Vörös Zászló, 1965. június (17. évfolyam, 128-153. szám)
1965-06-10 / 136. szám
Az RMP Maros—Magyar Autonóm Tartományi Bizottsága és a Tartományi Néptanács lapja 1965. június 10. csütörtök Ara 25 báni XVII. évfolyam 136 (4205.) szám A faanyag magasfokú és komplex értékesítése IOAN FLOREA a marosvásárhelyi „Augusztus 23“ Bútorgyár főmérnöke . Rendkívüli érdeklődéssel olvastam a Román Munkáspárt IV. kongresszusának Irányelvtervezetét a nemzetgazdaság fejlesztésére az 1966—1970 közötti időszakban, valamint az ország energetikai forrásainak hasznosítására és az ország villamosítására az 1966—1970 közötti időszakban. A két dokumentum ragyogó távlatokat nyit nemzetgazdaságunk fejlődése előtt, hűen tükrözi a marxi—lenini tanítás gyakorlati alkalmazását az ország szocialista iparosításában, a dolgozók anyagi jólétének és kulturális színvonalának szüntelen emelésében. Különösképpen megragadták figyelmemet azok a mutatók, melyek a faipar nagyarányú fejlődését irányozzák elő. 1966—1970 között a fakitermelés és feldolgozás össztermelésének értéke körülbelül 35 százalékkal növekszik, főképpen a faanyag magas fokú és komplex hasznosítása révén. Nagy hangsúlyt helyeznek a fa ésszerű felhasználására, annak érdekében, hogy különösen fűrészáruból minél többet takarítsunk meg. Bútort, mely nélkülözhetetlen tartozéka minden otthonnak, 1970-ben országunkban 1,6-szor többet gyártunk, mint 1965-ben, ugyanakkor állandóan javul a minősége és bővül a választék. Vállalatunk dolgozói a hatéves terv időszakában jelentős sikereket értek el a bútorgyártásban és a faanyag magas fokú hasznosításában. Eddigi tapasztalatainkat felhasználva arra törekszünk, hogy évről-évre egyre több és jobb minőségű bútort gyártsunk, s ezáltal hozzájáruljunk az Irányelvtervezet megvalósításához. Iányoztam végig a Román Munkáspárt IV. kongresszusának Irányelvtervezetét. A nemzetgazdaság további fejlesztésére vonatkozó tudományos alapokon kidolgozott új ötéves terv irányelvei mélységes hittel és rendíthetetlen bizalommal töltenek el, mert olyan fejlődési távlatokat nyitnak gazdasági és kulturális életünk minden területén, melyre még nem volt példa hazánk történetében. A felszabadulás óta eltelt húsz év hatalmas eredményei kétségbevonhatatlan kezességet jelentenek arra, hogy pártunk bölcs vezetésével még csodálatosabb dolgokra vagyunk képesek, olyanokra, amelyek már a szocializmus kiteljesedésében a kommunizmus hajnalát köszöntik. Az ember szeret álmodozni. Magam is szeretek. De ez nem álom, hanem a kollektív kommunista-emberi értelem által tudományosan megközelített társadalmi valóság, amelynek minden anyagi és szellemi záloga megvan. De amint az álmokat megálmodjuk, a valóságot is meg kell hogy teremtsük: hittel, hősies munkával és nagy felelősséggel. Pártunk biztosan, bölcsen vezet előre. Mi pedig felzárkózunk zászlaja alá, hogy képességeink, tehetségünk szerint részt kérjünk és vállaljunk a nagyszerű mű, az Irányelvtervezet gyakorlati megvalósításában. Életem jó részét nevelői és Büszkeség nevelőnek lenni SZABÓ LAJOS, a marosvásárhelyi Színművészeti Főiskola igazgatója Mint hazánk egész dolgozó népe, magam is odaadó figyelemmel és forró lelkesedéssel tanul- l a lakónegyedek jcsendje j és a gyermekek szórakozása I © Mi drágább: a fű, 1 8 f r | vagy a gyerma.c egesz- j ■ ságc © Mi is voltunk | j fiatalok © Elhanyagolt j | a játszótér © Neveljük j a önmagunkat is Ezt a cikket egy barátom kérésére írtam. Amolyan megbízottként jött el hozzám, mint régi ismerőséhez, s megkérdezte, hol játszhatnak a blokkokban lakó 8—14 éves gyermekek. Az udvar elég nagy, de ott üldözik őket. Különösen a labdázást tiltják. Valaki mindig akad, aki elveszi a labdát. Miért? Féltik a füvet, hogy le ne tapossák, pedig minden évben újra vetik, a lakók költségén. Válaszolni nem tudtam a kérdésre, de megígértem, hogy utána járok, hátha tehetünk valamit az érdekükben. Érdekes ellentétre figyeltem fel. A szülők szeretik gyermekeiket, s mégis olyan intézkedések hozatalához járulnak hozzá, amelyekkel vétnek ellenük. Kell a szép park, a zöld fű, de mi drágább, a gyermek egészsége, vagy a fű? Olyan nagy tragédia, ha focizás közben néha-néha a gyepre lépnek? Inkább állandóan kiabálunk rájuk, fegyelmezzük, szidjuk őket (ami nem kevesebb méreggel és zajjal jár, mint egy izgalmas foci meccs), ahelyett, hogy megengednénk, hogy játsszák ki kedvükre magukat, örvendjenek a fiatalságuknak, gondtalanságuknak. Sokkal drágább az ő örömük, mint az a kár, amit esetleg a pázsitban tesznek. Miért járulnak mégis hozzá a szülők ahhoz, hogy letiltsák a gyermekek szórakozását? Mert csendet, békességet akarnak a szomszéddal, akinek már nincs ilyen korú gyereke, s valljuk be őszintén, talán nagyobb a szájuk és elmennek ponciustól-pilátusig, csak hogy vélt igazuk védelmében támaszra leljenek. Sajnos, nem egyszer ők győznek. Olyan érveket hoznak fel, hogy a környék csendje és nyugalma érdekében van szükség arra, hogy a gyemekeket eltiltsák a játéktól. Ezek az érvek aztán egyeseket leszerelnek, s az eredmény, hogy gyermekeink szabadidejükben tétlenségre vannak kárhoztatva. Úgy kell nekik a napfény, a mozgás, mint a kenyér. Igaz, hogy sokan járnak sportolni, de azért otthon is szükséges a mozgás, a levegőzés tanulás után, s a vakációban. Erre pedig minden lehetőséget fel kell használni. Szinte minden negyedben van olyan hely, ahol jól játszhatnak a gyerekek. Azért időzöm olyan sokat a labdázásnál, mert annak a korosztálynak, amelyik ezt a sportot űzi, nincs hol játszania. A kisebbeknek, ha el is hanyagolják, (mint a Dózsa György utcai lakónegyedben), van fenntartva egy terület, ahol játszhatnak, de a nagyobbaknak nincs. S ezért velük van a legtöbb baj. De mi lesz a zajjal? Hisz olyan ricsajt csapnak, hogy zeng az egész környék, s vannak, akik nappal kell, hogy pihenjenek, mert éjjeli műszakban dolgoznak, hangoztatják egyesek. Az a tapasztalat, hogy nem olyan sötét a helyzet. Csupán arra van szükség, hogy eszünkbe jusson mi is voltunk fiatalok, s mi sem ültünk karbatett kézzel. Neveljük önmagunkat, értsük meg, hogy a gyermekkor mozgás nélkül, játék nélkül, elképzelhetetlen. Ennek kapcsán felmerül a kérdés: vajon a lakónegyedek terveinek készítésekor nem lehetne többet gondolni a gyermekekre. Olyan nehéz volna egy hajtány pályát építeni, vagy alkalmas helyet kijelölni télen korcsolyázásra, nyáron labdajátékra. Hintából és homokozóból is többre lenne szükség, még ha nem is készülnének el ezek a lakásokkal egyszerre, hanem később — esetleg a lakók hozzájárulásával —, s olyan helyeken, ahol a gyermekek szem előtt vannak, de a zajongásuk nem zavarja a délelőtt pihenőket. Érdeklődéssel várjuk a tervezőintézetnek a javaslat kivitelezésével kapcsolatos véleményét, esetleg újabb javaslatait. A néptanácsok nagyban előmozdíthatnák a gyermekjátszóterek létesítését, karbantartását azzal, hogy a lakónegyedek közt folyó hazafias verseny szempontjai közé beiktatnák a játszóterek létesítését is. Úgy szép a város, ha sok a virág, a fa, a zöldövezet. Ez igaz, de a játszótér is nélkülözhetetlen, versenyezzenek hát a lakók azon is, hogy ki szerez több örömet a gyermekeknek. Ki járul jobban hozzá ahhoz, hogy jól fejlett, erős fiatalságunk legyen. SIMON ERVIN Vígan játszanak a kicsik, de... gondoljunk nagyobb testvéreikre is ! Világ proletárjai, egyesüljetek! A MAI LAPSZÁMBAN — Műkedvelő művészcsoportok Gyergyó rajoni fesztiválja (2. oldal) — Tanulságos beszélgetés Riskával (2. oldal) — Minden részleg teljesítse az önköltségi előirányzatát (3. oldal) — A pártinstruktorok tapasztalataiból (3. oldal) — A nagyvilágból (4. oldal) Nagyszerű távlatok programja meg okk 4965-öt sszétvmmtat ! közművelődési munkában töltöttem s elmondhatom, hogy az igazi örömöt mindig a népet szolgáló munka gyönyöre jelentette. Talán nincs is szebb dolog ennél. És most, amikor az Irányelvtervezetben a különböző fokú oktatás, meg a kulturális életünk további fejlődési perspektíváit tanulmányozom, egyenesen meghatódom a számok és adatok nagyszerűségétől. Csodálat és büszkeség tölt el, hogy hová jutottunk dolgozó népünk kulturális igényeinek szolgálatában, kielégítésében. öt év alatt több, mint egy félmillió új, jól képzett szakember kerül a nemzetgazdaságba, s ebből 110.000 főiskolai végzettséggel. Ha valaha szép dolog és érdemes volt nevelőnek lenni, ma büszkeség. Azzá teszi a felelősség nagysága. Több és jobb minőségű vezetéket gyártunk BOBLETEC VASILE, géplakatos a marosvásárhelyi Kábelgyárban Talán nincs is iparág, ahol üzemünk termékeit ne használnák fel. Hálózati-, távközlési- és autótraktor villamossági vezetékeinket azonban nagy mennyiségben hasznosítják a gépgyártó-, távközlési- és építő iparágakhoz tartozó vállalatok. Pártunk IV. kongresszusának irányelvtervezetei alapján ezek az iparágak az elkövetkezendő öt évben lendületesen tovább fejlődnek, s így a mi vállalatunkra is megnövekedett feladatok hárulnak. Mint ahogyan azt eddig is tettük, a szocialista versenyben ezután is megkülönböztetett figyelmet szentelünk a villamossági vezetékek minősége állandó javításának. Az általam vezetett munkacsoportnak speciális mgbízatása van. Néhány más munkacsoporttal karöltve mi állítjuk elő üzemünk részére az extrudereket és különböző más gépeket. A tervezőkkel szorosan együttműködve azon leszünk, hogy ezek a gé(Folytatás a 3. oldalon) FONTOS FELADAT a növényápolás komplex gépesítése Tudósítás egy tapasztalatcserére! A napokban az ákosfalvi termelőszövetkezetiben jól sikerült tapasztalatcserét szervezett a Marosvásárhely rajoni mezőgazdasági tanács, ahol a növényápolás gépesítésének útjait ismertették a részvevőkkel. A rajoni pártbizottság kezdeményezésére összehívott tapasztalatcserén a rajon termelőszövetkezeteinek elnökei, mérnökei és brigádosai, valamint a rajoni pártbizottság egyes aktivistái vettek részt. A tapasztalatcsere a helyi termelőszövetkezet beszámolójával kezdődött, melyben a növényápolás gépesítésében elért eredményeit ismertette. Ebből valamenynyien tudomást szereztek arról, hogy az ákosfalviak jórészt gépesítették a cukorrépa, a kukorica és a krumpli ápolását, a kertészetben pedig bevezették a szórófejes öntözés módszerét. Ugyanakkor tapasztalataikról is részletesen beszámoltak vendégeiknek az ákosfalviak. Ezt követően a mintegy 250 részvevő a gyakorlatban is megtekintette a fenti növények ápolásánál alkalmazott gépeket. Az egyik csoport a tapasztalatcsere gyakorlati részét a krumplitáblákon kezdte. Itt a krumpli kapálásának és a sorok töltögetésének, valamint a kártevők elleni védekezésnek a gépesített formáját ismerték meg. A nyárádszeredai gép- és traktorállomáson átalakították az egyik kultivátort és azt hátul szerelték fel a traktorra. Ezzel a sorközök tökéletesebb követését és a földművelő felületek jobb kihasználását célozták. A kapálást a talaj minőségétől és víztartalmától függően 4—6—8 centiméter mélyen végzik. A krumpli kapálásánál használt kultivátor műszaki leírása során hangsúlyozták, hogy ha nem lehet biztosítani a traktor 15—16 kilométeres óránkénti munkasebességét, gondoskodni kell a kultivátorra szerelt kések tökéletes élességéről, különben a burjánokat csak ledönti, de nem vágja ki. A kapálást követően a krumplisorok töltögetését is bemutatták. Igaz, hangsúlyozták: a kapálást csak egy hétre rá kell kövesse a sorok töltögetése, de a bemutató folyamatosságának kedvéért egymás után helyezték működésbe e két gépet. A sorokat töltögető kultivátor 3—4 centiméterre eresztett késekkel és rászerelt töltögetővel végzi munkáját. A kártevők elleni védekezésnél sikeresen alkalmazott egyetemes szórófelszerelést is bemutatták. Felhasználási lehetőségei sokfélék. Alkalmazni lehet egyszerű porzásra, öntözésre, szél esetén nedves porzásra és folyadékos vegyszerekkel való permetezésre. Pasca Viorel mérnök, a rajoni mezőgazdasági tanács alelnöke, a műszaki adatok ismertetése után arra is felhívta a részvevők figyelmét, hogy csak a krumpliban kártevő kolorádóbogár lárváinak megjelenése után kell alkalmazni a Detox—25 nevű cseppfolyós vegyszert, mert korábbi használata a vegyszer elleni védettséget ad a tojásokban lévő lárváknak, s nem pusztítja el őket. Permetezéskor a Detox—25-ből hektáronként 8 kilót kell számítani, amit 250 —300 liter vízzel hígítunk, hogy 1 százalékos oldatot nyerjünk. A kukoricatáblán a küllőskapa használatát és az ezt követő kapálást mutatták be. A részvevőknek két különböző sebességi fokozaton végzett küllőskapálással bizonyították be a traktor nagyobb munkasebességének előnyeit. A küllőskapálás hatékonysága jobb, ha a traktor ötös sebességgel halad s nem hármassal, mert így porhanyóbbá teszi a talajt, a gyomokat tökéletesebben eltávolítja s ugyanakkor a növénynek sem árt. A kukorica küllőskapálását is, akárcsak a krumplinál, pár nap után követi a kapálás és műtrágyaszórás, miután a sorokon is elvégezték a kézi kapálást és a gyom irtását. A kések élessége itt is nagyon fontos, mert különben feltöltődik a kapa s csak túrja a földet. Az összefoglaló vitában felszólalók valamennyien hangsúlyozták, hogy a tapasztalatcserén látottak hasznosak voltak. Egységeikhez visszatérve azon lesznek, hogy saját földjeiken is még szélesebb körben alkalmazzák a növényápolásnál ezeket a gépeket. Többen saját eredményeikről és mezőgazdasági termelőszövetkezetük ez irányú távlatairól is beszámoltak, mint például a szabadi termelőszövetkezetből Fodor Octavian mérnök, a nagykendiből Bíró István mérnök, a havadiból Kaffai Mihály brigádos és többen mások. V. I. A krumplisorok feltöltését is nagy érdeklődéssel követték a résztvevők V.orei mérnök, a rajoni mezőgazdasági tanács aldnöke a krumpli kártevői elleni védekezés idejét és módját ismerteti a tapasztalatcsere részvevőivel A brazi petrokémiai kombintban üzembe helyezték a polietilén gyárat A brazi petrokémiai kombinátban üzembe helyezték a polietilén gyárat. A polietilén-gyártás vegyiparunk kiemelkedő eredménye a III. pártkongresszus Irányelvei szellemében. A gyár a tervben előirányzott kapacitás elérése után évi 24.000 tonna polietilént állít majd elő. Az egész termelési folyamatot automatizálták. Kis számú kiválóan képzett szakember vezénylő tábláktól irányítja és ellenőrzi a bonyolult gyártási folyamatot. A polietilén a legfejlettebb műszaki eljárással készül, az etilén nagy nyomású polimerizációja útján. Az etilént szintén a kombinátban állítják elő lepárlási gázból. Az így hasznosított gáz 17,5- szer értékesebb, mint a tüzelőanyagként használt lepárlási gáz. A polietilén-gyártás annyira jövedelmező, hogy körülbelül két év alatt amortizálja az összes beruházási költségeket. A polietilént többek között földalatti, tengeralatti kábelek, légvezetékek szigetelésére, nyomás- és hőálló csövek gyártására, korrózióálló gépalkatrészek előállítására használják. Fóliák formájában a mezőgazdaságban növényvédelemre, az építőtelepeken pedig a munkahelyek téli elszigetelésére használják. Polietilénből sok közfogyasztási cikket és többféle ipari csomagolóanyagot is gyártanak. A polietilén gyártási eljárását az I. C. I. (Imperial Chemical Industry), a tervek és berendezések nagy részét a Simon-Carves angol cégek szállították. A gyárat a petrokémiai berendezésekre szakosított brazi építő- és szerrelővállalat építette. Völgyzáró-gát épül az Olt forrásainál Az Olt forrásainál völgyzáró-gát épül, amely több mint 1 millió köbméteres vízgyűjtő medencét hoz létre. Néhány nap múlva befejeződik egy nagyméretű vízellátási csővezeték szerelése. Gyors ütemben épül a 25 méter magas és 90 méter hoszszú völgyzáró-gát is. Rejtvényverseny-sorsolás Június 2-án Marosvásárhelyen a Tartományi Békeharcbizottságnál kisorsolták „Az RNK, a békeharc aktív tényezője" című rejtvényverseny díjait. A versenyen mintegy 4.000-en vettek részt tartományunk minden részéből. A helyes választ adók között az alábbi nyereményeket sorsolták ki: Az I. díjat, a „Fram" hűtőszekrényt, Kelemen Klára udvarhelyi lakos nyertes II. díjat, egy-egy táskarádiót nyert Furdui Elisabeta ludasi és Szűcs László marosvásárhelyi lakos, III díjat, egy egy kerékpárt nyert Popescu Nicolae toplicai és Erdélyi Mária marosvásárhelyi lakos, IV. díjat, egy-egy karórát nyertek Kajlik Karolina, Mikola Tündre, Doina Istrate marosvásárhelyi és Rád Vasile dicsői lakosok. Az V. díjként hat aktatáskát, VI. díjként pedig tíz ébresztőórát sorsoltak ki. A nyeremények átvehetők a Tartományi Békeharcbizonságnál, Marosvásárhely, Piața Trandafirilor 26 szám alatt.