Zala, 1951. március (7. évfolyam, 50-75. szám)
1951-03-01 / 50. szám
gyenge szervezettségünk is az állami és általában a szocialista kereskedelem terén. Végül, de nem utolsósorban, igen komoly szerepet játszik népünk ellenségeinek, a kizsákmányoló osztályoknak, ezek maradványainak, a különféle reakciós elemeknek népi demokráciánk ellen irányuló tudatos kártevő munkája is. Ismeretes, hogy 1950 folyamán az ellenség időről-időre több alkalommal kísérelte meg, hogy Gőzellátásunkat a folyó szükségleteket messze meghaladó tömeges vásárlásokkal zavarja, mesterségesen sorbaállásokat szervezek. Jellemző, hogy megyénként és területenként vizsgálva az áruforgalom hirtelen, időről-időre történő megnövekedését, a vásárlásaik rendellenes emelkedését, összefüggését lehet megállapítani az úgynevezett vásárlási láz megjelenése és a mezőgazdasági termelvények beadásának menete között, így például múlt év júliusában Vas és Veszprém megyében, amelyek akkor is beszolgáltatással jelentősen elmaradtak, ütötte fel a fejét a tömeges vásárlás. Ugyanakkor azonban Hajdú megyében, amely a beszolgáltatásban az élen haladt, alig volt tapasztalható vásárlás emelkedése. Ez is azt a mutatja, hogy az ellenség, amelyre számos területen súlyos csapásokat mértünk, rávetette magát a közellátás területére. Ilymódon a közellátás kérdése az osztályharc egyik legfontosabb területévé vált. Pártunk kezdeményezésére népi demokráciánk államhatalma kemény ököllel sújtott le a közellátás frontján garázdálkodó ellenségre és egy sor átfogó gazdasági intézkedést is hozott a közellátás zavartalanságának biztosítására. Ismeretes, hogy ezekek az intézkedéseknek eredményeként sikerült a cukor és finomliszt ellátást kielégítően megoldani. Nyilvánvaló, hogy közellátásunk kérdésének megoldásához még további erőfeszítések szükségesek. Mindenekelőt a mezőgazdasági és az ipari termelés további fokozása terén, sőt nemcsak általában a mezőgazdasági és az ipari termelés, hanem döntően a mezőgazdaság és az ipar árutermelésének további növelése útján. Emelett elvtársak: továbbra is szárazon kell tartanuunk a puskaport és kíméletlenül sokszorozott erővel kell lesújtanunk népünk ellenségeire, amelyek munk —, — ezt előre kell látmeg fogják, kísérelni újból és újból támadásba átmenni közellátásunk, népi demokráciánk ellen. A közellátásunk terén már meghozott és még meghozandó intézkedések célja: a dolgozók és családtagjaik zavartalan ellátása legfontosabb élelmezési és egyéb közszükségleti cikkekkel, jelentős állami tartalékok biztosítása, mert ez elengedhetetlen feltétele a tervszerű gazdálkodásnak, s végül külkereskedelmi áruforgalmunk.számára a szükséges árukészletek rendelkezésére bocsátása, bár az élelmiszer -kivitelt ötéves érvünk folyamán mind nagyobb mértékben jok gépkivitellel helyettesíteni.Jog Gerő elvtárs ezután reskedelmünkről szólva külkemegállapította, hogy az a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában fejlődik, elsősorban a nagy Szovjetunió baráti támogatását élvezve. A tőkés országokkal való külkereskedelmi kapcsolataink — amelyeknek fenntartására mi igyekszünk — az amerikai imperializmus nyomása miatt csökkentek. Szocializmust építő nem demokráciánk szempintjából rendkívül fontos kérdés a népgazdaság beruházásainak alakulása, mert ezen mérhetjük le a szocialista felhalmozás ütemét országunkban. 1950-ben lényegesen magasabb összeget ruháztunk be, mint amekkorát 5 éves tervünknek megfelelően erre az évre előirányoztunk. Az 1950-ben megvalósított összes népgazdasági beruházások értéke 67,4 százalékkal haladta meg az 1949 évi beruházásunk összegét. Egyetlen év alatt több mint 10 milliárd forintnyi összeget ruháztunk be népgazdaságunkba. A ipar fejlesztését szolgáló gyárberuházásoknak több mint 90 százalékát fordítottuk nehéziparunkra, ami megfelel a szocialista iparosítás követelményének, de hatalmas összegek ,jutottak mezőgazdaságunknak, közlekedésünknek, könnyűiparunknak és szocialista kereskedelmünknek is. Beruházásaink révén jelentős mértékben fejlesztettük iskolai hálózatunkat, kulturális intézményeinket. Növeltük a dolgozók szociális és egészségügyi kiszolgálását teljesítmények számát biztosító Népünk életszínvonala az ötéves terv első évében gyorsabban növekedett, mint azt ötéves tervünk előírta. A gyáriparban dolgozók béralapja — a különböző kedvezményeket nem számítva — egy év alatt 37,6 százalékkal növekedett meg. Különösen jelentős volt a dolgozó parasztság életszínvonalának emelkedése. Ezután Gerő elvtárs a nemzeti jövedelem alakulásával foglalkozott. Ötéves tervünk első évében a nemzeti jövedelem 20 százalékkal növekedett, ez 24-sszerese a Horthy-rendszerbeni átlagos növekedésnek. 1950-ben a népgazdaság szociális szektorának részesedése 70 százalékra emelkedett . A nemzeti jövedelem tehát mind fokozottabb mértékben válik ténylegesen a nemzet és a nép jövedelmévé. Ugyanakkor országunk szocialista iparosításának terhét döntően iparunk viseli. Ezt az állapotot nem lehet helyesnek és igazságosnak tekinteni. Az igen komoly fejlődés ellenére, mely népgazdaságunkat jellemzi, meg kell említeni egy sor hiányosságot, amely népgazdaságunk egészére, vagy legalábbis jelentős részére vonatkozik. A legfontosabb ezek közül a hiányosságok közül: a még mindig laza állami és népi fegyelem, s a javuló, de még távolról sem még szilárd munkafegyelem; a rendszeres, munkafegyelem; a rendszeres, szervezett takarékosság hiánya a legutóbbi időkig; a rendelkezésre álló ipari felszerelés, gépek elégtelen kihasználása; a nyersanyag pocsékolása a termelésben, s általában üzemeink viszonylag alacsony szervezettségi foka; a felelős egyéni vezetés elmosó{tsága; a gyakori szervezés és átszervezés, ami sok felesleges költséggel jár és zavarja a folyamatos munkát; a vezető káderekben, s általában a szakképzett munkaerőben mutatkozó hiány mellett, ezeknek sokszor rossz felhasználása; a más elburjánzása; bürokratizgazdasági szerveinkben a bírálat és önbírálat gyengesége, a dolgozók javaslatainak kezdeményezéseinek elégtelen felkarolása és hasznosítása, ami megkönnyíti az ellenség aknamunkáját a népi demokrácia gazdasága ellen. Azonban az összes hiányosságok és hibák semmit sem változtatnak az alapvető tényen: országunkban sikeresen rakjuk le a szocializmus alapjait, sikeresen építjük a szocialista népgazdaságot. Az ötéves terv első évében elért eredményeink azt is mutatják, hogy bizonyos tekintetben lebecsültük saját lehetőségeinket. Nem láttuk világosan a rejtett tartalékok nagyságát népgazdaságunkban. Fejlődésünk ütemének megnövekedésében, népgazdaságunk szocialista építésének sikereiben döntő súllyal esik latba a nagy Szovjetunió sokoldalú, baráti segítsége. Meggyőződésem, hogy egész dolgozó népünk nevében szólok, amikor innen, a Magyar Dolgozók Pártja kongresszusi tribünjéről kifejezem köszönetünket és soha el nem múló hálánkat felszabadítónknak, a kommunizmust diadalmasan építő Szovjetuniónak, a szovjet tudósoknak, sztahanovistáknak, s mérnököknek, mindenekelőtt népünk igaz barátjának, a viág dolgozói nagy vezérének, valamennyiünk bölcs tanítómesterének, a mi forrón szeretett Sztálinunknak! Az eredményekeket a Szovjetunió támogatása és állandó segítsége mellett munkásosztályunk, dolgozó népünk — Pártunk vezetésével, Rákosi elvtárs vezetésével — kemény, szívós küzdelemmel ki, az imperialisták, a harcolt a kulákság, a klerikális reakció és az áruló jobboldali szociáldemokraták ellen folytatott szakadatlan küzdelemben. Az ötéves terv első évében elért komoly eredményekért: köszönet a mi nagyszerű munkásosztályunknak, vétségben a dolgozó mély ' szóparasztsággal. Pártunk vezetésével előrelendítette i a népgazdaság szocialista építésének ügyét, hogy ha szerény mértékben is, de gazdasági eredményeinkkel mi is hozzájárultunk a világot átfogó hatalmas béketábor erejének gyarapodásához, a világbékefront megerősödéséhez, melynek vezetője, egyben legszilárdabb bástyája, a szocialista Szovjetunió. II. Elvtársak! Népgazdaságunk fejlődésének meggyorsulása azt jelenti, hogy az ötéves tervről szóló törvényben kijelölt feladatokat az ipar és közlekedés terén mintegy háromhárom és fél év alatt meg tudjuk valósítani. És ha behozzuk mezőgazdaságunk fejlődésében mutatkozó elmaradást, akkor minden lehetőségünk megvan arra, hogy az ötéves tervtörvényben előírt összes feladatokat, tehát egész mostani ötéves tervünket négy év alatt, vagy ennél is rövidebb idő alatt megvalósítsuk. Mint láthatják az elvtársak, ötéves tervünk megbukott(Derültség). Legalábbis, ha hinni lehet a New York Times tudósítójának, aki , Rákosi elvtárs referátumát kommentálva, azt írta: „A Kommunista Párt főtitkára lentette, hogy az ötéves bejeterv megbukott*. (Nagy derültség). Gerő elvtárs a következőkben kifejtette, hogy az ötéves népgazdasági tervünket át kell dolgozni. Erre megnyílt a lehetőség. Elsősorban a nehézipar, az ipari alapanyagok, a villamosenergia és a gépgyártás fokozására van szükség. Ez mezőgazdaságunk fejlesztésének alapja is, ez ad módot arra, hogy az eredeti ötéves tervben előírtnál lényegesen több műtrágyát, nemesített vetőmagot és iparcikket jutassunk a falunak. Az ötéves tervtörvényben előírt kereken 51 milliárd forint beruházással szemben 1950—1954-ben mintegy 80— S5 milliárd forintot tudunk és kell beruháznunk népgazdaságunkba. Más szóval: az ötéves szóló törvényben előírt tervről beruházás összegét mintegy 65—70 százalékkal tudjuk és kell megemelnünk. A mintegy 80—85 milliárd forintnyi összes beruházásból körülbelül 40 milliárd forintot javasolunk juttatni a gyáriparnak, szemben az tervről szóló törvényben ötéves előre 21,3 milliárd forinttal. Tehát elvtársak míg népgazdaságunk egészében a beruházások összegét a tervtörvényben megállapított összeghez képest, mintegy 65—70 százalékkal emeljük, addig az ipari beruházások összegét mintegy 90 százalékkal növeljük meg. A gyáriparra jutó mintegy 40 milliárd forintnyi beruházásból javasolunk 37—38 milliárd forintot a nehézipar beruházásaira, nehéziparunk fejlesztésére fordítani, szemben az ötéves tervtörvényben célra megállapított 18,5 erre a milliárd forinttal. Vagyis azt javasoljuk, hogy a nehézipar fejlesztésére beruházandó összeg több, mint kétszeresére emelkedjék annak az összegnek, amelyet az eddig érvényes határozat és tervtörvényünk a nehézipar fejlesztésére előirányzott. Ugyanekkor javasoljuk mintegy 13—14 százalékkal megemelni a könnyűiparra jutó beruházásokat is. A 80—85 milliárdos beruházás megállapítása nemcsak reális, de inkább óvatos, bár nem szabad a feladatokat könnyen vennünk. Szükség van erőink megfeszítésére, fegyelemre és bizonyos áldozatokra is jövőnk szilárd megalapozása érdekében. A dolgozóknak takarékoskodniok kell, míg iparunk és mezőgazdaságunk nagy tömegben tudja ontani a legkülönfélébb fogyasztási javakat. Ez az áldozat a továbbiakban sokszorosan megtérül, össze sem hasonlítható azokkal az áldozatokkal, amelyeket a szovjet nép hozott a szocialistái népgazdaság megteremtéséért, a fasiszták szétveréséért, a mi szabadságunkért is. A következőkben a mezőgazdasági beruházásokra tért át Gerő elvtárs. 11 milliárd forintot fordítunk erre, 40 százalékkal többet az eredeti előirányzatnál. Ebből az összegből a legkülönbözőbb korszerű nagy és kisgépekkel látjuk el mezőgazdaságunkat. Megnövekszik a mezőgazdaság részesedése a nem közvetlenül mezőgazdasági beruházásokban is. Közlekedésre 10 milliárdot fordítunk, 35 százalékkal többet az ötéves terv eredeti előirányzatánál. Ugyancsak 10 milliárd forintot fordít népgazdaságunk lakásépítésre, község- és városfejlesztésre, különféle kulturális létesítményekre, az eredetileg előirányzott 74 milliárddal szemben. Az építőipar beruházásaira 3 milliárd forintot fordítunk, ötéves tervünk megvalósításához különös gondot kell fordítanunk iparunk, közlekedésünk, egész termelő gépezetünk műszaki fejleszésére, a legkorszerűbb gépeket, eljárásokat, felszerelést kell alkalmaznunk. Ipari termelésünket 1954-re 1919 hez képest nem 861, hanem körülbelül 200 százalékkal, a nehézipar termelését pedig mintegy 280—290 százalékkal javasoljuk megemelni. A könnyűipar termelésének növekedését 150 százalékkal javasoljuk nyozni — mondotta Gerő előiráes. Az ötéves terv végére a termelőeszközöket előállító iparágak részesedése az ipar termelési értékében körülbelül 70 százalékkal emelkedik. A gépipar termelése 1954-ben az egész ipar termelési értékének körülbelül egyharmadát fogja szolgáltatni. A mezőgazdasági termelés értékének 1931-re legalább 50—55 százalékkal kell meghaladni az 1919 évi termelési értékét. Új ötéves érvünk sikeres megvalósítása s egész népgazdaságunk szocialista építése szempontjából különös jelentőségű a munka termelékenységének emelkedése. Az ötéves népgazdasági tervről szóló örvényünk nagyiparunk számára öt év alatt a munka termelékenységének 50 százalékos emelkedését írja elő. De mi már tíz ötéves terv első évében megvalósítottuk az öt évre szóló tervfeladat 40 százalékát. Az ötéves terv első évében a termelékenység terén elért eredmény, továbbá a beruházások igen nagymértékű megemelése, a 'étemelés jobb megszervezése és egy sor más körülmény lehetővé teszi, hogy új módosítót ötéves tervünkbel a termelékenység növekedését mintegy 90—100 százalékban irányozzuk elő. (taps.) Ugyanakkor az ötéves érv utolsó évére azt kell elérnünk, hogy ipari termékeinket körülbelül egy negyeddel olcsóbban állítsuk elő, mint amennyibe ugyanezen termékek a hároméves terv utolsó évében, 1919-ben kerültek. Iparunknak az ötéves tervidőszakban körülbelül 600—650 ezer új munkásra és alkalmazottra lesz szüksége. A hatalmas változást, amelyet új módosított ötéves tervünk jelent népgazdaságunk fejlődésében, az egyes fontosabb termelési igák fejlődésén keresztül is világosan érzékelhetjük, így például nyersvastermelésünknek az 1949 évi 398 ezer tonnáról 1954-ben mintegy 1300 ezer tonnára kell nörekednie, acéltermelésünknek pedig megfelelően 860 ezer tonnáról közel 2.200 ezer tonnára kell emelkednie. 1938-ban az ország minden lakosára az évi termelésből átlagosan 70 kilogramm acél jut át. 1954-ben pedig 236 kilogramm acél fog jutni. Az új ötéves terv eredményeként hazánk a vas és az acél országává, ipari országgá, a gépek országává válik. Nehéziparunk termelési kének 1954-ben el kell érnie ezt az 55—60 milliárd forintot, vagyis kereken kétszer akkora értéke , mint amekkorát eredeti ötéves tervünk erre az évre előirányoz. Ezután Gerő elvtárs a nehézipar, a bányászat és a villamos* energiatermelés, valamint, a tömegcikkipar, a finomtechnika és az építőipar adatain keresztül mutatta be iparunk fejlődési tervét. A mezőgazdaságnak nyújtandó segítségéről némi képet ad, ha megemlítjük, hogy az ötéves tervtörvényben előirányzott 22.800 traktor helyett a mezőgazdaságnaM 26—28 ezer traktort kívánunk juttatni és az öntözött területet a szovjet tapasztalatok felhasználásával nem 118 ezer kataszteri holddal akarjuk megnövelni, mint ahogy ezt az ötéves tervről szóló törvény megállapítja, hanem 323 ezer kataszteri holddal, minek folytán egész öntözött területünk mintegy 370 ezer kat aspirális holdra növekszik, az 1949 ban öntözött terület nyolcszorosára. Míg 1939-ben egy kataszteri hold szántóterületre mindössze 6 kilogramm műtrágya jutott és a hároméves tervünk utolsó évében, 1949-ben 12 kilogramm, addig ötéves tervünk utolsó évében, 1954-ben minden kataszteri hold szántóterületre 73 kilogramm műtrágya fog jutni. A nemzeti jövedelem 141 százalékkal fogja meghaladni az 1949. évit, a tőkés szektor részesedése 1,2 százalékra zsugorodik össze. Az ötéves terv végére tehát hazánkban lényegileg megszűnik az embernek ember áfái való kizsákmányolása a népgazdaság minden területén. Megemelt ötéves érvünk eredményeképp népünk életszínvonala 50—55 százalékkal emelkedik. Az átlagos fogyasztás tejben 15, cukorban 30—35, zsírban 25, cipőben 50—60,könyvben 100 százalékkal lesz magasabb a mainál. "Gerő elvtárs ezután részletesen ismertette a szociális biztosítás és a népegészségügy hatalmas fejlődését, amely a megemelt’ ötéves tervbenn reá vár. 350—360 új falusi orvosi szakrendelő intézetet építünk, a bölcsődei férőhelyek számát ötszörösére emeljük. Az ötéves terv végére hazánkban a jelenleginek ötszöröse, mintegy 2500 kulin ni hon fog működni. A falusi lakosság számára Csütörtök, 1951. márc 1,