Vörös Zászló, 1982. január-június (38. évfolyam, 1-76. szám)
1982-01-02 / 1. szám
INTERJÚNK LÉPÉST TARTVA AZ ÉLETTEL ! A múlt évben a kerületi pártszervezet sorait 115 fiatal kommunista gyarapította. E fiatalok a szocia- lista verseny, az ipari és a mezőgazdasági termelés élenjárói, közéleti aktivisták. Az új év küszöbén találkoztunk néhány újsütetű párttaggal és megkértük őket, mondják el, hogy mi volt a legemlékezetesebb számukra a tizenegyedik ötéves tervidőszak első esz- t tendejében, beszéljenek terveikről. Kérdéseinkre Hegyi Katalin, a konzervgyár kom- szomolbizottságának titkára, Bobik Mihajlo, a fameg- munkáló üzem furnérozója és Tatár András, a Csaparjev Kolhoz traktorosa válaszolt. nagyszerű ösztönzőül szolgál számomra munkám hatékonyságának további fokozásához, minőségének javításához, az élenjáró módszerek szélesebb körű bevezetéséhez, szeretett hazánk munkasikereinek gyarapításához. Tatár András: — A pártba való felvétel arra késztetett, hogy mintegy a kívülálló szemével nézzem a munkámat, józanul értékeljem a már elért eredményeket és elgondolkozzam a jövőn. Úgy vélem, számomra, akárcsak minden fiatal kommunista számára, a kommunizmus építője erkölcsi kódexében lefektetett tételek és elvek szolgálnak hitvallásul. — És az utolsó kérdés: mit vártok 1982-től? Hegyi Katalin: — Békét, a haza további erősödését, személyes boldogságot. Bobik Mihajlo: — A termelési mutatóim további javításával kapcsolatos összes elképzeléseim feltétlen megvalósulását. Tatár András: Ú munkagyőzelmeket, bő termést minden mezőgazdasági kultúrából! Hozzon a ma kezdődő új év újabb sikereket beszélgetőtársainknak, semmiben se érje őket csalódást Horváth Miklós ^Ф-Ф • • •- • Ф-Ф-Ф Ф *4 Hegyi Katalin: -1 Elsősorban azért marad emlékezetes az 1981-es esztendő, mert az SZKP XXVI. kongresszusának és az Ukrajnai Kommunista Párt XXVI. kongresszusának éve volt, megtartották az SZKP KB novemberi plénumát, amelyen Brezsnyev L. I. elvtárs, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke ragyogó beszédet mondott. Számomra azért is emlékezetes ez az év, mert az SZKP tagja lettem, a konzervgyár komszomoltagjai pedig másodszor választottak meg vezetőjüknek. Tetlekkel igazolva e nagy bizalmat, igyekszem a jövőben is mindent megtenni a gyár ifjúsága igényeinek kielégítése érdekében. Bobik Mihajlo: — Az elmondottakon kívül az 1981-es évre azért is emlékszem szívesen, mert a haza éppen ebben az évben Hősi Munkáért éremmel tüntetett ki. Belépésem az SZKP soraiba, a legutóbbi pártfórumok nagy célkitűzései, a haza magas elismerése még termelékenyebb munkára, még jelentősebb sikerek elérésére ösztönöz. Például kollégáimmal együtt elhatároztuk, hogy tevékenyen bekapcsolódunk «Az élmunka 60 hetét a Szovjetunió megalakulása 60. évfordulójának!» jelszóval folyó országos mozgalomba, és határidő előtt teljesítjük a tizenegyedik ötéves tervidőszak kétévi termelési programját. Tatár András: — Nagy öröm számunkra, hogy kolhozunk 1981-ben szép eredményeket ért el a szemes termények termesztésében és az állati termékek termelésében. Ebben érdemeket szereztek a gazdaság gépkezelői, tehát én is. Az az érzés, hogy Lenin dicső pártjának tagja lettem, arra ösztönöz, hogy még jobb eredményeket érjek el. Egyöntetű helyeslésre talált például körünkben a kerület élenjáró gépkezelőinek az a felhívása, hogy indítsunk szocialista versenyt a gépek javításának idejében történő és kiváló minőségben való elvégzése érdekében, a munka termelékenységének fokozásáért, az üzem- és kenőanyagok, az aggregátok gazdaságos kihasználásáért. Én is elhatároztam, hogy bekapcsolódom ebbe a munkaversenybe és részt veszek a gépek tavaszi mezei munkálatokra való előkészítésében. — Az elmondottakon kívül milyen érzéseket váltott ki bennetek az, hogy az SZKP tagjai lettetek? Hegyi Katalin: — Nagyobb felelősségérzést a megbízatások teljesítése iránt, azt a törekvést, hogy méltók legyünk a kommunista névhez. Bobik Mihajlo: — Belépésem az M SZKP soraiba Azt hiszem, ha valaki évek múltán megkérdezi tőlem, mi volt életem legnagyobb élménye, gondolkodás nélkül vágom rá: az, hogy ott lehettem pártunk XXVI. kongresszusán. Meghatározó erővel hat ma is rámpánynk nagy fóruma. De nemcsak rám, aki ott lehettem, hanem mindenkire gazdaságunkban. A pártkongresszus éve, a tizenegyedik ötéves tervidőszak rajtja jól sikerült nemrég még elmaradozó gazdaságunkban. Ezek az eredmények persze a kerület élenjáró gazdaságaihoz viszonyítva szerények, de a mi feltételeink közepette jelentősek. Itt van például a kukorica, amelynek termesztésében sok gátló körülmény volt tavaly is. Különösen azért, mert kevés még az alagcsövezett, jó föld nálunk. Bajusz Bertalan és Hídi Dezső gépesített csoportjai mégis csaknem hetven mázsás hektáronkénti terméshozamot értek el! Jól dolgoztak a takarmánykészletezők is, akik jó minőségű, elegendő szálas és nedvdús takarmányt készleteztek a jószágállomány téli ellátására. Bár állattenyésztőink egyelőre csak az első lépéseket teszik lemaradásuk behozására, az elmúlt évekhez viszonyítva jelentős eredményeket értek el. Már maga az a tény, hogy 1981-ben tizenegy hónap alatt háromszáz literrel fejtek többet tehenenként, mint 1980-ban, derűlátással tölt el. Jó rajtot vett az ötéves tervben csoportom is. Hiszen minden kultúrából, amit gondozunk (kukorica, napraforgó, takarmányrépa) túlteljesítettük vállalásainkat. Igaz, a kukorica és a napraforgó ma már főleg a gépkezelők Л Л Л. Л Н 4 Л Л Л л A ^ Jó R e növénye, a legnagyobb ® munkát ők végzik a táblákon. Mindig akad azonban olyan gyomnövény, amelyre nem hat a herbioid. S ilyenkor jól jön a csoport segítsége. Mi nem is kíméltük erőnket. Így ’ lett aztán azon a részlegén, amit mi gondoztunk, s 90 mázsás terméshozam s kukoricából és 20 mázsás napraforgóból. Takarmányc répából pedig hektáronként 800 mázsát termesztettünk a vállalt 600 mázsa helyett. Milyen volt az elmúlt esztendő? Úgy vélem, nemcsak az időjárás fogadott kegyeibe bennünket, hanem mi magunk is többet tettünk a siker érdekében, mint korábban. - Nemcsak csoportom tagai, hanem a kolhoz egész tagsága! A több mint két éve a kolhoz élére került új vezetőség jó szervezőnek bizonyult. Az embrek megértették a legfonosabbat: korszerű mezgazdasági termelés nélk nincs előrelépés a pártor által kidolgozott élelmiszerprogram megvalósítsa terén. Magunkévá tettk a kongresszusi irán elveket, Brezsnyev L. elvtársnak az SZKPK novemberi plénumán . 4.A..j .jk. . AJT! hangzott tanácsait, azok szerint dolgozunk és élünk. Itt van például Bagó Vilma, Szakács Éva, Molnár Mária, Pécsi Ilona, hogy csak néhányat említsek csoportom tagjai közül, itt vannak a gépkezelők, akik nélkül ma már nem tudnánk megbirkózni feladatainkkal. Mindannyian mindent megtettek azért, hogy jó rajtot vegyünk az új ötéves tervben. A jövő évben pedig már 37 mázsás gabona, 13 mázsás dohány, 150 mázsás burgonya, 130 mázsás zöldség, 600 mázsás takarmányrépa hektáronkénti hozamáért indulunk harcba. Bízom benne, hogy célkitűzéseink maradéktalanul valóra válnak. Hajdú Gizella, a Győzelem Kolhoz mezei csoportjának vezetője, a XXVI. pártkongresszus küldöttje : KIVÍVJUK А : * megtisztelő j ♦ CÍMET ! Kollektívánk jó j * eredményekkel zárta ♦ ♦ az esztendőt. Túltel- J 4 jesítettük tervünket! ♦ * Dolgozóink nem áll- t * пак meg az elért t ♦ eredményeknél. Az 4 * új év első napjaitól i T kezdve harcot indít a- * ї nak az újabb, még jó szebb sikerekért. El- ! + határoztuk például, J , hogy kivívjuk a «Ma- I * gas termelési kultú- T » rája üzem» megtisz- « ♦ telő címet. A Kárpá- 7 J tontúli Erdőipari * Ї Termelési Egyesülés * ф kollektívái közül öt * t üzem pályázik erre, J * de minden tőlünk tel-tehetőt megteszünk an- J » nak érdekében, hogy • j kombinátunknak ítél- t • jék oda azt először. • ♦ Most gyors ütem- í • ben folynak az élőké- * j születek az 1983 ja- * hnuárjában sorozat- • J gyártásra kerülő új * ♦ bútorgarnitúra hala- ♦ J dó gyártási technoló- t * giájának elsajátító- * J sora. * * TylmecklJ Bogdan, 4 • a bútorkombinát « ♦ főmérnöke + * ♦ » * * • • • • «Л 2. oldal + '/ффооффооффффффоофффффф'іффффффофофффоо VÖRÖS ZÁSZLÓ 1983 JANUÁR 1., PÉNTEK A SZAKOKTATÓ AJÁNDÉKA — Bár ez már elég régen történt — kezdte Rácz Teréz, a majolikagyár élenjáró munkásnője —, mindig jól fogok emlékezni a testvéri Csehszlovákiában tett utazásra. Berehová és Trebisov testvérvárosok, dolgozóik barátkoznak , egymással. Az élmunkások egy csoportjának tagjaként én is jártam ebben a vendégszerető városban. Dávid Annának, a formázó-öntő üzemrész vezetőjének kis szobájában beszélgetünk Rácz Terézzel. A fiatal öntőnő szorgalmas, odaadó munkájával, kötelességei iránti alkotó hozzáállásával érdemelte ki azt a nagy megtiszteltetést, hogy kerületünk dolgozóit képviselje a testvéri Csehszlovákiában. Hogyan került a majolikagyárba dolgozni? Ezt mondja róla: — Még iskolásként határoztam így. 1967-ben több osztálytársam is idekerült velem együtt dolgozni. Félve, megilletődve léptük át az üzem küszöbét. De itt összetartó, baráti munkáscsalád fogadott bennünket. Hálás szavakkal emlékszik első szakoktatójára, Papp Irén élenjáró munkásnőre, aki türelmesen, figyelmesen vezette be őt a szakma rejtelmeibe. Vele együtt tanult Molnár Piroska, Fischer Zsuzsanna, Filip Mária és több más fiatal lány is. Együtt örültek az első sikereknek. Azóta több mint 14 év telt el. Rácz Teréz kivívta a kommunista munka élenjárója megtisztelő címet, többször győzött az üzemrészben folyó egyéni szocialista versenyben, saját minőségi bélyegzőt használ. Lenin-centenáriumi emlékéremmel. Munka Vörös Zászló-rendjellel tüntették ki. Ma már ő maga tanítgatja türelmesen, szorgalmasan a gyárba kerülő fiatal lányokat. Fodor Ilona, Barta Vilma, Temető Gizella, Máté Hana és más tanítványai örvendetes sikereket érnek el. A gyár igazgatóságának utasítása értelmében új tanítványt kapott: Szkrál Máriát. Védence két hónappal ezelőtt került a gyárba. Tavaly végezte el az Ivanyivkai középiskolát. Rácz Teréz éppen olyan szeretettel fogadta Marikát, mint őt annak idején Papp Irén. A 111. kategória odaítélése, a munkasikerekhez vezető út megmutatása —ezt az újévi ajándékot adta Rácz Teréz védencének. Balogh Miklós *_ A felvételen: Rácz Teréz védencével, Szkrál Máriával. Alekszandrov Borisz felvétele 44 ÚJÉVI KÖSZÖNTŐK REMETÉN Kereken 10 évvel ezelőtt hangzottak fel először Alsó- és Felsőremetén az újévi köszöntők. A klub és a nyolcosztályos iskola műkedvelői kezdeményezésére e falvakban új szovjet szokást vezettek be: az újévi köszöntést. A köszöntőket minden házban szeretettel fogadták. Hiszen ők voltak az elsők, akik békét, boldogságot, örömet kívántak a remeteieknek. Azóta az újévi köszöntők meghonosodtak a remeteiek életében. E szokás bevezetői közül sokan már családot alapítottak, s most maguk is türelmetlenül várják a mostani köszöntőket. Szpntivij Valerij