Vörös Zászló, 1966. május (18. évfolyam, 102-126. szám)
1966-05-03 / 102. szám
Méltón köszöntjük a pártévfordulót Színpompa, ünnepi hangulat, jókedv jellemzi a marosvásárhelyi Metalotehnica vállalat dolgozóinak csoportját is. A textilgép- és cserealkatrészgyártók, akárcsak tartományunk többi vállalatainak dolgozói, eredményekben gazdag négy hónapot hagytak maguk mögött, és a munka, a tavasz nagy ünnepén büszkén jelentik pártunknak, hogy eleget tettek adott szavuknak. A sor elején halad MARIA GHEORGHE kommunista, a vállalat pártbizottságának titkára. S míg a fotoriporter kiválasztja a legkedvezőbb szöget a fényképezéshez, interjút készít az újságíró. — Hány május 1-én vonult fel a vállalat dolgozóival? — Tizennégy éves a vállalatunk, s én 13 május elsejei felvonuláson vettem részt. — Ismertetne egy-két számot a vállalatnak a 45. pártévfordulót köszöntő eredményeiből? — Valamennyi tervmutatót túlszárnyaltuk. Többek között terven felül 400.000 lej megtakarítást értünk el. — Végül néhány szót a távlatokról? —• Félszáz millió lej beruházást hagytak jóvá vállalatunknak. Tovább bővítjük a termelést, 1968-ban 1.800 dolgozót foglalkoztat majd üzemünk. Mi ezt jó munkánk jutalmának tekintjük. Ezért vagyunk boldogok, s ha úgy tetszik, büszkék. Ezért fejezzük ki e nagy seregszemle alkalmával is hálánkat, köszönetünket szeretett pártunknak, a Román Kommunista Pártnak. Jó érzés szórakoztatni Virág és zászlóerdő övezi az utcát, ahol a Helyiipari Vállalat dolgozói gyülekeznek. Öröm és vidámság mindenütt, s a vállalat zenekara még emeli a hangulatot. A műkedvelők táncra perdülnek. Az első sorban ismerős arcokat látunk. A tegnap a műhelyben azt mondották róluk, hogy bár sok ilyen lelkes és ügyes munkásunk és ... műkedvelőnk lenne, mint ők. KISS IRÉN-t és SEBESI ERZSÉBET- et említették elsőkként. Évek óta tagjai a műkedvelő tánccsoportnak, részt vettek a műkedvelő művészcsoportok VII. országos döntőjén és csoportjuk kitüntetésben részesült. Számtalanszor szerepeltek Marosvásárhelyen, meg vidéken is. És délután most is ott voltak a Somostetőn, hogy a dolgozók ezreit szórakoztassák. Megkérdeztük tőlük, milyen érzésekkel ünneplik május elsejét? — Általában minden május elseje szép és felemelő, de az idei talán a legszebb — mondja Kiss Irén. S nem csak azért, mert gyönyörű az idő, hanem mert a jól végzett munka örömével jöttem felvonulni. A lelkes ünneplőket látva még jobban érzem és tudom, hogy a mi népünk határtalanul szereti pártunkat, szép hazánkat. Földben a maga gazdag lesz az aratás A koronkai MTSZ tagjait a tavaszi munkák sikere is lelkesítette, mikor elvonultak a díszemelvény előtt. Amint KOSZTIN MIHÁLY, a vezető tanács elnöke mondotta, már április 30-ra végeztek a tavasziak vetésével, úgy, ahogy azt május 1 és a Román Kommunista Párt megalakulásának 45. évfordulója tiszteletére vállalták. Most már több biztonsággal számíthatnak az aratásra. £ « .*8 a* & — Nagy lelkesedéssel és szorgalommal dolgozott az egész tagság — mondotta az elnök. — Felismerték valamennyien, hogy a kommunisták mutatta át az egyedüli, mely a bőséghez és boldog élethez vezet. Bizalmukat, ragaszkodásukat jöttünk tolmácsolni szeretett pártunknak ezen a ragyogó május elsejei napon is. Virágoskertek varázslói Nem egy elismerő szót hallhattunk Marosvásárhelyről az ideérkező turistáktól, akik majd minden esetben virágoskerthez hasonlították városunkat. Valóban virágoskert, de sok-sok szorgalmas kéz munkája nyomán lesz azzá. Erről beszélt FERENCZI KÁLMÁN, a városi kertészet termelési felelőse. — Azt, hogy ma, a 22. szabad , május 1-én a legváltozatosabb színekben pompázik a város, annak a nyolcvan kertész-művésznek is meg kell köszönni, akik nevelésüktől egészen a kiültetésükig gondját viselték e virágoknak. S nem kis dolog ez, hisz 1.400.000 egyedet neveltek fel, melyekből pillanatnyilag több mint 300.000 díszíti városunk parkjait, sétányait és a Somostetőt. Tehát mikor a sétányok színpompájában gyönyörködünk, gondoljunk arra, hogy mindez Suciu Joan, Lénárd Zoltán, Serban Gheorghe, Bartha András és még sok más kertész ünnepköszöntő munkája. Egykor rendőri tilalom — ma fölszabadult öröm A felvonulók tarka tömegében találtuk Dr. SPIELMANN JÓZSEF egyetemi tanárt, a tudományok doktor docensét. Megkérdeztük, milyen gondolatokkal lépett ezen az ünnepi reggelen az utcára. — A 49. május elsejémhez érkeztem. E félévszázad alatt szomorú és vidám, harcos és győzelmes május elsejéket éltem át. Ma, 1966. május elsején arra gondolok, hogy a nemzetközi munkásmozgalom korunk legnagyobb jelentőségű megmozdulásává vált, hogy a szocialista államokban, a felszabadult, a volt gyarmati és még a tőkejármában sínylődő országokban egyaránt május elseje a győzelem seregszemléje. Marosvásárhelyt egykor a munkásság és az értelmiség legjobbjai a Somostetőn vagy egyebütt, titokban, a rendőri tilalom és üldözés ellenére ünnepelték május elsejét. Most felszabadult hazánkban, városunkban — akárcsak minden városban és faluban — százezrek és milliók haladnak a felvonulók soraiban, köszöntve a pártot, győzelmeink nagy szervezőjét. — Igaz, hogy május a dolgozók ünnepe, s én háziasszonya vagyok, mégis úgy érzem, hogy nekem is itt a helyem az ünneplők között — mondja COSTEA ELENA —. Mi is részesei vagyunk annak a küzdelemnek, mely világszerte a béke ügyéért folyik, még ha csak mint sorkatonák is menetelünk a harcosok között. Ahhoz, hogy férjem jól dolgozzék, fiaim jól tanuljanak s a nagyszerű jövő építőivé váljanak, az én háziasszonyi munkám sem nélkülözhető. Itt vagyok tehát én is, egy sorban azokkal, akik tettekkel járulnak hozzá életünk megszépítéséhez. A város dolgozóinak ünnepköszöntő sikerei, lelkesedése új erőt kölcsönöznek nekem is, hogy mint társadalmi munkás — képviselő vagyok — még eredményesebben tevékenykedjem a közösség érdekében. A színművésznő új filmet forgat A felvonulók sorában ott látjuk az Állami Színház népszerű színészeit, köztük FARKAS IBOLYA művésznőt is. Megkértük, szóljon néhány szót az ünnep alkalmából munkájáról, terveiről. — „Számomra is ez a verőfényes május elseje magát a tavaszt jelenti, minden szépségével — mondja. — Jó érzés enynyi vidám embert látni, őszinte lelkesedésüket még forróbbá teszi, hogy néhány nap múlva ünnepeljük a párt megalakulásának 45. évfordulóját. A közeledő évforduló számvetésre késztet engem is. Nekem a színház mellett a bufteai Filmstúdióban is voltak feladataim. (A Te is hibás vagy és a Vidám negyed című filmekben játszott. — Szerk. megj.) Május első napjaiban kezdjük meg a Golgota című új román film forgatását, mely tulajdonképpen a „Lupény 29" folytatása. A cselekmény a lupényi munkásmegmozdulások elfojtása nyomán özvegyen maradt fiatalasszonyok keserves életútjáról szól. Egy ilyen nő szerepét alakítom, Mircea Dragán rendező irányításával. A külső felvételekből sokat a színhelyen, a Zsilvölgyében forgatunk. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a pártévforduló előestéjén ilyen szép művészi feladatot kaptam. Előbbre léptünk meggyőződésben is CIMPIAN ALEXANDRU, a marosszentgyörgyi szövetkezet brigádosa, napsütötte arcú, keménykötésű ember. Mikor a gondolatait szövögeti, összehúzza a szemét, mintha a Napba pillantana. — A május számunkra az év közepe. Jórészt földben a mag, kitermésig azonbanmég van néhány munkával teli hónap. A májusi ünnepek mégis az eredmények számbavételének napjai. Különösen azok most, hiszen 45 éves a kommunista pártunk. — A szövetkezet pártbizottságának titkára vagyok — folytatja —, sok emberrel van dolgom és sokat látok. Azt, hogy évrőlévre előbbre lépnek. S nem csak a bőség útján, de meggyőződésükben is, abban, hogy jó úton indultunk el. Szerintem ez nagyon fontos. Azt szeretném ebben a májusban is, hogy legyen egészségünk a munkához, mert mind érdemesebb dolgozni. Beindul a turbokompresszor FILIMON IOAN, a Vegyipari Kombinát salétromsav részlegének csoportvezetője így nyilatkozik a riporternek: — A mai talán a 15. május elseje, amikor felvonulok. Ilyenkor mindig lelkes öröm tölt el, mert akármerre nézek, mindenütt virág, mosolygó arcok és a szorgos munka gyümölcséről beszámoló grafikonok, jelszavas táblák. A mi munkaközösségünk is arra törekedett, hogy a munkások ünnepét és szeretett pártunk megalakulásának évfordulóját méltó eredményekkel köszöntse. — Mondana néhányat ezekből az eredményekből? — Nem akarok számokba bonyolódni, gondolom, elég meggyőző az, ha megemlítem, hogy részlegünkön gyors ütemben folyik a harmadik technológiai vonal üzembe állítása. Vállaltuk, hogy a nagy évforduló tiszteletére próbára állítjuk. Munkaközösségünk fiatal, tele lendülettel. A múlt hét végén előkészítettük indulásra a technológiai vonal egyik legfontosabb részét, a turbokompresszort. Ma a mi köszöntőnk a dolgozók és pártunk nagy ünnepére. 500 kilométer... Az ünneplők élén mintegy 2.500 dolgozó sorakozik fel, hogy megnyissa a felvonulást, ők a város termelőegységeinek legnagyobb megbecsülést érdemlő dolgozói, a szocialista verseny élenjárói és kitüntetettjei. Rövid interjút kérünk egyiküktől. TURCU ILDIKÓ, a kábelgyár autó-villanyhuzal felszereléseket gyártó részlegének dolgozója, ezt mondotta: — Vállalatunk a négy hónap alatt 1.023.000 lej értékű terméket gyártott terven felül. Ez egyenlő 500 kilométer különféle villanyhuzallal. Április 27-én vállalati viszonylatban teljesítettük a négyhavi előirányzatot. Ez a mi május 1-i és május 8-i ünnepköszöntőnk. — És a részlegük? — Élenjáró. Erre büszkék vagyunk. Már április 26-án megvalósítottuk a négy hónapi tervfeladatunkat. Turcu Ildikótól tudjuk, hogy 32 kábelgyári dolgozó vonul fel az élenjárók többezres csapatával. Valamennyiüket ezúton is köszöntjük. Élénk ritmus, jóhangulat — vallja a karmester — Szinte két évtizede, vezénylem a zenekart, s mégis mindig lámpalázat érzek az ilyen ünnepi alkalmakkor, — mondja IANCU GHEORGHE százados, a katonazenekar karnagya. — Abból adódik ez, hogy tisztában vagyok vele, minden dolgozó óhaja, hogy a felvonulás minél jobban sikerüljön. Ehhez a sikerhez nekünk is hozzá kell járulnunk. Ezért próbáltunk heteken át, s azért van az izgalom is, hogy a zene, a ritmus visszaadja a május vidám hangulatát. Szeretem ezt az ünnepet, mely tele van vidámsággal, virággal, ötlettel, a dolgozók párt iránti szeretetének ezernyi jelével. Minden ilyen felvonulás élményt jelent számomra, s jobban elmélyíti tiszteletemet a munkások iránt, akik a párt 45. évfordulója tiszteletére újabb termelési sikerekkel gyarapítják az eddigieket. Nem is tudok szebb feladatot elképzelni, mint elősegíteni a párt előtt tisztelgő munkások felvonulását. A mozihíradós elégedett... — Mire gondol, miközben a marosvásárhelyiek május elsejei felvonulását filmezi? Ezzel a kérdéssel fordultunk BOTCO TRAIAN-hoz, a bukaresti Alexandra Sahia Filmstúdió operatőréhez. — Azt hiszem, az én gondolataim, érzéseim hasonlóak a magukéhoz, újságírókéhoz, akik ve Ilem együtt az ünnepi esemény megörökítői. Egy kicsit drukkolok, mert szeretnék valami igaz szán szép, e naphoz méltó felvé- t teleket készíteni. Az ötödik alkalommal filmezek Marosvásárhelyen. Mindig szívesen jövök ebbe a kedves, az év minden szakában fiatal városba. Otthon, a családom körében úgy emlegetem Vásárhelyt, mint a rózsák városát. Igaz, ma reggel, amikor végigmentem a főtéren, arra gondoltam, most, e tavaszi napokban ugyanolyan joggal nevezhetnék a tulipánok városának is. A virágágyásokban, a felvonulók kezében rengeteg szép tulipánt láttam. Kertészeik, az ünnepség előkészítői igazán kitettek magukért, s a természet nem kevésbé. Ilyen szép napsütéses, derűs napra, nem számítottunk. Tehát remélem, sikerül teljesíteni feladatomat, jó felvételeket készíthetek a mozihíradó számára. így nyilatkozott az a filmes, aki öt alkalommal több mint kétezer méter filmet használt el a marosvásárhelyi ünnepségek megörökítésére. Reméljük, a vásárhelyi mozikban rövidesen látni fogjuk az általa felvett filmkockákat — mindannyiunk megelégedésére. Akit apa magával hozott — Miért szereted május elsejét? — Mert sok a luftballon s a világ. — S még? — Apa magával hoz a felvonulásra. — Hogy hívnak és hány éves vagy? Ezzel véget is ért rövid interjúnk az egyik legfiatalabb felvonulóval. S most az édesapa, NAGY ANDRÁS, a IUIU vállalat élmunkása mondja el, mit érez a munkások nagy seregszemléjének napján. — Mikor az ember a színpompás felvonulást látja, a munkakedve is újraéled, mint a természet. Ilyenkor mindig úgy érzem, hogy nem elég, amit tettem. Még többel kell hozzájárulnom a párt által kitűzött nagyszerű feladatok valóra váltásához. Május elsején reggel szerkesztőségünk az alábbi levelet kapta: „Nagyon sajnálom, hogy május elsején nem vonulhatok fel én is. Tizenegy órakor 38 főiskolás társammal Bukarestbe utazom. Kimondhatatlanul örvendek az útnak. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy három napig az Oktatásügyi Minisztérium meghívottjaként szép fővárosunkban lehetek ... Miért írom ezt a levelet? — kérdezheti bárki. Azért, mert szerettem volna, ha a felvonuláson én is kinyiváníthatom szeretetemet pártunk és drága hazánk iránt. S ha már másként alakult, úgy gondoltam, hogy levélben fejezem ki érzéseimet. Orvostanhallgató vagyok. Két évvel ezelőtt azt kérdezték tőlem — akkor készültem az érettségi vizsgára —, hogy mi akarok lenni? Én gondolkodás nélkül feleltem: orvos. És orvos leszele. Tiígy a rámam/jf pl évom, azt csakis a pártunknak köszönhetem, amely hazánk ifjaival együtt számomra is megteremtette a tanulás lehetőségét. Teljes tudatában vagyok kötelességemnek, mindezért szorgalmasan kell tanulnom. Eddigi eredményeim feljogosítanak arra, hogy kijelentsem : minden lehetőség biztosított ahhoz, hogy jól felkészült orvos legyek. Társaimnak, a marosvásárhelyi főiskolásoknak erős elhatározása, hogy fáradságot nem kímélve tanulnak, készülnek választott pályájukra. POP DIANA II. éves orvostanhallgató , vagyok. A világbéke sorkatonájaként Fiatalság, szépség és sok virág a nagy seregszemlén Tornászok allegorikus szekere Tánccsoportok a tribün előtt — Nagy Annamária, öt éves VÖRÖS ZÁSZLÓ