Zala, 1952. július (8. évfolyam, 152-178. szám)

1952-07-01 / 152. szám

Are osztrájk parasztkü­ldöttség a zalaegerszegi Dicsőség Sztálinnak tsz-jben­ ­ Az osztrák küldöttség a nagyka­nizsai Vörös Csillag tsz-ből a­ za­laegerszegi Dicsőség Sztálinnak ter­melőszövetkezetbe utazott. Itt Major Gyula, a termelőszövetkezet elnöke üdvözölte a vendégeket. Az osztrák küldöttség lelkesen köszönte meg a fogadtatást és üdvözölte a termelő­­szövetkezet vezetőségét és tagságát. Itt megtekintették a nekeresdi sertésfiaztató modern épületeit és sertésállományát. Mint mondták, szívesen vinnének innen malacokat továbbnevelésre. Az új épületek lát­tára Velkovics János, a küldöttség egyik tagja a következőket mondot­ta: — Nálunk építkezésre nincs pénz. Helyette folyik a fegyverkezés az amerikai imperialisták és­ nő a munkanélküliség­ parancsára Útközben megtekintették Németh József termelőszövetkezeti tag há­zát. Szobájában kíváncsian nézték a kinyitott szekrényt, mely tele volt ruhákka!. — Odahaza azt hí­resztelt­ék, hogy itt nincs ruha — mondták a kül­döttek. A szép lakás után megtekintették a melléképületeket, a háztáji gaz­daságban lévő tehenet, sertéseket és látták, hogy van elegendő iány is az­­ állatok számára,takar­— Nálunk egy embernek van összesen ennyi gazdasága, mint itt a háztáji gazdaságban — mondta Rczinger Mihály, a küldöttség tag­ja. —­ Itt meg ezen túl, a nagyobb jövedelmet a termelőszövetkezetből kapják, ahol rendszeresen végzik a munkát. Az expresszhizlalás megtekintése után, mely igen érdekelte­ a küldött­séget, P­ér­csi elvtárs, a tsz agronó­­musa ismertette annak módszereit, majd a termelőszövetkezet kultúr­termében megbeszélték az itt szer­zett tapasztalatokat. Major Gyula elvtárs ismertette a termelőszövet­kezet megalakulását, eddigi fejlő­­d­ését, mai helyzetét­­ Majd a­ kül­döttek kérésére elmondta, hogy ta­valy egy munkaegységre 22 forint jutott, az idén 28—30 forintra szá­mítanak, melyet a szovjet agrotech­nika következetes alkalmazásával érnek el. Szabó elvtárs, a városi tanács el­nöke ismertette a küldöttekkel az adózást. f — A termelőszövetkezetek adóked­vezményben részesülnek működési szabályzatuk szerint. Az önálló ter­melőszövetkezetek 50 százalékos adókedvezményt kapnak. — Ausztriában ez éppen fordítva van — mondta a küldöttség vezetője. — Az osztrák állampolitika a jobbol­dali szociáldemokratáknak, a gyáro­soknak, tőkéseknek és zsirosparasz­­toknak adójutalékokat ad, amit kisparasztokon vasalnak be. Nagyon a sok ügyvéd van, aki csak adóval foglalkozik. Minden adónak van egy „kis ajtója'', melyen keresztül a nagyokat kicsúsztatják. A gazda­gok mindig tudják, hogyan lehet ki­csúszni. A kis- és középparasztok­ra, akiknek nagyrésze bérletet is fi­zet a grófoknak, egyszerűen kivetik az adót és kíméletlenül behajtják rajtuk. 1947 decemberben duplájára emel­­­ték előbbi adójukat, 1948-ban újabb 100 százalékos adóemelést ki. Most 1952. januárjában vetettek pedig további 200 százalékos adóemelést rendelt el a kormány, amelynek következtében ma már az 1947 évi­nek megfelelően 400 százalékosan felemelt adót fizetnek a kis- és középparasztok. Ehhez fi­zetik még az újjáépítési hozzájáru­lást, ami a tényleges adó 50 o­0-t teszi ki. Ezt arra fordítják, hogy a fasiszták által lerombolt épülete­ket helyreállítsák. Ezt az összeget fel is használják, de csak a nagy­­birtokosok és nagytőkések részére. Sok burgenlandi kisparaszt kért hozzájárulást a lakásépítéshez, de hiába. — A traktor, a gép, a műtrágya mind a földesuraké — mondták küldöttek­ — és ezen keresztül igye­­­keznek még jobban elnyomni a kis­­parasztokat. Kint csak egy van, hogy a munkásosztállyal szoros szö­vetségben szétverjük a kapitalista rendszert és kövessük az itteni utat. Itt sokan tanulnak, de nálunk erre sincs mód. A parasztok előtt zár­va vannak az iskolák. Ahogy itt Magyarországon gazdagodnak­­ és fejlődnek az emberek, nálunk úgy nő a nyomor. — Büszkék és boldogok lehetnek en­nek az országnak dolgozói, akik a jövőért dolgozhatnak. Harasta Katalin elvtársnő, a Me­gyei Pártbizottság nevében szólt a küldöttekhez .. — örülünk annak, hogy két ter­melőszövetkezetünkben megismerték megyénk fejlődésének útját —­mondotta. — Ehhez nagy segítséget ad számunkra a Szovjetunió azzal, hogy tőlünk parasztküldöttségek jártak a kolhozokban és szovhozok­­ban és elküldte hozzánk az élenjáró kolhozparasztokat, akik átadták ta­pasztalataikat. A Szovjetunió mélyen mutatta az utat, elindultunk és haladunk Eredményeinket mutatják, hogy dolgozó parasztok követik pártunk a útmutatását. Dolgozó parasztságunk legnagyobb harcot a több, jobb ter­méssel vívja, mellyel erősíti a Szovjetunió vezette béketábort, melynek mi is tagja vagyunk. — Vigyék megyénk dolgozó paraszt­ságának békeharcos üdvözletét az ottani dolgozó parasztoknak. Majd hosszan tapsolva Sztálin és Rákosi elvtársikat, éltették va­lamint az Osztrák Kommunista Párt főtitkárát. A küldöttség tagjai meleg baráti üdvözletüket küldve a megye dol­gozó parasztságának, távoztak a Dicsőség Sztálinnak termelőszövet­kezetből; Egészségvédelmi feladatok a betakarítási munkák idején A nyári betakarítási munkák idején egyik legfontosabb felada­tunk az arató és cséplőmunká­­sokról való egészségügyi gondos­kodás, hogy dolgozóink a legked­vezőbb egészségügyi viszonyok között végezhessék el a­z aratási, behordási és cséplési munkálato­kat Legelső feladatunk az elsősegélynyújtó ügyelet jó megszervezése legyen. Lehető­leg minden aratóbrigádban és minden cséplőgép mellett legyen jól kiképzett vöröskeresztes első­segélynyújtó, aki szükség esetén azonnali, szakszerű segítséget tud nyújtani sérült társának. Minden gép mellett legyen vöröskeresztes mentőláda, amelyből ne hiányoz­zanak a legfontosabb kötszerek és legszükségesebb felszerelések. Vonjuk be az elsősegélynyújtó szolgálatba azokat a fiatalokat, akik Ifjúsági Egészségvédelemre Kész tanfolyamot végezn­ek. Gondosan szervezzük meg a­z arató- és cséplőmunkások ivóvíz­ellátását. A jó, friss ivóvíz egyik legfontosabb egészségügyi köve­telmény. A tűző napon végzett fizikai munka nagy folyadék- és súlyveszteséggel jár. Ezt a hiányt a szervezet fokozott folya­­­dékfelvétellel igyekszik pótolni, ügyeljünk arra, friss ivóvíz hogy mindig álljon a dolgozók rendelkezésére. Az állott víz elveszti üdítő, fris­sítő hatását, az ilyen víz nem oltja a­ szomjúságot. Gondoskod­junk a­z ivóedények, kancsók, po­harak tisztaságáról és arról, hogy csak jóvizű kútból való vi­zet igyanak a dolgozók. Kísérjük figyelemmel a dolgo­zók helyes étkeztetését különösen ott, ahol az étkezés közösen tör­ténik. A nagy melegben rendkí­vüli jelentősége van az étel gon­dos kezelésének és elkészítésének. Vigyázzunk, hogy romlott étel ne kerülhessen a dolgozókhoz, hogy dolgozóink csakis jó minőségű élel­miszerből készített ételt kapja­nak. A nyári fertőző betegségek, a vérhas, a dizentéria, hastífusz elleni védekezést nagymértékben megkönnyíti, ha étkezés előtt megmossuk a kezünket. Különös gondot fordítsunk a­z idénymunkások jó elhelyezésére, a lakóhelyek, ideiglenes szállások tisztasá­gára, az alapvető tisztasá­gi követelmények betartására. A szállásokat ha ez szükségesnek mutatkozik, feltétlenül fénegtele­­nítsük. Minden munkásszálláson legyen lehetőség a tisztálkodás­ra, a szellőztetésre, a zavartalan elhelyezésére. dolgozók Szen­­­nyes ruhadarabokat, ételmaradé­kot, hulladékot ne dobáljunk szét a helyiségben és edényeinket ne hagyjuk mosatlanul. A Szovjetunióban rendkívül nagy figyelmet fordí­tanak a nyári munkák idején szovhozok és kolhozok dolgozói­a­nak egészségvédelmére. A Grúz Szovjet Szocialista Köztársaság kobületszki járásában a vöröske­resztes aktívák megszervezték az ivóvíz mezőre való szállítását és ideiglenes nyári szállásként védő sátrakat építettek, hogy ezzel is biztosítsák a dolgozók zavartalan pihenését. A vßtrenszki járás vöröskeresz­­tes szervezetének tagjai a nyári időszakban fokozott ellenőrzés alatt tartják a falusi kutak, élel­miszerraktárak és üzemi kony­hák tisztaságát, végigjárják a kolhozudvarokat, felhívják a fi­gyelmet az esetleges rendellenes­ségekre és maguk is közremű­ködnek a hibák kijavításában. Gondoskodjunk mi is, társadal­mi úton is dolgozóink egészség­­védelméről, különösen a most fo­­lyó betakarítási hogy dolgozóink munkáj­ során, egészségesen, zavartalanul végezhessék felada­taikat. a KÜLPOLITIKA! JEGYZETEK Nincs nagyobb bűn ma az Ame­rikai Egyesült Államokban, mint elismerni a Szovjetunió békepoli­­tikáját, elítélni az amerikai im­perialistáknak Korea ellen indí­tott hódító célú támadását. Ame­rikában ma üldöztetésnek teszi ki magát az a dolgozó, aki kiáll a béke mellett és különbséget tud tenni az Egyesült Államok hábo­rús külpolitikája és a Szovjetunió által folytatott békepolitika kö­zött. Azonban az üldöztetések ellenére is mind nagyobb azoknak a dolgozóknak a száma, akik fel­­ismerték az amerikai imperialis­­ták által folytatott külpolitika veszélyességét és őszinte szere­tettel fordulnak a békeharc zász­lóvivője, a hatalmas Szovjetunió felé. Az Amerikai-Orosz Intézet Los­ Angelesben kiállítást szerve­zett, hogy ismertessék a Szovjet­unió népei­nek életét. Az első na­pon csupán három óra lefor­gása alatt, 1500 ember tekintette meg a kiállítást. Lett is felbőszül­és. Az F. B. I. (amerikai titkos rend­őrség) helyi spiclijei azzal a kö­veteléssel áltak­ elő, hogy távolít­sák el a Szovjetunió kultúrájával és gazdasági fejlődésével foglal­kozó irodalmat a könyvállványok­ról. Az irodalmat eltávolították, de a látogatók száma továbbra is emelkedett. Erre eltávolítot­­tak néhány kiállítási tárgyat, majd a kiállítást is bezárták. Miért e nagy félelem egy a Szovjetunió életével foglalkozó kiállítástól? Megvan az oka. Az amerikai tőkések nem szívesen hallanak a Szovjetunió eredmé­nyeiről, de még nagyobb erőfeszí­téseket tesznek annak érdekében, hogy a dolgozók ne ismerhessék­ meg a Szovjetunió népeinek éle­tét. Ha a dolgozók a Szovjet­unió életének megismerésén ke­resztül öntudatra ébrednek, an­nak a tőkések isszák meg a le­vét. 12 Kedd, 1952 julius 1. Az 1.021*6$ építkezés több gondot fordítson a munkavédelemre A szocializmust építő népi demo­kráciánkban legfőbb érték az ember. Az az ember, aki felszabadultan él és munkájával segíti a dolgozók álla­­mát és része van abban, hogy orszá­gunkban minél előbb megvalósulhas­son a szocializmus. Pártunk és kor­mányunk nagy figyelmet szentel a dolgozók egészségvédelmére, munka­­védelmére és rendeletekben, törvé­nyekben teszi kötelezővé a dolgozók baleset elleni védelmét. A rendeletek előírják, hogy mindenüvé kötelesek a vállalatok figyelmeztető táblákat tenni, illetve a gépeket, az ácsolato­kat védő korláttal ellátni. A Horthy-fasizmus idején nem so­kat törődtek az egészségvédelemmel. A gyárakban, a munkahelyeken itt-ott látott plakátok: „baleset ellen véde­kezz", csupán arra szolgáltak, hogy a tőkések leplezzék ü­zelmeiket. A dolgozók államában az új tár­sadalombiztosítási rendszer megszab­ja, h­ogy mik a jogaik és mik a köteles­ségeik a biztosítottaknak. Egymás után keletkeztek az országban, így Zala megyében is az egészségházak és az SzTK-rendelőintézetek. Azok­ról a dolgozókról, akik becsületesen ellátták munkájukat és munka közben baleset érte őket, az SzTK gondos­kodott, hogy ne csak a baleset meg­történte utáni harmadik naptól, ha­nem közvetlenül a baleset után ré­szesüljön a dolgozó táppénzben. Az ellenség, a klerikális reakció azon­ban igyekezett társadalombiztosítási rendszerünket megzavarni. Több he­lyen előfordult az az eset, hogy mun­ka közben csupán horzsolás érte és máris az ellenség sugallatára azt kö­­vetelte némely dolgozó, hogy írják ki egyhetes betegszabadságra. Ezek a horzsolások hamar elmúltak, de a dolgozó nem jelent meg munkahe­lyén és ezzel NEMCSAK A SAJÁT CSALÁD­­JÁT, HANEM NÉPGAZDASÁ­GUNKAT IS MEGKÁROSÍ­TOTTA azzal, hogy nem tudta teljesíteni ter­vét. Sokszor orvosaink is beleestek abba a hibába, hogy hosszabb beteg­­szabadságot adtak annak is, aki nem volt érdemes erre. Pártunk és kor­mányzatunk határozatot hozott a dol­gozók egészségvédelméről és megje­lölte azt, hogy mikor kell betegsza­badságot adni és mennyi időre. Az­óta a dolgozók egészségvédelme nap­­ról-napra javul, mert pártunk és­ kor­mányunk szigorú ellenőrzést gyako­rol és a dolgozók egészségvédelmét, munkavédelmét a törvény teljes szi­gorával biztosítja. Pártunk és kormányunk a szakmai­lag illetékes szakszervezetre bízta az ellenőrzés feladatát. Különösen az építők szakszervezetére hárultak fel­adatok, mert az építkezés az a terü­­let, ahol legjobban szükséges napról­­napra, óráról­ órára és percről percra ellenőrizni, hogy megtették-e a szük­­séges óvintézkedéseket a balesetek el­­hárítására. Az Építők Szakszervezete Zalame­­gyei Bizottsága eszerint vizsgáltai meg a nagykanizsai Magasépítő Vál­lalat 1.021-es építkezését. A vizsgálat megmutatta, hogy a vállalat veze­tője, az építésvezető és a munkave­zető , NEM FORDÍTOTTAK GONDOT A MUNKAVÉDELEMRE. A felelőtlen mulasztások eredménye lett, hogy nem hajtották végre az idevonatkozó rendeleteket. Nem ok­tatták ki a dolgozókat a munkavéde­lemről, amelyet az követett, hogy az utóbbi időben nagyon sok volt a bal­esetek száma. Ródler József építés­­vezető és Radics János munkavezető azt írta a balesetjelentő­ lapra Szmo­­dics György esetében, hogy vigyázat­lanság következtében történt a bal­eset és abba a rovatba, amelyben az állt, hogy kit terhel a felelősség,­ azt írták: a sérültet! Elsősorban a rendszabályok be nem tartásáért min­dig a vezető a felelős és neki kell gondoskodnia arról, hogy területén a beosztottjait semmi sérülés ne ér­hesse. Ha ezzel tisztában vannak, ak­kor jelentéseikben azt is megírják, hogy a baleset oka a vezetésben mu­tatkozó hiányosság, vagyis a rend­szertelen ellenőrzés. Kuzma Anna és Simonka Júlia el­mondotta, hogy már régebben KORLÁT NÉLKÜLI ÁLLVÁNYON DOLGOZTAK. T * Az építésvezető és a munkavezető sokszor járnak arra, mégsem in­tézkedtek, hogy megfelelő védőkor­­láttal lássák el az állványokat. — Nincs feljárónk — mondja Si­m­onka Júlia —, de ha csinálnak az állványozók, az sem tölti be hi­­vatásált. Másutt­­ is találkozhatunk hiányos­sággal, a felvonó csigákat dróttal erősítették, holott a határozat ki­mondja, hogy kötéllel felkötött csi­gát szabad alkalmazni. A nagykanizsai Magasépítő Válla­lat vezetői nem éreznek felelősséget a munkavédelem terén. Az 1­ 021-es építkezésen szanaszét hevernek az­ építőanyagok és rendetlenség tapasz­talható az egész építkezésen. A za­­lamegyei Tatarozó Vállalatnál is elő­fordulnak ezek a hiányosságok. A szocializmus építése, a tervek teljesítése megköveteli azt, hogy ezek a vállalatok sürgősen számolják fel ezeket a hiányosságokat és harcolja­nak a balesetek ellen. ' Az alsószenterzsébetiek iskolája A mult, rendszerben az iskola kapui a dolgozó parasztok gyerme­kei elött be voltak zárva. Alsó­­szenterzsébeten azonban még isko­la sem volt. dolgozó paraszt Népi demokráciánk gyermekei részére Itt is biztosított iskolát. A szülök egy emberként fogtak hozzá az új iskola megszervezéséhez. Két évvel ezelőtt létesült az új iskola, melyet a szülök társadalmi munkával építettek fel. Az első ta­nítást egy falusi földesszobáju ház­ban kezdték meg. Hiányoztak a ja­­vításhoz feltétlenül szükséges fel­szerelések, de ennek ellenére lelkes munkával kezdett hozzá a pedagó­gus a szülők segítségével a szocia­lista ember neveléséhez. A meginduláskor az üres helyi­ségen kívül semmijük sem volt. Ma padlózott tanterem, újonnan festett padok, ízléses dekorált falak, vi­rágos ablakok, minden héten tisztá­ra zsafolt egészséges iskola várja a gyermekeket. A gyermekek úgy megszokták a tiszta tantermet, hogy egymást figyelmeztetik, „vigyázz a tisztaságra!" A falu aprajának és nagyjának művelődését, szórakozá­­sát elősegíti a rádió, melyet a Szülői Munkaközösség Rákosi elv­társ születésnapjára adott az isko­lának. Mindössze 270 lakosa van a községnek, de munkájukkal azt­ bi­zonyítják, hogy sokkal többet tesz­nek, mint ahol még egyszer annyian vannak. Az alsószenterzsébeti szülők sze­retik gyermekeiket, szeretik tanító­jukat ezt bizonyítja az, hogy a szülők gazdái az iskolának. Értéke­* lik azt, hogy gyermekeiknek nem­ kell 5 kilométert gyalogolni távol-­­eső községbe, hanem pártunk se* gítségével lehetőség nyílt arra, hogy­ saját iskolájukban tanulhatnak. — Mi eddig is nagyon sok min­­­­dent kaptunk a párttól — mondja egy szülő, Horváthné —, van móri bekötőutunk, községünk szocialista község, iskolánkból már középis­­­kolában is tanulnak gyermekek• Mindezt értékelve a megyei tan*■ nács oktatási osztálya az évzáró* ünnepélyen az egész évi jó munka* lukért jutalomban részesítette a szülői munkaközösséget. Szeptem­berre teljes sportfelszerelést is kap az iskola. A szülök nagy megelé­gedésüket fejezték ki azért a meg­­tiszteltet­ésért, melyben részük volt. A szülői munkaközösség elnöke <j szülök nevében megköszönte a ju­talmat és látogatást egyben köszö­netet mondott Dabronyi Györgyi tanítónőnek, aki lelkes munkájával nemcsak az ifjúság, hanem a falu dolgozóinak szocialista emberré va­ló nevelésével is önzetlenül foglal­kozik. Ez az évzáró ünnepély bebizonyí­totta, hogy a pedagógus és a szü­lők jó munkája a párt és a tanács segítségével egy falu népét az is­­kólón keresztül szoros egységbe ko­vácsolja, együtt érez, együtt dolgo­zik gyermekeink jobb jövőjéért, szo­cialista hazánk gyorsabb fejlődé­séért. RÚNASZÉKI FERENCNÁ

Next