Beregi Hírlap, 1991. január-június (47. évfolyam, 1-74. szám)

1991-01-01 / 1-2. szám

RIPORT A FÖLD ALATT túr AR régóta tervezem, hogy ellátogatok a muzsalyi geológusokhoz, leereszkedem velük a föld gyomrába, hogy onnan ír­jak egy tudósítást. Ami­kor elmondtam ezt Meteles­­ko Ivánnak, a Kárpáton­­túli Geológiai Expedíció új vezetőjének, aki már húsz éve van a szakmá­ban és egyszerű túrósként kezdte, csipkelődve mond­ta: — Az újságírók lelkük mélyén mindig hajlottak a romantikára. Kívánsága teljesülésének nincs semmi akadálya... Osztotta ezt a véle­ményt Gavris Mihail, a geológiai expedíció fő­mérnöke is, aki vállalta, hogy elkalauzol bennün­­­ket Muzsalyba, leeresz­kedik velünk 130 méter mélyre a földfelszín alá, megmutat mindent, ami érdekelhet bennünket. Előt­te azonban fejtágításban volt részünk, majd ma­gunkra öltöttük a bá­nyászfelszerelést. — Enélkül senki sem tehet egy lépést sem — magyarázta Gavril Mi­hail. Grecsko Mihail, a muzsalyi részleg föld alatti munkálatainak ve­zetője pedig arról vilá­gosított fel bennünket, hogy a mélyben bármi megeshet. Sajnos már nem egyszer megtör­tént a baj. Áldozatok is voltak. ... S íme, a függőleges liftakna előtt állunk. Azon a liften eresz­kedünk le, amivel az ásványokat hozzák a felszínre. Életemben elő­ször volt ilyen élmény­ben részem, nem csoda, hogy a szívem a tor­komban dobogott. Az iz­galom addig tartott, míg Gavril Mihail szólt, hogy megérkeztünk, 130 méter mélyen vagyunk a föld alatt. Rögtön az volt az első kérdésem, nem leselkedik-e rázik valamilyen veszély. - Nem, semmilyen — válaszolta megnyugtató mosollyal az arcán a főmérnök, majd a bá­nyáról kezdett beszélni. Néhány perc múlva véget ért a műszak és a liftnél elbeszélget­tünk néhány bányá­sszal, akik épp a fejtésből jöttek. Köztük volt Melnyikov Szergej, Zserebcov Va­­szilij, Pliszka Vaszilij, Szultanov Sztyepán, Nyesz­­tyerov Vitali­j, Himics Nyikolaj és Dvorák Anatolij (első felvételün­kön). Arcuk merészsé­get, elszántságot tükrö­zött. -- A bánya okozhat meglepetéseket. A gyen­ge jellemű embereknek itt nincs keresnivalójuk — mondta Dvorák Ana­tolij fiatal mester, mi­közben feltelefonált a felszínre, hogy a műszak minden dolgozója el­hagyta-e a bányát (má­sodik képünkön). Miu­tán megkapta az igenlő választ, házigazdaként előrement a végelát­hatatlan aknában, amely hiedelmeinkkel ellentét­­t­ben széles, tágas, ki­­­­világított alagút. Ami­kor hozzászoktam az új környezethez, kérdéseket intéztem Gavris Mihail­hoz és Dvorák Anatolij­­hoz arról, mit és ho­gyan csinálnak a bá­nyászok. Körülbelül fél kilomé­teres­ út után érkeztünk a kitermeléshez. Az egyik munkás felemelte a többkilós fúrógépet és bemutatta, hogyan mű­ködik (harmadik képün­kön). Az ásványokat a­ hatalmas exkavátor azonnal az elektromos csillékre rakodja. A te­her további útja a ha­­rántkeresztvágat, ahol hatalmas tárolóba kerül, amit a lift a felszínre emel. Erről a helyről már félmillió tonna kőzet került a felszínre, s a 130 méter mélyen levő vágatok hossza megha­ladja a 10 kilométert. A föld alatti labirintus­ban el is lehetne té­vedni, de a geológusok alaposan kiismerik ma­gukat, s a jelzőtáblák is segítik őket. Bizonyára érdekli az olvasókat, mit is keres­nek a geológusok a muzsalyi hegy gyomrá­ban. — A környező hegyek, mint a Kárpátok álta­lában, gazdagok hasznos ásványokban — mondják beszélgetőtársaim. — Az elemzések tanúsága sze­rint itt ólmot, cinket, kaolint stb rejt a föld méhe. Az adatok fel­dolgozása után Moszkvá­ban a Föld Tartalékainak Állami Bizottsága ad­hatja meg az engedélyt a kitermelésre. Egy év alatt több mint 3 ezer métert megtenni ilyen nagy mélységben igen bonyolult feladat. A kitermelésen kívül a vágat megerősítésére, alátámasztására is gondolni kell. A föld alatt egy méter meg­tétele 500 rubelbe kerül, így nem lehet csodál­kozni azon, hogy a bányászok sokat ke­resnek. De ha a piac oldaláról nézzük ezt a 250—400 rubelt, mind­járt nem is lesz olyan sok! ismét a harántvágat­­­ban vagyunk. Кіігтгп ko Vlagyimirt fényké­pezzük munka közben (utolsó felvételünk). Pa­rancsra várunk, ami nem késik. Elbúcsúzunk azoktól, akik elkezdik a harmadik műszakot, be­lépünk a liftbe, s alig telik egy percbe, már a felszínen vagyunk. A főmérnök figyelmeztet, hogy ne feledjük le adni a kölcsönkapott felszerelést, amelyhez már úgy hozzászoktunk ez alatt a két óra alatt. Újév küszöbén ezt a fényképriportot sikerült készítenünk a föld alatt. Papis Mihail Alekszandrov Borisz felvételei EGY ÜZLET, AMELYBEN MINDIG VAN ÁRU Az ünnepek küszöbén megszaporodtak a vásár­lók a vári Unió Keres­kedelmi Központban, amely járásunk határain kívül is ismert. Innen soha nem távoznak a vásárlók üres kézzel! A­ karácsony és az Újév küszöbén a dédai tógazdaságtól közel fél tonna pisztrángot vettek át értékesítésre. Ez a halfajta hiánycikknek­­ számít, s kilogrammja 4 rubel 50 képekbe kerül. A vári és a borzsovai üzletekben saját készítésű füstöltárut, kolbászt ér­tékesítettek. A falusiak azoknak az iparcikkeknek örültek a legjobban, amit Ombódi József, a falusi fogyasztási szövet­kezet igazgatója 200 ezer rubel értékben szerzett be lvovi vál­lalatoktól. Volt köztük gyermeklábbeli, női kabá­tok, dzsekik, kötöttáru stb. A dohányosoknak 50­­ ezer doboz cigarettát szereztek be, így Lvov, Orbita, Filter, Vat­­ra, Prima márkájúakat. (Tudósítónk) 2. oldal ♦ D­ecember 21-én pénteken a Be­regszászi 4. Számú Kos­suth Lajos Középiskolá­ban területi kiejtési versenyre került sor, amelyen a­ Beregszászi, a Munkácsi, a Szőlősi Járás és a Felső Tisza­­vidéki magyar iskolák legjobbjai vettek részt. A vetélkedőt mi sem jellemezhette volna jobban, mint ez a mottóul vá­lasztott Csoóri Sándor­­idézet: »... A nyelvvel törődni... semmivel sem jelent kevesebbet, mint magával a néppel vagy az igazsággal törődni«. A részvevők többsége klasszikus, a nép problé­máit ábrázoló Irodalmi alkotásokból k­ondtak részleteket. Jóllehet a mezőny erős volt és azt kemény küz­delem jellemezte, vá­rosunk és a járás ma­gyar iskoláinak tanulói most is kitettek ma­gukért. A két kategó­riában a következő ered­mények születtek: a X­­XI. osztályosok ver­ Területi kiejtési vetélkedő Beregszászban senyében első helyet Sz. Középiskola), harmadik szerzett Mester Magdol- Tóth Beáta, az Oroszi Általános Iskola, tanulója na, a Beregszászi 4. Sz. Kossuth Lajos Közép­iskola XI. osztályos ta­nulója, második Komári Eleonóra (Jánosi Közép­iskola), harmadik Szántó Katalin (Nevetleni Kö­zépiskola) lett. Az V - IX. osztályosok közül első helyen Birta Diána (Be­regszászi 4. Sz. Közép­iskola) végzett, második Balázs Ildikó (Viski 2. lett. . A győztesek Penckó­­fer János Kazinczy-em­­lékplakettjét és jutalom­­könyveket vehettek át. Bagó Balázs, a zsűri el­nöke kifejezte azt a reményét, hogy a vetélke­dő legjobbjaival jövőre is találkozunk majd. Kántor Judit BEREGI HÍRLAP FELÚJÍTOTTÁK A PETŐFI-EMLÉKSZOBÁT Beregszászban felújí­tották a Petőfi-emlékszo­­bát, amely 1988-ban nyílt meg a járási könyvbarát szervezet és az Illyég Klub kezdemé­nyezésére A Magyar Könyvkiadók és Könyv­­terjesztők Egyesülése a költő születése 168. év­fordulója küszöbén több mint 30 könyvvel gya­rapította a beregszászi Petőfi-emlékszoba gyűj­teményét. A könyvek között vannak orosz, szlovák, eszperantó, bolgár, német,­ olasz, hol­land és francia nyelvű Petőfi-kiadványok is. Tudósítónk 1991. január 1., kedd

Next