Zala, 1951. május (7. évfolyam, 101-118. szám)
1951-05-03 / 101. szám
Szovjetunió által vezetett úton haladunk, amely fölfelé Bízunk mái magunk erejében, vezet, bízunk a Pániban. Ahogy ezeket mondja a tanács.ház udvarán, nótaszóval, ajkukon megérkeznek a szomszédos bödeházad dolgozók, öregek, fiatalok legalább négyszázan. Itt vannak a honvéd bajtársak is, s nép fiai. Együtt ünnepel a két község. — A jól végzett munkai örömével, a tavaszi vetés teljes befejezésével ünnepeljük ezt a napot — mondja Dancs Kálmán 7 holdas középparaszt. — A jövőben elég keményebben fogjuk meg e dolog végét, a begyűjtés maradéktalan teljesítésével is kemény csapást mérve az ocsmány Tito és hazai ügynökei számára. Zsivió Sztálin, Zsivió Rákosi Tizennégy gyönyörű diadalkapu köszöntőké a hetedik szabad május elsejét Szentgyörgyvölgyö i. Magasan leng a vörös- és nemzetiszinüi zászló a közel ezer főnyi dolgozó feje felett a színpompás, gyönyörű felvonuláson. 5 hogy a békeskarat nem jámbor óhajokból, nem fogadkozásokból áll az egész község dolgozói nevében Vadned Lászlóné szavaiból tűnik ki: — Nekünk is egy a jelszónk: a béke. Sohat ennyire még meg nem mutattuk egységünket, mint ezen a napon. A falu házait, vörös csillagok, a kerítéseket apró vörös zászlók díszítették. Vesszen Tito Toltszentmárton délszláv községben is a dolgozók szinpernpás ürnepe volt május elseje. Az ünnepi menetben az élen a pártszervezet és a tszcs tagsága haladt. Vidáman lobogtatták zászlóikat és a délszláv dolgozók ajkán újra és újra feldübörög az ütemes kiálltás: ,,Zsivió Sztálin Zsivió Rákosi!“ Szárnyal a dal. . . a béka útja biztos ut.. Amikor ez ünnepség szónoka az ocsmány Tito nevét említi, száz és száz torok kiálltja: „Nek sze misti Tito!“ „Vesszen Tito!“ Visszafelé indulunk, hevenyen már az Internacionálé utolsó ütemeit halljuk. Vége az ünnepségnek. Jókedvűen, dalolva igyekezik hazafelé mindenki. Az egyik alkanyarnál leállítják a kocsinkat: — Jöjjenek be csak egy pohár borra. Koccintunk. A békére! ... Aztán beérkeztünk Rédicsre, majd Csesztregre. A község első nagyobb mellékutcájából kikanyarodik az általános iskola diákserege, Elől az úttörőcsapat. Nagy táblát visznek az élen. Kis versike rajta , Truman, Tito bármit tesz, összefogunk, béke lesz!“ „Mindvégig kitartunk a béke ügye mellett. Zalalövő szövetkezeti községben a tanácsház udvarán ott szorongott a falu apraja, nagyjai. Az ünnepi emelvényen a legjobb dolgozók ülnek. Maga ai hradalmon lévő dolgozó nép. — Ha pedig valaki akadályozni próbálná a mi fejlődésünket, legyen az külső, vagy belső ellenség, annak keményen odaütünk. Mi is kezünkbe vettük a béke megőrzésének ügyét és mindvégig kitartunk mellette — mondja az ünnepség szónoka. Egy szívvel, lélekkel csattan fel a kiálltás. ..Harcolunk a békéért!“ _ Ahány község, mindenütt ■ hatalmas lelkesedéssel, a béke melletti harcos kiállással ünnepelték a dolgozók a nagy Szovjetuniót, a Pártot és Rákosi Mátyás elvtársat. Nemcsak ünnepség volt ez, több ennél: Seregszemle! A munkásosztály forradalmi zászlaját a békeharcban hűen követő dolgozók nagy seregszemléje. Diadalmas seregszemlét tartott a békefront Zala megyei serege. Segítse a könyvtár a szocializmus építését és a békéért vívott harcot Felavatták a kanizsai városi és körzeti könyvtárt Nagykanizsa május 1-i ünnepségeinek sorából kiemelkedett a a városi és körzeti könyvtár ünnepélyes felavatása, ami az Olajközpont kultúrtermében zajlott le. Számos dolgozó jelent meg az esti ünnepségen, amelyen a közel 25.000 kötetet tartalmazó könyvtárt Kardos Ferenc elvtárs adta át a népművelési minisztérium képviseletében. Beszédében Hangsúlyosa, hogy a tudás legfőbb forrása a könyv, amely nagyban elősegíti a szocializmus építését. Rámutatott arra, hogy a könyvtár átadása a kanizsai dolgozók tömegeit még fokozottabb mértékben teszi a tudás birtokosaivá. Az országban ez a harmincadik körzeti könyvtár, amely hozzájárul, hogy népünk — Révai •elvárs szavai szerint — olvasó néppé váljék. — A könyv a békeharc fegyvere a kezünkben — mondta Kardos elvtárs. — De csak úgy válik valóban fegyverré, ha élét az ellenség felé fordítjuk. Ezért a könyvnek nemcsak az a célja, hogy szórakoztasson, hanem főleg az, hogy neveljen, harcrakésszé tegyen, hazánk szeretőjére és a béke megvédésére neveljen. Móna Gyula elvtárs a Megyei Pártbizottság nevében vette át a körzeti könyvtárat, s többek között rámutatott arra, hogy a Szovjetunió mutalja meg nekünk a népi, nemzeti és mégis nemzetközi kultúra alján, melyen haladva egyre nagyobb méretekben bontakozik. Iki mindent átfogó kulturforradalmunk. I*A? ismer ’•ük, hogy a szocializmus építéséhez tanuult, széleslátókörű dolgozókra van szükség. Ezért, nyílnak egymásután a kulturothonok, az üzemi, városi és körzeti könyvtárai, valamint a népkönyvtárak. Ennek a könyvtárnak is az a célja, hogy neveljen, segítse a szocializmus építését, a béke védelmét. — Neveljenek a könyvek minden dolgozót az igaz hazafiságra, tanítsanak meg szeretni népünket és gyűlölni ellenségeinket. Adjon segítséget a könyvtár mindennapi munkához, a békéért a vívott harchoz — mondta végül Móna elvtárs, majd Molnár Ferenc elvtárs, a városi tanács VB elnöke emelkedett szólásra és átvette a városi könyvtár, a Városi Pártbizottság és a tanács nevében. Kérte a dolgozókat, hogy a könyvtárt a közösség javára használják, hogy további eredményeket, érjünk el a szocializmus építésében, s hogy tovább növelhessük erőinket a béke védelmében. Csütörtök,, 1951. máj. * hírek — A zalaegerszegi városi tanács felhívja azokat az adózókat, akik elmaradtak, hogy részleteiket saját érdekükben halaléktalanul fizessék be. A jövőben pedig minden hónap 15-ig rendszeresen fizessenek adót. — A Pécsi Nemzeti Színház igazgatósága ezúton kéri fel azokat, akik a színház öthetes kanizsai vendégjátékának tartamára lakást tudnak biztosítani a színészeknek és a műszaki személyzetnek, elmeiket Mozi irodákban adják le a Béke — A földművelésügyi minisztérium rendelete szerint a tehéntartó ■ gazdák az újszülött borjúnak 8 napon belül kötelesek marh levelet kiváltani. A marhalevél teljesen dűlakin. — Kelődön, az 1951—52. évi termés^ybeadási rendelet ismerte,őse alkalmával tett vállalásukat. Noiserh Lajos, Huber, János és Bál János dolgozó parasztok telíetették és 71 százalékban teljesítették a tojásbeadási kötelezettségüket május 1-re. A MAGYAR IRODALOM FELADATAI Révai József elvtárs felszólalása az írókongresszuson A Magyar Írók Szövetségének első kongresszusa hétfőn délelőtt Illés Béla elvtárs zárószavaival befejezte tanácskozásait. A kongresszus után az új vezetőség megtartója első ülését és azon az új elnökség tagjaiul ,a következőket választotta: Darvas József, Kónya Lajos, Benjámin László, Illés Béla, Kuczika Péter, Lukács György, Szabó Pál és Veres Péter. Az írókongresszus hétfői tanácskozásának nagy eseménye Révai József elvtárs. Pártunk Központi Vezetősége titkárságának tagja, népművelési miniszter felszólalása volt. Révai elvtárs beszéde felölelte a fejlődő magyar irodalom alapvető problémáit, a felszólalás első részének leglényegesebb pontjait az alábbiakban közöljük: holnapi számunkban adjuk Révai elvtárs felszólalásának folytatását. Révai elvtárs felszólalásában leszögezte, hogy az írókongresszus jó munkát végzett, majd sorra vete a kongresszus hiányosságait. — Az első hiányosság abban állt — mondotta —, hogy a kongresszus vitáit bizonyos provincializmus jellemezte. Nem kísérjük elegendő figyelemmel a baráti testvérországok népi demokratikus irodalmi életét. Ezek pedig — a szovjet irodalommal együtt — nagyban segítenék irodalmi életünk legfőbb kérdéseinek megoldását. A második hiányosság az volt, hogy a magyar irodalmi örökség kérdései szinte alig szerepeltek. Pedig a magyar haladó irodalom örökségének igazi elsajátítása nélkül komoly harc a kozmopolitizmus ellen, igazi harc a sematizmus ellen elképzelhetetlen. A Harmadik hiányosságként azt említette Révai elvtárs, hogy a mesterségbeli kérdéseket nm kapcsolták eléggé össze a nép nagy kérdéseivel. A negyedik hiányosság az volt, hogy a felszólalók nem eléggé húzták alá, hogy a kongresszus Magyarországon, feszült nemzetközi helyzetben, a békeharc és a szocializmus építése közepette tárgyalt. A békeharc az irodalomban nem külön műfaj, hanem ennek a harcnak irodalmunk egészét át kell hatnia. Ötödik hiányossága a vitáknak abban áll, hogy kritika volt, de kevés volt az önkritika, továbbá a fiatalok, az irodalom utánpótlása alig jutott szóhoz. A következőkben Révai elvtárs a kongresszus fő problémájával, a sematizmus kérdésével foglalkozott. Leszögezte: irodalmunk kevéssé segít a nép előtt álló legfontosabb feladatok megoldásában, pedig azt a nevelést, amit az irodalom ad és csak az irodalom adhat, nem pótolhatja semmi. — Az, hogy az irodalom sematikus, azt jelenti, hogy nem ért vagy nem él eléggé a saját, emberformáló és világot átalakító irodalmi eszközeivel. Megállapította Révai elvtárs, hogy a sematizmus elleni harcot az irodalom pártosságáért, harcosságáért való harc előzte meg, most pedig azzal az igénnyel lépünk fel, hogy íróink színvonalasan,elmélyülten írjanak. — Az irodalomnak az a feladata — mondotta —, hogy tükröt tartson az ember elé és az, mondja neki: nézd meg magad!, ismerd meg embertársaidat, ismerd meg viszonyodat hozzájuk, tehát a társadalmat— ismerd fel saját jellemed lehetőségeit, a rosszaikat és a jókat is, és tanuld meg követni jobbik énedet, cselekedj és riadj vissza azoktól a visszafelé rángató mozzanatoktól, amelyeknek megmutatása színtér feladata az irodalomnak, rosszabbik éned csábításainak. Hangsúlyozta Révai elvtárs, hogy csak az eleven egyéni típusok segítenek hozzá ehhez a felismeréshez, majd megállapíotta, hogyha sikerült is egy.két típust teremteni, nem véletlen, hogy ezek nem kommunisták. Ilyent alakítanunk még nem sikerült. Amíg nem lesznek agyunkba vésődő tpusok, a jó könyveket és a kevésbbé jókat gyorsan elfelejtik. Ilyen típusok a tegnap kétszeresen elnyomott nő, aki most egyenrangú Fisz, a tegnap ellenzéki, s ma az államhatalom gazdájává váló munkás, az újjászületés problémája -elölt, álló munkás, a kommunista funkcionárius, aki vállán hordozza a néppel együtt az ország gondját, aki tegnap még nem konyitoj az országvezetéshez és ezt véres verejtékkel, munkák és hibák közben megtanulja. Nem csábítja mindez íróinkat típusalkotásra? A típus arra kell, hogy az ér*vszerü dolgozó ember rajta keresztül ismerje fel, mi történt az országban és mi történik vele magával, miközben az ország épül. — Révai elvtárs felhívta a figyelmet, hogy nem négy, hanem 14, vagy 114 ilyen típus van. A mi hőseink az egyszerű dolgozó emberek, nem titánok, még csak nem is Toldi Miklósok, hanem olyan emberek, akik a kapitalizmusból jönnek és mennek a szocializmusba és eközben — , a világot átalakítva — átalakítják önmagukat. A következőkben Révai elvtárs megvilágította, hogy a pozitív hősök nem hibanélküli, gáncsnélküli lovagok, ilyenek legfeljebb a mesében vannak. A munkásosztály hivatott arra — mondotta —, hogy a kapitalizmus nyomorúságától, eldjósodájától, kizsákmányolásától megváltsa a világot, az emberiséget, de Marx és Engels. Lenin és Sztálin nem arra tanítottak, hogy a munkásokat idealizáljuk, a szocializmust azokkal az emberekkel kell megépíteni, akiket örökül kaptunk a kapitalizmusból. Az irodalom feladata, hogy országonként, koronként konkréten ábrázolja a hősöket, a kapitalizmus örökségével, és az új hősi előremutató tulajdonságaikkal együtt. Az irodalomra is érvényes, ami az élcsapatra: nem szabad elmaradni a néptől, a tömegtől — de előreszaladni sem szabad. Ez vgazonban korántsem jelent ,,keltős kötöttséget“. A dolgozó embernek, a munkásnak nincs semmiféle ket itős kötelezettsége. Az ingadozás a kispolgár, ‘81 polgári értelmiség jellemzője. A következőkben is j parasztábrázolásról szólott Révei elvtárs, mint komoly, nagy és nehéz problémáról. Nehéz az irodalom számára is, az élet számára is, s azért nehéz isz irodalomban, mert nehéz az életben. A parasztábrázoláshoz bátran kell hozzányúlni, ábrázolni kell a probémát a maga egész mélységében, valamennyi nehézségében. A baj az — mondoba Révai elvtárs, — hogy nálunk ,a Ma szocialista átalakításának nehéz és a parasztságot valóban gyökeréig érintő ügye nem mint dramatikus küzdelem jelenik meg, hanem hovatovább mint komédia, mint idill. — Itt Révai elvtárs követendő példának Solohov .,Uj barázdát szánt az eke“ címü munkájának hőseit említette, — Az az író, aki nem érzi át teljes lelkével a parasztban és elsősorban középparasztok százezreiben végbemenő vívódást, ki nem érti meg a döntés nehézségeit, az nem tud segíteni az államnak, a Pártnak abban, hogy ez a döntés végső soron a falu szocialistái átalakításának javára történjék. A következőkben a tehetség és az élettapasztalat kérdésével foglalkozott az írói világnézettel kapcsolatban. Hangsúlyozta Révai elvtárs: nem állunk el attól a tanácsunktól, hogy a haladó író tanulja meg, sajátítsa el a haladó világnézetet: a marxizmusleninizmust. Nem lehet ezt szembeállítani az éles tapasztalattal, hiszen a marxizmus-leninizmus maga is élet-tatapasztalati tehetség, de az irodalomhoz kell a marxizmus-leninizmus világnézete nélkül a tehetség megreked és az egyénileg gyűjtött élettapasztalat is zavarossá válik az ember agyában és szívében. A marxizmus és leninizmus nem tételek gyűjteménye, hanem elmélet, haladó világnézet, amely rendkívüli segítséget nyújt a típusalkotónak, emberábrázolónak. Márpedig nem iró az, eiki a maga élettapasztalait nem tudja általánosítani. A tanulás csak az őstehetségeket róni*ja» el, ez igazi tehetséget fejleszti. Előre viszi és nem szegényili. , Révai elvtárs bírálva Déry Tibor álláspontja, hogy az irodalmi anyagnak is megvan a terhességi ideje, hansúlyozta, hogy ebbe nem szólunk bele, persze az ő dolga, mennyi ideig ír meg egy könyvet. A veszély itt csak az, hogy amire a regény elkészül, a jelenből múlt lesz, az író elmarad az © et fejlődési tempójától. Tisztázott dolog, hogy lehet múltról is írni. Nyugodtan Írjanak Íróink, ha kedvük, élményük, anyagijuk van hozzá, szépet és jót múltról, de az Íróknak azt mondjuk: légy korod, néped, államod, Pártod szócsöve, szószólója, segítője, ez legyen és ne a műgond a főgondod. — Emlékeztetett Révai elvtárs Ady Endrének „Hun uj legenda" című verse soraira: „én voltam az ur, a vers csak cifra szolga"* és aki ismeri Ady jelbeszédét, az megérti, hogy az „én“ nála, aki önmagát mindig azonosítóba népével, a népet jelenti. Amikor azt mondja ,,én voltam az ur, a vers csak cifra szolga’*, akkor ezzel azt akarja mondani, hogy a népet szolgálom, nem az irodalmi tökélyt öncélként. Fontos a T. irodalmi tökély, de a nép szolgálata még fontosabb. „ítéljenek a népek maguk!“ A külügyminiszterhelyettesek ülése Páris. (TASzSz).. A külügyminiszterhelyettesek április 30-i ülésén Gromikc Parodinak, Franciaország képviselőjének adott válaszában megállapította, hogy bár Németország lefegyverzése kérdésének megfogalmazásában már megegyeztek, mégis ellentét van a küldöttségek között, hogy a napirend melyik részében kapjon helyet ez a kérdés. A nyugati hatalmak küldöttei szerin’t a szovjet küldöttség „tu ágov irt nagy“ jelenőséget tulajdonít ennek a problémának. Az az állhatatosság, amelyel a nyugat küldöttségek saját álláspontjukat védelmezik ebben a kérdésben, bizonyítja hosy,sHí szH,tán nagy jelentőségűnek látják ezt a kérdést. A másik nézeteltérésről beszélve Gromiko ismételten megállapította, hogy bár egyeseknek érdeke terméketlen tipszélgetésekre korlátozni a fegyveres erők csökkentésének kérdését, a szovjet kormány ebbe nem egyezhet bee, Ítéljenek maguk a népek, hogy ki áll a gyakorlatban valóban a fegyverzet és a fegyveres erők csökkentésére vonatkozó feladat megoldása mellett és ki követi minden lehetőt, hogy meghiúsítsa ennek a feladatnak a megoldását* — mondotta Gromikó. A továbbiakban Gromikó ismét világosan körvonalazta a szovjet küldöttség álláspontját .* Atlanti Kjryéménnyel cs ak, idéz* terhieteken .f<stattifift amerikai támaszpontokkal, valamint a trittsz. tj kérdéssel kapcsolatban.