Vörös Zászló, 1972. június (24. évfolyam, 128-153. szám)
1972-06-23 / 147. szám
vas zászló Le a kalappal a fejkendősök előtt A jóslat bevált. Amióta kiálltam a fejkendősök mellett, több falusi férfiismerősöm sandán pillant rám. Mit képzelek, hogy meglett férfiembernek egy sokkal fiatalabb „parancsoljon“, aki esetleg még szoknyát is hord?! Aztán kifogyva az érvekből, erre hivatkoztak: úgyse fogadnának el vezetői tisztséget, nincs idejük rá. Valóban így lenne? Alacsony, napbarnította asszonyka halad a kukoricás mentén. Szemléli „birtokát“, amely tiszta, akár otthon az első szobája. — Épp hazafele indultam — szabadkozik — rég volt reggel öt óra. Azt tartom, a brigádos mindig legyen első a határban s akkor a tagsággal sincs baj. Brigádos, pedig ki hitte volna, gyakorlatot végző technikusnak véltük. — Brigádos, mégpedig a javából — nyilvánít véleményt a gazdaság főmérnöke —, több mint három éve, sőt alapszervezeti titkár s alelnök is egyben. És az se titkolnivaló, hogy jó elnök válnék belőle. A fiatalasszony szabadkozik. — Talán a nők nem képesek rá? — Á, dehogynem. Csak meg kell próbálni, így voltunk a brigádosi tisztséggel is. Csakhogy igen sok a gyűlés. Nincs kire hagyni a gyermeket. Amikor szóba hozzuk egyes férfiak véleményét a női vezetéssel kapcsolatban, jót nevet rajta. — Nem mondják őszintén. Igenis minden tiszteletet megadnak, annak ellenére, hogy nő vagyok. Pedig nem könnyű a vezető dolga a küküllőkirályfalvi gazdaságban. Alaposan meg kell fontolni minden teendőt, jól megszervezni a munkát, hogy mindenhova jusson abból a kevés munkaerőből, ami a faluban van. De a királyfalvi aszszonyok állják a sarat. S ez nemcsak Marra, Mariára vonatkozik, aki több éve tölti be a brigádosi tisztséget, hanem Marginean Anutára, akit az idén bíztak meg az egyes számú brigád vezetésével, s arra a más kilenc asszonyra, akik csoportfelelősök a királyfalvi brigádban. S hogy nehéz-e ez a munka? — Hát bizony nem könnyű. — Elvégzéséhez teljes családi harmóniára, a férjek odaadó segítségére van szükség — ismerik el mind a ketten. De ezzel nincs is nálunk probléma. S ugyanez a véleménye Szakács Irénkének, a mikefalvi mtsz mezei brigádosának is. — Ha a férj megértő, segítőkész, akkor nincs baj. Már annak, aki szereti a mezőgazdaságot. A sárguló kalász, a szépen zöldellő kukukoricatáblák kárpótolnak a sok fáradságért. Csak az a baj, sokszor este kell elmenni gyűlésbe a szomszéd faluba. De a férjem elkísér. A házi munkát is közösen végezzük, amikor van ideje rá, hisz amellett, hogy dolgozik, másodéves számtanszakos a főiskolán. A megbecsülésnek, megértésnek a férfiak részéről itt sem érzik hiányát. — Úgy érzem, respektálnak. Elődöm egy férfi volt, aki bizony szeretett a pohár fenekére nézni. Talán csak az anyagiakban érzi magát hátrányban a férfibrigádosokkal szemben. Annak ellenére, hogy technikusi végzettsége van, javadalmazása alacsonyabb, mint a sokkal kevesebb szakképzettséggel rendelkező férfikollégáié. S ez a panasz máshol is elhangzott. Felvetődhetik azonban a kérdés, hogy az eddig elsorolt esetekben a férfiak nem-e inkább a szakembert, a technikust (mind a háromnak ez a végzettsége) respektálják. Nos, kopogjunk csak be a meggyesfalvi termelőszövetkezetbe, ahol egy egyszerű falusi asszony, Sándor Emma a keresztúri részleg brigádosa. Munkája elismerésének jelével már a gazdaság székházában találkozunk. Fényképe a tisztelettáblán, munkájáról elismerően beszélnek a férfiak. A kérdésre, hogy asszonyoknak való-e ez a munka, határozottan felel. . .Egyáltalán nem érezzük magunkat alacsonyabbrendűeknek a férfiaknál. Sőt megvan az az előnyünk is, hogy nem állunk oda a pult mellé a bodegában. A férfiak is csak színből tiltakoznak a női vezetés ellen. A valóságban semmi kifogásuk ellene, csak talán szégyellik bevallani. Tíz évig voltam csoportfelelős s most brigádos, de soha egy férfi se tett olyan kijelentést, hogy neki egy fejkendős ne parancsoljon. Egyébként nem is az a fontos, hogy szoknyát vagy nadrágot hord az ember, hanem hogy legyen becsületes, szavaálló. — S a házimunka, a két „tisztség“ nem sok? — Ha a férj megértő, segítőkész, nem. Mi a házimunkát közösen végezzük. Fogjuk most egy kissé vallatóra a kérdőíveket, amelyek a közvéleményt tolmácsolják. A megkérdezettek legnagyobb része (egytőlegyig nő) képesnek tartja az aszszonyokat a vezetésre. Arra a kérdésre azonban, hogy miért kevés mégis a nő ebben a beosztásban, legtöbben az otthoni elfoglaltságukat hozzák fel indoknak. Egyesek a férfiak bizalmatlanságát, sőt, olyan is akad, aki úgy véli: „Az asszony nem járhat annyit gyűlésbe, féltékeny lesz a férje“. S akadnak még hasonló válaszok. Érdemes azonban valamire külön kitérni. Nem tudom, a megye melyik sarkában írta a kérdőívre egy aszszony, de fején találta a szöget. Arra a kérdésre, „Miért kevés a nő a vezető beosztásban“?, így válaszol: Nem figyeltek fel eléggé rájuk. S valóban, amint a fentiek is igazolják, semmi egyéb nem indokolja a nők távolmaradását a vezetői tisztségektől: képesek rá, élvezik a közösség bizalmát, csak bátrabban kell előléptetni őket. Mert amint az egyik asszony mondotta: nem az a lényeg, hogy fejkendőt hord-e vagy kalapot, hanem, hogy miként végzi munkáját. NAGY FERENC A mosógép veszélyes is lehet Áldásai mellett figyelmen kívül nem hagyható veszélyforrást is rejt magában a mosógép. A tudatlanság, avagy a könnyelműség nem egyszer okozott már balesetet. A mosógépet villamos motor működteti, mely áramütést okozhat. Ezt a veszélyt fokozza a mosásnál elkerülhetetlen víz jelenléte. Mit kell tennünk a balesetek megelőzéséért? Mindenekelőtt biztosítsuk a gép földhöz való kötését, a gépen lévő úgynevezett földvezeték segítségével. Az újabb tömbházakban a fali konnektorokat rendszerint földvezetékkel is ellátták. Ahol ez nincs, ott a mosógép földvezetékét a vízvezetékhez kötjük, jól hozzáerősítjük, nehogy munka közben leverjük onnan, s így veszélynek tegyük ki az életünket. A földvezetéket nem szabad gázcsőhöz, fűtőtesthez kötni! Ajánlatos gumitalpú cipőt használni, ami jó szigetelő lévén csökkenti az áramütés lehetőségét. A gép érintésével egyidőben a másik kezünkkel ne nyúljunk vízcsaphoz, fürdőkád-, fűtőtest-, vagy a gázcsőhöz, mert ezek jó elektromos kapcsolatot teremtenek a földdel, s fokozzák az áramütés veszélyét. Még egy-két tanács: Mosógéppel csak felnőtt, a fenti biztonsági szabályokat ismerő személy dolgozzon. Nem ajánlatos egyedül mosni, avagy egyedül tartózkodni a lakásban mosás közben, mert adott esetben nincs, aki az áramot megszakítsa és elsősegélyben részesítsen (mesterséges légzés). Hibás, vagy „gyanúsan“ működő gépet ne használjunk! A mosógép csak akkor teljesen árammentes, ha kihúzzuk a konnektorvillát. Ne terheljük túl a gépet, vigyázzunk arra, hogy mosás közben a víz ne folyjon be a villanymotorhoz. Veszély, baleset esetén a konnektorvilla kihúzásával azonnal kapcsoljuk ki az áramot. ZSIGMOND ISTVÁN NEM túl tágas, nem is nyomasztóan szűk a tirna- iveni Üveggyár pártbizottságának irodája. Az asztalon váza, benne rezeda, gerezdvirág. Nemrég szedhették a kertből. Friss gyepfűre tekintenek a szélesre tárt ablakok. Kint tikkasztó a hőség, bent kellemes hűvös van. Jártam itt télen, ciklámen piros lott akkor cserépben, s a sarokban barátságosan duruzsolt a cserépkályha. Beszélgettünk, akkor is kényes kérdésről, őszintén, gátlástalanul. Vajon sikerül-e most? Fiúfrizurás fiatal nő sebbel-lábbal csukja be maga mögött az ajtót. Gombolatlan kék köpeny alatt piros blúz, szoknya. Nem fedi a térdét. Csinos, akár egy kislány. Hány éves lehet? — Szaladt, miért? — kérdem. — Nem akartam várakoztatni... Szembeülünk az asztalnál. Fekete szemét kérdően emeli rám. — Félek, nem fog örülni a beszélgetésnek, ha így van, nyugodtan megmondhatja, nem folytatjuk. A válásuk érdekel — mondom. Árnyalatnyival pirosabb lesz az arca, de nem lepi meg a kérdés. — Beszélhetünk hát...? — Nyugodtan, túl vagyok rajta — mondja, nem kihívóan, nem is valamiféle önsajnálkozással. Visszakérdezi — Az okok érdeklik? — Csak annyiban, hogy egyesek szerint nem okvetetlenül kellett volna idevezetniök. Azt mondják, több volt a dac. __ Meglehet... bármit tudhatnak a kívülállók, a puszta tényeken kívül. — Mondták, hogy sokat foglalkozott ügyükkel az alapszervezet. — Valóban, és nagy türelemmel, a vállalat vezetősége és a kollegák is. Egy alkalommal, mikor Ballai elvtárs, a municípium pártbizottságának titkára itt járt a gyárban, több órán át beszélgetett velem. — Amint a tények mutatják, eredménytelenül... — Igen. Sokáig húzódott a válásunk, s ezalatt egy lakásban éltünk a férjemmel. Túlságosan ki voltunk idegileg ahhoz, mintsem hogy fenn kívántuk volna tartani továbbra is ezt az állapotot. Többször kértük a vállalat vezetőségét, oldja meg a lakásügyünket, mivelhogy mind a ketten itt dolgozunk a gyárban. Halogatta, s én úgy éreztem, az alapszervezet sem támogat ebben a kérdésben. — Így is volt! De miután a bíróság kimondta az ítéletet, nemsokára lakást kapott a férje. Most aztán minden rendben, igaz? — Részben. __ ? — Van egy kisfiúnk. — Tudom, és azt is, hogy önnek ítélte a törvény. — Ez rendben is volna, de nagyon szereti az édesapját, talán, nálamnál is jobban. Nem irigylem, higgye el, de amikor hazajön, mindig úgy tűnik, más, mint amikor elment szófogadatlanabb, többet nyelvel. Ha megfenyítem, ijesztget „elmegyek apához“. Ez az, ami nyugtalanít. Számoltam a nehézségekkel, de az ember nem láthat mindent előre. Válaszutak, kitérők Mindketten hallgatunk, aztán kezet szorítunk. R. A., volt B. A. kilép a pártbizottság irodájából, ki tudja hányadszor hagyja itt maga mögött a csendet. Pál András, az adminisztratív alkalmazottak alapszervezetének titkára a kapuig kísért. — Én még mindig bízom abban, hogy R. A.-ék újból összeházasodnak — mondta búcsúzóul. Gépkocsink motorja felbúgott, az Üveggyár árnyas, szép parkjával sokféle gondjával mögöttünk maradt. ★ GNAT Viorel, a megmunkáló műhely alapszervezetének titkára elnézést kér, hogy olajos kézzel szaladt be a műhelyből. Úgy döntünk, L. V.-t nem zavarjuk meg az éjszakai műszaki utáni pihenésében. Beszél ő róla — mondja —, szemtanúja volt annak a nagy változásnak, ami ebben az emberben végbement. (Nemcsak szemtanúja, hanem az alapszervezet tagságával és a műhely kollektívájával együtt, érdemrészese is. De ez utóbbit nem tőle, a pártbizottság titkárától tudom. — Hogy volt hát L. V.-vel, titkár elvtárs? — Hosszú éveken át dolgoztunk együtt. Szeretném, ha közölnék a teljes nevét, megérdemelné, de mert nem kértünk rá tőle engedélyt, használja csak a kezdőbetűket. Dolgoztunk és szemlélői voltunk, mint csúszik fennebb és fennebb. Ne gondoljon túl messzire, ivott csupán, de egyre többet, egyre ön- és családrombolóbban. Felesége, három gyermeke van. Kiesi a város, ismerjük egymás életét, s az övék pokollá kezdett válni. Pokollá, mert amit keresett, elitta, s a szakmában is visszamaradt. Beszéltünk vele nem egyszer, hiábavalóan. Ha nem állítjuk meg, végleg elbukik — ezt tudtuk. De, hogyan? Behívattuk ide, ahol most ülünk. „Te, gondolj a három gyermekedre“ — mondottam neki. Egy kicsi akkor is volt benne, talán azért is nyílt meg jobban, mint máskor. Elmondta, hogy sok minden bántja. Nem elég a kereset, igazságtalannak tartja, hogy évek óta alacsony kategóriában van, s akárhányszor jelentkezik vizsgára, nem engedik előbbre. Ebben igazság is volt, de nagyon sok szubjektivizmus is, mert hogyan juthatott volna előre, ha tanulás helyett állandóan ivott, s miként lett volna elég a fizetés, ha a borítékkal előbb a kocsmába ment, aztán haza a családhoz. Ezt nyíltan megmondtuk neki, s azt is, hogy ha így folytatja, még rosszabbra számíthat. Hivatkoztunk arra, hogy párttag, s ez sokfajta kötelezettséggel, többek között a családdal szembeni felelősségvállalással is jár. Fogadkozott, de tudtuk, ha nem segítjük, ígéreteit nem tudja tettekre váltani. Mellé kell állnunk. A pártalapszervezet bárója feladatul adta a műhelybeli párttagoknak, hogy foglalkozzanak vele szakmailag. Áttettük egy olya® esztergapadra, melyen finomabb munkákat kellett végeznie, figyelmesebben dolgoznia. Mikor aztán bebizonyította, hogy hálad és akar is haladni, ösztönöztük, jelentkezzen kategória vizsgára. Ami tíz éven át nem sikerült, sikerült most. Fennebb jutott. Aztán megkezdődött a gyár nagyarányú fejlesztése. Engedélyt kapott a vállalat vezetősége, hogy a sürgős munkálatoknál az alkalmazottakat még egy fél normával foglalkoztassa. Javaslta az alapszervezet, hogy az elsők között L. V.-t vegyék fel. Szóval, kimozdítottuk a tespedésből, mellette álltunk, s ő aránylag rövid idő alatt újból a kollektíva megbecsült tagjai közé emelkedett. Sajnálom, hogy nem ismerte meg... VERESS MARGIT ! Ha eleget akarok tenni legutóbbi ígéretemnek, akkor most azt kell megírnom, amit a notórius szerelmesekről tudni vélek.Kérem, ne tessék mosolyogni az óvatos fogalmazás miatt. A szerelemmel és a házassági bonyodalmakkal kapcsolatban az ember soha sem lehet egészen bizonyos a megállapításaiban). Első feladatom talán az lenne, hogy a notórius szerelmes mibenlétét valamilyen módon meghatározzam vagy legalább körülírjam. Nos, megpróbálom egy példával érzékeltetni a dolog lényegét. Eddigi megfigyeléseim szerint a notórius szerelmes leginkább az alkoholistához hasonlít. Mint ahogy ez utóbbi nem tudja elképzelni az életét alkohol nélkül, úgy az előbbi sem tud meglenni szerelem nélkül. De — tévedés ne essék — a két állapot között lényeges különbségek is vannak. Mert az alkoholizmust és általában az ittas állapotot nem soroljuk a vonzó, nemes és rokonszenves emberi tulajdonságok közé, ugyebár. A szerelmet viszont igen. Mi hát akkor a baj? Eddig még semmi. De lehet. Mert nem, újdonság, hogy minden cselekvés, indulat és érzelem eltorzul, káros következményekkel jár vagy nevetségessé válik, ha túlzásba visszük vagy túlhajszoljuk. Mindez vonatkozik a szerelemre is. Lássuk, hogyan történik ez a gyakorlatban. Az ifjú hölgy vagy férfiú fölfedezi magán a szerelem tüneteit, ami igen kellemes érzésekkel jár. Amennyiben pedig viszont szerelemről van szó, ezek az érzések egészen a házasságig „fokozódhatnak“. A házasság pediglen — mint ismeretes — családalapítás is ugyebár. Ez viszont olyan furcsa tulajdonságú dolog, mely a mámoros, lebegő érzelmeket előbb-utóbb a földre kényszeríti. Ilyenkor azután az amúgy is múló természetű szerelem nem egyszer gyors párolgásnak indul és — szerencsés esetekben — az összetartozás érzésének, a szeretetnek és a megszokásnak ad helyet. A notórius szerelmes azonban nem törődik bele egykönnyen a kellemes szerelmi szédület megszűnésébe. Miután megállapítja, hogy felesége (férje) már nem tudja újra előidézni benne a tovatűnt szédületét, haladéktalanul új szerelemadag beszerzéséhez lát. Ebbéli ügyködését azonban a higgadtabb természetű házastárs nem mindig fogadja kitörő lelkesedéssel, sőt — tessék elképzelni — még családi perpatvarok is származnak az efféléből. Mi több, válások is. Persze, nekem tudnom kellene azt, hogy a szerelem nem azonosítható mondjuk egy ébresztőórával, amit tetszés szerint időzíthetek és elzárhatok. Hát én ezt tudom. De azért az ember úgy gondolná, hogy az évek múlásával a fejlágy is lassan benövöget. — Igen, de ha valakit hajt a vére ...! — mondhatják erre az örök szerelem hívei. — Ugyan kérem! — mondom erre én. Nem állítom, hogy nincsenek valóban rosszul sikerült házasságok, csakhogy. .. De erről majd legközelebb. KOMZSIK ISTVÁN Tréfás prospektusok Az a sanda gyanúm, hogy egyes használati utasítások szövegezői vagy az intellektuális fejlődésben megrekedtnek vélik a vásárlót, vagy egyszerűen viccelődnek. Miből gondolom, hogy tréfacsinálókat is bevonnak a szerkesztésbe? Hát kérem szépen, a múltkorjában kezembe került egy új (nyílván női) harisnyanadrág zacskója. A felhúzásra vonatkozó illusztrált szövegből meghökkenve vettem tudomásul, hogy a harisnya sarka hátrafelé kell álljon. Erről jut eszembe, hogy a fürdőruhakészítők haladást tettek e tekintetben, hiszen pár évvel ezelőtt az új dresszre fércelt cédula még óva intett, hogy a szóban forgó ruhadarabot ne szárítsuk a napon. De térjek vissza napjaink humorára. Legnevesebb cipőgyáraink is arra kérnek, hogy tartósságának növelése végett, minél ritkábban viseljük a megvásárolt lábbelit. Ejnye, tépjük a hajunkat, a cipődobozba csempészett papírszeletkét olvasgatva, hogy mi erre nem jöttünk rá: három, fölváltva hordott cipő tovább tart egynél. Nem vitatom a lábbelik használatára vonatkozó másik jó tanácsot, vagyis, hogy ne mossuk a sáros cipőt vízzel. Utóvégre logikus, hogy a víz árt a cserzett bőrnek. Ezért legokosabb, lucskos időben mezítláb járni, tudniillik az emberi bőr regenerálódik. Az az érzésem, hogy a bútorgyártó és forgalmazó vállalatoknál kihalóban van a humorérzék. Okosan, szabatosan fogalmaznak ismertető füzeteikben, mindössze két dolog kerüli el a figyelmüket. Az egyik: a konyhaberendezésekhez is a fényezett bútorok sztereotip nyomtatványát mellékelik, mely csak arról beszél, hogy a lakkozott felületek allergiásak a vízre és a gőzre. Arról viszont hallgat a szöveg, hogy hol mosson, főzzön, mosogasson szegény háziasszony, ha az utókornak meg akarja menteni bútorát. Miért olyan nehéz a poliészter fényezésű meg a melaminos, nemesített fa- rost- és forgácslemezből készített bútorokról is írni a prospektusba egy mondatot? Rejtély. A másik édes figyelmesség, amit viszont töröltetnék a típusnyomtatványokból: felvilágosítanak, hogy az ajtók és fiókok záraiban nyitáskor, záráskor elkell fordítani a kulcsot. Micsoda ósdi zárak lehetnek azok! Az én íróasztalom fiókjának csak annyit mondok: szezárni és kiugrik magától. Azon is sokat gondolkoztam, hogy milyen műszereket szereljek a kerékpáromra, ugyanis a kezelési leírásban azt ajánlják, hogy 100 órai működés után szedjem szét a gépet és kenjem meg friss zsírral a csapágyait. De hol kapok olyan órát, amely csak akkor jár, amikor nyeregbe ülök? Mert ahhoz bizisten nincs türelmem, hogy percnyi pontossággal naplót vezessek a biciklizéseimről. Ráadásul azt is előírják, hogy milyen úton, milyen maximális sebességgel szabad hajtani. Tud valaki eladó kerékpár-sebességmérőt? Ugye, milyen viccesek a zernyestiek? A temesváriak nem kevésbé, amikor arra tanítanak, hogyporszívózáskor a jobb hatásfok elérése végett emeljük kissé a padló fölé a szőnyeget. Nem vitatom, az elmélet helyességét, de nehezen fogom fel, gyakorlatilag hogyan lehet félkézzel a porszívó csövét sétáltatni, a másik fél kézzel pedig mondjuk egy nagy, nehéz perzsa, vagy akár sura szőnyeget a közepe táján emelgetni. Talán erről is írhattak volna komolyan, vagy tréfásan a háztartási gép kísérőfüzetében. Vagy talán arra gondoltak, úgyis megvesszük a porszívóhoz a szőnyegporológépet? Ez már nem vicc kérem, lehet kapni, a Tecnometal üzletben. AJTAY LÁSZLÓ Évet zárt a nagyszülők iskolája Megható ünnepség színhelye volt a marosvásárhelyi 5-ös számú Líceum nemrég: a nagyszülők iskolája első évfolyama végzőseinek évzáróját tartották. Szokatlan esemény, és felemelő, akár a kezdeményezés, mely a municípium főbizottságáé, ami gyakorlatilag az 5-ös számú Líceum, valamint a 10-es és a 14-es óvodák körzetében lakó asszonyok, nőbizottsági tagok támogatásával és részt vállalásával valósult meg. Az ünnepség voltaképpen koronája volt az egyévi munkának, tanulásnak. S különösképpen ez utóbbinak, hiszen ezen volt a hangsúly; tanulni, tapasztalatokat szerezni abban a felelősségteljes és szép munkában, amit gyermeknevelés gyűjtőfogalommal jelölünk. A municípium nőbizottsága abból a valós tényből indult ki, amikor létrehozta az iskolát, hogy a nagyszülő ráhatása a család tagjaira, a gyermekekre — míg az apa, anya munkában van —, semmiképpen sem elhanyagolható tényező. A nagyszülő lényegesebben többet ment át a múltból — jót is, rosszat is —, mint a második generáció. Hogyan őrizze a jót és plántálja át az unokákba, miként szabaduljon az elmaradt nézetektől s tartson lépést az iskolával, a szülővel; hogyan válhat az egységes nevelés pozitív tényezőjévé a családban — ez volt a témája a nagyszülők iskolájának, melynek elsőéves hallgatói szorgalomból, tudásszomjból, pontosságból jelesre vizsgáztak. Szóljunk ezért elismeréssel azokról az őszbehajló, fehérhajú dolgos asszonyokról és nagyapákról, kik nemcsak arra vállalkoznak, hogy féltőn fogják unokáik kezét, de arra is, hogy beüljenek az iskola padjaiba, képezzék magukat, tanuljanak és tanítsanak. És ne feledkezzünk meg az oktatókról, kiki munkahelyük sokrétű feladatai mellett az iskola irányítását vállalták, különösképpen Kiss Gizella és Silvia Megieran tanítónőkről. Jó vakációt kívánunk a nagyszülőknek és erőgyűjtést a második év megnyitásához. A nagyszülők iskolája első évfolyamának végzősei A nők változáskora — DOCENS-DOKTOR LŐRINCZ ERNŐ ANDRÁS PROFESSZOR — Ezzel a kifejezéssel jelölik a magyar orvosi terminológiában a nők életében az 50. év körül törvényszerűen bekövetkező időszakot, amikor a termékenységi képesség, mely átlagosan 35 évre terjed, megszűnik. Oktató tevékenységünk folyamán párhuzamot szoktunk vonni a pubertás és a változás kora között, lévén mindkettő nagyon fontos időszak a nők életében. A pubertásban a nő megérik a termékenységre, a változás korában ez a képesség leépítődik. Sok analógia is van e két periódus között. Mindkettőben lényeges neuro-endokrin átállítódás történik a nők szervezetében, a szexuál hormonok erőteljesebb produkciója, illetve ezek lassú kialvása következtében. Mindkét, széles határok között ingadozó időszakban az átmeneti állapotot jellegzetes tünetek, zavarok kísérhetik. Ezeket a zavarokat a rugalmas ifjúkori szervezet lényegesen könnyebben egyenlíti ki, mint az őszbehajló, már-már fáradó, egyébként különböző mértékben megviselt, idősebb női szervezet. A nőgyógyásznak, ha a változás korában rövidség céljából használjuk a klimaktérium, klimax, menopauza szinonimákat, melyek a közhasználatban is meghonosodtak) jutott nő panaszaival felkeresi, mindig abból kell kiindulnia, hogy az élettaninak tekintendő klimatérium nem betegség, hanem átmeneti állapot. Van azonban másféle klimaktérium is, mely nem az 50. év táján jelentkezik, hanem sokkal hamarabb, spontán, avagy művi beavatkozás következményeként. Szerencsére ritkán, de ezek az esetek már kórképek, betegségek, s mint ilyenek külön elbírálást igényelnek. Ezek nem képezik most cikkünk anyagát. Élettani, átmeneti állapotról van szó a klimax esetében, s a nők — az idegi reakciós készség, az érrendszer labilitása, az anyagcserében bekövetkező állapotváltozás és sok egyéb körülménytől függően — különbözőképpen vészelik át. Sokszor bizony nehéz áron jutnak el az őszbehajlásig, ami új és szép feladatkört jelöl ki számukra, hiszen nem lebecsülendő hallani az unokák „nagymami“, „drága nagymami“ szavaló vagy éneklő kórusát. A nőgyógyász számára a teendők sorában első helyen említem, hogy a változás korában a nőkkel kiváltképpen figyelmeseknek kell lennünk, fel kell keltenünk a bizalmukat, s akkor könnyebben sikerül elhessegetnünk az őket gyakran kínzó rémlátomást, aggodalmat — persze, a ténymegállapításunktól függően. A nők ebben az időszakban kétféle tünetcsoporttal jönnek hozzánk. Az egyik csoportbeliek a neurovegetatív egyensúly megbillenése miatt kínzó hevülésekre, izzadásra, ingerlékenységre, rossz alvásra, testi elnehezedésre panaszkodnak. A másik csoportbeliek cikluszavaraik miatt keresik fel a szakorvost. Helyzetük gondos, türelmes áttekintése fél siker. A ciklus zavarait amiatt kell feltétlenül figyelemmel kísérni, mert a változás korában a méhdaganatok, — jó és rosszindulatúak egyaránt — gyakrabban jelentkeznek. A helyzet elbírálása az orvos dolga, s mivel az átmeneti idő hosszabb lejáratú, feladatunk meggyőzni a nőket, hogy félévenként járjanak ellenőrzésre akkor is, ha helyzetük különben nem indokolná az orvos felkérését. Apró jeleket alkalmasint nem méltatnak figyelemre, ami mögött baj húzódhat meg. A célszerű hormonkezelésnek ebben az életszakaszban az a feladata, hogy a nőket lehetőleg simán átsegítse az egyensúly-zavarokon. Túlzásba sohase essünk, és abba a hibába se, hogy talán éppen betegünk követelésére, nagy mennyiségű szexuálhormont adjunk, mivel esetlegesen magunk segítjük elő a baj kifejlődését, mikor aztán nincsen megállás a műtétig. Számítsuk bele terápiás tervünkbe a természetes gyógytényezőket is, mint a szubalpin klímájú helyek szénsavas fürdőit, melyekben hazánk annyira bővelkedik. Receptek CITROMSZÖRP. Finom reszelőn három nagy citrom héját lereszeljük. Egy tálba beleteszünk egy kiló kristálycukrot, leöntjük egy liter vízzel és belekeverünk 3 deka citromsót, majd hozzáadjuk a reszelt citrom héját. Teljesen tiszta fakanállal többször megkeverjük. 24 óra múlva sűrű vásznon átszűrjük, üvegekbe töltjük, ledugaszoljuk. Szódavízbe teszünk egy-két kanállal és úgy fogyasztjuk. Készíthetünk kisebb mennyiséget, az összetétel arányos adagolásával. MÁLNASZÖRP NYERSEN ÉLTÉVÉ. Egy kiló málnát összetörünk, majd 1 liter vízzel jól elkeverjük, így hagyjuk másnapig, majd vászonzacskóba téve átszűrjük. Minden liter léhez 1 kiló cukrot, 1 kávéskanál citromsót és egy csapott kiskanál szalicilt keverünk. 24 órán át még többször megkeverjük, majd üvegekbe töltjük, bedugaszolva hűvös helyen tároljuk. SZMUK IRÉN 3