Zala, 1951. július (7. évfolyam, 151-176. szám)

1951-07-01 / 151. szám

PORTÉLÉT* A letenyei járási pártbizottság a békearatás sikeréért Dolgozó parasztságunk előtt * álló nagy feladat: az aratás, cséplés, begyűjtés és tarlóhántás időben való elvégzése. E feladat végrehaj­tása harcot jelent minden szem gabonáért, a mi népünk jólétéért és békénk védelméért. Ez a harci komoly erőpróba a járási pártbi­zottság és pártszervezeteink szá­mára. A feladat nagyságát elsősorban abban kell látnunk, hogy az idei bő termést sokkal rövidebb idő alatt kell betakarítani, mint az el­múlt években. Ennek végrehajtása azt követeli meg a pártszerveze­teinktől, — melyek irányítói és szervezői a békearatásnak is —, hogy kellő gondossággal készül­jenek fel az aratás és a cséplési munkák, valamint a beszolgáltatás lebonyo­lítására. Ezért alapszervi titká­raink érintkezésbe léptek a köz­ségi tanácselnökökkel, megállapítot­ták a község vetésterületének nagyságát, a munkaképes lakosság számát, hogy így, az érőket felmér­ve kezdhessenek munkához. Szük­séges az, hogy községi párttitká­raink alaposan ismerjék a tenni­­valóikat, ismerjék a község vetés­­területét különböző növények meg­oszlása szerint, ismerjék a terme­­lőcsoportjainknál elvetett területek nagyságát, azt az erőt, amelyik a csoport rendelkezésére áll, mert csak így tudjuk helyesen mozgósí­tani dolgozóinkat az időszerű mun­kák elvégzésére. A mozgósítást járási bizottságunknak a pártszer­vezeteinken keresztül a tömegszer­­vezeteink fokozottabb bevonásával kell végrehajtani. Pártszervezeteinknek, párttagsá­gunknak­­ nemcsak a felvilágosító­­­ munkában kell élenjár­ni, hanem a példamutatásban is. Már most meg lehet állapítani: a kommunisták — csekély kivétellel — ismerik kötelességüket. Lete­­nyén Tímár Miklósné, Szocsics Jó­­zsefné elvtársak a legjobban végez­ték munkájukat a termelőszövetke­zetben. Nem ismerik a fáradságot, mint ahogy példamutatóan helytáll a munkában most sokezer pártta­gunk. A munkásosztály és a dol­gozó parasztság szövetsége erősíté­sében példát mutattak üzemi dol­gozóink, amikor a párttagok kez­deményezésére műszak után ki­mentek községeinkbe, dolgozó pa­rasztságunk és termelőcsoportjaink megsegítésére. Községi titkár elvtársainknak az a feladatuk, hogy a község igazi gazdái, a munkák irányítói, szervezői tegyenek. Rendszeresen, hetenkint hívják össze a népnevelőket, számoltassák be azokat a végzett munkájukról és adják meg a következő hétre munkájukhoz a segítséget, irányí­tást. Ezt a munkát járásunk leg­több községében jól végezték, de nem végezte el a molnári, tótszer­dahelyi párttitkár elvtárs. Itt a népnevelők nem ismerték a felada­tokat és ezért még napjainkban is komoly elmaradás van a növény­­ápolásban és a már beérett növény­félék aratásánál Az előttünk álló feladatokat csak akkor tudjuk he­lyesen és időben végrehajtani, ha a népnevelő gárdát a dolgozó parasztok legjobbjaiból állandóan erősítjük Itt, értünk el eredménye­ket az elmúlt hónapokban. Május­ban járásunk területén 23 dolgozó parasztot vettünk fel tagjelöltnek azonban ez még kevés. A járási bizottság felületesen végezte ezt a feladatot. Csak azokat kereste meg, akik amúgy is „szem előtt” voltak, de nem szentelt elég fi­gyelmet azokra a dolgozó parasz­tokra, asszonyokra, fiatalokra, akik most, a kenyércsatában nagy­szerű munkával mutatják meg bé­keakaratukat. A járási pártbizott­­ság segíteni kívánta a községi pártszervezeteket azzal, hogy agitációs érveket adott számunkra, amelyek tartalmazzák a járás ver­senyállását, valamint a községek közötti verseny állását, azt, hogy melyik dolgozó paraszt végezte már el az aratást, hogyan folyik a járás területén a géptől a raktár­ba való beszállítás, tarlóhántás és a másodnövények elvetése Megmutatjuk ebben a kulák sza­­botálását, egyes községek elmara­dását, vagy egyes­­ pártszervezetek hiányosságait, így figyelmeztettük községi pártszervezeteinket arra a veszélyre, ami nem egy helyen igen megmutatkozott: a kulák a terme­­lőcsoportból hívja el a dolgozókat napszámba, ő pedig a fa alól nézi azok munkáját, mint ez megtör­tént " Pusztamagyaródon is. Vagy ebben az agitációs érvben mutat­juk meg népnevelőinknek, hogy hogyan harcoljanak a feketevágás ellen. Az érvek között mutattunk rá arra is, miért kell harcolnunk a szemveszteség ellen. Kiszámítot­tuk: kataszter holdanként 10 má­zsás átlagtermést alapul véve, 5 kataszter holdnál 8 százalékos veszteséggel 4 mázsa búzát veszí­tünk el, ami 2 ember évi fejadag­ját jelenti. De ha ezt járási vi­szonylatban nézzük meg, úgy az 8.200 kat. hold búzánál 65 vágón szemveszteséget jelent, mai járá­sunk felnőtt lakosságának évi fej­adagja. Nem szabad megfeledkeznünk egy pillanatra sem arról, hogy járásunk Tito Jugoszláviá­jának szomszédságában van, akik irigykedve néznek elért ered­ményeinkre és dús gabonatábláink­ra. Számolnunk kell azzal, hogy ügynökeiken keresztül az idén is mindent elkövetnek, hogy dolgozó népünk egy éves munkájának gyü­mölcsét megsemmisítsék. Próbál­koztak ezzel tavaly is, és a mi ébertelenségünk miatt nem is si­kertelenül, Becsehelyen 80 ezer fo­­­rint értékű repcét gyújtottak fel, később Tótszerdahely községben felgyújtották a szalmakazlakat. És, hogy éberségünkre mennyire szük­ség van, bizonyítja, hogy már az idén is megkísérelték rakétával felgyújtani a letenyei termelőszö­­vetkezet bíborját. Aljas mesterke­désük csak azért nem sikerült, mert még nedves volt a lekaszált bíbor. Ezért járási bizottságunk m­­ár most megtette a szükséges intéz­kedéseket. DíSz-fiataljainkból szer­veztünk tüzérséget, akik éjjel nap­­pal járják a határt. Járási bizott­ságunk a népnevelők útján felszó­lította a dolgozó parasztságot, hogy a határhoz közel eső terüle­tekről a gabonaféléket a legrövi­debb idő ala­tt szállítsák be, ne­hogy a Tito-banda janicsárjai raké­tával vagy foszforos­­ lövedékkel felgyújtsák. Ez a harci feladat, amely párt­­szervezeteink előtt áll, azt kell, hogy eredményezze, hogy egész párttagságuk megedződjön, pártszervezeteink szám szerint is megerősödjenek. Egy ilyen nagy munka lebonyolí­tásánál — és ezt számtalan példa igazolja — százával jönnek fel azok a harcos, áldozatkész, példa­mutató pártonkívüli dolgozók, aki­ket Pártunk sorai közé fel kell venni. Ilyen például Sós István le­­tenyén, aki élenjár a mezőgazda­­sági munkák végzésében és beadási kötelezettsége teljesítésében. A járási pártbizottság munkáját azon lehet majd lemérni, hogy mi­lyen eredményt ér majd el járá­sunk a versenyben, hogyan teljesít­­­j­ük a minisztertanács határozatát. A letenyei járási pártbizottság a párttagság és a dolgozó parasztok támogatásával úgy akarja végezni munkáját, hogy járásunkban győze­lemre vigyék a béke harcát. SÖJTÖR JÁNOS, a letenyei járási pártbizottság titkára. .Vasárnap, J.951, jnl. J. Nagy öröm és kitüntetés ért — a Párt tagjelöltje tettem Az egervári állami gazdaság növényápolási brigádvezetője levele Kedves Elvtársik! Nagy öröm, kitüntetés és meg­tiszteltetés ért június 23-án. az egervári állami gazdaság párt­­szervezete felvett a Magyar Dol­gozók Pártjának tagjelöltjei so­rába. Én mint az állami gazda­ság növényápolási brigádjának vezetője, a további munkám so­rán be fogom bizonyítani, hogy kiérdemeltem ezt a kitüntetést. Felszabadulás előtt megvetett és kitaszított ember voltam. Nem volt lehetőségem arra, hogy ta­nuljak és méltó emberi életet él­hessek. Nekünk summáso­knak csak a munka és hol jutott. Fel­szabadulás ütem megváltozott a helyzet. Apám is meg én is kap­tam földet a földosztásánál. Aztán, a Dunai Vasmű építésénél mint a­képzős, ács mesterséget tanultam. Azonban, vonzott az a föld, amelyen annyit szenvedtem és ahol most olyan boldogan élek. Dunapenteléről vissza­jöttem az egervári állami gazdaságba dolgozni. Itt tanultam és igye­keztem jó munkát végezni, hogy ezáltal is meghálálhassam Pár­tunknak és a népi demokratikus államunknak azt, amit értem és az egész magyar népért tett. A brigádom állandóan 110—120 százalékra, teljesíti a normáját. De mi nem elégszünk meg ezzel az eredménnyel. Én ezután különö­sen jó munkát akarok végezni, mert tudom, hogy ez­­t várta tőlem Pártunk. Ezután még na­gyobb szorgalommal és küzdeni akarással harcolok a Párt célki­tűzéseiért, az egész népünk jobb­­létéért. Most az aratási mun­kákra egy arat­ó­ brigádot­­ alakí­­tok, hogy ezáltal is előbbre vi­­hessük a békearatás győzelmét. A felvilágosító munkából jobban kiveszem a részemet és igyekezni fogok azon, hogy meggyőzzem a dolgozó parasztokat arról, hogy az aratás, cséplés és begyűjtési munkák idejében való elvégzései­vel a béketábort er­ősit­ik. PERESZTEGI BÁLINT brigádvezető, Csehszlovák repülők segítenek megóvni a termést Brno megye déli járásainak közigazgatási szervezetei a cseh­szlovák hadsereggel együtt­mű­ködve harcolnak a termést pusz­tító kártékony rovarok el­len. A szovjet repülők és mezőgazdasá­gi dolgozók tapasztalatait felhasználva, repülőgépről in­téznek ,támadást, a kártevő rova­rok ellen. Körülbelül 3000 hek­tár cukorrépaterületet .­­poroztak be“ a levegőből. A­­ kísérletet a mezőgazdasági kutatóintézetek, a falusi szövetkezetek és a helyi közigazgatás szakemberei élénk figyelemmel kísérték. Megállapí­tották, hogy a behintett terület, a kártevő rovarok 98 százaléka elpusztult. Július elején megjelenik Sztálin Műveinek VI. kötete Sztálin elvtárs összegyűjtött mű­veinek hatodik kötetét százezer példányban adja ki a Szikra. Ez a kötet Sztálin elvtárs 1914-ben írott műveit tartalmazza, többek között Sztálin elvtárs Esküjét, amelyet Lenin halálakor mondott és „A leninizmus alapjairól 11 című művet is. A kötetben foglalt több nagyobb munka között megtaláljuk „A Központi Bizottság szervezeti be­számolója az OK(b)P XIII. kon­gresszusának", „Az OK(b)P XIII. kongresszusának eredményeiről" ,,A nemzetközi helyzethez", „A Párt soronlévő falusi feladatairól" című műveket is. A nagy feladatok végrehajtása közben neveljük a kádereket! ..A Párt politikáját a káderek valósítják meg. A jó kádermunka meggyorsíthatja, a gyenge káder­munka lassíthatja a fejlődést. A káderes, a Párt és az állam, gaz­dasági élet parancsnoki kara, ezért a hatalom meghódítása után, s a szocializmus építésében egyre nagyobb szerepet játszik a káder­­kérdés, a parancsnoki kar kialakí­tása."­ (Kovács elvtárs.) Pártunk II kongresszusának ja­vaslatára az országgyűlés elfogad­ta felemelt ötéves tervünket és ez­zel azt törvénnyé emelte. Felemelt ötéves tervünk végrehajtása állan­dó és egyre növekvő feladatok elé állítja pártszervezeteinket és dol­gozó népünket. Hogy pártszerveze­teink a feladatok végrehajtását biztosítani tudják, fokozott mértékben kell foglal­kozniuk a saját tagságukkal és ezen dolgozókkal­ keresztül a pártonkívüli Az ilyen nagy erőfeszítéseket kí­vánó feladat végrehajtásában, mint amit a békearatás győzelméért ví­vunk, százával és ezrével kerülnek felszínre a békénkért, hazánkért küzdeni és áldozni kész emberek. Ezeket kell megtalálnunk, ezekkel kell foglalkoznunk, velük kell erő­síteni Pártunkat. Első. ..és legközvetlenebb­­ felada­tunk: a párttagokkal való foglal­kozás. Ahhoz, hogy meglássuk ki men­­nyit ér és ki hogyan állja meg a helyét a munkában, harcban, fel­tétlenül szükséges az, hogy kon­krét feladatokkal bízzuk meg azo­kat, akiket nevelni akarunk. A munka végrehajtása közben ellen­őrizzük, hogy azt hogyan hajtják végre. Az ellenőrzés ne csak arra szorítkozzon, hogy a hiányosságo­kat megállapítsa, hanem arra is, hogy a feladat végrehajtása köz­ben felmerült nehézségeken átse­gítse az elvtársat. Amikor pedig a feladatot sike­resen végrehajtotta, a jó munká­jáért meg kell dicsérni és megfele­lően elő kell léptetni, hogy érezze azt, hogy a Párt megbecsüli a munkáját. Sárempek István, a tür­jei gépál­lomás traktoristája a tavaszi mun­kák idején nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a bezerédi tszcs mun­káját idő­­ előtt és jól teljesítette- Jó munkájának elismeréseképpen a gépállomás üzemi pártszervezete felvette a tagjelöltek sorába. Az­óta munkáját még lendületesebben és még jobban végzi. A pártszer­vezet megbízta azzal, hogy a bri­gádján belül a­­ népnevelő csoportot vezesse. Ezt a munkáját is jól el­látja. Lukács László szentp­éterúri középparaszt állandóan élenjárt a terménybegyűjtésben. Begyűjtési kötelezettségét közel 200 százalék­ban teljesítette Részt vett az I. típusú tszcs szervezésében is. Pártszervezetünk azóta állandóan foglalkozik vele. Különböző megbí­zatásokat kap. Tagja lett a helyi tanácsnak és munkáját most is mindig jól végzi.­­ Természetesen nem tud mindenki minden feladatot sikerrel megolda­ni. És nagy hiba lenne, ha az első sikertelenség után lemondanánk kádereinkről. Türelmesen úgy kell foglalkozni minden egyes elvtárs­sal, mint „ahogy a kertész neveli fiatal fáitt". Meg kell ismernünk jó és rossz oldalaikat, körülményei­ket, baráti körüket, sajátos prob­lémáikat. Segítenünk kell hibái ki­javításában, s oda állítani, ahol képességei és hajlamai szerint a legtöbbet tud nyújtani, népi demo­kráciánknak A káderekkel való tervszerű fog­lalkozásnál feltétlen szükség van arra, hogy állandóan legyen nyilvántartásunk arról, hogy a községben egy-egy feladat végrehajtása közben kik és hogyan dolgoztak így tudjuk majd, hogy a következő feladatok végrehajtá­sánál kire kell és kire lehet tá­maszkodni. Természetesen ezt a gárdát állandóan szélesíteni kell és a kampányfeladatok közben is fog­lalkoztatni kell őket Pártunk erejét egy-egy faluban abból is le lehet mérni, hogy mi­lyen széles a helyi pártszervezet pártonkívüli aktivahálózata. Ezért sokkal többet kell foglalkoznunk a tömegszervezetekkel s ezek közül elsősorban a DISz-el. Mégis előfor­dul, hogy falusi párttitkáraink le­­becsülik a fiatalok erejét, lelke­sedését ,és nem adnak állandó megbízatást számukra. Pedig a fia­talok sokszor bebizonyították már, hogy lendületükkel magukkal tud­ják ragadni az idősebb munkásokat is, mint a zalaszentgróti téglagyár ifi brigádja, akik jó munkájukkal az üzemi versenyzászlót az idősebb munkásoktól elnyerték. Nem szabad elhanyagolnunk a kádernevelés terén a nőket. A mi járásunkban, száz és száz olyan­ asszony van, akik fáradhatatlanul dolgoznak egy-egy feladat végre­­hajtásáért. Batykon Lisztes János­­né elvtársnő példát mutatott a begyűjtésben s a felvilágosító mun­­kában. Ne csak a hangoskodókkal fog­­lalkozzunk, hanem elsősorban azok­kal, akik minden nap szerényen elvégzik pártmunkájukat, akik nap­­ról-napra harcolnak a reakció ellen jó termelő munkájukkal, akik nem siránkoznak, ha egy kis nehézség van, hanem legyőz­i azokat. Kádereinket az ellenség elleni gyűlöletre kell nevelni és arra, hogy a hibák mögött mindig keres­sék az­­ ellenség tevékenységét. Az éberséget a dolgozó tömegek állan­dó tulajdonságává kell tenni, amelynek segítségével az ellenség tevékenységét a legszűkebbre tud­juk leszorítani. A szocializmus építése számunk­ra nemcsak azt jelenti, hogy új gyárakat építünk, villanyt kapnak községeink, stb., hanem azt is, hogy új társadalmat építünk és mi­közben a munkásosztály a társa­dalmat átformálja, saját magát is neveli. Ezt a munkát csak olyan elvtársakkal, emberekkel lehet el«s végezni, akik szeretik a Szovjet­­úniót. Sztálin­­ elvtársat, akik min­denkor híven és ingadozás nélkül követik Pártunkat, és Rákosi elv* társat* . Azonban ezek a káderek nem hullanak az égből, ezeket fel kell kutatnunk és ál­landóan és türelmes, szívós mun­­kával nevelni kell őket. Most az ara­tás, a cséplés, a begyűjtés nagy csatájában észre kell vennünk azo­kat, akik hűségesen teljesítik kö­telezettségeiket. Azokat a párt­­funkcionáriusokat és egyszerű párt­tagokat, azokat a pártonkívüli nép­nevelőket és dolgozó parasztokat, akik jól helytállnak a maguk posztján és fáradhatatlanul küzde­nek a békearatás sikeréért. Segít­sük és neveljük, erősítsük tovább őket — ők a mi aranytartalékaink. TÖRÖK LAJOS, a zalaszentgróti járási párt­­bizottság titkára,

Next