Vörös Zászló, 1990. július-december (46. évfolyam, 78-153. szám)

1990-07-03 / 78. szám

ARASSUNK GYORSAN ÉS MINŐLÉGESEN FÉNYKÉPRIPORT Ezen a­­ napon a hőség tikkasztó volt, ám a Győzelem Kolhoz 2. sz. brigádjá­ban az aratáson dolgozó gépkezelők, sofőrök jól tudták: nincs megállás, rájuk vár a feladat, hogy időben betakarítsák a termést. A Pridóka-tag­ban hullámzó árpamezőre egymás után érkeztek a kombájnok. A 4 gép kor­mánykereke mögött ta­pasztalt legénység ül: Es­tók János és Gerzsenyi Sándor, Estók Ferenc és Dobos Bertalan, Botár Iván, és Baranyi Tibor, Hidi Gyula és Hajdú Béla. “Nemsokára hozzá is láttak a m­unkához (első felvételünkön). Az aratási verseny élén egyelőre Es­tók János áll, segítőjé­vel, Gerzsenyi Sándorral (második felvételünkön). • Nem sokkal marad el tő­le ikertestvére Ferenc, valamint annak kisegítő­je, Dobos Bertalan sem (harmadik felvételünkön). Jól fizet az idén az árpa! Alig néhány perc telt el a munka kezdete óta, s máris jelez az egyik kombájn: megtelt a bun­ker! Egy percet sem kellett vesztegelnie a gépnek, hiszen Bíró And­rás (negyedik feltételünkön) és Baranyi Béla gépkocsi­­vezetők rögtön ott terem­tek járművükkel, hogy a szérűre szállítsák az aranyló szemeket. Persze az aratás első napján még szükség volt a gépek utánállítására, kisebb igazításokra, ám a jó előkészítésnek köszön­hetően ezt követően nem fordult elő fennakadás. Mindenesetre a mező szé­lén azért állandóan be­vetésre áll mozgó szerelő­­műhelyével Skurja Mihail, aki egyszemélyben gép­kocsivezető, hegesztő és szerelőlakatos is. Ahogy telt az idő, egy­re kisebb szigetté zsu­gorodott a még lábon álló árpa. Á­ tennivaló­­to­vábbra is akad bőven, hi­szen ott van még a többi gabonaféle is. Bíró László szövege és felvételei SZERETI AZ ÁRPA ILLATÁT... Veres Benjámin tizen­kilenc éves volt, amikor először ült traktorra, há­rom esztendővel később pedig már aratott a Lenin Útja Kolhoz me­zőin. Ennek bizony már több mint egy évtizede, ám úgy emlékszik az első aratásra, mintha csak tegnap lett volna. .Szemtanúja voltam, mi­lyen mozdulattal simította végig aggregátja egyik hajtószíját, ebből is lát­szott, milyen erős a géphez való kötődése, ami lényegébe véve alap­ja kitűnő eredményeinek. Az elmúlt évek folyamán mindig ő volt a győztes a kombájnosok verse­nyében. Tavaly például 155 hektárról aratta le a kalászosokat. Itt volt a legkisebb szemveszteség is. Az idén is ő készítette elő gépét leghamarabb az aratáshoz. — Szeretem az árpa illatát — mondja a kom­­bájnos. Alig várom, hogy elinduljak az árpa­­tengerben. A gazdaságban június 26-án indultak el a gépek. 200 hektár árpa vár betakarításra. A mező gazdag termést ígér. Az első napi hektáronkénti terméshozam­ 55 mázsát tett ki. A szakemberek szerint ez a szám nem­­ is fog csökkenni. Az árpát hét nap alatt szeretnék betakarítani. Hogy igazán fennakadás nélkül foly­hasson a munka, a gép­kezelők meleg ebédet, üdítőitalokat kapnak a mezőn. Kiss Károly tudósítónk NEMZETKÖZI ШЭ KOMMENTAR RATKOVICS 1­1­­ a crna goral. Belg­rádi baráti beszélgetéseink során szerette ismétel­getni: »Kétszáz millióan vagyunk oroszok«. Ez a mondás másfél évszázada járja a crna goralok kö­rében. Igaz, korábban száz millióról beszéltek, de ez a mondás már ak­kor is a mai értelmet rejtette. , Az országunkkal fenntar­tott baráti kapcsolat jó­tékonyságáról nemcsak Crna Gorában, a­ Jugo­szláviát alkotó hat köz­társaság egyikében van­nak meggyőződve. A jugoszlávok hozzánk va­ló jó viszonyáról, szel­lemi közelségéről már sokat írtak. A TASZSZ belgrádi tudósítójaként ennek nap mint nap ta­núja voltam. A történelem összesűrí­­tette az utóbbi ötven év eseményeit, azóta, hogy 1940. június 24-én a Szov­jetunió és Jugoszlávia fel­vette a diplomáciai kap­csolatot. Szovjet-jugosz­­láv barátsági és meg­nei­ támadási szerződés szü­letett néhány órával a hitleri Németország Ju­goszláviai­­ agressziója előtt. A megszállók elle­ni harc utolsó szakaszá­ban a Jugoszláv népi felszabadító hadsereg együttműködött a szov­jet hadsereg egységeivel. 1945-ben­ aláírták a szov­­jet-jugoszláv barátsági, kölcsönös segítségnyúj­tást és a háború utáni együttműködésre szóló szerződést. Országaink életében súlyos fejezet volt a tájékoztatási hivatal 1948-as és 1949-es ha­tározata, valamint a Szovjetunióval 1945-ben kötött szerződés felbontá­sa. A kapcsolatok csak évek múltán normalizá­lódtak Az új kapcsola­tok elveit az 1955. évi belgrádi és az 1956. évi moszkvai nyilatkozatok­ban rögzítették. Gorba­csov M. Sz. 1988. évi ju­goszláviai látogatása tisz­tázta a kapcsolatainkat még beárnyékoló félre­értéseket. Ma országunkban egy­re több levéltárat nyit­nak meg, egyre több do­kumentum kerül a nyilvá­nosság elé, amelyek lehetővé teszik a törté­nelmi események objek­tívebb vizsgálatát. A Szovjetunió Külügymi­nisztériumának Hírközlő­jében adatokat tettek közzé az 1941. évi szov­­jet-jugoszláv szerződésre vonatkozóan. Ezekből­­ ki­derült, hogy a jugoszláv kormány kész volt el­fogadni a szovjet kor­mány minden feltételét, csakhogy megkössék a katonapolitikai egyez­ményt, s kifejtette, hogy kész területére befogad­ni bármilyen szovjet fegy­veres erőt. Ám a szovjet vezetést köztudottan a hitleri Németországhoz fűzték szerződési feltéte­lek, ezért nem tudta el­fogadni Jugoszlávia ja­vaslatát... Ám a történelmen ez mit sem változtat. S mi van ma? Országaink­nak sok problémát kell áthidalniuk. Nálunk pél­dául válságba jutott a gazdaságirányítás admi­nisztratív-parancsnoki rend­szere, megtesszük az első lépéseket a szabályo­zott piaci viszonyokra­­való áttéréshez. Jugo­szlávia gazdaságára jellem­ző a piac, az áru- és pénzgazdálkodás, a vállalkozás és a konku­rencia. 1952 és 1982 között népgazdasága minden 10 évben­­ megkétszereződött. 1980 óta a­z­o­n­­ban lelassult a termelés üteme, növekedett az infláció, a munkanélkü­liség, a külföldi adós­ság. A nemzetiségi viszo­nyok égető problémáit nem szükséges felsorolni. A 25 milliós Jugoszlá­viáról, ahol több mint 20 nép és nemzetiség él, elég, ha megemlítjük a koszovói és a szlovéniai ese­ményeket. Éppen ezért kapcso­lataink jelenlegi szakaszá­ban fontosnak tartom is­mereteink és tapasztala­taink megosztását, nem­csak saját, hanem bará­taink hibáiból is tanul­nunk kell. Ez a kapcso­latok sokrétű fejlesztését irányozza elő. Különösen fontos a gazdasági együtt­működés. Széles körű kapcsolataink vannak, ám egyes momentumok mindkét felet nyugtala­nítják. Ezek közül talán a leglényegesebb, hogy egyre nő országunk kül­földi adóssága. Ám javulások is mut­­atkoznak. Nem vélet­lenül szereti ismételgetni jugoszláviai barátom, Ratkovics Ilja, hogy »két­száz millióan vagyunk oroszok«. Kudrjavceva T. (TASZSZ) »KÉTSZÁZ MILLIÓAN VAGYUNK OROSZOK« 1990, július 3„ kedd VÖRÖS ZÁSZLÓ MUNKÁBAN A NÖVÉNYTERMESZTŐK — A terv szerint sze­mes kukoricából 69, siló­nak szánt kukoricából 280, burgonyából 150, ta­karmányrépából 800, s ősziekből 39,5 mázsát kell termesztenünk hektá­ronként — mondotta Hor­váth Béla, a Vörös Zász­ló Kolhoz főnövényter­mesztője. — Kukoricá­ból az előzetes becslések szerint nem érünk el többet az előirányzott mutatóknál, de burgonyá­ból, takarmányrépából és az ősziekből szeretnénk túlszárnyalni a tervet. Éspedig a sorrendnek megfelelően legalább 100, 50 és 5,5 mázsával — tette hozzá a szakember. Az igyekezettel, a hoz­záállással eddig sem volt baj. Nem lehet panasz a gépkezelőkre, gépjaví­tókra, akiket nem ért felkészületlenül a ko­rai tavasz. A traktorok, a talajművelő eszközök, az ültető-, vető- és per­metezőgépek is idejében rendbe lettek hozva. . En­nek köszönhetően a tava­sziak már április 20-ig a földbe kerültek, áp­rilis 15-én pedig­ elkezd­hették a kukorica vetését is. Soha ilyen korán nem végezték még ezt a munkát! Ami pedig szintén nagyon fontos: a vetést-ültetést követő száraz­ságot a vetések nem sínylették meg, kivéve a silókukoricát, ahol a kelési arány csak 70 — 80 százalékos volt. De így is remélik, hogy a tervet teljesítik. Az idén egyébként 200 hektárt tesz ki a szemes, 118-at pe­­dig a silókukorica ve­tésterülete. Igaz, nem jutott elegendő szerves trágya a talajba, de a vetésforgó betakarításé­val némileg sikerült kompenzálni ezt A sze­mesnek szánt kukoricát például ősziek után ve­tették Persze, az sem mellé­kes, hogy kitűnően eldol­gozott magágyat készítet­tek, a vetőmag is első­osztályú volt. Az ame­rikai Pionír fajtát ve­tették, amely a helyi viszonyok között talán a legjobb termést adja (ta­valy vetették első ízben és mindjárt 74 má­zsát adott hektáron­kénti. A vetést természe­tesen a leghozzáértőbbek­re, vagyis a Szar­vas István­ és Józan Ist­­ván által vezetett gépe­sített csoportok tagjaira bízták. Az utóbbi egyéb­ként éppen a napokban részesült a Kiváló Mun­káért érdeméremben. A növényápolással és a betakarítással sem lesz gond. Igaz, a kö­rülmények némileg rosz­­szabbak, mint tavaly vol­tak, nincs például Erodi­­kán gyomirtószer, ami a legjobb hatóanyagnak szá­mít, ahelyett Odesszából beszerzett herbicidet kény­telenek használni, de az nem olyan hatásos. Más­különben a gépkezelők már másodszor is elvé­gezték a sorközi kapá­lást. Az esőzések óta pedig még erőteljeseb­ben fejlődik a kukorica, ami reményekre jogosít a nehézségek ellenére is. Idejében került talajba az előcsíráztatott burgo­nya is. Eredetileg 10 hektáron tervezték ültet­ni, de végül is 12 hek­tárt vetettek belőle, mi­vel több vetőgumót si­került megóvni a rom­lástól, mint ahogy gon­dolták. .Az ültetvényt már háromszor kapálták meg, elvégezték a herbicide­­lést is. Három ízben permeteztek a növényi kártevők és betegségek ellen. Most az a legfon­tosabb feladat, hogy megóvják az ültetvényt a fitoftórától. A takarmányrépa 20 hektárt tesz ki. Ennek megmunkálása, csakúgy, mint a korábbi években, egyéni módszerrel törté­nik. A tehéntartó gazdák vállalták magukra a növényápolást, akik anya­­gilag­­ érdekeltek a jó termés elérésében. Ed­dig egyszer géppel, két­szer pedig kézi erővel gyomtalanították a növény sorközeit. Az egyéni meg­munkálási móddal min­denki "jól" jár, a művelő is, a gazdaság is. A kolhoz így átlagosan 150 -200 mázsával több terméshez jut hektáron­ként, míg a megművelő a megtermelt mennyi­ségnek a 20 százalékát vi­heti haza. A Vörös Zászló Kolhoz­ban tavaly először­ kísér­leteztek tatárka termesz­tésével, mindössze néhány hektáron. Ezért az idén a tavaly megtermesztett magból, már 20 hektárt szándékoznak­ be­vetni tarlószántás után. Kocsis András tudósítónk ф 3. oldal

Next