Vörös Zászló, 1971. december (23. évfolyam, 286-312. szám)

1971-12-04 / 289. szám

XXIII. ÉVFOLYAM 289 (6218.) szám 1971. december 4 SZOMBAT Ara 30 báni AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS JELENLÉTÉBEN megünnepelték a brassói teherautógyár fennállásának 50 éves jubileumát NICOLAE CEA U$ESCU ELVTÁRS BESZÉDE December 3-án fennállásának félszázados jubileumát ünnepelte nemcsak Brassó, hanem egyben hazánk egyik jelentős gépipari vállalata. Az ünnepség alkalmá­val a munkások, mérnökök és technikusok ezreinek abban az örömben volt részük, hogy is­mét körükben láthatták Nicolae Ceausescu elvtársat, a Román Kommunista Párt főtitkárát, Ro­mánia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnökét. Öröm­teljes alkalom volt ez az itteni serény munkaközösség számára, hogy kifejezhesse szeretetét és megbecsülését a párt és az állam vezetője iránt, hogy jelenthesse az ötéves terv feladatainak tel­jesítésében elért sikereket. A brassói látogatáson a párt főtitkárát elkísérték a következő elvtársak: Ion Gheorghe Maurer, Maxim Berghianu és Dumitru Popescu. Az ünneplő gyár kapujáig min­denütt — Predeálon, Timiben, Cirsten — a dolgozók nagy tö­mege üdvözli az áthaladó hivata­los gépkocsisort. A gyár kapujánál Nicolae Ceausescu elvtársat, a többi párt­os államvezetőt munkások, tech­nikusok és mérnökök, az üzem dolgozói hosszasan éltetik. Szűn­ni nem akaró taps viharzik, „Ceausescu — RKP!“ — hangzik mindenünnen. Kék munkaruhá­ba öltözött fiatalok szeretettel veszik körül a pártfőtitkárt, a többi vendéget, fiatal lányok vi­rágcsokrokat nyújtanak át az­­ érkezőknek. Virággal kedvesked­nek a vendégeknek a pionírok is, a brassói iparvállalatok leendő munkásai, technikusai, mérnökei. A mai tehergépkocsigyár 1921- ben létesült román mozdony- és vagongyár néven. Különösképpen az utóbbi negyedszázad alatt tett szert megérdemelt tekintélyre nemcsak belföldön, hanem kül­földön is; a brassói gyárból ki­kerülő tehergépkocsikat a föld­kerekség jónéhány országában ismerik. A párt főtitkárát, a többi párt­os államvezetőt felkérték, is­merkedjenek meg a vállalat né­hány jelentős eredményével. Gheorghe Trica igazgató ma­kettek és grafikonok előtt rész­letes magyarázatokkal szolgál a vállalat jelenlegi helyzetéről, fej­lődési kilátásairól. A jelenlegi ötéves tervben, a termelőkapaci­tások bővítése újabb termékek gyártásbavétele révén a brassói teherautó-gyár csaknem kétszere­sére növeli termelésének volume­nét. Úgyszintén megkétszerező­dik az exporttermelés volumene is. Az ötéves terv végére az üzem már nagy sorozatban gyárt bi­zonyos Diesel-motor típusokat, s a szakosítás és az integráció ma­gas fokára emelkedik. A vendégek megtekintik az ü­­zemet. Végigjárnak néhány új üzem­osztályt, legelőször az új nyers­­vasöntödét, amely európai vi­szonylatban is a legnagyobbak és a legmodernebbek közé tartozik. A pártfőtitkár az üzem felelős tényezőivel, a gépipari miniszter­rel folytatott beszélgetés során ajánlja, hogy használják fel mi­nél körültekintőbben a fémet, következetesen lépjenek fel a pa­zarlás, a túlméretezések ellen. Az üzemi tudományos kutatásnak legyen állandó célja az újabb, fémtakarékosságot eredményező megoldások felkutatása, a fém­takarékosság azonban ne csorbít­sa a termékek minőségét, műsza­ki teljesítmény-mutatóit. Nicolae Ceausescu elvtárs ajánlja továb­bá az üzem és a minisztérium vezetőségének, hogy itt gyártsa­nak más hazai gépgyárak szá­mára, illetve exportra is alkat­részeket és aggregátokat. A továbbiakban, felkeresnek több részleget, amelyeken 8 és 10 tonnás tehergépkocsikhoz szüksé­ges alkatrészeket gyártanak. Ezután bemutatnak egy szer­szám- és készülék-standot az ü­­zem házigépgyártásának termé­keivel. A szakemberekkel folytatott beszélgetés során a főtitkár a­­jánlja, használják ki minél ész­szerűbben a felszereléseket, hogy többlettermelést érjenek el a meglévő területen és a meglévő berendezésekkel. Ugyanakkor szorgalmazta, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet a házigép­gyártásra. (Folytatás a 3. oldalon) KEDVES ELVTÁRSAK! Különleges öröm számomra, Mau­rer elvtárs és a többi elvtárs szá­mára, hogy részt vehetünk az üzem létesítésének 50. évfordulóján , az Önök vállalatának, kitűnő munka­­közösségének történetében fontos e­­semény évfordulóján. Ebből az al­kalomból a párt Központi Bizott­ságának, az Államtanács, a Minisz­tertanács és a magam személyes meleg üdvözletét tolmácsolom Ö­­nöknek, az összes munkásoknak, technikusoknak és mérnököknek. (Hatalmas, hosszas taps.) Az Önök üzeme fennállásának 50 éve alatt hosszú utat tett meg, ma Románia egyik leghatalmasabb gép­gyártó üzemévé vált, több mint 15 ezer alkalmazottat számláló kollek­tívával. Mint ismeretes, ez idő alatt az üzemben sok gépet és felszere­lést gyártottak. Az a kis kiállítás, amelyet ma láttam, szemlélteti a vállalat megalapítása óta előállított főbb termékeket, bemutatja ho­gyan nőtt, hogyan fejlődött a ma­gas szakképzettségű dolgozók e ki­tűnő kollektívája, amíg megvalósult a mai román tehergépkocsi, amely megbecsülésnek örvend mind az or­szágban, mind külföldön. (Hosszas taps.) Az üzem egyes új szektorait megtekintve, nagy örömmel állapí­tottam meg, hogy kitartóan alkal­mazzák az új technikát, gépesítik és automatizálják a termelőfolya­matokat, ami nagyban hozzájárul a termelés általános színvonalának e­­meléséhez, a román tehergépkocsi minőségének szüntelen javításához. Ha összevetnénk, hogyan nézett ki az üzem 3—4 évvel ezelőtt és ho­gyan néz ki ma, elmondhatnánk, hogy gyökeres változásokon ment át. Természetesen nem állíthatjuk, hogy már nincs tennivaló, de az üzem korszerűsítésében az elmúlt két-három évben elért eredmények azt bizonyítják, hogy kollektívájuk erős és képes bármilyen műszaki jellegű problémát megoldani. Ép­pen ezért szeretném kifejezni a ma­gam és a pártvezetőség meggyőző­dését, hogy a tehergépkocsigyár a következő két-három esztendőben Románia egyik legmodernebb gép­ipari vállalata lesz. Szívemből kívá­nom, hogy minél előbb érjék el ezt a szintet. (Erős taps, éljenzés.) Önök évről-évre kimagasló ered­ményeket értek el a tervfeladatok teljesítésében. Az előző ötéves tervet jó körülmények között valósították meg, úgyszintén teljesítik, sőt bi­zonyos százalékkal túlteljesítik az idei tervet is; első éve ez a jelen­legi ötéves tervnek, amelynek kere­tében üzemük egy újabb modern tehergépkocsit fog előállítani. Tu­dom, hogy üzemük átalakulóban van, hogy a termelés biztosításával egyidejűleg folyik az üzem fejlesz­tése és felszerelése, ezért úgy vé­lem, hogy az ötéves terv első évé­nek eredményei jónak tekinthetők, bár még nincsenek arányban erős kollektívájuk képességeivel. Meg­győződésem, hogy az ötéves terv következő négy évében olyan ered­­ményeket fognak elérni, hogy 1975 végén a terv szerinti körülbelül 38 000 teherautót előállítják, s leg­alább párezer teherautóval többet gyártanak. Ehhez megvan minden lehetőség, s a folyamatban lévő é­­pítkezések módot nyújtanak majd arra, hogy a tervben előirányzott­nál jóval többet termeljenek. Ezért, amikor eddigi jó eredmé­nyeikhez, az ötéves terv első évi feladatainak sikeres megvalósításá­hoz gratulálok, egyúttal azt kívá­nom önöknek, hogy jóval nagyobb teljesítményekkel fejezzék be a mostani ötéves tervet. (Hatalmas taps.) Mindnyájunkat örömmel tölt el, hogy ez az összeforrott, magas szak­képzettségű munkaközösség ered­ményes tevékenységet fejt ki, hogy minden tevékenységi területen — a termelésben, a munkatermelé­kenységben, a minőség terén — év­ről évre egyre jelentősebb eredmé­nyeket ér el. Azonban — noha ün­nepen veszünk részt és szokás sze­rint ilyen alkalmakkor csak jó dol­gokat mondanak — nem állíthatjuk, hogy nincsenek hiányosságok, ame­lyeket meg kell szüntetni. Szem előtt kell tartani, hogy a következő évek­ben az üzem termelésében olyan ja­vításokat eszközöljenek, hogy a­ ro­mán teherautó felvehesse a ver­senyt a világpiacon levő bármilyen hasonló korszerű tehergépkocsival. Úgy vélem, ez a feladat nem túl nehéz, ha figyelembe vesszük az üzem ellátottságát és különösen a munkások, technikusok és mérnö­kök munkaközösségének értékét, minthogy ez a közösség eleget tud tenni az üzem szüntelen fejlődése követelményeinek és ezáltal nem­zetgazdaságunk követelményeinek. Ezért a kutatók, technológusok, munkások egész munkaközösségének szoros együttműködésben kell mun­kálkodniuk, hogy gyorsan felszámol­ják a még fennálló hiányosságokat és tovább emeljék a termelés mű­szaki színvonalát az önök üzemé­ben. Másodsorban, rá akarok mutatni, hogy jó eredményeket értek el — főleg az utóbbi két évben — a házi­gépgyártás terén. E tekintetben jó programjuk van 1975-ig. De ezzel kapcsolatosan is meg kellene mon­danunk, hogy önök még csak a kez­detnél tartanak, annál is inkább, mert üzemük valamikor szerszám­gépeket is gyártott, tehát tapaszta­lattal rendelkezik ezen a téren; az üzemnek szükséges felszerelések termelését csak az üzem munkakö­zössége valósíthatja meg. Ezért kell nagyobb figyelmet szentelni a házi­gépgyártási szektor fejlesztésének, szerszámgépek, aggregátok előállí­tásának nemcsak az üzem szükség­letei, hanem más romániai vállala­tok szükségletei fedezésére is." Idő­vel — és szeretném, ha erre nem túl sokára kerülne sor — részt kell vennünk a kivitelben is ilyen magas műszaki színvonalú termékekkel, a­­melyek keresettebbek, versenyképe­sebbek és rentábilisabbak a nem­zetközi piacon. Úgy hiszem, hogy az önök munkaközössége ebben az irányban rövidesen megvalósíthatja, sőt túl is szárnyalhatja a rá há­ruló programot. Tiszta szívből kí­vánom, hogy érjenek el a tervelő­irányzatoknál jóval nagyobb ered­ményeket ezen az úton. (Hosszas taps). Nem szeretnék részletesebben szólni a munkatermelékenységről, a takarékoskodásról, a fém- és anyag­fogyasztások csökkentéséről; e prob­lémákkal naponta kell foglalkoz­nunk. Tőlük függ a termelés növe­lése minél kisebb önköltség, minél kisebb költségek mellett, tőlük függ a vállalat jövedelmének növelése, hozzájárulása a nemzeti jövede­lem gyarapításához, a gazdaság to­vábbi fejlesztéséhez és az egész né­pünk életszínvonalának emeléséhez szükséges erőforrások megteremtésé­hez. Ilyen tekintetben üzemüknek még jelentős tartalékai vannak, a­­melyeket minél teljesebben ki kell aknázni. Mint tudják, a jelenlegi ötéves terv nagy nemzetgazdaságfejlesztési feladatokat foglal magába: az ipari termelés évente 11—12 százalékkal kell hogy növekedjék, a gépgyártás még ennél is gyorsabban., Mi a je­lenlegi ötéves tervet „a gépipar ötéves tervének“ neveztük, mert valóban azt szeretnénk, a román gépipar 1975-ben­­ mennyiségi, de főként minőségi szempontból olyan szintre emelkedjék, hogy felvehesse a versenyt a világ bármely országá­ból származó hasonló gépipari ter­mékekkel. Gépiparunk csakis így töltheti be nagy szerepét a nem­zetgazdaság felszerelésében és ellá­tásában, gyors ütemű, a világszerte kibontakozó műszaki-tudományos forradalom követelményeinek meg­felelő fejlesztésében. E programhoz tartoznak az önök üzemének feladatai is. Az egész gazdaságban jó eredményeink van­nak. Ebben az évben a gazdasági tervfeladatokat csaknem két száza­lékkal túlteljesítettük, üzemük ered­ményei azonban e túlteljesítési mu­tatók alatt maradtak. Mint mondot­tam, remélem, hogy a következő négy évben sikeresen felemelkednek legalább az országos túlteljesítés színvonalára, noha üzemük lehető­ségei nagyobbak. Az általános gaz­dasági eredmények azt bizonyítják, hogy jó körülmények között kezd­tük meg az új tervet, ami kifejezi mind az ötéves terv realizmusát, mind pedig iparunk, a romániai munkások és az összes dolgozók le­hetőségét arra, hogy biztosítsák a X. kongresszuson kidolgozott prog­ram sikeres valóra váltását , an­nak a programnak a valóra váltá­sát, amely előirányozza a sokolda­lúan fejlett szocialista társadalom felépítését hazánkban, az egész nép jólétének és boldogságának fokozá­sát. (Hosszas taps, éljenzés). Önök ismerik ennek az ötéves tervnek az előirányzatait, valamint a munkásosztály, egész népünk jó­létének fokozására irányuló intéz­kedéseket. Mint tudják, még ez év őszétől kezdve rátértünk a gyer­mekpótlék növelésére irányuló in­tézkedések megvalósítására. Ezt kö­vetően a jövő évben rátérünk a fi­zetések — elsősorban a kisfizetések — emelésére az ötéves terv előírá­sainak megfelelően, a nyugdíjak nö­velésére és a továbbiakban bizto­sítsuk, hogy az ötéves terv végére a reálbér mintegy 20 százalékkal növekedjék. Intézkedéseket irányoz­tunk elő a közfogyasztási cikkek termelésének javítására is, az egész nép szükségleteinek minél jobb kö­rülmények közötti kielégítése érde­kében. Célul tűztük ki több lakás építését, hogy biztosítsuk az igé­nyek kielégítését s a lakásviszonyok javítását; csupán a városokban több mint 500 000 lakást építünk. Ugyan­akkor számos intézkedést teszünk egyes árak csökkentésére , az ön­költségi ár leszállítása alapján. Mint tudják, néhány nappal ezelőtt a Végrehajtó Bizottság elhatározta a rádió- és televízió készülékek árá­nak 18—20 százalékos csökkentését, ami a jövő év szintjén számítva mintegy 360—370 millió lej megta­karítást jelent a lakosságnak; ez pozitívan befolyásolja majd a csa­ládi költségvetéseket. A munka és életkörülmények szüntelen javítására, a nép anyagi és szellemi életszínvonala emelésé­re irányuló intézkedések pártunk politikájának fő célkitűzését, a szo­cializmus, a sokoldalúan fejlett szo­cialista társadalom megvalósításá­nak lényegét képezik, amelyben a figyelem homlokterében az ember, annak jóléte és boldogsága áll. (Hosszan tartó taps, éljenzés). Tudjuk, hogy még sok a tennivaló hogy még számos hiányosság van, hogy még sok hibát követnek el. Arra törekszünk, hogy felszámoljuk a hibákat, hogy megszüntessük a hiányosságokat, hogy minél jobb körülmények között fejtsük ki min­den területen szocialista építőmun­kánkat. Ez feltételezi a népi töme­gek­ és elsősorban a munkásosztály egyre szélesebb körű részvételét az egész gazdasági-társadalmi tevé­kenység vezetésében. Egyébként ez az értelme azoknak az intézkedések­nek, amelyeket még a párt 1967 évi Országos Konferenciája fogadott el a nemzetgazdaság vezetésének és tervezésének tökéletesítésére. Szá­mos intézkedést­ tettünk ebben az irányban, megalakítottuk a kollek­tív vezető szerveket, amelyekben közvetlenül részt vesznek a munká­sok képviselői, emeltük a közgyűlé­seknek, mint a gazdasági vezetés kérdéseit megvitató szerveknek a szerepét. Azt kívánjuk, hogy né­hány éven belül fokozzuk munkás­­osztályunk, az összes dolgozók rész­vételét az egész gazdasági, társadal­mi és politikai tevékenység vezeté­sében. Csakis úgy biztosíthatjuk továbbhaladásunkat, a szocialista társadalom építését, ha minden e­­gyes dolgozó teljes felelősségérzet­tel és öntudatosan részt vesz az ösz­­szes problémák megoldásában. Az egész nép tudatos részvétele ebben a műben, az ország sorsának irá­nyításában, saját történetének ala­kításában végső fokon a reális szo­cialista demokrácia lényege. (Hosz­­szas taps). (Folytatás a 3. oldalon) Az idő sürget EGYETLEN NAPOT SE KÉSLEKEDJÜNK AZ ŐSZI MÉLYSZÁNTÁSSAL! Rossz idővel köszöntött be de­cember. A termelőszövetkezetek­ben sajnos még sok mindent talált a mezőn: levágatlan kukorica­szárat, szántatlan földet és néhol még cukorrépa-csomókat is. Felfe­dezésükre nem kell messze menni, bejárni távoli határrészeket. Elég, ha az ember végigszalad a főúton Marosvásárhelytől a Szovátáig s át a Bekecs alatt Ernye felé. Nos, kö­vessük az aszfalt szürke csíkját. Nem messze Ákosfalvástól, az e­­melkedőnél megállunk egy percre. Traktorok, fogatok gyúrják a sa­rat. Mellettük tartalékban a lánc­talpas. Sokszor van segítségre szükség, kivontatni a beragadt jár­művet. Mennyi pénz, mennyi mun­ka pocsékolódik el! Ha idejében el­végzik a betakarítást, kevesebb lett volna a kiadás. Sokan megcsodál­ták az oldalban a vegyszerezett ku­koricát. Bőséges termést adott. A kukoricaszár betakarításával azon­ban nem igyekeztek, pedig a szö­vetkezetközi társulásnak ugyancsak szüksége van a takarmányra. Erdőszentgyörgy határában meg­ismétlődik az előbbi kép. Makfalván még az ősz elején ér­zi magát az ember. Mindjárt a székház mellett hatalmas kukorica­­tábla. Sokszor eldicsekedtek termé­sével. Annyira azonban még nem mentek, hogy a szárat levágják. A határ egyébként is az őszt idézi. Sűrűn látni boglyákat, s közvetlen az út mellett három kaszás vágja a rendet. Úgy látszik, hogy eredeti­leg magnak hagyták meg a termést -­— Nem lesz az már jó csak si­lómnak. — jegyzi meg útitársam — az eső mindent kimosott belőle. Valóban nem nagy hasznát lát­ják. Csak a munka, a többletkiadás, — drága fizetség a hanyagságért. A remetei ingó körzetéhez tarto­zó termelőszövetkezetekben még e­­zen a napon is munkában voltak a traktorok. Különösen Remetén és Deményházán van még szántaniva­­ló. Az előbbiben mintegy 140, az utóbbiban pedig 25 hektár. Hódo­son már november 23-án teljesítet­ték a mélyszántási tervüket. Chihe­­ren alig néhány hektár van hátra. Pedig a betakarításban a remetei­ek, deményháziak jártak az élen. — Soha ilyen jól nem dolgoztak a remeteiek — dicséri őket a párt­­bizottság titkára. — A betakarítás­sal idejében végeztek. Kukoricaszár sincs egyetlen köteg a mezőn. — Mi egy részét már fel is takar­­mányoztuk — folytatja a demény­­házi mérnök. — A többi pedig ott van a gazdaságközpontokban, cso­mókba rakva. S a határban mégis nagy kiter­jedésű területek szántatlanul. Pe­dig a gépkezelők kitettek magukért, ezt tervteljesítésük is bizonyítja. A kérdést ugyancsak a községi párt­­bizottság titkára tisztázza.­­ A vetés idején a két szomszé­dos gazdaságnak sokszor nem volt szabad területe, így a gépkezelők, hogy ne üljenek tétlen, a mélyszán­tással foglalkoztak. Igen ám, de a vetéssel körmükre égett a gyertya. Alaposan megkéstek. A remetei és deményházi gépkezelők kellett hogy kisegítsék őket. Itthon pedig ma­radt a szántanivaló. A teendő tehát világos. Visszaad­ni a kölcsönt. A deményháziak már valahogy végeznek a mélyszántás­sal, de Remetén nagy szükség van több traktorra. A remetei körzetben, ha a tag­ságnak a mezőn már nem is akad tennivalója, a gazdaságközpontban igen. Csomókban a kukoricaszár, csépeletlen a heremag nagy része. A remetei mga hat szecskavágó géppel rendelkezik, amelyből négy üzemképes, de ezekből sem műkö­dik egy sem. Nem igénylik a gazda­ságok. Sőt, Deményházán még a sajátjukat sem üzemeltetik. — Eddig nem volt pénzünk répa­szeletre, amivel a szecskázott kerét keverjük — ismerik el a gazdaság vezetői. — De most fizettünk ki 25 vagonnal, s így a napokban a szecs­­kázógépet is munkába állítjuk, sőt még vásárolunk egyet, hogy mind­­két részlegen jobban tudjuk a szá­rat értékesíteni. De addig is igénybe vehetik az mnga szecskázógépét, amely ott áll kihasznála­tlanul. S ez a tanács szól a másik három gazdaságnak is, a­­hol bizony minden esztendőben baj volt a takarmányalappal, s most sem állnak olyan jól, hogy ne vol­na szükségük a szecskázott kukori­caszárra. Deményházán, Hodoson és Reme­tén akad még tennivaló a heremag körül is. A három gazdaságban mintegy 80 hektár termése van be­hordva, de csak Hodoson kezdték meg a cséplését. Négy hektár termé­sét fejtették le. Ahogy az idő enge­di, folytatni kell a munkát. December tehát talált még jócs­kán tennivalót a Küküllő és a Nyárád menti termelőszövetkeze­tekben. Sok helyen rosszul értékel­ték az idei bőséges termést. Nem igyekeztek a melléktermékek beta­karításával, a mélyszántás elvégzé­sével, hogy a jövő évi termésnek is jó alapot teremtsenek. Maradékta­lanul pótolni kell tehát, amit még pótolni lehet. ­ A központi lapokban a hét kö­zepén tették közzé az árak és a díjszabások megállapításának tör­vénytervezetét, hogy azt széles kör­ben megvitatva, a gazdasági káde­rek, az összes dolgozók észrevéte­leikkel, javaslataikkal működhesse­nek közre véglegesítésében. Az árak rendszere fontos szere­pet játszik a szocialista iparosítás­ra és a mezőgazdaság belterjes fej­lesztésére vonatkozó gazdaságpoliti­ka célkitűzéseinek elérésében, a hazai és a külföldi árucsere bőví­tésében, a nép életszínvonalának emelésében. Az árak rendszere o­­lyan eszköz, amellyel lemérhető minden egyes vállalat és ágazat hozzájárulása a nemzeti jövedelem létrehozásához. Az árak jelentős szerepet töltenek be a vállalatok eredményeinek megfelelő értékelé­sében, érdekeltté tételükben a mennyiségi és a minőségi tervfela­datok teljesítése, az új technika bevezetése és a termékminőség e­­melése, a termelés és a szolgálta­tások gyarapítása, változatossá té­tele terén. Az ármegállapítás a társadalmi termelési költségek alapján törté­nik, figyelembe veszik egyben a műszaki-anyagi alap fejlettségi színvonalát és a szervezett szocia­lista piac követelményei kielégíté­sének vonatkozásában fennálló le­hetőségeket. Hazánkban az árak megállapítása szervezetten történik, a párt és az állam politikájának megfelelően. Stabil árak léteznek, amelyek nem ingadoznak az egyéni termelési és értékesítési feltételektől függően. A nemzetgazdaság és a lakosság fo­gyasztása szempontjából jelentős termékeknél és szolgáltatásoknál országos egységárakat állapítanak meg. A törvénytervezet az árak DERZSI LÁSZLÓ (Folytatás a 2. oldalon) Az árak és a díjszabá­sok megállapításának rendszeréről Ajándékok Hónapja Hogyan fogadták gazdasági egységeinkben az idén végzett fiatalokat ? A nemzetgazdaság gyors ütemű és sokoldalú fejlesztése szükséges­sé teszi a kádertoborzás, képzés és elosztás szüntelen tökéletesítését. Nemrég felmérést készítettünk a megye ipari és gazdasági egységei­ben, hogy megismerjük a fejlődés következtében keletkezett új, vala­mint a természetes káderveszteség miatt felszabadult munkahelyek be­töltésének menetét, azt, hogy az idei végzősöket miként osztották el, fogadták és foglalkoztatják az üze­mekben. Már az elején elmondhatjuk, hogy a munkaerő minőségi és mennyiségi újratermelésének tervezése sokkal tökéletesebben történik, mint az elmúlt években; az ifjak döntő több­sége pontosan megjelenik a kijelölt munkahelyen és nagy ügyszeretettel kapcsolódik be a termelésbe; vé­gül az üzemek vezetői fokozott erő­feszítéseket tesznek az új munkaerő egyre magasabb szintű hasznosítá­sa céljából. A megvizsgált gazdasági egysé­gekben megállapítást nyert: a számbeli káderszükségletet 98,4 százalékban sikerült fedezni hivata­los kihelyezések útján. A kihelyezett fiatalok 96 százaléka megjelent a kijelölt egységnél s nagy többsé­gük az iskolában vagy az egyete­men elsajátított szakmában tevé­kenykedik. Hangsúlyozni szeret­nénk, hogy az idén lényeges javu­lás tapasztalható a traktoristák el­helyezkedése tekintetében, hisz az összvégzettek 95 százaléka jelent­kezett s azonnal bekapcsolódott a termelésbe a kijelölt gazdasági egy­ségeknél. Indoklás: a mezőgazdasá­gi egységek jobb szállás- és étke­zési feltételeket biztosítanak a traktoristáknak, továbbá egy má­sodik szakma elsajátítása egyre több mezőgazdasági gépesítő szá­mára válik lehetővé. Hasonló ta­pasztalatokat szereztünk az ipari vállalatokban is a fiatalok fogad­tatásáról. A fenti — kétségtelen — örven­detes megállapítások mellett szól­nunk kell néhány negatív jelen­ségről, mert ilyenekre is fény de­rült felmérésünk során. Kezdenénk talán a Prodcomplexnél észlelt hi­ányosságokkal. Nagyszámú fiatal szerszámlakatos — miután több mint három évig tanulta a szak­mát — a lakatos mesterséget gya­korolja, mivel a munkaképzés táv­lati tervét nem a reális szükségle­tek alapján állították össze. Ugyan­csak ebben az üzemben 9 fémfor­­gácsolásra szakképzett mestert más beosztásban foglalkoztatnak. Hason­­ló sorsra jutottak a Segesvári Fa­jansz- és Üvegipari Komplexum most végzett keramikus mesterei is. Nincs összhangban a technikumok­ban (érettségi utáni oktatásban) szakképzettek száma az igényekkel, minek következtében sok ifjút nem a képesítésének megfelelő munka­helyre osztanak be. Gondolunk el­sősorban a kereskedelmi technikum „egységvezető“ szakán végzettekre, kik üzleti eladóként tevékenyked­nek. Szeretnénk e néhány példával el­mélkedésre ösztönözni az illetékese­ket, hisz államunk óriási összegeket fordít a káderek képzésére, azért, hogy azok bekapcsolódva a terme­lőtevékenységbe, minőségi munkát, magas termelékenységet biztosítsa­nak. Márpedig ha valaki egyfajta szakmát sajátít el és­­ másban dol­gozik, képtelen, vagy csak nehezen képes eleget tenni e követelmé­nyeknek. Az ilyen megoldások fo­kozzák a balesetveszélyt, csökken­tik a fiatalok lendületét, olykor szakmai undorhoz vezetnek, indo­kolatlanul emelik a munkaerőván­­dorlás intenzitását. Felmérésünk során tanulmányoz­tuk az idén végzettek hangulatát, óhajait is. A legtöbb jogos panasz a lakás, kosztolási és szállítási prob­lémákkal kapcsolatos. Meg aztán szeretnék szabadidejüket is minél hasznosabban eltölteni. Mint isme­retes, a gyors ütemű iparfejlesztés következtében számos fiatal faluról jár dolgozni a városi ipari egysé­gekbe. Általában sántít az ingázók be- és hazaszállítása. Késve, fárad­tan érnek munkahelyükre, s akkor a termelékenység ... persze, hogy nem éri el a kívánt szintet, növek­szik a balesetveszély. Jogos igények ezek, s nemcsak egyéni, hanem tár­sadalmi érdekből is fakadnak, így aztán komolyan, nagyon komolyan és hatékonyan kell ezekkel a prob­lémákkal foglalkozni. Nem mint ismeretlen tényeket hangsúlyozzuk a fentieket. Tulaj­donképpen mindenütt ismeretesek, foglalkoznak is az üggyel, csak — mint megállapítást nyert — kevés sikerrel. Befejezés előtt néhány szót a fő­iskolát végzettekről. Egyes helyeken nem megfelelő módon fogadták ő­­ket, nagyon sok ütemben formális a gyakorlati időre szóló munka­­program, végrehajtását szinte senki sem ellenőrzi. A káros utóhatáso­kat részletezni, úgy véljük, szük­ségtelen. GRAMA GRIGORE közgazdász, a Munkaügyi Igazgatóság munka­társa

Next