Vörös Zászló, 1968. december (20. évfolyam, 286-312. szám)
1968-12-01 / 286. szám
Az RKP Maros megyei bizottsága és az ideiglenes megyei néptanács napilapja XX. évfolyam 286. (5283) szám 1968. december 1. vasárnap Ara 30 báni Látkép Gheorghe Gheorghiu-Dej városról A Világ proletárjai, egyesüljetek! TAKARÉKOSKODNAK az ösztönzéssel Amikor a régeni Sportfelszereléseket Gyártó Vállalatban , jártunk, csigalassúsággal" Be számfejtették a szabászoknak járó anyagtakarékossági jutalmakat, s ígérték, hogy egy-két napon belül ki is, fizetik. Mégis indokolt, hogy boncolgassak egy keveset, miként is állnak ebben a vállalatban a takarékoskodók ösztönzésével és egyáltalán, a törvényesség tiszteletben tartásával ezen a területen. Csak a laikus hiheti, hogy takarékoskodni annyit jelent, mint fel nem használni a fogyasztási normatívák által meghatározott szükséges mennyiségeket. Különösképpen a bőriparban, a takarékosság fogalma elválaszthatatlan a jó képzettségtől, a szabásznak attól a képességétől, hogy gyorsan feltérképezze a kézbevett bőrfelületet, s időveszteség nélkül, a lehető legkevesebb hulladék keletkezésével szabja, illetve préselje ki a munkadarab elemeit típus és méret szerint, úgy, amint az a gyártmánylapon fel van tüntetve. Érthető tehát, ha a felettes szerv utasítása értelmében jutalmazni kell mind a tudást, mind pedig a törekvést az egyénenként kimutatható megtakarítás arányában. Hogy mekkora a jutalmazás aránya ésmiként kell azt kiszámítani, pontosan megjelöli a vállalat rendelkezésére bocsátott felsőbb utasítás. Két osztály is őrzi ezt az utasítást, csupán a gyakorlati végrehajtásával állnak hónapok, sőt évek óta hadilábon, leszámítva az októberi hónapot, mely kivétel ebből a szempontból. De hadd beszéljünk éppen a kivételről azért, hogy levonjuk belőle a megfelelő következtetést. Egészen júliusig minden hónapban elmulasztották kifizetni a szabászoknak a megtakarításért járó pénzt. Közeledett a pártszervezetek vezetőségi választásának időpontja. A részleg alapszervezete úgy döntött, hogy közgyűlés elé viszi a szabászok panaszát. Végülis nem került sor rá, mert a vállalat vezetősége határozott ígéretet tett az ügy végleges rendezésére, sőt még a közgyűlés előtt intézkedett, s így rövid időn belül számfejtették és kifizették a harmadik évnegyedi járandóságokat. Csak dicsérni lehetne a buzgalmat, ha tovább is tart. De tiszavirág életét igazolja az a tény, hogy november 20-án akkor, amikor a vállalatban jártunk, a talpszabászok az októberi, a bőrszabászok pedig a szeptemberi és októberi járandóságuk kifizetésére vártak, természetesen, türelmetlenül. Az okok világosan kiderültek a főkönyvelő, illetve a munkaszervezési és normázási osztály főnökei között lezajlott vitából. A járandóságokat egyetlen ok miatt nem fizették ki, nem tudták eldönteni, hogy melyik osztálynak kell számfejtenie, a számfejtést ellenőriznie és összevetnie az önköltségben való tükröződésével. Három osztály is labdázott a feladattal, a vállalat igazgatósága pedig a közömbös néző szerepét töltötte be. Kivéve attól a néhány esettől, amikor a szabászok jogos követelésének a felettes pártszerv, avagy az olyan jelentős események szerzett érvényt, mint a már említett alapszervezeti választási közgyűlés is. A jelenséghez még egy gondolatot fűznénk hozzá. A fejleményekből világosan kitűnik a vállalati pártszerveknek az a képességük, hogy hatékonyan fellépjenek a vállalatot és a vállalati közösséget érdeklő fontos kérdésekben. És ez rendkívüli érték, ha nemcsak alkalmilag, de módszeresen élnek vele, persze, nemcsak a cikkben felvetett területen. VERESS Margit — Nem tudom, ki küldte magát ide. Én nem mentem panaszra a szerkesztőséghez. S az igazat megvallva, restellném, ha a fertály és a város minket beszélne. Nekem ugyan nem árt, eltöltöttem a 75- öt beteges vagyok, nincs már sok hátra... Nem bánom na, írja meg, ha akarja, de a fiam nevét ne nyomtassa ki. Ő nem hibás, csak talán túl engedékeny. ★ 1919-ben mentem férjhez az apjukhoz. A legkisebb gyermeke tízhónapos, a középső hatéves, a legnagyobb nyolcéves volt. Sokan kérdezték, miért mentem egy háromgyermekes apához. Egyesek félreértették. Nyugodjon csendesen, szegény, nem a vagyonáért. Egy szobát épített az első feleségével, a 7e: spanyolnáthában halt meg. Mi még felhúztunk egy szobát, s egy kis fészert vagy kamrát. Gyorsan teltek az évek, s nőttek a gyerekek. 1940-ben meghalt a férjem. Mármint az apjuk. Azt hittem, nem tudom elviselni, de ott voltak ők. A kisebbik FIAM akkor már 21 éves volt. Egyetlen örömöt, vigaszt a gyermekek jelentettek. Felnőttek, ügyesek lettek. Igaz, egyik se lett orvos, vagy mérnök, mert nem volt mód rá. Sosem volt baj köztünk, csupán a lányom tett néha-néha megjegyzést, amit én sohasem vettem komolyan, hogy hát a kisebbik fiammal különb vagyok, mint velük, a másik kettővel. Aztán rendre elkerültek a háztól. A kisebbik fiam is megnősült. 1955- ben azt mondja, hogy hazajönne a családjával. Örvendtem, legalább nem leszek egyedül. Megegyeztünk, nekem épít egy szobát, s ezen kívül marad a kamra is. Vagy ha nem, akkor vág nekem egy ajtót a konyhára, s ott fogok lakni. Végül abban állapodtunk meg, hogy ideiglenesen maradok a kamrában, míg elkészül a szoba, de mondtam, hogy így nincs hová tegnem a kis holmimat. A feleségével együtt azt válaszolták, adjam el a felesleget, vagy valamit csináljak vele. Szóval, beköltöztem a kamrába. Megcsinálta a plafonját, deszkával kipadlózta, mert tapaszos volt. A megígért szoba azonban nem készült el. S ráadásul ki is kezdtek, de főleg a menyem, Juliska. Vén kának, disznónak, mocsoknak szidott. Egy este meg is vert. Éppen háttal ültem az ajtónak, egyszer csak sippsupp. Mondom, ki a te, mi a te, mit akarsz, de erre már leestem. Orvosi bizonyítványom is van róla. Bíztattak, pereltem be, de nem tettem. Sokszor nem is mertem itthon aludni, így volt ez 965-ig, mikor a fiam elköltözött, de úgy, hogy ők az egyik bútort kivitték, s az új lakó vitte be a másikat. A néptanács küldte repartícióval. Demeter Jánosnak hívják. Jól bemutatkozott ő is. 1966 tavaszán neki fogtam ásni a kertben. Odajött, rám kiabált, tegyem le az ásót, mert itt ő az úr, reparticiója van, s azt csinál, amit akar. Neki is kell a kertből. Aztán lecsillapodott, de a szennyes vizet még mindig ideöntik az ajtóm elé, itt büdösödik. Beadtam a törvényszékre riportja s az ügyet megnyertem. Vettem a papírt s elmentem a néptanácshoz. Kedvesen fogadtak, azt mondták, végrehajtják a törvényszék határozatát, de menjek vissza később. Vissza is mentem. Akkor meg azt mondták, hogy már megint itt van, s hogy oldja meg a lakáskérdésemet az, aki a határozatot hozta. Az ügyvédem a bukaresti Legfelsőbb Törvényszéknek írt, ott is igazat adtak és kérték a tartományi bíróság döntésének végrehajtását. De a néptanácshoz ezen kívül még felvittem más papírokat is. A Sanevicitől, a körorvostól, a 3-as számú poliklinikától, mind igazolják, hogy ez a kamara lakhatatlan. De mind nem ér semmit, ülhetnek a fiókban. Haszontalan papírok, nem tudnak lakást adni. — Tessék nézni — s egy köteg papírt vesz elő az almárium fiókjából. — Ez a Sanepidtől Mezei Rozáliának szól, Marosvásárhely, a Ritulus utca 8 szám alá. A másik a klinikáktól, a harmadik a körorvostól. Ez a kettő pedig a bírósági döntés. Az egyikben a tartományi törvényszék megállapítja, hogy a néptanács illegálisan utalta ki Demeternek a lakást. A másik pedig az ország Legfelsőbb Törvényszékének határozata. Én azt hiszem, hogy ezek nemcsak papírok, foganatjuk kéne legyen mégis, semmi eredmény, most is itt lakom, másfél méter széles és három méter hosszú fészerben. Ha égetem a tüzet, fulladok meg, nincs levegő, ha eloltom vagy kinyitom az ajtót, akkor fagyok meg... Tessék elhinni, három gyermek mellett most sem könnyű építeni, hát hogyan lehetett akkor, a 44-es évek előtt? És vénségemre mi maradt a szoba-konyhából? Ez a kamara. El vagyok keseredve, nem tudom, mit lehetne tenni. Hiden van, jön a tél... ★ Megkerestük Mezei Rozália kisebbik fiát a vasgyárban, akivel együtt laktak 1955—1965-ig. Géplakatos, munkásember, ötven év körüli. Elismerte, durván bántak az anyjával. Igaz az is, hogy megverte a felesége és bizony ő miattuk többször nem is aludt otthon. Megfelel a valóságnak, hogy ott volt, amikor a felesége megverte az anyját, csak egy kicsit távol az eset színbej' 'től, s mire észrevette, már meg is történt a baj. Szánja-bánja a történteket. Már rég nem járt ott, nem is tudja, mi van az anyjával. Nem jár közbe, hogy az anyja visszakapja a szobakonyhát, nem jár utána, hogy azok a bizonyos hivatalos megállapítások — éppen mivel nem papírok csupán — érvényt szerezzenek a nevelőanyja igazának. Bizalmasan elmondta: az asszony „valósággal rávarrta truanát" az an-'ám fő bizonyára jól emlékszik, mert akkor nem töltötte be az egy évet sem „mén a vagyon“ — tette hozzá (vagyis az egyetlen szoba s a kis kert, no meg a három gyermek, akiknek vállalta a nevelését?!) A további beszélgetés tárgytalanná vált, nem akartam megsérteni, s otthagytam a gyár udvarán. Márton Balázs Javult a teljesítménytényező A marosvásárhelyi Metalotehnica vállalatban éveken át nem érték el az előírt teljesítménytényezőt, amiért tízezrekre menő büntetést kellett fizetniük. A villamosáram gazdaságos felhasználására az egyik újító olyan berendezést szerkesztett, amellyel lényegesen megjavult a teljesítménytényező, s így a Villamossági Vállalat az árammegtakarításért már eddig 60 000 lejt írt a vállalat javára. AKI TUD, AZ NYER A csávási pionírok nemrég versenyt szerveztek Benedek Elek meséinek ismeretéből. A kultúrotthonban megtartott Aki tud, az nyer versenyt, a szülők és tanulók nagy érdeklődéssel kísérték. A győzteseket az iskola vezetősége könyvjutalomban részesítette. Szilágyi Pál MEGISMÉTLIK AZ ÚJ ÉLET IRODALMI ESTJÉNEK MŰSORÁT A nagy érdeklődésre való tekintettel hétfőn este a Stúdió Színház termében megismétlik az Új Élet szervezte Énekelj, Aranymadár! című irodalmi est-sorozat első előadását. Jegyek elővételben a Stúdió pénztárában. KÖNYVTÁROSOK TANFOLYAMA A megyei Művelődés- és Művészetügyi Bizottság egyhetes szakmai tanfolyamot szervezett Szovátán a könyvtárosok részére. A tanfolyamon az utóbbi időben kinevezett községi könyvtárosok vesznek részt. A tanfolyam előadói a marosvásárhelyi városi könyvtár szakemberei. Átszervezik a MEGYEI VADÁSZ- ÉS SPORTHORGÁSZ EGYESÜLETET Központi utasításra Marosvásárhelyen három fiókot létesít a megyei vezetőség. Ezeknek vezetőségét december 4-én, szerdán délután 5 órakor, az egyesület gyűléstermében választják meg. Felhívják a tagság figyelmét, hogy minél nagyobb számban jelenjék meg. A Marosvásárhely municipium KISZ szervezetének konferenciája Szombaton, november 30-án, a megyei pártkabinet gyűléstermében tartotta konferenciáját Marosvásárhely municipium KISZ szervezete. A konferencia munkálatain részt vettek a KISZ szervezetekben választott küldöttek, valamint számos meghívott. A konferencián részt vett Jakab István elvtárs, Marosvásárhely municipium pártbizottságának titkára, Popescu Ioan elvtárs, a KISZ Központi Bizottságának titkára, Trombitas Eugen elvtárs, a KISZ Maros megyei bizottságának első titkára. A konferencia résztvevői meghallgatták és megvitatták a municipium KISZ bizottságának tájékoztatóját, majd megválasztották az új municipiumi KISZ bizottságot és a küldötteket a KISZ megyei konferenciájára. A KISZ bizottság első plenáris ülésén megválasztotta a bürót, a titkárt és a titkárhelyetteseket. A municipiumi KISZ bizottság titkárává Molnár Attilát választották újjá. Ugyancsak tegnap tartotta konferenciáját a Segesvár municipiumi és a dicsői városi KISZ szervezet. 50 éve egyesült iS ERDÉLY ROMANIÁVAL ! Rendezvények december alkalmából Jubiláris kiállítás a Művelődési Palotában Tegnap délben a marosvásárhelyi Művelődési Palota földszinti kiállítási termeiben megnyílt az Erdély Romániával való egyesülésének félszázados évfordulója alkalmából rendezett dokumentálás kiállítás. A megnyitón Nicolae Veres elvtárs, az RKP Maros Megyei Bizottságának első titkára, Ipan Vasile, Sebestyén Liviu és Szotyori Ernő elvtársak, a megyei pártbizottság titkárai, Benkő János elvtárs, a megyei néptanács első alelnöke, Vasile Rus elvtárs, Marosvásárhely municipium pártbizottságának első titkára, valamint a helyi párt és állami szervek más képviselői, maA marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskola dísztermében tartott ünnepi gyűlésen Aurel Galea lektor méltatta az Egyesülés történelmi jelentőségét. Az előadást műsor követte. Erdély Romániával való egyesülésének félszázados évfordulója alkalmából az ország több iskolájában kiállítást rendeztek a tantestület tagjai a tanulók bevonásával. A kiállításokon hazánk történetét, a néptömegeknek Erdély Romániával való egyesüléséért folytatott harcát szemléltetik. Számos könyvet, korabeli dokumentum reprodukcióját, s népművészeti tárgyakat is bemutatnak. velődési és művészeti intézmények vezetői és dolgozói vettek részt. A kiállítást Kapus János, a megyei Művelődés- és Művészetügyi Bizottság főinspektora nyitotta meg, aki miután röviden méltatta a nagy történelmi jelentőségű eseményt, elismerését és köszönetét fejezte ki a marosvásárhelyi Múzeum, az Állami Levéltár, a megyei könyvtár munkaközösségének és mindazoknak, akik közreműködtek a kiállítás megrendezésében. A megnyitó után a vendégeket Opris Elena múzeográfus vezette végig a kiállításon. A marosvásárhelyi Unirea Líceumban rendezett kiállítás anyaga között ott látható egyebek között mintegy harminc, az egyesülés eredeti okiratának Gyulafehérváron készített fotókópiája. A tegnap délután 6 órakor megnyíló kiállítást január 24-ig tartják nyitva. Megtekinthető naponta 8—11 és 14—16 óra között az iskola tornatermében. A marosvásárhelyi Unirea középiskola tanulói is megemlékeztek Erdély Romániával való egyesülésének 50. évfordulójáról. Mircea Chinezu történelem szakos tanár, az iskola igazgató helyettese mondott ünnepi beszédet. Lelkes hangulatú ünnepségen emlékezett meg az Egyesülés 50. évfordulójáról a marosvásárhelyi Textil- és Cipő Nagykereskedelmi vállalat munkaközössége is. Az iskolákban A kiállítás egyik csarnokában Vidéken November 29-én a régeni kultúrotthonban művészi műsorral egybekötött ünnepségen emlékeztek meg az Egyesülés évfordulójáról. A Népi Együttes és a 2-es számú líceum tanulói szép sikert arattak. Az utóbbiak zenés-irodalmi összeállítása a román népnek az állami egységért folytatott harcát idézte. A műsort román és magyar népi táncok, kórusművek és népdalok egészítették ki.Marosvásárhely Művelődés- és Művészetügyi Bizottsága tegnap, november 30-án,előadásokat, szimpozionokat és irodalmi összeállításokat szervezett a városhoz tartozó községek és falvak kultúrotthonában Erdély Romániával való egyesülésének félszázados évfordulója alkalmából. Keresztúron, Marosszentgyörgyön, Udvarfalván és Marosszentannán is lelkes hangulatú ünnepségek zajlottak le, amelyeket műsoros rendezvény követett. Gondolatok az Egyesülés Körülölel az otthon csendje Ülök az asztalnál és egy történelem könyvet lapozgatok. Erdély egyesülése Romániával A gyulafehérvári Nagy Nemzetgyűlés, 1918. december 1 . betűzöm a címet. Felemelem tekintetemet a könyvről s emlékezetemben kutatok: mikor és hol is találkoztam először ezzel az eseménnyel. Az iskolában talán, vagy máshol? Igen, emlékszem már, egy famunkástól, a romániai szocialista mozgalom harcosától hallottam először az Egyesülés igazáról. Megvallom, akkor nem értettem meg mindent abból, amit elmondott. De azt hiszem, hogy örvendene neki, ha most olvasni tudna gondolataimban, mert fáradozása nem volt hiábavaló. Erdély egyesülése Romániával valóban történelmi jelentőségű esemény népünk életében, betetőzte a modern nemzeti állam létrehozási folyamatát. A gyökerek évezredekkel ezelőtti időkbe nyúlnak vissza, amikor a dáko-románok kialakulásával, majd az ezeken a tájakon élő más népek aszszimilációjával kialakult a román nép. Történelmünk későbbi zaklatott, hősies századain át vezet tovább a szál. Mert természetes és törvényszerű, hogy egy nemzet fiai, akiknek azonosak az őseik, együtt, egy földön élnek, ugyanazt a nyelvet beszélik és azonosak a szokásaik, óhajtják az egyesülést. A hűbéri társadalmi rend politikai, társadalmi-gazdasági feltételei hazánkban fenntartották az állami megosztottságot. De a kapitalista termelési viszonyok fejlődése, a tömegek forradalmi harca, a nemzeti öntudat ébredése előkészítette és sürgette az egységes állam létrehozását. Mihai Viteazultól Moldva és Havasalföld egyesüléséig századok teltek el, de a nép mindvégig szívében hordta az egyesülés eszményét. A Román Országok 1859. januári egyesülésével az állami függetlenség 1877-ben történt elnyerésével folytatódik tovább a történelem törvényszerű fejlődése. A XIX. század második felébe egy új, döntő fontosságú tényező jelenik meg: a proletariátus kialakulásával egyre jobban kibontakozik a romániai forradalmi munkásmozgalom, mely a néptömegek kizsákmányolás és elnyomás elleni harcát egybekapcsolta a szabadság és egyesülés eszméjével. Az első világháború körülményei között és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására népünk áldozatos harca árán győzedelmeskedett az egyesülés eszméje: a gyulafehérvári Nagygyűlés 1918. december 1-én elhatározta Erdély egyesülését Romániával. Noha az egyesülés a munkások, parasztok és haladó értelmiségiek műve volt és a nép egyöntetű akaratát fejezte ki, a reakciós burzsoá földesúri vezető körök mindent elkövettek, hogy megcsonkítsák a gyula- ERDÉLYI István (Folytatás a 3. oldalon)