Vörös Zászló, 1972. június (24. évfolyam, 128-153. szám)

1972-06-23 / 147. szám

v­as zászló Le a kalappal a fejkendősök előtt A jóslat bevált. Amióta kiálltam a fejkendősök mellett, több falusi férfiismerősöm sandán pillant rám. Mit képzelek, hogy meglett férfi­embernek egy sokkal fiatalabb „parancsoljon“, aki esetleg még szoknyát is hord?! Aztán kifogyva az érvekből, erre hivatkoztak: úgy­se fogadnának el vezetői tisztsé­get, nincs idejük rá. Valóban így lenne? Alacsony, napbarnította asszony­ka halad a kukoricás mentén. Szem­léli „birtokát“, amely tiszta, akár otthon az első szobája. — Épp hazafele indultam — sza­badkozik — rég volt reggel öt óra. Azt tartom, a brigádos mindig le­gyen első a határban s akkor a tagsággal sincs baj. Brigádos, pedig ki hitte volna, gyakorlatot végző technikusnak véltük. — Brigádos, mégpedig a javából — nyilvánít véleményt a gazdaság főmérnöke —, több mint három éve, sőt alapszervezeti titkár s al­­elnök is egyben. És az se titkolni­­való, hogy jó elnök válnék belőle. A fiatalasszony szabadkozik. — Talán a nők nem képesek rá? — Á, dehogynem. Csak meg kell próbálni, így voltunk a brigádosi tisztséggel is. Csakhogy igen sok a gyűlés. Nincs kire hagyni a gyer­meket. Amikor szóba hozzuk egyes fér­fiak véleményét a női vezetéssel kapcsolatban, jót nevet rajta. — Nem mondják őszintén. Igenis minden tiszteletet megadnak, annak ellenére, hogy nő vagyok. Pedig nem könnyű a vezető dol­ga a küküllőkirályfalvi gazdaság­ban. Alaposan meg kell fontolni minden teendőt, jól megszervezni a munkát, hogy mindenhova jusson abból a kevés munkaerőből, ami a faluban van. De a királyfalvi asz­­szonyok állják a sarat. S ez nem­csak Marr­a, Mariára vonatkozik, aki több éve tölti be a brigádosi tisztséget, hanem Marginean Anutá­­ra, akit az idén bíztak meg az egyes számú brigád vezetésével, s arra a más kilenc asszonyra, akik csoportfelelősök a királyfalvi bri­gádban. S hogy nehéz-e ez a munka? — Hát bizony nem könnyű. — Elvégzéséhez teljes családi harmó­niára, a férjek odaadó segítségére van szükség — ismerik el mind a ketten. De ezzel nincs is nálunk probléma. S ugyanez a véleménye Szakács Irénkének, a mikefalvi mtsz mezei brigádosának is. — Ha a férj megértő, segítőkész, akkor nincs baj. Már annak, aki szereti a mezőgazdaságot. A sár­guló kalász, a szépen zöldellő ku­­kukoricatáblák kárpótolnak a sok fáradságért. Csak az a baj, sokszor este kell elmenni gyűlésbe a szom­széd faluba. De a férjem elkísér. A házi munkát is közösen végez­zük, amikor van ideje rá, hisz amellett, hogy dolgozik, másodéves számtanszakos a főiskolán. A megbecsülésnek, megértésnek a férfiak részéről itt sem érzik hiányát. — Úgy érzem, respektálnak. Elő­döm egy férfi volt, aki bizony sze­retett a pohár fenekére nézni. Talán csak az anyagiakban érzi magát hátrányban a férfibrigádo­­sokkal szemben. Annak ellenére, hogy technikusi végzettsége van, javadalmazása alacsonyabb, mint a sokkal kevesebb szakképzettség­gel rendelkező férfikollégáié. S ez a panasz máshol is elhangzott. Felvetődhetik azonban a kérdés, hogy az eddig elsorolt esetekben a férfiak nem-e inkább a szak­embert, a technikust­ (mind a há­romnak ez a végzettsége) respektál­ják. Nos, kopogjunk csak be a meggyesfalvi termelőszövetkezetbe, ahol egy egyszerű falusi asszony, Sándor Emma a keresztúri részleg brigádosa. Munkája elismerésének jelével már a gazdaság székházá­ban találkozunk. Fényképe a tisz­telettáblán, munkájáról elismerően beszélnek a férfiak. A kérdésre, hogy asszonyoknak való-e ez a munka, határozottan felel. .­­ .Egyáltalán nem érezzük ma­gunkat alacsonyabbrendűeknek a férfiaknál. Sőt megvan az az elő­nyünk is, hogy nem állunk oda a pult mellé a bodegában. A férfiak is csak színből tiltakoznak a női vezetés ellen. A valóságban semmi kifogásuk ellene, csak talán szégyel­lik bevallani. Tíz évig voltam cso­portfelelős s most brigádos, de soha egy férfi se tett olyan kijelentést, hogy neki egy fejkendős ne pa­rancsoljon. Egyébként nem is az a fontos, hogy szoknyát vagy nadrá­got hord az ember, hanem hogy legyen becsületes, szavaálló. — S a házimunka, a két „tisztség“ nem sok? — Ha a férj megértő, segítőkész, nem. Mi a házi­munkát közösen végezzük. Fogjuk most egy kissé vallatóra a kérdőíveket, amelyek a közvéle­ményt tolmácsolják. A megkérde­zettek legnagyobb része (egytől­­egyig nő) képesnek tartja az asz­­szonyokat a vezetésre. Arra a kér­désre azonban, hogy miért kevés mégis a nő ebben a beosztásban, legtöbben az otthoni elfoglaltságu­kat hozzák fel indoknak. Egyesek a férfiak bizalmatlanságát, sőt, o­­lyan is akad, aki úgy véli: „Az asszony nem járhat annyit gyűlés­be, féltékeny lesz a férje“. S akad­nak még hasonló válaszok. Érde­mes azonban valamire külön kitér­ni. Nem tudom, a megye melyik sarkában írta a kérdőívre egy asz­­szony, de fején találta a szöget. Arra a kérdésre, „Miért kevés a nő a vezető beosztásban“?, így vá­laszol: Nem figyeltek fel eléggé rájuk. S valóban, amint a fentiek is igazolják, semmi egyéb nem indokolja a nők távolmaradását a vezetői tisztségektől: képesek rá, élvezik a közösség bizalmát, csak bátrabban kell előléptetni őket. Mert amint az egyik asszony mon­dotta: nem az a lényeg, hogy fej­­kendőt hord-e vagy kalapot, ha­nem, hogy miként végzi munkáját. NAGY FERENC A mosógép veszélyes is lehet Áldásai mellett figyelmen kívül nem hagyható veszélyforrást is rejt magában a mosógép. A tudatlan­ság, avagy a könnyelműség nem egyszer okozott már balesetet. A mosógépet villamos motor működ­teti, mely áramütést okozhat. Ezt a veszélyt fokozza a mosásnál el­kerülhetetlen víz jelenléte. Mit kell tennünk a balesetek megelőzéséért? Mindenekelőtt biz­tosítsuk a gép földhöz való kötését, a gépen lévő úgynevezett földveze­ték segítségével. Az újabb tömbhá­zakban a fali konnektorokat rend­szerint földvezetékkel is ellátták. Ahol ez nincs, ott a mosógép föld­vezetékét a vízvezetékhez kötjük, jól hozzáerősítjük, nehogy munka közben leverjük onnan, s így ve­szélynek tegyük ki az életünket. A földvezetéket nem szabad gázcső­höz, fűtőtesthez kötni! Ajánlatos gumitalpú cipőt használni, ami jó szigetelő lévén csökkenti az áram­ütés lehetőségét. A gép érintésével egyidőben a másik kezünkkel ne nyúljunk vízcsaphoz, fürdőkád-, fű­tőtest-, vagy a gázcsőhöz, mert ezek jó elektromos kapcsolatot teremte­nek a földdel, s fokozzák az áram­ütés veszélyét. Még egy-két tanács: Mosógéppel csak felnőtt, a fenti biztonsági sza­bályokat ismerő személy dolgozzon. Nem ajánlatos egyedül mosni, a­­vagy egyedül tartózkodni a lakás­ban mosás közben, mert adott eset­ben nincs, aki az áramot megsza­kítsa és elsősegélyben részesítsen (mesterséges légzés). Hibás, vagy „gyanúsan“ működő gépet ne hasz­náljunk! A mosógép csak akkor teljesen árammentes, ha kihúzzuk a konnektor­villát. Ne terheljük túl a gépet, vigyázzunk arra, hogy mo­sás közben a víz ne folyjon be a villanymotorhoz. Veszély, baleset esetén a konnektorvilla kihúzásá­val azonnal kapcsoljuk ki az ára­mot. ZSIGMOND ISTVÁN N­­­EM túl tágas, nem is nyomasztóan szűk a tirna- i­veni Üveggyár pártbizottságának irodája. Az asz­­­­talon váza, benne rezeda, gerezdvirág. Nemrég szedhették a kertből. Friss gyepfűre tekintenek a szélesre tárt ablakok. Kint tikkasztó a hőség, bent kelle­mes hűvös van. Jártam itt télen, ciklámen piros lott akkor cserépben, s a sarokban barátságosan duruzsolt a cserépkályha. Beszélgettünk, akkor is kényes kérdésről, őszintén, gátlástalanul. Vajon sikerül-e most? Fiúfrizurás fiatal nő sebbel-lábbal csukja be maga mögött az ajtót. Gombolatlan kék köpeny alatt piros blúz, szoknya. Nem fedi a térdét. Csinos, akár egy kislány. Hány éves lehet? —­ Szaladt, miért? — kérdem. — Nem akartam várakoztatni... Szembeülünk az asztalnál. Fekete szemét kérdően e­­meli rám. — Félek, nem fog örülni a beszélgetésnek, ha így van, nyugodtan megmondhatja, nem folytatjuk. A válásuk ér­dekel — mondom. Árnyalatnyival pirosabb lesz az arca, de nem lepi meg a kérdés. — Beszélhetünk hát...? — Nyugodtan, túl vagyok rajta — mondja, nem ki­hívóan, nem is valamiféle önsajnálkozással. Visszakérdezi — Az okok érdeklik? — Csak annyiban, hogy egyesek szerint nem okve­­tetlenül kellett volna idevezetniök. Azt mondják, több volt a dac. __ Meglehet... bár­mit tudhatnak a kívülállók, a puszta tényeken kívül. — Mondták, hogy sokat foglalkozott ügyükkel az a­lapszervezet. — Valóban, és nagy türelemmel, a vállalat vezetősége és a kollegák is. Egy alkalommal, mikor Ballai elvtárs, a municípium pártbizottságának titkára itt járt a gyárban, több órán át beszélgetett velem. — Amint a tények mutatják, eredménytelenül... — Igen. Sokáig húzódott a válásunk, s ezalatt egy la­kásban éltünk a férjemmel. Túlságosan ki voltunk idegi­leg ahhoz, mintsem hogy fenn kívántuk volna tartani to­vábbra is ezt az állapotot. Többször kértük a vállalat vezetőségét, oldja meg a lakásügyünket, mivelhogy mind a ketten itt dolgozunk a gyárban. Halogatta, s én úgy éreztem, az alapszervezet sem támogat ebben a kérdésben. — Így is volt! De miután a bíróság kimondta az íté­letet, nemsokára lakást kapott a férje. Most aztán minden rendben, igaz? — Részben. __ ? — Van egy kisfiúnk. — Tudom, és azt is, hogy önnek ítélte a törvény. — Ez rendben is volna, de nagyon szereti az édesap­ját, talán, nálamnál is jobban. Nem irigylem, higgye el, de amikor hazajön, mindig úgy tűnik, más, mint amikor elment­ szófogadatlanabb, többet nyelvel. Ha megfenyí­tem, ijesztget „elmegyek apához“. Ez az, ami nyugtala­nít. Számoltam a nehézségekkel, de az ember nem lát­hat mindent előre. Válaszutak, kitérők Mindketten hallgatunk, aztán kezet szorítunk. R. A., volt B. A. kilép a pártbizottság irodájából, ki tudja há­nyadszor hagyja itt maga mögött a csendet. Pál András, az adminisztratív alkalmazottak alapszer­­vezetének titkára a kapuig kísért. — Én még mindig bízom abban, hogy R. A.-ék újból összeházasodnak — mondta búcsúzóul. Gépkocsink motorja felbúgott, az Üveggyár ár­nyas, szép parkjával sokféle gondjával mögöttünk maradt. ★ GNAT Viorel, a megmunkáló műhely alapszerveze­tének titkára elnézést kér, hogy olajos kézzel sza­ladt be a műhelyből. Úgy döntünk, L. V.-t nem zavarjuk meg az éjszakai műszaki utáni pihenésé­ben. Beszél ő róla — mondja —, szemtanúja volt annak a nagy változásnak, ami ebben az emberben végbement. (Nemcsak szemtanúja, hanem az alapszervezet tagságával és a műhely kollektívájával együtt, érdemrészese is. De ez utóbbit nem tőle, a pártbizottság titkárától tudom­. — Hogy volt hát L. V.-vel, titkár elvtárs? — Hosszú éveken át dolgoztunk együtt. Szeretném, ha közölnék a teljes nevét, megérdemelné, de mert nem kér­tünk rá tőle engedélyt, használja csak a kezdőbetűket. Dol­goztunk és szemlélői voltunk, mint csúszik fennebb és fen­­nebb. Ne gondoljon túl messzire, ivott csupán, de egyre többet, egyre ön- és családrombolóbban. Felesége, három gyermeke van. Kiesi a város, ismerjük egymás életét, s az övék pokollá kezdett válni. Pokollá, mert amit keresett, elitta, s a szakmában is visszamaradt. Beszéltünk vele nem egyszer, hiábavalóan. Ha nem állítjuk meg, vég­leg elbukik — ezt tudtuk. De, hogyan? Behívattuk ide, ahol most ülünk. „Te, gondolj a három gyermekedre“ — mondottam neki. Egy kicsi akkor is volt benne, talán azért is nyílt meg jobban, mint máskor. Elmondta, hogy sok minden bántja. Nem elég a kereset, igazságtalannak tartja, hogy évek óta alacsony kategóriá­ban van, s akárhányszor jelentkezik vizsgára, nem enge­dik előbbre. Ebben igazság is volt, de nagyon sok szub­jektivizmus is, mert hogyan juthatott volna előre, ha tanu­lás helyett állandóan ivott, s miként lett volna elég a fi­zetés, ha a borítékkal előbb a kocsmába ment, aztán haza a családhoz. Ezt nyíltan megmondtuk neki, s azt is, hogy ha így folytatja, még rosszabbra számíthat. Hivatkoztunk ar­ra, hogy párttag, s ez sokfajta kötelezettséggel, többek kö­zött a családdal szembeni felelősségvállalással is jár. Fo­­gadkozott, de tudtuk, ha nem segítjük, ígéreteit nem tud­ja tettekre váltani. Mellé kell állnunk. A pártalapszerve­­­zet bárója feladatul adta a műhelybeli párttagoknak, hogy foglalkozzanak vele szakmailag. Áttettük egy olya® eszter­gapadra, melyen finomabb munkákat kellett végeznie, fi­gyelmesebben dolgoznia. Mikor aztán bebizonyította, hogy hálad és akar is haladni, ösztönöztük, jelentkezzen kate­gória vizsgára. Ami tíz éven át nem sikerült, sikerült most. Fennebb jutott. Aztán megkezdődött a gyár nagy­arányú fejlesztése. Engedélyt kapott a vállalat vezetősége, hogy a sürgős munkálatoknál az alkalmazottakat még egy fél normával foglalkoztassa. Javaslta az alapszervezet, hogy az elsők között L. V.-t vegyék fel. Szóval, kimozdí­tottuk a tespedésből, mellette álltunk, s ő aránylag rövid idő alatt újból a kollektíva megbecsült tagjai közé emel­kedett. Sajnálom, hogy nem ismerte meg... VERESS MARGIT ! Ha eleget akarok tenni legutóbbi ígére­temnek, akkor most azt kell megírnom, a­­mit a notórius szerel­mesekről tudni vélek.­­Kérem, ne tessék mo­solyogni az óvatos fo­galmazás miatt. A szerelemmel és a há­zassági bonyodalmak­kal kapcsolatban az ember soha sem lehet egészen bizonyos a megállapításaiban). Első feladatom ta­lán az lenne, hogy a notórius szerelmes mibenlétét valamilyen módon meghatároz­zam vagy legalább körülírjam. Nos, meg­próbálom egy példá­val érzékeltetni a do­log lényegét. Eddigi megfigyeléseim sze­rint a notórius sze­relmes leginkább az alkoholistához hason­lít. Mint ahogy ez u­­tóbbi nem tudja el­képzelni az életét al­kohol nélkül, úgy az előbbi sem tud meg­lenni szerelem nélkül. De — tévedés ne es­sék — a két állapot között lényeges kü­lönbségek is vannak. Mert az alkoholizmust és általában az ittas állapotot nem soroljuk a vonzó, nemes és rokonszenves emberi tulajdonságok közé, u­­gyebár. A szerelmet viszont igen. Mi hát akkor a baj? Eddig még semmi. De lehet. Mert nem, újdonság, hogy minden cse­lekvés, indulat és ér­zelem eltorzul, káros következményekkel jár vagy nevetségessé válik, ha túlzásba visszük vagy túlhaj­szoljuk. Mindez vo­natkozik a szerelem­re is. Lássuk, hogyan tör­ténik ez a gyakorlat­ban. Az ifjú hölgy vagy férfiú fölfedezi ma­gán a szerelem tüne­teit, ami igen kelle­mes érzésekkel jár. Amennyiben pedig viszont­ szer­elemről van szó, ezek az ér­zések egészen a há­zasságig „fokozódhat­nak“. A házasság pe­diglen — mint isme­retes — családalapítás is ugyebár. Ez viszont olyan furcsa tulajdon­ságú dolog, mely a mámoros, lebegő ér­zelmeket előbb-utóbb a földre kényszeríti. Ilyenkor azután az amúgy is múló termé­szetű szerelem nem egyszer gyors párol­gásnak indul és — szerencsés esetekben — az összetartozás érzésének, a szeretet­nek és a megszokás­nak ad helyet. A no­tórius szerelmes azon­ban nem törődik be­le egykönnyen a kel­lemes szerelmi szédü­let megszűnésébe. Mi­után megállapítja, hogy felesége (férje) már nem tudja újra előidézni benne a to­vatűnt szédületét, ha­ladéktalanul új sze­relem­adag beszerzé­séhez lát. Ebbéli ügy­ködését azonban a higgadtabb természe­tű házastárs nem mindig fogadja kitö­rő lelkesedéssel, sőt — tessék elképzelni — még családi perpat­varok is származnak az efféléből. Mi több, válások is. Persze, nekem tud­nom kellene azt, hogy a szerelem nem azo­nosítható mondjuk egy ébresztőórával, amit tetszés szerint időzíthetek és elzár­hatok. Hát én ezt tudom. De azért az ember úgy gondolná, hogy az évek múlásá­val a fejlágy is las­san benövöget. — I­­gen, de ha valakit hajt a vére ...! — mondhatják erre az örök szerelem hívei. — Ugyan kérem! — mondom erre én. Nem állítom, hogy nincse­nek valóban rosszul sikerült házasságok, csakhogy. .. De erről majd legközelebb. KOMZSIK ISTVÁN Tréfás prospektusok Az a sanda gyanúm, hogy e­­gyes használati utasítások szöve­gezői vagy az intellektuális fej­lődésben megrekedtnek vélik a vásárlót, vagy egyszerűen vicce­lődnek. Miből gondolom, hogy tréfacsinálókat is bevonnak a szerkesztésbe? Hát kérem szé­­pen, a múltkorjában kezembe került egy új (nyílván női) ha­risnyanadrág zacskója. A fel­húzásra vonatkozó illusztrált szövegből meghökkenve vettem tudomásul, hogy a harisnya sar­ka hátrafelé kell álljon. Erről jut eszembe, hogy a fürdőruha­készítők haladást tettek e te­kintetben, hiszen pár évvel eze­lőtt az új dresszre fércelt cédula még óva intett, hogy a szóban forgó ruhadarabot ne szárítsuk a napon. De térjek vissza napja­ink humorára. Legnevesebb cipőgyáraink is arra kérnek, hogy tartósságának növelése végett, minél ritkábban viseljük a megvásárolt lábbelit. Ejnye, tépjük a hajunkat, a ci­pődobozba csempészett papírsze­­letkét olvasgatva, hogy mi erre nem jöttünk rá: három, fölvált­va hordott cipő tovább tart egy­nél. Nem vitatom a lábbelik használatára vonatkozó másik jó tanácsot, vagyis, hogy ne mos­suk a sáros cipőt vízzel. Utó­végre logikus, hogy a víz árt a cserzett bőrnek. Ezért legoko­sabb, lucskos időben mezítláb járni, tudniillik az emberi bőr regenerálódik. Az az érzésem, hogy a bútor­gyártó és forgalmazó vállalatok­nál kihalóban van a humorér­zék. Okosan, szabatosan fogal­maznak ismertető füzeteikben, mindössze két dolog kerüli el a figyelmüket. Az egyik: a kony­haberendezésekhez is a fénye­zett bútorok sztereotip nyomtat­ványát mellékelik, mely csak arról beszél, hogy a lakkozott felületek allergiásak a vízre és a gőzre. Arról viszont hallgat a szöveg, hogy hol mosson, főzzön, mosogasson szegény háziasszony, ha az utókornak meg akarja menteni bútorát. Miért olyan nehéz a poliészter fényezésű meg a melaminos, nemesített fa-­ rost- és forgácslemezből készí­tett bútorokról is írni a pros­pektusba egy mondatot? Rejtély. A másik édes figyelmesség, a­­mit viszont töröltetnék a típus­nyomtatványokból: felvilágosí­tanak, hogy az ajtók és fiókok záraiban nyitáskor, záráskor el­kell fordítani a kulcsot. Micso­da ósdi zárak lehetnek azok! Az én íróasztalom fiókjának csak annyit mondok: szezárn­i és kiugrik magától. Azon is sokat gondolkoztam, hogy milyen mű­szereket szereljek a kerékpárom­ra, ugyanis a kezelési leírásban azt ajánlják, hogy 100 órai mű­ködés után szedjem szét a gé­pet és kenjem meg friss zsírral a csapágyait. De hol kapok o­­lyan órát, amely csak akkor jár, amikor nyeregbe ülök? Mert ahhoz bizisten nincs türelmem, hogy percnyi pontossággal nap­lót vezessek a biciklizéseimről. Ráadásul azt is előírják, hogy milyen úton, milyen maximális sebességgel szabad hajtani. Tud valaki eladó kerékpár-sebesség­mérőt? Ugye, milyen viccesek a zernyestiek? A temesváriak nem kevésbé, amikor arra tanítanak, hogy­­porszívózáskor a jobb hatásfok elérése végett emeljük kissé a padló fölé a szőnyeget. Nem vi­tatom, az elmélet helyességét, de nehezen fogom fel, gyakorla­tilag hogyan lehet félkézzel a porszívó csövét sétáltatni, a má­sik fél kézzel pedig mondjuk egy nagy, nehéz perzsa, vagy akár sura szőnyeget a közepe tá­ján emelgetni. Talán erről is írhattak volna komolyan, vagy tréfásan a háztartási gép kísérő­­füzetében. Vagy talán arra gon­doltak, úgyis megvesszük a­ por­szívóhoz a szőnyegporológépet? Ez már nem vicc kérem, lehet kapni, a Tecnometal üzletben. AJTAY LÁSZLÓ Évet zárt a nagyszülők iskolája Megható ünnepség színhelye volt a marosvásárhelyi 5-ös számú Lí­ceum nemrég: a nagyszülők iskolája első évfolyama végzőseinek évzá­róját tartották. Szokatlan esemény, és felemelő, akár a kezdeményezés, mely a municípium főbizottságáé, ami gyakorlatilag az 5-ös számú Lí­ceum, valamint a 10-es és a 14-es óvodák körzetében lakó asszonyok, nőbizottsági tagok támogatásával és részt vállalásával valósult meg. Az ünnepség voltaképpen koro­nája volt az egyévi munkának, ta­nulásnak. S különösképpen ez u­­tóbbinak, hiszen ezen volt a hang­súly; tanulni, tapasztalatokat sze­rezni abban a felelősségteljes és szép munkában, amit gyermeknevelés gyűjtőfogalommal jelölünk. A municípium nőbizottsága abból a valós tényből indult ki, amikor létrehozta az iskolát, hogy a nagy­szülő ráhatása a család tagjaira, a gyermekekre — míg az apa, anya munkában van —, semmiképpen sem elhanyagolható tényező. A nagy­szülő lényegesebben többet ment át a múltból — jót is, rosszat is —, mint a második generáció. Hogyan őrizze a jót és plántálja át az uno­kákba, miként szabaduljon az el­maradt nézetektől s tartson lé­pést az iskolával, a szülővel; ho­gyan válhat az egységes nevelés pozitív tényezőjévé a családban — ez volt a témája a nagyszülők is­kolájának, melynek elsőéves hallga­tói szorgalomból, tudásszomjból, pontosságból jelesre vizsgáztak. Szóljunk ezért elismeréssel azok­ról az őszbehajló, fehérhajú dolgos asszonyokról és nagyapákról, kik nemcsak arra vállalkoznak, hogy féltőn fogják unokáik kezét, de arra is, hogy beüljenek az iskola padjaiba, képezzék magukat, tanul­janak és tanítsanak. És ne feled­kezzünk meg az oktatókról, kiki munkahelyük sokrétű feladatai mel­lett az iskola irányítását vállalták, különösképpen Kiss Gizella és Sil­via Megieran tanítónőkről. Jó vakációt kívánunk a nagyszü­lőknek és erőgyűjtést a második év megnyitásához. A nagyszülők iskolája első évfolyamának végzősei A nők változás­kora — DOCENS-DOKTOR LŐRINCZ ERNŐ ANDRÁS PROFESSZOR — Ezzel a kifejezéssel jelölik a ma­gyar orvosi terminológiában a nők életében az 50. év körül törvény­szerűen bekövetkező időszakot, a­­mikor a termékenységi képesség, mely átlagosan 35 évre terjed, meg­­szűnik. Oktató tevékenységünk fo­lyamán párhuzamot szoktunk vonni a pubertás és a változás kora között, lévén mindkettő nagyon fontos idő­szak a nők életében. A pubertásban a nő megérik a termékenységre, a változás korában ez a képesség leé­­pítődik. Sok analógia is van e két periódus között. Mindkettőben lé­nyeges neuro-endokrin átállítódás történik a nők szervezetében, a sze­­xuál hormonok erőteljesebb produk­ciója, illetve ezek lassú kialvása kö­vetkeztében. Mindkét, széles határok között ingadozó időszakban az át­meneti állapotot jellegzetes tüne­tek, zavarok kísérhetik. Ezeket a zavarokat a rugalmas ifjúkori szer­vezet lényegesen könnyebben e­­gyenlíti ki, mint az őszbehajló, már-már fáradó, egyébként külön­böző mértékben megviselt, idősebb női szervezet. A nőgyógyásznak, ha a változás korába­n rövidség céljából használ­juk a klimaktérium, klimax, meno­­pauza szinonimákat, melyek a köz­­használatban is meghonosodtak) ju­tott nő panaszaival felkeresi, min­dig abból kell kiindulnia, hogy az élettaninak tekintendő klimatérium nem betegség, hanem átmeneti álla­pot. Van azonban másféle klimak­térium is, mely nem az 50. év táján jelentkezik, hanem sokkal hama­rabb,­­ spontán, avagy művi be­avatkozás következményeként. Sze­rencsére ritkán, de ezek az esetek már kórképek, betegségek, s mint ilyenek külön elbírálást igényelnek. Ezek nem képezik most cikkünk a­­nyagát. Élettani, átmeneti állapotról van szó a klimax esetében, s a nők — az idegi reakciós­ készség, az ér­rendszer labilitása, az anyagcseré­ben bekövetkező állapotváltozás és sok egyéb körülménytől függően — különbözőképpen vészelik át. Sokszor bizony nehéz áron jutnak el az őszbehajlásig, ami új és szép feladatkört jelöl ki számukra, hi­szen nem lebecsülendő hallani az unokák „nagymami“, „drága nagy­mami“ szavaló vagy éneklő kórusát. A nőgyógyász számára a teendők sorában első helyen említem, hogy a változás korában a nőkkel ki­váltképpen figyelmeseknek kell len­nünk, fel kell keltenünk a bizal­mukat, s akkor könnyebben sikerül elhessegetnünk az őket gyakran kínzó rémlátomást, aggodalmat — persze, a ténymegállapításunktól függően. A nők ebben az időszakban két­féle tünetcsoporttal jönnek hozzánk. Az egyik csoportbeliek a neurove­­getatív egyensúly megbillenése mi­att kínzó hevülésekre, izzadásra, in­gerlékenységre, rossz alvásra, testi elnehezedésre panaszkodnak. A má­sik csoportbeliek ciklus­zavaraik miatt keresik fel a szakorvost. Hely­zetük gondos, türelmes áttekintése fél siker. A ciklus zavarait amiatt kell feltétlenül figyelemmel kísér­ni, mert a változás korában a méhdaganatok, — jó és rosszindu­­latúak egyaránt — gyakrabban je­lentkeznek. A helyzet elbírálása az orvos dolga, s mivel az átmeneti idő hosszabb lejáratú, feladatunk meggyőzni a nőket, hogy féléven­ként járjanak ellenőrzésre akkor is, ha helyzetük különben nem indo­kolná az orvos felkérését. Apró je­leket alkalmasint nem méltatnak figyelemre, ami mögött baj húzód­hat meg. A célszerű hormonkezelésnek eb­ben az életszakaszban az a felada­ta, hogy a nőket lehetőleg simán átsegítse az egyensúly-zavarokon. Túlzásba sohase essünk, és abba a hibába se, hogy talán éppen bete­günk követelésére, nagy mennyiségű szexuálhormont adjunk, mivel eset­legesen magunk segítjük elő a baj kifejlődését, mikor aztán nincsen megállás a műtétig. Számítsuk bele terápiás tervünkbe a természetes gyógytényezőket is, mint a szubal­­pin klímájú helyek szénsavas für­dőit, melyekben hazánk annyira bővelkedik. Receptek CITROMSZÖRP. Finom reszelőn három nagy citrom héját lereszel­jük. Egy tálba beleteszünk egy kiló kristálycukrot, leöntjük egy liter vízzel és belekeverünk 3 deka cit­romsót, majd hozzáadjuk a reszelt citrom héját. Teljesen tiszta faka­nállal többször megkeverjük. 24 ó­­ra múlva sűrű vásznon átszűrjük, üvegekbe töltjük, ledugaszoljuk. Szódavízbe teszünk egy-két kanál­lal és úgy fogyasztjuk. Készíthetünk kisebb mennyiséget, az összetétel arányos adagolásával. MÁLNASZÖRP NYERSEN ÉLTÉ­VÉ. Egy kiló málnát összetörünk, majd 1 liter vízzel jól elkeverjük, így hagyjuk másnapig, majd vá­szonzacskóba téve átszűrjük. Min­den liter léhez 1 kiló cukrot, 1 ká­véskanál citromsót és egy csapott kiskanál szalicilt keverünk. 24 órán át még többször megkeverjük, majd üvegekbe töltjük, bedugaszolva hű­vös helyen tároljuk. SZMUK IRÉN 3

Next