Vörös Zászló, 1956. április (5. évfolyam, 78-103. szám)
1956-04-01 / 78. szám
Haladjunk együtt a boldogulás útján ! Már hatodik éve annak, hogy Székelykeresztúron megalakult a kollektív gazdaság. Ti is ismeritek eredményeinket, hiányosságainkat keresztúri egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok. Hiszen lehetőségetek volt és van látni a gazdaságot, amikor nap mint nap ellátogattok hozzánk, hogy kölcsönkérjétek mezőgazdasági gépeinket, vagy amikor részt vesztek a dalárda próbáin, az agrotechnikai kör előadásain. Mi is ismerünk titeket. Tudjuk, hogy szorgalmasan dolgoztok, de azt is tudjuk, hogy a mi eredményeink jobbak a tieteknél, pedig ugyanúgy esett az eső s ugyanúgy sütött a nap a kollektív gazdaság földjeire, mint az egyéni gazdák földjeire. Ez pedig nem bizonyít egyebet, mint azt, hogy a közös gazdálkodás s a vele járó lehetőségek nagyobb terméseredményhez vezetnek. Búzából hektáronként 2155, cukorrépából 27.588, szemes kukoricából 3320 kg termést takarítottunk be. Állatállományunk is nagyot fejlődött. Eredményeink révén gazdaságunk tagjainak jóléte egyre nyilvánvalóbbá válik. Rúzsa János, aki az elmúlt évben 567 munkanapegységet dolgozott, 21 mázsa búzát, 17 mázsa kukoricát, 6 mázsa burgonyát, 69 kiló cukrot, 73 liter bort, 2268 tejt kapott. De ez a példa nem egyedülálló. Így sorolhatnánk fel gazdaságunk számos tagját, akik munkájuk után olyan termény és pénzosztalékban részesültek, hogy házat építettek, tehenet, kerékpárt, rádiót, bútort vásároltak. De mindezektől eltekintve is más a mi életünk. Együtt dolgozunk, közösen harcolunk a felmerülő nehézségek legyőzéséért s együtt örvendünk sikereinknek. S a közös gondok, közös örömök egyre jobban összekovácsolnak, érettebbé tesznek, könnyebben legyőzzük nehézségeinket. Ezért hívunk titeket Fodor Sámuel, Fazekas Dezső, Simó Ödön, Firtos Gergely, Horváth Sándor, Imets József, Szász József és a többiek, gyertek, álljatok közénk, haladjunk együtt a boldogulás útján. Tekintsetek be mélyen gazdaságunk életébe s arról fogtok meggyőződni, hogy a kollektivista élet, a közös gazdálkodás előnyötökre lesz. Gyertek közénk s folytassuk közös erővel a munkát, a szocializmus építését, hazánk és magunk boldogulására. Válaszoljatok levelünkre! A Székelykeresztúri Új Barázda kollektív gazdaság tagjai Traktoros agitátorok A régeni GTA dolgozói a párt útmutatásait követve, a földművelés gépesítésével párhuzamosan a mezőgazdaság szocialista átalakítására is nagy gondot fordítanak. A tél folyamán például míg a műhelyszemélyzet és a traktorosok egy része a különböző gépeket, felszereléseket készítette elő a tavaszi munkára, a legképzettebb dolgozók a falvakban segítették a parasztokat a nagyüzemi gazdálkodásra való áttérésben. A nemrég felavatott alsóidecsi társulás megszervezéséhez például alapos meggyőző munkájával Medvesan Teodor, a GTA körzeti agronómusa és Kiss János élenjáró traktoros járult hozzá jelentős mértékben. Ebbe a társulásba 28 dolgozó parasztcsalád lépett be, 61,52 hektár földdel. Simon János körzeti agronómusnak ugyancsak része van abban, hogy az 1954-ben Ludvégen megalakult mezőgazdasági társulás tagjai — mivel a rendszeres szakmai nevelés eredményeképpen egyre szélesebb körben akarják alkalmazni a tudományos földművelési módszereket — jelenleg a kollektív gazdálkodásra igyekeznek áttérni. A GTA képviselője, Cocian Ioan Mezőszéki Andráson segíti a dolgozó parasztokat, hogy mielőbb rátérhessenek a jóléthez vezető útra. Ez a körzeti agronómius már az elmúlt években bebizonyította, hogy jó agitátora a mezőgazdaság szocialista átalakításáért folyó küzdelemnek. Ugyanis az 1954—55-ös években a tancsi és bálái társulásban végzett jó munkája eredményeképpen, az idén újabb 11 család kérte felvételét a földművelésre alakult közösségbe. A régeni GTA fent említett agitátorai eredményes munkájának elsősorban az a magyarázata, hogy a pártalapszervezet vezetősége rendszeresen felkészíti őket, irányítja tevékenységüket. GASPARY ISTVÁN levelező #■ E&k&d a $cdu Az éjszaka sötét fátyla lassan fosztani kezd. Az alvó falu mély csendjét különböző zajok törik meg. Az egyik helyen kútgém csikordul, a másik irányból ajtócsapódás és beszélgetés hallatszik. Az égbolt keleti szélén a sárgás vörös sáv lassabban szélesedik, mint az előző hajnalokon, mert az ólomszínű magasságból nagy, sűrű pelyhekker, hulló hó akadályozza a fény terjedését. Küzd a fény és a sötét. Bár alig észrevehetően, de a kelő nap sugarai győzelmesen törnek előre. Ébred a falu újabb napja. A frissen behavazott úton lovasszekér közeledik a falu, Csíkrákos felé. A szekéren báránybőrsapkás dolgozó parasztok, a csíkdánfalvi kollektív gazdaság tagjai ülnek. Vasárnap van a hét pihenőnapja. Ezek az emberek ma valamivel később kelhettek volna, otthon kedvük szerint foglalatoskodhatnának, de nem ezt tették. Szekeret kértek a kollektív gazdaság vezető tanácsától, útrakeltek, hogy elbeszélgessenek a rákosi dolgozó parasztokkal. Segíteni akarnak nekik megérteni azt, amit ők már évekkel ezelőtt valóra váltottak. íme, mennyire változnak a falusi dolgozók. Eddig csak a szomszédba, de ma már a környékbeli falvakba is átmennek elbeszélgetni. Míg régen csak a saját falujuk ügyei érdekelték, ma már a vidék, az egész ország kérdései is foglalkoztatják. A szekér a néptanács székháza előtt áll meg. A vendégek fázósan, kezüket dörzsölgetve haladnak a folyosón. Az egyik irodahelyiségben többen fogadják a belépők köszönését. A helybeli dolgozó parasztok, mint máskor is ráérő idejükben, a közérdekű kérdéseket hányják-vetik. Az érkezőket hellyel és cigarettával kínálják. Az egyik idősebb, magastermetű bácsi az ablaknál állva az egyre ritkábban szállingózó hópelyheket figyeli. Aztán megfordul, leül és beszélni kezd. — Hiába erőlködik a tél, eltelt már az ő ideje. — Fejével az ablak felé int, amelyen át a felhők közül éppen előbújó reggeli napfény sugárözöne árad be a szobába. — Ha szép idő lesz, néhány nap múlva kezdhetjük a szántást — jegyzi meg Antal Dénes középgazda. — Nekünk már nincs gondunk erre. A traktorok elvégezték még az ősz folyamán — mondja elégedetten Dobos Albert kollektivista. Kis szünet után hozzáteszi: — A traktor a legjobb igásjószág a világon. Mióta a nagy' táblákba egyesített földjeinket járja, sokkal nagyobb a termésünk. — Látja, hogy érdeklődéssel figyelik szavait, sorolni kezdi. — A tavaly 2000 kg búzánk, 2030 kg zabunk és 1800 kg rozsunk termett hektáronként. — Na látják, elvtársak? — szól közbe Antal József —, igazam volt 1950-ben, amikor a gépállomás nálunk is dolgozott. Nem a traktor volt az oka a rossz munkának, hanem a két felelőtlen traktorista. Emlékezzenek csak vissza. Éppen így idegenkedtek évekkel ezelőtt a vetőgéptől is, mint most a traktortól. Beleegyeznének abba, hogy ne legyen vetőgép? — Nem! — mondja határozottan Bartalis József. — Ugye, hogy nem? Így van ez a traktorral is, csak meg kell ismerni a hasznát. Nehezen indul a beszélgetés, de annyira fokozódik a rákosiak érdeklődése, hogy a kollektivisták alig győznek válaszolni. Az öreg Miklós Sándor az öregek, a betegek helyzetéről, a fiatalok és az öregek munkabeosztásáról érdeklődik. Amikor Szőcs Alajos és Kasza István kollektivisták részletesen válaszolnak a kérdésekre, az öreg megkönnyebbülve csak ennyit mond: — így mér értem. Szóval nem úgy van, ahogy híresztelik. Máthé Fülöp eddig még nem szólt, csak gondolkozott a hallottakon. Most hirtelen megkérdezi: — Ha traktorral dolgozunk honnan lesz trágya? — Amiatt ne búsuljanak — válaszol Dobos Albert kollektivista. — Módjuk lesz még több állat tartására, mint ahogy nálunk is történt. — Rövid gondolkozás után így folytatja■ — Amikor 1960 ben megalakítottuk a kollektív gazdaságot, csak 4 lovunk és 7 szarvasmarhánk volt. Most pedig 21 ló, 52 szarvasmarha van a közös istállóban. — Amit elmondtak, az mind szép és jó mondja egy fiatalember. — A múltkor beszéltem egy verebesi kollektivistával, de az nem volt megelégedve a közössel. Mi az oka? — Az biztosan olyan volt, mint én két esztendővel ezelőtt — állapítja meg Kósza István kollektivista. — Aki akkor megkérdezett engem, én is azt mondtam, hogy hazabírtam, amit osztáskor kaptam. A többi részét elhallgattam akkor, de most elmondom. — Kis időre lehajtja a fejét, hogy jobban tudjon viszszaemlékezni. — A gazdaság megalakulásakor 8 hektár földdel léptem be és azzal a gondolattal, hogy a fiaim dolgozzanak, ha akarnak, de én nem. A községi falatozó kezelője lettem. Jöttek a barátaim, ismerőseim s mindig megvendégeltem itallal. Jól megy dolgom — gondoltam poharazgatás közben. A fiaim az első esztendőben szépen részesedtek. Mégsem bíztam a közösben. Úgy vélekedtem, mint sokan a faluban. Ez csak most van így, de másképpen lesz ezután. A következő esztendőben még jobb volt a fiaim keresete. Az én elszámolásom a bodegában azonban annál rosszabb. Nemcsak a fizetésemet, hanem a malac árát is elvitte a sűrű vendégeskedés. A feleségemnek nem mertem megmondani. Azzal hitegettem, hogy a malacokat a szomszéd falusiaknak hitelbe adtam el. Vártuk a pénzt egy fél esztendeig. Tovább már nem húzhattam a dolgot. Bejelentettem az asszonynak, hogy voltam a malacok vevőinél, de letagadták a tartozásukat. Az én esetemből sokan okulhatnak. A történeten mindenki nevetett. — Azóta rendszeresen dolgozom a kollektív gazdaságban — folytatja Kósza István — meg is van az eredménye. A tavaly például hárman 606 munkanapegységet dolgoztunk, amiért búzából, árpából, rozsból összesen 3030 kg-ot, 7000 kg takarmányt, 23 kg cukrot, 2000 kg burgonyát, 400 kg zöldséget és 6.100 lejt vittünk haza. — Ez már igen — jegyzi meg Antal József. — Nálunk melyik közepes gazdának van ennél többje? Egynek sem. Amint az elgondolkozott emberek arcát nézem, hirtelen a reggeli kép jut eszembe. Akkor a sötét a fénnyel, most a múlt a jövővel viaskodik a dolgozó parasztok agyában. Nehéz a küzdelem, de győzni fog az új. Ha lassan is, de már ébred a falu egy új, boldogabb életre. LÁSZLÓ JENŐ Sikuszik a falu, népe Mily vigalom, lakodalom van, hogy szól az ének, s oly szép, mintha száz harangot összecsengetnének. A kis falu boldog népe esküszik egy „lánnyal”, a győzelmes, dús jövőjű közös gazdasággal. NYÁRÁDI ENDRE Ki járt jobban ? A kérdésre nem nehéz a felelet. Sóváradon Deák Sándor kollektivista —, aki a közepes osztalékban részesedett kollektivisták közé tartozik — csupán búzából közel 10 mázsával többet vitt haza, mint Bartha Albert egyénileg gazdálkodó középgazda. Hasonlóan könnyű a felelet arra a kérdésre, hogy például Szárhegyen ki járt jobban. Míg Kulcsár János középgazda elmúlt évi összjövedelmének pénzbeli értéke 7788 lej, Csergő Sándor kollektivista az egyénileg gazdálkodó Kulcsár János összjövedelmének kétszeresét, vagyis 15.876 lejt keresett (a terményeket is pénzbelileg kifejezve, akár Kulcsár esetében.) Tehát gondtalanabb, bőségesebb életet biztosít a közös gazdálkodás. (SÓVORMDOÍ): Kettős örömünnep GALL KÁROLY leveléből olvassuk, már régóta tagja a gazdaságnak, hogy nemrég kettős ünnepük volt a hangoztatta, hogy valóban nagyon kell Hittel kollektivistáknak: a tagság ügyelni az osztályellenség mesterkemegvitatta nyolc dolgozó paraszt,désére. Ő is rájuk hallgatott és a többek között Bajkó Lajos, Bajkó múlt nyáron otthagyta a gazdaságot. Péter, Szabó Ferenc, Márton Antal és De meg is bánta. Amikor az osztás mások felvételi kérvényét, megtörtént a gazdaságban, könnyes Az újonnan felvett tagok hozzászó- szemmel nézett azokra a tagokra, lásaikban örömüket fejezték ki, hogy akik dúsan részesedtek munkájuk befogadják őket a gazdaságba. Bajunkó Lajos őszintén bevallotta, hogy .. . már régen akarta kérni felvételét, de Most közös,és kis erővel készül-Hallgatott a kulákokra, akik igyekeznek a gazdaság összes tagjai a tatek őt lebeszélni. Balla János, aki vaszi mezőgazdasági munkálatokra. A fintaházi dolgozó parasztokhoz Személyesen keveset ismerek közületek, de azt mindannyiotokról tudom, hogy egyre jobb életre törekedtek. Ezért fáradoztak a pártok és ezért dolgoztok teljes erővel ti is. Sokszor elégedetlenkedtek kisebb eredményeitek miatt. Keresitek, kutatjátok, hogy miképpen érhetnétek el minél nagyobb terméshozamot, minél szebb jövedelmet. Ebben szeretnék segíteni nektek. Leírom hát röviden, mennyire megváltozott az életem, s ha helyesnek találjátok azt az utat, amelyen sok más dolgozó paraszttársammal haladok, kövessetek. Akik ismernek, azok tudják, hogy öt esztendővel ezelőtt tíztagú családomat még 1,65 hektár föld terméséből, részes és napszámos munkából kellett fenntartanom. Aki megpróbálta az ilyen életet, annak ehhez nem szükséges magyarázat. Erre az időre még visszagondolni sincs kedvem, de a jelenről szívesebben beszélek. Míg egymagam próbáltam boldogulni, csak egy helyben topogtam, éltem egyik napról a másikra. Amióta kollektivista vagyok, évről évre nagyobb a jövedelmem. Az elmúlt esztendőben például negyedmagammal a ledolgozott 942 munkanapegységért 26,45 mázsa búza, 43 mázsa kukorica, 33 mázsa takarmány, 515 liter bor, 8 liter pálinka, 100 kg cukor, 95 kg napraforgó, 3000 lej, 47 mázsa szalma, 48 mázsa kukoricaszár, 18 mázsa cukorrépaszelet és még 19 terményfajtából kisebb, nagyobb mennyiség volt a részesedésem. Ebből és az előző esztendőben végzett munkám hasonló jövedelméből már nemcsak élelemre és ruházatra telik bőven nagy családom tagjai számára, hanem sok más egyébre is, így például fejőstehenet és fiamnak kerékpárt vásároltam. Elhatároztam, hogy házat építek, amelyhez 10.000 téglát vetettem és kiégettem. A telkemre cementgyűrűs kutat ásattam. Az idei lélre 200 kg-os disznót vágtam, s most is van sertésem az ólban. Íme, így jövedelmez a szorgalmas munka a kollektív gazdaságban. Ha valaki kételkednék mindabban, amit elmondtam, győződjék meg személyesen. Jöjjön el hozzám, bármikor szívesen látom. Soraimat azzal zárom, hogy a jobb élethez vezető utat csak úgy találjátok meg, ha megértitek pártunk tanítását és a kollektív gazdaságba vagy mezőgazdasági társulásba tömörültök. MADARAS GYÖRGY, a karácsonfalvi kollektív gazdaság tagja falis velünk, légy kollektivista ! Nem szándékunk e levélben részletesen ismertetni kollektív gazdaságunk eredményeit, hiányosságait. Ti, sepsiszentgyörgyi egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok amúgy is ismeritek. Tudjátok, hogy átlagtermésünk a tavaly is jobb volt a tieteknél, tudjátok, hogy míg ti kaszával fáradoztatok a termés betakarításáért, nekünk arató-kötöző gépek és kombájn vágta a viaszérett gabonát. Amikor pedig a részesedés kiosztására került a sor, munkanapegységenként 7 kg szemes gabonát, 7 tejt, 12 kg takarmányt, 2 kg burgonyát, 15 dkg cukrot, mézet stb. kaptunk. Minden kollektivistánál, aki becsülettel kivette részét a munkából, fehér kenyér áll az asztalon. Eddig körülbelül 10 tag épített vagy vett házat, mint például Szász Jenő, Molnár Fülöp, Tóth György. A tagoknak majdnem 50 százaléka fejőstehenet vagy bútort, illetve rádiót vásárolt. A Vörös Zászló hasábjain szólunk most hozzátok, György Jakab Lázár, Lepedős András Jánosé, Bács János, Váncsa György, Bács Mihály, Lungus Albert, Kerekes Albert s a többiek, lépjetek sorainkba, legyetek kollektivisták. A ti sokéves tapasztalatotok, szorgalmas keretek hasznára lesz a gazdaságnak s ugyanakkor biztosítja saját jóléteteket is. Sokkal szebb eredményeket érhettek el, sokkal több gabonát tehettek be a kamrába, mint most. Az élenjáró agrotechnikai módszer alkalmazása, a gépi munka, a közös gazdálkodás felsőbbrendűsége biztosítja ezt. Tartsatok velünk, legyetek ti is az új élet harcosai. A sepsiszentgyörgyi kollektivisták nevében: LŐRINCZ ANDRÁS, RADULY IMRE, KADAR JANOS, NEDA JANOS