Vörös Zászló, 1987. január-június (43. évfolyam, 1-78. szám)
1987-01-01 / 1. szám
EGYIK SZEMÜNK SÍB, A MÁSIK MEG NIVEIэоеооооеееефеоодеро MEGTÖRTÉNT MINIKALANDOK — No, Hópelyhecske, semmit sem felejtettél el? — fordult Télapó szép útitársnőjéhez, mielőtt útnak indultak. — Semmit! Az ajándékok a puttonyban, a címeket tudjuk. — Üljünk le hát az út előtt egy percre, úgy, ahogy szokás, aztán nekivágunk... Hópelyhecske arra kérte a mindentudó öreget, hogy addig meséljen valami érdekeset. — Kevés az időnk, de néhány minikalandot elmesélhetek neked. Seszták Mária klubvezetővel és Zseliznyák Anna könyvtárossal kezdeném, akik valószínűleg a legboldogabbak közé tartoznak Tasnádon. Nemrég még azon törték a fejüket, mivel is támaszthatnák ki a klub falát, nehogy kidőljön. Szegényeket a Csapajev Kolhoz vezetői segítették ki a bajból. 1985 nyarán Jánosiból építőket küldtek Tasnádra Cseh József brigádi vezető irányításával. A kőművesek először körüljárták a rozzant építményt, másodszor leültek az udvaron, rágyújtottak... Valaki közülük megkérdezte a klubvezetőt és a könyvtárost: — Na, és pénz van? A munkáért fizetni kell. — Hát hogyne! A kerületi művelődési osztály' 3000 rubelt utalt ki! Egyébként is falunk a kolhozhoz tartozik. Az emberek búzát termesztenek, más termékeket állítanak elő — kezdett agitációs húrokat pengetni Seszták Mária. — Na nézd csak, milyen barátokra találtunk. Majd meglátjuk — vetette oda búcsúzóul Cseh József... Ám nem úgy lett, ahogy elképzelte. A csigalassúsági munkavégzés, a hozzáírások miatt leváltották a brigád éléről. A klub tatarozása folyamatban van... — Miért is olyan szerencsések végül is a tasnádi kultúrmunkások? — csúszott ki Hópelyhecske száján a kérdés. Télapó megsimogatta a szakállát, ravaszul hunyorított és azt válaszolta: — Hát azért, gyermekem, mert a klub nem dőlt össze, mint Alsóremetén és Somban. — Nem volt viszont szerencséje a napokban Lőrincz Bélának, a gáti községi tanács elnökének. Sokáig ült dolgozószobájában. . Beadványok, levelek, panaszok... A választók szeretnek írogatni — folytatta a mesét Télapó. — Sehogyan sem tudják megérteni például azt, hogy a falu központjában miért állnak csak úgy a lámpaoszlopok, mint a manökenek? — Holnap összehívom a településrendezési bizottságot és kitisztázzuk az ügyet — határozta el szilárdan Lőrincz Béla. Akkorra leszállt az éj. Ideje volt hazamenni. Nem fogta fel, hogy az ellenkező Irányba indult el. A hátánál pedig ott álltak, mint a manökenek, a lámpaoszlopok. — Eltévedt szegényke — érzett együtt a községi tanács elnökével Hópelyhecske. — Úgy tűnik. Igen... Az érdekes beszélgetés során teltek a percek Ideje volt útnak indulni. Ám az újévi ünnepségek főszereplőinek párbeszéde tovább folytatódott. — Na, még ülünk egy kicsit — mondta Télapó, egyik kezéből a másikba véve át botját. — Mi érdekeset meséljek még neked? Aha, eszembe jutott még valami. Nemrég még nem hittem, hogy a nőket is érdekli a foci. E téren valószínűleg a Sajtóterjesztő újságárusai vinnék el a pálmát. Nem véletlenül! Nemrég jelent meg náluk a „Szocialiszticsna Harkivscsina” kiadó gondozásában a labdarúgó naptártájékoztató az 1985-ös évre. Szó ami szó, szükség van erre a kiadványra. Hőseink váratlanul meghallották a kremli toronyórák harangjátékát. Erre elmondták újévi mondóká-jukat: Itt az újév nálatok, Hozzátok a kalácsot... Télapó és Hópelyhecske párbeszédét lejegyezte Zsbura Mihaj- A KÉT KÍVÁNSÁG Mióta vezető beosztásba kerültem, eljárogatok vadászni. A beosztottjaim ugyanis folyton így nyaggattak: »Kincses elvtárs, minden valamirevaló kolhozelnök kijár a barátaival nyúl- vagy rókalesre. Magának is sodródnia kell az árral, nehogy a többiek különcnek tartsák és kiutálják maguk közül«. Beszereztek számomra egy puskát, célozni is megtanultam valamelyest, beléptem a vadászegyletbe, s azóta ismerőseimmel rendszeresen átfésüljük az erdőket, mezőket. Azon a december végi napon már kora hajnalban fölkeltem, füttyentettem a kutyának és kiléptünk a nagy fekete éjszakába. Gondoltam, meglesem az esetleges vadorzókat, amelyek a kolhozunk területén garázdálkodnak és felelősségre vonom őket, mert éppen tilos a vadászat. Mindenesetre magammal vittem a puskát is. Jó órácskát járkálhattam már, amikor Néró hegyezni kezdte a fülét. Aztán én is meghallottam a mocorgást valamelyik bokor alatt. Óvatosan, lélegzetvisszafojtva, lábujjhegyen közelítettem a gyanús bokor felé. De hirtelen megkönnyebbült sóhaj hagyta el az ajkamat, mert csak egy hurokba szorult nyúl vergődött ott. Éktelen haragra gerjedtem: ki merészel Itt hurkot vetni? No, majd kézbe veszem őkéimet! De addig is egy jókora husángot vettem kézbe, hogy agyonüssem vele a tapsifülest, s az iszákomba tegyem, mint bűnjelet. Már éppen emeltem a botot, hogy lesújtsak, amikor nagy megrökönyödésemre hangot hallottam: »Ne ölj meg, meghálálom. Ha életben hagysz, teljesítem két kívánságodat.« і — Miért nem hármat? — kérdeztem a nyúltól felháborodva, emlékezve az HUMORESZK ra, hogy a mesékben mindig három kívánságról esik szó. — Ennyiért talán nem is érdemes megkegyelmeznem neked! De hogy lásd, milyen jó szívem van, nem bántalak. — Halljuk az első kívánságot — mondta a tapsifüles. — Nekem ne parancsolgass! — vágtam viszsza. — Először hadd gondolkozzam, mire is lenne leginkább szükségem. Számba vettem anyagi helyzetemet. Van szép házam, Jól fizetett állásom, családi életem • Is rendezettnek mondható, a gyerekeim tanulnak, szóval minden a megfelelő kerékvágásban megy körülöttem. — A, megvan — gyúlt fény az agyamban. —■ Szégyen, hogy vezető létemre egy kopott Zsiguli áll az udvaromon —• Cseréld ki a kocsimat egy vadonatúj Volgára — adtam ki a parancsot. — Meglesz — szólt a nyúl. — Hazaérve ott találod a nemrég épített garázs előtt. Halljuk a második kívánságot. Gondolkodóba estem. Ha megint egyéni kényelmemet helyezem előtérbe, az az oktalan állat azt gondolhatja, hogy nem aggasztanak a gazdaság problémái, pedig azokból van jócskán. Képes lesz írni a feletteseimnek, azok pedig kiküldenek hozzám néhány ellenőrt. Ezért ördögi cselhez folyamodtam. — Azt kívánom — mondtam csengő hangon —hogy a kolhoz minden tehetségtelen, karrierista, hatalmával visszaélő szakemberét süllyeszd a föld alá, mert ők az okai annak, hogy ilyen gyenge eredményeket értünk el az idén. A nyúl kétségbeesetten nézett rám és a szavamba akart vágni, de én ráripakodtam: »Azonnal teljesítsd a parancsomat, hallod-e!« — Hát legyen, ahogy jónak látod — egyezett bele vonakodva. Én pedig rémülten vettem észre, hogy ... süllyedek! Tóth Károly A SZERKESZTŐSÉG CÍME: 295510. Kárpátontúli tér, Berehovó, Munkácsi u. 3. Telefonok: szerkesztő 2-31-54, helyettes szerkesztő, pártélet 2-43-45; a magyar kiadás felelőse, könyvelőség 2-43-26, felelős titkár 2-33-05, mezőgazdasági, ipari rovat, rádióadás 2-21-43, levelezési rovat 2-33-06. Vörös Zászló. Az Ukrajnai Kommunista Párt Berehovói Kerületi Bizottságának és a Népképviselők Kárpátontúli Területi Berehovói Kerületi Tanácsának lapja. Az újság ukrán és magyar nyelven hetente háromszor, kedden csütörtökön és szombaton jelenik meg. A lap 1945. december 2-tól jelenik meg. Az újság ofszetnyomással készül. Terjedelem: 1 (A/З) ív. Példányszám: 13 075. Index: 61813. A megrendelés száma: 2. Berehovói Kerületi Nyomda: 295510 Berehovó, Október 40. évfordulója tér 1. Telefon: 2-31-59. Szabó Sándor fotoetűdje A TV KÉPERNYŐJÉRŐL ISMERJÜK ŐKET VALERIJ LOBANOVSZKIJ és IGOR TURCSIN Mindketten kiváló edzők, nagyszerű szakemberek, méltán lehet büszke rájuk sportmozgalmunk. Mégis sok mindenben különböznek. Mint ismeretes, a labdarúgó-bajnokság sorsa az utolsó mérkőzésen dőlt el. A Moszkvai Dinamónak a döntetlen is elegendő lett volna az aranyéremhez. A Kijevi Dinamónak két pontra volt szüksége. Az eredmény közismert: 2—1-ге a kijeviek győztek. A tévé kamerája sokszor fordult a mérkőzés során Valerij Lobanovszkij felé. A nyugalom szobra volt! Mintha nem is érdekelte volna, mi történik a pályán, mintha az esti mesét nézte volna a tévében. Csak egy apróság sejtette, mi játszódik le benne. Néha előre-hátra ringatta felsőtestét. Amikor a bíró sípja a felejthetetlen mérkőzés végét jelezte, a kijeviek örömének nem volt határa. Százezer néző üdvözölte boldogan a bajnokcsapatot. Lobanovszkij is ott volt ezekben a percekben a pályán, gondterhelt arccal terelgette az öltöző felé ujjongó fialt. Mintha azt mondta volna nekik: — Ugyan, minek ez a nagy cécó? Majd májusban, a BEK döntőn ünnepeljetek!.. Igor Turcsin a hollandiai női kézilabda-világbajnokságon a Szovjetunió—Magyarország mérkőzésen ,piros lapot kapott. Vitatkozott, pörölt a bírókkal, szidta a lányokat, akiknek ezen a mécsesén nem ment a játék. Így aztán a döntő Szovjetunió—Csehszlovákia mérkőzésen nem ülhetett a kispadra, a nézők sorából látta az összecsapást. A szünetben azért mégis a pályára lépett, próbált tanácsot adni lányainak, feleslegesen, hiszen már vagy 10 góllal vezettek. A bíró természetesen lehessegette a pályáról. A holland tévé operatőre persze nem hagyta ki ezt a ziccert, végigkísérte kamerájával a megalázó jelenetet. Igor Turcsin csapata, a Kijevi Szpartak többszörös BEK-győztes, a válogatott világbajnok, Valerij Lobanovszkij legénysége még nem szerezte meg ezt a trófeát, a válogatott sem jutott el Mexikóban a legjobbak közé. Mégis valahogy Lobanovszkij a szimpatikusabb kettőjük közül.. DIEGO MARADONA Júniusban virrasztástól vörös szemmel jártunk munkába, a hajnalig tartó labdarúgó VB mérkőzések bizony próbára tették kitartásunkat. Voltak ennek a nagy shownak örömteli és szomorú percei is. A játékosok közül azonban szinte csak az argentin Diego Maradona maradt meg emlékezetünkben. Ő volt a VB koronázatlan királya! Rúgta a gólokat és közben arra is figyelt, hogy elszórakoztassa a közönséget. Flick-flackkal pattant fel a földről, ha kellett, bukfencet vetett. Mint egy csintalan gyerek. Legnagyobb trükkje azonban az a gól volt, amit kézilabda-játékost megszégyenítő ügyességgel dobott az angolok hálójába. Az egész világ elképedve nézte ezt a páratlan mutatványt, csak a bíró nem méltányolta azt kellőképpen, szabadrúgás helyett ugyanis középre mutatott és gólt ítélt. »Én olyan jó játékos vagyok, akit tulajdonképpen már meg sem lehet fizetni« — mondta egyik Interjújában. Hát ami a sportszerűséget és szerénységet illeti, a kis Diegónak még van mit tanulnia. ISAURA Az ő nevével volt tele a város majdnem három hónapon át. 15 estén kísértük lélegzet-visszafojtva a kis brazil rabszolgalány édeskés-szirupostejszínhabos történetét. Sajnáltuk szegénykét, amikor hébe-hóba dolgoznia kellett azokkal a zongorázáshoz , szokott gyönyörű kis ujjacskáival. Megsirattuk a derék Tóbiást, a jólelkű Malvinét, reménykedtünk, hogy valamilyen csoda folytán feltámadnakporaikból és megbüntetik a gonoszokat — Leonciót, a jóképű gazembert, Franciscót, a sötét tekintetű rabszolgahajcsárt. Megszerettük Januárját, a szakácsnőt, aki minduntalan sült csirkemellel kedveskedett a szegény rabszolgáknak. Megutáltuk Rózát, a cselszövőt, aki ráadásul csúnya is volt, mint a sötét éjszaka. Mint ahogy az ilyen romantikus történetecskékben már megszokott, minden jól végződött. A jók elnyerték jutalmukat, a rosszakb megérdemelt büntetésüket. Állítólag a 15 részes sorozatnak folytatása lesz. Te jó ég! Csanádi György NEVE • A színész fia vizsga után sugárzó arccal megy haza az iskolából. — Na, hogy sikerült a vizsga? — kérdi az apa. — Olyan jól — feleli a gyerek —, hogy közkívánatra meg kell ismételnem az osztályt. * * e Az orvos mondja az alkoholistának: S S Ü N . — Ne igyék. Minden pohár bor egy szög a koporsójába. — Na és, mit árt az nekem, ha a koporsó úgy fog kinézni, mint egy sündisznó? Szerkesztő: Csanádi György A kiadásért felel: Balogh Irén A kerületi agráripari egyesülés vezetősége, párt- és szakszervezete szívélyesen köszönti Romanovics Jevsztakijt, a kerület főállatorvosát hatvanadik születésnapja alkalmából.