Vörös Zászló, 1972. január (24. évfolyam, 1-24. szám)

1972-01-14 / 10. szám

XXIV. ÉVFOLYAM 10 (6251.) szám 1972. január 14 PÉNTEK Ára 30 báni Az idei termelési és pénzügyi terveknek Biztosítaniuk kell a mezőgazdalap összes tartalékainak Használásai Az ötéves terv második eszten­dejére összeállított termelési és pénzügyi tervek megnövekedett feladatokat jelölnek ki megyénk termelőszövetkezetei számára. Az elmúlt évhez viszonyítva az idén az mtsz-ek 13 százalékkal több bú­zával, 38 százalékkal több kukori­cával, 46 százalékkal több hússal és 34 százalékkal több tejjel kell hozzájáruljanak az állam közpon­tosított alapjához. Az idei tervfel­­adatok teljesítése tehát olyan kö­vetelmény, amely a lakosság jó el­látása mellett, mezőgazdaságunk fellendülését is biztosítja. A növé­nyi és állati eredetű termelés nö­vekedését jelentős mértékben be­folyásolják majd azok az intézke­dések, amelyeket most foganatosí­tunk a területek megfelelő feljaví­tása, kihasználása, a tavaszi ve­tések kiváló minősége, a megfelelő takarmányalap biztosítása stb., ér­dekében. A magas terméshozamok biztosí­tása szempontjából a termelőszö­vetkezetek egyik legfontosabb fel­adata ésszerűen hasznosítani a szántóterületet, megfelelő összhan­got teremteni a növénytermesztés és az állattenyésztés között. A glo­bális akkord egységes és pontos alkalmazása egyike kell legyen a­­zon tényezőknek, amelyek az 1972. évi tervfeladatok teljesítéséhez és túlszárnyalásához vezetnek. Ez a tökéletesített javadalmazási forma összehangolja a tagság és a terme­lőszövetkezet érdekeit, növeli az egységek és a tagság jövedelmét. Számos termelőszövetkezet múlt évi tapasztalata azt igazolja, hogy alkalmazása révén akár az egység­nyi terményre, akár az 1000 lej össz- vagy árutermelésre is számít­ják azt, jó terméseredményeket ér­tünk el. Meggyőződésünk, hogy a globális akkord általánosítása ré­vén, valamennyi tevékenységi te­rületen még érdekeltebbé tehetjük a tagságot a feladatok megvalósí­tásában. A javadalmazás, a különböző munkacsoportok vagy szövetkezeti tagok által végzett munka mennyi­ségének megfelelő összehangolása érdekében differenciáltan kell meg­állapítani az átlagterméseket, far­monként, brigádonként, területegy­­ségenként. Az ily módon kiszámí­tott javadalmazás a közgyűlés ha­tározatának megfelelően készpénz­ben, vagy készpénzben és termény­ben történhet. A pénzbeni és ter­mészetbeni javadalmazás nagyságát a gazdaság pénzügyi lehetőségeinek és az illető termény mérlegének fi­gyelembevételével kell megállapí­tani. Javasoljuk, hogy a globális akkord alapján tevékenykedő szö­vetkezeti tagok és az egységek ve­zetői kössenek megállapodást, a­­melyben feltüntetik a felek összes jogait és kötelességeit. Ezt megelő­zően szükségesnek tartjuk, hogy minden mtsz-ben újra ismertessék a tagsággal a­ globális akkord ki­számításának módját, a módszer előnyeit. A termelési és pénzügyi tervek összeállításakor nagy figyelmet kell fordítani a termelés, a jövede­lem, és a költségek megfelelő összehangolására. Ez annál is in­kább fontos, mert sok rtsz-ben a szükségesnél nagyobb költségeket irányoznak elő, s ezért a tiszta jö­vedelemből nem tudják megfelelő módon biztosítani sem a javadal­mazást, sem pedig az alapszabály­zatban előírt alapokat. Ezek elke­rülése céljából, a vezető tanácsok, a szakemberek segítségével, min­den mtsz-ben, termelési áganként, elemezzék a költségeket, és fogana­tosítsanak hatékony intézkedéseket azok csökkentése érdekében. A termelési tervek összeállítása­kor messzemenő gondot kell fordí­tani a költségvetések pontos össze­állítására, növényféleségenként, ál­latfajonként. Megfelelő arányt kell biztosítani a gépi és kézi munka között, s feltételeket kell teremteni ahhoz, hogy kiterjeszthessék a gé­pesítést valamennyi termelési ágra. A körültekintően összeállított, jól megalapozott, a közgyűléseken megvitatott és elfogadott termelési terv alapvető tényezője valamennyi egység hatékony gazdasági tevé­kenységének. A kijelölt feladatok alapján most és évközben is foga­natosítsanak olyan intézkedéseket, amelyek biztosítják a tervezett ho­zamok megvalósítását, túlszárnya­lását, a költségek csökkentését. Az mtsz-ek termelési és pénzügyi tervei magukba kell foglalják azo­kat a kötelezettségeket is, amelyek a szövetkezetközi társulásokban va­ló részvételből hárulnak az egysé­gekre. Az idei termelési tevékenység gyökeres változásokhoz kell vezes­sen valamennyi termelőszövetkezet­ben. Ezt csak úgy biztosíthatják, hogy ha értékesítik valamennyi tar­talékukat, tiszteletben tartják a korszerű technológia előírásait, kö­rültekintően alkalmazzák a globá­lis akkordot. RUSU EMIL mérnök, a Megyei Mezőgazdasági Vezér­­igazgatóság helyettes vezér­­igazgatója Fölkelek, és az az első dolgom, hogy kinézzek az „elefántcsont­tornyomból“ a tájra. Köszönök az alattam elterülő városnak, meg­nézem, hogy befagyott-e már a Ma­ros, vagy a furcsa időjárás viszon­tagságai között mennyit zöldültek január közepén a búzatáblák. Min­dent látok... Innen a magasból pil­lantottam meg egy május reggelén az árvizet s innen veszem észre, amikor teljes szépségében pompázik a tavasz. Körülbelül két hónapja azonban nem merek az ablak elé lépni. Rettegésben tartanak a tele­vízió képernyőjéről lelépő „be­özönlök“, akiknek „az a céljuk, hogy szennyezzék a levegőt“. Igen, ott látom őket a távolban, apró kis mozgó lények. Úgy nyolc óra táj­ban föllobbantják a vöröslő lángot, és néhány perc múlva fekete füst­oszlop emelkedik a magasba. Körül­szaladják a tüzet, és a város leg­szebb, legpihentetőbb részén, a hét­fákkal átellenben, kitör a „Vezúv“... Aztán jön a légáramlat, és a be­özönlője gerjesztette pokoli füstöt ráhúzza a város fejére. A látvány elképesztő. Csodálkozom is, hogy nem szólalnak meg a környező fal­vak vészharangjai, hogy nem szá­guldanak a tűzoltóautók keresztül a városon. Vagy talán teljesen meg­adtuk magunkat a „szuperlények­nek“? A huzatos völgy általában Remeteszeg irányába tereli a füstöt, de megfordulhat a szél iránya, s a füst ezt a városrészt borítja el. Jó hónapig figyeltem a „beözön­lők“ tevékenységét, aztán adott pil­lanatban megrémültem. Az egyik reggel láthatatlan piszto­lyommal leszaladtam a Maros in­nenső oldalára, hogy megfigyeljem a „szuperlényeket“ A fotóriporter­nek is szóltam, hogy jöjjön velem, bújjunk a kanadai nyárfák egyike mögé, és fényképezzük le a folyó túlsó partján a „beözönlőket“. Le­gyen bizonyíték a kezünkben, hogy hihetetlenül nagy füsttel mérgezik hónapok óta a város levegőjét, egyáltalán nem mese, amiről beszé­lünk. Mire megérkeztem a helyszínre, a „lények“ eltűntek. Csak a föld füstölgött utánuk. Hála az égnek — gondolom —, többet nem jönnek vissza, elérték a céljukat, másféle világtájon „boldogítják“ az emberi­séget. A következő napon gyönyörű nap­sütéses reggelre ébredek. Az ég végre álomkék, csak éppen a daloló madarak hiányoznak a terasz pár­kányáról. Nyáron ugyanis itt pihen­nek meg egy pillanatra, becsicse­regnek a nyitott ablakon, aztán vissza a szép lombos erdőbe. Régóta várok egy ilyen napot, és hamar az ablakhoz szaladok. Azonnal vissza is hőkölök. A „beözönlők“ ismét a szokott helyen rohangásznak és el­sötétítik az eget és a napot... Eszem­be jut az a temesvári idős házas­pár, mely orvosi javaslatra ideköl­tözött a mi, tisztaságáról és levegő­jéről híres városunkba. Hova fog­nak szegények menekülni, ha észre­veszik, hogy ismét veszélyben fo­rog az egészségük? Elég volt a puszta szemlélődésből — és nyom­ban elhatározom, hogy fölülök a nyolcas autóbuszra és kimegyek Udvarfalvára, egyenesen szembe a „beözönlőkkel“. Ismét elkéstem, a füst elszállt, ők is eltűntek, nincs bizonyíték a kezemben, senki sem fogja elhinni nekem, hogy valóságos képeket látok... Hanem január tizenegyedikén reggel bekövetkezett a fordulat... A szél iránya megváltozott és a fojtó fekete füstöt egyenesen az ideggyó­gyászati klinikának sodorta. De a November 7 lakónegyed környékén is csípős és fojtogató volt a leve­gő. Nem lesz szükség fényképre, — gondolom — ha most sem verjük félre a harangot, megérdemeljük, hogy a kéményekben telelő vere­bekhez hasonlítsunk. Amilyen gyorsan csak lehetett, fölhívtam a szentannai néptanácsot, mivelhogy én is okosodtam, rájöt­tem, csak összefogással lehet a „be­özönlőket" elkapni. Régi ismerősöm vette föl a kagylót: — Nem lesz időm kiszaladni Udvarfalva határába, — közlöm a­­zonnal — de önök ott vannak a közelben és megmondhatják, hogy kik füstölnek be csaknem minden reggel a városnak. — Tudjuk, hogy kikről van szó — hangzik a hihetetlen válasz. — Végre, jó nyomon járunk... — A szentannai néptanács valami egyezséget kötött a Kábelgyárral, hogy bizonyos pénzbeli kártérítés ellenében leégesse a selejtes drót­ról a műanyagot. De a néptanács titkára pontosabb felvilágosítással szolgálhatna. A titkár megerősíti, hogy ők adtak engedélyt egy „füstgyár“ létesítésére a kábelgyárnak, de megállapodásuk nem hivatalos, bármelyik pillanat­ban felbonthatják a „szerződést“. Irány a Kábelgyár! A főmérnök néhány szó után leint bennünket: — Nyugodjanak meg, elvtársak! Hivatalos szervektől is közbeléptek, a néptanács például nemrég tele­fonált, hogy vessünk véget a levegő szennyezésének. A műanyag égése­kor a füstben van ugyan „némi“ sósav, de nem veszélyes. — De hát ártatlan füst nem léte­zik... Minden formájában és vegyü­letében káros lehet az emberi szer­vezetre. Azt hisszük, ezt önök is tudják. S ami a legmeglepőbb, ép­pen a város határában égetik a ká­belekről a műanyagot. — Kérem, minket már kizavartak Maroskeresztúr határából, Bátos környékéről és máshonnan... Kiderül, hogy a műanyag égése­kor keletkező füst a gyümölcsfák­nak se használ... Tehát az látszott a legjobb megoldásnak, ha a várost füstölik, ahol nincsenek virágzó almafák... Mert elvégre az ember nem virág, van tüdeje, sok mindent kibír! A főmérnök megnyugtat: — Ezután elmegyünk valahová messze és ott égetjük a kábeleket. Persze, szerepel a tervünkben egy olyan megoldás is, hogy a rézhuza­lokat takaró műanyagot ötven fokra hűtjük le... A technikai eljárást nem részle­tezem. A lényeg az, hogy kisebb­­nagyobb befektetéssel füstölés nél­kül is vissza lehet nyerni a réz­huzalokat. Költséges lesz az eljárás? Azt hi­szem, nincs az a pénz, ami drágább lenne mindnyájunk egészségénél. A vásárhelyi ember szereti azt a föl­det, ahol született, szinte még az is fáj neki, ha kivágnak egy fát, ha látja, hogy a tisztán ragyogó eget füstfelhő borítja. Ha meg kinéz a téli, vagy a nyári tájra, még csak viccből se gondoljon a „beözönlők­re“, abban a biztos hiszemben fe­küdjön vagy keljen, hogy itt ma­gunkfajta emberek laknak, akik szeretik ezt a várost! Oltyán László riportja „BEÖZÖNLÖK" AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA A m­arosvásárhelyi „Augusztus 23“ Bútorgyár egyik munkacsarnoka A Timoveni-i üveggyár Munkaülés a községi néptanácsok elnökeivel és könyvelőivel A megyei néptanács végrehajtó bizottsága tegnap Marosvásárhelyen munkaülést tartott a községi népta­nácsok elnökeivel és könyvelőivel. Az ülésen tájékoztatták a községi néptanácsok elnökeit, könyvelőit a néptanácsok kibővült hatáskörének gyakorlásával kapcsolatos legsürgő­sebb tennivalókról, az idei költség­vetési előirányzatok ilyen értelem­ben történő összeállításáról s az ü­­lésszakok határozatai után a költ­ségvetés megvalósításával kapcsola­tos tennivalókról. Mint az előterjesztett tájékozta­tókból kitűnt, a községi pártbizott­sági titkárok és néptanácsi elnökök első országos konferenciáján elhang­zott javaslatok, határozatok szelle­mében, már­­ 1972. január elejétől több olyan kérdésre kiterjesztették a községi néptanácsok hatáskörét, amelyek addig különböző megyei szervekre tartoztak. A tegnapi gyű­lésen a néptanácsi elnökök és köny­velők számos hasznos gyakorlati útmutatást, tanácsot kaptak arra vo­natkozóan, hogy a megnövekedett hatáskörben, az új körülmények kö­zött, miként kell a szocialista tör­vényesség szellemében tevékenyked­niük. Elektronikus információs rendszer Az Építőanyagipari Miniszté­rium kérésére az Automatizálási Kutató és Tervező Intézet szakem­berei elektronikus információs rend­szert állítottak elő. Úgyszintén megterveztek Simplex és Semidu­­plex változatú adattovábbító felsze­relést, számos elektronikus vezérlő automatát más iparágak számára. Az intézet szakemberei az idén szintén termelő­i­ vállala­tok kérésére tökéletesítik a számítógépek haszná­latát, programozási rendszereket dol­goznak ki elektronikus számítógé­pekhez (távprogramozás, szerszám­gépek programvezérlése stb.), vala­mint szilíciumtranzisztoros kapcso­lórendszert és új szabályozási eljá­rást kívánnak kidolgozni. 7 kilométer vízlevezető árok Recében, a Grindenilor völgy­nek nevezett határrészben már az elmúlt év őszén hozzáláttak egy körülbelül 7 kilométeres víz­levezető árok ásásához. Eddig mintegy 1 700 méteren készült el az árok, és úgy tervezik, hogy májusra az egész munkálatot be­fejezzék. Ezzel mintegy 120 hek­tár területet mentenek meg a ta­vaszonként felgyülemlő vadvizek pusztításától. A makfalvi népta­nácstól kapott értesülés szerint Hármasközség határában, a Kü­­küllő mentén mintegy 300 méte­res szakaszon végeznek partvé­delmi munkát, ott, ahol a víz áradása a leggyakrabban veszé­lyezteti a mezőgazdasági termelő­szövetkezet veteményesét. Hulladék-felhasználásból Új csomagolási rendszert dolgoz­tak ki a marosvásárhelyi Augusztus 23 Bútorgyárban, azzal a céllal, hogy a csomagolóládák összeállításakor minél nagyobb mennyiségű farost­lemez-hulladékot használhassanak fel. A hulladék java részét eddig mázsánként 15 lejes áron értékesí­tették. Ésszerűbb felhasználásával a vállalat 240 000 lejjel csökkenti é­­vente a csomagolási költségeket. A 3. oldalon IFJÚSÁG Az 1000 méter hosszú pálya egy óra alatt 320 embert szállíthat fel az Oncenti csúcsra. A következő években több más turisztikai objektum épül a híres üdülőhelyen, több új szállót, téli sportbázist létesítenek. ELKÉSZÜLT AZ ELSŐ LIBEGŐ PALTINISEN 44 milliárd kilowattóra villamosenergia­termelés A Rovinari—Rogojelu-i hőerő­mű építői és szerelői jó eredmé­nyekkel kezdték az új eszten­dőt. Befejezték a második áram­­fejlesztő csoport géptermét, el­készítették a hűtőtorony alapza­tát és megkezdték a gőzkazán és a turbina közötti vezetékek sze­relését. A tervelőirányzatok értelmében a következő években a Rovinari— Rogojelu-i erőmű beszerelt telje­sítményét 1720 megawattra kell növelni. A Villamosenergia-ipari Mi­­­nisztérium tájékoztatása szerint 1972-ben az országos energetikai rendszer beszerelt teljesítménye 635 megawattal gyarapodik (hő­erőművekben 450, vízierőművek­ben 185 megawattal). Az új ka­pacitások üzembe helyezésével az ország villamosenergia-termelése az év végén eléri a 44 milliárd kilowattórát. (Agerpres) 45.000 fiatalt képeznek ki szakmunkássá Az idén több mint 45 000 fiatalt képeznek ki szakmunkássá rész­ben szakmai iskolákban, részben munkahelyi tanonckodásban. A fiatalok tekintélyes hányada új szakmákban nyer kiképzést: au­tomatizálási szerelő, elektronikus műszerész, repülőgépmotor-szerelő, ipari optikus, számítógép-kezelő stb., lesz belőle. A gépgyártás új szektorai (auto­matizálás, elektronika, finommű­szerészet stb.) sajátos munkaerő­igényei folytán a szakmai oktatást megfelelőképpen javítani, módosí­tani kellett. Ismerjük meg és tartsuk tiszteletben törvényeinket ! A gazdasági hatékonyság növelésére ösztönző törvény A Nagy Nemzetgyűlés közelmúlt­ban lezárult ülésszaka a gazdaság­­vezetés számára jelentős dokumen­tumot fogadott el: az árak és díjszabások rendszeréről szóló tör­vényt. A jóváhagyott törvény alapelv­ként szögezi le, hogy hazánkban az áraknak és díjszabásoknak tükröz­niük kell a társadalmi termelési költségeket, valamint az árak meg­állapításakor figyelembe kell ven­ni a termékek használati értékét. Ezen alapvető kritériumok leszöge­­zése kidomborítja a termelő és szolgáltatásokat végző egységek számára azt a tényt, hogy minden gazdasági tevékenységet jövedelme­­ző feltételek között kell megszer­vezni és folytatni. Éppen ezért a termékek és díjszabások megálla­pításának kiinduló tételét az ön­költség képezi, tehát számítási ala­pul minden esetben a termék elő­állításához szükséges anyag- és energia­költségeket, béreket és já­rulékokat, állóalapok leírási részét, az új technika bevezetésével járó kiadásokat, valamint a kamatokat és más pénzköltségeket kell venni. Az említett előkalkulált önkölt­ség megállapításánál tilos tartalé­kokat, selejtből, bírságokból és más nem gazdaságos kiadásokból eredő költségeket figyelembe venni. A fenti formában megállapított költ­ségek összege képezi a termék ön­költségét, amelyhez ha hozzáadjuk a gazdasági ágazatonként megálla­pított jövedelmi hányadot, megkap­juk a termék termelői árát. Nemzetgazdaságunk gyors ütemű fejlesztése érdekében, a szocialista egységek számára előállított terme­lőeszközöket rendszerint termelői áron értékesítik. Más termékek e­­setében a szocialista egységek kö­zött a termékek leszállítási áron kerülnek forgalomba, mely ár a termelői áron felül magába foglal­ja az áruforgalmi adót és az eset­leges állami költségvetésnek jutó más díjakat. Az említett két ár­kategórián kívül az ártörvény fog­lalkozik a kiskereskedelmi árak és a díjszabások fogalmának megha­tározásával. A kicsinybeni árakat a termékek lakosság részére történő értékesítésekor, illetve építési mun­kálatoknál alkalmazzák. Árrendszerünk törvénye — mely meghatározza az árak megállapítá­sában és alkalmazásában érvénye­sülő főbb szabályokat és kritériu­mokat —, leszögezi, hogy a nem­zetgazdaság számára legfontosabb termékek árait az Államtanács, il­letve a Minisztertanács állapítja meg, és ezek az árak egységesek az egész ország területén. Az egy­séges, stabil ár elsősorban a vásár­ló számára nagy előny, hiszen u­­gyanazt a terméket az ország bár­mely részében és az év bármelyik időszakában azonos áron kapja meg. Ugyanakkor ez a tény jelen­tős hatást gyakorol a termelőegy­ségekre is, őket a gazdasági haté­konyság növelésére ösztönzi. Mivel a termékek termelői ára állandó és egyenlő minden egység számára, azok a gyártók, akik alacsonyabb önköltségen állítanak elő egy ter­méket, nagyobb jövedelemre tesz­nek szert, mely jövedelemnek egy része az egység, a dolgozók közvet­len rendelkezésére áll. Az árak, díjszabások megállapí­tásában, azok alkalmazásában és ellenőrzésében jelentős feladat há­rul a megyei néptanácsokra. A he­lyi érdekeltségű gyártmányok és szolgáltatások árát a megyei nép­tanácsok állapítják meg, és ugyan­ez a szerv hivatott a zöldség, a gyümölcsárak megállapítására . Egyes kis sorozatban előállított ter­mékek vagy ritkán előforduló meg­rendelések esetében az ármegálla­pítás a termelő­ és a fogyasztó vál­lalat közös megegyezésével törté­nik, de ilyen esetekben is el kell készíteni a termékek előrekalkulált önköltségi árát. Mindezek az intéz­kedések megkönnyítik a gazdasági tevékenységet és lehetőséget terem­tenek arra, hogy a megállapított árak tökéletesebben tükrözzék a társadalmi termelési költségeket. Ösztönző hatást gyakorol a ter­melésre az a lehetőség, hogy egyes termékeknél felárat, ártöbbletet vagy más szerződéses előnyt lehet biztosítani a termelő számára, így az exportra kerülő termékeket, bár rendszerint termelői áron adják el a gyártó vállalatok, egy olyan ter­mék termelésének ösztönzése és exportjának növelése érdekében, a­­melyekhez különleges nemzetgazda­sági érdek fűződik, export prémiu­mokat lehet biztosítani. Hasonló módon a mezőgazdasági termelés mennyiségi növelésének és minősé­gi javításának érdekében, a szer­ződéses árakon túlmenően ártöbb­letet lehet fizetni és más szerző­déses előnyöket biztosítani. A monetáris stabilitás biztosítá­sa érdekében az árrendszerre vo­natkozó szabályok előírják az ár­­megállapítók számára azt a köte­lességet, hogy az újonnan beveze­tett termékek árszintje nem halad­hatja meg az illető termékcsoport­­ban jelenleg létező legmagasabb árak szintjét. Hasonlóan a fenti célt szolgálják azok a megszorítá­sok, amelyek szabályozzák az ár­módosítási lehetőségeket, valamint az ár- és díjszabási rendszer nor­máinak megszegésével kapcsolatos kihágások és bűncselekmények e­­setében történő felelősségrevonási rendelkezések. A törvény bűncselekménynek te­kinti áruk eladását és szolgáltatá­sok nyújtását a törvényes árak és díjszabások túllépésével, vagy a ter­­mékek meghamisítását, jobb minő­ségű termékeknek gyengébb minő­ségűvel való kicserélését. A kihá­gások közül csak az önköltség el­­túlzását, az árba a törvényesnél nagyobb összetevők belefoglalását említjük meg, mely cselekményt 500—2 000 lejig terjedő bírsággal büntetik. A most jóváhagyott árrendsze­rünk megszervezését szabályozó törvény szerves részét képezi és lényegesen hozzájárul a nemzet­­gazdaság tervszerű vezetésének és a gazdasági élet irányításának a megjavításához. KOVÁCS LAJOS közgazdász

Next