Vörös Zászló, 1979. február (31. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-01 / 26. szám
Milyen bútort óhajt a vásárló? (II.) Közvélemény kutatás Előbbi cikkünkben beszámoltunk a sikerbútorokról. Ám a preferenciális sorrenden túl, a 322 kérdőív s a hátlapjukra jegyzett észrevételek és javaslatok átnézése során, mint már jeleztük , igen hasznos tanulságok kerekedtek ki a bútortervező, -termelő és -forgalmazó számára egyaránt. Ezekről szeretnénk tömören szólni az alábbiakban. A kereskedelem korrigál Az óhaj-összegezőből kitűnik, hogy a szavazók véleménye a bútorokról ugyancsak megoszlik. A bemutatott 29 szobaberendezés közül slágerbútornak kikiáltott ILEFOR garnitúra 124 voksot kapott, ugyanakkor a preferenciális rangsor 29-ik (utolsó) helyére szorult szobabútor is elnyerte 41 szavazó tetszését. Ez azt jelezi, hogy szó sincs ízlésuniformizálódásról, még a meglehetősen kevés változatosságot (méret, beosztás és kisebb mértékben a berendezési lehetőségek tekintetében) nyújtó tömbházlakások korszakában sem. Ellenkezőleg, a vásárló még gazdagabb választékból szeretne választani. A kereskedelem szakemberei nem tétlenkedtek. És ennek mindnyájan örvendünk. A kérdőívek feldolgozása után azonnal egybevetették az idénre rendelt tételeket a véleménykutatás alapján kikerekedett igényekkel.Nyilván bizonyos fenntartással kezelték a felmérés eredményeit. Megfelelő szelekció, minta hiányában 322 szavazó véleménye nem tekinthető perdöntőnek. Nemcsak vásárlási szándékú látogatók szavaztak, valószínű olyanok is töltöttek ki kérdőívet, akik már megunva a 10—15 éves bútoraikat, azokat kicserélnék a kiállításon látottak valamelyikével, de erre a közeljövőben nem kerül sor. Sokatmondó ilyen tekintetben Theil Gyula bútorüzlet-vezető észrevétele: „Egy-két olyan berendezés is sikert aratott, melyből nagy készlettel rendelkezünk.“ Ezért hiányolunk a kérdőívről egy olyan kérdést, illetve választ, melyből kiderülne, hogy a szavazó szándékszik-e vagy sem bútort vásárolni a következő egy-két évben.) Calumeriu Joan kereskedelmi aligazgató megítélése szerint a különböző garnitúrákból rendelt menynyiség nagyvonalakban megegyezik a szükséglettel. Ám azt sem rejti véka alá, hogy itt-ott korrigálni is kell, így például már eljuttatták kiegészítő megrendelésüket az ILEFOR-nak és elküldenék más bútortermelőknek is, ha ... Az ipar sem maradhat közömbös Az ILEFOR valószínű örömmel fogadja a pótmegrendelést, hisz korábban nyilvánosan is nehezményezte a kereskedelem túlzott óvatosságát primőr bútoraival szemben. A marosvásárhelyi Augusztus 23 Fafeldolgozó Vállalat sikert aratott H-6 típusú bútorának (92 szavazat) gyártását csak az év végén kezdik meg, az Olimpia-1980 típusú garnitúra kiskereskedelmi forgalmazását még nem hagyták jóvá. Még kilátástalanabb a legkeresettebb konyhabútor (77/2 típus) idei árusítása, mivel a termelő (gyergyói IPL) beszüntette gyártását! A kereskedelem áthidaló megoldásként javasolja e bútor gyártásba vételét az ILEFOR ludasi egységében. Szerintünk sem volna rossz üzlet. Ki gyártja az önálló darabokat? A látogatók közül sokan kifogásolták, hogy a bútorüzletben nem találni önálló bútordarabokat. A kiállításon közönségsikert aratott például az ILSA típusú telefonasztal, a Technolemn Kisipari Szövetkezet előszoba fogása és más bútordarabok. A nyilvános felmérés, valamint az üzleti kereslet alapján a kereskedelem az idén 500 tv-asztal, 500 Fantázia típusú kisasztal, 300 telefonasztal, 600 előszobafogas, 300 virágállvány és további 400 más rendeltetésű bútordarab előállítására keres vállalkozót. Figyelem, megyei bútortermelők, lehet jelentkezni! A szállításról, lakásberendezésről meg egyebekről igen sokan szorgalmazták a bútorszállítás tökéletesítését. Milyenek a kilátások ilyen téren? — kérdeztük a bútorüzlet vezetőjétől. Hangsúlyozni kívánom, hogy sem a kereskedelem általában, sérti az üzlet nem rendelkezik ilyen szolgálattal — tájékoztatott Theil Gyula. Az Autószállítási Vállalat 3 speciálisan berendezett tehergépkocsit (ezek korábban a miénkek voltak), bocsájt az igénylők rendelkezésére. Sajnos e három kocsi nem minden esetben elégíti ki az igényeket. De még ennél is nagyobb baj, hogy a szakvállalat nem rendelkezik szállítómunkásokkal, így a vásárlók sokszor kénytelenek a szekeresekhez fordulni, akik akkora fuvardíjat kérnek, amekkorát nem szégyellnek. Hogy a Poklospatak melletti látványról és bűzről ne is beszéljek. Van-e jobb megoldás, kivezető út? Egyesek szerint bővíteni kellene a közüzemek teherfuvarozó gépkocsiparkját. Mások szerint a szövetkezetet kellene megbízni egy bútorszállító, öszszeszerelő és lakásberendező szolgálatlétesítésével. Egyre többen vennék igénybe a képzett lakásesztéták segítségét otthonaik ízléses berendezéséhez, az odaillő bútorok kiválasztásához. Szóval, az ötlet, javaslat csak úgy tódul lentről felfelé. Valakiknek fontolóra kellene venniük ezeket. PETELEI ISTVÁN (Folytatás a 4. oldalon) könyvszemle Harmadfél évszázados szociográfia Nagy dolgok történtek 1700 körül Európának ezen a részén. A törökök kiverése idején és közvetlenül utána néhány évtizedre meggyorsult a történelem kerekének a forgása, s eleink reádöbbentek, hogy az öröknek és változhatatlannak hitt régi életmód a szemük láttára megváltozik. Ez a felismerés adta altorjai Apor Péter kezébe a tollat, hogy feljegyezze a régi, az — általa korszakhatárnak tekintett 1087 előtti — „módot és szokást“, amit ő még saját szemével látott, és elmúlásának is tanúja volt. Emlékíróink, krónikásaink annak előtte is feles számmal voltak, de általában csak az események megörökítésére törekedtek. Apor Páter volt az első, aki a szokásokról írt, így vált egyik legelső szociográfiai, sőt bizonyos szempontból etnográfiai, könyvünk szerzőjévé.* Jó megfigyelőképességű és emlékezőtehetségű író volt, de igen sajátos ízlésű és gondolkodásmódú. Nagy kedvelője volt a pompázatos külsőségeknek, ezeket nagy élvezettel részletezte, de alig tudunk meg valamit a XVII. századi gazdálkodás, hadakozás vagy akár a törvénykezés módjáról, azt a keveset is inkább csak közvetve. Mit is talált megörökítésre méltónak egy XVIII. századi főúr? A könyv fejezetei nagyon tanulságosak. A bevezetés után mindjárt Az titulusokról c. fejezet következik, ezután Az vendégségről és ebédről és vacsoráról, majd még külön A fejedelem ebédiről és vacsorájáról. Ezután külön fejezetek szólnak a régiek köntösiről, az utazásokról, kettő is a szekerekről és a kocsikról. A lakodalmakról szóló fejezetnek még egy függeléke is van egy „emlékezetes lakodalomról“, majd következik a temetésekről, régi tisztségekről, végül a „katolika religióról“ szóló. Persze a főurak köntöséről, lakodalmáról, temetéséről van szó. Minden régi dolgot nosztalgiával néző felfogása nem mindig rokonszenves, néhányszor a hasznos újításokat is elítéli. Számunkra meghökkentő, de a főnemesi gondolkodásmódra nagyon is jellemző, ezért kordokumentumként felbecsülhetetlen értékű sorokat is találunk benne, mint pl. amiket a régi utazási viszonyokról írt, mintegy dicséretképpen: „(...) ha a szegény félnagyok, bírák úgy nem viselték magokat az mint az úton járó (főúr) kívánta, jól megverték az hátát, s rajta sült“. (70. lap). Apor Péter stílusa könnyedén folyó, élőbeszédszerű, ma is élvezhető, kissé zsúfolt leírásai szemléletesen tárják elénk az egykori főurak pompakedvelését, humora azonban nincs. Erőltetett szójátékai az olvasót inkább csak bosszantják, mintsem hogy szórakoztatnák. A könyv a felsorolt negatívumai ellenére is egyrészt nem mindennapi érték tudományos (szokás- és viselettörténeti, néprajzi stb.) szempontból, másrészt élvezetes olvasmány. Szerzőjében szépprózánk egyik megteremtőjét tisztelhetjük. Kócziány László bevezető tanulmánya gondolatébresztő, szép stílusa mintha csak az Apor Péterét követné. DEMÉNY ISTVÁN PÁL * Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae. Előszóval és jegyzetekkel ellátta Kócziány László. A szöveget gondozta Lőrinczy Réka. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1978. varjuk fejünket, elmosolyodunk, mondván, hogy minden szamár felírja a nevét. A baj az, hogy nemcsak Kyselak, hanem Hérosztratosz jellembeli utódai is köztünk élnek. Mint ismeretes, ez a polgár az ókori Görögországban élt, s azzal örökítette meg nevét, hogy felgyújtotta az ókori világ hét csodájának egyikeként nyilvántartott Artemisz-templomot Epheroszban. Ezek a derék utódok persze nem mind piromániások, de így vagy úgy, rombolnak, haverokkal, vagy inkább kislánnyal sétálva a parkban, zavarja őket a villanyfény, s máris repül a kő a fényforrás felé, kinek van több ereje, mint nekem — kérdi kihívóan, s máris reccsen a pad meg a szék karfája, csavarodik a kávéskanál, miszlikbe megy a pohár vagy a hamutartó; kinek van mersze mindenki szeme láttára felhasítani, az ülés vagy a fal kárpitját?; hát persze, szintén neki, Hérosztratosz kései utódának. És mit teszünk mi, akik nem valljuk magunkat sem Kyselak, sem Hérosztrátosz utódainak. Új égőket teszünk, megjavítjuk a sétatéri padokat, rendbehozzuk a kárpitot, kávéskanalakat, hamutartókat, poharakat vásárolunk, újra meg újra ültetjük a kitördelt facsemetéket, hogy ők ki ne fogyjanak a hírnévszerzés eszközeiből. És azon túl? Hát igen, azontúl itatjuk a szánkat." És ez baj, rettentő nagy baj, mert Hérosztratosz késői leszármazottjai között vannak veszélyesebbek is. Ők azok, akik leszerelik a vízcsapot, a villanyégő foglalatát, a tükröt, a mosdókagylót, a kapcsolót, a zárat, az öblítőtartály lehúzóját és mindent, ami leszerelhető, függetlenül attól, hogy használható-e otthon vagy sem. A Kövesdomb egyik cukrászdájában hónapokig használhatatlan volt az illemhely, mert valaki leszerelte az öblítő tartályát. A Prodcomplex klubjában hosszú sorban várakoznak kézmosásra, mert valaki magával vitte a másik kagylót, csapostól, tükröstől. Folytassam? Nem, nem folytatom, csak újra felteszem a már-már szónokias kérdést: mit teszünk mi, akik szenvedünk vagy legalábbis bosszankodunk a rombolás láttán. Na mit? Szorgalmas hangyák módjára újraépítjük a bolyt és várjuk, hogy valaki, Hérosztratosz valamelyik leszármazottja újra széttárja. Pedig már igazán fogytán lehetne a türelmünk! LAJOS ANTAL VÖRÖS ZÁSZLÓ — 3. OLDAL Az állattenyésztés korszerűsítése alapvető követelmény! EGYENSÚLYBA HOZNI! Ha összeségében elemezzük a kerelőszentpáli termelőszövetkezet állattenyészetét, a helyzet nagyon kedvező. Az utóbbi három évben az állattenyésztésből tervezett pénzbevételüket 106 százalékban teljesítették. A jövedelem mintegy 50 százalékát a baromfitenyésztés állotta. A szarvasmarha-tenyésztésben részleges eredményekről számolhatunk be. A létszámtervvel egy esztendőben sem volt probléma. Nemcsak teljesítették, hanem jóval túl is haladták. A takarmányozott tehenenkénti hozam 1977-ben elérte a 2 250 litret takarmányozott tehenenként, a tavaly azonban 1929 literre csökkent. A baromfitenyésztés viszont az elmúlt évben is 2,8 millió lejt hozott, vagyis bevételi tervüket 104 százalékban valósították meg. Honnan erednek a két állattenyésztési ág közötti különbségek? A baromfitenyésztés nagyüzemi módra történik. A tavaly is 215 tonna húst állítottak elő. A vezetőség dicséretére legyen mondva, jól kihasználta a kínálkozó lehetőségeket. A szakosított csarnokok mellett, ahol egy szériában 25 000 csirkét nevelnek, a nyári időszakban, amikor a szarvasmarhák a legelőn voltak, ésszerűen használták ki az üres istállókat, így a besenyői részlegen 14 000, az újdellőin 13 000, a szentpáli két istállóban pedig 14 000 vágócsirkét állítottak elő. Az elmúlt években nagyon jó kapcsolat alakult ki a termelőszövetkezet és az Avicola között. Az állami vállalattól nemcsak a naposcsibéket kapják, hanem sokszor kisegíti őket takarmánynyal, gyógyszerekkel, hogy a szakmai tanácsokról ne is beszéljünk. A vállalat igazgatója, főmérnöke rendszeresen ellátogat a termelőszövetkezetbe. A naposcsibék hatvan nap alatt érik el a vágósúlyt, vagyis az 1,30—1,40 kilót. Köszönhető ez a jó takarmányozásnak, gondozásnak, a korszerű eljárásoknak, hisz a csarnokokban soha sincs éjszaka. Tehát intenzív hizlalásra rendezkedtek be. S az eredmény nem marad el. Amint már említettük, az elmúlt évben 215 tonna húst állítottak elő, a tiszta jövedelem pedig meghaladta a félmillió lejt. Az idénre is jók a kilátások. A december elején hozott naposcsibék máris elérték a vágósúlyt, tehát megkezdhették értékesítésüket. Utána takarítás, fertőtlenítés következik, és február közepén már újra népesítik is be a csarnokokat. Egyetlen dolog, amelyen segíteni kellene, jobban mondva, ahol segítséget várnak a szentpáliak. Az etetés-itatás gépesített, a felszerelések azonban az évek folyamán nagyon elkoptak s nem tudnak hozzájutni cserealkatrészekhez. Az állattenyésztés másik ágáról, a szarvasmarha-tenyésztésről, már nem mondhatunk ilyen jó dolgokat. — Valóban — hagyja helyben Kovács Albert elnök. — Itt az eredményeket az időjárás hordozza magával. Furcsa megfogalmazás, de mindjárt bizonyítja is. — Eredményeink az esős években ingadoznak, ilyenkor a Maros tönkre teszi a takarmányok jelentős részét. S ez az elmúlt évre is vonatkozik. S aki ismeri a kerelőszentpáliak helyzetét, némiképp igazat ad az elnöknek. Van azonban kiút. A termesztett takarmányok terméshozamának növelése s az egész állattenyésztés korszerűsítése, amitől sokat várnak a szentpáliak. Már el is készültek a tervek az új istállók építésére, a meglévők korszerűsítésére, amivel lehetőség nyílik az új technológia bevezetésére. A korszerűsítés nemcsak a tenyésztői munkára, hanem a takarmányok előkészítésére is értendő. Az új takarmánykonyhában majd jobban előkészíthetik, tehát nagyobb hatásfokkal használhatják fel a takarmányokat. Addig is azonban mindent meg kell tenni a jelenlegi lehetőségek még jobb kihasználásáért, hogy nemcsak a baromfihús előállításában, hanem a tejtermelésben is jó eredményeket mutathassanak fel. (háromszéki) A MAROSVÁSÁRHELYI VEGYIPARI KOMBINÁT Dózsa György utca 300 szám felvesz munkásokat (férfiakat) vegyi termékek gépi csomagolására és rakodására. Maros megye bármelyik helységéből jelentkezhetnek olyanok, akiknek lehetőségük van a kombinátbeli váltások idejére beutazni. A csomagolás-rakodás munkáját akkordban végzik, a javadalmazás a normateljesítés arányában történik, havi 1816 lejtől kezdve. Ugyancsak toboroz munkásokat (férfiakat kihelyezésre a Constantai CHIMPEX vállalathoz vegyi termékek ki- és berakodására a kikötőben, ahol az alábbiakat biztosítják: — havi 2 091 lejes fizetés — munka akkordban — kiküldetési pótlék — prémium kiváló tevékenységért — túlórafizetés (ha arra szükség van) — díjtalan szállás — munkakezdéskor meleg étel ingyenesen — naponta kétszeri étkezés 11 lej ellenében — a hazautazás költségeinek megtérítése (háromhavonta egyszer) — 5 napi fizetéses szabadság (háromhavonta egyszer) Bővebb felvilágosítás a Kombinát székhelyén naponta 7—15 óra között a személyzeti irodában, telefon 33 099, belső 1673. A MAROSVÁSÁRHELYI SZAKSZERVEZETEK MŰVELŐDÉSI HÁZA közüi: 1979. február 10-ig lehet jelentkezni a felnőttek részére szervezett alábbi tanfolyamokra: — szabás-varrás (női) — gépírás — gyorsírás — rádió-tv, kezdők és haladók — idegen nyelvek (angol, német, francia) — szobrászat — tánc Feliratkozás naponta 8—16 óra között a Cuza Voda utca 22 szám alatti székhelyén, I. emelet, 30-as szoba. Érdeklődni a 33-731, 33-870-es telefonszámon.