Vörös Zászló, 1973. március (25. évfolyam, 49-75. szám)

1973-03-22 / 67. szám

Minden 1000 lej értékű árut jó lejjel kevesebb költséggel A termelési költségek, s azokon belül az anyagi természetű költsé­gek állandó, rendszeres csökkentése pártunk gazdaságpolitikájának e­­gyik sarkalatos kérdése. Ezen az úton lehet és kell előteremteni a hazánk nagyméretű beruházási prog­ramjának megvalósításához szüksé­ges anyagi alapok jelentős hánya­dát. Maros megyében az évek folya­mán jelentősen csökkent az ipari termelés önköltsége. Kedvező ered­ménnyel zárult jelen ötéves tervünk első esztendeje is: 1971-ben az ezer lej árutermelésre eső költségszint 9,10 lejjel csökkent. 1972-ben az eredmények közelről sem voltak ilyen kedvezőek: a termelés tényle­ges költségszínvonala jóval maga­sabb volt az előirányzatnál, ami odavezetett, hogy a megye ipara mintegy 127 millió lej értékű összeg megtakarításától esett el. Természetesen az elmúlt évben is számos vállalat maradéktalanul ele­get tett említett kötelezettségének. A segesvári Üveg- és Fajanszipari Komplexum, a Könnyűipari Felsze­reléseket Gyártó Vállalat, a Meta­­lotehnica, a Kesztyűgyár és mások számottevő mértékben csökkentet­ték termelési költségeiket, s ez ked­vezően hatott az egész gazdasági­pénzügyi tevékenység alakulására. A megyei adatokat „lerontotta“ az a 11 egység, amely adós maradt termelési költségeinek csökkentésé­vel. Ezek közé tartozik a megye két cukorgyára, a Húsipari Vállalat, a Tirnaveni Vegyipari Kombinát, ahol a túllépéseket sok millióban számoljuk. S mert hasonló jelenség volt tapasztalható országos szinten is, az RKP KB legutóbbi, plenáris ülésén pártunk főtitkára hangsú­lyozta, hogy az összes munkaközös­­ségek tekintsék fontos feladatuknak az 1971 és 1972-es évi lemaradás behozását, ötéves tervünk határidő előtti tel­jesítése vonatkozik a termelési költ­ségek csökkentésére is; az 1973-ra előirányzott feladatok ennél fogva erősen mozgósító jellegűek. Az ezer lej árutermelésre eső költségszintnek ebben az évben legkevesebb közel 50 lejjel kell alacsonyabbnak len­nie, mint az elmúlt esztendőben. Ez bizony jelentős erőfeszítést követel minden egyes munkaközösségtől. E helyen csupán két dologra szeret­nénk röviden kitérni. Az egyik a gépek, felszerelések, berendezések magasabb fokú kihasználása.­ Ho­gyan segíthet ez a termelési költ­ségek csökkentésében? Az alapesz­közök hatékonyabb, termelékenyebb kihasználása nagyobb volumenű termeléshez vezet: ez azt jelenti, hogy a termelési költségek nagyobb mennyiségű termékre oszlanak el, következésképpen csökken az egy­ségnyi önköltségi ár. A gépek, felszerelések, berendezé­sek extenzív, illetve intenzív úton való nagyobb fokú kihasználására számos lehetőség kínálkozik me­gyénk iparában is. S a vállalatok nagy része élni is akar ezekkel a lehr-­esésekkel. A Tirnaveni Vegy­ipari Kombinát például a IV-es számú karbidkemence kihasználási mutatóját az idén 99 százalék fölé szándékozik emelni, de javul a ki­használás foka az Augusztus 23 Bútorgyárban, az Electroműres Vállalatban, a Marosvásárhelyi Nit­rogén-műtrágya Kombinátban és máshol. Jelentős tartalék mutatko­zik az extenzív kihasználás terén. Tavaly a gépek-felszerelések idő­alapja megyei szinten a fő terme­lőrészlegeken alig érte el a 72 szá­zalékot. Igen fontos gépek és fel­szerelések csupán egy-másfél mű­szakban üzemelnek, a váltásmutató nem haladja meg az 1,7-et. A ki­használási mutatónak az idén el kell érnie a 85 százalékot, s e téren különösen az Electromures vállalat­nak, a Könnyűipari Felszereléseket Gyártó Vállalatnak és a segesvári Nicovalanak akad tennivalója. A másik tényező, amely nagymér­tékben „beleszól“ a termelési költ­ségek alakulásába, az anyagfogyasz­tás. A Központi Bizottság legutóbbi plenáris ülése ismételten rámutatott arra, hogy az ipari termékek egy része túlságosan túlméretezett és anyagigényes, s ennél fogva túl­ságosan költséges. A­ feladat ebből következik: a tényleges anyag­fogyasztást erőteljesen le kell szo­rítanunk s következetes takarékos­kodást meghonosítanunk mindenhol. Maros megye vállalatai kötelezték magukat, hogy ebben az évben 500 tonna fémet, 150 köbméter faanya­got, 2 500 tonna egyezményes fűtő­anyagot és 5,8 millió kilowattóra villamos energiát fognak megtaka­rítani. S míg egyfelől értékeltük ezt a vállalást, másfelől hangsúlyozzuk, hogy lehetőségeink ennél jóval na­gyobbak. A termelési költségek idénre előirányzott csökkentése meg­követeli, hogy mindenhol alaposan utánajárjanak a dolgoknak és fel­tárják azokat a tartalékokat, ame­lyeket az említett cél­ érdekében haszonnal lehet értékesíteni. Erre annál is inkább szükség van, mivel az 1973-as év első két hónapjának eredményei kedvezőtlenül alakultak: az ezer lej árutermelésre eső költ­ségszintet az ipar egészében átlag 10 lejjel haladtuk túl. Ez a helyzet halaszthatatlan cselekvésre ösztö­nöz, céltudatos tevékenységgel oda kell hatni, hogy az idei előirány­zatokat mindenütt maradéktalanul teljesítsék s az elmúlt évi lemara­dást behozzák. Ez 1973 — ötéves tervünk döntő esztendejének — e­­gyik alapvető feladata. VERESS GYULA közgazdász A PÉLDÁSAN tisztán tar...­­ házban hellyel kínál Mari néni. Közben a szoba köze­pén hangoskodó, alig párnapos csi­béket igyekszik sok szeretettel vé­dett helyre kényszeríteni. Szavaival valósággal dédelgeti őket. Az ab­lak melletti lócán, szótlanul húzó­dik meg egy öregasszony, a 80 é­­ves Porkoláb Sári néni. Köntörfalazás nélkül mondjuk a ház asszonyának, hogy Sári néni ügyében jöttünk. Mari néni reményteljesen néz a mellettem helyet foglaló néptaná­csi elnökre: — Az biza jó lenne, ha ezt az öregasszonyt be lehetne tenni va­lahol egy menházba. — Miért akar tőle megszabadulni, hiszen a nagynénje­k az ő házában laknak? Vállalták, hogy gondját vi­selik, s ezt nem is ingyen teszik. De még úgy is megtehetnék, hiszen rokon. Mari néni kifakad. — Mi megvettük a házat. Papír van róla. Gondozására kötelezettsé­get nem vállaltunk. Arról a házvásárról sokat lehetne beszélni, hiszen szinte csak jelké­pes volt, sok fondorlattal l­ibonyo­­lítva. De nem azért jöttünk mi Ma­ri nénihez, hogy erről a vásárról beszéljünk. Azt akarjuk megtudni, hogy miért bánik olyan kegyetle­nül a nagynénjével. Miért üti? A faluban már híre van. Enni sem ad úgy, hogy azzal a nagynénje megelégedhetne, viszont minden o­­lyan munkát elvégeztet vele, ami­re képes még ez az öreg test. Hirtelen azt se tudja, mit vála­szoljon, amikor szemébe mondjuk a valóságot. Aztán mentegetőzni próbál. — Muszáj! Mondják meg, mit csináljak? Annyit ossza a házun­kat, hogy azt kibírni nem lehet. Észreveszi, hogy elszólta magát, s idegesen kifakad megint. — Az nem is igaz, hogy ütöm, éheztetem. — Az előbb elismerte. Azt mond­ta, hogy muszáj. De hiába is tagadná. Arra kérem Sári nénit, vegye le a fejkendőjét. Ős­, haja között ott láthatók Mari néni kezének a nyomai. De megta­lálhatók a karján is. Sári néni mintha érezné, hogy védelmére keltek. Felkel a lócáról s odamegy a konyhakredenchez. Vékony szelet kenyeret vesz kéz­be s mutatja: — Itt a kenyér, amit kiadott délre. Erre Mari néni elővesz egy pléh­­tányért, s bizonygatni próbálja, annyi ételt szokott beletenni, hogy meg se eszi Sári néni. Ő viszont egyre ezt hajtogatja: „Igen, igen! Azt csak én tudom, hogy mikor s mennyit kapok“. Mintha Mari néni hangos szavai­tól a csibék is megriadnának. Pe­dig nincs mitől tartaniok, jobb dolguk van ebben a házban, mint ennek a szerencsétlen öregasszony­nak. A néptanács elnöke pr­b­álja jobb belátásra bírni Mari nénit. Hivatkozik a törvényre, arra, hogy még az egyház is elítéli az ilyen kegyetlen cselekedeteket. Aligha van foganatja az elnök szavainak, mert Mari néni megint előáll az igénnyel. Rendezze el a néptanács, hogy Sári nénitől meg­szabaduljon. Bezzeg öt-hat évvel ezelőtt nem így gondolkodott. Akkor örvendett, hogy Sári néni házába beköltözhe­tett. De akkor még Sári néni sem gondolt arra, hogy kivel kerül egy fedél alá, s milyen sors vár rá. Mert bárhogy próbál tiltakozni a ház új gazdája, olyan sorsra jut­tatta ezt az öregasszonyt, hogy at­tól még az állatot is megkíméli a jó érzésű ember. — Ha nem beszélne annyi min­dent össze-vissza, nem osztaná úgy a házunkat. Fogalmuk sincs, hogy mi mindent mond nekem is a sze­membe, így mentegetőzik. Hiába is mondjuk, hogy egy ilyen idős, ér­elmeszedésben szenvedő asszony szavait nem kell figyelembe ven­ni. Aztán a munkát se szabad neki olyan szigorúan kiosztani. A tavaly kora nyáron a hatóságok Sári né­nit a répaföldön találták, kínos ke­servesen gyomlált a tűző napon. Persze, ezt sem hagyja szó nélkül. — Más öreg is dolgozik, megke­resi a magáét? Szinte nem jön, hogy higgyen az ember a fülének. Mert igaz az, hogy más is dolgozik, aki tud, aki egészséges. De Sári néni nem ezek közé tartozik. A párttitkár alaposan elővette Mari néni férjét. Olyan botrányos visszhangja volt az ügynek, hogy Mari néni férje szégyenében elbúj­­dosott egy időre Bükkösről. Most is hiába szerettünk volna szóba áll­ni vele. Ismét elbújdosott a falu­ból, szégyelli a falu lakóitól a tör­ténteket. ★ Nagy nehezen Mari néni meg­ígéri, hogy emberségesebb lesz a 80 éves öregasszonyhoz. Távozóban azt latolgatjuk az elnökkel, vajon be­tartja-e az ígéretét. Jólesik hallani az elnöktől, hogy gondja lesz rá, utána néz, mennyire lehet-e bízni abban. Egy ember köszön ránk az utcán, megemeli bundasapkáját s azt kérdi: — Hát Marinál voltak az elvtár­nak? Ugye, a férje nincs otthon? Szégyenében bújdosik, pedig tud­ják-e, hogy inkább a feleségének lenne miért elbújdosnia. Markó Béla riportja Elbújdosott egy ember XXV. ÉVFOLYAM 67 (6618) SZÁM 1973. MÁRCIUS 11, CSÜTÖRTÖK Ara 30 báni AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA Maroskecén Megkezdték a tavasziak vetését Tegnap, a maroskecei termelőszö­vetkezet határában munkába álltak a vetőgépek. Egy 5 hektáros parcel­lán a korai krumplit ültették, míg egy 30 hektáros parcellán a borsót vető­gépek indultak el. Közben a gépesítők egy része a cukorrépának készíti a magágyat. Jelenleg egy 45 hektáros területen tárcsáznak s a hét végén itt is munkába állítják a vetőgépeket. A kecelek a tél fo­lyamán mintegy 300 hektárt szán­tottak meg és több tonna műtrá­gyát szórtak ki az őszi vetésekre. Gaafar Mohammed II lumeiri, Siudán Demokratikus Köztársaság elnöke látogatást tesz Románia Szocialista Köztársaságban Nicolae Ceau?escunak, Románia Szocialista Köztársaság Államtaná­csa elnökének és Elena Ceau?escu elvtársnőnek a meghívására 1973. áprilisának elején Gaafar Moham­med El Numeiri, Szudán Demokra­tikus Köztársaság elnöke, feleségé­­­vel együtt hivatalos látogatást tesz hazánkban. Szorgalmas munkával fogadták a tavaszt Derűs nappal búcsúzott a tél. Már­cius 20-án napfényben fürdött a határ. De meg is mozdult a falu. A gépkezelők még éjszaka megkezd­ték a munkát. Forgatták a talajt. Néhol már a tárcsák-boronák is munkába álltak. A tagság a trágyát terítette, vagy műtrágyát szórt azo­kon a területeken, amelyek még nem bírják meg a gépet. Mérnö­köt, elnököt, brigádost nem igen találtunk az irodában ezen a napon. A nyárádtői határba egész bizott­ság vonult ki. Korpos Zoltán fő­mérnök, Nyárádi István mérnök, elnök-helyettes, Szakács Pál, a szö­vetkezetközi tanács elnöke, a Kon­zervgyár megbízottja azt jöttek el­dönteni, hogy lehet-e már kezdeni a borsó vetését. De közben az őszi vetéseket, a cukorrépaföldeket is ellenőrizték. A szövetkezetközi ta­nács elnöke a búzát dicsérte: — Jól telelt át, több mint 500 növényt számoltunk össze haktáron­­ként, mind szép, életképes. — Nem sajnáltuk a tápanyagot tőle — toldta meg a főmérnök. Ez a terület az ősszel 500 kiló szuper­foszfátot, most pedig 300 kiló ammóniumnitrátot kapott. A gazdaságban egyébként az e­­gész búza- és árpaterület­­ póttrágyá­zásával végeztek, kivéve azt a 21 hektáros területet, amelyet nem le­het megközelíteni. De tápanyagban gazdag talajt biztosítanak a cukor­répának is, a 100 hektárból 65 ka­pott istállótrágyát. S ez a munka tovább folyik. Közvetlen a műút mellett egy 30 hektáros területet készítenek elő a vetésre. — S mikor kerül sor rá? — A borsó egy részét még a hé­ten földbe tesszük, utána, ha az idő engedi, jön a cukorrépa. A domboldalon azonban még az ekék birkóznak a földdel. — Nagyon sok maradt az őszről — így a főmérnök —, de pár nap alatt végzünk. — Holnap Csergődről is áthozzuk a traktorokat — szólt közbe Sza­kács Pál. — Ott még nem tudnak dolgozni. Csúszósak a hegyoldalak. A szövetkezetközi tanács tehát nem ül tétlenül. Erőátcsopor­tosítással, jobb szervezéssel pró­­bál segíteni, hisz ez a feladata. Nyáradtőn, ha az idő engedi, in­dulhatnak a vetőgépek. A szántást maholnap befejezik, nem lesz prob­léma tehát a talaj előkészítés. A vetőmag is mind jól előkészítve várja, hogy földbe kerüljön. Bücsön a déli órákban a traktorok egy része bent pihent a brigádszál­láson, a főmérnök mégis a gépkeze­lőket dicsérte. — Emberfeletti munkát végeztek ezen a tavaszon. _ !? — Napközben nem nagyon tud­tunk szántani. A műszak számukra este tíz óra után kezdődött s tar­tott, amíg másnap délelőtt fel­olvadt a föld. Ezzel a módszerrel a télen és kora tavasszal több mint 300 hektár földet szántottak meg. Még két-három nap, s az egésszel végzünk. Bücsön 230 hektár cukorrépát, 75 hektár borsót, 10 hektár zabot, 15 hektár bükkönyt és 205 hektár pil­langóst (védőnövény alá) kell sür­gősen a földbe tenni. A főmérnök, az elnök mégis bizakodó.­­ A verőfényesebb oldalakban már tárcsázzuk a földet a zabnak. Aztán, ha a szántással végzünk, az összes traktorokat a talajelő­készítéshez, vetéshez összpontosít­juk. Nem lesz tehát probléma, csak az idő engedjen dolgozni. A vetőmag nagy része biztosí­tott. A répamag azonban még kér­dőjeles, a gyár nem küldte ki, pe­dig bármelyik pillanatban szükség lehet rá. A rácsi határban is elég jól fej­lődnek az őszi vetések. Az őszi rossz munkaviszonyok, a kedvezőt­len tél ellenére a gazdaság vezetői jó termésre számítanak. — Mi megtettünk minden tőlünk telhetőt — mondják —, 450 hektár búza, 50 hektár árpa és 20 hektár takarmányrozs kapott tápanyagpót­lást a kora tavasszal. Ennyi mű­trágyát egy évben sem használtunk fel. Január eleje óta több mint 220 tonnát szórtunk ki a földekre. Természetesen ebből jutott a cu­korrépaföldekre is, amelyekből 90 hektár istállótrágyát is kapott. Meg­alapozott tehát a rácsiek vélemé­nye, hogy mindent megtettek a bő­séges termés érdekében. Eddig igen, a neheze azonban ezután jön. Több száz hektáron kell rövid idő alatt földbe tenni a magot. De a gép­kezelőkre, amint többször bebizo­nyították, mindig lehet számítani. Csak az idő engedje, dolgoznak ők éjjel-nappal. S reméljük, már a tavasz is jogaiba lép. A tél derűs nappal búcsúzott s az új évszak se folytatja másképp. NAGY F. Pogocean Vasile a zab vetését készíti elő a rácsi határban A 3. oldalon A Szocialista Egységfront Országos Tanácsának küldöttsége Nicolae Veres elvtárs vezetésével Kubába utazott Szerda reggel Havannába utazott a Szocialista Egységfront Országos Tanácsának küldöttsége élén Ni­colae Veres­sel, a Tanács tagjával, a Szocialista Egységfront Maros megyei Tanácsának elnökével, hogy a Kubai Forradalomvédelmi Bi­zottságok meghívására tapasztalat­csere-látogatást tegyen ebben az országban. A lakásépítés fejlesztéséről és a lakásállomány kezeléséről szóló törvénytervezetek vitája Mint ismeretes, az RKP Központi Bizottságának február 28. — március 2.-a közt megtartott plenáris ülése számos nagy jelentőségű törvénytervezetet vitatott meg, s ezeket nyilvános vitára bocsátotta. A lakásépítés fejlesztéséről és a lakásállomány kezeléséről szóló törvény­­tervezetek is nagy visszhangra találtak a dolgozók körében. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy a municípiumi és a megyei néptanácshoz számos javaslat érkezett. A szerkesztőséghez beérkezett egyik ilyen javaslatot közöljük, valamint a néptanácshoz eljuttatott javaslatok főbb szempontjait. A méltányosság szellemében jelen pillanatban az állami vál­lalatok több mint 100 000 állami tulajdont képező házat adminisz­trálnak, amelyekben több mint egymillió bérlő lakik. Ezekhez a számokhoz viszonyítva természe­tes, hogy az 1968-ban közzétett 9 és 10-es számú törvények alkal­mazása során nehézségek merül­tek fel s így szükségessé vált, hogy ezeket a törvényeket olyanokkal helyettesítsék, amelyek kitérnek minden olyan problémára, amely az államot, a magántulajdonost és a bérlőt érdekli s jogi helyzetüket szabályozza. A gyakorlatból tudjuk, hogy az állami kölcsön folyósításánál és visszafizetésénél nehézségek merül­tek fel, mert nagyon sok feltételt szabtak. Különbözően értelmezték a lakások kényelmével kapcsolatos problémákat s következésképpen megengedték, hogy egyes családok nagyobb és kényelmesebb lakást építsenek, mint amekkorára szük­ségük volt s a fölösleggel üzérked­tek. Házépítésre az előleget készpénz­ben kellett kifizetni, amit a terve­zet is előír, de elsőbbsége volt an­nak, aki egészben kifizette a lakás árát, s ezzel háttérbe szorultak a­­zok a személyek, akik kevesebb jö­vedelemmel rendelkeztek. A lakásvásárlásnál csak az elő­leg- és a készpénz-fizetést vették alapul, anélkül, hogy figyelembe vették volna a kérelmező lakhatási és családi körülményeit, valamint a társadalomért kifejtett tevékeny­ségét. Azonkívül, nagyon sok nagy jö­vedelmű személy foglal el mint bérlő az állami lakásalapból lakást, s ahelyett, hogy személyi tulajdonú lakást épített volna, személygépko­csit vásárolt, s az ilyen személyek által elfoglalt lakást nem lehetett arra rászoruló személyeknek, csa­ládoknak kiadni. Az állami lakásalapot képező la­kások kiutalásánál nem vették ala­pul a kérelmező család anyagi jö­vedelmét, s emiatt nagyon sok ki­sebb jövedelemmel rendelkező csa­lád nem részesülhetett lakásban az állami lakásalapból. A két törvénytervezet felszámolja ezeket a hiányosságokat és szabá­lyoz minden olyan problémát, mely eddig elkerülte a törvényhozó fi­gyelmét, vagy azt csak részben sza­bályozta. Véleményem szerint a két tör­vénytervezet magában foglal min­den olyan problémát, mely a la­kásépítés fejlesztésével és a lakás­­állomány kezelésével kapcsolatban a gyakorlatban felmerült, s gondo­lom, hogy a javaslatok alapján a törvényhozó szerv még tökéleteseb­bé teszi a két tervezetet s azok a dolgozó nép lakhatási kényelmét fogják biztosítani. Mint jogász és honpolgár, a két tervezet tökéletesítéséért a követ­kezőket javasolom: 1. A lakásépítés fejlesztéséről szó­ló tervezet előírja, hogy az állami lakásalapból nem részesülhetnek és személyi tulajdonú lakást kell é­­pítsenek vagy vásároljanak azok a lakások, akiknek — családtagokra számítva — legalább havi 900 lej jövedelmük van. Véleményem szerint a családta­gonkénti havi 900 lejből nem lehet annyit megtakarítani, hogy a fölös­legből még lakást is lehessen épí­teni, vásárolni vagy az állami köl­csönt visszafizetni. Ezért javaso­lom, hogy a lakásvásárlási kötele­zettség megállapításánál ne 900 lej, hanem annál magasabb családta­gonkénti jövedelmet vegyenek ala­pul. 2. Véleményem szerint a vásár­lásnál nem minden esetben lehet elsőbbségi jogot biztosítani a la­kásban lakó bérlőnek, mert vannak olyan lakások, amelyek egy lak­osztályt képeznek, de az az állam és egy vagy több magánszemély tu­lajdonát képezi. Ez esetben, ha a lakását bérlő lakja, az állami lakás-­ rész megvásárlási jogát a társtulaj­donos magánszemélynek kell biz­tosítani, ha annak nincs más sze­mélyi tulajdont képező lakása. Ezért javasolom, hogy ezt a ki­tételt foglalják be a 38-as szakasz­ba. 3. A lakásállomány kezeléséről szóló tervezet 27-ik szakaszában a jelenleg érvényben lévő 10/1968-as Törvényben előírt lakbérek van­nak feltüntetve, ami véleményem szerint nem helyes, mert ha az 1600 lejig terjedő jövedelemnél négy kategóriájú lakbért lehet szá­­­mítani, akkor az 1600 lejen felüli jövedelmeknél is progresszív módon nagyobb lakbért kellene fizetni, mert nem méltányos az, hogy aki­nek 1700 lej havi jövedelme van, annyi lakbért fizessen, mint akinek 3000 vagy 5000 lej jövedelme van. Ezért javasolom, hogy az 1600 lejen felüli jövedelmeknél még a következő kategóriákat tüntessék fel, a megfelelő lakbérrel együtt: — 1601—2600 lejig — 2601—3600 lejig — 3601—4500 lejig — 4500 lejen felül BENEDEK GYULA ügyész (Folytatás a 2. oldalon) Szabályozások a műépítészeti oktatással kapcsolatban A Nevelés- és Oktatásügyi Mi­nisztérium újabb szabályozásokat bocsátott ki a műépítészeti okta­tással kapcsolatban. A Bukarest­ben, Kolozsváron, Iasi-ban és Te­mesváron működő alműépítész-ta­­gozatok harmadik évének végzett­jei, a diploma megszerzése után, a műépítész cím megszerzése céljából beiratkozhatnak a fővárosi Ion Min­­cu Műépítészeti Intézet negyedik évére a tanulmányok során szerzett médiák sorrendjében. Az idén a betöltendő helyek szá­ma az alműépítészek számának 40 százaléka és egyenlően oszlik meg a négy említett egyetemi központ között.

Next