Vörös Zászló, 1973. május (25. évfolyam, 101-127. szám)
1973-05-01 / 101. szám
2 „Láng lesz a sziklából“ A nemzetközi munkásmozgalom történetének egyik jelentős eseménye fűződik az 1886-os év májusához és Chicago város nevéhez. Innen sarjadt ki a munkásszolidaritás ünnepe — május 1 —, mely világszerte a munkások harci napjává vált. Szemerkélő hideg esőben sok ezer munkás állt a Haymarket téren (szénapiac). Tiltakozó gyűlésre jöttek, mivel a 8 órás munkanap bevezetésére vonatkozó követeléseiket a gyártulajdonosok visszautasították. Ez volt az akkori idők munkásmozgalmának központi követelése, mivel a technika rohamos fejlődése maga után vonta a kizsákmányolás fokozódását, s a munkatempó ennek folytán kibírhatatlanul felgyorsult. Az üzemek dolgozói kitartottak követelésük mellett s különösen Chicagóban, ahol az utcai tüntetések egymást érték, s május 1-én s a következő napon a legnagyobb munkás-demonstrációt szerveztek. Május 3-án a McCornick-Harvester gépgyárban a sztrájkolók és a sztrájktörők között összeütközésre kerül sor. A rendőrség a munkásárulók védelmére kelve sortüzet adott le a sztrájkolókra. Többen meghaltak, sokan megsebesültek. Másnap, a vérontás elleni tiltakozás jeléül, munkásgyűlésre került sor. August Spies, majd Albert Persons beszéltek a munkásokhoz. Keresetlen szavakkal, szóltak arról, hogy a kizsákmányoló rend tejhatalmú urai botozzák és gyilkolják a munkásokat. Persons szavai mélyen bevésődtek a jelenlévők tudatába: „Az igazságot elmondom, még akkor is, ha életemmel fizetek érte“. S azzal is fizetett. Mielőtt a gyűlés véget ért volna, megérkezett a chicagói rendőrség különítménye. A rendőrök körbefogták az emelvényt s egy provokátor, akinek kilétét a mai napig sem sikerült kideríteni, dinamitbombát dobott az emelvényre. Ez képezte annak a vádnak az alapját, amiért a munkásokat perbe fogták, noha nyilvánvaló volt, hogy semmi közük a bombamerénylethez. A robbanás után a rendőrség tüzet nyitott. A munkásáldozatok száma többszörösen meghaladta a rendőrök veszteségeit. Azonnal működésbe lépett a megtorlás gépezete, amely pontosan működött. A munkások vezetőit a bosszúszomjas burzsoázia börtönbe vettette s az említett koholt vád alapján bíróság elé állíttatta. A legsúlyosabb büntetéseket rótták ki rájuk. August Spies az autolsó szó jogán a következőket mondotta a bírónak: „Ha azt hiszi, azzal, hogy bitóra küld bennünket, eltiporhatja a munkásmozgalmat, akkor csak küldjön minket bitóra. Amíg eltapossa a szikrát, a háta mögött láng lesz a szikrából. Ön nem tudja eloltani“. S a láng tényleg világszerte felcsapott. Sok ezer aláírással tiltakozó íveket küldtek Amerikába a chicagóiak szabadon bocsátását követelve. De a nagytőke, mely újdonsült hatalmát féltette, példás büntetést akart a munkások megfékezésére, s a bíróság a perbefogottakat bűnösnek mondta ki. A nyolc vádlott közül hetet halálra ítélt, 1887. november 11-én négyet bitófán végeztek ki, az ötödik önkezével vetett véget életének, kettőnek a halálbüntetését életfogytiglani börtönre változtatta át Illinois állam kormányzója. A történethez tartozik, hogy néhány évvel később Abgeld, Illinois állam kormányzója elismerte: a tárgyalás elfogult volt és gyűlölködő légkörben folyt le. Kegyelmet adott a négy életben lévő vádlottnak, alátámasztva az elítéltek ártatlanságát. A vértanúk halála nem volt hiábavaló. Néhány évvel később május 1-ét a 8 órás munkanapért folytatott harc napjává nyilvánította az amerikai munkásszövetség. 1889 júniusában Párizsban a szocialisták nemzetközi kongresszusa hasonló határozatot hozott, így vált május 1-e a munkászolidaritás napjává. Hazánk munkásosztálya a következő esztendőben, első ízben hazánk történetében, Bukarestben megünnepelte május 1-ét. Azóta a legnehezebb körülmények között is, minden évben megemlékeztek a munka ünnepéről. Napjainkban munkásosztályunk kettős minőségében, mint a javak termelője és a termelőeszközök tulajdonosa új harci feladatok jegyében ünnepli május 1-ét, melynek középpontjában a párt által kitűzött nagyszerű célok megvalósítása áll. Tanácskozás az újítókkal Akiknek közel 40 milliót köszönhetünk Hagyományosnak számító rendezvényre került sor a napokban Marosvásárhelyen: a Szakszervezetek Municípiumi Tanácsa a találmányi, újítási és ésszerűsítési mozgalom ügyét tűzte napirendre. A munkaértekezlet után megkértük Florea Iosif elvtársat, az említett szerv végrehajtó bürójának gazdasági kérdésekkel foglalkozó tagját, hogy foglalja össze a tanácskozás lényegét. Íme a riporter és vendéglátója között lezajlott beszélgetés rövidített szövege: — Milyen céllal és alkalomból hívták össze az értekezletet? — A mostanihoz hasonló tanácskozást évről évre rendszeresen tartunk. Célja számbavenni, mit tettek, tesznek a vállalati szakszervezeti bizottságok, a dolgozók bizottságai és tanácsai, a mérnökök és technikusok bizottságai, valamint az újítókörök, a mozgalom fejlesztéséért. Egyben értékeltük az 1972-es újítási verseny eredményeit. — Lejegyezhetnénk a helyezéseket? — Élre került a Metalotehnica, a második legtevékenyebb újító-kör az Electromuresben működött, a harmadik pedig a Vegyikombinátban. A Metalotehnicában például 15 millió lejt takarítottak meg az alkalmazott újítások révén, az Electromuresben 53 ötlet gazdasági hatékonysága 6 millióra tehető, a Vegyikombinátban 4 millióra. Szám szerint legtöbbet, 65 elgondolást az Augusztus 23 Bútorgyárban ültettek gyakorlatba, ami 2 millió lej megtakarítását tette lehetővé. Megemlítenék a helyiparból is egy eredményes kört. Az irősorban több mint egymillió lejt „hoztak a házhoz“ az új megoldások. — És hogyan értékelték a megyeszékhely újítómozgalmának megvalósításait? — Ismét számokat mondok. Az elmúlt évben 752 találmányi, újítási és ésszerűsítési javaslatot nyújtottak be és 376-ot alkalmaztak a termelésben. Az ötletek gazdasági hatékonyságát az elért megtakarítás tükrözi, mely utószámítás szerint meghaladja a 39 millió lejt. Az újítók száma elérte az 1100-at, közülük mintegy 500 munkás. — A tanácskozás részvevői mi- Iyen fontosabb kérdéseket vetettek fel? — A hozzászólók többsége kiemelte a vállalatokban meghonosodott kezdeményezések hatékonyságát. A „minden mérnök és technikus oldjon meg munkaidőn kívül legalább egy műszaki-gazdasági kérdést“ elnevezésű kezdeményezés például, — melyet a mérnökök és technikusok országos tanácskozása indított el —, hat vásárhelyi vállalatban talált visszhangra. A kezdeményezés átvétele, tehát az elmúlt év közepe óta csak az Electromures mérnökei, technikusai, közgazdászai 139 újítási és ésszerűsítési javaslatot terjesztettek elő, az Augusztus 23 Bútorgyárbeliek 109-et és így tovább. Hangsúlyozottan vetődött fel annak szükségessége, hogy a vállalatok szakszervezeti bizottságai és műszaki-adminisztratív vezetőségei adjanak több segítséget az újítóknak javaslataik megfogalmazásában, a műszaki bizonylat összeállításában, a mintapéldányok elkészítésében, és természetesen abban, hogy az értékes ötletek tényleges hasznot hajtsanak. Felszínre került továbbá az a hiányosság, hogy a vállalatok újítási tématerve nincs eléggé összehangolva a felsőbb szervek által kiadott tématervekkel. Ennek kapcsán elhangzott az az ajánlás, hogy a tématervekben szereplő feladatokkal bízzák meg az újítóköröket. A tavaly ugyanis az történt, hogy municípium-szinten a tématervbe foglalt 151 célkitűzés közül mindössze 52 valósult meg. Itt említem meg, hogy több vállalatban, főként a nagyobbakban, igen szép eredményeket hoztak olyan újítóversenyek, amelyek konkrét feladatok megoldására irányultak, és díjkiosztással zárultak. Az újítók és ésszerűsítők anyagi ösztönzésének módozatairól nem vitatkoztak? — De igen. Több felszólaló is nyomatékosan kérte, járjunk közben a felsőbb szerveknél az erre vonatkozó törvénykezés sürgős tisztázása végett. Van ugyanis egy a találmányi, újítási és ésszerűsítési mozgalomra vonatkozó (a Nagy Nemzetgyűlés által jóváhagyott) törvény, úgyszintén végrehajtási utasítás is hozzá, de nem tartják tiszteletben. Azóta, hogy a Nemzeti Bank körlevelet küldött az összes minisztériumoknak, azok meg továbbították a vállalatokhoz. Ennek értelmében valamennyi újítási javaslat műszaki bizonylatát föl kell küldeni jóváhagyásra a Tudomány és Technológiaügyi Országos Tanácshoz. Az eljárás roppant nehézkes és sajnos, bár ígéretet még decemberben kaptunk, a megoldás késik. A pilanatnyi nehézségektől eltekintve, fölfelé ível a megyeszékhelyen az újítók tevékenysége? — 1972-ig határozottan a mozgalom dinamikus fejlődéséről beszélhetünk. Mind az újítások, mind a javaslatok számát illetően, vagy akár az elért megtakarítások alapján. Hasonlóképpen olyan szempontból is, hogy ezek az emberek igyekszenek lépést tartani az idővel, alkotó munkájukkal a párt és állami határozatokban kijelölt feladatokra válaszolnak. Megoldást adnak a termelőkapacitások jobb kihasználására, a fizikai erőkifejtés csökkentésére, a termelékenység emelésére, a minőségjavításra és nem utolsó sorban a gazdaságosabb termelésre. Hisszük, reméljük, hogy lelkes erőfeszítéseik 1973-ban is a mozgalom magasabb szintre emeléséhez vezetnek. AJTAY LÁSZLÓ ata EHEZEN mosolyodik el Víg István. Szikár ember, haj *a lőtt háta mintha az égetőkemence ívéhez idomodott volna a mindennapi szüntelen hajlongásban. Hosszú kezeit, ha éppen nem dolgozik, szinte fölöslegesnek érzi az ember. De ha a csilléhez lép, s nekifeszül, mintha a sokat ismételt mozdulatokban a maguk értelmére találnának, oly természetesen simulnak tenyerei a vaspántokra. Ott a Makkai János riportja helyük, a kemény bütykös kéz nem is tudom, hogyan képes otthon virágokkal bíbelődni. Rámnéz és kérdez: — Beszélgetni...? — Megpróbál kiegyenesedni. — Éjszaka dolgoztam, most meg a feleségem helyettesítem kivételesen néhány órára. Ha bejön, hazamegyek s kialszom magam. A fürdő melletti öltözőben könyökölünk a rozoga asztalon. Hallgatom csendes-óvatos beszédjét a munkáról. Munkájáról. Veterán a Kisküküllő menti város Hercules nevét viselő Tégla- és Cserépgyárban. — Tizennégy éves korom óta doldozom, huszonhat éve itt. Most 44 vagyok. Kissé szomorkásan elmosolyodik, mint minden ember, ha olykor maga mögé néz, s észreveszi, hogy sokacska, ami elszaladt. — Sohsem voltam nagyravágyó — szól újra mikor arról faggatom, mi tartotta itt. — Nem szakmát választottam. Négy kisebb testvér mellett nem is lehetett sokat-válogatni, kenyér után kellett nézni. Mégis úgy tartom, külön szakma az enyém. Berakó vagyok, s ezt is meg kell tanulni jól csinálni, hogy égetés közben ne törjön a tégla, meg a cserép. Sokan nem vállalják, mert bizony nehéz. Főleg az állandó meleg miatt, hiszen még süt az égető, amikor ki- és berakódunk. Azért nyáron a legnehezebb, kint is meleg, bent is, a sok víz, kutyául fárasztó. — Mégis maradt. — Tud helyet, ahol minden könynyű? _ ? — A vezetőséggel mindig jól megértettük egymást. Ha elvégeztem, amit kellett, kinek lehetett szava ellenem? — Mindig minden csak jól sikerült? — Ebben a munkában ugyanannyiba kerül jól csinálni, mint rosszul. Meg aztán senki sem jön helyettünk berakni azt a 14 000 cserepet 8 óra alatt. Itt ragadtam, meg is szerettem. Mélyet szippant cigarettájából, mely szinte elvész a nagy bütykös ujjak között. Arra gondolok, miért oly szűkszavú, mértéktartó, kiegyensúlyozott mindig a jó munkás? Aki talán nem is tudja, de érzi, hogy a munkát, azt amit rábíztak, ami neki jut, csak jól szabad, csak jól van értelme elvégezni. — Szeretni? Szeretni — ízlelgeti maga is a szót. — Nem emlékszem, hogy valaha kedvetlenül jöttem volna munkába. Dolgozik, megkapja, ami jár érte, elégedett vele — ez lenne a munka szeretete. De nem hagy időt a töprengésre, megoldódó nyelvvel folytatja a „szeretem“ körülírását. — Sokan tovább álltak a berakástól. Jöttek és mentek is tovább a könnyebbhez. Mi, akik maradtunk, megszoktuk a meleg cserép ízét, szagát, s olyan számunkra, mint a kertésznek a virágillat. Nem hiszi ugye? Bizony észre sem vettük és belénk ivódott. Már otthon kezdődött, mert az apám és az anyám is itt dolgozott. — Mi értelmét látja az itt töltött 26 évnek? — érdeklődöm. — Mindenki törekszik, vágyik valamire, valami többre. — Sohsem dolgoztam magamért, vagy inkább úgy, hogy csak magamért. Mindig volt oka, amiért nem kalandozhatott el a vágyak délibábokkal teli mezején. Nősülés, lakás, gyerekek, az önmagukat kínáló természetes célok. Ezek töltötték meg tartalommal, adtak értelmet a 26 munkásévnek. Nem hős, hanem milliók egyike. Úgy érzem, a keze munkája nyomán született milliónyi cserép- és téglából épült minden egyes ház, az ő vállaira nehezedik. De biztos tartó oszlop, helyéről elmozdíthatatlan. Színtelen élet? — Tudja, — mosolyodik el végre felhőtlenül, szinte a felfedezés fáradság űző villanásával szemében — nekem lényegében minden sikerült. Hiszen mindig csak arra vágytam, hogy a gyermekeimnek jobb legyen. A lányom kötődében dolgozik, szép munka. A fiam lakatos lesz, jó munka. Nekem meg senki sem mondta soha, hogy állj odébb... Egyike a millióknak, akiknek vérévé vált a munka. Akik sohsem nagukért dolgoznak, hanem mindig másokért. Azért, hogy gyerekeiknek jobb legyen. És akik szentül hiszik, hogy csak úgy lehet jobb, ha a mindennapi verejtékoldó munkában sohsem vitatott helyükre teszik TENNIVALÓIKAT. Illata meleg cserépnek Könyvet minden ifjú kezébe! Az egyik Nyárád menti községben felmérést végeztek az olvasók körében. Kérdőívet adtak át az olvasóknak és ők névtelenül válaszoltak az azokon feltett kérdésekre. Az összesítésnél kitűnt, hogy arra a kérdésre, mikor szerette meg a könyvet?, mintegy hetvenen azt válaszolták: hatvan éves korban! És kivétel nélkül mindenik megjegyezte: milyen kár, hogy csak akkor, sokat veszített azzal, hogy nem korábban. Fehéregyházán nem végeztek ilyen felmérést, de nyugodtan elmondhatni, hogy a Nyárád menti községben érvényes megállapítás itt is helytálló. Az embereket főleg az idősebb nemzedéket, miután megismerte a könyvet s rászokott az olvasásra, alig győzik ellátni olvasnivalóval. Muteu Ion, Suciu Elena, Cindea Isaila, Cirian Ambrozie például szinte naponta járnak a könyvtárba. Új és új könyvet kérnek, izgalmast, problémafelvetőt, a falu életét tükrözőt, a valóságot ábrázolót. És a fiatalok? Az iskola végzett tanulói, a jelenlegi munkások, földművesek, hogyan viszonyulnak a könyvhöz? Erre a kérdésre keresett választ a községi pártbizottság is, amikor az egyik április eleji bizottsági ülésen a könyvtár tevékenységét elemezte. A községben sok ifjú él, nagy részük Segesvárra jár dolgozni. A nap 24 órájából 14—16- ot a faluban töltenek el, művelődési otthonba járnak, a klubba is betekintenek, táncolnak, tévét néznek, sportolnak. De olvasni — keveset olvasnak! A könyvtárat főleg a középkorúak és az idősebbek látogatják. Mi az oka ennek? Magyarázatot sokat lehet találni, egy azonban biztos, a községi könyvtár sem sokat tett azért, hogy az ifjakat megnyerje, könyvet adjon kezükbe. Éppen ezért javasolták a pártbizottsági ülésen olvasási verseny szervezését az ifjak körében. Hogy milyen formában bontakozik ki ez a verseny, még nem lehet tudni. Babel Lucretia könyvtáros, úgy gondolja, hogy a Szeresd a könyvet elnevezésű verseny felel meg a legjobban. Már konkrét lépéseket tett a kezdeményezés, a javaslat megvalósítására. A KISZ- szervezettel, a nőbizottsággal elkészítik a szabályzatot, kijelölik a könyveket, mozgósítják az ifjakat, összejöveteleken ismertetőket, szórakoztató rendezvényeket szerveznek a könyvek népszerűsítésére. Bunea Mircea pártbizottsági tag javasolta a törvények ismertetését is az ifjak soraiban. Több fiatal munkás, földműves tanácstalanul áll a törvények előtt, mert nem ismerik! Gábos Dezső, művelődési otthon igazgató a falvak olvasóinak kérdését taglalta. Többet kell segíteni a községhez tartozó falusi könyvtárakat. Legalább kétszer havonta új könyveket kell eljuttattni, hogy a távoli falusi dolgozó ifjak is élvezhessék a könyv áldásait. Hentea Ironim községi néptanácsi elnök a pártbizottsági tagokat arra kérte, hogy ezután rendszeresen segítsék a falusi és községi könyvtárat, ösztönözzék az olvasókat, főleg az ifjakat. A községi nőbizottság titkára javaslatára az elmúlt napokban létrehozták a néptanács székházában az „esküvői“ szobát. Szépen feldíszítették, szőttesekkel, varrottasokkal,, lemezjátszót, lemezt szereztek be, virág került az asztalra, barátságossá, hangulatossá varázsolták a szobát. Méltó az új élet útjára lépők fogadására. A nőbizottság egy-egy könyvvel jutalmazza a fiatal házasokat, figyelmükbe ajánlva, hogy a könyvtárban összesen 13 ezer kötet várja őket... A könyvtár munkáját a következetesség, céltudatosság, jellemzi. A sok-sok rendezvény, a három nyelvű — román magyar, német — olvasókör, az irodalmi törvényszék, az irodalmi estek, szavaló délutánok, mesedélelőttök stb. mind, mind az olvasók nevelését, új olvasók toborzását szolgálja. És az említett pártbizottsági ülés után minden bizonnyal az ifjak körében is gyarapodik majd az olvasók száma. Ők is megértik, hogy az olvasás egyenlő a tanulással, a tanulás pedig életszükséglet mindenki számára. (d) A Barátság Tavasza — főiskolai művészfesztivál Vasárnap befejeződött a marosvásárhelyi főiskolások művészfesztiválja. A hatnapos rendezvénysorozat utolsó előadásainak egyike volt a szombat esti hangverseny. Az Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet dísztermében tartott hangversenyen (sajnos a közönség nagyon hiányzott) a Pedagógiai Főiskola Camerata Transilvanica régizeneegyüttese is szerepelt. A Babrik József főiskolás vezette együtes (Deák Endre, Dobránszky Sándor, Iszlai László) régi erdélyi dalokat adott elő. Ezt követően a marosvásárhelyi Filharmónia kamarazenekara szerepelt Hamza Gyula vezényletével, Ruha István érdemes művész közreműködésével. Műsoron H. Purcell zenekari szvitje, J. S. Bach --dúr hegedűversenye, Britten Egyszerű szimfóniája szerepelt. A kiváló kamarazenekar és a világhírű hegedűművész szereplése igazi művészi élményt jelentett a kis számú közönségnek. Vasárnap a Diák Művelődési Házban a Thália színjátszó csoport mutatta be 6-os számú műsorát, melynek rendezője Kovács Levente. Este a diákétkezdében a román nyelvű színjátszó csoport Cintec despre gloria și moartea lui Joaquin Murieta című műsorát mutatta be. Közreműködött a Ritual-Grup modern tánccsoport és a Dentes zenekar. Az előadást Nicolae Scarlat rendezte. Az első lappéldányuk megjelenésének 25. évfordulója alkalmából köszöntjük szerkesztőségek munkaközösségeit Huszonöt évvel ezelőtt jelent meg a Dobrogea Noua és a Flamura Prahova első száma. A fennállásuk évfordulóját ünneplő lapok, a Constanta, illetve a Prahova megyei pártbizottság sajtóorgánumai, jogos büszkeséggel és megelégedéssel tekinthetnek vissza az eltelt időszakra, hiszen cselekvő részesei voltak és részesei ma is mindazoknak a kiemelkedő sikereknek, amelyeket megyéjük dolgozói elértek a szocializmus építésében. Az évek során a két szerkesztőség munkaközösségének sok-sok kérdésre kellett fejetet adnia, de mindenkor következetesen és tisztánlátással teljesítette feladatát, mert a Román Kommunista Párt hazánk viszonyaira alkotó módon alkalmazott marxi-lenini politikájának volt a szócsöve. Az elkötelezett lenini pártsajtó hagyományaihoz és elveihez híven harcolt a szocializmus eszméinek terjesztéséért, az írott szó fegyverével szállt síkra mindazért, ami haladó, ami társadalmunk fejlődését szolgálja. Ki ne emlékezne arra, hogy Constanta megye az országban elsőként fejezte be a mezőgazdaság szocialista átalakítását, vagy például arra, hogy a proiekti dolgozók szorgalmának, hozzáértésének eredményeként szereztek nemzetközi hírnevet és megbecsülést a román kőolajipari berendezések? A két lap munkaközössége negyedszázados tevékenységének hatékonysága természeténél fogva nem foglalható össze statisztikai adatokban, százalékokban, nem ábrázolható grafikonokon. Végeredményben azonban minden, amit ebben a két megyében a dolgozók a pártszervezetek vezetésével a társadalmi, gazdasági és művelődési élet fejlesztése terén megvalósítottak, hordozója a Dobrogea Noua és a Flamura Prahovei felelősségteljes munkájának is. S hogy ez mennyire így van, bizonyítja a legfelsőbb párt- és államvezetőség elismerése. Mint ismeretes, a szocializmus építésére irányuló párt- és állampolitika megvalósításához való hozzájárulásért az első példányok megjelenésének 25. évfordulója alkalmából a két újságnak az Államtanács törvényerejű rendeletével a Munkaérdemrend I. fokozatát adományozták. Az ünnepi évforduló alkalmából a Vörös Zászló munkaközössége legmelegebb jókívánságait tolmácsolja a Dobrogea Noua és a Flamura Prahovei újságíróinak, szerkesztőinek, a lap előállítását biztosító nyomdászoknak és további sikereket kíván valamennyiüknek a X. Pártkongresszus és az Országos Pártkonferencia által kijelölt feladatok teljesítésében. Az ésszerűen alkalmazott globális akkord eredménye Az utóbbi időben a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben a leggyakoribb beszédtéma a globális akkord.. Egyesek azért beszélnek róla, mert alkalmazása eredményes volt, haszonnal járt; mások még mindig azt vitatják, hogy vajon érdemes-e bevezetni ezt az új javadalmazási formát. Nincs szándékomban eldönteni, kiknek van igazuk. Pusztán csak a konkrét példa erejével, a mezőmadarasival szeretném bizonyítani azt az igazságot, amelyről már számos falusi dolgozó meggyőződött. Sok szorgalmas ember lakja e mezőségi falut, de mivel nem voltak eléggé érdekeltek, ők is csak immel-ámmal dolgoztak. Tavaly ősszel 26 ha burgonyát kellett volna kiásni, összegyűjteni, de hasztalan volt minden mozgósítás, senki sem akarta a megállapított norma alapján megkezdeni ezt a fontos munkát. Ekkor globális akkordban szervezték meg a begyűjtést, meghatározták a tonnánként a burgonya kiszedésének értékét, a brigádosok kiosztották a területeket, és pár nap alatt a falu aprajanagyja, sárban-esőben-hidegben begyűjtötte a burgonyát. A globális akkord bebizonyította hatékonyságát. Az állattenyésztés azonban továbbra is a mezőmadarasiak „kemény dió“-ja maradt. Pedig valamikor a környék élenjárói voltak a tejtermelésben. De a csupán munkanapegység szerinti javadalmazás elidegenítette a gondozókat, nem fordítottak kellő gondot a termelés fokozására. Az 1971-es esztendőben takarmányozott tehenenként csak 794 liter tejátlagot valósítottak meg és egész évben 1667 hektoliter tejet termeltek. Tavaly az állattenyésztésben is bevezették a globális akkord szerinti javadalmazást, ami serkentőleg hatott a gondozókra. Az eredmény mutatkozott is: 2353 hektóliteres tejtermelést valósítottak meg, ami,, 1110 liter átlagot jelent. Mégsem beszélhetünk jó eredményről, sőt év végén több gondozó otthagyta állatcsoportját és ezeket felváltva gondozták a vezetőség tagjai. Mi is történt tulajdonképpen? Akárcsak az idén a kövéri, nyárádmagyarósi, szabadi, erdőcsanádi, bözödi és több más mtsz-ben, éppúgy tavaly Mezőmadarason is, a globális akkord javadalmazását nem értékben, hanem konvencionális normákban állapították meg. Mivel év végén az egyezményes norma értéke a megállapított 16 lej helyett a 13 lejt sem érte el, természetesen a gondozók keresete is csökkent. Tehát a norma szerinti globális akkord —, amelyhez pedig annyi reményt fűztek — nem érte el célját, nem bizonyult ösztönzőnek. (Világos, hogy nem ösztönző, mégis több állatgondozó — nem tudni, miért — nagyon ragaszkodik hozzá). Az idén, a tavalyi sikertelenségen okulva, a mezőmadarasi állattenyésztők is az értékben kifejezett globális akkord szerinti javadalmazás mellett döntöttek. Minden fejőgondozó tudja, hogy 100 liter kifejt tejért 50 lej, a vemhességért 10 lej, a borjú születéséért 100 lej, a szopóborjú súlygyarapodásáért kilogrammonként 3 lej és a tehén gondozásáért havonként 24 lej értéket kap. Ennek a 35 százalékát pénzben, 65 százalékát pedig terményben számolják el, így a fejőgondozó javadalmazása többé nem függ a norma értékétől, hanem csupán saját szorgalmától, az átvett tehenek termelőképességétől. Katona Péter például, aki februárban 14 tehéntől 1568 liter tejet fejt, 2 borjút fogott és a borjaknál 36 kg súlygyarapodást valósított meg, öszszesen 1428 lej havi javadalmazásban részesült, amelyből 500 lejt pénzben számoltak el. Szombat Albert januárban a tejért 869 lej, a született borjakért 200 lej, a súlygyarapodásért 336 lej, a gondozásért 372 lej, vagyis összesen 1777 lej értékű javadalmazást kapott, februárban pedig 1511 lej értékűt. Ugyancsak jól keresett Babos János és Vályvégi Lőrinc tejőgondozó is. A globális akkord megmutatta hatékonyságát a tejtermelés terén is. A múlt év decemberében naponta kb 500 liter tejet fejtek, ez a menynyiség februárban már 800, jelenleg pedig 1000 literre növekedett. A múlt év első évnegyedében takarmányozott tehenenként 230 liter volt a tejtermelésük; ez év megfelelő időszakában 339 litret valósítottak meg és ezzel az eredménnyel a megye első 30 mtsz-e között szerepelnek (majdnem 60 literrel múlták felül a megyei átlagot), meghaladva az összes környékbeli egységek tej átlagát. A mezőmadarasiak a növendékállat-tenyésztésben is helyesen alkalmazzák a globális akkordot. A gondozást nem javadalmazzák, de a súlygyarapodás tonnájáért 2600 lej értéket (amelyből 43 százalék pénz) folyósítanak. Ez a javadalmazási forma anyagilag ösztönzi a gondozókat, hogy minél nagyobb súlygyarapodást valósítsanak meg, mert akkor jövedelmük is növekszik. Szombat Lajos növendékállatgondozó januárban napi 920 grammos súlygyarapodást (vagyis összesen 690 kg-ot) ért el, amiért 1794 lej javadalmazásban részesült. Hasonló eredményt valósított meg februárban is és majdnem ennyit keresett gondozótársa, Fazakas Mihály is. A mezőmadarasi állattenyésztés most jó úton halad, és ezt főleg a helyesen alkalmazott globális akkordnak köszönhetik. Érdemes követni példájukat, mert az értékben megállapított globális akkord szerinti javadalmazás növeli a közös gazdaság termésátlagát és a tagság jövedelmét is. FAZAKAS ERNŐ, a Megyei Mezőgazdasági Vezérigazgatóság mérnöke vörös zászló A Régeni Faipari Komplexum