rán reggel, vagy este. .Júliusban az anyanevelést, valamint a műfajok készítését be kell fejezni. TÓTH József, a termelési igazgatóság vezető méhészeti zootech­­nikusa. A Kalinyin Kolhoz csopir­­ka­ részlege zöldségter­mesztőinek szorgalmas munká­ja már eddig is szép ered­ményt hozott. Mind a szabad­ban, mind a tavaly felépült üvegházakban valamennyi nö­vény szépen fejlődik. Joggal bízhatnak abban, hogy vállalt kötelezettségüket, a hektáron­ként­ 180 mázsás termésátlagot elérik. A felvételen: (balról jobbra) NYISCSAK Rozália és ILOS­VAI Magdolna komszomol ker­tészek a paradicsommal és uborkával telt ládákat rakják a városi kereskedelem gépko­csijára. Lőrinc József felvétele Figyelmeztető jelek LJASKO ELVTÁRS «KÜZD» AZ ALKOHOLIZMUS ELLEN A közétkeztetési intézmények vendégei gyakran panaszkodnak az ételek kis választékára és alacsony minőségére. Tudomá­sa van ezekről a hibákról Ljas­­ko M. elvtársnak, a Közétkez­tetési Kombinát igazgatójának. Tud róluk, de nem törődik ve­lük, mondván, az étkeztetés nem hoz megfelelő hasznot. Ezzel szemben — törvényelle­nesen — engedélyezi, hogy az étkezdékben és falatozókban szeszes italokat árusítsanak. Utasítására június 23-án 40 fokos pálinkát szállítottak a büfékbe. A napokban a kerületi bel­ügyi osztály dolgozói ellenőriz­ték a büfék és étkezdék mun­káját. Íme, mit tapasztaltunk. A 13. számú étkezdében (a bü­fé vezetője Jenei Júlia) pálin­kát mérnek ki. A raktárban száz üveggel találtunk. Ugyan­ennyi pálinka volt a 12. sz. étkezdében is, ahol Simon An­na a büfé vezetője. Az 1. és 4. számú falatozó, valamint a Közétkeztetési Kombináthoz tartozó más üzletek dolgozói is hajlanak arra, hogy az árufor­galmi terv teljesítése érdeké­ben szeszes italokat szolgálja­nak ki a fogyasztóknak. De még mennyire? Hiszen engedé­lyük van erre magától az igaz­gatótól, Ljasko elvtárstól. Úgy látszik, Ljasko elvtárs nem tö­rődik a párt és a kormány ha­tározatával, amelyet az iszá­­kosság és az alkoholizmus elle­ni harcról hoztak. Hastar P., a kerületi belügyi osztály felügyelője VÖRÖS 3. ZÁSZLÓ oldal 1972. július 4., kedd

Next