Zala, 1950. március (6. évfolyam, 51-76. szám)
1950-03-01 / 51. szám
qr ■ IM 7 AI A e^PHH ^mWk IMI mBwm BSkjL--’ V3. évf&Byam 51. szám. Ara 50 Világszerte fokozódik a békemozgalom A magyar nők fokozott termelőmunkával készülnek a Nemzetközi Nőnapra 1950. március 1. szerda ■BWEBBBaB HI III—IIII Hl lllffiniiiir SgffiMBHgHW Az USA bányászai folytatják a sztrájkot A bányatulajdonosok provokáló magatartása miatt megszakadtak az egyeztető tárgyalások Az amerikai rádió jelenti, hogy az egyeztető tárgyalások a szénbányatulajdonosok és a szénbányász-szakszervezet képviselői között ismét megszakadtak, ezúttal újabb határidő kitűzése nélkül. A tárgyalások csődjét a munkáltatók képviselőinek provokáló magatartása idézte elő. Az USA kormánya arra készül, hogy fasiszta jellegű intézkedésekkel törje meg a bányászok ellenállását. A szövetségi törvényszék, amely elutasította a szakszervezet ügyvédjének azt a kívánságát, hogy az ügy esküdtszék elé kerüljön, csütörtökön mond ítéletet és minden valószínűség szerint arra készül, hogy rendkívül súlyos pénzbüntetéssel sújtsa a bányász-szakszervezetet. A kormány terveire jellemző, hogy Sam Raeburn, a képviselőház alelnöke és Lucas Scott a demokrata párt szenátusi csoportjának vezetője Trumannal folytatott tárgyalásuk után kijelentették hogy a kongresszus jóváhagyná a sztrájk által érintett szerbányák állami kezelésbe vételét, ha Truman ilyen irányú kívánságot terjesztene elő. A szénbányászokon kívül °>? nap óta változatlan kitartás, sztrájkban áll Chrysler génkocsigyár 90 ezer dolgozója is- SIKER KORONÁZZA MUNKÁNKAT •t. n.i a Vasas Székház térnél kiürültek, a két napon kereszttül állandóan üzemben evő mikrofonok elcsendesedtek, sztahanovistáink befejezik első országos tanácskozásukat. A leghíresebbek, csakúgy, mint a kevésbé ismertek visszamentek üzemükbe, gyárakba, újra odaálltak a gépnélre és folytatják a termelő munkát. Ha azelőtt nagyszerű eredményeket mutattak fel, ha azelőtt volt tehetségük, merészségük, tudásuk a régi technikai normák többszörös túlszárnyalására, ha azelőtt sztahanovistákká tudtak válni, a tanácskozás befejezése után kétszeresen, vagy ahogy sztahanovistához illik, sokszorosan lesz bátorságuk kezdeményezni, újat alkotni, bírálni, építeni. A tanácskozás ad hozzá erőt, a tanácskozás segít előre. „Megvizsgálni az eddig megtett utat azért, hogy jobb legyen a további munka” — ez volt az Első Országos Sztahánovista Tanácskozás célja,, ezt várja a tanácskozás résztvevőitől azoknak a munkásoknak sokszázezres tömege is, akik hazulról, az újságok hasábjairól, a rádió adásaiból követték figyelemmel a legjobbak értekezletét. A küldöttek már itthon vannak és nem fogynak ki az elbeszélésekből, mint ahogy nem győzik eleget kérdezni őket az itthonmaradt munkások. Nehéz beszámolni arról, hogy mi volt a legnagyobb élmény. Ha Rákosi elvtárs szól a dolgozókhoz, az mindig felejthetetlen marad. Ha a világ legjobb munkásai, a szovjet sztahanovisták vannak köztünk, az mindörökre szóló élmény. Ha saját országunk legközvetlenebb kérdéseiről beszélünk, nem lehet azt egykönnyen elfelejteni. Ezek a legjobban élő emlékek a tanácskozásról. Mellettük soká emlékezetes marad a Párt és a Minisztertanács fogadása, a tanácskozás forró hangulata, találkozás szemtől-szembe a legjobbakkal, Muszka, Horváth Ede, Kék Zoltán elvtársakkal és emlékezetes lesz minden pillanat, amit két nap alatt eltöltöttek sztahanovistáink a tanácskozáson. Rákosi,Verő és Apró elvtársak beszédén, Pányin, Dubjága és Zsuravljev szovjet sztahanovisták felszólalásain kívül a résztvevő magyar sztahanovisták hosszú mondta el tapasztalatait, sora javaslatait. Amikor a tanácskozás második napja utolsó ülésszakát megnyitották, még 271 felszólalási jelentkező neve feküdt az elnökségi asztalon. Mire vall ez? Ez egyszerűen és világosan azt tanúsítja, hogy szinte nem akadt senki, akinek ne lett volna mondanivalója. Tudatja azt is, hogy akinek mondanivalója volt, az el is akarta mondani, hangot akart adni véleményének. Ha mindezt más kifejezéssel foglaljuk össze, akkor ez így hangzik: a munkásosztály teljesen érett, saját sorsának irányítására, mert elsajátította az államvezetés gazdasági és politikai nőp tudományát. Most részecsak arról van szó, hogy nemkitűnő és eredményes munkát végeznek a munkásokból lett, min: ■ ‘ 7'/'ck főispánok, vállalatvezők, párttitkárok, hanem arról is, hogy a munkások megteszik javaslataikat az üzem terveinek kidolgozásához, a munkásosztály képes a Sztahanov-mozgalom kifejlesztésére, a sztahanovisták létrehozzák a munka igen magasfokú termelékenységét, majd tömegmozgalommá fejlesztik a sztahánovista munkamódszerek alkalmazását és gélcsapatukban, a Pártban a munkások olyan szervezett egységet valósítanak mely alkalmas az egész megvezetésére. Más szóval és nép röviden : a sztahánovisták tanácskozása napnál fényesebben igazolta, hogy a Magyar Népközársaságban erős, megdönthetetlen és építő a proletariátus diktatúrája. A sztahanovisták levelet juttattak el Rákosi elvtárshoz. Ebben írják a következőket: „Mi, magyar sztahánovista újítók megígérjük Rákosi elvtársnak, hogy hazánk felszabadulásának ötödik évfordulóját, 1950. április 4-ét még több, még jobb munkával fogjuk ünnepelni. E nagy nemzeti ünnep alkalmából megindult munkaversenyben az élen fogunk járni és rajta leszünk, hogy a munkatél ajánlásokat, teljes siker koronázza szocializmust építő ötéves tervünk győzelme, a szovjet-magyar barátság további megerősödése, a béke megvédése jegyében” Április 4-ének megünneplése nem új a magyar nép felszabadulás utáni történelmében, a munkafelajánlásokról sepg a sztahanovisták tanácskozásán hallottunk először. Hetekkel előbb érkeztek hírek kisebb-nagyobb üzemeinkből, hogy egyes munkások, brigádok, műhelyrészlegek munkafelajánlásokat készítenek elő a felszabadulás évfordulójára. Ezek a korábbi felajánlások és a sztahanovisták Rákosi elvtársnak tett ígérete szükségszerű következtetés levonására késztet: a magyar nép az idei évben olyan nagyarányú ünnepségekre készül április d-én, amilyent eddig soha nem láttunk. A sztálini műszak sok tapasztalatot eredményezett a munkafelajánlások terén. Április 4-ének megünneplését ezek a tapasztalatok olyan mértékben és formában segítik elő, amik a legmesszebbmenő következtetésre jogosítanak fel- A magyar munkásosztály ünnepre készülődik. Az első jelek azok a kis cédulák voltak, amit munkások eljuttattak az üzemi pártirodákba április 4-i munkafelajánlásuk bejelentésére. Ezt nyomon követte az üzemrészek szervezkedése, tömeges felajánlások és most a a sztahanovisták levele Rákosi elvtárshoz. Április 4-ig még több, mint egy hónapnyi idő van, vagyunk győződve, hogy Még lapunk hasábjain is a munkafelajánlások és az ünnepségekre való más előkészületek seregéről számolhatunk be, a nagy napon, április 4-én pedig a munka hatalmasra fokozott termelékenységéről, az új és régi sztahanovisták nagyszerű teljesítményeiről, a széles tömegek megnövekedett tevékenységéről számolhatunk be. Egykor, még két évvel ezelőtt is a burzsoázia hatalmának vissza é 11elására, szolga k, nyílt szervezetekkel rendelkező ,,politikusok” próbálták megosztani a munkásosztály erejét A reakció nyílt hadállásainak szétrombolása után a kémek, felforgatok, robbantok, szabotálok burkolt kísérletei ellen folytatjuk harcot, és érünk el eredményeket. Az egységes munkásosztály erejéből azonban ennél sokkal többre is telik. A proletárdiktatúra követelményeinek megfelelően egy pillanat. S,’IT! Feledkezünk el a jobb •bot építéséről. A Rajt-banda merényletterveire a hároméves terv túlteljesítésével feleltünk. A Standard-gyár dollárokon hizlalt gangsztereinek megsemmisítését most azzal hajtotta végre a proletariátus, hogy azzal egyidőben megindította az április 4-i munkafelajánlásokat Rákosi elvtárs a sztahanovisták tanácskozásán idézte azt, amit a felszólaló sztahanovisták és az ország számtalan más munkása elmondott: „tudatában vagyok annak, hogy jobb munkámmal védem a békét, jobb munkámmal harcolok az imperialisták ellen.” Ez és e szavak gyakorlati végrehajtása az, amire Rákosi elvtárs így folytatta: gyakran maguk „Az elvtársak sem veszik észre, hogy ezeket a nagy összefüggéseket már mindennapi ...életükben is alkalmazzák. ’ Alkalmazzák a gyors vágássa. &Z. nyitással, az észszerüsítéssel, a többgépes mozgalommal és mindennel, ami a rnfury .w 2 nép gazdasági és politikai halkalmát erősíti a ! • £ k ^s/.cvrit» népek széles táborában. Thorez elvtárs: A francia dolgozók azonnal és megsemmisítően visszavágnának minden gaullista puccskísérletre Párizs: A Francia Kommunista Párt északfranciaországi körzetének értekezletet aktívája kétnapos tartott Raismies- ben. Az értekezletet Mauric Thorez elvtársnak, a Francia Kommunista Párt főtitkárának beszéde zárta fee. Thorez eldáit hangoztatta, hogy a francia kommunisták egyik fő feladata részt venni a béke védelméért vivén harcban. Rámutatott, hogy az amerikai imperialisták és angol cinkosaik nem mondtak le bűnös terveikről, lázasan fokozzák háborús előkészületeiket a Szovjetunió és a népi demokráciák ellen. A béke erői azonban az egész világon ma már elég számosak és hatalmasak ahhoz, hogy kudarcba fullasszák az imperialisták háborús terveit. Thorez elvtárs ezután tiltakozott a dolgozók és a békeharcosok ellen irányuló rendőri hajsza miatt és hangoztatta: — Biztos forrásból tudjuk, hogy De Gaulle Bidault cinkosságával puccsot készít elő. Meg vagyunk győződve arról, hogy a francia dolgozók egységesen, mint 1934-ben, azonnal és megsemmisítő módon visszavágnának minden gaullista puccskísérletre. Ebben a kenyérért, a szabadságért és a békéért folytatott harcban sohasem fáradjatok bele az egy, cég összekovácsolására irányuló erőfeszítéseitekbe, mert mint Lenin mondotta, a munkásosztály egysége legjobb fegyverünk a szocializmusért folytatott harcban — fejezte be nagyhatású beszédét Mauric Thorez elvtárs. A TASzSz Iroda a budapesti sztahánovista tanácskozás befejezéséről A TASzSz budapesti jelentése beszámol az első magyar sztahánovista tanácskozás befejezéséről. " A jelentés utal Rákosi Mátyás elvtársnak arra a megállapítására, hogy még szorosabb együttműködésre van szükség a munkások és a mérnökök, technikusok között, fel kell használni a magyar népgazdaság rendelkezésre álló tartalékait széles körben kell alkalmazni és a tapasztalatcserét. Ugyancsak idézi a jelentés Rákosi Mátyás elvtársnak azt a kijelentését is, amelyben megállapítja, hogy a magyar kommunisták feladata, hogy a sztahanovista mozgalmat minden erővel fejlesszék. Befejezésül a jelentés megemlékezik a parlamentben lezajlott fogadásról. Jugoszláv határrenüdőrök lesből agyonlőttek két bolgár határőrt A bolgár kormány erélyes tiltakozást jelentett be A bolgár külügyminisztérium február 27-én szóbeli jegyzéket nyújtott át a szófiai jugoszláv nagykövetségnek, a külügyminisztérium a szófiai nagykövetség közvetítésével a következőkre hívta fel a jugoszláv kormány figyelmét. Február 5-én délután 4 óra 30 perckor a küstendiki kerülethez tartozó jugoszláv Gesevo falu környékén határőrök bolgár területen lesből meggyilkoltak két bolgár katonát. A bolgár kormány megbízta a bolgár külügyminisztériumot, juttassa kifejezésre legerélyesebb tiltakozását a jugoszláv határőrök e véres bűncselekménye miatt, követelje a gyilkosság megszervezőinek és végrehajtóinak haladéktalan és legszigorúbb megbüntetését és követeljen kártérítést az áldozatok hozzátartozói számára. A bolgár kormánynak az a felfogása, hogy a bolgár-jugoszláv határmenti helyzetért, a jugoszláv határhatóságok mind sűrűbben előidézett incidensekért és a jelen jegyzékben felhozott esetért minden felelősség a a jugoszláv kormányt, terheli, amelynek kötelessége, hogy mielőbb véget vessen ennek a helyzetnek.