Vörös Zászló, 1968. május (20. évfolyam, 104-128. szám)
1968-05-16 / 115. szám
A Világ proletárjai, egyesüljetek! Az RKP Maros megyei bizottsága és az ideiglenes megyei néptanács napilapja ________1968. május 16. csütörtök | Ara 30 báni A FRANCIA KÖZTÁRSASÁG ELNÖKÉNEK LÁTOGATÁSA AVAGY NEMZETGYŰLÉSBEN Stefan Voitecnek, a Nagy Nemzetgyűlés elnökének meghívására Charles de Gaulle tábornok, a Francia Köztársaság elnöke részt vett a Nagy Nemzetgyűlés X. ülésszakának szerda délelőtti plenáris ülésén. A jeles vendég Maurice Couve de Murville külügyminiszter, Jean Louis Pons, Franciaország bukaresti nagykövete és a kíséretében lévő hivatalos személyek társaságában érkezik a Nagy Nemzetgyűlés Palotájába. A vendégeket a Nagy Nemzet,gyűlés Palotája előcsarnokának bejáratánál Stefan Voitec, a Nagy Nemzetgyűlés elnöke, Ilie Murgulescu, Gheorghe Necula, Kovács György és Mia Groza, a Nagy Nemzetgyűlés alelnökei fogadják. A francia vendéget ezután a díszterembe vezették, s ott üdvözölték Románia Szocialista Köztársaság párt- és államvezetői: Nicolae Ceaușescu, Ion Gheorghe Maurer, Gheorghe Apostol, Emil Bodnara?, Chivu Stoica, Paul Niculescu Mizil, Virgil Trofin, Ilie Verdet, Maxim Berghianu, Florian Danalache, Constantin Dragan, Fazekas János, Leonte Rautu, Vasile Vilcu, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának póttagjai, az RKP KB titkárai, a Minisztertanács alelnökei. Az ülésteremben a képviselők mellett számos meghívott vendég — diplomáciai képviseletek vezetői, központi intézmények vezetői, román és külföldi újságírók — van jelen. Az összes jelenlévők melegen üdvözlik a két államvezetőt a terembe lépésekor. Stefan Voitec, a Nagy Nemzetgyűlés elnöke, a jeles vendéghez intézve szavait, a következőket mondotta: Elnök úr! Tisztelt Nagy Nemzetgyűlés! Nagy megtiszteltetés és egyben kellemes feladat számomra, hogy tolmácsoljam országunk jeles vendégének, Charles de Gaulle tábornok úrnak, a Francia Köztársaság elnökének Románia Szocialista Köztársaság Nagy Nemzetgyűlése szívélyes üdvözletét és tiszteletét. Hangsúlyozni kívánom, Elnök úr, hogy az Ön jelenléte ebben a teremben, ahol állami aktusba foglalták Románia újkori és jelenkori történetének fontosabb eredményeit, mélységesen jelentőségteljes mozzanata a román és a francia népet, az országainkat összefűző hosszas és szoros baráti kapcsolatok fejlődésének. A Nagy Nemzetgyűlés, államhatalmunk legfelsőbb szerve, amely összetételénél és hivatásánál fogva az egész román nép akaratát testesíti meg, jelentős szerepet tölt be hazánk sokoldalú felvirágoztatásának átfogó művében, aminek a román nemzet minden alkotóenergiáját és képességét szenteli A Nagy Nemzetgyűlés hatáskörénél fogva szentesítette Románia külpolitikáját, amelynek célja fejleszteni az együttműködést a szocialista országokkal, az összes államokkal, függetlenül társadalmipolitikai rendszerüktől, hogy kialakuljon a népek közötti megértés és bizalom légköre, hogy tiszteletben tartsák a nemzeti függetlenséget és szuverenitást, minden nép azon jogát, hogy maga dönthessen sorsa felől. Meggyőződésünk hogy az ön látogatása. Elnök úr, előmozdítja Románia és Franciaország sokrétű együttműködésének és kooperációjának fejlesztését népeink javára, a nemzetközi enyhülés és megértés javára, az európai biztonság megszilárdítása és a világbéke megvédése javára. Ezekkel az érzelmekkel, amelyeket az egész nép oszt, adom át a szót Charles de Gaulle tábornok úrnak, a Francia Köztársaság elnökének. Charles de Gaulle tábornok, akit a képviselők és a meghívottak tapsa közepette a szónoki emelvényhez invitálnak, beszédet mond. Charles de Gaulle tábornok hoszszasan megtapsolt beszéde után a Nagy Nemzetgyűlés elnöke köszönetet mondott a Francia Köztársaság elnökének a nagy nemzetgyűlési ülésszak munkálatain való részvételéért. De Gaulle elnöknek a Nagy Nemzetgyűlés ülésszakán tartott beszédét közvetítették a román és a francia rádió- és televízió állomások. (Agerpres) Szerda reggel az Államtanács Palotájában megkezdődtek a megbeszélések Nicolae Ceausescu, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke és Charles de Gaulle tábornok, a Francia Köztársaság elnöke között. A megbeszéléseken román részről részt vett Ion Gheorghe Maurer, a Minisztertanács elnöke, George Macovescu, a külügyminiszter első helyettese és Constantin Fittan, Románia párizsi nagykövete. Francia részről részt vett Maurice Couve de Murville külügyminiszter és Jean Louis Pons, Franciaország bukaresti nagykövete. A meleg, szívélyes légkörben lefolyt megbeszélésen véleménycserét folytattak a Románia és Franciaország közötti sokoldalú kapcsolatok stádiumáról és fejlődéséről, e kapcsolatok bővítésének kilátásairól különböző — gazdasági, tudományos, kulturális és más — területeken. Megállapodtak abban is, hogy Közös Gazdasági Bizottságot létesítenek a két ország közötti gazdasági kooperálás fejlesztési lehetőségeinek megvizsgálására. (Agerpres) Megkezdődtek a hivatalos megbeszélések Csütörtökön 16 óra 50 perc körül rádió- és televízióállomásaink közvetítik Craiovából a Charles de Gaulle tábornoknak, a Francia Köztársaság elnökének a látogatása alkalmából rendezett népgyűlést. Charles de Gaulle-nak a Francia Köztársaság elnökének beszéde Elnök úr! Képviselő hölgyek és urak! Az az ünnepélyes fogadtatás, amellyel az Önök Nagy Nemzetgyűlése tisztel meg, erős fényt vet az országaink közötti kapcsolatok alapelemeire, abban a mozgalmas helyzetben, amelyben ma egyrészt a mi Európánk, másrészt az egész világ van. Valójában, a francia—román kapcsolatok alapja, a történelem alakulásától függetlenül, mindig a mély érdekközösség érzése és az örökre kötött barátság volt. S ez annak tulajdonítható, hogy egy főként latinokkal, germán népekkel és szlávokkal benépesült kontinensen mi, franciák, kezdettől fogva a Nyugat védelmezői vagyunk, Önök pedig „Románia“! Tehát semmi sem természetesebb, mint a szív szellemének és a népeink között rég meghonosodott cselekvésnek a kapcsolatai, amelyeknek értelmében az Önök régi fejedelemségei egykor keresték és megtalálták a királyi Franciaország segítségét, hogy megvédjék anyagi és szellemi lényüket, majd pedig magukba szívták a nagy forradalmat lelkesítő szabadság, egyenlőség, és testvériség eszméit, s végül, hogy felszabaduljanak és Alexandra Cuza idején egyesüljenek, támogatásra leltek III. Napóleon kormányánál. Ugyanezek a kapcsolatok késztették az Önök országát arra, hogy az első világháború idején a Francia Köztársaság oldalán harcoljon, és nehéz megpróbáltatások árán részt vegyen a közös győzelemben, később azt is megérte, hogy államférfiak különösen Titulescu, az akkori Európa életében elsőrangú szerepet töltsön be Párizs támogatásával. Ma ugyanezek a kapcsolatok arra késztetik Romániát és Franciaországot, hogy ismét egymás mellett álljanak és orvosolják a Reich kirobbantotta háború által kontinensünkön előállt zavarok következményeit, hogy orvosolják Európa Jaltán előidézett megosztottságát és véget vessenek a két tömb rendszerének. Természetesen, a két ország belső és külső viszonyai a lehető legkülönbözőbbek. Ezzel magyarázható, hogy Önöknél és nálunk olyan a politikai és gazdasági berendezkedés, amely jelenleg nem hasonlít egymáshoz. De e különbözőségek ellenére ugyanazok a célok lelkesítik népeinket, amelyek természetszerű és sok évszázados rokonszenvvel párosulva arra késztetik őket, hogy közösen cselekedjenek Mi, románok és franciák mindenekelőtt önmagunk akarunk lenni, vagyis Eminescu szavai szerint: „Nemzeti állam és nem kozmopolita állam“. Ez nem jelenti azt, hogy nem, vagyunk hajlandók másokkal a földrajzi szomszédság, a történelmi események és a gazdasági körülmények kínálta előnyökkel járó kapcsolatokat létesíteni, vagy részt venni bizonyos nemzetközi kötelezettségvállalásokban, amelyek a világ haladását vagy biztonságát szolgálják, vagy azt remélni, hogy egy szép napon, közmegegyezés alapján, az emberiség eljut egy olyan rendezéshez, amelyben mindenki számára biztosítják az igazságot és a békét. Ezt azonban azzal a feltétellel, hogy sorsunk, ütünk, politikánk urai legyünk. S ezt nemcsak abból az egyszerű okból akarjuk, hogy szeretünk gazdák lenni a magunk portáján, hanem azért is, mert úgy véljük, hogy a nemzetek azok, amelyek a maguk lelkével és testével végeredményben az egyetemes élet leküzdhetetlen elemeit és nélkülözhetetlen rugóit alkotják. Hisszük ezt elsősorban a mi Európánkat illetően. Lényegében mi más volt kegyetlen gyötrelmeinek oka, mint az, hogy túl sok állam, amely kételkedett önmagában hosszú ideig és külön-külön, paszszivitást tanúsított azzal szemben, akiazzal az igénnyel lépett fel, hogy uralkodjék felette? ■ Hogyan eshetne, meg, hogy holnap ,újabb katasztrófába sodorják, ha csak nem egy olyan konfliktus, lévén,amely a nemzeti szuverenitások szégyenletesfeladása következtében két nagyhatalom között robbanna ki, egy, a saját határaikon kívüli vonal mentén, amely kettészeli kontinensünket? Mit lehet tenni, hogy megszűnjön az a fenyegető és meddő helyzet, amelyben a szembenálló tömbök rendszere Európát tartja, ha a nyugat-, közép- és kelet-európai nemzetek nem hajlamosak az egymás közötti enyhülésre, megértésre és kooperálásra, pedig csak ezek teszik lehetővé számára, hogy megoldja saját problémáit, különösen a német kérdést, ‘ hogy meg’szervezze biztonságát, hogy teljes egészében kifejlessze erőforrásait és kapacitásait? .Magától értetődik, hogy a jelenlegi körülmények oly nagyszabású megváltozása kizár bármilyen idegen uralmat kontinensünk népei felett, maga után, vonja »azt, hogy mindegyik , csak saját, hangján szóljon és csak saját belátása szerint cselkedjék. (Folytatás a 4. oldalon) Ő is ott volt az iskola szombat esti bálján, s a falnak támaszkodva figyelte, hogy egyik-másik társát mennyire körüldongják a fiúk. Nem irigykedett, nem lázongott. Neki még nem udvarol senki, így hát pusztán szemlélője volt a jókedvű teremnek. Volt ő még bálban kis szülővárosában is, de mindig korán hazament. Az ő álma az volt, hogy bekerüljön Vásárhelyre és tovább tanulhasson. Szemrevaló ruhát is kapott a szüleitől, igaz, sok köze nem volt az itteni térden felüli divathoz. De neki megfelelt, a másikat szégyellte is volna. Mély alázattal hajolt meg előtte egy fiú és felkérte táncolni. Egész este együtt szórakoztak. A fiú elmondta, hogy az ILEFOR-nál dolgozik és hogy Magos Györgynek hívják. Másnap is találkoztak, vagyis vasárnap. Gyuri minta gavallérnak bizonyult. Előzékeny, szerény volt, a lányt meghívta a cukrászdába, kávét, fagylaltot rendelt. Kétértelmű szót ki nem ejtett volna a száján, s amikor beszélt, a fejét zavartan lesütötte. Május elsején is találkoztak. Gyuri lassacskán a Bulevard felé vitte a lányt, a tetőn meg az egyetemi vendéglő felé kanyarodott. — Igyunk egy pohár sört — indítványozta bátortalanul. — Ha akarod... — vonta meg vállát a lány. Gyuri előrement helyet keresni. Amikor kijött, ezt mondta: — Van bent négy egyetemista barátom, nagyon rendes fiúk, megengedték, hogy leüljünk az asztalukhoz. Jössz? Bementek. Miután megitták a két üveg sört, a barátok bort rendeltek. Ők ittak, a lány nem. Hamar felálltak az asztaltól és elindultak hazafelé. A főtérena lány búcsúzkodott, hogy ő most már hazamegy a bentlakásba. — Még sétáljunk — kö ■lyörgött Gyuri. — Nem, megyek! — Szépen kérlek. Meg szeretném mutatni neked, hogy hol lakunk. Ha jó leszel hozzám, majd a szüleimnek is bemutatlak. Gyuri olyan hangon csalogatta a lányt, mintha ez a séta lett volna élete utolsó kívánsága. Rímánkodott, és a lány megsajnálta. Ismét elindultak. Gyuri elég különösnek mutatkozott. Mint akinek a esze valahol meszsze jár. Csak a Malom utcában, élénkült meg kissé. Amikor a huszonkilencas szám elé értek, megállt .— Lásd, én itt lakom ! Már most bevinnélek, de azt akarom, hogy együtt vacsorázzunk. Éhesen mégsem mehetsz haza. A lány szemmel láthatóan meghatódott a kedvességei, s ő gyöngéden átfogta a vállát. — Tudok egy vendéglőt ahol hely is lesz. Gyere! — kérlelte elfogódottan. A napipiacon lévő vendéglőbe mentek. Miután megvacsoráztak, a lány megindult a Cuza Voda utca irányába. — Ne butáskodj! Tudok én egy közelebbi utat. Negyedóra alatt a bentlakásban vagy. — Én erre megyek! — mondta a lány, és elindult. Gyuri utána ugrott és megfogta a kezét. — Nem bízol bennem! Úgy éljek, hogy jó úton viszlek. Becsületszavamra Többet meg se indulj ve- riportja sem, ha becsaplak. Gyere Kimegyünk a vágóhídhoz ott balra térünk és máris kinn vagyunk ... Én is siettek! A lány csak a turbinahídig ment, rosszat sejtett Megtorpant. De Gyuri, a szerény fiú, elkapta a csuklóját és magával rántotta a híd közepéig. Alól zúgva sietett tovább a sötéten örvénylő víz. . — Eressz el! — kiáltott most már a lány. — Ha pofázol, megjárhatod! — mondta rekedten, és a lányt fenyegetőn a víz felé taszította. Közben feltűnt a Bukarest felé induló gyors. Vissza már nem jöhettek, átszaladtak a hídon. S amikor a vonat melléjük ért, Gyuri már le is kaszálta a lányt a lábáról. A vonat sípolt, zakatolt, a lány hiába sikoltozott. S amikor magához tért az első rémületből, észrevette, hogy néhány sötét alak kúszik feléjük a fűben. Azt hitte, hogy ez kijózanítja Gyurit. — Gyere, menjünk, mert nézd, jönnek... — vacogta dermedten. Gyuri mintha erre várt volna. Felállt és a közeledő alakok elé sietett. Mert az eszközökben sosem válogatott, ha valamiféle célt akart elérni. Mint kiskorú bűnöző, üzletekbe tört be, s emiatt három évet volt javítóintézetben. Beszélt valamit velük, s aztán, hogy a lány is hallja, ezt mondta: — Ha füttyentek, jöjjenek. — És ezzel visszament a lányhoz. — Most már nincs menekvés! mondta —, ha nem engedelmeskedsz, szólok és kész! A Lány segítségkiáltása a ligetig hatott, mert most már öten küzdöttek vele. A thang irányiba többen is elindultak. A lány álomszerű borzalmában a szülei jelentek meg, asak egész életükben becsületre tanították és amikor zsebkendővel sikerült elnémítaniuk, a futó léptek egyre közeledtek. A négy sötét alak kereket oldott. Egyedül Gyuri maradt, aki most nekiesett a lány torkának, fojtogatta és öklével ütlegelte dühében, hogy erősebb volt nála. Aztán a sötétben hirtelen megszólalt egy hang: — Állj! A lány megmenekült. Gyurit két napra rá vitték el a munkahelyéről és most a bíróság ítéletét várja. De szabjanak rá bármekkora büntetést, úgy sem ér fel azzal a lelki fájdalommal, amit a lánynak okozott. Már így is többet mondanak, sustorognak a háta mögött, mint amennyi a valóság. Egyik éjszakája álmatlanabb, mint a másik mialatt milliód,szarra teszi fel magának a kérdést: ~ Vajon, a barátnőim mit gondolnak rólam? — S formálja magában a védekező szavakat a ki se mondott vádak ellen. — Minden lány megindul egyszer wil akivel. Tudhattam előre? .. Láttátok volna, hogy milyen szánalomra méltónak mutatkozott. Ti is megsajnáltátok volna . . . Ne hagyjatok magamra ... Ha akkor betaszít a hídról, jobban járok . . . Sosem hittem, hogy ilyen jó az éjszaka . Nem kell emberekkel együtt lenni . . . Ilyenkor mindenki alszik... Vajon reggel sem hívtok magatokkal reggelizni? És sötét, fáradt karikák ülnek a lány szeme alatt. . . Ostyán László IV. oldal — AZ ENSZ-KÖZGYŰLÉS NAPIRENDJÉN — BOMLÁS A SAIGON BÁBKORMÁNY HADSEREGÉBEN — A CSEHSZLOVÁK KORMÁNY ELNÖKÉNEK NYILATKOZATA 1 mg) imramis rissz. Szerdán folytatta munkáját a Nagy Nemzetgyűlés V. törvényhozási ciklusának X. ülésszaka. A délutáni ülésen folytatódott a kisipari szövetkezetek megszervezésére és működésére vonatkozó törvénytervezet vitája. Az általános vitában felszólaltak még a következő képviselők: Vasile Daju, a Temes megyei néptanács első alelnöke és Dumitru Simulescu, a Kisipari Szövetkezetek Központi Szövetségének alelnöke. A törvénytervezetet ezután szakaszonként megvitatták és egészében szavazásra bocsátották. "A Nagy Nemzetgyűlés golyókkal való titkos szavazással jóváhagyta a kisipari szövetkezetek megszervezésére és működésére vonatkozó törvényt. A plenáris ülés ezután befejeződött. Stefan Voitec elvtárs, a Nagy Nemzetgyűlés elnöke bejelentette, hogy a nyílt ülésszakok elvének megfelelően az ülésszak munkája állandó bizottságokban folytatódik, s a plenáris ülések újrakezdését idejében köztik majd a sajtóban. (Agerpres) A Il. oldalon Törvény a kisiparosok általi szakmagyakorlásról saját műhelyben Az aszály következményeinek megelőzéséért Tegnap röplap jelent meg a megyei pártbizottság propaganda osztálya és a Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság kiadásában — román és magyar nyelven —, melynek célja népszerűsíteni az RKP KB Végrehajtó Bizottsága és a Minisztertanács határozatában foglalt feladatok megvalósításáért, a párt és állami szervek által foganatosított intézkedéseket. Marcel Mogosiu mérnöknek, a megyei pártbizottság bürótagjának, a Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság igazgatójának vezércikke, Viorel Pascanak, a Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság osztályvezetőjének szakcikke, a Corlea Liviuval, a marosbogáti mezőgazdasági termelőszövetkezet elnökével készített interjú és számos más tudósítás arra hívja fel a figyelmet, hogy intézkedéseket kell foganatosítani az aszály következményeinek megelőzése és leküzdése érdekében. A röplap népszerűsíti azokat a jó módszereket, amelyeket megyénk mezőgazdasági egységeiben alkalmaztak — a helyi lehetőségek ésszerű hasznosításával — az öntözés kiterjesztése érdekében. Ugyanakkor bírálja az öntözés megszervezésében mutatkozó hiányosságokat és arra figyelmeztet, hogy bár a napokban megyeszerte esett az eső, a talaj nedvességtartalma nem kielégítő, továbbra is erőfeszítéseket kell tenni az aszály következményeinek megelőzéséért. MKIHItett mini»» etft » ,%nl, RÖPLAP . BÚTORVASALÁST KÉSZÍTŐ EGYSÉG Több mint 200.000 stílbútor garnitúrához szükséges díszes fémfogantyúra és kulcscimkére kapott megrendelést különböző vállalatoktól a Métárus szövetkezet. A Grivija utcában részben már működik is az új termelőegység, melyet a fenti cikkek nagy sorozatbani gyártására állítanak be. A színes fémötvözet öntésének, csiszolásának és színezésének sajátos, az országban első ízben alkalmazott technológiáját dolgozták ki a szövetkezet szakemberei. Kiss Miklós, Szántó Sándor, Kolozsvári Sándor és Turcuban újítók sikerrel helyettesítették a barnítási eljárásnál a drága,import anyagot könnyen beszerezhető hazai vegyianyagokkal. Az ő érdemük az is, hogy a kész alkatrészek a megtévesztésig hasonlítanak azokhoz az eredeti példányokhoz, melyek évtizedek, vagy évszázadok során szerezték meg patinás fényüket. MEGNYÍLT A „NYÍRFA" CSÁRDA Hangulatos, stílusosan berendezett vendéglátóipari egység nyílt Marosszentgyörgyön, a Mezőgazdasági Kutató Állomás épületével szemben. Nevét a terasz nyírfa oszlopairól kapta. A fedett helyiséget szép varrottasok, televízió, rádió, magnó és az ötletes világítás teszik vonzóvá. De bizonyára nem kisebb vonzerőt jelentenek majd a disznótoros vacsorák, s a csárda egyik specialitása, a roston sült berbécshús. Hompót Imre megbízott arról is tájékoztatott, hogy szombaton és vasárnap az ,,Astra“ együttes szolgáltat tánczenét. A felszolgáló lányok is kedvesek pirosbabos szoknyájukban és fehér, puffos ujjú blúzukban