Vörös Zászló, 1959. április (8. évfolyam, 76-101. szám)
1959-04-01 / 76. szám
Pártélet A csernátoni községi pártbizottság politikai munkájának eredménye i A mezőgazdaság szocialista átalakítása a pártszervezetek egyik nehéz, bonyolult és felelősségteljes feladata. Nem csekély dolog az egyénileg gazdálkodó dolgozó földművesek tízezreit meggyőzni arról, hogy szakítsanak a régi gazdálkodási móddal, s lépjenek rá a közös gazdálkodás útjára. Kitartó, türelmes politikai nevelő, szervező munkát igényel, s az egész dolgozó nép tevékeny közreműködésével lehet csak megvalósítani. Az elmúlt évek során a pártszervezetek sok tapasztalatot szereztek e téren. Jelen esetben a Kézdivásárhely rajoni Csernáton község pártbizottságának ez irányú munkájáról esik szó. Így kezdték Csernáton a rajon egyik legnagyobb községe mind a lakosság száma, mind a terület nagysága szempontjából. A múltban a községben négy földbirtokos szipolyozta a dolgozó földműveseket. Alsócsernátonban Domokos Dénes, Molnár Sándor és Domokos Gyula, Felsőcsernátonban pedig Végh kapitány. Kevés azoknak a száma, akit e négy földbirtokos ne zsákmányolt volna ki; talán el sem férne egy ív papíron mindazoknak a neve, akik rabszolgasorban tengették életüket a földbirtokosok szolgáiként, vagy mint zsellérek. Ezek az idők azonban örökre letűntek. A földbirtokok egy részét a dolgozó földművesek kapták a földreform alkalmával, más részén a szentkatolnai állami gazdaság csernátoni alosztálya gazdálkodik. Az állami gazdaság évről évre nagyobb terméseket takarított be. A gépek használata, a nagyüzemi gazdálkodás megkönnyítette a munkát. Az állami gazdaság eredményei nem egyszer hosszas viták tárgyát képezte a csernátoni dolgozók között. A párttagok, az agitátorok kitartó politikai munkája nyomán Felsőcsernátonban 1950- ben 74 család közel 300 hektár, Alsócsernátonban pedig 1953- ban 39 család 190 hektár területtel alakította meg a kollektív gazdaságot. AZ ÚJ GYŐZEDELMESKEDETT Azóta mindkét kollektív gazdaság eredményekben gazdag éveket zárt. A gabonaneműekből 5—6 mázsával, burgonyából 6—8 ezer kg-mal, cukorrépából közel egy vagonnal termeltek többet hektáronként, mint az egyéni gazdák. A gépek és a tudományos gazdálkodás bevezetése megkönynyítette, szebbé, gazdagabbá tette a kollektivisták életét. Az új tagok száma minden évben növekedett; jelenleg a felsőcsernátoni gazdaság 132 taggal és közel 500 hektárral, az alsócsernátoni 136 családdal és közel 300 hektár területtel rendelkezik. Az Alsócsernátonban 1958 őszén megalakult társulásnak pedig 76 család a tagja, 105 hektár területtel. A fenti számok azt igazolják, hogy Csernátonban a politikai munka egy percre sem szünetelt, s ez valóban így van. A községi pártbizottság vezetésével az alapszervezetek, a pártonkívüli aktíva tagjai, a tömegszervezetek, a néptanács képviselőinek mindenike bekapcsolódott a szervező munkába. A KÖZSÉG TELJES SZÖVETKEZETESÍTÉSÉÉRT Ez év február végén a pártbizottság elemezte az e tekintetben végzett munkát. Az elemző ülésen részt vettek a pártbizottsághoz tartozó alapszervezetek összes tagjai, az alapszervezetek mellett működő pártonkívüli aktívák tagjai, az IMSZ- és nőbizottság tagjai és más meghívottak. Miután alaposan megvitatták munkájuk eredményeit és hiányosságait, valamint azok okait, arra a következtetésre jutottak, hogy eredményeket csak a kitartó, embertől-emberig végzett meggyőző munkával lehet elérni, s ezt a munkát tömegjellegűvé kell tenni. A gyűlés határozata alapján a két faluban közel kétszáztagú agitátor-kollektívát hoztak létre. A néptanács képviselői körzeteikben megbeszélést folytattak választóikkal, felfrissítették a szemléltető agitációt. Érvelő, meggyőző kimutatásokat készítettek a szocialista egységek eredményeiből; hetente villámújságot jelentettek meg több példányban. A kultúrotthont, a faliújságot egyszóval az agitáció számos eszközét felhasználják a politikai-szervező munkában. E tömegjelleget oltott politikai munka azt eredményezte, hogy március 3 és 26 között Alsócsernátonban több mint 350 család közel 1000 hektár, Felsőcsernátonban pedig több mint 150 család közel 600 hektár területtel kérte felvételét a meglévő kollektív vagy társas gazdaságba, illetve az újonnan alakuló társulásokba, így Alsó- és Felsőcsernáton a rajon 13. illetve 14. teljesen szövetkezetesített faluja lett. AZOKRÓL, AKIK AZ ELSŐ VONALBAN HARCOLTAK Sokat lehetne írni azokról, akik ebben az óriási, a falu arculatát átalakító harcban részt vettek, mindenikről külön riportot, elbeszélést, sőt az egész folyamatról regényt. E cikk keretében csak néhány nevet sorolhatok fel, de elismeréssel adózunk mindazoknak, akik részesei az eredményeknek. A felsőcsernátoniakkal kezdem, mert ők voltak az elsők, az úttörők. Itt van pl. Kész Anna elvtársnő, a kollektív gazdaság pártalapszervezetének titkára. Hogy mennyi energiával, határozottsággal és kitartással harcolt a pártnak ez az egyszerű katonája, azt nehéz lenne leírni. De melléje sorakoztak a többi kommunisták is, Bán Mihály, Tóth István, Kész Antal, Csáki János és a többiek. A kommunisták mellett találjuk a pártonkívüli aktíva tagjait is, mint ifj. Szabó Kálmánt, Kászoni Erzsébetet, Rétyi Sándort és másokat, a falu tanítóit, akik valóban a nép nevelőinek bizonyultak, mint Matis András, Bajka Irén, György Albert. Alsócsernátonban is a párttagok haladtak az első sorokban. Bakk Zsigmond, a községi pártbizottság titkára, s mellette Dóczi Demeter, Csorba Demeter, Beke Dénes, Szotyori Sándor, Mátyás Ferenc, Molnár István, Szabó János, Makkó Pál, Szilveszter János párttagokat, Benkő István, Veress János, Szőcs József, Bíró László és Rodu Mátéi pártonkívülieket, Ágoston József, Háromszéki Jakab és a többi tanítókat lehet példaként megemlíteni. Valamennyiükről elmondhatjuk, hogy fáradságot nem kímélve harcoltak a párt által kitűzött cél — a mezőgazdaság szocialista átalakítása — megvalósításáért, s tevékenységüket siker koronázta. Kitartó munkájukért valamennyien elismerést érdemelnek. Külön kell megemlítenem Füzi Sándor, Gajdó Simon és Gajdó Dénes középgazdákat, akik szabad idejüket arra használták fel, hogy meggyőzzék a falu földműveseit a nagyüzemi szocialista gazdálodás felsőbbrendűségéről. A rajoni szervek is sok segítséget adtak. A rajoni néptanács mezőgazdasági osztálya is segített, s Bedő László, a rajoni pártbizottság titkára, rendszeresen ellátogatott s támogatta, irányította munkájukat. Az eredmények arra kell ösztönözzék a csernátoni községi pártbizottságot, a párttagokat, tömegszervezeteket, az egész falu dolgozó népét, hogy egységesen lássanak hozzá a szocialista és szövetkezeti egységek gazdasági-szervezeti megerősítéséhez, boldog és gondtalan életük megteremtéséhez. _____JANI ANDRÁS Van lehetőség a fajlagos fogyasztás csökkentésén A MAROSI TEXTIL kisipari termelőszövetkezet szövödéjében sok apró jele van a takarékosságra való törekvésnek. A pamutáru és a perzsaszőnyeg szövők mindenekelőtt az anyaggal igyekeznek takarékoskodni. Minél kisebbre csökkenteni a fajlagos fogyasztást- ez a jelszavuk. Az 1959. Évi terv 3 kiló 85 deka gyapjúfonal felhasználását engedélyezi 1, négyzetméter perzsaszőnyeg előállításához. Ez a mennyiség jóval kisebb a múlt évi előirányzatnál, de a részleg dolgozói által elért eredmények azt mutatják, hogy még további csökkentésre vann lehetőség. Nagy Mária és Moldovan Ana például csupán 3 kiló 19 deka gyapjúfonalat használ fefélnégyzetméter szőnyeg előállításához, László Erzsébet és Balla Rozália 3 kiló 28 dekát. Miben rejlik azanyagtakarékosság titka a perzsázóknál?, Mindenekelőtt »‘Szakmai színvonal emelését sertvés abban az igyekezetben, Hogy a bogzás után minél tdsebbre vágják a fonal »égét, a gyakorlat azt mutatja» j bogik ezen a részlegen az előbbira,éppúgy törekszenek, akárcsak az utóbbira. A legjobb szövök mesét beosztották a most tanulói vagy a magasabb képesítésre törekvő, fiatalabb dolgozókat. Nagy Máriát például a részleg legjobbszövőjének tartják, keze alól,sok jót képzett,és az anyaggal takarékokodni tudó szakmunkás került ki. Nemrég verseny indult a szövők között. A verseny célkitűzése az anyagtakarékosság. Minél rövidebbre bogozni a szálat, hogy nyírás után ne kerüljön sok gyapjúfonal a hulladékba. Ez az igen hasznos kezdeményezés a pártalapszervezet által elindított takarékossági mozgalomhoz való csatlakozás jele. Szükséges, hogy a szakszervezet felkarolja ezt a versenyt, konkrét formát adjon neki és a terv teljesítéséért folyó versennyel együtt értékelje és ösztönözze. Kiss Helén, a részleg vezetője úgy véli, hogy az egységben lehetőség van arra, hogy egy négyzetméter szőnyeget ne 3,85, hanem 3,50 kiló gyapjúfonalból állítsanak elő. Nem volna eredménytelen e célkitűzés felé irányítani a szövők által kezdeményezett versenyt. A PAMUTARU CSŐREŐ ÉS SZÖVŐ részlegen is takarékoskodnak az anyaggal. Itt külső körülmények is befolyásolják a dolgozók ilyen vonatkozású eredményét. Hogy anyag veszteség nélkül dolgozzanak, ahhoz nemcsak a dolgozók nagyobb igyekezete szükséges, hanem az is, hogy megfelelően kezelt árut, szálas matringokat kapjanak. Bár az utóbbi időben javulás mutatkozott az anyag kezelései és tárolása tekintetében, még mindig van hiba. Blazsányi Klára, az egyik legjobb csörlő lat vezetősége többszöri kérése ellenére sem gondoskodik a szál tárító rudak kicseréléséről. Mi-llyen kárt okoz ez? A szálkás, töredezett rudak megszakítják, összehúzzák a szálakat, s ennek következtében sok a hulladék. Az is gyakran előfordul, hogy „ömlesztve“ szállítják a matringokat, így szinte lehetetlen nagy veszteség nélkül átcserélni a fonalat. Természetesen a külső körülmények mellett a dolgozók igye- ■ kezete vagy hanyagsága is be- , folyásolja az anyagfelhasználást. Vannak, akik figyelmetlenül és kevés türelemmel dolgoznak, inkább levágják a fonalat, minthogy időt töltsenek el a kibogzásával. Ezek közé tartozik Poposan Vasilica és Bambó Zsuzsánna. A dolgozók többsége viszont arra törekszik, hogy takarékoskodjék az anyaggal, hogy minél kevesebb hulladékot számoljon el. Az eredmény azonban nagyobb lehetne, ha ez a törekvés nemcsak általános, jelszó volna, hanem konkrét célkitűzéshez kapcsolódna, ismertetni kellene a dolgozókkal, hogy mennyi a megengedett hulladék és jutalmazni azo.kat, akik ezt csökkentik. Itt ishasznosnak bizonyulna a minél nagyobb anyagtakarékosságért indított szocialista verseny megszervezése, ami az RMP KV novemberi plenáris ülése egyik legfontosabb célkitűzésének megvalósításához járulnak hozzá. Az ötödik szövetkezetesített város Először Csíkszeredából jelentették, hogy befejezték a város mezőgazdaságának szövetkezeti átszervezését, azután Udvarhely, Székelykeresztúr és Sepsiszentgyörgy s nemrég érkezett a hír, hogy Kézdivásárhely városban a Thúróczi Mózes nevű társulásba 145 család 148 hektár területtel lépett be, vagyis a Kézdivásárhely földdel rendelkező dolgozó földművesei kivétel nélkül, minden talpalatnyi földjükkel társultak. Kézdivásárhely város tehát 1959 március 25-én befejezte mezőgazdaságának szövetkezeti átszervezését. Milyen hosszú volt az, az idáig! 1952-ben 54 család 187 hektár területtel elhatározta, hogy a torjaiak példájára kollektív gazdaságot alakít. Rövid idő alatt hihetetlennek tűnő hírek keltek szárnyra erről a kollektív gazdaságról. Évről évre több mázsával fokozta a hektárhozamot s annyit osztott minden esztendőben, hogy a kívülállók erősen meggondolkoztak. De hogyisne gondolkoztak volna, amikor 1956 után egy munkaegységre sohasem osztottak 10 lejen alul, sőt, 1957-ben csak pénzből 29 lej jutott egy munkaegységre s ezen felül 5—6 kg szemesgalxina és egyebek. Egy jól dolgozó kollektivista a világért sem cserébe a középgazdával. Ezzel magyarázható elsősorban, hogy a tagok száma 82-re, a hektároké 194-re emelkedett és 1957-ben megszületett a másodi közös gazdaság is, a Thuróczi Mózes nevét viselő társulás. Pozitív jelenség, hogy a társultak között mind többen gondolkoznak azon, hogy belépjenek a közös gazdálkodás magasabb formájába, a kollektív gazdaságba. Hogyan döntenek, még nem tudjuk. Egyelőre versenyezik a két közös gazdaság, s amelyik nagyobb anyagi jólétet tud biztosítani tagjainak, az nyeri majd meg a dolgozó földművesek többségét. Nem fér kétség ahhoz, hogy a Március- kollektív gazdaság győztesen kerül ki a nemes versengésből. Gy * A peteleiek is szabályozzák a Maros folyását Petele is a Maros folyásának azon a szakaszán terül el, ahol a tavaszi áradások alkalmával a medréből kilépő víz elönti a szántóföldeket, veszélyezteti a házakat, gazdasági épületeket. A falu dolgozó földművesei megsokallva az örökös aggódást, elhatározták, hogy véget vetnek a rendszeres árveszélynek. Nagygyűlést hívtak össze és ott tárgyalták meg a Maros szabályozásával kapcsolatos tennivalókat. A dolgozók egyhangúlag vállalták, hogy a 600 méter hosszú, új Marosmederből, a közel 10.000 köbméter földet önkéntes munkával ássák ki. A nagy munka, amire vállalkoztak a petelesek, meg is kezdődött. Igaz, hogy most, a vetés miatt kissé csökkent az üteme, de azért a szabályozás munkálatainak kb. 40 százaléka máris készen van és a munka tovább folyik. A honpolgári bizottság ügyesen irányít, szervez. A munkából kivette részét a két ifjúsági brigád is. A felnőtt férfiak mindegyike 15, a nők pedig 10 köbméter föld kiásását vállalták. Többen vannak, mint Baciu Dumitru, Nagy András, Costin Remus és mások, akik már eleget is tettek vállalásuknak. A Maros ezen új szakaszának a petelei dolgozók által formált körvonalai jól látszanak. A felül 12 méter és alul 6 méter széles, 174 méter hosszú szakasz majdnem teljesen készen van már, a többi részen pedig csak mélyíteni kell. E nagy és jelentős munkában nem maradtak magukra a peteleiek. Segítségükre siettek a régeni fémipari iskola tanulói, a Cipő termelőszövetkezet, az IFIL ifjai. Ugyanakkor a petelei önkéntes tűzoltók brigádot alakítottak és három napi önkéntes munkával járultak hozzá a Maros új medrének kiásásához. Egyre több hajtatott zöldségféle kerül a piacra Már kezdjük megszokni, hogy különböző zöldségfélékhez jutunk akkor is, amikor a szántóföldeken a téli vagy koratavaszi időjárás nem engedi meg a növénytermesztést. Az állami, valamint a nagyüzemi szocialista gazdálkodás megteremtette a lehetőséget, hogy a dolgozók zöldségellátását az őszi betakarítás után is folyamatosan biztosíthassuk. És e téren állandó javulás tapasztalható tartományunkban. Az állami beruházással létesített hatalmas blokk-üvegházak mellett egyre több kollektív gazdaság tér rá a nagyüzemi hajtatott zöldségtermesztésre. Ma már a szentmártoni több mint 700 négyzetméteres üvegházi felület mellett ott vannak a vadadi, nagy- és kiskendi, kelementelki, a Dózsa György községi, a náznánfalvi kollektív gazdaságok üvegházai.Az idén felépülő üvegházakkal pedig (Pánit, Karácsonfalva, Lőrincfalva, Szentgerice) a szövetkezeti gazdaságokban az üvegházi felület meghaladja a 6.900 négyzetmétert. Ezen üvegházakból már eddig is jelentős mennyiségű hajtatott zöldségféle került a dolgozók asztalára. ★ A marosvásárhelyi néptanács mellett működő Növénytermesztési és Állattenyésztési Vállalat közel egy hektár üvegházi felületen végez hajtatott zöldségtermesztést. A tél folyamán nagy mennyiségű paradicsom, csípős paprika, saláta, karalábé került már ki ezekből az üvegházakból. Legnagyobb újdonság azonban, s nemcsak a vevők számára, hanem az üvegházak dolgozóinak is, a 30—35 cml hosszúra megnőtt uborka. Ugyanis az uborka hajtatásával most foglalkoznak először. rAs uborka első termése