Zala, 1951. augusztus (7. évfolyam, 177-202. szám)

1951-08-01 / 177. szám

A Szovjetunióban tartózkodó magyar­­ parasztküldöttség második csoportjának távirata Rákosi Mátyás elvtárshoz Moszkva.­­ Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetősége Rákosi Mátyás elvtársnak, Budapest­­i Drága Rákosi elvtárs! Mi, a Szovjetunióban járt pa­­rasztküldöttség második csoport­jának tagjai, tanulmányainak vé­gére érve, forró köszönetet mon­dunk Pártunknak, Rákosi elevt­ár­s­­nak azért, hogy részegei lehet­tünk a nagy kitüntetésnek — lát­hattuk a Szovjetunió szocialista mezőgazdaságát, megismerhettük a kolhozok, szovhozok, a gépállo­mások munkájának nagyszerű eredményeit és közelről is meg­ismerhettük a kolhozparasztok életét. A mi csoportunk az És­zak-Kaukázus vidékén a Sztav­­ropoli kerületben járt. Megláto­gattunk 8 kolhozt, egy szovhozt, egy gépállomást. Ezeken a há­ború idején nagyon sok pusztítást okoztak a német fasiszták. En­nek ellenére olyan fejlődést és olyan eredményeket láttunk, amelyek megyőztek benn­ünket a szovjet emberek alkotóerejéről, a szocialista mezőgazdaság fölé­nyéről. Elsősorban a gépesítésről kell beszámolnunk, ami előttünk még sohasem látott módon megkön­­­nyíti az ember munkáját. Ezen a vidéken is száz százalékig kom­bájn végzi a parasztember legne­hezebb munkáját, az aratást, ez­zel egyidőben a cséplést, a tár­csázást is. Olyan dőlt gabonát is tisztára, betakarított, amire ott­hon azt mondanánk: azt csak ka­szával lehet learatni. Amerre jártunk, minden munkánál gé­pekkel találkoztunk. Gépek tisz­títják, szárítják a gabonát és úgyszólván teljesen gépesítették a gabona szállítását is, megkí­mélve ezzel az embereket a zsá­kok cipelésétől. Minden, kolhoz­ban van villany és a legtöbb a saját villanytelepről látja irammal nemcsak a gépeket, ha­el nem a kolhozparasztok lakását is.­A Csapájev-kolhozban például a múlt év óta vizierőmű látja el villany­árammal a kolhoz fűrész­telepét, javítóműhelyeit, tégla­gyárát, a magtisztító gépeket és a kolhozparasztok lakását is. A gépek szolgálják az embert olyan munk­ánál is, mint­ a fejes, birka­­nyírás, erdősávok ültetése, szőlő­kapálás. A szovjet dolgozók munkáját megismerve láttuk, mi­lyen öntudatos, fegyelmezett, tervszerű munkával érik el a ma­gas terméseredményeket. Hozzá­járul ehhez az is, hogy mind­jobban megvalósítják a sztálini természetátalak­ító terveket­. Jár­tunk a nyevinnomiszkai csatorná­nál, amely nemcsak vizierőművet hajt, hanem máris 150 ezer hektár földet öntöz és a jövőben még tovább fejlesztik az öntözéses gazdálkodást. A szovjet emberek munkájának nagyszerűségét mu­tatja az, hogy hat kilométeres szakaszon egy hegyen túlra is­­ átvezetik az öntözőcsatornát, hogy ott is termékenyebbé te­gyék a földet. Csatornákat, víz­tárolókat építenek maguk a kol­hozok is. Hatalmas területeken ültettek védőerdősávokat és a fü­ves vetésforgó alkalmazásával is termékenyebbé teszik a földet. A gépi munka határidőben való pontos elvégzésével, a sztálini természeti átataldn­tő tervek segít­ségével, a fejtett agrotechnikai eljárások alkalmazásával évről­­évre magasabb terméseredménye­ket érnek el s így emelkedik minden egyes kolhozgyaraszt élet­színvonala is. A Sarkcsillag-kol­hozban például a múlt évben 5 kiló búzát, 5 rubelt kaptak a ta­gok egy munkaegység után, így keresett az Ivanov család 156 mázsa gabonát és 10.5W rubelt, a Pavkij család 188 mázsa gabonát és ll.Oii rubelt a múlt esztendő­­ben. Az idén a kolhozban hét kiló búzára és 7 rubelre emelke­dik az egy munkaegységre eső jövedelem. Ezek a tapasztalatok meggyőztek bennünket arról, hogy csakis a szocialista nagy­üzemi gazdálkodás biztosíthatja a dolgozó parasztok életszínvo­­nalának emelkedését, boldog jö­vőjét. Mi, a csoportunk egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszttag­jai, hazatérésünk után erre az fára akarunk térni és elsőnek ír­tuk alá a belépési nyilatkozatot. Az itt szerzett tapasztalatokat széles körben ismertetjük dolgozó par­aszttársaink­kal, hogy ezzel is elősegítsük új termelőcsoportok alakulását, a régiek további erő­sítését, a szocialista mezőgazda­­ság megteremtését. Ezzel nem­csak saját boldog jövőnket épít­jük, hanem drága hazánkat is tovább erősítjük és méginkább megszilárdítjuk a nagy Szovjet­unió vezetésével a békéért har­coló legyőzhetetlen béketábort, i Moszkva, 1951. július 28-án. Aláírások. A Szovjetunió mezőgazdasági miniszterének fogadása a magyar paraszt­küldöttség tiszteletére ■ Moszkva. (TASzSz): Iván Bene­diktov elvtár­s, a Szovjetunió mezőgazdasági minisztere július 30 án fogadta a Szovjetunióban tartózkodó magyar parasztkül­döttséget­ A fogadáson Dögei Imre elv­­társ, a magyar országgyűlés el­nöke, a küldöttség vezetője kije­lentette: „A Szovjetunióban meg­ismertük a­­ világ leg­haladottabb, szocialista mezőgazdaságát. Meg­látogattunk­ kolhozokat, ahol a búzatermés hatalmas területeken eléri a hek­táronkinti 35­ méter­mázsát, láttunk nagy kolhoz­­gulyákat, melyek tehenei évi 3— 4000 liter tejet adnak. Tanulmá­nyoztuk az art­elek munka­szer­­vezetet és az élenjáró parasztok munkamódszereit. A küldöttség ainden egyes tagja meggyőző­dött arról, hogy a kollektív gaz­daság felette áll az egyéni ter­melésnek. A­­ Szovjetunióban szerzett minden tapasztalatunkat igyekszünk otthon alkalmazni, hogy Magyarország mezőgazda­sága minél előbbre jusson a fej­lődés szocialista útján, minden parasztot olyan boldoggá tenni, mint a szovjet kolhozparasztok. Dögei e­lvtárs befejezésül hálá­ját fejezte ki a szovjet kormány­nak a Szovjetunió meglá­togatá­­nak lehetőségéért és vendégsze­retetéért, melyben a küldöttség részesült. Köszöntőt mondott a nagy Sztálinra, Rákosi Mátyásra, valamint a szovjet és magyar nép megbonthatatlan barátsá­gára. Szavait lelkes taps fo­gadta. Gyúró Mária egyénileg gazdál­kodó parasztasszony elmon­dotta, hogy megismerte a kol­hozparasztok jómódú kulturált életét-Hudák Imre, a besenyőteleki Honfoglalás­­ termelőszövetkezet elnöke­­ mondotta, hogy a Szov­jetunió meglátogatásával kitö­rölhetetlen benyomást szerzett- kijelentette: „Boldog vagyok, hogy mi is ugyanazon a világos úton haladunk a szocializmus felé.’“. Márkus Erzsébet traktorista bri­gádvezető, B. Szabó Borbála, tszcs-tag és Baracsi Jenő egyé­nileg gazdálkodó paraszt felszó­lalásukban hangoztatták: min­denütt látták, mennyire törek­szik­ a szovjet nép a békére és hogyan harcol annak megszilár­dításáért. Iván Benediktov, a Szovjetunió mezőgazdasági minisztere vála­szolt a feltett kérdésekre és gyü­mölcsöző munkát kívánt a ven­dégeknek a szocializmus építése, a béke megszilárdítása terén. TARTÓS MELEG Várható időjárás: Déli, délutáni felhőképződés, valószínűleg eső nélkül. Mérsékelt, északi,északke­­­leti szél. A meleg tovább tart. A Szovjetunióban tartózik, de magyar­­ parasztkü­ldöttség^ első csoportjának távirata Rákosi Mátyás elvtárshoz Moszkva. Szeretett drága Rákosi elvtárs! A magyar parasztdelegáció első csoportja a­ dagesztáni és grúziai kolhozok tanulmányozása után visszatért Moszkvába. A delegá­­­ció tagjai számos kolhozt láto­gattak meg. Tanulmányozták a kolhozok munkáját, felkeresték házaikban a kolhozparasztokat. A magas terméseredmények, a kolhozparasztok jómódú kultu­rált élete meggyőzte a delegáció tagjait, arról, hogy a parasztság felemelkedéséhez csak a nagy­üzemi szocialista útja vezet. Ennek mezőgazdaság tulajdonítha­tó, hogy a csoportunk eddig még egyénileg dolgozó parasztjai sor­ra bejelentették belépési szán­dékukat a termelőszövetkezetbe, ígérjük Rákosi elvtársnak, hogy az itt szerzett­ bő tapasztala­tokat otthon megfelelően hasznosítani fogjuk, mind saját munkánkban, mind pedig még egyénileg dol­­gozó paraszttársaink felvilágosí­tásában és teljes erőnkkel harco­lunk a magyar termelőszövetke­zeti mozgalom továbbfejlesztésé­ért Ez a tanulmányút még job­ban elmélyítette a szeretetet a szovjet nép és vezére, Sztálin elvtárs iránt és még jobban egyéforrasztotta a békéért küzdő szovjet­ és magyar népet. A delegáció első csoportja ne­vében: DÖGEI IMRE. A Legfelső Bíróság helybenhagyta Grősz József és társai ítéletét A Magyar Távirati Iroda je­lenti: A Magyar Népköztársaság Legfelső Bírósága, Dr. Jankó Péter elnökletével felülvizsgálta a Grősz József és társai ügyében hozott elsőfokú ítéletet. A Leg­felső Bíróság a fellebbezésnek elutasításával a budapesti me­gyei bíróság ítéletét helyben­hagyta. Gyűlik a raktárakba a kubáni gabona Teljes irammal folyik Kubán­­ban is az idei bő termés betakarí­tása. Az új gabonával megrakott teherautók kora hajnaltól késő éj­szakáig megszakítás nélkül szállít­­ják a gabonát a kolhozok és szov­hozok szérűiről. Képünk az új termést szállító tehergépkocsikat ábrázolja a petrovszki elevátor* nál. Gépek — a szovjet parasztság szolgálatában A Szovjetunió szocialista me­zőgazdaságában évről-évre nö­vekszik­­­ munkafolyamatok gé­pesítés­e. Ma már a gabona ve­tésterületének 58, a gócnak 82, a főzelékfélék naprafor­területének 68 százalékáról vetés­ta­karítják be a termést kombájn­nal. Ezeket­ a kombájnokat a gyár­n­ak dolgozói mind jobban töké­letesítik, hogy nagyobb teljesít­­mények elérésére legyenek alkal­masak, így például az új típusú „Sztálínyec-8'‘ kombájn tökéletesebb elődjénél, termelékenysége 50 százalékkal nagyobb, óránkénti munkatelje­sítménye átlag 2.84 hektár­ (5.2 hold). A kombájnokat az idén már az ipari növények és egyéb növényfajták betakarítására is felhasználják. . . A cukorrépa betakarításában jelentős segítséget nyújt az „SzREM-3“ típusú háromsoros traktorvontatású répakombájn,­­amelynek húzókarmai kiássák a r­épagyöke­r­eket, h­úzószerkeze­t­e kihúzza a répát a földből, a for­gótárcsák kései megtisztítják növényt a szárától, a rácsos ele­a­vátor pedig a földtől. A ezután külön halomba rakja gép megtisztított gyökeret és szárn­a>­kat. A burgonya betakarítását is kombájnnal végzik. A gép na­ponta 3,5 hektárról takarítja be a burgonyát­, ami az eddig ráfor­dított munkaidő 70—80 százalé­kos csökkentését jelenti. Ebben az évben bújtak fel elsőizben a kolhozok és szovhozok földjén a kukoricaszedő kombájnok. Ez levágja a kukoricaszárat­, le­töri a csövet és felapri­ja a szá­rat. A letört csövek tartályba, a felaprított szárak poglyázóba, vagy a géphez kapcsolt­ kocsiba kerülnek. A kombájn 70—90 cm-es sorközzó kétsoros, a tetett kukorica betakarítására­­ alkal­mas. A gép — a kézi munkához viszonyítva — harmincszorosára emeli a munka termelékenysé­­­­gét*­­ A szovjet állam e kiváló gép ]­pek kezelésére magasfokú tech­nikai képzettséggel gépkezelőket nevel a rendelkező parasztok fiaiból és leányaiból, akik a szo­cialista munkaverseny során csúcsteljesítményeket hoznak lét­re. Számos kombájn vezető egy évben ezer hektárt is learat. Iván Barakin, Trofim Kab«n, Grigorij Galovcsenko néhány év óta 1500 hektárnyi földterület aratását, végzi el egy idényben. A gyárak dolgozói mindig újabb gépekkel sietnek a falvak dolgozói segítségére Ilyen gé­pek például a mozgó gabonaszám­lók, a szóró- és rakodógépek. Mindezen gépek sok munkáske­zet szabadítják fel,és több mint hatszorosával csökkentik ,a gabo­na szárítására, tisztítására­ és rakodására fordított időt. A me­zőgazdasági munkák komplex gépesítése lehetővé teszi az arad­­tási munkálatok folyamatos el­végzését és ugrásszerűen emeli a kombájnok termelékenységét. Hogy a­ kombájn folyamatos ter­melőmunkát végezhessen, minden minknek folyamatosnak kell len­nie. E módszer lényege, hogy a kupacolóval ellátott kombájn, áthaladva a táblán, learatja és elcsépeli a gabonát, miközben jól összerakott szénaboglyákat és tábla szélén pelyva­­boglyát hagy a maga után. A kombájn mellett­ haladó gépkocsi menetközben veszi át a gabonát, amit a gépe­sített szántóföldi szérűre szál­lít, ahol gépek segítségével meg­­szárítják, átszellőztetik és te­herautóba rakják. Ezek egyene­sen a gyűjtőállomásra viszik a gabonát. Mindezek­­, munkafo­lyamatok egy napon belül köve­­­tik egymást. Ebben az évben már sok kol­hoz-, gép- és traktorállomás tért át a folyamatos módszerre, ami elősegíti az óraütemterv széleskörű­­ alkalmazását, a kom­­­bájnok napi átlagteljesítményé­nek és termelékenységének fo­kozását. Az óraütemterv tömörí­ti és megrövidíti a gép állási ide­­jét. Egyes kombájnvezetők speci­ális víztartókat szereltek fel gé­pükre, ami­­ lehetővé teszi a me­netközben való töltést. Ezzel ift egyszerű készülékkel megtakarít­ják a munkaidő 15 százalékát. A magot ugyancsak menetközben ürítik ki a­­ tartályból,­ ami munkaidő további 20 százalékát a takarítja meg. A­­ legtöbb bájnt már villanyvilágítással ham­is ellátták, hogy éj­­szaka is dol­gozhassák. Minden élenjáró kom­­bájnvezető megfogót, fekvő­­­ga­bonát felemelő- és polyvagyűjtő készüléket szerel a gépére. Ki­terjesztik az arató-tarlóhántó készülékek használatát. A folya­matos munkamódszer helyes al­kalmazása esetén a szalma a a polyva összetakarítását és a rab­­lóhántást­ még akkor is el lehet végezni egy nap alatt, ha a tar­lóhántás külön műveletben tör­ténik. I, : : :;*| Koreai hadijelentés Phenjan (TASzSz). A­ Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének főparancsnoksá­­ga júl, 30-á­n közölte, hogy a koreai néphadsereg alakulatai, a kínai népi önkéntes egységekkel szoro­san együttműködve, sikeresen visszaverték az amerikai-angol in­tervenciósok és a Uszinm­unista hadsereg támadásait és továbbra is nagy veszteségeket okoztak az ellenségnek mind emberben, mind hadianyagban. A keleti partvidék körzetében a Phenjan (Új Kína), Az Új Kína hírügynökség tudósítója jelenti a koreai arcvonal főhadiszállásáról, hogy a koreai fegyverszüneti tár­­gyalások 14. ülése július 30-án tíz órakor (koreai idő szerint) kezdő­dött és az Egyesült Nemzetek fegyveres erői küldöttségének Ja­néi-hadsereg egységei elsüllyesz­tették a 725 számú amerikai tor­pedórombolót, amely megkísérel­te, hogy behatoljon Tongcson ki­kötőjébe. Július 30-án az amerikai légierő­­ négy ízben heve­en bombázta Phenjan, Nympho, Szuan, Szun­­jan és Anshu városokat, valamint több falut. Az említett városok­ban, sem a falvakban nincsenek katonai célpontok. A bombázás következtében a békés lakosság veszteségei nagyok­ vaslatára 13.05 órakor napolták el. A hétfői ülésen folytatták a de­­militarizált övezet létesítése cél­­jára megállapítandó katonai de­markációs vonal kérdésének meg­­vitatását. A 15. ülést július 31-én tartották. A keszoni fegyverszüneti tárgyalások Amerikai katonák békevágya Halley Michale alhadnagy, a 18. kombinált angol-amerikai vadász, bombázó csoporthoz tartozó 2. RAF repülőosztály katonája, akit a kínai népi önkéntesek foglyul­­ejtettek, beszámolt az amerikai katonák békevágyáról. Elmondot­ta, nagy örömmel fogadták Malik elvtárs felhívását a koreai kér­dés békés rendezésére. Annál na­­gyobb visszatetszést váltott ki köztük, amikor a­­ parancsnoksá­guk — a fegyverszüneti tárgyalá­sok ellenére — parancsot adott a további bombázásokra. — A Ke­szont­ól 10 mérföldre lévő Pan­­men­hid megrongálódott. Felét a kínai népi önkéntesek, felét az amerikai utászok javították ki. Amikor a híd közepére értek, az amerikai utászok barátságosan el­­beszélgettek a kínai önkéntesek­kel, s azt az óhajukat juttatták ki­­fejezésre: nem akarnak több há­­borút,.

Next