Vörös Zászló, 1970. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-11 / 135. szám

XXII. évfolyam 135. (5754.) szám 1970. június 11. csütörtök Ára 30 iáni MINDENT A HELYREÁLLÍTÁSÉRT, MINDENT AZ ÚJJÁÉPÍTÉSÉRT! Meovünk ipari üzemet minden érül a termelés normalizálására összpontosítam. Megyénk ipari vállalatainak munkaközösségei megsokszorozott erővel dolgoznak az árvíz nyomai­nak eltüntetéséért. Az üzemek és részlegek döntő többségében már javában folyik a termelés. Pilla­natnyilag legfontosabb feladatuk­nak a termelési veszteségek pót­lását, az árvíz okozta károk minél alacsonyabbra szorítását tekintik. Az alábbiakban a legfrissebb ilyen vonatkozású értesüléseinkről szá­molunk be. Régen A város összes üzemeiben meg­indult a termelés. Sikerült eltün­tetni az árvíz látható nyomait, és fokozatosan megszokott mederbe terelni a termelőtevékenységet. A régeniek most új feladatot tűztek maguk elé: behozni a lemara­dást. És sajnos, van mit. Az IRUM termelési vesztesége meghaladja a 3,8 millió lejt, a Republica He­lyiipari Vállalaté az 1,6 milliót. 776 000 lejt vesztett az összterme­lésnél a Sportfelszereléseket Gyár­tó Vállalat. A veszteségek pótlá­sára szükséges idő vállalatonként változik. A Republica dolgozói vállalták, hogy augusztus 23-ig behozzák a lemaradást, az IRUM dolgozói pedig úgy számítják, hogy év végéig sikerül egyensúly­ba hozniuk a megbillent gazda­sági mérleget. Lévén a legkisebb a lemaradás az IPM Sportnál, az itt dolgozók megfogadták, hogy azt a hónap végéig behozzák. És hadd említsük meg, hogy az u­­tóbbi vállalat dolgozói az év vé­géig a bajba jutott üzemek ki­segítése céljából eredeti vállalá­saikat félmillióval pótolták meg a terven felüli jövedelemnél. Segesvár Segesvárt kétszer öntötte el a víz, s ez az ipari egységeket is súlyosan érintette. Alig hordták ki az iszapot a termelőcsarnokok­ból, újra jött a víz, kezdhettek mindent elölről. A termelési le­maradás behozása szükségessé tette, hogy a vállalatokban vasár­nap is dolgozzanak. A jól szer­vezett s a nehéz helyzet követelte fokozott intenzitású munka ered­ményeként, vasárnap már teljes kapacitással termelt a Textilkom­binát gyapjú részlege, a selyem­üzem 20 szövőgépe, 120 szövőgép és gépi berendezés a gyapot­üzemben. Vasárnap a kombinát­beliekkel vállvetve dolgoztak azok a munkacsoportok is, amelyek a marosvásárhelyi Könnyűipari Fel­szereléseket Gyártó Vállalatból és a Metalotehnicából, az azugai, nagydisznódi, kolozsvári és bras­sói textilgyárakból jöttek segítsé­get nyújtani a helyreállítási mun­kálatokban. Dicső A hatalmas természeti csapás több száz milliós kárt okozott a Dicsői Vegyipari Kombinátnak, s az össztermelésnél mutatkozó vesz­teség értéke meghaladja a 120 millió lejt. A helyreállítás óriási erőfeszí­tést igényel a dicsőiektől is. A jól szervezett és hősies munka e­­redményeként azonban sikerült szinte rekordidő alatt újra mű­ködésbe hozni a berendezéseket. Tizenegy nappal az árvíz után — május 25-én — üzembe helyez­ték a központi karbantartóműhelyt — amivel megteremtették a fel­tételeket a termelőegységek hely­reállításához. Ugyanaznap mű­ködésbe lépett az üzemi víztisztító berendezés, megkezdte a terme­lést az aluminiumszulfát-gyár, melynek termékére nagy szüksé­ge volt a vízüzemeknek. Június 4-én már 6 200 kg nátriumbikro­­mátot termelt az új gyár, üzembe helyezték a cinkoxid kemencéket, részlegesen a vegyigyárat. Vasár­nap pedig már 65 tonna karbi­­dot csapoltak a 3-as kemencé­ből. A Ludasi Cukorgyárban — a megszokott termelési ciklusnak megfelelően — már rég leállt a termelés. A gyár dolgozói hozzá­láttak — grafikon szerint — a berendezések kijavításához, az új termelési idény összes feltételei­nek előkészítéséhez. Az ésszerű szervezés eredményeként a mun­kálatok jól haladtak. Az árvíz napjáig elvégezték a tervezett ja­vítások 50 százalékát. Az áradás napjaiban azonban „vízbefullad­tak" a gépek, megrongálódtak a berendezések. Az utólagos felmé­rések kimutatták, hogy körülbelül egyhónapi munkaráfordítás ve­szett kárba. A víz visszavonulása után, az üzem dolgozói, az ország többi cukorgyáraiból érkezett szakembe­rekkel közösen, azonnal hozzálát­tak a megrongálódott berendezé­sek kijavításához. Most már itt is a lemaradás behozására össz­pontosítják az erőt. Persze, ez nem egyszerű dolog. Oly sok a munka, hogy nem végezhető el a megszokott intenzitással, napi nyolc munkaóra alatt. A gyár dolgozói hazafias feladatuknak tekintik erőfeszítéseik fokozását. Naponta 10 órát dolgoznak és a vasárnapokat is munkanapoknak nyilvánították mindaddig, míg u­­tólérik magukat s újra az eredeti grafikon szerint végezhetik a ja­vításokat. Kétségtelen, utólagosan változ­tatni kellett az eredeti elképzelé­seken. A készterméknél mutatkozó súlyos veszteség szükségessé teszi, hogy a ludasiak azt az idei ter­melési terv túlteljesítésével pótol­ják. Ezért úgy határoztak, hogy a javítási időt csökkentik, s tíz nappal hamarabb megkezdik az új termelési idényt. Ezáltal az év végéig 1 000 tonna cukorral állí­tanak elő többet. Megyei község­­gazdálkodás A megye területén lévő­ 21 196 állami tulajdonban lévő lakrész­ből 2 685-öt rongált meg az ár­víz. A teljesen lerombolt 71 lak­részen kívül, a községgazdálko­­dáshoz tartozó vállalóiak m­ielőbb helyre szeretnék állítani a töb­bieket, hogy a családok élete is rendes mederbe terelődjön. A felmérések szerint nagy volumenű munkát kell elvégezni, melynek értéke meghaladja az 55 millió lejt. Az e célból készített grafiko­nok szerint Segesváron a legfon­tosabb lakrészeket június 25-ig, a többit szeptemberig, Dicsőben augusztus 15-ig, Régenben július 1-ig, Ludason július 15-ig, Maros­­vásárhelyen pedig, ahol több mint 1 200 lakrészt kell kijavítani — októberig fejezik be a munkálato­kat. Az operativitás fokozása ér­dekében, minden másfajta mun­kálatot leállítottak, az erőket az árvíz sújtotta lakások kijavítására összpontosítják. Ludas * • • Összefog az ország az árvíz sújtotta vidékek megsegítésére A megye lakossága az árvíz óta eltelt időszakban naponta látha­tott megrakott tehergépkocsikat, amelyek az ország különböző me­gyéiből hozták az élelmiszert, ru­haneműt és egyéb segélykülde­ményeket. A legtöbb küldemény a fővárosból, Buzau, Botosani, Bras­só és más megyékből érkezett. Nagy mennyiségű segélycsomag gyűlt össze a megyében is azok­nak az adakozásából, akiket nem sújtott az árvíz. E hó elejéig a megyében 229 447 db ruhaneműt, 28 605 pár gyermekcipőt, 145 872 db női ru­haneműt és 15 505 pár női cipőt, valamint 104 098 db férfi ruha­neműt, 10 000 pár férficipőt, to­vábbá 14 059 db ágyneműt és 36 653 háztartási cikket osztottak ki az árvízkárosultak között. Külföldi segítség a Maros megyei árvízkárosultaknak Marosvásárhelyre nap mint nap újabb élelmiszereket, ruhaneműt és gyógyszereket tartalmazó se­gélycsomagok érkeznek különbö­ző országokból a megye árvízká­rosultjai részére. A segélyek össze­gyűjtésével és elosztásával foglal­kozó bizottságtól tudtuk meg, hogy június 10 reggeléig 5 776 doboz konzerv érkezett Németország Szövetségi Köztársaságából és Gö­rögországból, 400 kg gyermektáp­szer Dániából és Németország SZK-ból, 2 372 takaró a Német DK-ból, Németország SZK-ból, Iránból, Görögországból, Ausztriá­ból és Tuniszból, 1 125 fecskendő Németország SZK-ból és Angliá­ból, 180 sátor Iránból és az Egye­sült Államokból, 1 100 kg tejpor Svájcból, Dániából és Németor­szág SZK-ból, 409 egészségügyi csomag gyermekek részére Ausz­triából, 62 kg fertőtlenítőszer Dá­niából és Németország SZK-ból, 3 mozgó víztisztító berendezés Németország SZK-ból, — amelye­ket ezekben a napokban Seges­váron, Hodákon és Libánfalván üzemeltetnek —, 5 kéziszivattyú, ugyancsak a víz tisztítására Svájc­ból, 40 szivacsmatrac Írországból, 200 összecsukható ágy Ka­nadából, 70 kg kétszersült Német­ország SZK-ból, 387 ruházati cikk nők és gyermekek részére Ausz­triából és további 600 ruhadarab nők, férfiak és gyermekek részé­re Iránból, 65 pár gyermekcipő az Egyesült Államokból, 660 lepedő Görögországból. A segélycsoma­gokat szétosztották a megye ár­vízkárosultjai között, s elsősorban a keceieknek, kutyfalviaknak, szentpáliaknak és bogátiaknak juttattak belőle. A fővárosi lakosok újabb adományai Szerda reggel újabb autó­karaván indult a Scinteia térről Fehér, Maros és Szatmár me­gyébe. A 38 nagy tehergépko­csi a fővárosi lakosok adomá­nyait szállította az árvízkáro­sultaknak. A sok ezer csomag­ban ruhaneműek, cipők, ágy­nemű, konyhaedény, bútor, szőnyegek és nagy mennyiségű élelmiszer van. Az egyik építő­vállalat munkásai ismét öt, teljesen berendezett házacskát küldtek, amelyeket hazafias munkával készítettek megtaka­rított anyagokból. Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA Kezünkben a terméscsata sorsa! Minden embernek helyt kell állnia a kötelességteljesítés és a szorgalom vizsgáján Bizakodunk, bizakodhatunk ismét: három nap telt el, csaknem sze­mernyi eső nélkül! Háromszor 24 óra! Remény van, hogy a sok hu­zavona után, most már valóban te­tő alá hozhatják az elmaradt ve­téseket. S ha kevesebb lesz is esetleg a termés, nem marad par­lagon tenyérnyi föld sem. Ez­­ a cél most már, s ez a kötelesség minden földművelő számára, lett légyen szó szövetkezeti területről vagy háztáji parcelláról, munkába kell fogni s az időszaknak megfe­lelő növénnyel bevetni. Minden további habozás, várakozás indo­kolatlan és indokolhatatlan. A mindeddig legnyomósabb érv, a rossz időjárás — hisszük — félre­állt az útból. Mai tudósításunkat kezdjük ME­ZŐCSÁVÁSSAL, ahol az elhang­zott vélemények szerint a tagok fokozott szorgalommal láttak mun­kához, már a múlt héten. A 15 hektárnyi dohányból 9-et elültet­tek, s földbe tették a rendelkezésre álló krumpli ültetőgumót is, mely a 40 hektár tervezettel szemben csak 29-re volt elegendő. Dolgoz­nak a növényápolásnál, lekapázzák a kukoricát s folyik a répa első kapálása. Napirendre került ismét a vetés, mely jobbára a gépkeze­lőkre hárul. A répát 25 hektáron kell újravetniök, s mintegy 70 hek­tár várja a kukoricát. A különböző teendők összehangolásával rövid idő alatt elkészülhetnek a legsür­gősebbekkel. A SZABÉDIAK letették a répa­vetési gondot, a tervezett 150 hek­táron kikelt a mag, s mindössze 11 hektáron kell nyomon követniük a károsodott kultúra regenerálódá­sát. A napokban döntenek, hogy újravetik-e. Nagyobb feladat vár rájuk a kukoricavetésnél, mintegy 80 hektárt kell hogy bevessenek a tervmutató teljesítéséig. A múlt heti időjárás nem kedvezett, ám most már — reméljük — semmi akadálya munkának, s eleget te­hetnek a vasárnapi közgyűlésen elhangzott vállalásuknak, miszerint minden alkalmas órát kihasználnak a teendők gyors, zökkenőmentes elvégzésére. A jelek szerint nem is haboznak, a férfiak a kaszálásnál, a nők pedig a növényápolásnál láttak munkához. Naponta 250—300 szövetkezeti tag vesz részt a kapá­lásban. Máris végeztek a répa első kapálásával, s hadd említsük meg, a múlt héten, a rossz idő dacára ebben a munkában 38 hektáros teljesítményt értek el. Aránylag gyengébben áll, első­sorban a kukoricavetéssel a SZA­BADI termelőszövetkezet. A 180 hektárból 104-et vetettek el. A köz­ségi pártbizottság titkára szerint valamivel jobb eredményt mutat­hatnának fel mind a vetésnél, mind pedig a növényápolásnál, ha korábban, okosabban használták volna ki a munkára alkalmas idő­szakokat. Egyes tagok nehézkesen reagálnak a mozgósításra, s ez fel­tétlen érezteti hatását. Jelenleg legnagyobb figyelmet a vetés befejezésére kell fordítani, s mivel ez a gépekre hárul, gondol­juk, nem lesz fennakadás. Fokozni kell ugyanakkor a növényápolás ütemét, találják meg a tagság jobb mozgósításának módját. Feltűnően néptelen MEZŐKI­­RÁLYFALVA. Azt hihetnénk, hogy minden épkézláb ember a mezőn van, hiszen rég az ideje nem ér­tünk oly derűs napot, mint a hét­fői. Sajnos azonban csak azt ír­hatjuk, hogy vannak a szántófölde­ken is, itt-ott dolgozgat néhány ember. A munkák állásáról beszé­des képet nyújt a határ, akad szép számmal kapálatlan cukorrépa- és kukoricatábla. De hol vannak az emberek? Kiderül ez a szentmár­­toni úton. Szekér szekeret ér, gya­logos gyalogost. A rácsi vásárból szállingózik haza a tagság, délidőn túl, észrevehetően derűs hangulat­ban. Kurta negyedóra alatt nem kevesebb, mint száz szembejövővel találkoztunk, akiknek úgy véljük, nem a vásárban, hanem a szántó­földön lenne most a helye. Emlé­keztetnünk kell a gazdaság és a község vezetőségét, de a tagságot is, hogy senkinek sincs szüksége légből kapott, fedezet nélküli vál­lalásokra. Munkára azonban annál inkább s több kötelességérzetre. Mindezen túl helytelennek tartjuk, hogy a termés szempontjából oly kritikus időszakban is a vásár mi­att a tagság hiányozzon a mezőről. Heti egy nap kiesés a munkából csak a károkat növelheti, amit egyetlen gazdaság se engedhet meg. SZENTMÁRTONBAN a tétlen­ségre még furább indoklást ka­punk. Hétfőn, mondják, itt a vá­sárért szünnap van! És valóban az van, mert dolgozó emberrel alig találkozunk. Az út melletti italki­mérés és a székház környékén húszegynéhány férfiember lézeng... Két fogat áll félrehúzva, egyszóval békés csendélet a júniusi nap alatt. Nyilvánvaló, hogy ha hétfőn nem dolgoznak, vasárnap sem seré­nyebbek, s ily módon két értékes napot vesztegetnek el hetente, a vásár meg az érthetetlen szokás miatt. A vezetők mit sem tehetnek eme „hagyomány“ ellen ... így mondják! Ez azonban senkit sem elégít ki, mert hogy az ötnapos munkahét sem elegendő a jelenlegi sürgős teendők elvégzésére. A 3. oldalon­­ f­iatalok! — Ifjúsági oldal — ! ! A párt gondoskodására válaszolva az MTSZ-ek és tagjaik több hússal, tejjel járulnak hozzá a lakosság ellátásához Megyeszerte a termelőszövetke­zeteik tagjai, a falvak lakói nap mint nap újabb felajánlásokat tesznek a tej- és hústermelés nö­velésére, nagyobb részt vállalnak a lakosság ellátásából. Mintegy vá­lasz ez arra a nagy gondoskodás­ra, segítségre, amelyet az RKP KB Végrehajtó Bizottsága és a Minisztertanács Határozata bizto­sít számukra. A mezőzáki termelő­­szövetkezet tagjai például eredeti­leg 56 tonna húsra és 240 000 liter tejre szerződtek az állammal. Azon a gyűlésen azonban, ahol megtár­gyalták a határozatot, újabb ja­vaslatok születtek a termelés nö­velésére, s úgy határoztak, hogy eredeti szerződésüket újabb 1000 kiló sertéshússal és 5000 liter te­héntejjel toldják meg. Hasonló­képpen döntöttek a községhez tar­tozó másik termelőszövetkezet, a mezőszakálli termelőszövetkezet tagjai is: 1000 kiló sertés- és 1200 kiló marhahús terven felüli le­szállítására tettek ígéretet. Tehá­ton a tagság úgy határozott, hogy egyénileg is hozzájárul a lakosság ellátásának megjavításához. Mind­járt ott a közgyűlésen lelkes fel­ajánlások hangzottak el, amelyek összesítve mintegy 30 000 kiló mar­hahúst és 2000 liter tejet tesznek ki. Andrásstelepen e hét elején tar­tották meg a közgyűlést. Mint a hozzászólásokból is kitűnt, minden lehetőségük megvan arra, hogy eredeti szerződésüket maradéktala­nul teljesítsék. Sőt, azon felül 10 ezer liter tej és 5000 kiló korai burgonya leszállítására tettek fel­ajánlást. A gazdasághoz tartozó három település lakosai is kifejez­ték azt az elhatározásukat, hogy nagyobb részt vállalnak a városiak ellátásából. Ezt eddig is megtették, de, amint többen mondották, sok­szor nagy nehézségbe ütköztek mind a leszerződött állatok, mind a tej átadásánál. Tejcsarnok pél­dául nem létezik sem Andrásitele­pen, sem Eckenden, sem Albison. Pedig mindenütt jó állattartó gaz­dák laknak. És ez kiderült azokból a lelkes felajánlásokból is, ame­lyekkel a tagság válaszolt a hatá­rozatra. Székely Zoltán például egymaga 2 növendék és 1000 liter tej leszállítására tett ajánlatot eb­ben az esztendőben. Tóth Sándor két növendék és egy sertés leadá­sára kötött szerződést. Dézsán Já­nos, Kovács Katalin és mások 600 —600 liter tejet ajánlottak fel, így csupán a tagság 3700 liter tej és 20 szarvasmarha szerződésére vál­lalkozott. S amint már említettük, hozzájárulásuk sokkal nagyobb volna, ha az illetékesek megolda­nák a tej átvételét. Erre­ mindjárt konkrét javaslatot is tettek. Új típusú, négy színnel dolgozó gyapjúszövőgépek jelentek meg a Könnyűipari Felszereléseket Gyár­tó Vállalat szerelő műhelyében. Májusban még csak öt darabot ál­lítottak össze, de ebben a hónap­ban valószínűleg 90—100 is elké­szül belőlük. A bonyolult gép al­katrészeinek 80 százaléka maros­­vásárhelyi termék. 19 nemzetközi vásáron szerepelnek gépgyártó iparunk termékei Gépgyártó iparunk termékei egyre nagyobb tekintélyt vívnak ki külföldön. Erről tanúskodik az is, hogy a Malinexport külkereske­delmi vállalat az idén 19 nemzet­közi vásáron vesz részt. Az év első hónapjaiban a lip­csei, utrechti, milánói, hannoveri, párizsi vásárok és a len­ing­rád­i különleges kiállítás látogatóinak ezrei nagy elismeréssel szemlélték meg gépipari termékeinket. A külföldi kereskedelmi partnerek ér­deklődése mintegy 248 millió va­lutalej értékű szerződés megköté­sében jutott kifejezésre. Csupán a hannoveri vásáron 1 600 000 valu­talejt kitevő villamosmotor ex­portját előirányzó kereskedelmi ügyletet kötöttünk. Teheránban ál­landó gépkiállítást szerveztünk. Ötetes szerkezet Egyszerű konstrukciójú, üzem­biztos gépkocsifékszabályozót szer­kesztett a brassói Gépjármű- és Traktorvezető és Kutatóintézet két mérnöke, Gh. Ionescu és Mi­­hai Zamfirescu. A hidraulikus fékhez való szerkezet működésé­nek lényege az, hogy a szabályo­zást a folyadéknyomás fokozatos növelésével önműködően végzi. A fékszabályozót a fékek minden módosítása nélkül fel lehet sze­relni.

Next