Vörös Zászló, 1959. február (8. évfolyam, 26-49. szám)
1959-02-17 / 39. szám
A dolgozók közreműködésével csökkentjük az útjavítást A jó utak könnyebbé teszik a közlekedést, gyorsabbá az áruszállítást, ez pedig hozzájárul a gazdasági élet vérkeringésének az élénkítéséhez. Népi demokratikus rendszerünk átkos örökséget vett át ebben a tekintetében is a tőkés földesúri rendszertől, s emellett a háború is kárt tett az utakban. Sok volt tehát a feladat, sok tartományunk területén is, s a néptanácsok sokat is tettek az utak rendbetételéért. Nemcsak gondozták, hanem olyanokat is járhatóvá tettek, melyek évtizedek óta úgyszólván használhatatlanok voltak. Ezek közül megemlíthetjük Régen rajonban a Póka és Faragó közötti, Kéredivásárhely rajonban a Szentkatolna-Martonfalva és Márkosfalva közötti utat. Mindezek ellenére sem mondhatjuk el azt, hogy néptanácsaink minden vonatkozásban eleget tettek a megnövekedett követelményeknek. Az utóbbi években megtöbbszöröződött közúti forgalommal, s az ezzel járó rongálódással nincs arányban az útjavítás. A néptanácsok ez irányú munkája eddig elsősorban a karbantartásra és javításra szorítkozott. Csupán az elmúlt évben kezdtek hozzá az utak korszerűsítéséhez. 1958-ban a tartomány területén 1534 km utat javítottak és gondoztak, és 4 km-nyit korszerűsítettek. 1959- ben a további fenntartási munkálatok mellett hosszabb útszakaszon is végeznek korszerűsítési munkálatokat. Folytatják a Balavásár—Erdőszentgyörgy, Régen—Görgényszentimre, Kézdivásárhely—Szentkatolna, valamint Köpec és Barót közötti útszakaszok építését. A novemberi plenáris ülés élesen bírálta az útépítés terén fennálló hiányosságokat és elsősorban az egy kilométerre eső magas költségeket helytelenítette. Rámutatott az okokra, melyek ezeket a hibákat, hiányosságokat előidézik. A tartományban a néptanácsok igénybe vették a dolgozó földművesek segítségét az utak karbantartásában és javításában. A dolgozó földművesek szívesen tették ezt, mert saját érdekük is, hogy minél jobb és gondozottabb utakon közlekedjenek. Az elmúlt évben tartományunk dolgozó földművesei közel 10 millió lej értékű munkával járultak hozzá az utak karbantartásához. Hogy mennyire készségesen vesznek részt ezekben a munkálatokban, azt az alábbi példa is ékesen bizonyítja. Az elmúlt évben végre elkészült a sárpataki híd. Ezzel párhuzamosan a dolgozók hozzákezdtek az utak javításához, hogy amint lehetséges, az autóbuszközlekedés is megindulhasson. 1943 óta 14 község dolgozói nem használták az utakat, melyek ez alatt az idő alatt járhatatlanokká váltak. Ma már rendszeres autóbuszjárat közlekedik ezeken az utakon. Az elmúlt évben végzett korszerűsítési munkálatok költségeivel sem nagyon dicsekedhet tartományunk. A kockakővel burkolt út kilométerenkénti költsége meghaladja a 370.000 lejt, az aszfalttal burkolt út kilométere pedig majdnem 300.000 lejbe került. Ez csak magát a burkolási költséget foglalja magában, az előkészületi munkálatok értékét nem. Ha az illetékes szervek ezeknél a munkálatoknál is igénybe vették volna a dolgozók segítségét, sokkal kevesebbe került volna. Az idén a korszerűsítési munkák 75 százalékát a földművesek végzik el, ami jelentékeny öszszeg megtakarításához, az egy kilométerre eső költségek jelentékeny csökkentéséhez vezet. Ez a határozat fokozott feladatokat ró mind a néptanácsokra, mind a képviselőkre. Meg kell költségeket értetniük a választópolgárokkal a rájuk háruló fokozottabb feladatok elvégzésének fontosságát. Hogy ezt megtehessék, a képviselőknek kell a munkálatok élén járniuk. A községgazdálkodási állandó bizottságoknak is fokozniuk kell tevékenységüket, egészséges javaslataikkal segíteniük a végrehajtó bizottságokat a munkák jobb megszervezésében, a helyi erőforrások gazdaságosabb kihasználásában, a rendelkezésre álló erők ésszerű elosztásában, hogy eleget tehessenek fokozott feladataiknak. Az állandó bizottságok eddig is dolgoztak, azonban nem tartják nyilván munkájukat, valósággal titkolják.. Az ülésszakok között sokkal tevékenyebb munkát kell végezniük s ha az útügyi osztályokkal szorosabb kapcsolatot építenek ki, eredményesebb lesz munkájuk. A novemberi plenáris ülésen a néptanácsokra rótt ilyen természetű feladatoknak csak egyféleképpen tehetnek eleget, ha az eddiginél sokkal fokozottabb mértékben veszik igénybe a dolgozó földművesek segítségét. Az pedig rajtuk múlik, hogy hogyan használják fel ezt az értékes segítséget. S. K. A LEGIFJABB OLVASÓK Régtől fogva nem tudok úgy elmenni a Szakszervezetek Művelődési Háza előtt, hogy be ne térjek ide. Mindig valami újat hall, vagy lát az ember a művelődés berkiből. A minap is kedves dolgot mondott el Kuthy Margit könyvtárosnő legfiatalabb olvasóiról. Nem titkolta, hogy 1957 szeptemberében még csak 193 olvasója volt a könyvtárnak, de ez a szám 1958 decemberéig 1238- ra növekedett. — Amelyik gyermek egyszer ideszokott és megszerette a könyvet, színre hetente jön, s nincs nagyobb öröme, mint egy új könyv — mondta Kuthyné —. Ha látná a kis Kutasi Ferikét, mindössze 10 esztendős és... Sebtiben elővette a gyerek személyi lapját, és elém tartotta. — Nézze, 42 könyvet olvasott el. Rajong a történelmi regényekért. — Ha lehet, „partizános” könyvet tessék adni nekem — mindig így kezdi, amikor cserélni jön. — Azt szeretem a legjobban — mondja lelkendezve. És alighogy a kezébe adom a könyvet, hóna alá csapja a sapkáját, s még a lélegzetét is visszatartja, úgy lapoz bele. — Ez Matroszovról szól, hallottam már róla, jó könyv lehet — mondja — s felcsillan a szeme az örömtől. Máris elköszön és sebesen hagyja el a könyvtárat. Nagyon hamar visszahozza a könyveket s ezért egyszer gyanúm támadt, hogy vajon ez a gyerek végigolvassa-e a könyveket? És amikor Ferike újra eljött, megkérdeztem: — Tetszett a könyv, Ferike? — Jaj, nagyon szép történet volt. — Hát a tartalmát el tudnád-e mondani? A gyerek erősen megnézett, arcáról eltűnt a mosoly, mintha megértette volna, miért kérdezem. Egyszer csak megeredt a nyelve, s mint egy felnőtt, úgy beszél a könyv tartalmáról. Szilágyi János is a legszorgalmasabb olvasók közé tartozik. Idősebb Ferikénél, 13 esztendős. 1958 áprilisától 64 kötet könyvet olvasott el. Mindenik fiatal olvasó kedves nekem, de legjobban Gráma Béla nőtt a szívemhez, az a kis barna gyerek. A Simó Géza faipari szakiskolában tanul. Ő a drámairodalomért rajong. Sokszor olyan átéléssel beszél egy-egy drámáról, hogy még a könny is megcsillan a szemében. Szoros barátságot kötöttünk, mindig elmondja, hogy milyen színdarabot látott, s közösen beszéljük meg, hogy mi tetszett s mi nem. Az egyik napon beszélgetés közben elárulta legnagyobb vágyát. — Színész szeretnék lenni. Most a szakiskolában tanulok, de soha le nem mondok szándékomról, mert tudom, hogy ma ez nekem is sikerülhet. Megnéztük személyi lapját. 48 könyvet olvasott el, túlnyomórészt színműveket. Olvasta Heltai Ezeregyéjszakáját, Lucia Demetriustól a Három nemzedéket, Mária Banusnak a Nagy napját, Caragiale és Gorkij valamennyi színművét, olvassa Goethét, Schillert és más drámaírókat. A hallottak felkeltették érdeklődésemet a kis Gráma Béla iránt. Fölkerestem az iskolában. Csakugyan, egész magatartása különös egyéniségre vall. Arca földerül, amikor kedvenc versét készült kérés nélkül elszavalni. Ezután családjukról beszélt, elmondta, hogy hatan vannak testvérek. Édesapja a régeni IFIS-nél famunkás. Ezek hát Kuthy Margit legifjabb, legszorgalmasabb olvasói. A kis Kutas Ferkó a partizánok önfeláldozó küzdelmeit akarja megismerni, akik segítettek abban, hogy szabad legyen a haza. A Gráma Léiát, a művészet, a színjátszás foglalkoztatja. Érdeklődési körük tehát különböző, de a betű, a könyv iránti szeretetük egyforma. (6) ■ ^%Dörös lászló Paralízis ellen díjtalanul újraoltják a gyermekeket 1957 óta hazánkban és így a Magyar Autonóm Tartományban is a védőoltások bevezetésével megkezdődött az egyik legsúlyosabb fertőző betegségnek, a gyermekparalízisnek a felszámolása. A veszélyezettek korosztályába tartozó gyermekeket négyéves korig oltották be. Ennek eredményeként 1958- ban alig volt paralízises megbetegedés. Ebben az évben a védettség megerősítéséért újraoltják mindazokat a gyermekeket, akiket az előző két évben már beoltottak, sőt azokat is, akik egyszer már újraoltásban részesültek. Az újraoltást rövid időn belül az egész tartomány területén megkezdik. Városokon az oltásokat a gyermekpoliklinikákon, falvakon, ahol gyermekgyógyász is van, ő, ahol nincs, ott a körorvos végzi el. Az oltásokat kizárólag orvosok végezhetik. Az újraoltásra kerülő gyermekek szüleit idejében értesítik az oltásról. Ettől függetlenül a tartományi Sanepid igazgatósága felhívja a szülőket, akiknek gyermekeiket 1957-ben, 1958-ban gyermekparalízis ellen beoltották, jelentkezzenek az illetékes gyermekpoliklinikán, s kérjék újraoltását. Haladéktalanul tegyenek eleget a felhívásnak, hogy minél hamarabb befejezhessék az újraoltásokat és megkezdhessék az újabb korosztályok oltását. Az oltás teljesen díjtalan. A gyermekparalízis elleni védőoltások nagy jelentőségűek. Megvédik a gyermekeket a megbetegedéstől, vagy a betegséggel járó súlyos következményektől. Kivételesen előfordulhatnak megbetegedések az oltottak között, de azoknak lefolyása lényegesen enyhébb. A Tartományi Sanepid egészségügyi nevelési osztálya előadásokat szervez, hogy a lakosság széles rétegei ismerjék meg e súlyos betegség elleni védekezés módjait. Ajánlatos, hogy a felnőttek, a szülők minél nagyobb számban vegyenek részt ezeken az előadásokon. A verseny még nem ért véget Kevés olyan, nagy tömegeket megmozgató kulturális esemény volt Kézdivásárhely rajonban, mint az V. országos kultúrverseny második szakaszának körzeti döntője. A rajoni pártbizottság irányításával a rajoni néptanács tanügyi és művelődési osztálya, valamint a rajoni kultúrház szakirányítói alaposan előkészítették a kultúrotthonok és vörös sarkok énekkarait, tánccsoportjait, tánc-szólistáit, művészi agitációs brigádjait, énekszólistáit, zenekarait és zene-szólistáit. A közelmúltban megtartott körzeti döntőket több mint 3400-an nézték végig. A nézők a versenyeken ízelítőt kaptak a formájában nemzeti, tartalmában szocialista kultúrából. A versenyző csoportok mindegyike igyekezett tudásának a legjavát adni. A hosszú hónapokig tartó próbák eredményeképpen, a szentkatolnai, lemhényi és gelencei kultúrotthonok énekkarai, a berecki, lemhényi, szentléleki, szentkatolnai, barátosi, zabolai, vajnafalvi, sárfalvi, nyújtódi és dalnoki kultúrotthonok tánccsoportjai, valamint a martonfalvi és torjai kollektív gazdaságok vörössarkainak táncosai jutottak be a rajoni döntőbe. Már a verseny előkészületi szakaszában megállapítható volt, hogy a műkedvelő csoportok nagy lelkesedéssel készülnek a körzeti találkozókra. Késő éjjelekig ropták a táncokat, próbáltak az énekkarok, zenekarok és szólisták. A körzeti versenyeken 488 szereplő mérte össze tudását, ügyességét, méghozzá eredményesen. Eltérően az eddigi versenyektől — habár most is nagy volt a versengési láz — a versenyzők nem az olcsó népszerűségre törekedtek. Még a legjobban felkészült csoportok is izgatottan léptek a nézők elé, mert tudták, hogy sokkal többet, jobbat kell nyújtaniok, mint az előző versenyeken. Színtpompás népviseletbe öltözött ifjak ropták a táncokat. A csűrdöngölőt, székely legényest, köröndi csárdást, a korsóst, fonóst és más, már szinte kiveszőben lévő olyan táncokat, amelyeket a Népi Alkotások Tartományi Háza és egy néhány táncszakos tanító mentett meg a feledéstől. A versenyző énekkarok számával azonban nem lehetünk elégedettek. Mindössze három kultúrotthon énekkara indult. Hogy ezek jók voltak, azt bizonyítja, hogy mindhárom bejutott a rajoni döntőbe. De hol maradtak a többi énekkarok? Nem is léteznek. Használják ki a kultúrotthonokat s még a télen hívják életre azokat az énekkarokat, amelyek a múltban sok sikert arattak, de most „csipkerózsika“ álmukat aluszszák. Ébresztgetésükhöz nagymértékben hozzá tudnának járulni a kórusvezetői tanfolyamot végzett tanítók, de sokkal több segítséget adhatnának a művészi agitációs brigádok is. Habár a versenyeken szép eredmények születtek, a tanulság az: egyes kultúrotthonoknak még körültekintőbbeknek kell lenniök a műsorterv összeállításakor. A művészet minden ágát felölelő, a szocialista társadalom építését szolgáló művészi tevékenységgel hassanak oda, hogy a mi kultúránk, amely a néptől ered, valóban a dolgozó nép közkincse legyen. BARTOS ENDRE Növekszik a termelés , bővül a választék Sokat ígérő az a kezdeményezés, amely a Népművészet kisipari termelőszövetkezetben még a múlt évben látott napvilágot és a választék kibővítésére irányult. Úgy határoztak, hogy ebben az évben mintegy 60 féle termékkel bővítik a múlt évi választékot, olyan népművészeti cikkeket készítenek, amelyekkel eddig csak ritkán, vagy egyáltalán nem foglalkoztak. Készültek itt fa, kerámia és aragonit dísz- és játéktárgyak, amelyek nemcsak hazánkban, hanem más országokban is keresettek A múlt évben több mint 40 féle cikket szállítottak a Szovjetunióba, a Német Demokratikus Köztársaságba, Francia- Görög és más országokba. Nagy az érdeklődés külfödön a népi motívumokkal díszített könyvállványok, esztergált fatányérok tolltartók, utazó- és zsebsakkok, valamint a különböző kerámia és aragonit dísztárgyak iránt. Mindez arra készteti a dolgozókat, hogy ebben az évben még nagyobb mennyiségű és jobb minőségű terméket állítsanak elő. Az ez évi terv 31,7 százalékos növekedést mutat a múlt évivel szemben, ennek ellenére nemcsak teljesíteni, hanem túl is akarják szárnyalni. Ifjabb sikerekre sarkallja a dolgozókat a múlt évi tervmutatószámok egy hónappal határidő előtti teljesítése, valamint a termékek iránti egyre növekvő érdeklődés. A szövetkezet vezetősége előre gondoskodott a feltételek megteremtéséről, s igyekszik úgy megszervezni munkáját, hogy az a termelés minden területén javulást eredményezzen. Újjászervezték a szocialista versenyt, amely közel az egész szövetkezet dolgozóit felöleli. Ifjúsági csoportokat létesítettek, amelyek áranyó párnv- és csoport versenyben állnak egymással. Ennek eredménye, hogy a dolgozók egyre nagyobb figelmet fordítanak a minőség javítására és a termelékenység fokozására. A múlt hónapban például Pápai József ifjúsági csoportja került az élre jó minőségű munkájával. A technikai kabinet indítványára az ifjak szakmai ismereteit szakkörökben fokozzák. A belső erőforrásokat is igyekeznek kihasználni. Ebben nagy segítséget jelentenek az újítások, észszerűsítések és a bevezetett kisgépesítések. A szövetkezet vezetősége behatón foglalkozott a dolgozók ilyenszerű kezdeményezéseivel, az újítókat támogatja és anyagi javadalmazásban részesíti. A dolgozók újításainak bevezetésével a múlt évben szép jövedelemhez jutott a szövetkezet. Az utóbbi időben értékes újításokat vezetett be Kóródi Zoltán, melynek nyomán mintegy 50 százalékkal csökkent a gyerekjátékok oszlopainak előállítási ideje. Hasonlóan jól bevált Péterffi Lajos asztalos újítása is, aki egy általa tervezett szerkezettel meggyorsította a kiemelő cigarettatárcák sarkainak legömbölyítését. Még sok hasonló ésszerűsítést sorolhatnánk fel, amelyek kisebb-nagyobb mértékben hozzájárultak a minőség javításához és a termelékenység növeléséhez. Nem hallgathatjuk el Farcádi István, Barabás Miklós, Közi Rozália nevét sem, akiket mint a termelés élenjáróit emlegetnek a termelési értekezleteken és népszerűsítenek a tisztelettáblán. Megérdemlik, mert mindig megállják a helyüket, nem hátrálnak meg a legnehezebb feladatok előtt sem. Az ifjak szakmai és politikai nevelésére is nagy gondot fordítanak. K. L.