Vörös Zászló, 1969. május (21. évfolyam, 102-127. szám)

1969-05-04 / 104. szám

XXI. évfolyam 104. (5413.) szám 1969. május 4. vasárnapi Ara 30 iáni MÉG EGY UTOLSÓ ERŐFESZÍTÉST A KUKORICAVETÉS BEFEJEZÉSÉÉRT! A falvakon szorgos munkával kezdődött a május. Reggelenként a traktorok százai vonultak ki a földekre. A gépkezelők, a termelőszövetkezeti tagok arra törekedtek, hogy a termés ne érezze meg nagyon a kedvezőtlen tavaszt. Igyekeztek minél többet behozni a lemaradásból. S nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy ezekben a napokban egyes gépkezelők, termelőszövetkezeti tagok hősies munkát végeztek. A KORONKAI termelőszövetkezetben például Ráduly Domokos gépkezelő nyolc napig ült egy végben a kormánykerék mellett, naponta 12—11 órát is dolgozott. De az elismerést nemcsak ezzel érdemelte ki, hanem kiváló minőségű munkájával is. Ő vetette el a kukorica legnagyobb részét, s úgy, hogy teljes mértékben elégedett a termelőszövetkezet vezető tanácsa. A koronkai termelőszövetkezet tagjai a kukorica vetésével párhuzamosan a paszulyt is földbe tették s előkészültek a dohány ültetésére. Mindezek mellett naponta 110—120 termelőszövetkezeti tag irtja a gyomot az őszi gabonákból. Hétfőtől pedig a gépek itt is segítenek: megkezdik a vegyszeres gyomirtást. A lemaradást tehát sikerült behozni. Tegnap az utolsó hektárokon is földbe került a kukorica. Ez azonban nem jelent megállást a munkában. Egyes területeken szépen sorol már a répa. A napokban hozzáfognak a kapáláshoz. A jó hatása mellett a meleg egy kis nehézséget is okozott a VAJDASZENTIVÁNYI határban. A tavaszi szántások annyira megszáradtak, hogy néhol bizony két-háromszori tárcsázásra is szükség van, s a rendelkezésükre álló gépek nem győzik előkészíteni a területeket a vetőgépek számára. Pedig a gépkezelők az elmúlt napokban is teljes ütemben dolgoztak. Tegnap például 13 traktor készítette a talajt, vetette a kukoricát. S egy kis segítséggel előbbre is lehetnének. Érthetetlen, hogy ez a segítség miért késik, hisz a környéken számos termelőszövetkezet jelentette a vetés befejezését, tehát a gépek nagy része felszabadult. Vajdaszentiványon azonban még a tegnap is mintegy 60 hektárnyi kukorica volt vetetlenül. LÓVARADON május 2-án délután álltak le a kukorica vetőgépek. A gépkezelők, fogatosok itt is keményen dolgoztak ezen a tavaszon, hisz nemcsak tárcsázni kellett a földeket, hanem szántani is. Sok maradt az ősziről. S ehhez még hozzá kell számítani a Bekecs közelségét, no meg némelykor a szervezésben is akadt hiba. Szükség volt tehát arra, hogy alaposan kihasználják a kedvező napokat. S hogy ezt tették, arról eredményük is tanúskodik. A kukoricát mindenhol földbe tették, csupán a burgonyával késtek meg. Május 3-án még 8 hektár volt hátra. Ide összpontosították tehát az összes erőket. A marosvécsi, a marosoroszfalui és a vajai MTSZ-ek után tegnap a KERELŐI szövetkezet tagsága is jelentette, hogy befejezte a 134 hektárra tervezett kukoricavetést. A jó szervezés, a szorgalom eredménye ez ebben, az idén alakult termelőszövetkezetben,amely a tavaszi munkák során bebizonyította, hogy tagsága képes kiváló munkát végezni. A tegnap óta aztán a kezelői gépkezelők minden traktorral átmentek a szomszédos SZENTPÁLRA, hogy segítsenek a kukoricavetés befejezésében. Az a tény, hogy a tegnap Szentpálon még 80 hektár várta a vetőmagot, arra késztette az egység vezetőit, hogy állandóan ellenőrizzék, megfelelő módon irányítsák a gépkezelők munkáját, oda összpontosítsák a tárcsákat, vetőgépeket, ahol a leghatékonyabban dolgozhatnak, így a 12 traktor már a tegnap reggel óta a még hátralévő területek előkészítésén dolgozott, míg három traktor a nyomukban ment a vetőgépekkel. Mind a gépesítők, mind a vezető tanács erőfeszítéseket tesz, hogy ma délig befejezzék a kukorica vetését, mert sürget a többi munka, rövidesen meg kell kezdeniük a cukorrépa, a burgonya kapálását, nem beszélve az őszi vetések gyomlálásáról, a kertészetben esedékes munkákról. Ezekben a napokban BERESZTELKÉN is népes volt a határ. Tárcsákkal, vetőgépekkel dolgoztak a traktoristák kora reggelte, késő estig. Az eredmény nem is maradt el, mert május 1, 2 és 2 - án közel 100 hektáron vetették el a kukoricát, s így vasárnapra mindössze 30 hektár vetni való maradt. Ez viszont már nem okoz gondot, mert 6 traktor tárcsával előkészíti a magágyat és 4 vetőgép estig végez a munkával. A tavaszi vetéssel párhuzamosan ebben az MTSZ-ben is megkezdték a növényápolást. A vetéstől felszabadult traktorok a cukorrépát porozzák, míg a szövetkezeti tagság jórésze már május 1-én megkezdte a burgonya kézi kapálását. Rövidesen hozzáfognak a cukorrépa kapálásához, az őszi gabonák gyomtalanításához is. Még április első napjaiban hírül adtuk, hogy MAKFALVÁN megkezdték a kukorica vetését. Úgy látszik azonban, a kezdeti nagy lendület időközben megcsappant, mert a makfalviak ugyancsak elmaradtak ezzel a munkával. Pedig gépi erőben itt nincs hiány, hisz 12 traktor áll rendelkezésükre nap mint nap, így tehát semmivel sem igazolhatják azt, hogy a tervezett 240 hektár kukoricavetésből tegnapig alig 150-en került földbe a mag. Az igazsághoz tartozik, hogy a gépkezelők egy pillanatig sem álltak, ezekben a napokban is szüntelenül dolgoztak a talaj előkészítésén és 2 vetőgép húzta földbe a magot- Az MTSZ vezető tanácsa munkába állította a fogatos vetőgépeket is, hogy a meredekebb helyeken mielőbb végezzenek ezzel a munkával. Azt is el kell mondanunk, hogy ezekben a napokban érték el a legjobb teljesítményt, 46 hektáron vetették el a kukoricát. Hangsúlyozni kívánjuk azonban, hogy a munka üteme még így sem kielégítő, s ha továbbra is így haladnak, legkevesebb 5-6 napra van szükségük a vetés befejezéséhez, ami igen sok. Véleményünk szerint az MTSZ vezető tanácsának sokkal határozottabban, körültekintőbben kelleneirányítania , a gépeket, az erőket ahhoz, hogy legtöbb 2-3 nap alatt befejezhessék ezt a fontos munkát, nem beszélve arról, hogy tegnap reggel hozták el az utolsó burgonyaszállítmányt a 2 hektáron elmaradt ültetés befejezéséhez. A május eleji napok munkában találták a RADNÓTI MTSZ gépkezelőit is. Május 1-én például 4 vetőgéppel rekord teljesítménynek is beillő 70 hektáron vetették el a kukoricát. Ez elsősorban az olyan gépkezelők munkáját dicséri, mint Castrase Ion és Margineanu Ion. S ha már a dicséretnél tartunk, említsük meg Keszegh Györgynek, a gépesítési szekció vezetőjének nevét is, aki hozzáértéssel, operatívan irányította a 21 gépkezelőt azokra a helyekre, ahol a legnagyobb szükség volt rájuk. Az utóbbi napokban elért eredmények feljogosítják a radnóti gépkezelőket arra, hogy kijelentsék: A héten befejezzük a vetést. Bízunk ígéretükben, szorgalmukban, és fel szeretnénk hívni az MTSZ vezetőinek figyelmét, hogy mindenben legyenek a gépesítők segítségére. Láthatjuk, hogy ezekben a napokban mindenhol megállás nélkül dolgoztak elsősorban a gépkezelők, ami biztos garancia arra, hogy az ősszel bőséges termést takaríthatnak be az MRSZ-ek tagjai. Az utolsó hektárokon vetik a kukoricát a héderfájai MTSZ-ben. — Egy kisgyermek érdekében jöttem — mondja a szerkesztőségi asztallal szemben ülő fiatalasszony. — Ha ,nem segít valaki rajta, félő, hogy meg sem marad. Z. L., az édesanya, nem sokat törődik vele. A nagyapja pálinkával itatja, a nagyanyja gyógyíthatatlan beteg. Hallottam, hogy a hanyag szülőket meg lehet fosztani szülői joguktól. Kérem, menjenek ki, győződjenek meg a körülményekről, s próbáljanak segíteni. A déli órákban kopogok Z ék konyhájának ajtaján. A mosóteknőtől siet elém a nagymama. Micsoda riadt szemek! Mintha örökké lesben állnának, hogy védekezzenek az esetlegesen bekövetkezővel szemben Csak az arcizmok feszültsége enged akkor is, amikor bejelentem: a kis unokát jöttem megnézni. — Tán a körzettől? — kérdi, hogy többet tudjon meg rólam. — Nem a körzettől — válaszolom. — A népjólétitől? — faggat tovább. Hagyom, hogy higgye. Megszeppen ekkor, akár a csinytevésen rajtafogott gyermek. Szaporán magyarázza. — Nem volna szabad, hogy mossak. Meghagyta a doktor úr, mikor hazaengedett, hogy ne dolgozzam, de hálistennek, mostanában nem voltam rosszul. Tetszik tudni, ugye, hogy mikor rám jön a roham, összeesek? Tájékozódtam megelőzően. Tudtam, hogy a municípium gyámhatósági és népjóléti hivatalának sok utánajárás árán sikerült a nénit bejuttatnia kórház-otthonba. Egy nap azonban otthagyta. Átlátom a helyzetét. Azt hiszi, őt ellenőrzöm, s a látottak alapján elveszítheti ismételt befogadási jogát Igyekszem másra terelni a figyelmét. — A nagypapa? — kérdem a konyha priccsén pokróccal betakart, borostás arcú férfire mutatva. — Nem, nem a férjem. Ismerős... vendég... Arról is tájékoztattak, hogy sok átjáró vendég éjszakázik ebben a házban. Kellemetlenül érinti a nénit a kérdés, s mint akinek egyszeriben sietőssé válik a dolga, szürke kötényébe törli lúgos, vörösre ázott kezét és sürget, hogy menjünk be a szobába. — Itt a kisbaba, tessék megnézni — lelkendezik. Mély gyermekkocsi áll a szoba közepén. Kint élesen tűz a nap, de fényéből semmi sem jut a vézna, karikás szemű fiúcskának. — Nem szokták kivinni a levegőre? — Hogyne vinnénk ki! — bizonygatja a nagymama. — Kivisszük, ki biza, csak most nagymamának nincs ideje. Mosnia kell nagymamának, ugye, lelkecském? — gügyögi a gyermek fölé hajolva. Erős alkoholszag terjedig a szobában. Földre helyezett rezsón kormos fazék melegszik. A sarokban lévő ágyon idősebb férfi horkol. — A férjem — fogja riportja suttogóra hangját az aszszony —, részeg... Mindig részeg. Direktbe kapcsolok és mi néninek szegzem a kérdést: — Hallottam, hogy a kisgyermeket is megitatja a férje. A válasz szinte fölösleges. A védekezésre beállított szemek nem tudnak hazudni. Előbb jelzik az igent, mint a visszafojtott szavak. — Hát, egyszer. .. de csak egyszer adott. Nem is ez a nagy baj, tetszik tudni, hanem, hogy hazajön részegen, aztán veszi a gyermeket, és órákig mond-mond neki, fújja rá a pálinkát. S merjen csak szólni valaki, üt, ver, mint az állatot. — Hol dolgozik a bácsi? — Sehol. Szobafestő, de életében sohasem dolgozott. — Miből iszik akkor? — Fizetnek a barátok, meg aztán elad dolgokat. A minap elvitte a lányom egyik ruháját. — És a lánya? —• Fényező, most délelőttös. Várom, hogy beszéljen a lányáról, de hallgat. Nem faggatom. Elköszönök. Nyikorogva csukódik be utánam a régi ajtó. — Halló, bútor-részleg? Z. L.-lel szeretnék beszélni. — Nincs bent — válaszolják a drót másik végéről. — Hol van? — Nem tudjuk, kérem, beteglapja nincs. — Máskor is szokott hiányozni? — Az utóbbi időben elég rendetlenül jár be. A teljesítménye normán alul van. Olyan fáradtan jön a munkába, mintha egész éjjel mulatott volna. Mondtuk is neki, ha sokáig így megy, felmondunk. De tetszik tudni, hogy van, a gyermekes anyákat nem szívesen küldjük el. A municípium gyermekgondozó és népjóléti hivatalának felelősével ismételten felkeressük a Z. családot. A konyhában majdnem azonos kép fogad. A priccsén most is egy férfi alszik. Nem az, aki pár nappal azelőtt. A nagyanya panaszosan magyarázza: — A férjem barátja, együtt jöttek haza. Mondtam neki, hogy ne cipeljen ide mindig valakit. — A lányával szeretnénk beszélni. — Nincs itthon, dolgozik. — Hiszen az üzemben.. — akarunk érvelni, de a szobából jövő durva hang lefékez. — A lányom? Dolgozik a fenét. Az igazság az, hogy reggel jött haza, s nem ment munkába. — Megint részeg a férjem — adja tudtunkra a néni. Kopogunk a szoba ajtaján. Bizonytalanul ül az (Folytatás a 2 oldalon) Veress Margit MEGJELENT A „SATUL SOCIALIST" Megjelent a Satus Socialistnak, a Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Országos Szövetsége napilapjának első száma. A lap négy oldalon, szombaton pedig hat oldalon jelenik meg. Az újság példányonkénti ára 30 bani. Kapható az újságos bódékban és a fogyasztási szövetkezetek üzleteiben. A havi előfizetés ára 8 lej, a negyedévié 24 lej. Előfizethető levélkézbesítőknél, jutalékos lapterjesztőknél, postahivatalokban. FALVAK DOLGOZÓI! OLVASSATOK A SATUS SOCIALIST NAPILAPOT! A Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA »•.'fiMani iimv i i rt ii«i i r Mir—■t—ih mi m mn mti i i i ; . a... .a*.. aj*#***'/*-. ..** S| i 5 A III. oldalon i i —----------- 5 , mindenről jó mindenkinek is Nagyarányú talajjavítási munkák Az időjárás javulása után az ország több vidékén újból megkezdődtek a talajjavítási munkák. Különösen nagy lendülettel dolgoznak a Pietroiu-Stefan cel Mare, Gálafai-Calafati, Terasa Brailei, Calafat-Borlesti öntözőrendszereknél, valamint a Szinérváralja-Józsefháza, Terebesti- Valea Ier, Potelu-Corabia, Bistretu-Nedeia és Suhaia-Zimnicea belvízrendezési építőtelepeken. A Valea Carasu legnagyobb építőtelepén, ahol nemrégiben felavatták a 24 000 hektáros Medgidia-Nord öntözőrendszert, most a több mint 23 000 hektáros Mircea Voda rendszeren dolgoznak. Az idén 115 000 hektárt , a tavalyinál 42 százalékkal nagyobb területet rendezünk be öntözéses művelésre állami alapokból. Ezek közé tartozik a Duna vizével táplált Galafai-Calaras 18 000 hektáros és a Calafat- Bailesti 15 400 hektáros nagy öntözőrendszer. A Terasa Brailei és a Calmatui Gropeni-i rendszerek keretében 12 000 hektárt rendeznek be. Ezeken kívül a mezőgazdasági szövetkezetek és az állami mezőgazdasági vállalatok helyi forrásaiból 65 000 hektár területet készítenek elő öntözéses termesztésre. Újabb ilyen építőtelepek nyílnak meg, s a jövő évben az öntözött terület eléri majd országunkban az egymillió hektárt. HOSSZABB LESZ AZ AKKUMULÁTOROK ÉLETTARTAMA Kovács Sándor kolozsvári villanyszerelő feltalált és szabadalmaztatott egy olyan szerkezetet, amely meghosszabbítja az autóakkumulátorok üzemeltetésének időtartamát. Menet közben a szerkezet csupán olyan mértékben tartja fenn a dinamó gerjesztő áramát, amennyi a gépkocsi fogyasztásának fedezéséhez szükséges, anélkül, hogy igénybe venné az akkumulátortelepet. Az akkumulátor ily módon 2—3-szor több ideig tart. Az új szerkezettel felszerelt gépkocsik a kísérletek folyamán több mint 200 000 kilométert futottak ugyanazzal az akkumulátorteleppel. (Agerpres) ÉPÍTÜNK (HARAGOS Z. felv.) elni .11. a A vállalásokról immár gazdag hagyományai vannak a szocialista versenynek. Üzemeink dolgozói lelkes felajánlásokkal pózolnak rá a tervre, s azok példás teljesítésével tesznek tanúbizonyságot érettségükről, lendületükről, szakmai hozzáértésükről. A vállalások rendkívül fontos helyet foglalnak el a szocialista versenyben. Mozgósítják a dolgozókat a belső tartalékok gyorsított ütemű feltárására, azokat a lehetőségeket is beleértve, amelyeket a tervezés alkalmával talán túlzott óvatosságból, vagy különböző meggondolások miatt értékesítetlenül hagynak. Sokat javult a helyzet a vállalások megalapozása terén is, azok egyre kisebben tükrözik az adott munkaközösség lehetőségeit. Mondom ezt így, ugyanis több . setben megtörtént, hogy egyes üzemek, bár többszörösen túlszárnyalták a lehetőségeket, korántsem tükröző terven felüli felajánlásokat, lényegében nem értek el jobb eredményt — legalább is nem tekinthető annak —, mint azok, akik mozgósító vállalást tettek a termelés túlszárnyalására, s így nagy erőfeszítések árán tudták csak teljesíteni. Az idén különös jelentőséget kölcsönöz a vállalásoknak az a tény, hogy a szocialista verseny — a fővárosi és a bánáti pártszervezetek kezdeményezésére — nemcsak üzemek, hanem megyei pártszervezetek között is folyik, s követésére központi kollektívát szerveztek. Ez szükségessé teszi, hogy megyei szinten az eddiginél sokkal behatóbban ismerjék és kövessék a verseny állását. Csak így van lehetőség a verseny megyei szintű irányítására, arra, hogy a helyi párt-, állami és tömegszervezeti szervek azonnal felfigyelhessenek az esetleges hibákra és operatív intézkedésekkel biztosíthassák a lemaradás behozását, minél jobb helyezés elérését az országos versenyben. E cél megvalósítása érdekében határoztuk el, hogy lapunk hasábjain rendszeresen tájékoztatjuk a megye üzemeit a verseny állásáról. Április utolsó hetében meg is jelent a VERSENY HÍRADÓ című rovatunk, melyben miután szóvá tettünk néhány általános vonatkozású észrevételt, nagy betűkkel tüntettük fel azoknak az üzemeknek a nevét, melyek adósok maradtak egyik vagy másik vállalásuk teljesítésével. Meglepetésünkre egy nap alatt két üzemből is felhívtak, s kérték, követelték, hogy adjunk hibaigazítást, mert ők bizony teljesítették vállalásukat. Meglepett ez az igény, hisz az adatokat a Megyei Statisztikai Igazgatóság és a Szakszervezetek Megyei Tanácsától kaptuk, majd a megyei pártbizottság gazdasági komissziójánál ellenőriztük. Hosszas utánajárással kiderült, hogy lényegében sem a vállalatoknak, sem az illetékes szerveknek nincs igazuk, ugyanis időközben módosították egyes üzemek tervét, amiről viszont a megyei szervek nem tudtak. Egy szó, mint száz, a vállalatokban nyilvántartott számadatok nem találnak a megyei szervekével. Tehát, hogyan lehet ilyenformán nyilvántartani és követni egy ilyen nagy jelentőségű versenyt? Az ilyenszerű félreértések elkerülése végett javasoljuk, hogy valamennyi vállalat vezetősége mielőbb vegye fel a kapcsolatot a Megyei Statisztikai Igazgatósággal, a Szakszervezetek Megyei Tanácsával, hozzák összhangba a számadatokat, s ezáltal teremtsenek reális feltételeket a verseny megyeszintű követésére. Erre annál is inkább szükség van minden ipari egységben, mivel — mint kiderült — még olyan vállalatoknál sem tisztázódott a vállalások értéke, melyeknek igazgatója egyben a megyei gazdasági komissziónak is tagja. u ! !