Zala, 1951. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1951-01-03 / 1. szám

Hivatalos jelentés a tatabányai bányaszerencsétlenségről A bánya és energiaügyi minisztérium mély fájdalom­mal jelenti, hogy Tatabányán a XII. sz. aknán 1950 decem­ber 30 -án éjjel, eddig még részleteiben fel nem derített okból, súlyos sújtó­égrobba­nás tört­ént, melynek 81 hős bányász esett áldozatul. A mentési munkálatok a szeren­csétlenség után haladéktalanul megindultak és a mentésben résztvevők a mentési munká­latokat a legnagyobb önfelál­dozással végezték. Ennek kö­szönhető, hogy 14 bányász életét sikerült megmenteni. A bányaszerencsétlenséget követően a Magyar Dolgozók Pártjának és a Magyar Nép­köztársaság Minisztertanácsá­nak képviseletében a hely­színre utazott Gexő Ernő fő­titkárhelyettes államminiszter Vass Zoltán a Politikai Bizott­ság tagja, az Országos Terv­hivatal elnöke és Czottner Sándor a Központi Vezetőség tagja, bánya- és energiaügyi miniszter. A vizsgálat a szerencsétlen­ség pontos okának felderítésé­re tovább folyik. A Minisztertanács a bánya­szerencsétlenség áldozatait a Magyar Népköztársaság hősi halottjainak nyilvánítja és temetésükről állami költsé­gén gondoskodik. A kötelessé­gük teljesítése közben hősi halált halt bányászok hozzá­tartozóinak a minisztertanács családonként 2000 forint gyors­segélyt utalt ki és elhatároz­ta, hogy az özvegyeknek járó nyugdíjon felül az összes ár­vák neveltetését 18. életévük betöltéséig állami költségen biztosítja. A bányaszerencsétlenség hősi áldozatainak temetése 1951 január másodikán 13 óra­kor volt Tatabányán. A teme­tésen a Magyar Népköztársa­ság minisztertanácsa, a Ma­gyar Dolgozók Pártjának Köz­ponti Vezetősége, valamint az összes társadalmi szervezetek képviselői megjelentek. Győzelemre visszük azt a nagy és szent ügyet, amelyért harcoltak, dolgoztak és életüket áldozták Eltemettük a hősi halált halt tatabányai bányászokat kedden délben a tatabányai ,Újtelepi temetőben helyezték örök nyugalomra a tatabányai bánya­szerencsétlenség hősi halottait. A temetésen megjelentek: Gerő Ernő elvtárs, Révai József elvtárs, Ká­­dár János elvtárs, a Magyar Dol­gozók­ Pártja főtitkárhelyettesei, Rónai Sándor elvtárs, az Elnöki Tanács elnöke, Dobi István, a mi­nisztertanács elnöke, Czottner Sán­dor elvtárs, bánya- és energiaügyi miniszter, Apró Antal elvtárs, a S zOT főtitkára, Péter Gábor elv­es, altábornagy, az Államvédelmi Hatóság vezetője, Havrán István elvtárs, a bányászszakszervezet főt­i­tkára, Osztrovszky György elv­­térs, a Tervhivatal elnökhelyettese, Pávái Imre elvtárs, a Komárom megyei pártbizottság titkára, az MDP tatabányai helyi hatóságoknak, szervezetének, a szakszerveze­teknek és tömegszervezeteknek képviselői,, a tatabányai szénme­dence dolgozói. A sírok előtt a néphadsereg, az Államvédelmi Hatóság és a rend­őrség díszszakaszai sorakoztak fel. Csajkovszkij gyászindulójának hangjai után Kádár János elvtárs az MDP Központi Vezetősége ne­vében búcsúztatta a munka hősi halottait. — A meg­rendít­ő súlyos szeren­csétlenség, amelynek­­ áldozatul esett 81 tatabányai bányászdogo­zó, gyászba borított számos csa­ládot. A munka hősi balotai­ kö­zött fiatalok, meg’ettkaruak és­­ öf's'k is vannak. Ki testvérét, ki szüleiét, ki élettársát gyászolja az ír í l’.rv'ban. De a szerencsétlenség közvetlen rokonokon túl irt, y gyásszal tölti el egész rava­ 5­ásos zaá­lyiaikat, egész dolgozó népünket. Bányász testvéreink ha­­lála mély gyásszal és együttérzés­sel tölti el munkásosztályunk dicső Pártját, harcos vezetőnket, a kommunisták százezres tömegeit hazánkban, a Magyar Dolgozók Pártját. — Elhunyt bányásztestvéreink a munka hősi halottai. De bennük nemcsak a termelés frontjáról ki­esett dolgozókat gyászolja Pár­tunk, hanem drága elvtársainkat, a munkásosztály forradalmár har­cosait is. A magyar kommunisták­nak, Pártunknak harca — mint Rákosi elvtárs mondotta — az il­legalitás viszonyai között éppen úgy, mint a felszabadulás óta. Pártunk egész története során összeforrott, egy volt a bányászság legjobbjainak harcával. Az elnyo­más évei alatt a bányászok leg­jobbjai nehéz harcát vívó Kom­muni Ja Pártunkkal együtt hir­dették­­ reményt, a megtörhetet­len 5? , a munkásosztály szívé­ben jó nagy reménységet, a munkásosztály szocialista hazája, a nagy dicsőséges Szovjetunió és Sztálin elv­társ iránt. Boldog szív­vel köszöntötték a hajnal hasadá­sát hazánk, felszabadulását, munkásosztályunk Sztálin fiaianak, harcosainak eljövetelét. — És azóta, 1945 április 4-e óta, Pártunk minden harcában a szár­nyakat kapott munkásosztály küz­dő seregében az első sorokban ott meneteltek bányásztestvéreink, közöttük ebben a nagy szeren­csétlenségben most elhunyt do>­goskezű harcos bányásztestvéreink is. — Emléküket gyászoljuk és ke­gyelettel megőrizzük. De dolgo­zunk é­s harcolunk tovább. Kü­z­denünk kell, mert elhunyt bá­­nyásztestvéreink özvegyei, árvái, h­átrahagyottai boldogabb jövőjét építenünk és védelmeznünk, az elhunytakkal szembeni szent kö­telességünk. A legnagyobb tiszte­letet emléküknek akkor adjuk meg, ha a sorból kiesetteket, pó­tolva erőinket, tudásunkat meg­feszítve még nagyobb lendülettel elszántsággal dolgozunk és harco­­lnk tovább. A Párt Központi Vezetősége nevében fogadom itt a meghal bányászok sírjánál, hogy rájuk gondolva még­ magasabbra emeljük a munkásosztály szent zászlaját, amely alatt­ ők is éltek, dolgoztak és harco­lok. Győzelem­re visszük a nagy ügyet, amelyért dolgoztak és életüket áldozták. — Munkás­társaim, elvtársak, elvtársnők, legyetek erősek, állha­tatosak és szilárdak. Mutassátok meg barátnak és elenségnek egy­aránt, hogy a bányászok hősi né­e­pe és a dicsőséges munkásosztály szerencsétlenség nyomán, bár­­­ ivükben gyász van, még kemé­nyebben még eredm­é­yesebb-n do'gozik és harcs', megy c'őre, uj harcok, uj győze­m­ek • P­lé S» •­­rencst l­enség és bánat ne törjön meg minket, tegyen még acélo­sabbá bennünket, erősítsen meg minket hitünkben és elszánt sú­gónkban, abban az eltökélt­ségben, hogy szabad életünket, békénket tüzön-vizen át, minden nehézség leküzdésével, győzelemre visszük . Ezek az én búcsúszavaim, ezekkel harcos bányásztestvéreink szellemében búcsúzom Pártom ne­vében elhunyt testvéreimtől. Meg­hajtjuk em­lékük előtt a Párt zász­laját — fejezte be beszédét Kádár János. Ezután a Minisztertanács nevé­ben Czottner Sándor elvtárs bá­nya- és energiaügyi miniszter be­szélt. , — A hős bányászhalottak a nemzet halottai. Az özvegyekért és árvákat biztosítom arról, hogy a Magyar Népköztársaság kormá­nya messzemenően gondoskodni fog megélhetésükről, a gyerme­kek felneveléséről.­­ Ma még nem tudjuk határo­zottan megállapítani, hogy ezt a szerencsétlenséget mi okozta, de folyamatban van a legszigorúbb vizsgálat, amelynek ki kell deríte­nie a szerencsétlenség okát. Min­dent el fogunk követni, hogy a bányák üzembiz­tonságát a legma­gasabb fokra emeljük, hogy a le­hető legkisebbre csökkentsük a bányászok életét fenyegető ve­szélyeket — mondotta többek kö­zött. Ezután Varga Barnabás Kos­sut­h-díjas sztahanovista vájár Ta­tabánya és az egész ország bá­nyászai nevében vett búcsút a hősi halottaktól. — Fogadjuk, hogy mindennapi munkánkban termelésünk foko­zásával erősíteni fogjuk a népek­­ szabadságáért harcoló embermil­liók szilárd béketáborát, amelyet a hatalmas Szovjetunió vezet. Fo­gadjuk, hogy azokat a feladato­kat, melyeket győzelmeink szer­vezője és vezetője, a Magyar Dől­gőzök Pártja és annak bölcs ve­zére, Rákosi Mátyás elvtárs elénk­­ üz, maradéktalanul teljesíteni fog­juk — mondotta gyászbeszédében. Ezután dr. Kriegler György es­­peresplébános gyászszertartást végzett el és gyász­beszédet mon­dott a síroknál. A gyászszertartás végeztével az Internacionálé és a Chopin gyász­induló hangjai mellett leeresztet­ték a koporsókat a sírokba, ame­lyeket csakhamar belepett a ko­szorúk tömege. Rákosi Mátyás elvtárs hatalmas vörös koszorút küldött, amelyet Gerő Ernő elvtárs helyezett el. A Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetősége nevében Kádár János és Révai József elvtársak, az Elnöki Tanács és a kormány nevében Rónai Sándor elvtárs, Dobi István és CzoHner Sándor elvtárs, a SzOT nevében Apró­­ An­tal elvtárs. a bányaipari szakszer­vizet nevében Havrán István elv­társ, a Ni-'hs-’-rre«- rövében Sun­­ka Kálm­áér­a,így beszoruzták A „NÉPNEVELŐ“ 1951. január­­ ! kezdődően 48—­54 oldal terje­de­lemben kartonfedélre­ havonta ki­szér jelenik meg. — Az egyes szám ára: ?,0 fillér, díjfizetési dí havonta: 50 fillér, negyedévre: 1.50 forin­t. Egyéni és csoportos előfizetés az alapszervezet nép­nevelőjejelöltéstől, vagy a Szikra Könyv­vesztőnél, é* Propagitn díjanyag Ter­(Budapest, V., Deák Ferenc­ utca 15.) -» 7meg .■] fimk.ii. Szerda, 1951. jan. 5. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége üdvözlete Wilhelm P­eck elvtárs 75. születésnapja alkalmából „Wilhelm Pieck elvtársnak, a Német Szocialista Egységpárt el­nökének. Kedves Pieck elvtárst 75. születésnapja alkalmából for­ró szeretettel köszöntjük a Magyar Dolgozók Pártja, az egész magyar nép nevében. A magyar kommunisták — akár­csak a sokmillió kommunista és öntudatos dolgozó szerte a világon — a német forradalmi munkás­­osztály vezérét, a nemzetközi kom­­munista mozgalom nehéz küzdel­mekben megedzett veterán harco­sát, a békéért vívott küzdelem ka­tonáját becsülik és tisztelik Önben, szeretett Pieck elvtárs. A Magyar Dolgozók Pártja és az egész ma­gyar dolgozó nép a legmelegebb rokonszenv és a nemzetközi szoli­daritás érzésével eltelve figyeli az Ön által vezetett harcot, a német imperializmus és militarizmus új­jáélesztése, az angol-amerikai im­<­perialisták ellen, akik a német né­pet ágyútöltelékül, a német földet pedig hadszíntérül akarják fel­használni. Az a harc, amelyet test­vérpártunk, a Német Szocialista Egységpárt és a baráti Német De­­­mokratikus Köztársaság élén Ön vezet, az egységes demokratikus, békeszerető Németország megvaló­sításáért történelmi jelentőségű. Sok-sok évig tartó jó egészséget kívánunk Önnek, drága Picck, elv­­társ, hogy további sikereket érhes­sen el a Német Szocialista Egység­párt és a Német Demokratikus Köztársaság vezetésében, a német nép és a világ­békéért küzdő né­pei javára. Forró kommunista üdvözlettel A Magyar Dolgozó Pártja Központi Vezetősége nevében RÁKOSI MÁTYÁS.“ Magyar küldöttség utazott Berlnbe Wilhelm Piech elvtárs születésnapjára A Német Demokratikus Köz­társaság­ elnökének Wilhelm Pieck elvtársiak 75. születés­napjára a MDP Központi Ve­zetősége és a M­a­gyar Népköz­­társaság minisztertanácsa kép­viseletében Kiss Károly elv­­társ, az Elnöki Tanács el­­­nökhelyettese és Nagy Imre elvtárs élelmezésügyi minisz­ter Berlinbe utaztak. A magyar küldöttek részt vesznek azokon az ünnepségeken, amelyeket Wilhelm Pieck elvtárs szüle­tésnapjára rendeznek Keszont felszabadította a koreai néphadsereg A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének főparancsnoksága közli ja­nuár 1-ét. A egységei a kínai néphadsereg önkéntesek egységeivel együtt valamennyi frontszakaszon folytatják elő­renyomulásukat. A néphadse­regnek a 38. szélességi fok térségében tevékenykedő egy­ségei hatalmas nyomást gya­korolnak az ellenség makacs ellenállásit kifejtő csapatainak állásaira és egyes frontszaka­szokon áttörve az ellenség vé­delmi vonalait, előrenyomul­nak. A néphadseregnek azok az egységei, akik felszabadí­tották Szirnak, Mancson és több más térséget, folytatva az előrenyomulásukat Keszon­i irányába, áttörték az ellenség védelmi vonalait, visszavetet­ték és megsemmisítették azo­­kat akik az amerikai csapatokat, ebben a térségben ma­kacs ellenállást, fejtettek ki. Ennek a támadásnak követ­keztében a néphadsereg egy­ségei teljesen felszabadították Keszon várost, és környékét. A néphadsereg egységei a har­cok folyamán ebben a térség­ben veszteségeket okoztak az ellenségnek emberben és tech­nikai felszerelésben. Sok zsákmányt ejtettek. A néphadseregnek azok az egy­ségei, amelyek felszabadítot­ták Keszon várost, folytatják támadásaikat. Megjelent az Inyag és Adatszolgáltatás decemberi száma A decemberi szám gazdag anya­gából kiemelkedik ,­A proletárfor­­radalom lángeszű tudósa és had­vezére című cikk, mely Sztálin elvtársnak, az egész világ dolgozói hőn szeretett lángeszű vezérének munkásságát méltatja. Kiemeli Sztálin elvtárs szerepét a marxiz­­mus-leninizmus továbbfejlesztése terén, s azt az előrelátását, mel­­­lyel a proletariátus harcát vezette a teljes győzelemig. „A békéért folyó harc­ harci pro­gramja“ című cikk a Béke Hívei II. Világkongresszus határozatai­nak és az Egyesült Nemzetek Szer­vezetéhez intézett kiáltványának jelentőségéről ír. Arról a hatalmas eszmei fegyverről, melyet a to­vábbi harc folytatásához a világ dolgozóinak kezébe adott, meg­mutatva a béketábor erejét és a háború megakadályozásának lehe­tőségét. V. Luca cikke: ,,A Tito-Ranko­­vics-banda, mint az amerikai im­perializmus balkáni ügynöksége“1 a Tito-klikk aljas provokációs tevé­kenységét leplezi le. D. Csesznokov: ,,A szocialista állam gazdasági szervező tevé­kenységéről“ című tanulmányában feltárta a szocialista állam gaz­dasági és politikai erejét, új sze­repét a gazdaság fejlődésében és fölényét minden eddig ismert rend­szerrel szemben. Egyben rávilágít IA iim m 11 r­ í­c I­o MVml viki Pártjának irányitó és vezet szerepére. E. Burdzsakov: „V. I. Lenin Mi­veinek harmincegyedik kötetéről címü cikke a Szovjetunióban ma­ megjelent új Lenin-kötetről ír rö­vid ismertetést, amelyben rá világ azokra az óriási erőfeszítések, melyeket a Bolsevik Párt Lenin - Sztálin vezetésével a Szovjetunió az intervenciós rablók kiűzéséé­t és a proletárdiktatúra megszilárd­­ásáért kifejtett. Sz. Kovárjov: A szocializmu építésének és az uj szocialista em­­bertipus kialakításának egyik leg­főbb akadályáról ir. ...4 kapitali­­mus cs­ak e vény elv­­e­k leküzdése c embereit tudatába­n címmel. D. Popov: A pártoktatás továbi fellendülésének fontos feladatán i­. Kifejti, hogy a további fejlődé megköveteli, hogy egyre magas­bb színvonalra emeljék a kommunis­ták marxista-leninista képzettségé­t. Trosin. .,A tudomány két tá­boráról“ ir. A szocialista tilde irány haladás és a fejlődés szol­gá­latában áll. Az igazi tudomány eláruló, az imperialisták szolgála­tába szegődő nyugati áltudomán célja, haladásellene­s és a reakci ideológiájának becsempészése a tu­dományba. Ezenkívül még számos és idő­szerű cikket és munkásmozgalm naptárt tartalmaz az Anyag­i Adatszolgáltatás legújabb szám*.

Next