Zala, 1950. december (6. évfolyam, 279-303. szám)

1950-12-01 / 279. szám

A pártszervezet jól irányította a begyűjtést: takarmánygabonából SIS százalékos a teljesítés Makóion Grünfeld József elvtárs, a hahóti pártszervezet titkára ott foglala­toskodik most is a pártszervezet irodájában. Ilyenkor este mindig akad munka bőven. Éppen a párt­oktatás következő anyagát lapoz­za, amikor belép hozzá Gergely 7 holdas kisparaszt.Szabó — Benéztem egy kicsit, ha nem zavarok — mondja köszönés után Szabó Gergely. — Gondoltam, ha Van időd, elbeszélgetnénk egy ki­csit. — Foglalj csak helyet — biztat­­ja Grünfeld elvtárs —. Beszélget­­­nivaló mindig akad­­t át, Szabó Gergely levett télikabát­­kényelmesen helyet foglal. Közelebb húzza a széket az író­asztalhoz, aztán megszólal: — Tu­dod, én is kivettem a részemet a falunevelők munkájából, meg most is így cselekszem. Tudom, elég jók is az eredményeink. Rövid időre elhallgat, aztán jó­ízűen elneveti magát: — Jól megnyomtuk a mélyszán­tást! A múlt héten még 70 száza­lékra álltunk, most meg már tel­jes egészében befejeztük. A ter­melési szerződés is száz százalé­kos. Hanem azt nem tudom, hogy állunk a szénával, meg a kenyér­­gabonával. Hazafias kötelesség a begyűjtés ■— Jól áll a szénánk — viszo­nozza a nevetést Grünfeld élv­­élvtárs —. Az is 100 százalék. A kenyérgabona meg 116. Szabó Gergely arccal jegyzi meg, — megelégedett Megvan a jó népnevelő munka eredménye. Ha jól tudom, takarmánygabona is közel van a 200 százalékhoz. — Kétszázhoz? — húzza a szót Grünfeld elvtárs —­ Már 318 szá­zalék. Szabó Gergely egy ideig elgon­dolkodva nézi az íróasztal lapját, míg végül vidáman ereszti neki a hangot. — Hát ezek szép eredmé­nyek. Nem maradunk le semmiben. És hogy a falu dolgozói megértet­ték: a munkák időben való elvég­zése, termelési szerződéskötés és a beadás teljesítése hazafias köte­lességünk, ezt a Pártnak köszön­hetjük. Nem mondom, vannak a népnevelők között pártonkívüliek is, mint jómagam, de a Párt irá­nyított bennünket, ez tagadhatat­lan. Hiányosság a­ Del'OSz, munkájában — Sokat segített a tanács is, na meg a tömegszervezetek — jegyzi meg Grünfeld elvtárs — így együt­tes erővel sikerült jó munkát vé­geznünk. De azért van még hiba. — Hát már hogyne volnának — vág közbe Szabó Gergely —. Ott a DéFOSZ. Ha jól tudom, innen kaptuk a legkevesebb falunevelőt. — Ez igaz — így Grünfeld elv­társ —. Valahogy a sok munka közben elfeledkeztünk egy kicsit a DéFOSZ-ról. Bevallom, a pártszer­vezet sem nyújtott olyan segítsé­get nekik, amilyet kellene. Azért mennek ott gyengén a dolgok. Na de most majd erre is nagyobb súlyt fektetünk. A falu dolgozói­nak nagyrésze tagja a DéFOSz­­nak s mi jó munkát csak úgy tu­dunk végezni, ha tartjuk a szoros kapcsolatot a tömegekkel. Szabó Gergely megértően bólo­gat, miközben megerősíti. — Hát ez fontos is. Úgy lesz erős a Párt, ha a falu dolgozói mind maguké­­­­nak érzik. Majd dönt a taggyűlési Elhallgat. Jó ideig csend van s­­ mikor megszólal, kissé halkabbra­­ fogja a szót: 1— Szeretnék kérdezni valamit... ! — Csak ki vele — biztatja­­ Grünfeld elvtárs. — Úgy gondolom — kezdi kissé megilletődve Szabó Gergely —, hogy most már nekem is a Pártban­­ lenne a helyem. Csak azt nem tu­­­­dom, hogy érdemes vagyok-e erre. • Grünfeld elvtárs nem szól sem­­­­mit, csak kihúzza az asztalfiókot és egy belépési nyilatkozatot tesz­­ Szabó Gergely elé. — Ezt töltsd ki és írasd alá két párttaggal. : Hogy mi lesz az eredmény? Gon­­d dőlj arra, hogy becsületes munkát­­ végeztél, jó népnevelő vagy. Ahogy­­ én látom, szereted a Pártot, tisz­­­­teled a munkástársaidat, és azok­­ is téged. Ez mind fontos egy kom­­­­munistánál. Majd dönt a taggyű­­­­lés, ismerjük, áttanulmányoztuk­­­­ mi is Rákosi elvtárs szavait a párt­­­­építéssel kapcsolatban. A legjobb­­ munkát végző dolgozó kis- és kö- ,­zépparasztnak közöttünk van a­­ helye! t Mélyszántásban az Egerszegi járás az élen Megyénk dolgozó parasztjai az utóbbi napokban kihasznál­ták a kedvező időjárást a mélyszántás mielőbbi sikeres befejezése érdekében. Ennek eredménye, hogy a zalaegerszegi járás községei­nek dolgozó parasztjai — Bot­fa és Nemesrádó kivételével, valamint a múltkori dás elöntötte rendkívül vizára­­mé­lyen fekvő területek kivételé­vel — végeztek ezzel a kával. Eredményük 99.9 mm­­szá­zalék. Gépi munkával azonban csupán 7-7 százalékát művel­ték meg az előirányzott terü­letnek! A zalaszentgróti járás 98.3, a lenti 97.6, a nagykanizsai 87.7 százalékos teljesítmény­nél tart. Komoly lemaradás tapasztalható a letenyei já­rásban, ahol a begyűjtéssel együtt a mélyszántás ütemét is fokozni kell. Minden egyes alkalmat meg kell ragadni a járás pártszervezeteinek és tanácsainak a munkamenet gyorsítása érdekében. Az andráshidai állami gazdaság dolgozóinak munkafelajánlása december 21-re: a fejésállasot 6-ről ? literre emelik, 15 Vés szálastakarmány megtakarítást érnek el Az andráshidai állami gaz­daság dolgozói termelési érte­kezleten tárgyalták meg az eddigi eredményeket és feltár­ták azokat a hiányosságokat is, amelyek eddig akadályozói voltak a helyes munkameg­szervezésnek, a munkaver­senynek. Pál Ferenc elv­társ, az üze­mi pártszervezet titkára be­széde bevezető szakaszában kül és belpolitikai kérdések­kel foglalkozott. Hangsúlyozta:­­— A földkerekséget átfogó békemozgalom ereje felmérhe­tetlen. Tanúskodik erről a Var­sóban megtartott békevilág­kongresszus, ame­lynek a hatá­rozatai segítségével a magyar békemozgalomnak még az ed­diginél is szélesebb tömegeket kell felvilágosítania a nemzet­közi helyzetről. És a mi fel­adatunk az is, hogy mozgósít­suk tömegeinket a határoza­tokban megadott feladatok megaldására. Ezt elsősorban akkor érjük el, ha a munkán­kon keresztül bizonyítjuk be, hogy törhetetlen hívei va­gyunk az alkotó békének na­gyobb fegyelmezettséggel, több éberséggel erősítjük hazánkat Követjü­k a hős bányászok példáját! — Megértettük a varsói Békeviágkongresszus hatá­rozatát — mondta Horváth Antal­­­, Tarkó József. — Ez­után még jobb rünk, mint idáig,munkát vég­Nyomban párosversenyre is keltek egymással, hogy az ál­­lattakarmán­yozás során több részletben teszik, a szálasta­karmányt az állatok elé és így teljesen megszüntetik az ed­digi takarmánypazarlást, így 15 százalékos kívánnak elérni.megtakarítást A következő felszólaló Né­meth József ország bányász tehenész.­­ Az dolgozói ko­moly munkához fogtak, meg­ígérték Rákosi elvtársnak, hogy fokozzák a termelékeny­séget- Kövessük mi is a pél­dájukat! Én a magam részé­ről Sztálin elvtárs 71. szüle­tésnapjának tiszteletére páros versenyre hívom Baranyai Fe­rencet. A gondozásomra bí­zott teheneket a legnagyobb körültekintéssel ápolom, tő­lük minden csePP tejet kife­­­k, betartom a pontos fejési időt. A tehenész-brigád dolgozói ••­rvmás után emelkednek szál­lásra és megállapodnak ab­ban, hogy a jelenlegi fejési átlagot hatról hét literre emelik december 21-ig. „Minden erő- és munkagépet kijavítunk“ — Mi pedig elhatározzuk — mondják sorjában a traktoris­ták, — hogy december’ 21 ág­b­an evő­, én munkagépet megjavítunk, leolajozunk. Az ekék részére gépszínt készí­tünk. Elhatározták az üzem mező­­gazdászai, hog­y a község dol­gozó parasztjainak politikai és szakmai felvilágosítása érde­kében a legforgalmasabb he­lyen központi faliujságtáblát állítanak fel, amelyen heten­­ként változtatják a cikkeket. Párosversenyre hívjuk a lövéseket! Persze nem maradhattak ki a munkafelajánlásból a foga­­tosok sem. Kuruc István így beszélt:­­— Én is jobb munká­val akarom ünnepelni decem­­ber huszonegyedikét és a szál­lítások alkalmával csökkentem a­ 7, üresjáratot. Bárhová szál­lítok, üresen nem térek vis­­­sza szekeremmel, hanem az útbaeső homok, vagy kavics, bányából az udvar rendbeho­zatalához egy-egy szekér anyagot hozok. Az előírt nor­mát 110 százalékra teljesítem. — Vállaljuk mindannyian — vágta rá egyszerre Peics Pállal együtt a többi fogatos. Stankovics Lajos verseny­­felelős javaslatára egyhangú­lag határozta el a termelési értekezlet, hogy az üzemi pártszervezet és az üzemi bi­­zottság a felszólalások alap­ján állítsa össze az egész gaz­daság vállalását és hívják ki párosversenyre annak túltel­jesítésében a zalalövői állami gazdaság dolgozóit. (J 1.) j ­A begyűjtés teljesítésével erősítsük a békéért folyó harcot! (Tüske János rédicsi középparaszt levele) 71/1 1 dolgozó parasztok tisztán < ~L 1 látjuk azt a hatalmas fejlő­­­­dést, amelyet szerte a megyében is tapasztalunk. 15 holdas párton­­kívüli középparaszt vagyok. Jól tudom, hogy boldogulásunkat, min­den eredményünket a Pártnak és népünk bölcs vezetőjének, Rákosi Mátyásnak köszönhetjük. Ezeket az eredményeket mi is élvezzük és mély hálát érzünk érettük. Mi itt a fasiszta Tito szomszéd­ságában, bármikor fordult hozzánk a dolgozók állama, mindig teljesí­­tettük kötelességünket. Teljesítet­tem jó­magam is, mert átéreztem, hogy ez becsületbeli hazafias köte­lességem. Kenyérgabonából bead­tam 100 százalékig, még kilenc és fél mázsával meg is tetéteztem a­ vételi jegyre. Eleget tettem rozs-, árpa-, zabbeoldási kötelességemnek is. Ugyanígy kukoricából is bevit­tem a szövetkezetbe az előírással szemben 189 százalékot. Ö­römm­el csatakoztam az „egy is. ^ zsák bur­go­nya”-mozgalomhoz Felajánlottam a dolgozó nép államának négy zsákkal. Itt a mi községünkben, Rédicsen sokan vannak a középparasztok között, akik velem együtt örömmel elmondhatják, hogy minden ilyen­fajta kötelességüknek eleget tet­tek. Hogy csak úgy hirtelenében írjam, akik eszembe jutnak: Hor­váth Ferenc (Vince), Vidóczi Fe­renc, Varga Ferenc. Az előirány­zat igen méltányos és nem nehéz­­­­ nekik eleget tenni. Olvasója vagyok a Zalának, s így értesültem róla, hogy vannak, akik nem ismerték fel a termény­beadás jelentőségét és átveszik a t kulák ',més’'-ről, siránkozását a „rossz tér. Szeretném ezeknek el­­­­mondani, hogy miért adtam be­­ örömmel terményeimet­, pedig ne­­­­kem sem volt jobb termésem, mint például a­ botfaiaknak. Igaz, nem volt­ döntő szempont, de elsősorban említem: min­den alkalommal megkaptam gyorsbeadási jutalmat, a magasabb a árat, amelyet a dolgozók állama számunkra biztosított. De mégis , a legfontosabb ok az volt, hogy a­­ magam részéről is hozzá akartam is járulni annak a ha­tlmas béketá­­bornak az erősítéséhez, amelyet a j .nagy Szovjetúnió, a Sztálin vezet. Láthatja minden öntudatos dol­­­gozó paraszt, hogy érdemes átad­­­­nia az államnak terményfeleslegét,­­­­■ mert duplázva kapja vissza. Rédicsen is sok szép alkotása­­ van a Tervnek. Megjavították az­­ utakat, hidakat, rendbehozták az­­ iskolát. A termelőcsoport tagjai­nak Rákosi Mátyás megígérte az új családi házakat. Nyolc darab belőlük már itt hirdeti büszkén az elnyomott rasztok felé, jugoszláv dolgozó ,a­hogy nálunk egyre szebb, boldogabb az élet. ~Jr­ f­a már is tartunk, hát említ­­sü­k meg egyik legnagyobb büszkeségünket, a tszcs kultúrott­­honát. Ez az igazi fénye a falu­nak. Köszönjük is a népi demokrá­ciának a segítségét. Magunk is igyekeztünk társadalmi munkával, hogy minél hamarabb megépül­jön. A dolgozó parasztság életszínvo­­nala erősen megnövekedő­­, hisz ezt gond nélkül eladhatjuk, amit ter­melünk. Éppen most kötöttem le én is 800 öl napraforgóra, 400 öl tavaszi ki­kkönyre, ugyanannyi rész­lenre a termelési szerződést A munkámban a lenti gépállomás traktora hatalmas támogatást nyújt. Jó minőségű munkát végzett a masina. Biztosítottam a jövő évi bőséges termésemet azzal is, hogy vetőmagot cserél­em nemesített ve­tőmagra Mikor lehetett szó erről az urak világában? Sokan kinyom­tak bennünket a­z urak azt sem engedték meg, hogy a gy rr...r’ ■ i-k kiszabaduljanak a nehéz sor?’el ->s tanulhassanak Most legalább 15,. rédicsi par­asz fiatal tanár főlül o.­rákon, egyetemen. Orvosa­i vo­rok, katonatisztek lesznek. Nekem is négy gyermekem van. Szere­­tek tanulni, hát tanuljanak. Művellek, lesznek. J 1 SV gondolom, hogy ezek a ’ j változások nemcsak bennem, hanem minden dolgozó parasztban kiválják a hála és szeretet érzését a Párt iránt, amely azt is biztosí­totta, hogy a dolgozók maguk in­tézzék a falu sorsát. Tanácstag va­­gyok magam is. Mindezeket azzal háláljuk meg, hogy teljesítjük beadási kötele­zettségünket. A beadással a békét­­ védelmezzük. A háború a pusztí­tást szolgálja, s az imperialisták azt akarják. Mi azonban egytől­ egyig építeni akarunk. Ezért a tő­ke zászlaja alá állunk. Egyénileg­­ is mindent meg kell tennünk a bé­­j­ke védelmére. Ezért jártam ház­­r­ról-házra, végeztem népnevelő­­ munkát a begyűjtés sikere érdeké­­­­ben itt a fasiszta Tito országt­ól alig két kilométernyi távolságra­­ lévő Rédicsen. Meg vagyok győződve, hogy a­­ dolgozó parasztok átérzik a fal­iadat­ nagyságát és legjobb jóik fel­­­­világosítják azokat is, akik még­­ az ellenségre hallgatnak. Testvéri­­ szóval hívom fel a megye dolgozó­­ parasztjait, a begyűjtés teljesíté­sével erősítsék a békéért folyó har­­­­cot, a boldog jövőt, az ö éves fér­­j­vet építő népi demokráciát, a bé­ke szent ügyét. TÜSKE JÁNOS 15 holdas rédicsi középparaszt. Cé­pítvona­l I ti­ss fa hozzák a me­di­ka illemét! Az elmúlt héten az őszi­ idénytervüket a megye gép­állomásai átlag 61 százalékban teljesítették, ami nagymér­tékben a munka szervezetlen­ségének tudható be. Ahhoz, hogy Szobnok és Békés megye gépállomásai már teljesítették őszi tervüket, nem kis mér­tékben járult hozzá, hogy ha­vonta 20—25 újítást alkalmaz­tak. Könnyítették és folyama­tossá tették a munkát. Nálunk ebben az esztendőben csupán 5 újítás érkezett be a megye­­képzonthoz! Hiányzik a szemléltető agi­táció is, mint ,a versenylendü­let egyik éltető eleme- Bár több gépállomás felismerte a faliújság, a versenytáblák és üzemi villámok nevelő hatá­sát, egyes helyeken még min­dig nagyfokú nemtörődömség és felelőtlenség mutatkozik e téren. A pabni gépállomáson például 5 hete nincs verseny­tábla. Az őszi tervük? Csupán 50 százalék. Nem véletlen az sem, hogy a zalatárnoki gép­állomás a 47. bérhéten 25,S százalékos­­.eredményével1, az utolsó helyen kullog. Lenti­ben a faliújság táblán két hó­nap óta nincs egyetlen, cikk sem. Bizonyára nagyobb lenne a munkalendület, a verseny­szellem ezeken a gépállomáso­kon­, ha a legjobbak eredmé­nyeit népszerűsítenék, ami na­gyobb munkára serkentené a lemaradottakat is, úgy aho­gyan teszik például Le­tenyén. Lakos István elvtárs ő­zi idénytervét már 129, Németh Mária 125, Sipos György pedig 121 százalékban teljesített­e. A lenti gépá­lomáson is van kiváló teljesítményű trak­to­­rista: Kovács Sándor elvtárs, aki 118, a zalatárnoki gépál­lomáson pedig Kráni­z Sán­dor, aki ugyancsak ilyen szá­zalékban teljesítette hevi idénytervét." Ezeknek a traktoristáknak is feladatuk hogy munkamód­szerüket átadják az elmara­dottaknak. Úgy,­ ahogy a lete­nyei gépállomáson a legjobb k teszik. Péntek, 1950. dec. 1

Next