Vörös Zászló, 1968. május (20. évfolyam, 104-128. szám)

1968-05-16 / 115. szám

A Világ proletárjai, egyesüljetek! Az RKP Maros megyei bizottsága és az ideiglenes megyei néptanács napilapja ________1968. m­ájus 16. csütörtök | Ara 30 báni A FRANCIA KÖZTÁRSASÁG ELNÖKÉNEK LÁTOGATÁSA A­­VAGY N­EMZET­G­YŰLÉSBEN Stefan Voitecnek, a Nagy Nem­zetgyűlés elnökének meghívására Charles de Gaulle tábornok, a Francia Köztársaság elnöke részt vett a Nagy Nemzetgyűlés X. ülés­szakának szerda délelőtti plenáris ülésén. A jeles vendég Maurice Couve de Murville külügyminiszter, Jean Louis Pons, Franciaország bukaresti nagykövete és a kíséretében lévő hivatalos személyek társaságában érkezik a Nagy Nemzetgyűlés Pa­lotájába. A vendégeket a Nagy Nemzet­,­gyűlés Palotája előcsarnokának bejáratánál Stefan Voitec, a Nagy Nemzetgyűlés elnöke, Ilie Murgu­­lescu, Gheorghe Necula, Kovács György és Mia Groza, a Nagy Nemzetgyűlés alelnökei fogadják. A francia vendéget ezután a díszterembe vezették, s ott üdvö­zölték Románia Szocialista Köztár­saság párt- és államvezetői: Nicolae Ceaușescu, Ion Gheorghe Maurer, Gheorghe Apostol, Emil Bodnara?, Chivu Stoica, Paul Niculescu Mi­­zil, Virgil Trofin, Ilie Verdet, Ma­xim Berghianu, Florian Danalache, Constantin Dragan, Fazekas János, Leonte Rautu, Vasile Vilcu, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának póttagjai, az RKP KB titkárai, a Minisztertanács alelnökei. Az ülésteremben a képviselők mellett számos meghívott vendég — diplomáciai képviseletek veze­tői, központi intézmények vezetői, román és külföldi újságírók — van jelen. Az összes jelenlévők melegen üdvözlik a két államvezetőt a te­rembe lépésekor. Stefan Voitec, a Nagy Nemzet­gyűlés elnöke, a jeles vendéghez intézve szavait, a következőket mondotta: Elnök úr! Tisztelt Nagy Nemzetgyűlés! Nagy megtiszteltetés és egyben kellemes feladat számomra, hogy tolmácsoljam országunk jeles vendégének, Charles de Gaulle tábornok úrnak, a Francia Köz­társaság elnökének Románia Szo­cialista Köztársaság Nagy Nem­zetgyűlése szívélyes üdvözletét és tiszteletét. Hangsúlyozni kívánom, Elnök úr, hogy az Ön jelenléte ebben a teremben, ahol állami aktusba foglalták Románia újkori és je­lenkori történetének fontosabb e­­redményeit, mélységesen jelentő­ségteljes mozzanata a román és a francia népet, az országainkat összefűző hosszas és szoros baráti kapcsolatok fejlődésének. A Nagy Nemzetgyűlés, állam­­hatalmunk legfelsőbb szerve, a­­mely összetételénél és hivatásánál fogva az egész román nép aka­ratát testesíti meg, jelentős szere­pet tölt be hazánk sokoldalú fel­virágoztatásának átfogó művé­ben, aminek a román nemzet minden alkotóenergiáját és ké­pességét szenteli A Nagy Nemzetgyűlés hatáskö­rénél fogva szentesítette Románia külpolitikáját, amelynek célja fej­leszteni az együttműködést a szo­cialista országokkal, az összes ál­lamokkal, függetlenül társadalmi­politikai rendszerüktől, hogy ki­alakuljon a népek közötti megér­tés és bizalom légköre, hogy tisz­teletben tartsák a nemzeti füg­getlenséget és szuverenitást, minden nép azon jogát, hogy ma­ga dönthessen sorsa felől. Meggyőződésünk hogy az ön látogatása. Elnök úr, előmozdítja Románia és Franciaország sokré­tű együttműködésének és koope­rációjának fejlesztését népeink javára, a nemzetközi enyhülés és megértés javára, az európai biz­tonság megszilárdítása és a vi­lágbéke megvédése javára. Ezek­kel az érzelmekkel, amelyeket az egész nép oszt, adom át a szót Charles de Gaulle tábornok úr­nak, a Francia Köztársaság elnö­kének. Charles de Gaulle tábornok, akit a képviselők és a meghívottak tap­sa közepette a szónoki emelvény­hez invitálnak, beszédet mond. Charles de Gaulle tábornok hosz­­szasan megtapsolt beszéde után a Nagy Nemzetgyűlés elnöke köszö­netet mondott a Francia Köztár­saság elnökének a n­agy nemzetgyű­­lési ülésszak munkálatain való részvételéért. De Gaulle elnöknek a Nagy Nemzetgyűlés ülésszakán tartott beszédét közvetítették a román és a francia rádió- és televízió állo­mások. (Agerpres) Szerda reggel az Államtanács Palotájában megkezdődtek a megbeszélések Nicolae Ceausescu, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke és Char­les de Gaulle tábornok, a Francia Köztársaság elnöke között. A megbeszéléseken román részről részt vett Ion Gheorghe Maurer, a Minisztertanács elnöke, George Macovescu, a külügymi­niszter első helyettese és Con­stantin Fittan, Románia párizsi nagykövete. Francia részről részt vett Maurice Couve de Murville kül­ügyminiszter és Jean Louis Pons, Franciaország bukaresti nagykö­vete. A meleg, szívélyes légkörben le­folyt megbeszélésen véleménycse­rét folytattak a Románia és Fran­ciaország közötti sokoldalú kap­csolatok stádiumáról és fejlődésé­ről, e kapcsolatok bővítésének ki­látásairól különböző — gazdasági, tudományos, kulturális és más — területeken. Megállapodtak abban is, hogy Közös Gazdasági Bizott­ságot létesítenek a két ország kö­zötti gazdasági kooperálás fejlesz­tési lehetőségeinek megvizsgálására. (Agerpres) Megkezdődtek a hivatalos megbeszélések Csütörtökön 16 óra 50 perc körül rádió- és televí­zióállomásaink közvetítik Craiovából a Charles de Gaulle tábornoknak, a Fran­cia Köztársaság elnökének a látogatása alkalmából ren­dezett népgyűlést. Charles de Gaulle-nak a Francia Köztársaság elnökének beszéde Elnök úr! Képviselő hölgyek és urak!­­ Az az ünnepélyes fogadtatás, a­­mellyel az Önök Nagy Nemzetgyű­lése tisztel meg, erős fényt vet az országaink közötti kapcsolatok a­­lapelemeire, abban a mozgalmas helyzetben, amelyben ma egyrészt a mi Európánk, másrészt az egész világ van. Valójában, a francia—román kapcsolatok alapja, a történelem alakulásától függetlenül, mindig a mély érdekközösség érzése és az örökre kötött barátság volt. S ez annak tulajdonítható, hogy egy főként latinokkal, germán népekkel és szlávokkal benépesült kontinen­sen mi, franciák, kezdettől fogva a Nyugat védelmezői vagyunk, Ö­­nök pedig „Románia“! Tehát semmi sem természete­sebb, mint a szív szellemének és a népeink között rég meghonosodott cselekvésnek a kapcsolatai, ame­lyeknek értelmében az Önök régi fejedelemségei egykor keresték és megtalálták a királyi Franciaország segítségét, hogy megvédjék anyagi és szellemi lényüket, majd pedig magukba szívták a nagy forradal­mat lelkesítő szabadság, egyenlő­ség, és testvériség eszméit, s vé­gül, hogy felszabaduljanak és Ale­xandra Cuza idején egyesüljenek, támogatásra leltek III. Napóleon kormányánál. Ugyanezek a kap­csolatok késztették az Önök orszá­gát arra, hogy az első világháború idején a Francia Köztársaság olda­lán harcoljon, és nehéz megpró­báltatások árán részt vegyen a kö­zös győzelemben, később azt is megérte, hogy államférfiak külö­nösen Titulescu, az akkori Európa életében elsőrangú szerepet töltsön be Párizs támogatásával. Ma u­­gyanezek a kapcsolatok arra kész­tetik Romániát és Franciaországot, hogy ismét egymás mellett álljanak és orvosolják a Reich kirobbantot­ta háború által kontinensünkön előállt zavarok következményeit, hogy orvosolják Európa Jaltán elő­idézett megosztottságát és véget vessenek a két tömb rendszerének. Természetesen, a két ország bel­ső és külső viszonyai a lehető leg­különbözőbbek. Ezzel magyarázha­tó, hogy Önöknél és nálunk olyan a politikai és gazdasági berendez­kedés, amely jelenleg nem hasonlít egymáshoz. De e különbözőségek ellenére ugyanazok a célok lelke­sítik népeinket, amelyek termé­­szetszerű és sok évszázados rokon­­szenvvel párosulva arra késztetik őket, hogy közösen cselekedjenek Mi, románok és franciák min­denekelőtt önmagunk akarunk len­ni, vagyis Eminescu szavai sze­rint: „Nemzeti állam és nem koz­mopolita állam“. Ez nem jelenti azt, hogy nem, vagyunk hajlandók másokkal a földrajzi szomszédság, a történelmi események­ és a gaz­dasági körülmények kínálta elő­nyökkel járó kapcsolatokat létesí­teni, vagy részt venni bizonyos nemzetközi kötelezettségvállalá­sokban, amelyek a világ haladását vagy biztonságát szolgálják, vagy azt remélni, hogy egy szép na­pon, közmegegyezés alapján, az emberiség eljut egy­­ olyan rende­zéshez, amelyben mindenki szá­mára biztosítják az igazságot és a békét. Ezt azonban azzal a felté­tellel, hogy sorsunk, ütünk, poli­tikánk urai legyünk. S ezt nem­csak abból az egyszerű okból akar­juk, hogy szeretünk gazdák lenni a magunk portáján, hanem azért is, mert úgy véljük, hogy a nem­zetek azok, amelyek a maguk lel­kével és testével végeredményben az egyetemes élet leküzdhetetlen elemeit és nélkülözhetetlen rugóit alkotják. Hisszük ezt elsősorban a mi Eu­rópánkat illetően. Lényegében­ mi más volt kegyetlen gyötrelmeinek oka, mint az, hogy túl sok állam, amely kételkedett önmagában hosszú ideig és külön-külön, pasz­­szivitást tanúsított azzal szemben, aki­­azzal az igénnyel lépett fel, hogy uralkodjék felette? ■ Hogyan eshetne, meg, hogy holnap ,újabb katasztrófába sodorják, ha csak nem egy olyan konfliktus, lévén,­­amely a nemzeti szuverenitások szégyenletes­­feladása következté­ben két nagyhatalom között rob­banna ki, egy, a saját határaikon kívüli vonal mentén, amely ketté­szeli kontinensünket? Mit lehet tenni, hogy megszűnjön az a fe­nyegető és meddő helyzet, amely­ben a szembenálló tömbök rend­szere Európát tartja, ha a­ nyu­gat-, közép- és kelet-európai nem­zetek nem hajlamosak­ az egymás közötti­­ enyhülésre, megértésre és kooperálásra,­ pedig­­ csak ezek­­ te­­­­­szik lehetővé számára, hogy­­ meg­oldja saját problémáit, különösen a német kérdést, ‘ hogy meg’szer­­­­vezze biztonságát, hogy teljes egészében kifejlessze erőforrásait­­ és kapacitásait? .Magától értető­dik, hogy a jelenlegi körülmé­nyek oly nagyszabású megválto­zása kizár­ bármilyen­ idegen ural­mat kontinensünk népei felett,­­ maga után, vonja »azt, hogy­ mind­egyik , csak saját, hangján szóljon és csak saját belátása szerint cse­lked­jék. (Folytatás a 4. oldalon) Ő is ott volt az iskola szombat esti bálján, s a fal­nak támaszkodva figyelte, hogy egyik-másik társát mennyire körüldongják a fiúk. Nem irigykedett, nem lázongott. Neki még nem udvarol senki, így hát pusz­tán szemlélője volt a jóked­vű teremnek. Volt ő még bálban kis szülővárosában is, de mindig korán haza­ment. Az ő álma az volt, hogy bekerüljön Vásárhely­re és tovább tanulhasson. Szemrevaló ruhát is kapott a szüleitől, igaz, sok köze nem volt az itteni térden felüli divathoz. De neki megfelelt, a másikat szé­­gyellte is volna. Mély alázattal hajolt meg előtte egy fiú és felkérte táncolni. Egész este együtt szóra­koztak. A fiú elmondta, hogy az ILEFOR-nál dolgo­zik és hogy Magos György­nek hívják. Másnap is ta­lálkoztak, vagyis vasárnap. Gyuri minta gavallérnak bizonyult. Előzékeny, sze­rény volt, a lányt meghívta a cukrászdába, kávét, fagy­laltot rendelt. Kétértelmű szót ki nem ejtett volna a száján, s amikor beszélt, a fejét zavartan lesütötte. Május elsején is találkoz­tak. Gyuri lassacskán a Bu­­levard felé vitte a lányt, a tetőn meg az egyetemi ven­déglő felé kanyarodott. — Igyunk egy pohár sört — indítványozta bá­tortalanul. — Ha akarod... — von­ta meg vállát a lány. Gyuri előrement helyet keresni. Amikor kijött, ezt mondta: — Van bent négy egyete­mista barátom, nagyon rendes fiúk, megengedték, hogy leüljünk az asztaluk­hoz. Jössz? Bementek. Miután megit­ták a két üveg sört, a bará­tok bort rendeltek. Ők ittak, a lány nem. Hamar feláll­tak az­ asztaltól és elindul­tak hazafelé. A főtéren­­a lány búcsúzkodott, hogy ő most már hazamegy a bent­lakásba. — Még sétáljunk — kö ■lyörgött Gyuri. — Nem, megyek! — Szépen kérlek. Meg szeretném mutatni neked, hogy hol lakunk. Ha jó le­szel hozzám, majd a szüle­imnek is bemutatlak. Gyuri olyan hangon csa­logatta a lányt, mintha ez a séta lett volna élete utolsó kívánsága. Rímánkodott, és a lány megsajnálta. Ismét elindultak. Gyuri elég külö­nösnek mutatkozott. Mint akinek a esze valahol mesz­­sze jár. Csak a Malom utcá­ban, élénkült meg kissé. A­­mikor a huszonkilencas szám elé értek, megállt­ .— Lásd, én itt lakom ! Már most bevinnélek, de azt akarom, hogy együtt vacsorázzunk. Éhesen még­­sem mehetsz haza. A lány szemmel láthatóan meghatódott a kedvességei, s ő gyöngéden átfogta a vállát. — Tudok egy vendéglőt ahol hely is lesz. Gyere! — kérlelte elfogódottan. A napipiacon lévő ven­déglőbe mentek. Miután megvacsoráztak, a lány megindult a Cuza Voda ut­ca irányába. — Ne butáskodj! Tudok én egy közelebbi utat. Ne­gyedóra alatt a bentlakás­ban vagy. — Én erre megyek! — mondta a lány, és elindult. Gyuri utána ugrott és megfogta a kezét. — Nem bízol bennem! Úgy éljek, hogy jó úton viszlek. Becsületszavamra Többet meg se indulj ve- riportja sem, ha becsaplak. Gyere Kimegyünk a vágóhídhoz ott balra térünk és máris kinn vagyunk ... Én is sie­t­tek! A lány csak a turbinahí­­dig ment, rosszat sejtett Megtorpant. De Gyuri, a szerény fiú, elkapta a csuk­lóját és magával rántotta a híd közepéig. Alól zúgva sietett tovább a sötéten ör­vénylő víz. . — Eressz el! — kiáltott most már a lány. — Ha pofázol, megjárha­tod! — mondta rekedten, és a lányt fenyegetőn a víz fe­lé taszította. Közben fel­tűnt a Bukarest felé induló gyors. Vissza már nem jö­hettek, átszaladtak a hídon. S amikor a vonat melléjük ért, Gyuri már le is kaszál­ta a lányt a lábáról. A vo­nat sípolt, zakatolt, a lány hiába sikoltozott. S amikor magához tért az első ré­mületből, észrevette, hogy néhány sötét alak kúszik fe­léjük a fűben. Azt hitte, hogy ez kijó­zanítja Gyurit. — Gyere, menjünk, mert nézd, jönnek... — vacogta dermedten. Gyuri mintha erre várt volna. Felállt és a közeledő alakok elé sietett. Mert az eszközökben sosem váloga­tott, ha valamiféle célt a­­kart elérni. Mint kiskorú bűnöző, üzletekbe tört be, s emiatt három évet volt javítóintézetben. Beszélt valamit velük, s aztán, hogy a lány is hallja, ezt mond­ta: — Ha füttyentek, jöj­jenek. — És ezzel vissza­ment a lányhoz. — Most már nincs menekvés! mondta —, ha nem enge­delmeskedsz, szólok és kész! A Lány segítség­kiáltása a ligetig hatott, mert most már öten küzdöttek vele. A thang irányiba többen is el­indultak. A lány álomszerű borzalmában a szülei jelen­tek meg, asak egész életük­ben becsületre tanították és amikor zsebkendővel si­­­került elnémítaniuk, a futó léptek egyre közeledtek. A négy sötét alak kereket ol­dott. Egyedül Gyuri maradt, aki most nekiesett a lány torkának, fojtogatta és ök­lével ütlegelte dühében, hogy erősebb volt nála. Aztán a sötétben hirtelen megszólalt egy hang: — Állj! A lány megmenekült. Gyurit két napra rá vit­ték el a munkahelyéről és most a bíróság ítéletét vár­ja. De szabjanak rá bár­mekkora büntetést, úgy sem ér fel azzal a lelki fájda­lommal, amit a lánynak o­­kozott. Már így is többet mondanak, sustorognak a háta mögött, mint amennyi a valóság. Egyik éjszakája álmatlanabb, mint a másik mialatt milliód,szarra teszi fel magának a kérdést: ~ Vajon, a barátnőim mit gondolnak rólam? — S for­málja magában a védekező szavakat a ki se mondott vádak ellen. — Minden lány megindul egyszer wi­­l akivel. Tudhattam előre? .. Láttátok volna, hogy mi­lyen szánalomra méltónak mutatkozott. Ti is megsaj­náltátok volna . . . Ne hagy­jatok magamra ... Ha ak­kor betaszít a hídról, job­ban járok . . . Sosem hittem, hogy ilyen jó az éjszaka . Nem kell emberekkel e­­gyütt lenni . . . Ilyenkor mindenki alszik... Vajon reggel sem hívtok magatok­kal reggelizni? És sötét, fáradt karikák ülnek a lány szeme alatt. . . Ostyán László IV. oldal — AZ ENSZ-KÖZGYŰLÉS NAPIRENDJÉN — BOMLÁS A SAIGON­ BÁBKORMÁNY HAD­SEREGÉBEN — A CSEHSZLOVÁK KOR­MÁNY ELNÖKÉNEK NYILATKOZATA 1 mg) im­ramis rissz. Szerdán folytatta munkáját a Nagy Nemzetgyűlés V. törvény­hozási ciklusának X. ülésszaka. A délutáni ülésen folytatódott a kisipari szövetkezetek megszerve­zésére és működésére vonatkozó törvénytervezet vitája. Az általános vitában felszólal­tak még a következő képviselők: Vasile Daju, a Temes megyei nép­tanács első alelnöke és Dumitru Simulescu, a Kisipari Szövetkeze­tek Központi Szövetségének alel­nöke. A törvénytervezetet ezután sza­kaszonként megvitatták és egészé­ben szavazásra bocsátották. "A Nagy Nemzetgyűlés golyókkal va­ló titkos szavazással jóváhagyta a kisipari szövetkezetek megszerve­zésére és működésére vonatkozó törvényt. A plenáris ülés ezután befeje­ződött. Stefan Voitec elvtárs, a Nagy Nemzetgyűlés elnöke beje­lentette, hogy a nyílt ülésszakok elvének megfelelően az ülésszak munkája állandó bizottságokban folytatódik, s a plenáris ülések új­rakezdését idejében köztik majd a sajtóban. (Agerpres) A Il­. oldalon Törvény a kisiparosok általi szakma­­gyakorlásról saját műhelyben Az aszály következményeinek megelőzéséért Tegnap röplap jelent meg a me­gyei pártbizottság propaganda osz­tálya és a Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság kiadásában — román és magyar nyelven —, melynek célja népszerűsíteni az RKP KB Végrehajtó Bizottsága és a Minisz­tertanács határozatában foglalt fel­adatok megvalósításáért, a párt és állami szervek által foganatosított intézkedéseket. Marcel Mogosiu mérnöknek, a megyei pártbizottság bürótagjának, a Megyei Mezőgazdasági Igazgató­ság igazgatójának vezércikke, Vio­rel Pascanak, a Megyei Mezőgaz­dasági Igazgatóság osztályvezetőjé­nek szakcikke, a Corlea Liviuval, a marosbogáti mezőgazdasági ter­melőszövetkezet elnökével készített interjú és számos más tudósítás arra hívja fel a figyelmet, hogy intézkedéseket kell foganatosítani az aszály következményeinek meg­előzése és leküzdése érdekében. A röplap népszerűsíti azokat a jó módszereket, amelyeket me­gyénk mezőgazdasági egységeiben alkalmaztak — a helyi lehetőségek ésszerű hasznosításával — az ön­tözés kiterjesztése érdekében. U­­gyanakkor bírálja az öntözés meg­szervezésében mutatkozó hiányos­ságokat és arra figyelmeztet, hogy bár a napokban megyeszerte esett az eső, a talaj nedvességtartalma nem kielégítő, továbbra is erőfeszí­téseket kell tenni az aszály követ­kezményeinek megelőzéséért. MKIHItett mini»» etft »­ ,%nl, RÖPLAP . BÚTOR­VASALÁST KÉ­SZÍTŐ EGYSÉG Több mint 200.000 stílbútor garnitúrához szükséges díszes fémfogantyúra és kulcscimkére kapott megrendelést különböző vállalatoktól a Métárus szövet­kezet. A Grivija utcában rész­ben már működik is az új ter­melőegység, melyet a fenti cik­kek nagy sorozatbani gyártására állítanak be. A színes fémötvö­zet öntésének, csiszolásának és színezésének sajátos, az ország­ban első ízben alkalmazott tech­nológiáját dolgozták ki a szö­vetkezet szakemberei. Kiss Mik­lós, Szántó Sándor, Kolozsvári Sándor és Turcu­b­an újítók si­kerrel helyettesítették a barnítá­­si eljárásnál a drága,­import a­­nyagot könnyen beszerezhető hazai vegyianyagokkal. Az ő ér­demük az is, hogy a kész alkat­részek a megtévesztésig hasonlí­tanak azokhoz az eredeti példá­nyokhoz, melyek évtizedek, vagy évszázadok során szerezték meg patinás fényüket. MEGNYÍLT A „NYÍRFA" CSÁRDA Hangulatos, stílusosan beren­dezett vendéglátóipari egység nyílt Marosszentgyörgyön, a Mezőgazdasági Kutató Állomás épületével szemben. Nevét a te­rasz nyírfa oszlopairól kapta. A fedett helyiséget szép varrotta­­sok, televízió, rádió, magnó és az ötletes világítás teszik vonzó­vá. De bizonyára nem kisebb vonzerőt jelentenek majd a disz­nótoros vacsorák, s a csárda e­­gyik specialitása, a roston sült berbécshús. Hompót Imre meg­bízott arról is tájékoztatott, hogy szombaton és vasárnap az ,,As­tra“ együttes szolgáltat táncze­nét. A felszolgáló lányok is ked­vesek pirosbabos szoknyájukban és fehér, puffos ujjú blúzukban

Next