Vörös Zászló, 1965. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1965-06-10 / 136. szám

Az RMP Maros—Magyar Autonóm Tartományi Bizottsága és a Tartományi Néptanács lapja 1965. június 10. csütörtök Ara 25 báni XVII. évfolyam 136 (4205.) szám A faanyag magasfokú és komplex értékesítése IOAN FLOREA a marosvásárhelyi „Augusztus 23“ Bú­torgyár főmérnöke . Rendkívüli érdeklődéssel olvas­tam a Román Munkáspárt IV. kongresszusának Irányelvterveze­tét a nemzetgazdaság fejlesztésé­re az 1966—1970 közötti időszak­ban, valamint az ország energe­tikai forrásainak hasznosítására és az ország villamosítására az 1966—1970 közötti időszakban. A két dokumentum ragyogó távlato­kat nyit nemzetgazdaságunk fej­lődése előtt, hűen tükrözi a marxi—lenini tanítás gyakorlati alkalmazását az ország szocialis­ta iparosításában, a dolgozók a­­nyagi jólétének és kulturális színvonalának szüntelen emelé­sében. Különösképpen megragadták fi­gyelmemet azok a mutatók, me­lyek a faipar nagyarányú fejlő­dését irányozzák elő. 1966—1970 között a fakitermelés és feldol­­gozás össztermelésének értéke körülbelül 35 százalékkal növek­szik, főképpen a faanyag magas fokú és komplex hasznosítása ré­vén. Nagy hangsúlyt helyeznek a fa ésszerű felhasználására, annak érdekében, hogy különösen fű­részáruból minél többet takarít­sunk meg. Bútort, mely nélkülöz­hetetlen tartozéka minden ott­honnak, 1970-ben országunkban 1,6-szor többet gyártunk, mint 1965-ben, ugyanakkor állandóan javul a minősége és bővül a vá­laszték. Vállalatunk dolgozói a hatéves terv időszakában jelentős sike­reket értek el a bútorgyártásban és a faanyag magas fokú haszno­sításában. Eddigi tapasztalatain­kat felhasználva arra törekszünk, hogy évről-évre egyre több és jobb minőségű bútort gyártsunk, s ezáltal hozzájáruljunk az Irány­elvtervezet megvalósításához. Iányoztam végig a Román Mun­káspárt IV. kongresszusának Irányelvtervezetét. A nemzetgazdaság további fej­lesztésére vonatkozó tudományos alapokon kidolgozott új ötéves terv irányelvei mélységes hittel és rendíthetetlen bizalommal töl­tenek el, mert olyan fejlődési táv­latokat nyitnak gazdasági és kul­turális életünk minden területén, melyre még nem volt példa ha­zánk történetében. A felszabadulás óta eltelt húsz év hatalmas eredményei kétség­bevonhatatlan kezességet jelente­nek arra, hogy pártunk bölcs ve­zetésével még csodálatosabb dol­gokra vagyunk képesek, olyanok­ra, amelyek már a szocializmus kiteljesedésében a kommunizmus hajnalát köszöntik. Az ember szeret álmodozni. Magam is szeretek. De ez nem álom, hanem a kollektív kom­munista-emberi értelem által tu­dományosan megközelített tár­sadalmi valóság, amelynek min­den anyagi és szellemi záloga megvan. De amint az álmokat megálmodjuk, a valóságot is meg kell hogy teremtsük: hittel, hő­sies munkával és nagy felelős­séggel. Pártunk biztosan, bölcsen vezet előre. Mi pedig felzárkó­zunk zászlaja alá, hogy képessé­geink, tehetségünk szerint részt kérjünk és vállaljunk a nagysze­rű mű, az Irányelvtervezet gya­korlati megvalósításában. Életem jó részét nevelői és Büszkeség nevelőnek lenni SZABÓ LAJOS, a marosvásárhelyi Színművészeti Főis­kola igazgatója Mint hazánk egész dolgozó né­pe, magam is odaadó figyelem­mel és forró lelkesedéssel tanul- l a lakónegyedek jcsendje j és a gyermekek­­ szórakozása I © Mi drágább: a fű, 1 8 f r | vagy a gyerma.c egesz- j ■ ságc © Mi is voltunk | j fiatalok © Elhanyagolt j | a játszótér © Neveljük­ j a önmagunkat is Ezt a cikket egy barátom kéré­sére írtam. Amolyan megbízott­ként jött el hozzám, mint régi ismerőséhez, s megkérdezte, hol játszhatnak a blokkokban lakó 8—14 éves gyermekek. Az udvar elég nagy, de ott üldözik őket. Különösen a labdázást tiltják. Va­laki mindig akad, aki elveszi a labdát. Miért? Féltik a füvet, hogy le ne tapossák, pedig min­den évben újra vetik, a lakók költségén. Válaszolni nem tud­tam a kérdésre, de megígértem, hogy utána járok, hátha tehetünk valamit az érdekükben. Érdekes ellentétre figyeltem fel. A szülők szeretik gyerme­keiket, s mégis olyan intézkedé­sek hozatalához járulnak hozzá, amelyekkel vétnek ellenük. Kell a szép park, a zöld fű, de mi drágább, a gyermek egészsége, vagy a fű? Olyan nagy tragédia, ha focizás közben néha-néha a gyepre lépnek? Inkább állandó­an kiabálunk rájuk, fegyelmez­zük, szidjuk őket (ami nem ke­vesebb méreggel és zajjal jár, mint egy izgalmas foci meccs), ahelyett, hogy megengednénk, hogy játsszák ki kedvükre ma­gukat, örvendjenek a fiatalsá­guknak, gondtalanságuknak. Sok­kal drágább az ő örömük, mint az a kár, amit esetleg a pázsit­ban tesznek. Miért járulnak még­is hozzá a szülők ahhoz, hogy letiltsák a gyermekek szórakozá­sát? Mert csendet, békességet akarnak a szomszéddal, akinek már nincs ilyen korú gyereke, s valljuk be őszintén, talán na­gyobb a szájuk és elmennek pon­­ciustól-pilátusig, csak hogy vélt igazuk védelmében támaszra lel­jenek. Sajnos, nem egyszer ők győznek. Olyan érveket hoznak fel, hogy a környék csendje és nyugalma érdekében van szükség arra, hogy a gyemekeket eltilt­sák a játéktól. Ezek az érvek az­tán egyeseket leszerelnek, s az eredmény, hogy gyermekeink szabadidejükben tétlenségre van­nak kárhoztatva. Úgy kell nekik a napfény, a mozgás, mint a ke­nyér. Igaz, hogy sokan járnak sportolni, de azért otthon is szük­séges a mozgás, a levegőzés ta­nulás után, s a vakációban. Erre pedig minden lehetőséget fel kell használni. Szinte minden negyed­ben van olyan hely, ahol jól játszhatnak a gyerekek. Azért időzöm olyan sokat a labdázás­­nál, mert annak a korosztálynak, amelyik ezt a sportot űzi, nincs hol játszania. A kisebbeknek, ha el is hanyagolják, (mint a Dózsa György utcai lakónegyedben), van fenntartva egy terület, ahol játszhatnak, de a nagyobbaknak nincs. S ezért velük van a leg­több baj. De mi lesz a zajjal? Hisz olyan ricsajt csapnak, hogy zeng az egész környék, s vannak, akik nappal kell, hogy pihenjenek, mert éjjeli műszakban dolgoz­nak­­, hangoztatják egyesek. Az a tapasztalat, hogy nem olyan sötét a helyzet. Csupán arra van szükség, hogy eszünkbe jusson mi is voltunk fiatalok, s mi sem ültünk karbatett kézzel. Nevel­jük önmagunkat, értsük meg, hogy a gyermekkor mozgás nél­kül, játék nélkül, elképzelhetet­len. Ennek kapcsán felmerül a kér­dés: vajon a lakónegyedek ter­veinek készítésekor nem lehetne többet gondolni a gyermekekre. Olyan nehéz volna egy hajtány pályát építeni, vagy alkalmas he­lyet kijelölni télen korcsolyázás­ra, nyáron labdajátékra. Hintából és homokozóból is többre lenne szükség, még ha nem is készül­nének el ezek a lakásokkal egy­szerre, hanem később — esetleg a lakók hozzájárulásával —, s olyan helyeken, ahol a gyerme­kek szem előtt vannak, de a za­jongásuk nem zavarja a délelőtt pihenőket. Érdeklődéssel várjuk a tervező­­intézetnek a javaslat kivitelezé­sével kapcsolatos véleményét, e­­setleg újabb javaslatait. A néptanácsok nagyban elő­mozdíthatnák a gyermekjátszóte­rek létesítését, karbantartását az­zal, hogy a lakónegyedek közt folyó hazafias verseny szempont­jai közé beiktatnák a játszóterek létesítését is. Úgy szép a város, ha sok a virág, a fa, a zöldöve­zet. Ez igaz, de a játszótér is nél­külözhetetlen, versenyezzenek hát a lakók azon is, hogy ki szerez több örömet a gyermekek­nek. Ki járul jobban hozzá ah­hoz, hogy jól fejlett, erős fiatal­ságunk legyen. SIMON ERVIN Vígan játszanak a kicsik, de... g­ondoljunk nagyobb testvéreikre is ! Világ proletárjai, egyesüljetek! A MAI LAPSZÁMBAN — Műkedvelő művészcsopor­tok Gyergyó rajoni feszti­válja (2. oldal) — Tanulságos beszélgetés Ris­­kával (2. oldal) — Minden részleg teljesítse az önköltségi előirányza­tát (3. oldal) — A pártinstruktorok ta­pasztalataiból (3. oldal) — A nagyvilágból (4. oldal) Nagyszerű távlatok programja meg ok­­k 4965-öt sszétvmmtat ! közművelődési munkában töltöt­tem s elmondhatom, hogy az iga­zi örömöt mindig a népet szol­gáló munka gyönyöre jelentette. Talán nincs is szebb dolog en­nél. És most, amikor az Irányelv­tervezetben a különböző fokú ok­tatás, meg a kulturális életünk további fejlődési perspektíváit ta­nulmányozom, egyenesen megha­tódom a számok és adatok nagy­­szerűségétől. Csodálat és büszke­ség tölt el, hogy hová jutottunk dolgozó népünk kulturális igé­nyeinek szolgálatában, kielégíté­sében. öt év alatt több, mint egy fél­millió új, jól képzett szakember kerül a nemzetgazdaságba, s eb­ből 110.000 főiskolai végzettség­gel. Ha valaha szép dolog és ér­demes volt nevelőnek lenni, ma büszkeség. Azzá teszi a felelős­ség nagysága. Több és jobb minőségű vezetéket gyártunk BOBLETEC VASI­LE, géplakatos a ma­rosvásárhelyi Kábel­gyárban Talán nincs is iparág, ahol üze­münk termékeit ne használnák fel. Hálózati-, távközlési- és autó­traktor villamossági vezetékein­ket azonban nagy mennyiségben hasznosítják a gépgyártó-, táv­közlési- és építő iparágakhoz tar­tozó vállalatok. Pártunk IV. kon­gresszusának irányelvtervezetei alapján ezek az iparágak az el­következendő öt évben lendüle­tesen tovább fejlődnek, s így a mi vállalatunkra is megnöveke­dett feladatok hárulnak. Mint ahogyan azt eddig is tet­tük, a szocialista versenyben ez­után is megkülönböztetett figyel­met szentelünk a villamossági ve­zetékek minősége állandó javítá­sának. Az általam vezetett mun­kacsoportnak speciális mgbízatá­­sa van. Néhány más munkacso­porttal karöltve mi állítjuk elő üzemünk részére az extrudereket és különböző más gépeket. A ter­vezőkkel szorosan együttműköd­ve azon leszünk, hogy ezek a gé­(Folytatás a 3. oldalon) FONTOS FELADAT a növényápolás komplex gépesítése Tudósítás egy tapasztalat­cserére! A napokban az ákosfalvi ter­melőszövetkezetiben jól sikerült tapasztalatcserét szervezett a Ma­rosvásárhely rajoni mezőgazda­­sági tanács, ahol a növényápolás gépesítésének útjait ismertették a részvevőkkel. A rajoni pártbi­zottság kezdeményezésére össze­hívott tapasztalatcserén a rajon termelőszövetkezeteinek elnökei, mérnökei és brigádosai, valamint a rajoni pártbizottság egyes ak­tivistái vettek részt. A tapasztalatcsere a helyi ter­melőszövetkezet beszámolójával kezdődött, melyben a növényápo­lás gépesítésében elért eredmé­nyeit ismertette. Ebből valameny­­nyien tudomást szereztek arról, hogy az ákosfalviak jórészt gé­pesítették a cukorrépa, a kukori­ca és a krumpli ápolását, a ker­tészetben pedig bevezették a szórófejes öntözés módszerét. U­­gyanakkor tapasztalataikról is részletesen beszámoltak vendége­iknek az ákosfalviak. Ezt köve­tően a mintegy 250 részvevő a gyakorlatban is megtekintette a fenti növények ápolásánál alkal­mazott gépeket. Az egyik csoport a tapaszta­latcsere gyakorlati részét a krumplitáblákon kezdte. Itt a krumpli kapálásának és a sorok töltögetésének, valamint a kárte­vők elleni védekezésnek a gé­pesített formáját ismerték meg. A nyárádszeredai gép- és trak­torállomáson átalakították az egyik kultivátort és azt hátul szerelték fel a traktorra. Ezzel a sorközök tökéletesebb követését és a földművelő felületek jobb kihasználását célozták. A kapá­lást a talaj minőségétől és víz­tartalmától függően 4—6—8 cen­timéter mélyen végzik. A krump­li kapálásánál használt kultivátor műszaki leírása során hangsú­lyozták, hogy ha nem lehet biz­tosítani a traktor 15—16 kilomé­teres óránkénti munkasebességét, gondoskodni kell a kultivátorra szerelt kések tökéletes élességé­ről, különben a burjánokat csak ledönti, de nem vágja ki. A kapálást követően a krump­lisorok töltögetését is bemutat­ták. Igaz, hangsúlyozták: a ka­pálást csak egy hétre rá kell kö­vesse a sorok töltögetése, de a bemutató folyamatosságának ked­véért egymás után helyezték működésbe e két gépet. A soro­kat töltögető kultivátor 3—4 cen­timéterre eresztett késekkel és rászerelt töltögetővel végzi mun­káját. A kártevők elleni védekezés­nél sikeresen alkalmazott e­­gyetemes szórófelszerelést is be­mutatták. Felhasználási lehetősé­gei sokfélék. Alkalmazni lehet egyszerű porzásra, öntözésre, szél esetén nedves porzásra és folyadékos vegyszerekkel való permetezésre. Pasca Viorel mér­nök, a rajoni mezőgazdasági ta­nács alelnöke, a műszaki adatok ismertetése után arra is felhívta a részvevők figyelmét, hogy csak a krumpliban kártevő kolorádóbo­­gár lárváinak megjelenése után kell alkalmazni a Detox—25 ne­vű cseppfolyós vegyszert, mert korábbi használata a vegy­szer elleni védettséget ad a tojásokban lévő lárvák­nak, s nem pusztítja el őket. Permetezéskor a Detox—25-ből hektáronként 8 kilót kell számítani, amit 250 —300 liter vízzel hígítunk, hogy 1 százalékos oldatot nyerjünk. A kukoricatáblán a küllősk­apa használatát és az ezt követő ka­pálást mutatták be. A részve­vőknek két különböző sebességi fokozaton végzett küllőskapálás­­sal bizonyították be a traktor na­gyobb munkasebességének elő­nyeit. A küllőskapálás hatékony­sága jobb, ha a traktor ötös se­bességgel halad s nem hármassal, mert így porhanyóbbá teszi a ta­lajt, a gyomokat tökéletesebben eltávolítja s ugyanakkor a nö­vénynek sem árt. A kukorica küllőskapálását is, akárcsak a krumplinál, pár nap után követi a kapálás és műtrágyaszórás, mi­után a sorokon is elvégezték a kézi kapálást és a gyom irtását. A kések élessége itt is nagyon fontos, mert különben feltöltődik a kapa s csak túrja a földet. Az összefoglaló vitában fel­szólalók valamennyien hangsú­lyozták, hogy a tapasztalatcserén látottak hasznosak voltak. Egy­ségeikhez visszatérve azon lesz­nek, hogy saját földjeiken is még szélesebb körben alkalmaz­zák a növényápolásnál ezeket a gépeket. Többen saját eredmé­nyeikről és mezőgazdasági ter­melőszövetkezetük ez irányú táv­latairól is beszámoltak, mint pél­dául a szabadi termelőszövetke­zetből Fodor Octavian mérnök, a nagykendiből Bíró István mér­nök, a havadiból Kaffai Mihály brigádos és többen mások. V. I. A krumplisorok feltöltését is nagy érdeklődéssel követ­ték a résztvevők­­ V.orei mérnök, a rajoni mezőgazdasági tanács ald­­nöke a krumpli kártevői elleni védekezés idejét és mód­ját ismerteti a tapasztalatcsere részvevőivel A brazi petrokémiai kombintban üzembe helyezték a polietilén gyárat A brazi petrokémiai kom­binátban üzembe helyezték a polietilén gyárat. A poli­etilén-gyártás vegyiparunk kiemelkedő eredménye a III. pártkongresszus Irányel­vei szellemében. A gyár a tervben előirány­zott kapacitás elérése után évi 24.000 tonna polietilént állít majd elő. Az egész ter­melési folyamatot automati­zálták. Kis számú kiválóan képzett szakember vezénylő tábláktól irányítja és ellen­őrzi a bonyolult gyártási fo­lyamatot. A polietilén a legfejlettebb műszaki eljárással készül, az etilén nagy nyomású po­­limerizációja útján. Az eti­lént szintén a kombinátban állítják elő lepárlási gázból. Az így hasznosított gáz 17,5- szer értékesebb, mint a tü­zelőanyagként használt lepár­lási gáz. A polietilén-gyártás annyira jövedelmező, hogy körülbelül két év alatt amor­tizálja az összes beruházási költségeket. A polietilént többek között földalatti, tengeralatti kábe­lek, légvezetékek szigetelésé­re, nyomás- és hőálló csövek gyártására, korrózióálló gép­alkatrészek előállítására használják. Fóliák formájá­ban a mezőgazdaságban nö­vényvédelemre, az építőtele­peken pedig a munkahelyek téli elszigetelésére használ­ják. Polietilénből sok közfo­gyasztási cikket és többféle ipari csomagoló­anyagot is gyártanak. A polietilén gyártási eljá­rását az I. C. I. (Imperial Chemical Industry), a tervek és berendezések nagy részét a Simon-Carves angol cégek szállították. A gyárat a pet­rokémiai berendezésekre sza­kosított brazi építő- és szer­relővállalat építette. Völgyzáró-gát épül az Olt forrásainál Az Olt forrásainál völgy­záró-gát épül, amely több mint 1 millió köbméteres víz­gyűjtő medencét hoz létre. Néhány nap múlva befejező­dik egy nagyméretű vízellá­tási csővezeték szerelése. Gyors ütemben épül a 25 mé­ter magas és 90 méter hosz­­szú völgyzáró-gát is. Rejtvényverseny-sorsolás Június 2-án Marosvásárhelyen a Tartományi Békeharc­­bizottságnál kisorsolták „Az RNK, a békeharc aktív ténye­zője" című rejtvényverseny díjait. A versenyen mintegy 4.000-en vettek részt tartományunk minden részéből. A he­lyes választ adók között az alábbi nyereményeket sorsol­ták ki: Az I. díjat, a „Fram" hűtőszekrényt, Kelemen Klára udvarhelyi lakos nyertes II. díjat, egy-egy táskarádiót nyert Fu­rdui Elisabeta ludasi és Szűcs László marosvásárhelyi la­kos, III díjat, egy egy kerékpárt nyert Popescu Nicolae topli­­cai és Erdélyi Mária marosvásárhelyi lakos, IV. díjat, egy-egy karórát nyertek Kajlik Karolina, Mikola Tündre, Doina Is­­trate marosvásárhelyi és Rád Vasile dicsői lakosok. Az V. díjként hat aktatáskát, VI. díjként pedig tíz ébresztőórát sorsoltak ki. A nyeremények átvehetők a Tartományi Békeharcbi­­zonságnál, Marosvásárhely, Piața Trandafirilor 26 szám alatt.

Next