Vörös Zászló, 1956. április (5. évfolyam, 78-103. szám)

1956-04-01 / 78. szám

Haladjunk együtt a boldogulás útján ! Már hatodik éve annak, hogy Székelykeresztúron megalakult a kollektív gazdaság. Ti is ismeritek eredményeinket, hiányosságainkat­ ke­resztúri egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok. Hiszen lehetőségetek volt és van látni a gazdaságot, amikor nap mint nap ellátogattok hozzánk, hogy kölcsönkérjétek mezőgazdasági gépeinket, vagy amikor részt vesztek a dalárda próbáin, az agrotechnikai kör előadásain. Mi is ismerünk titeket. Tudjuk, hogy szorgalmasan dolgoztok, de azt is tudjuk, hogy a mi eredményeink jobbak a tieteknél, pedig ugyanúgy esett az eső s ugyanúgy sütött a nap a kollektív gazdaság földjeire, mint az egyéni gazdák föld­jeire. Ez pedig nem bizonyít egyebet, mint azt, hogy a közös gazdálkodás s a vele járó lehetőségek nagyobb terméseredményhez vezetnek. Búzából hektáronként 2155, cukorrépából 27.588, szemes kukoricából 3320 kg termést takarítottunk be. Állatállományunk is nagyot fejlődött. Eredményeink révén gazdaságunk tagjainak jóléte egyre nyilvánva­lóbbá válik. Rúzsa János, aki az elmúlt évben 567 munkanapegységet dol­gozott, 21 mázsa búzát, 17 mázsa kukoricát, 6 mázsa burgonyát, 69 kiló cukrot, 73 liter bort, 2268 tejt kapott. De ez a példa nem egyedülálló. Így sorolhatnánk fel gazdaságunk számos tagját, akik munkájuk után olyan termény és pénzosztalékban részesültek, hogy házat építettek, tehe­net, kerékpárt, rádiót, bútort vásároltak. De mindezektől eltekintve is más a mi életünk. Együtt dolgozunk, kö­zösen harcolunk a felmerülő nehézségek legyőzéséért s együtt örvendünk sikereinknek. S a közös gondok, kö­zös örömök egyre jobban összekovácsolnak, érettebbé tesznek, könnyebben legyőzzük nehézségeinket. Ezért hívunk titeket Fodor Sámuel, Fazekas Dezső, Simó Ödön, Firtos Gergely, Horváth Sándor, Imets József, Szász József és a többiek, gyertek, álljatok közénk, haladjunk együtt a boldogulás útján. Tekintse­tek be mélyen gazdaságunk életébe s arról fogtok meg­győződni, hogy a kollektivista élet, a közös gazdálko­dás előnyötökre lesz. Gyertek közénk s folytassuk közös erővel a munkát, a szocializmus építését, hazánk és magunk boldogulá­sára. Válaszoljatok levelünkre! A Székelykeresztúri Új Barázda kollektív gazdaság tagjai Traktoros agitátorok A régeni GTA dolgozói a párt útmutatásait követve, a földművelés gépesítésével párhuzamosan a mezőgaz­daság szocialista átalakítására is nagy gondot fordíta­nak. A tél folyamán például míg a műhelyszemélyzet és a traktorosok egy része a különböző gépeket, felsze­reléseket készítette elő a tavaszi munkára, a legképzet­tebb dolgozók a falvakban segítették a parasztokat a nagyüzemi gazdálkodásra való áttérésben. A nemrég felavatott alsóidecsi társulás megszer­vezéséhez például alapos meggyőző munkájával Med­­vesan Teodor, a GTA körzeti agronómusa és Kiss János élenjáró traktoros járult hozzá jelentős mértékben. Ebbe a társulásba 28 dolgozó parasztcsalád lépett be, 61,52 hektár földdel. Simon János körzeti agronómusnak ugyancsak ré­sze van abban, hogy az 1954-ben Ludvégen megala­kult mezőgazdasági társulás tagjai — mivel a rend­szeres szakmai nevelés eredményeképpen egyre széle­sebb körben akarják alkalmazni a tudományos földmű­velési módszereket — jelenleg a kollektív gazdálko­dásra igyekeznek áttérni. A GTA képviselője, Cocian Ioan Mezőszéki Andrá­­son segíti a dolgozó parasztokat, hogy mielőbb rátérhes­senek a jóléthez vezető útra. Ez a körzeti agronóm­ius már az elmúlt években bebizonyította, hogy jó agitátora a mezőgazdaság szocialista átalakításáért folyó küzde­lemnek. Ugyanis az 1954—55-ös években a tancsi és bálái társulásban végzett jó munkája eredményeképpen, az idén újabb 11 család kérte felvételét a földművelésre alakult közösségbe. A régeni GTA fent említett agitátorai eredményes munkájának elsősorban az a magyarázata, hogy a pártalapszervezet vezetősége rendszeresen felkészíti őket, irányítja tevékenységüket. GASPARY ISTVÁN levelező #■ E&k&d a $cdu Az éjszaka sötét fátyla las­san fosztani kezd. Az alvó falu mély csendjét különböző zajok törik meg. Az egyik helyen kútgém csikordul, a másik irányból ajtócsapódás és beszélgetés hallatszik. Az égbolt keleti szélén a sárgás vörös sáv lassabban szélese­dik, mint az előző hajnalo­kon, mert az ólomszínű ma­gasságból nagy, sűrű pely­hekker, hulló hó akadályozza a fény terjedését. Küzd a fény és a sötét. Bár alig észrevehetően, de a kelő nap sugarai győzelmesen törnek előre. Ébred a falu újabb napja. A frissen behavazott úton lovasszekér közeledik a falu, Csíkrákos felé. A szekéren báránybőrsapkás dolgozó pa­rasztok, a csíkdánfalvi kol­lektív gazdaság tagjai ülnek. Vasárnap van­ a hét pihenő­napja. Ezek az emberek ma valamivel később kelhettek volna, otthon kedvük szerint foglalatoskodhatnának, de nem ezt tették. Szekeret kér­tek a kollektív gazdaság ve­zető­ tanácsától, útrakeltek, hogy elbeszélgessenek a ráko­si dolgozó parasztokkal. Segí­teni akarnak nekik megérteni azt, amit ők már évekkel ez­előtt valóra váltottak. íme, mennyire változnak a falusi dolgozók. Eddig csak a szomszédba, de ma már a környékbeli falvakba is át­mennek elbeszélgetni. Míg régen csak a saját falujuk ügyei érdekelték, ma már a vidék, az egész ország kérdé­sei is foglalkoztatják. A szekér a néptanács szék­háza előtt áll meg. A vendé­gek fázósan, kezüket dörzsöl­­getve haladnak a folyosón. Az egyik irodahelyiségben többen fogadják a belépők köszönését. A helybeli dolgo­zó parasztok, mint máskor is ráérő idejükben, a közérdekű kérdéseket hányják-vetik. Az érkezőket hellyel és cigarettá­val kínálják. Az egyik idősebb, magas­­termetű bácsi az ablaknál állva az egyre ritkábban szállingózó hópelyheket figye­li. Aztán megfordul, leül és beszélni kezd. — Hiába erőlködik a tél, eltelt már az ő ideje. — Fe­jével az ablak felé int, ame­lyen át a felhők közül éppen előbújó reggeli napfény su­­gárözöne árad be a szobába. — Ha szép idő lesz, né­hány nap múlva kezdhetjük a szántást — jegyzi meg Antal Dénes középgazda. — Nekünk már nincs gon­dunk erre. A traktorok elvé­gezték még az ősz folyamán — mondja elégedetten Dobos Albert kollektivista. Kis szü­net után hozzáteszi: — A traktor a legjobb igásjószág a világon. Mióta a nagy'­ táb­lákba egyesített földjeinket járja, sokkal nagyobb a ter­mésünk. — Látja, hogy ér­deklődéssel figyelik szavait, sorolni kezdi. — A tavaly 2000 kg búzánk, 2030 kg za­bunk és 1800 kg rozsunk ter­mett hektáronként. — Na látják, elvtársak? — szól közbe Antal József —, igazam volt 1950-ben, amikor a gépállomás nálunk is dol­gozott. Nem a traktor volt az oka a rossz munkának, hanem a két felelőtlen trak­torista. Emlékezzenek csak vissza. Éppen így idegenked­tek évekkel ezelőtt a vetőgép­­től is, mint most a traktortól. Beleegyeznének abba, hogy ne legyen vetőgép? — Nem! — mondja határo­zottan Bartalis József. — Ugye, hogy nem? Így van ez a traktorral is, csak meg kell ismerni a hasznát. Nehezen indul a beszélge­tés, de annyira fokozódik a rákosiak érdeklődése, hogy a kollektivisták alig győznek válaszolni. Az öreg Miklós Sándor az öregek, a betegek helyzetéről, a fiatalok és az öregek munkabeosztásáról ér­deklődik. Amikor Szőcs Ala­jos és Kasza István kollekti­visták részletesen válaszol­nak a kérdésekre, az öreg megkönnyebbülve csak ennyit mond: — így mér értem. Szóval nem úgy van, ahogy híreszte­­lik. Máthé Fülöp eddig még nem szólt, csak gondolkozott a hallottakon. Most hirtelen megkérdezi: — Ha traktorral dolgozunk honnan lesz trágya? — Amiatt ne búsuljanak — válaszol Dobos Albert kollek­tivista. — Módjuk lesz még több állat tartására, mint ahogy nálunk is történt. — Rövid gondolkozás után így folytatja■ — Amikor 1960 ben megalakítottuk a kollek­tív gazdaságot, csak 4 lo­vunk és 7 szarvasmarhánk volt. Most pedig 21 ló, 52 szarvasmarha van a közös istállóban. — Amit elmondtak, az mind szép és jó mondja egy fiatalember. — A múltkor beszéltem egy verebesi kol­lektivistával, de az nem volt megelégedve a közössel. Mi az oka? — Az biztosan olyan volt, mint én két esztendővel ez­előtt — állapítja meg Kósza István kollektivista. — Aki akkor megkérdezett engem, én is azt mondtam, hogy ha­­zabírtam, amit osztáskor kap­tam. A többi részét elhallgat­tam akkor, de most elmon­dom. — Kis időre lehajtja a fejét, hogy jobban tudjon visz­­szaemlékezni. — A gazdaság megalakulásakor 8 hektár földdel léptem be és azzal a gondolattal, hogy a fiaim dolgozzanak, ha akarnak, de én nem. A községi falatozó kezelője lettem. Jöttek a bará­taim, ismerőseim s mindig megvendégeltem itallal. Jól megy dolgom — gondoltam poharazgatás közben. A fiaim az első esztendőben szépen részesedtek. Mégsem bíz­tam a közösben. Úgy vé­lekedtem, mint sokan a fa­luban. Ez csak most van így, de másképpen lesz ezután. A következő esztendőben még jobb volt a fiaim keresete. Az én elszámolásom a bodegá­­ban azonban annál rosszabb. Nemcsak a fizetésemet, hanem a malac árát is elvitte a sűrű vendégeskedés. A feleségem­nek nem mertem megmonda­ni. Azzal hitegettem, hogy a malacokat a szomszéd falu­siaknak hitelbe adtam el. Vártuk a pénzt egy fél esz­tendeig. Tovább már nem húzhattam a dolgot. Bejelen­tettem az asszonynak, hogy voltam a malacok vevőinél, de letagadták a tartozásukat. Az én esetemből sokan okul­hatnak. A történeten mindenki ne­vetett. — Azóta rendszeresen dol­gozom a kollektív gazdaság­ban — folytatja Kósza István — meg is van az eredménye. A tavaly például hárman 606 munkanapegységet dolgoz­tunk, amiért búzából, árpából, rozsból összesen 3030 kg-ot, 7000 kg takarmányt, 23 kg cukrot, 2000 kg burgonyát, 400 kg zöldséget és 6.100 lejt vittünk haza. — Ez már igen — jegyzi meg A­ntal József. — Nálunk melyik közepes gazdának van ennél többje? Egynek sem. Amint az elgondolkozott emberek arcát nézem, hirte­len a reggeli kép jut eszem­be. Akkor a sötét a fénnyel, most a múlt a jövővel vias­kodik a dolgozó parasztok agyában. Nehéz a küzdelem, de győzni fog az új. Ha las­san is, de már ébred a falu egy új, boldogabb életre. LÁSZLÓ JENŐ Sikuszik­ a falu, népe Mily vigalom, lakodalom van, hogy szól az ének, s oly szép, mintha száz harangot összecsengetnének. A kis falu boldog népe esküszik egy „lánnyal”, a győzelmes, dús jövőjű közös gazdasággal. NYÁRÁDI ENDRE Ki járt jobban ? A kérdésre nem nehéz a felelet. Sóváradon Deák Sándor kollektivista —, aki a közepes osztalékban részesedett kollektivisták közé tartozik — csupán búzából közel 10 mázsával többet vitt haza, mint Bartha Albert egyénileg gazdálkodó középgazda. Hasonlóan könnyű a felelet arra a kér­désre, hogy például Szárhegyen ki járt jobban. Míg Kulcsár János közép­gazda elmúlt évi összjövedelmének pénzbeli értéke 7788 lej, Csergő Sán­dor kollektivista az egyénileg gazdálkodó Kulcsár János összjövedelmének kétszeresét, vagyis 15.876 lejt keresett (a terményeket is pénzbelileg kife­jezve, akár Kulcsár esetében.) Tehát gondtalanabb, bőségesebb életet biztosít a közös gazdálkodás. (SÓVORMDOÍ): Kettős örömünnep GALL KÁROLY leveléből olvassuk, már régóta tagja a gazdaságnak, hogy nemrég kettős ünnepük volt a hangoztatta, hogy valóban nagyon kell Hittel kollektivistáknak: a tagság ügyelni az osztályellenség mesterke­megvitatta nyolc dolgozó paraszt,­désére. Ő is rájuk hallgatott és a többek között Bajkó Lajos, Bajkó múlt nyáron otthagyta a gazdaságot. Péter, Szabó Ferenc, Márton Antal és De meg is bánta. Amikor az osztás mások felvételi kérvényét, megtörtént a gazdaságban, könnyes Az újonnan felvett tagok hozzászó- szemmel nézett azokra a tagokra, lásaikban örömüket fejezték ki, hogy akik dúsan részesedtek munkájuk befogadják őket a gazdaságba. Baj­­u­n­kó Lajos őszintén bevallotta, hogy .. . már régen akarta kérni felvételét, de Most közös,és kis erővel készül-Hallgatott a kulákokra, akik igyekez­­nek a gazdaság összes tagjai a ta­tek őt lebeszélni. Balla János, aki vaszi mezőgazdasági munkálatokra. A fintaházi dolgozó parasztokhoz Személyesen keveset ismerek közületek, de azt mindannyiotokról tudom, hogy egyre jobb életre törekedtek. Ezért fáradoztak a pártok és ezért dolgoztok teljes erővel ti is. Sokszor elégedetlenkedtek kisebb eredményei­tek miatt. Keresitek, kutatjátok, hogy miképpen érhetnétek el minél nagyobb terméshozamot, minél szebb jövedelmet. Ebben szeretnék segíteni nektek. Leírom hát röviden, mennyire megváltozott az életem, s ha helyesnek találjátok azt az utat, amelyen sok más dolgozó paraszttársammal haladok, kövessetek. Akik ismernek, azok tudják, hogy öt esztendővel ezelőtt tíztagú csa­ládomat még 1,65 hektár föld terméséből, részes és napszámos munkából kellett fenntartanom. Aki megpróbálta az ilyen életet, annak ehhez nem szükséges magyarázat. Erre az időre még visszagondolni sincs kedvem, de a jelenről szíve­sebben beszélek. Míg egymagam próbáltam boldogulni, csak egy helyben topogtam, éltem egyik napról a másikra. Amióta kollektivista vagyok, év­ről évre nagyobb a jövedelmem. Az elmúlt esztendőben például negyed­­magammal a ledolgozott 942 munkanapegységért 26,45 mázsa búza, 43 mázsa kukorica, 33 mázsa takarmány, 515 liter bor, 8 liter pálinka, 100 kg cukor, 95 kg napraforgó, 3000 lej, 47 mázsa szalma, 48 mázsa kukoricaszár, 18 mázsa cukorrépaszelet és még 19 terményfajtából kisebb, nagyobb mennyiség volt a részesedésem. Ebből és az előző esztendőben végzett munkám hasonló jövedelméből már nemcsak élelemre és ruhá­zatra telik bőven nagy családom tagjai számára, hanem sok más egyébre is, így például fejőstehenet és fiamnak kerékpárt vásároltam. Elhatároztam, hogy házat építek, amelyhez 10.000 téglát vetettem és kiégettem. A tel­kemre cementgyűrűs kutat ásattam. Az idei lélre 200 kg-os disznót vágtam, s most is van sertésem az ólban. Íme, így jövedelmez a szorgalmas munka a kollek­tív gazdaságban. Ha valaki kételkednék mindabban, amit elmondtam, győződjék meg személyesen. Jöjjön el hozzám, bármikor szívesen látom. Soraimat azzal zárom, hogy a jobb élethez vezető utat csak úgy találjátok meg, ha megértitek pártunk tanítását és a kollektív gazdaságba vagy mezőgazda­sági társulásba tömörültök. MADARAS GYÖRGY, a karácsonfalvi kollektív gazdaság tagja falis velünk, légy kollektivista ! Nem szándékunk e levélben részletesen ismertetni kollektív gazdaságunk eredményeit, hiányosságait. Ti, sepsiszentgyörgyi egyénileg gazdálkodó dolgozó pa­rasztok amúgy is ismeritek. Tudjátok, hogy átlagter­mésünk a tavaly is jobb volt a tieteknél, tudjátok, hogy míg ti kaszával fáradoztatok a termés betakarításáért, nekünk arató-kötöző gépek és kombájn vágta a viasz­érett gabonát. Amikor pedig a részesedés kiosztására került a sor, munkanapegységenként 7 kg szemes ga­bonát, 7 tejt, 12 kg takarmányt, 2 kg burgonyát, 15 dkg cukrot, mézet stb. kaptunk. Minden kollektivistánál, aki becsülettel kivette ré­szét a munkából, fehér kenyér áll az asztalon. Eddig körülbelül 10 tag épített vagy vett házat, mint például Szász Jenő, Molnár Fülöp, Tóth György. A tagoknak majdnem 50 százaléka fejőstehenet vagy bútort, illetve rádiót vásárolt. A Vörös Zászló hasábjain szólunk most hozzátok, György Jakab Lázár, Lepedős András Jánosé, Bács János, Váncsa György, Bács Mihály, Lungus Albert, Kerekes Albert s a többiek, lépjetek sorainkba, legyetek kollektivisták. A ti sokéves tapasztalatotok, szorgalmas keretek hasznára lesz a gazdaságnak s ugyanakkor biztosítja saját jóléteteket is. Sokkal szebb eredménye­ket érhettek el, sokkal több gabonát tehettek be a kam­rába, mint most. Az élenjáró agrotechnikai módszer alkalmazása, a gépi munka, a közös gazdálkodás fel­sőbbrendűsége biztosítja ezt. Tartsatok velünk, legyetek ti is az új élet harcosai. A sepsiszentgyörgyi kollektivisták nevében: LŐRINCZ ANDRÁS, RADULY IMRE, KADAR JANOS, NEDA JANOS

Next