Vörös Zászló, 1971. szeptember (23. évfolyam, 208-233. szám)

1971-09-26 / 230. szám

Gyorsabb munkát a szántóföldeken! A vetés nem tart lépést az idővel A tapasztalat bizonyítja, s a me­gyei búzatermesztési értekezlet új­ra leszögezte: a búza vetésének optimális időszaka szeptember 20 és október 20-ika között van. Igen ám, de e határidő betartásához jó rajtra van szükség, mert amit az elején elhanyagoltunk, azt, már ne­hezen hozzuk be. Egyre inkább út­ját állja majd az ekéknek a cu­korrépa, a kukorica. Most, az ele­jén van terük a vetőgépeknek. A legtöbb helyen előnnyel indultak. 50—60 sőt 100 hektárt már augusz­tus végén, szeptember elején elő­készítettek. Hogyan használták ki ezt az előnyt, szervezték meg a to­vábbiakban a területfelszabadítást és a vetést? Erre kerestünk választ ankétünk során. AZ INDULÁS NEM A LEGJOBBAN SIKERÜLT Számos termelőszövetkezetet láto­gattunk meg pénteken, Göcstől e­­gészen Szászkézdig. Sajnos, csak elvétve találkoztunk búza vetőgé­pekkel. Talán csak Göcsről szól­hatunk dicsérőleg. Már kora reg­gel vetették a búzát. Az árpával az előző napokban végeztek. Két gép­pel indultak, s estére mintegy 24 hektáron tették földbe a magot. Nádason is a búzát vetették. Az árpa egy része azonban még zsá­kokban. Miért? — Az eső előtt 80 hektárnyi terü­letet szántottunk és tárcsáztunk fel — mondja a főmérnök. —­ A föld annyira magába szívta a vizet, hogy nem lehet rámenni. Hasonlóan érvelnek Kenden, Szászkézden, Dósában, Héjasfal­ván is, ahol még nem került sor a búza vetésére. Igaz, Kenden és Héjasfalván végeztek az árpa veté­sével. Kenden másnapra ígérték a búzavetés megkezdését, viszont az utóbbiban csak hétfőn kerülhet sor rá, mert az összes gépeket egy-két napra a szövetkezetközi farmra irá­nyítják az árpa vetéséhez. Szász­kézben Haller Aurél brigádja is végzett péntek estig az árpa vetésé­vel, a búzáéhoz nem fogtak hozzá, mert más brigádokban még jelen­tős terület volt vetetlenül. Feltétlen szükség van tehát a búza vetésének meggyorsítására, mert nem nagyon állja helyét az az állítás, hogy van még idő bőven. Hisz egy hirtelen beálló esős idő (amivel már takarózunk) sok kelle­metlenséget okozhat. A GÉPKEZELŐK HOZZÁÁLLÁSA Többször leszögeztük már, hogy az őszi vetés sikere nagy részt a gépkezelőktől függ. Ankétünk so­rán meggyőződhettünk, hogy be­csülettel eleget is tesznek felada­tuknak. Ott látni őket a határ min­den részén. Sokszor olyan munká­ra is vállalkoznak, ami nem éppen az ő feladatuk. Ismét a göcsiekkel példázódunk.A volánnál Simon Kál­mán és Szövérfi Sándor gépkeze­lők, hátul, a vetőgépen pedig a ta­nulók. A magot, a csoroszlyák mű­ködését vigyázzák. —Nagy segítségünkre vannak — ismeri el Simon Kálmán. — Reggel korábban bejönnek s ellátják ü­­zemanyaggal a gépeket. Napköz­ben is sokat segítenek. — Náluk nélkül nehezen boldo­gulnánk — szól közbe a társa, mert bizony az utóbbi időben az éjfél ritkán él az ágyban. És a göcsiek nem az egyedüliek, akik hosszabbított műszakban dol­goznak. Este a vetőgépet ekével cserélik fel, s átvonulnak az egye­nesebb területre. Máshol a részlegvezető is odaül a volán mellé vagy éppen a vető­mag kiszállításánál segítkezik. A BETAKARÍTÁSNÁL NEM LEHET MEGÁLLÁS Amint már említettük, a területek felszabadításával a legtöbb helyen elérkeztek a kukoricához. Nos, le­szögezhetjük: mindenütt megvan a lehetőség e munka meggyorsítá­sára. A termés betakarításra alkal­mas. Göcsön és Kenden hozzá is fogtak a kukoricatöréshez. — Ötven hektárról már a kasok­ba is került a termés — újságolja a göcsi misz főkönyvelője. A na­pokban az ekék is munkába állhat­nak ezen a területen, mert a szár nagy részét silózó kombájnnal ta­karítják be. Nagykenden a kalákarendszert említik jó módszerként. Először a vetésre kerülő területekről takarít­ják be a termést, két napot adnak minden egyes parcellára. Tehát, annak a tagnak, akinek része bele­esik ebbe a területbe, a szomszédai segítenek, így akarják biztosítani a 146 hektáron (amely elővetemény­­ként szerepel) a kukorica gyors be­takarítását. Nádason, Szászkézden és máshol még nem kezdték meg a kukorica törését. A tagság nagy részét a burgonyabetakarítás köti le. Náda­son még mintegy négy napra van szükség e munka befejezéséhez. Héjasfalván pénteken még csak az előkészületekről tudtak beszámolni. Negyven hektár területet kellett ki­gyomlálni, megkaszálni, hogy a be­takarítást részben gépesíthessék. A­­mint a termelőszövetkezet elnöke elmondotta, így is csak napi hat hektáros üzemet tudnak biztosítani. Ez pedig kevés, nagyon elhúzódik a burgonya betakarítása. A tagság erejére máshol is nagy szükség van, hisz ezenkívül a kukorica, cukor­répa és más termények is útját áll­ják a búza vetésének. Az őszi növények betakarítása tehát minden termelőszövetkezetben nagyobb ütemet követel. Ehhez, a­­mint néhány helyen meg is tették, feltétlenül igénybe kell venni a gé­pek erejét, hogy mindig szabad területet biztosíthassanak a trak­toroknak. NAGYOBB GONDOT A TALAJTÁPERŐ BIZTOSÍTÁSÁRA A jövő évi bőséges termés egyik igen fontos feltétele a megfelelő talajtáperő biztosítása. Istállótrá­gyára, műtrágyára annál inkább szükség van, mert a meglátogatott termelőszövetkezetekben jelentős területeken vetnek búzát kalászos után. Nádason 50, Szászkézden csupán egy brigádban 20, Héjas­falván pedig nem kevesebb, mint 113 hektáron kerül szálasgabona után a búza. Ez már egymagában hibás szemlélet. A vezető tanács­nak, ,a szakembereknek körül­tekintőbben kellett volna kije­lölniük a vetésterületeket. De ha már így történt, nagyobb gondot kell fordítani a fel­javításukra. Igen ám, de a legszük­ségesebbel: a szuperfoszfáttal leg­több helyen nem rendelkeznek. Nagykenden még egyetlen kilót sem szórtak ki, mert nincs, Héjas­falván és máshol is fogytán a tar­talék a szuperfoszfátból. A megyei Anyagellátó­ központ tehát nem állt hivatása magaslatán, ígéret van műtrágyára, azonban addig is, a­­míg megérkezik, a tartalékot azo­kon a területeken kell felhasználni, ahol a talaj legjobban megkövete­li. Közel egy hét telt el a búzavetés megkezdése óta. Az eredmények azonban nem kielégítőek. Minde­nütt van viszont lehetőség a beta­­rítás és a vetés meggyorsítására. Csupán jó gazdaszem, körültekintő szervezés, mozgósítás szükséges hozzá. A munkaparancs aláírásával a gép­kezelő felelősséget vállal a vetés minőségéért. Bálint Lajos nádas­ gépkezelő mielőtt elindulna, átve­szi a főmérnöktől az utasítást. Simon Károly és Szövérfi Sándor vetik a búzát a göcsi határban Diákok az aranygyümölcsös Bátoson Marosvásárhelytől Bátosig idéz­getem Bartalis János Aranygyümöl­csös Kosály című versét.........Csak most voltál rügyező ág Csupasz fa, reménykedő Ígéret/ s már itt állsz megrakodva/ királyi pompában, be­teljesedve,/ császári győztesen/ .. .Látom nemesen csillogó ékköve­id­ a lombok közt./ Látom függő briliánsaidat, az aranykörtéket. Lá­tom a pazar szilvafonatokat,/ mint gyümölcsfüzéreket..Szép, na­gyon szép vers, mondják kollegáim, épp illik Bátosra. Tizenvalahány évvel ezelőtt együtt jártuk a bátosi oldalakat, amikor e gyümölcsfákat még csemetéknek nevezték. Felele­venítjük akkori élményeinket, az egyik mérnökkel folytatott beszélge­tésünket. Emlékszel — kérdi kolle­gám? — a mérnök akkor azt mon­dotta: ,,Tíz év múlva aranybánya lesz ez a hely". Vajon hol van ez a jövőbe látó mérnök? Vajon me­lyik hegyoldalon ülteti az „arany­bánya töveit", hogy majd tíz-tizenöt év múlva ott is termésüktől roska­dozó gyümölcsfák ékesítsék a ha­tárt? Mondom, láttuk a csemetéket, csupasz ágaikat, metszett gyökerei­ket, de akkor még a mérnök sem tudta velünk a mostani képet elhi­tetni. Egyszerűen nem tudtuk elkép­zelni, hogy ilyen szép is lehet va­laha az ezer hektárnál is nagyobb bátosi gyümölcsös. Nem is gyümöl­csös ez, inkább erdő, olyan végte­len s olyan igézően szép, hogy azt elmondani szinte lehetetlen. És eb­ben a gyümölcsös­ erdőben most ja­vában folyik a szüret. Beérett a gyü­mölcs. Fent a hegyormán fiúk „szállták meg" a fákat, traktorok hordják a gyümölccsel teli ládákat a raktárba, itt, az aljban pedig a lányok ügyeskednek. A Vajd­a és Bátos közti hegyoldalon több he­lyen szüretelik a szilvát, körtét, al­mát. A régeni 2-es számú líceum diákjait kerestük, s a nyárádszere­­daiaknál kötöttünk ki. Sebaj. A ré­­geniekről tudjuk, hogy kiválóan dol­goznak, ezt mondották a megyénél, a nyárádszeredaiakat nem említet­ték. Szeptember 15-e óta dolgozik itt több mint 160 nyárádszeredai diák. Tanárokkal, diákokkal, az ál­lami gazdaság vezetőivel folytattunk beszélgetést, miközben megkóstol­tuk a zamatos körtét, szilvát, al­mát és egy kis nosztalgiával gondol­tunk arra, milyen jó ezeknek a ta­nulóknak. Bezzeg, amikor mi vol­tunk diákok, akkor nem ilyen mun­ka jutott osztályrészül. .. HOGYAN ÉLNEK ITT A DIÁKOK? Reggel hat óra előtt ébresztő, mosakodás, egy kis torna, reggeli után pedig kezdődik a munka. Lét­rák, kosarak, ládák kerülnek elő, s a diákok munkához látnak. Normát teljesítenek és döntenek. Mindenki tehetsége, szorgalma, igyekezete szerint. Aki többet dolgozik, többet keres, az itt dolgozó diákokat a le­szedett gyümölcs mennyisége után javadalmazzák. Szilvából a norma 15 láda, körtéből, almából több. De erről később. A lányok a bátosi ba­rakkban laknak, a fiúk a gyümölcsös közepében lévő barakkban kap­tak szállást. Naponta háromszor ét­keznek, általában az ellátással elé­gedettek a diákok. De beszéltem olyanokkal is, akik megmondották, többet szeretnének enni, főleg reggelire. Egyéb panasz is elhang­zott. A lányok elégedetlenek, amiért a hálóban nem biztosítottak egy kis sarkot a tisztálkodásra. Egyéb­ként vidámak, elégedettek, életked­vük, munkalendületük kifogástalan. Mintegy húsz-huszonöt diákkal si­került beszédbe elegyednem. Mind­egyiknek feltettem a kérdést: — Sze­reted itt a munkát? A válaszok ha­tározottak voltak: szeretjük f­ élbrigád A fák tetején a lánykák úgy vi­rítanak, mint az alma. Van itt egy kis csoport, melyet brigádnak ne­veznek. Kezdetben öt tagja volt, most csak három, mert az egyik elkétezkedett (édesanyja beteg), a másik meg „otthon" maradt. A cso­port vezetője a fa tetejében szedi a körtét. Neve Gönczi Mária. — Nem fél ott, azon a vékony ágon? — Mitől? Ide nem jön semmi — tré­fálkozik. Miért lett élbrigád a cso­portja? — Mert jól dolgoztunk. Szeptember 21-én mindenki 40 lá­da szilvát szedett. — Hogy sikerült ilyen sokat leszedni? — Sok volt a szilva, s mi ügyeskedtünk. Kovács Ágnes, Imre Magda, a csoport két másik tagja létráról szedi a kör­tét. Ahogy én látom, az élbrigád címet továbbra is megtartják, a teli ládák erre engednek következtetni. EGYNAPOS ÉLBRIGÁD Ilyen is volt és van a szüretelő diákok között. Véletlenül tudtam meg, azaz a diákok újságolták el. Régi barátom, Demeter András so­­mosdi tanító Gyöngyi nevű leány­kája mondja: a mi csoportunk is élenjáró címet nyert, de el is veszí­tette az első nap után. — Hányan vagytok a csoportban? Haton: Sza­kács Hajnal, György Ella, Szilveszter Gabriella, Kovács Irma, Barabás Marika és én. — S miért kaptátok az élbrigád címet? — Mert a teg­napelőtt fejenként 44 láda szilvát szedtünk! — S a tegnap? — A teg­nap lelustultunk. Még ma sem megy úgy a munka, mint kellene. — S akkor mi lesz az élbrigád cím­mel? — Elveszítettük, de azért ép­pen utolsók nem leszünk! EGYEDÜL ANNYIT, MINT ÖTÖN EGYÜTT Egy kis történet. Adorjáni Boris­­ka Ildikó Tőkés Irma csoportjában dolgozott. Öten voltak egy csoport­ban. Első nap ment a munka, a­­hogy ment, a második nap úgy du­kált volna, hogy az előző napi ta­pasztalatokat felhasználva, minden­ki csatasorba álljon és dolgozzon. Mert a szilvaszedéshez nem szük­séges különösebb tudomány. Egy kis ügyesség, szorgalom, s a kosár megtelik. De nem így történt. A csoportban négyen immel-ámmal szedegették a szilvát, míg Adorjáni Boriska Ildikó döntötte a rekordot. Ő nem érzett fáradságot, csak azt tudta: azért hozták ide, hogy dol­gozzon. Ezt tanulta szüleitől Gege­­sen, s ő szégyent az övéire nem hoz. Dolgozott is öt helyett. De a­­mikor harmadnap is csak a lusta­ságot látta, kivált a csoportból, e­­gyedül dolgozik azóta is. És egye­dül annyit, mint ötön együttvéve. Az első nap 64 láda szilvát sze­dett, a második napon délig 46 lá­dát, délután pedig 12-őt. És azóta mindennap rekordot dönt. Ildikó példája — már ami a munkaterme­lékenységét illeti — nem egyedül­álló. A diákok becsülettel teljesítik feladatukat, dolgoznak és eredmé­nyesen. Az állami gazdaság veze­tősége nemcsak dicséri, de nagyon dicséri a nyárádszeredai lányokat, fiúkat. A kéthetes munka a legjobb is­kola arra, hogy a tanulók megis­merjék a munka szépségét, meg­szokják a kisebb nehézségeket, ta­nuljanak a munkásembertől és ér­tékelni tudják, mások munkáját. És talán arra is jó, hogy megszerettes­se velük a mezőgazdaságot, a gyü­mölcstermesztést, és középiskolai tanulmányaik után e pályát válasz­szák. Mert szocialista mezőgazda­ságunknak szüksége van ilyen szak­emberekre is. Ezek a diákok most saját szemükkel látják, milyen cso­dálatos az aranygyümölcsös Bátos, milyen pompás a reggeli napfény­ben, lombok közé rejtőző, csillogó gyümölcsfüzér. S azt is tudják: ah­hoz, hogy a megye, az ország és Bátos valamikor terméketlen, dim­­bes-dombos hegyoldalai „aranybá­nyákká váljanak", sokat kell dolgoz­ni. Nekik is, nekünk is mindnyá­junknak. E feladat tudatosodása a bátosi gyümölcsösben dolgozó diá­kok körében az egyik legnagyobb értéke a kéthetes hazafias munká­nak. DÉZSI ÖDÖN Ifjak hazafias munkán Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA Tegnap, szeptember 25-én Nico­­lae Veres elvtárs, a megyei párt­­bizottság első titkára, és Walter József, a KISZ Központi Bizottsá­gának titkára jelenlétében bővített plenáris ülést tartott a KISZ Ma­ros megyei Bizottsága, üzemekben, mezőgazdasági termelőszövetke­zetekben, állami mezőgazdasági vállalatokban és gépesítő állomá­sokon dolgozó fiatalok, ifjú értel­miségiek, románok, magyarok, né­metek, a megyei bizottság tagjai, municípiumok, városok, községek KISZ bizottságainak titkárai, a nagy­üzemek, iskolák és intézmények KISZ bizottságainak titkárai, az egyetemi hallgatók képviselői mély­rehatóan elemezték a megyénk te­rületén működő KISZ szervek és szervezetek nevelőtevékenységét. A plenárison részt vettek továb­bá a municípiumi és városi pártbi­zottságok propaganda kérdésekkel foglalkozó titkárai, ipari vállalatok, iskolák pártszervezeteinek titkárai, a megyei tanfelügyelőség, valamint más intézmények, társadalmi és tömegszervezetek képviselői, akik­nek felelősségteljes feladatuk az ifjú nemzedék kommunista és ha­zafias nevelése. A Trimbita? Eugen, a KISZ megyei bizottságának első titkára által előterjesztett jelentés, valamint az azt követő vita során felszólalók a Nicolae Ceaușescu elvtárs által előterjesztett javaslatok és expozé szellemében mélyrehatóan elemez­ték az ifjúság körében kifejtett ne­velőtevékenységet. A jelenlévők lelkes tapsa köze­pette emelkedett szólásra Nicolae Veres elvtárs. A megyei pártbizott­ság első titkára beszédében mél­tatta a KISZ megyei bizottsága ál­tal elért eredményeket, majd út­mutatásokat adott a politikai­ideológiai és kulturális nevelőmun­ka további javítására, hogy e te­vékenységet a párt által meghatá­rozott színvonalra emelhessék. A vita során szólásra emelkedtek: Izsák Zsigmond, a KISZ ma­rosvásárhelyi bizottságának első titkára; Purenciu Mircea, a se­gesvári „Nicovala" Vállalat KISZ bizottságának titkára; Torkos Imre, a ludasi 2 sz. Líceum KISZ titkára; Grozea Dórin, a dicsői Vegyikombi­nát KISZ szervezetének titkára; Pop Vasile, a Gerebenes község KISZ bizottságának titkára; Zabláu Su­­sana, a segesvári Konfekciógyár KISZ titkára; Pop Dórin, a maros­vásárhelyi Vegyikombinát KISZ tit­kára; Nan Gheorghe, a KI­SZ Dicső városi bizottságának első titkára, Kapusi Mária, a régeni 2. sz. Lí­ceum KISZ szervezetének titkára; Bakai Ernő, az ákosfalvi községi KISZ bizottság titkára; Barbu Petru kapitány, Topila Doina, a maros­vásárhelyi Unirea Líceum KISZ bi­zottságának titkára. Felszólalt Walter József elvtárs, a KISZ Központi Bizottságának tit­kára. Az ülés végén a jelenlévők ha­tártalan lelkesedéssel fogadták el annak a táviratnak a szövegét, melyet a bővített plenáris résztve­vői intéztek a párt Központi Bi­zottságához, személyesen Nicolae Ceaușescu­­elvtárshoz. A­ távirat­ban megyénk ifjúsága fogadalmat tett arra, hogy megsokszorozott e­­rővel munkálkodik drága hazánk, Románia Szocialista Köztársaság további felvirágoztatásán. /. / A Kommunista Ifjúsági Szövetség Maros megyei Bizottságának bővített plenáris ülése Az mtsz-ek megyei szövetsége tanácsának plenáris ülése Szombaton plenáris ülést tartott az mtsz-ek Maros megyei Szövet­ségének Tanácsa, amelyen részt vettek a tanács, valamint a szö­vetség revíziós bizottsága, a nyug­díjpénztár fiókja és a szociális ko­­misszió tagjai, számos mtsz elnö­ke, mérnöke, brigádosa, Vajda Vasile elvtárs, az RKP KB tagja, az mtsz-ek országos nyugdíj­­pénztárának elnöke, és Marcel Mo­­goziu elvtárs, a megyei néptanács Végrehajtó Bizottságának alelnöke, a Megyei Mezőgazdasági, Élelmi­­szeripari, Erdőgazdálkodási és Víz­ügyi vezérigazgatóság vezérigazga­tója. A napirendnek megfelelően Giura Milica elvtárs, az mtsz-ek megyei szövetségének elnöke elő­terjesztette a Végrehajtó Büró je­lentését az RKP KB Végrehajtó Bi­zottságának az mtsz-tagok életkö­rülményei javítására vonatkozó ha­tározatának gyakorlatba ültetésé­ről. A beszámoló méltatta a me­gyei szövetség által foganatosított intézkedések fontosságát, ugyan­akkor hangsúlyozta, milyen felada­tok várnak e téren a mezőgazda­­sági szövetkezeti egységekre. A plenáris ülésen beszámoltak arról, hogy a párt által foganatosított intézkedések nyomán a megye 42 025 szövetkezeti nyugdíjasa megkapta a felemelt nyugdíjat. Ez év végéig a nyugdíjasoknak 74 560 000 lejt fizetnek ki. Ez azt jelenti, hogy 1971-ben a havi nyugdíjak átlag 170 lejjel nagyob­bak, mint az előző évben. Július és augusztus hónapokban 1329 szövetkezeti tag és nyugdíjas ré­szesült ingyenes gyógykezelésben a megye kórházaiban. A megyei szövetség összpontosított adatai szerint 1972. január 1-től a me­gyénk termelőszövetkezeteiben dol­­gozó családok a gyermekek után havonta 1 310 000 lej segélyben részesülnek. A vita során számos hozzászóló hangsúlyozta, hogy a szövetkeze­tek tagsága örömmel és lelkese­déssel fogadta a párt által foga­natosított intézkedéseket, és hogy ez a messzemenő gondoskodás növeli az egész tagság lendületét, odaadását, nagyobb mértékben vesz részt a munkában, hogy mesz­­szemenően teljesíthessük a párt X. kongresszusának programját. A plenáris ülés résztvevői egyön­tetű lelkesedéssel fogadták el an­nak a táviratnak a szövegét, ame­lyet az RKP Központi Bizottságá­hoz, Nicolae Ceausescu elvtárshoz címeztek, s amelyben vállalják, hogy erejüket nem kímélve harcol­nak továbbra is a pártpolitika megvalósításáért, hozzájárulva ez­által szocialista mezőgazdaságunk sokoldalú fejlesztéséhez, a szövet­kezeti tagság életszínvonalának szüntelen emeléséhez. V­ÉGZÉS a megyei néptanács ülésszakának összehívására A Maros megyei Néptanács Végrehajtó Bizottsága a népta­­nácsok szervezését és működését szabályozó 57/1968-as számú tör­vény 23. szakaszának értelmében elhatározza : EGYETLEN SZAKASZ. 1971. szeptember 28-án reggel 9 órára összehívja a megyei néptanács XI. ülésszakát a marosvásárhelyi Művelődési Palota nagytermébe, a következő napirenddel : 1. A megyei néptanács Végrehajtó Bizottságának jelentése a községgazdálkodási egységek által a város- és községgazdálkodás, a szolgáltatások javítására hozott intézkedésekről. 2. A községgazdálkodási, építkezési, hídügyi, a hazafias akciók állandó bizottságának társjelentése. Marosvásárhely, 1971. szeptember 15. NICOLAE VERES AUREL TERO elnök titkár ­ hétről-hétre — Nemzetközi szemle — A MOST ZÁRULÓ hét leg­kiemelkedőbb nemzetközi eseménye az ENSZ-köz­­gyűlés sorrendben immár 26. ülésszakának a megnyitása volt. Kedden, New York-i időszámítás szerint 15 órakor, 127 tagállam küldöttsége foglalt helyet a Tek­­nősbéka-öböl partján emelkedő felhőkarcoló nagytermében, hogy megvitassa a világpolitika alapvető és jócskán megszaporodott kér­déseit. A megnyitó ülésen kiosztott napirend-tervezeten nem­­kevesebb, mint 109 pont szerepel. A közgyűlés plénumán és a kü­lönböző bizottságokban, akárcsak eddig, az idén is a nemzetközi bé­ke és biztonság létfontosságú kér­dései — mindenekelőtt az általá­nos és teljes leszerelés — kerül­nek előtérbe. És ez teljes mérték­ben érthető is, hiszen az emberi­séget ma már nemcsak foglalkoz­tatja, hanem egyre inkább ag­gasztja is az évente körülbelül 200 milliárd dollárra rúgó katonai ki­adás, a változatlanul folytatódó, sőt fokozódó fegyverkezési hajsza. Hibás lenne lebecsülni a klasszi­kus fegyverek tökéletesítése és gyártása terén beállt változásokat, de a fegyverkezési hajsza mégis attól vált aggasztóbbá, hogy mind több nukleáris fegyver halmozódik fel. A másik nagy fontosságú kérdés­­csoport korunk szégyene, a kolo­­nializmus és a neokolonializmus teljes és végleges felszámolásá­hoz kapcsolódik. A kolonializmus­­sal és a fejlődéssel kapcsolatos több mint 20 napirendi pont a Dekolonizációs Nyilatkozat alkal­mazásának, az ipari és fejlődő ál­lamok közötti különbség felszámo­lásának szorgalmazása jegyében fogant. Hazánk kormánya, amikor hiva­talosan válaszolt a nemzetközi biz­tonság erősítéséről szóló nyilatko­zat alkalmazásának kérdéseire, is­mételten kifejtette álláspontját a világszervezet sarkallatos problé­máiban. Ezt a választ s a benne felvetett kérdéseket az ülésszakra érkezett küldöttségek, szinte e­­gyöntetűen, a szocialista Románia építő jellegű külpolitikájának ú­­jabb értékes dokumentumaként fogadták. Ahhoz azonban, hogy a világot foglalkoztató és a román kormány válaszában is felvetett nagy kérdé­sek megoldódjanak, parancsoló szükségesség a világszervezet e­­gyetemességének megvalósítása. Tagadhatatlan, hogy az elmúlt negyedszázad leforgása alatt lé­nyeges változások történtek az ENSZ összetételében. (A tagorszá­gok száma ezen a közgyűlésen 130-ra növekedett Boub­an, Bah­rein és Qatar felvételével.) 1945- ben az alapító államok felét az amerikai kontinens országai tették ki. Ám ahogy teltek az évek, az amerikai földrészt utolérte Európa, majd Ázsia és végül valamennyit jócskán felülmúlta Afrika: a „fe­kete­ földrész" államai a jelenlegi taglétszámnak egyharmadát teszik ki. A volt gyarmati népek függet­lenné válása és politikai színrelé­pése természetesen alaposan meg­változtatta a világszervezet jellegét, de még mindig nem az, aminek lennie kellene. Nem, mert még mindig nem nyerte vissza törvé­nyes jogait a több mint 700 millió lakosú Kínai Népköztársaság, s úgyszintén nem szerepel a tagor­szágok között a két német állam és mások. T­OVÁBBRA sem tisztázó­dik, sőt tovább bonyoló­dik a nyugati világ eddig legnagyobb pénzügyi vál­sága. Mint ismeretes, a dollárvál­ságát — mely ez év májusában jutott tetőfokára —, az amerikai fizetési mérleg krónikus hiánya robbantotta ki. Az Egyesült Álla­mok, kihasználva katonai, politikai és gazdasági fölényét, valamint a dollár kulcs­ valuta szerepét, hatal­mas összegeket költött el külföl­dön. Gondoljunk csak a spekulá­ciós tőkekivitelre, de főleg a szeny­­nyes vietnami háborúra, amely hi­vatalos beismerések szerint is ed­dig 130 milliárd dollárt emésztett fel. A kivezető út, nemcsak a pénz­ügyekben jártas szakemberek, de mások előtt is nagyon világos: ha­ladéktalanul véget vetni a vietnami háborúnak, amit egyébként nem­csak Indokína, de az egész világ haladó közvéleménye is követel. Ám Amerika mégsem ezt teszi, ha­nem olyan intézkedéseket vezet be, amelyek nemcsak az amerikaiakat, hanem közvetve vagy közvetlenül az egész világot sújtják. Különösen nagy felháborodást váltott ki a 10 százalékos pótadó bevezetése, melyet több politikus LAJOS ANTAL (Folytatás a 4. oldalon)

Next