Vörös Zászló, 1966. május (18. évfolyam, 102-126. szám)

1966-05-03 / 102. szám

Méltón köszöntjük a pártévfordulót Színpompa, ünnepi hangulat, jókedv jellemzi a marosvásárhe­lyi Metalotehnica vállalat dol­gozóinak csoportját is. A textil­gép- és cserealkatrészgyártók, akár­csak tartományunk többi vállalatainak dolgozói, eredmé­nyekben gazdag négy hónapot hagytak maguk mögött, és a munka, a tavasz nagy ünnepén büszkén jelentik pártunknak, hogy eleget tettek adott szavuk­nak. A sor elején halad MARIA GHEORGHE kommunista, a vál­lalat pártbizottságának titkára. S míg a fotoriporter kiválasztja a legkedvezőbb szöget a fényké­pezéshez, interjút készít az új­ságíró. — Hány május 1-én vonult fel a vállalat dolgozóival? — Tizennégy éves a vállala­tunk, s én 13 május elsejei fel­vonuláson vettem részt. — Ismertetne egy-két számot a vállalatnak a 45. pártévfordu­lót köszöntő eredményeiből? — Valamennyi tervmutatót túlszárnyaltuk. Többek között terven felül 400.000 lej megta­karítást értünk el. — Végül néhány szót a távla­tokról? —• Félszáz millió lej beruhá­zást hagytak jóvá vállalatunk­nak. Tovább bővítjük a terme­lést, 1968-ban 1.800 dolgozót fog­lalkoztat majd üzemünk. Mi ezt jó munkánk jutalmának tekint­jük. Ezért vagyunk boldogok, s ha úgy tetszik, büszkék. Ezért fejezzük ki e nagy seregszemle alkalmával is hálánkat, köszöne­­tünket szeretett pártunknak, a Román Kommunista Pártnak. Jó érzés szórakoztatni Virág és zászlóerdő övezi az utcát, ahol a Helyiipari Vállalat dolgozói gyülekeznek. Öröm és vidámság mindenütt, s a válla­lat zenekara még emeli a hangu­latot. A műkedvelők táncra per­dülnek. Az első sorban ismerős arcokat látunk. A tegnap a mű­helyben azt mondották róluk, hogy bár sok ilyen lelkes és ü­­gyes munkásunk és ... műked­velőnk lenne, mint ők. KISS IRÉN-t és SEBESI ERZSÉBET- et említették elsőkként. Évek ó­­ta tagjai a műkedvelő tánccso­portnak, részt vettek a műked­velő művészcsoportok VII. orszá­gos döntőjén és csoportjuk ki­tüntetésben részesült. Számtalan­szor szerepeltek Marosvásárhe­lyen, meg vidéken is. És délután most is ott voltak a Somostetőn, hogy a dolgozók ezreit szórakoz­tassák. Megkérdeztük tőlük, mi­lyen érzésekkel ünneplik május elsejét? — Általában minden május elseje szép és felemelő, de az idei talán a legszebb — mondja Kiss Irén. S nem csak azért, mert gyönyörű az idő, ha­­nem mert a jól végzett munka örömével jöttem felvonulni. A lelkes ünneplőket látva még job­ban érzem és tudom, hogy a mi népünk határtalanul szereti pár­tunkat, szép hazánkat. Földben a mag­a gazdag lesz az aratás A koronkai MTSZ tagjait a tavaszi munkák sikere is lelke­sítette, mikor elvonultak a dísz­emelvény előtt. Amint KOSZTIN MIHÁLY, a vezető tanács elnö­ke mondotta, már április 30-ra végeztek a tavasziak vetésével, úgy, ahogy azt május 1 és a Ro­mán Kommunista Párt megala­kulásának 45. évfordulója tiszte­letére vállalták. Most már több biztonsággal számíthatnak az a­­ratásra. £ « .*8 a* & — Nagy lelkesedéssel és szor­galommal dolgozott az egész tag­ság — mondotta az elnök. — Felismerték valamennyien, hogy a kommunisták mutatta át az egyedüli, mely a bőséghez és bol­dog élethez vezet. Bizalmukat, ragaszkodásukat jöttünk tolmá­csolni szeretett pártunknak ezen a ragyogó május elsejei napon is. Virágoskertek varázslói Nem egy elismerő szót hall­hattunk Marosvásárhelyről az ideérkező turistáktól, akik majd minden esetben virágoskerthez hasonlították városunkat. Való­ban virágoskert, de sok-sok szor­galmas kéz munkája nyomán lesz azzá. Erről beszélt FEREN­­CZI KÁLMÁN, a városi kerté­szet termelési felelőse. — Azt, hogy ma, a 22. szabad , május 1-én a legváltozatosabb­­ színekben pompázik a város, annak a nyolcvan kertész-mű­vésznek is meg kell köszönni, akik nevelésüktől egészen a ki­­ültetésükig gondját viselték e virágoknak. S nem kis dolog ez, hisz 1.400.000 egyedet neveltek fel, melyekből pillanatnyilag több mint 300.000 díszíti váro­sunk parkjait, sétányait és a Somostetőt. Tehát mikor a sé­tányok színpompájában gyönyör­ködünk, gondoljunk arra, hogy mindez Suciu Joan, Lénárd Zol­tán, Serban Gheorghe, Bartha András és még sok más kertész ünnepköszöntő munkája. Egykor rendőri tilalom — ma fölszabadult öröm A felvonulók tarka tömegében találtuk Dr. SPIELMANN JÓ­ZSEF egyetemi tanárt, a tudomá­nyok doktor docensét. Megkér­deztük, milyen gondolatokkal lé­pett ezen az ünnepi reggelen az utcára. — A 49. május elsejémhez ér­keztem. E félévszázad alatt szomorú és vidám, harcos és győ­­zelmes május elsejéket éltem át. Ma, 1966. május elsején arra gondolok, hogy a nemzetközi munkásmozgalom korunk legna­gyobb jelentőségű megmozdulá­sává vált, hogy a szocialista ál­lamokban, a felszabadult, a volt gyarmati és még a tőke­jármá­ban sínylődő országokban egy­aránt május elseje a győzelem seregszemléje. Marosvásárhelyt egykor a mun­kásság és az értelmiség legjobb­jai a Somostetőn vagy egyebütt, titokban, a rendőri tilalom és üldözés ellenére ünnepelték má­jus elsejét. Most felszabadult ha­zánkban, városunkban — akár­csak minden városban és falu­ban — százezrek és milliók ha­ladnak a felvonulók soraiban, köszöntve a pártot, győzelmeink nagy szervezőjét. — Igaz, hogy május­­ a dol­gozók ünnepe, s én háziasszonya vagyok, mégis úgy érzem, hogy nekem is itt a helyem az ün­neplők között — mondja COSTEA ELENA —. Mi is részesei va­gyunk annak a küzdelemnek, mely világszerte a béke ügyéért folyik, még ha csak mint sor­katonák is me­netelünk a har­cosok között. Ahhoz, hogy férjem jól dol­gozzék, fiaim jól tanuljanak s a nagyszerű jövő építőivé váljanak, az én házi­asszonyi munkám sem nélkülöz­hető. Itt vagyok tehát én is, egy sorban azokkal, akik tettekkel járulnak hozzá életünk megszé­pítéséhez. A város dolgozóinak ünnepkö­szöntő sikerei, lelkesedése új erőt kölcsönöznek nekem is, hogy mint társadalmi munkás — kép­viselő vagyok — még eredmé­nyesebben tevékenykedjem a kö­zösség érdekében. A színművésznő új filmet forgat A felvonulók sorában ott lát­juk az Állami Színház népszerű színészeit, köztük FARKAS IBO­LYA művésznőt is. Megkértük, szóljon néhány szót az ünnep al­kalmából munkájáról, terveiről. — „Számomra is ez a verőfé­nyes május elseje magát a ta­vaszt jelenti, minden szépségé­vel — mondja. — Jó érzés eny­­nyi vidám embert látni, őszinte lelkesedésüket még forróbbá te­szi, hogy néhány nap múlva ün­nepeljük a párt megalakulásá­nak 45. évfordulóját. A közele­dő évforduló számvetésre kész­tet engem is. Nekem a színház mellett a bufteai Filmstúdióban is voltak feladataim. (A Te is hibás vagy és a Vidám negyed című filmekben játszott. — Szerk. megj.) Május első nap­jaiban kezdjük meg a Golgota című új román film forgatását, mely tulajdonképpen a „Lupény 29" folytatása. A cselekmény a lupényi munkásmegmozdulások elfojtása nyomán özvegyen ma­radt fiatalasszonyok keserves é­­letútjáról szól. Egy ilyen nő sze­repét alakítom, Mircea Dragán rendező irányításával. A külső felvételekből sokat a színhelyen, a Zsilvölgyében forgatunk. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a pártévforduló előestéjén ilyen szép művészi feladatot kaptam. Előbbre léptünk meggyőződésben is CIMPIAN ALEXANDRU, a marosszentgyörgyi szövetkezet brigádosa, napsütötte arcú, ke­ménykötésű ember. Mikor a gon­dolatait szövögeti, összehúzza a szemét, mintha a Napba pillan­tana. — A május számunkra az év közepe. Jórészt földben a mag, kitermésig azonban­­még van né­hány munkával teli hónap. A májusi ünnepek mégis az ered­mények számbavételének napjai. Különösen azok most, hiszen 45 éves a kommunista pártunk. — A szövetkezet pártbizottsá­gának titkára vagyok — folytat­ja —, sok emberrel van dolgom és sokat látok. Azt, hogy évről­­évre előbbre lépnek. S nem csak a bőség útján, de meggyőződé­sükben is, abban, hogy jó úton indultunk el. Szerintem ez na­gyon fontos. Azt szeretném eb­ben a májusban is, hogy legyen egészségünk a munkához, mert mind érdemesebb dolgozni. Beindul a turbokompresszor FILIMON IOAN, a Vegyipari Kombinát salétromsav részlegé­nek csoportvezetője így nyilat­kozik a riporternek: — A mai talán a 15. május elseje, amikor felvonulok. Ilyen­kor mindig lelkes öröm tölt el, mert akármerre nézek, minden­ütt virág, mosolygó arcok és a szorgos munka gyümölcséről be­számoló grafikonok, jelszavas táblák. A mi munkaközösségünk is arra törekedett, hogy a mun­kások ünnepét és szeretett pár­tunk megalakulásának évfordu­lóját méltó eredményekkel kö­szöntse. — Mondana néhányat ezekből az eredményekből? — Nem akarok számokba bo­nyolódni, gondolom, elég meg­győző az, ha megemlítem, hogy részlegünkön gyors ütemben fo­lyik a harmadik technológiai vo­nal üzembe állítása. Vállaltuk, hogy a nagy évforduló tisztele­tére próbára állítjuk. Munkakö­zösségünk fiatal, tele lendülettel. A múlt hét végén előkészítettük indulásra a technológiai vonal e­­gyik legfontosabb részét, a turbo­­kompresszort. Ma a mi köszön­tőnk a dolgozók és pártunk nagy ünnepére. 500 kilométer... Az ünneplők élén mintegy 2.500 dolgozó sorakozik fel, hogy meg­nyissa a felvonulást, ők a város termelőegységeinek legnagyobb megbecsülést érdemlő dolgozói, a szocialista verseny élenjárói és kitüntetettjei. Rövid interjút ké­rünk egyiküktől. TURCU ILDIKÓ, a kábelgyár autó-villanyhuzal felszereléseket gyártó részlegének dolgozója, ezt mondotta: — Vállalatunk a négy hónap alatt 1.023.000 lej értékű termé­ket gyártott terven felül. Ez e­­gyenlő 500 kilométer különféle villanyhuzallal. Április 27-én vál­lalati viszonylatban teljesítettük a négyhavi előirányzatot. Ez a mi május 1-i és május 8-i ünnep­köszöntőnk. — És a részlegük? — Élenjáró. Erre büszkék va­gyunk. Már április 26-án meg­valósítottuk a négy hónapi terv­feladatunkat. Turcu Ildikótól tudjuk, hogy 32 kábelgyári dolgozó vonul fel az élenjárók többezres csapatá­val. Valamennyiüket ezúton is köszöntjük. Élénk ritmus, jóhangulat — vallja a karmester — Szinte két évtizede, vezény­­lem a zenekart, s mégis mindig lámpalázat érzek az ilyen ünne­pi alkalmakkor, — mondja IAN­­CU GHEORGHE százados, a ka­tonazenekar karnagya. — Abból adódik ez, hogy tisztában vagyok vele, minden dolgozó óhaja, hogy a felvonulás minél jobban sike­rüljön. Ehhez a sikerhez nekünk is hozzá kell járulnunk. Ezért próbáltunk heteken át, s azért van az izgalom is, hogy a zene, a ritmus visszaadja a május­­ vi­dám hangulatát. Szeretem ezt az ünnepet, mely tele van vidámsággal, virággal, ötlettel, a dolgozók párt iránti szeretetének ezernyi jelével. Minden ilyen felvonulás élményt jelent számomra, s jobban elmé­lyíti tiszteletemet a munkások iránt, akik a párt 45. évforduló­ja tiszteletére újabb termelési sikerekkel gyarapítják az eddigi­eket. Nem is tudok szebb felada­tot elképzelni, mint elősegíteni a párt előtt tisztelgő munkások felvonulását. A mozihíradós elégedett... — Mire gondol, miközben a marosvásárhelyiek május elsejei felvonulását filmezi? Ezzel a kér­déssel fordultunk BOTCO TRA­­IAN-hoz, a bukaresti Alexandra Sahia Filmstúdió operatőréhez. — Azt hiszem, az én gondola­taim, érzéseim hasonlóak a ma­­­gukéhoz, újságírókéhoz, akik ve­ I­lem együtt az ünnepi esemény­­ megörökítői. Egy kicsit drukko­lok, mert szeretnék valami igaz s­zán szép, e naphoz méltó felvé- t teleket készíteni. Az ötödik alkalommal filmezek Marosvásárhelyen. Mindig szíve­sen jövök ebbe a kedves, az év minden szakában fiatal városba. Otthon, a családom körében úgy emlegetem Vásárhelyt, mint a rózsák városát. Igaz, ma reggel, amikor végigmentem a főtéren, arra gondoltam, most, e tavaszi napokban ugyanolyan joggal ne­vezhetnék a tulipánok városá­nak is. A virágágyásokban, a felvonulók kezében rengeteg szép tulipánt láttam. Kertészeik, az ünnepség előké­szítői igazán kitettek magukért, s a természet nem kevésbé. Ilyen szép napsütéses, derűs napra, nem számítottunk. Tehát remé­lem, sikerül teljesíteni feladato­mat, jó felvételeket készíthetek a mozihíradó számára. így nyilatkozott az a filmes, aki öt alkalommal több mint két­ezer méter filmet használt el a marosvásárhelyi ünnepségek meg­örökítésére. Reméljük, a vásár­helyi mozikban rövidesen látni fogjuk az általa felvett filmkoc­kákat — mindannyiunk megelé­gedésére. Akit apa magával hozott — Miért szereted május else­jét? — Mert sok a luftballon s a világ. — S még? — Apa magával hoz a felvo­nulásra. — Hogy hívnak és hány éves vagy? Ezzel véget is ért rövid inter­júnk az egyik legfiatalabb fel­vonulóval. S most az édesapa, NAGY ANDRÁS, a IUIU válla­lat élmunkása mondja el, mit érez a munkások nagy sereg­szemléjének napján. — Mikor az ember a színpom­pás felvonulást látja, a munka­kedve is újraéled, mint a termé­szet. Ilyenkor mindig úgy ér­zem, hogy nem elég, amit tet­tem. Még többel kell hozzájá­rulnom a párt által kitűzött nagyszerű feladatok valóra vál­tásához. Május elsején reggel szer­kesztőségünk az alábbi leve­let kapta: „Nagyon sajnálom, hogy május elsején nem vo­nulhatok fel én is. Tizenegy órakor 38 főiskolás társammal Bukarestbe utazom. Kimond­hatatlanul örvendek az útnak. Nagy megtiszteltetés számom­ra, hogy három napig az Ok­tatásügyi Minisztérium meghí­vottjaként szép fővárosunkban lehetek ... Miért írom ezt a levelet? — kérdezheti bárki. Azért, mert szerettem volna, ha a felvonuláson én is ki­­nyiváníthatom szeretetemet pártunk és drága hazánk iránt. S ha már másként alakult, úgy gondoltam, hogy levélben fejezem ki érzéseimet. Orvos­­tanhallgató vagyok. Két évvel ezelőtt azt kérdezték tőlem — akkor készültem az érettségi vizsgára —, hogy mi akarok lenni? Én gondolkodás nélkül feleltem: orvos. És orvos le­szele. Ti­így a rámam/jf pl évom, azt csakis a pártunknak kö­­szönhetem, amely hazánk if­­jaival együtt számomra is megteremtette a tanulás lehe­tőségét. Teljes tudatában va­gyok kötelességemnek, mind­ezért szorgalmasan kell tanul­nom. Eddigi eredményeim fel­jogosítanak arra, hogy kije­lentsem : minden lehetőség biztosított ahhoz, hogy jól felkészült orvos legyek. Tár­saimnak, a marosvásárhelyi főiskolásoknak erős elhatáro­zása, hogy fáradságot nem kí­mélve tanulnak, készülnek vá­lasztott pályájukra. POP DIA­NA II. éves orvostanhallgató­ , vagyok. A világbéke sorkatonájaként Fiatalság, szépség és sok virág a nagy seregszemlén Tornászok allegorikus szekere Tánccsoportok a tribün előtt — Nagy Annamária, öt éves VÖRÖS ZÁSZLÓ

Next