Vörös Zászló, 1973. március (25. évfolyam, 49-75. szám)
1973-03-22 / 67. szám
Minden 1000 lej értékű árut jó lejjel kevesebb költséggel A termelési költségek, s azokon belül az anyagi természetű költségek állandó, rendszeres csökkentése pártunk gazdaságpolitikájának egyik sarkalatos kérdése. Ezen az úton lehet és kell előteremteni a hazánk nagyméretű beruházási programjának megvalósításához szükséges anyagi alapok jelentős hányadát. Maros megyében az évek folyamán jelentősen csökkent az ipari termelés önköltsége. Kedvező eredménnyel zárult jelen ötéves tervünk első esztendeje is: 1971-ben az ezer lej árutermelésre eső költségszint 9,10 lejjel csökkent. 1972-ben az eredmények közelről sem voltak ilyen kedvezőek: a termelés tényleges költségszínvonala jóval magasabb volt az előirányzatnál, ami odavezetett, hogy a megye ipara mintegy 127 millió lej értékű összeg megtakarításától esett el. Természetesen az elmúlt évben is számos vállalat maradéktalanul eleget tett említett kötelezettségének. A segesvári Üveg- és Fajanszipari Komplexum, a Könnyűipari Felszereléseket Gyártó Vállalat, a Metalotehnica, a Kesztyűgyár és mások számottevő mértékben csökkentették termelési költségeiket, s ez kedvezően hatott az egész gazdaságipénzügyi tevékenység alakulására. A megyei adatokat „lerontotta“ az a 11 egység, amely adós maradt termelési költségeinek csökkentésével. Ezek közé tartozik a megye két cukorgyára, a Húsipari Vállalat, a Tirnaveni Vegyipari Kombinát, ahol a túllépéseket sok millióban számoljuk. S mert hasonló jelenség volt tapasztalható országos szinten is, az RKP KB legutóbbi, plenáris ülésén pártunk főtitkára hangsúlyozta, hogy az összes munkaközösségek tekintsék fontos feladatuknak az 1971 és 1972-es évi lemaradás behozását, ötéves tervünk határidő előtti teljesítése vonatkozik a termelési költségek csökkentésére is; az 1973-ra előirányzott feladatok ennél fogva erősen mozgósító jellegűek. Az ezer lej árutermelésre eső költségszintnek ebben az évben legkevesebb közel 50 lejjel kell alacsonyabbnak lennie, mint az elmúlt esztendőben. Ez bizony jelentős erőfeszítést követel minden egyes munkaközösségtől. E helyen csupán két dologra szeretnénk röviden kitérni. Az egyik a gépek, felszerelések, berendezések magasabb fokú kihasználása. Hogyan segíthet ez a termelési költségek csökkentésében? Az alapeszközök hatékonyabb, termelékenyebb kihasználása nagyobb volumenű termeléshez vezet: ez azt jelenti, hogy a termelési költségek nagyobb mennyiségű termékre oszlanak el, következésképpen csökken az egységnyi önköltségi ár. A gépek, felszerelések, berendezések extenzív, illetve intenzív úton való nagyobb fokú kihasználására számos lehetőség kínálkozik megyénk iparában is. S a vállalatok nagy része élni is akar ezekkel a lehr-esésekkel. A Tirnaveni Vegyipari Kombinát például a IV-es számú karbidkemence kihasználási mutatóját az idén 99 százalék fölé szándékozik emelni, de javul a kihasználás foka az Augusztus 23 Bútorgyárban, az Electroműres Vállalatban, a Marosvásárhelyi Nitrogén-műtrágya Kombinátban és máshol. Jelentős tartalék mutatkozik az extenzív kihasználás terén. Tavaly a gépek-felszerelések időalapja megyei szinten a fő termelőrészlegeken alig érte el a 72 százalékot. Igen fontos gépek és felszerelések csupán egy-másfél műszakban üzemelnek, a váltásmutató nem haladja meg az 1,7-et. A kihasználási mutatónak az idén el kell érnie a 85 százalékot, s e téren különösen az Electromures vállalatnak, a Könnyűipari Felszereléseket Gyártó Vállalatnak és a segesvári Nicovalanak akad tennivalója. A másik tényező, amely nagymértékben „beleszól“ a termelési költségek alakulásába, az anyagfogyasztás. A Központi Bizottság legutóbbi plenáris ülése ismételten rámutatott arra, hogy az ipari termékek egy része túlságosan túlméretezett és anyagigényes, s ennél fogva túlságosan költséges. A feladat ebből következik: a tényleges anyagfogyasztást erőteljesen le kell szorítanunk s következetes takarékoskodást meghonosítanunk mindenhol. Maros megye vállalatai kötelezték magukat, hogy ebben az évben 500 tonna fémet, 150 köbméter faanyagot, 2 500 tonna egyezményes fűtőanyagot és 5,8 millió kilowattóra villamos energiát fognak megtakarítani. S míg egyfelől értékeltük ezt a vállalást, másfelől hangsúlyozzuk, hogy lehetőségeink ennél jóval nagyobbak. A termelési költségek idénre előirányzott csökkentése megköveteli, hogy mindenhol alaposan utánajárjanak a dolgoknak és feltárják azokat a tartalékokat, amelyeket az említett cél érdekében haszonnal lehet értékesíteni. Erre annál is inkább szükség van, mivel az 1973-as év első két hónapjának eredményei kedvezőtlenül alakultak: az ezer lej árutermelésre eső költségszintet az ipar egészében átlag 10 lejjel haladtuk túl. Ez a helyzet halaszthatatlan cselekvésre ösztönöz, céltudatos tevékenységgel oda kell hatni, hogy az idei előirányzatokat mindenütt maradéktalanul teljesítsék s az elmúlt évi lemaradást behozzák. Ez 1973 — ötéves tervünk döntő esztendejének — egyik alapvető feladata. VERESS GYULA közgazdász A PÉLDÁSAN tisztán tar... házban hellyel kínál Mari néni. Közben a szoba közepén hangoskodó, alig párnapos csibéket igyekszik sok szeretettel védett helyre kényszeríteni. Szavaival valósággal dédelgeti őket. Az ablak melletti lócán, szótlanul húzódik meg egy öregasszony, a 80 éves Porkoláb Sári néni. Köntörfalazás nélkül mondjuk a ház asszonyának, hogy Sári néni ügyében jöttünk. Mari néni reményteljesen néz a mellettem helyet foglaló néptanácsi elnökre: — Az biza jó lenne, ha ezt az öregasszonyt be lehetne tenni valahol egy menházba. — Miért akar tőle megszabadulni, hiszen a nagynénjek az ő házában laknak? Vállalták, hogy gondját viselik, s ezt nem is ingyen teszik. De még úgy is megtehetnék, hiszen rokon. Mari néni kifakad. — Mi megvettük a házat. Papír van róla. Gondozására kötelezettséget nem vállaltunk. Arról a házvásárról sokat lehetne beszélni, hiszen szinte csak jelképes volt, sok fondorlattal libonyolítva. De nem azért jöttünk mi Mari nénihez, hogy erről a vásárról beszéljünk. Azt akarjuk megtudni, hogy miért bánik olyan kegyetlenül a nagynénjével. Miért üti? A faluban már híre van. Enni sem ad úgy, hogy azzal a nagynénje megelégedhetne, viszont minden olyan munkát elvégeztet vele, amire képes még ez az öreg test. Hirtelen azt se tudja, mit válaszoljon, amikor szemébe mondjuk a valóságot. Aztán mentegetőzni próbál. — Muszáj! Mondják meg, mit csináljak? Annyit ossza a házunkat, hogy azt kibírni nem lehet. Észreveszi, hogy elszólta magát, s idegesen kifakad megint. — Az nem is igaz, hogy ütöm, éheztetem. — Az előbb elismerte. Azt mondta, hogy muszáj. De hiába is tagadná. Arra kérem Sári nénit, vegye le a fejkendőjét. Ős, haja között ott láthatók Mari néni kezének a nyomai. De megtalálhatók a karján is. Sári néni mintha érezné, hogy védelmére keltek. Felkel a lócáról s odamegy a konyhakredenchez. Vékony szelet kenyeret vesz kézbe s mutatja: — Itt a kenyér, amit kiadott délre. Erre Mari néni elővesz egy pléhtányért, s bizonygatni próbálja, annyi ételt szokott beletenni, hogy meg se eszi Sári néni. Ő viszont egyre ezt hajtogatja: „Igen, igen! Azt csak én tudom, hogy mikor s mennyit kapok“. Mintha Mari néni hangos szavaitól a csibék is megriadnának. Pedig nincs mitől tartaniok, jobb dolguk van ebben a házban, mint ennek a szerencsétlen öregasszonynak. A néptanács elnöke prbálja jobb belátásra bírni Mari nénit. Hivatkozik a törvényre, arra, hogy még az egyház is elítéli az ilyen kegyetlen cselekedeteket. Aligha van foganatja az elnök szavainak, mert Mari néni megint előáll az igénnyel. Rendezze el a néptanács, hogy Sári nénitől megszabaduljon. Bezzeg öt-hat évvel ezelőtt nem így gondolkodott. Akkor örvendett, hogy Sári néni házába beköltözhetett. De akkor még Sári néni sem gondolt arra, hogy kivel kerül egy fedél alá, s milyen sors vár rá. Mert bárhogy próbál tiltakozni a ház új gazdája, olyan sorsra juttatta ezt az öregasszonyt, hogy attól még az állatot is megkíméli a jó érzésű ember. — Ha nem beszélne annyi mindent össze-vissza, nem osztaná úgy a házunkat. Fogalmuk sincs, hogy mi mindent mond nekem is a szemembe, így mentegetőzik. Hiába is mondjuk, hogy egy ilyen idős, érelmeszedésben szenvedő asszony szavait nem kell figyelembe venni. Aztán a munkát se szabad neki olyan szigorúan kiosztani. A tavaly kora nyáron a hatóságok Sári nénit a répaföldön találták, kínos keservesen gyomlált a tűző napon. Persze, ezt sem hagyja szó nélkül. — Más öreg is dolgozik, megkeresi a magáét? Szinte nem jön, hogy higgyen az ember a fülének. Mert igaz az, hogy más is dolgozik, aki tud, aki egészséges. De Sári néni nem ezek közé tartozik. A párttitkár alaposan elővette Mari néni férjét. Olyan botrányos visszhangja volt az ügynek, hogy Mari néni férje szégyenében elbújdosott egy időre Bükkösről. Most is hiába szerettünk volna szóba állni vele. Ismét elbújdosott a faluból, szégyelli a falu lakóitól a történteket. ★ Nagy nehezen Mari néni megígéri, hogy emberségesebb lesz a 80 éves öregasszonyhoz. Távozóban azt latolgatjuk az elnökkel, vajon betartja-e az ígéretét. Jólesik hallani az elnöktől, hogy gondja lesz rá, utána néz, mennyire lehet-e bízni abban. Egy ember köszön ránk az utcán, megemeli bundasapkáját s azt kérdi: — Hát Marinál voltak az elvtárnak? Ugye, a férje nincs otthon? Szégyenében bújdosik, pedig tudják-e, hogy inkább a feleségének lenne miért elbújdosnia. Markó Béla riportja Elbújdosott egy ember XXV. ÉVFOLYAM 67 (6618) SZÁM 1973. MÁRCIUS 11, CSÜTÖRTÖK Ara 30 báni AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA Maroskecén Megkezdték a tavasziak vetését Tegnap, a maroskecei termelőszövetkezet határában munkába álltak a vetőgépek. Egy 5 hektáros parcellán a korai krumplit ültették, míg egy 30 hektáros parcellán a borsót vetőgépek indultak el. Közben a gépesítők egy része a cukorrépának készíti a magágyat. Jelenleg egy 45 hektáros területen tárcsáznak s a hét végén itt is munkába állítják a vetőgépeket. A kecelek a tél folyamán mintegy 300 hektárt szántottak meg és több tonna műtrágyát szórtak ki az őszi vetésekre. Gaafar Mohammed II lumeiri, Siudán Demokratikus Köztársaság elnöke látogatást tesz Románia Szocialista Köztársaságban Nicolae Ceau?escunak, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsa elnökének és Elena Ceau?escu elvtársnőnek a meghívására 1973. áprilisának elején Gaafar Mohammed El Numeiri, Szudán Demokratikus Köztársaság elnöke, feleségével együtt hivatalos látogatást tesz hazánkban. Szorgalmas munkával fogadták a tavaszt Derűs nappal búcsúzott a tél. Március 20-án napfényben fürdött a határ. De meg is mozdult a falu. A gépkezelők még éjszaka megkezdték a munkát. Forgatták a talajt. Néhol már a tárcsák-boronák is munkába álltak. A tagság a trágyát terítette, vagy műtrágyát szórt azokon a területeken, amelyek még nem bírják meg a gépet. Mérnököt, elnököt, brigádost nem igen találtunk az irodában ezen a napon. A nyárádtői határba egész bizottság vonult ki. Korpos Zoltán főmérnök, Nyárádi István mérnök, elnök-helyettes, Szakács Pál, a szövetkezetközi tanács elnöke, a Konzervgyár megbízottja azt jöttek eldönteni, hogy lehet-e már kezdeni a borsó vetését. De közben az őszi vetéseket, a cukorrépaföldeket is ellenőrizték. A szövetkezetközi tanács elnöke a búzát dicsérte: — Jól telelt át, több mint 500 növényt számoltunk össze haktáronként, mind szép, életképes. — Nem sajnáltuk a tápanyagot tőle — toldta meg a főmérnök. Ez a terület az ősszel 500 kiló szuperfoszfátot, most pedig 300 kiló ammóniumnitrátot kapott. A gazdaságban egyébként az egész búza- és árpaterület póttrágyázásával végeztek, kivéve azt a 21 hektáros területet, amelyet nem lehet megközelíteni. De tápanyagban gazdag talajt biztosítanak a cukorrépának is, a 100 hektárból 65 kapott istállótrágyát. S ez a munka tovább folyik. Közvetlen a műút mellett egy 30 hektáros területet készítenek elő a vetésre. — S mikor kerül sor rá? — A borsó egy részét még a héten földbe tesszük, utána, ha az idő engedi, jön a cukorrépa. A domboldalon azonban még az ekék birkóznak a földdel. — Nagyon sok maradt az őszről — így a főmérnök —, de pár nap alatt végzünk. — Holnap Csergődről is áthozzuk a traktorokat — szólt közbe Szakács Pál. — Ott még nem tudnak dolgozni. Csúszósak a hegyoldalak. A szövetkezetközi tanács tehát nem ül tétlenül. Erőátcsoportosítással, jobb szervezéssel próbál segíteni, hisz ez a feladata. Nyáradtőn, ha az idő engedi, indulhatnak a vetőgépek. A szántást maholnap befejezik, nem lesz probléma tehát a talaj előkészítés. A vetőmag is mind jól előkészítve várja, hogy földbe kerüljön. Bücsön a déli órákban a traktorok egy része bent pihent a brigádszálláson, a főmérnök mégis a gépkezelőket dicsérte. — Emberfeletti munkát végeztek ezen a tavaszon. _ !? — Napközben nem nagyon tudtunk szántani. A műszak számukra este tíz óra után kezdődött s tartott, amíg másnap délelőtt felolvadt a föld. Ezzel a módszerrel a télen és kora tavasszal több mint 300 hektár földet szántottak meg. Még két-három nap, s az egésszel végzünk. Bücsön 230 hektár cukorrépát, 75 hektár borsót, 10 hektár zabot, 15 hektár bükkönyt és 205 hektár pillangóst (védőnövény alá) kell sürgősen a földbe tenni. A főmérnök, az elnök mégis bizakodó. A verőfényesebb oldalakban már tárcsázzuk a földet a zabnak. Aztán, ha a szántással végzünk, az összes traktorokat a talajelőkészítéshez, vetéshez összpontosítjuk. Nem lesz tehát probléma, csak az idő engedjen dolgozni. A vetőmag nagy része biztosított. A répamag azonban még kérdőjeles, a gyár nem küldte ki, pedig bármelyik pillanatban szükség lehet rá. A rácsi határban is elég jól fejlődnek az őszi vetések. Az őszi rossz munkaviszonyok, a kedvezőtlen tél ellenére a gazdaság vezetői jó termésre számítanak. — Mi megtettünk minden tőlünk telhetőt — mondják —, 450 hektár búza, 50 hektár árpa és 20 hektár takarmányrozs kapott tápanyagpótlást a kora tavasszal. Ennyi műtrágyát egy évben sem használtunk fel. Január eleje óta több mint 220 tonnát szórtunk ki a földekre. Természetesen ebből jutott a cukorrépaföldekre is, amelyekből 90 hektár istállótrágyát is kapott. Megalapozott tehát a rácsiek véleménye, hogy mindent megtettek a bőséges termés érdekében. Eddig igen, a neheze azonban ezután jön. Több száz hektáron kell rövid idő alatt földbe tenni a magot. De a gépkezelőkre, amint többször bebizonyították, mindig lehet számítani. Csak az idő engedje, dolgoznak ők éjjel-nappal. S reméljük, már a tavasz is jogaiba lép. A tél derűs nappal búcsúzott s az új évszak se folytatja másképp. NAGY F. Pogocean Vasile a zab vetését készíti elő a rácsi határban A 3. oldalon A Szocialista Egységfront Országos Tanácsának küldöttsége Nicolae Veres elvtárs vezetésével Kubába utazott Szerda reggel Havannába utazott a Szocialista Egységfront Országos Tanácsának küldöttsége élén Nicolae Veressel, a Tanács tagjával, a Szocialista Egységfront Maros megyei Tanácsának elnökével, hogy a Kubai Forradalomvédelmi Bizottságok meghívására tapasztalatcsere-látogatást tegyen ebben az országban. A lakásépítés fejlesztéséről és a lakásállomány kezeléséről szóló törvénytervezetek vitája Mint ismeretes, az RKP Központi Bizottságának február 28. — március 2.-a közt megtartott plenáris ülése számos nagy jelentőségű törvénytervezetet vitatott meg, s ezeket nyilvános vitára bocsátotta. A lakásépítés fejlesztéséről és a lakásállomány kezeléséről szóló törvénytervezetek is nagy visszhangra találtak a dolgozók körében. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy a municípiumi és a megyei néptanácshoz számos javaslat érkezett. A szerkesztőséghez beérkezett egyik ilyen javaslatot közöljük, valamint a néptanácshoz eljuttatott javaslatok főbb szempontjait. A méltányosság szellemében jelen pillanatban az állami vállalatok több mint 100 000 állami tulajdont képező házat adminisztrálnak, amelyekben több mint egymillió bérlő lakik. Ezekhez a számokhoz viszonyítva természetes, hogy az 1968-ban közzétett 9 és 10-es számú törvények alkalmazása során nehézségek merültek fel s így szükségessé vált, hogy ezeket a törvényeket olyanokkal helyettesítsék, amelyek kitérnek minden olyan problémára, amely az államot, a magántulajdonost és a bérlőt érdekli s jogi helyzetüket szabályozza. A gyakorlatból tudjuk, hogy az állami kölcsön folyósításánál és visszafizetésénél nehézségek merültek fel, mert nagyon sok feltételt szabtak. Különbözően értelmezték a lakások kényelmével kapcsolatos problémákat s következésképpen megengedték, hogy egyes családok nagyobb és kényelmesebb lakást építsenek, mint amekkorára szükségük volt s a fölösleggel üzérkedtek. Házépítésre az előleget készpénzben kellett kifizetni, amit a tervezet is előír, de elsőbbsége volt annak, aki egészben kifizette a lakás árát, s ezzel háttérbe szorultak azok a személyek, akik kevesebb jövedelemmel rendelkeztek. A lakásvásárlásnál csak az előleg- és a készpénz-fizetést vették alapul, anélkül, hogy figyelembe vették volna a kérelmező lakhatási és családi körülményeit, valamint a társadalomért kifejtett tevékenységét. Azonkívül, nagyon sok nagy jövedelmű személy foglal el mint bérlő az állami lakásalapból lakást, s ahelyett, hogy személyi tulajdonú lakást épített volna, személygépkocsit vásárolt, s az ilyen személyek által elfoglalt lakást nem lehetett arra rászoruló személyeknek, családoknak kiadni. Az állami lakásalapot képező lakások kiutalásánál nem vették alapul a kérelmező család anyagi jövedelmét, s emiatt nagyon sok kisebb jövedelemmel rendelkező család nem részesülhetett lakásban az állami lakásalapból. A két törvénytervezet felszámolja ezeket a hiányosságokat és szabályoz minden olyan problémát, mely eddig elkerülte a törvényhozó figyelmét, vagy azt csak részben szabályozta. Véleményem szerint a két törvénytervezet magában foglal minden olyan problémát, mely a lakásépítés fejlesztésével és a lakásállomány kezelésével kapcsolatban a gyakorlatban felmerült, s gondolom, hogy a javaslatok alapján a törvényhozó szerv még tökéletesebbé teszi a két tervezetet s azok a dolgozó nép lakhatási kényelmét fogják biztosítani. Mint jogász és honpolgár, a két tervezet tökéletesítéséért a következőket javasolom: 1. A lakásépítés fejlesztéséről szóló tervezet előírja, hogy az állami lakásalapból nem részesülhetnek és személyi tulajdonú lakást kell építsenek vagy vásároljanak azok a lakások, akiknek — családtagokra számítva — legalább havi 900 lej jövedelmük van. Véleményem szerint a családtagonkénti havi 900 lejből nem lehet annyit megtakarítani, hogy a fölöslegből még lakást is lehessen építeni, vásárolni vagy az állami kölcsönt visszafizetni. Ezért javasolom, hogy a lakásvásárlási kötelezettség megállapításánál ne 900 lej, hanem annál magasabb családtagonkénti jövedelmet vegyenek alapul. 2. Véleményem szerint a vásárlásnál nem minden esetben lehet elsőbbségi jogot biztosítani a lakásban lakó bérlőnek, mert vannak olyan lakások, amelyek egy lakosztályt képeznek, de az az állam és egy vagy több magánszemély tulajdonát képezi. Ez esetben, ha a lakását bérlő lakja, az állami lakás- rész megvásárlási jogát a társtulajdonos magánszemélynek kell biztosítani, ha annak nincs más személyi tulajdont képező lakása. Ezért javasolom, hogy ezt a kitételt foglalják be a 38-as szakaszba. 3. A lakásállomány kezeléséről szóló tervezet 27-ik szakaszában a jelenleg érvényben lévő 10/1968-as Törvényben előírt lakbérek vannak feltüntetve, ami véleményem szerint nem helyes, mert ha az 1600 lejig terjedő jövedelemnél négy kategóriájú lakbért lehet számítani, akkor az 1600 lejen felüli jövedelmeknél is progresszív módon nagyobb lakbért kellene fizetni, mert nem méltányos az, hogy akinek 1700 lej havi jövedelme van, annyi lakbért fizessen, mint akinek 3000 vagy 5000 lej jövedelme van. Ezért javasolom, hogy az 1600 lejen felüli jövedelmeknél még a következő kategóriákat tüntessék fel, a megfelelő lakbérrel együtt: — 1601—2600 lejig — 2601—3600 lejig — 3601—4500 lejig — 4500 lejen felül BENEDEK GYULA ügyész (Folytatás a 2. oldalon) Szabályozások a műépítészeti oktatással kapcsolatban A Nevelés- és Oktatásügyi Minisztérium újabb szabályozásokat bocsátott ki a műépítészeti oktatással kapcsolatban. A Bukarestben, Kolozsváron, Iasi-ban és Temesváron működő alműépítész-tagozatok harmadik évének végzettjei, a diploma megszerzése után, a műépítész cím megszerzése céljából beiratkozhatnak a fővárosi Ion Mincu Műépítészeti Intézet negyedik évére a tanulmányok során szerzett médiák sorrendjében. Az idén a betöltendő helyek száma az alműépítészek számának 40 százaléka és egyenlően oszlik meg a négy említett egyetemi központ között.