Zala, 1953. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1953-03-01 / 51. szám

Tanácselnök ok értekezlete Szombaton Budapes­en a bel­ügyminisztériumban tartották a budapesti értekezletet városi ta­nács és megyei tanácsok végre­hajtó bizottságainak elnökei ré­­szére. Az értekezle­en megjelent Rákosi Mátyás elvtárs, a minisz­tertanács elnöke. Részt vet­t az ér­ekezleten: Házi Árpád elvtárs, a minisztertanács elnökhelyettese, Győre József elvtárs, belügymi­niszter, Erdei Ferenc földműve­lésügyi miniszter. Az­ értekezle­en Győré József elvtárs mondott be­szédet a bürokrácia és az elhajlá­sok elleni harc kérdéséről. fiz ellenség garázdálkodása a kiskőrösi járási tanácsban A ,,Szabad Nép" február 27-i száma közölte az alábbi cikket: NEM MINDENNAPOS ellenséges kártevésre derült fény Bács megye kiskőrösi járásában. A járási tanács­ba ellenséges elemek furakodtak be, s hosszú ideig végezték romboló munkájukat a bűnök egész soroza­tát követték el a falu dolgozói el­len.­­ A kiskőrösi járást a megyei fa­k­­ács­házán és a belügyminisztérium­ban Iiács megye legjobb járásának ismerték és dicsérgették. A jelenté­sek, a papírok igazolni látszottak a járás jóh­írét: a gabonabeadás ta­valyi tervét és a sertésbeadás má­sodik félévi tervét túlteljesít­ette. A jelentések mögé, a számok mögé pe­dig senki sem nézett. pedig más kép alakult volna ki a járási ta­nácsról és sokat dicsért, elnökér­ől. Később már a számok is riadót je­lezhettek volna. A járás a kukorica­­beadás tervet már csak mintegy­­ 31 százalékra, a tojásbeadásét csupán 11,5 százalékra t­eljesítette, s az ös­­­szel az előírt búza- és rozs­területnek csupán háromnegyed részét, vezette be. Ezek a sötét számok azonban kü­lönösképpen nem tűntek fel tovább­ra is a járás korábbi eredményei vakl­ották el a felettesek szemét. A járási tanácsban így zavartalanul garázdálkodhatott az ellenség s tanács nevében a gyalázatos törvény­a szegések egész sorozatát­ követhette el. A járási tanács elnöke Fülöp Gyu­la,­ kuláfc volt, sötétmultú horthysta tiszt. Ilyen volt vezetése alatt­ a já­rási tanács politikája is­, védte, pártfogolta a kulákokat­ — viszont ott ártott a dolgozó parasztoknak, ahol cask tudott. A kullákok Bács me­gyének ebben a „minta* ”­­ járásában szabotálhatták leginkább­­ az adófi­zetést és a beadást, a haj­ak szála rom görbült meg érte. Sokhelyütt­ befu­rakodtak a termelőszövetkezetekbe. A járási tanács segítségével a fáz b-k­i Bajtárs és „Aranykalász”, a csá­szári Oltási Kossuth és a csengődi Le­nin tszcs-ben és máshol a vezető :­ z-tségek egy részét is a kulákok k­i ritették a markukba. Bell­iről, ■ alaü­om­osan, mint a fában a­­­ szír, bullák a szövetkezetei. Több köze­lében. ..eltűntek“ a kulákok, a ta­nács nyilvántartásának egyik lápját ró), s megjelentek a másik lapon, mint újdonsült „dolgozó parasztok“ Kaskantyun például mindenki isme­ri. Brada József és Brada Pál ku­li­kokat, mindenki gyűlöli őket, tud­ják, hogyan szívták a múltban dolgozó parasztok vérét. A két ku­­a­lák a járási és a községi tanács jó­voltából mégis „dolgozó paraszt**-tá vedlett át. Ugyanakkor ebben a köz­ségben az egész falu nagy felhábo­rodására mintegy tíz dolgozó pa­rasztot kuláklist­ára tettek. A kulá­kok­nak elengedték adójukat, s a be­­adást — a dolgozó parasztokra há­rítottak .mindent. MIKÖZBEN a kulákkokat „jánosbít­csizták“, „pis', abácsizták“ — a ta­nácsban gyalázat­osan durva hangot használtak a dolgozó parasztokkal szemben. A járási tanács egyik sok­­­­orosított körlevelében utasította a községi tanácsokat, hogy a dolgozó parasztokkal, akik elmaradtak a be­adással, adófizetéssel, „mint a nép ellenségeivel szemben a legnagyobb szigorral“ kell eljárni. Ezt Kecel­en és­ több más községben ki is dobál­ták. Természetesen ez nem egyetlen dolgozó parasztot sem nevelt ál­lampolgári hűségre, adójának, be­adásának pontos teljesítésére — el­lenkezőleg, elkeseredést szült, tör­vényeinknek, államunknak ízét rombolta. Ez is volt a cél­tekinté­Ezért­ vált rendszerré az is, hogy a kiskőrösi járásban a­­ tanácsok sok­helyütt feleslegesen beidézgették, zaklatták a dolgozó vagy éppen jogtalanul parasztokat, megbüntet­ték őket. Kiskőrösön egyszerre GOD —700 dolgozó parasztot idéztek be, várakoztatták őket­, elvonták a mun­­kától. Kecelen sok dolgozó parasztot egyik nap a­ mezőgazdasági cso­port, másnap a begyűjtési csoport, harmadnap a pénzügyi csoport, ne­gyednap a tanácselnök parancsolt fel a tanácsházára. Kecelen összesen 3583 termelő van, a község 90 szá­zalékra teljesítette a baromfi­beadás és 09 százalékra a tojásbeadás ter­vét. A tanács mégis több mint, 3000 termelőre vetett ki kártérítést. Né­hány nap alatt 130 dolgozó paraszt tiltakozott a jogtalan büntetés ellen , igazolta, hogy pontosan teljesítet­te az állam iránti kötelezettségét. A keceli tanácsháza embertelen búto­kra! úinak erre csupán annyi volt a szavuk: „Ha a dolgozó parasztnak sérelmes valami, úgyis bejön , Sok­­helyüt­t felelőtlenül, vagy sehogysem intézték el a dolgozók kérelmét, pa­naszát. Kiskőrösön a pénzügyi cso­port íróasztalain 300 olyan kérvény porosodik, melynek zömét még 1949 ben adták be: helytelenül kivetett házadó vagy másféle adó felülvizs­gálását kérték a dolgozók. De mint­ha csak a pénzügyi csoport íróasz­talai mögött nem is emberek, hanem érzés nélküli fabábok ülnének! Be­gyepesedett fejű bürokraták, kiknek mit sem számítanak az emberek, s látókörük csak az aktahegyek alsó szélétől a felső széléig terjed. Ezért volt az a véleményük erről az eset­ről, hogy a kérvények elintézése „vár­­hat mert nem segíti elő a pénz­­ügyi terv teljesítését**. Csengődön Szép­éné és Kovácsáé, a községi ta­nács alkalmazottai szégyenletesen goromba hangon, arcátlanul, szitko­zódva támadtak a dolgozó parasz­tokra A Horthy-fasizmus minden­ható főjegyző urai ripakodtak rá igy a parasztra. Még gyalázatosabban bántak dolgozó parasztokkal az elszámoltató a bizottságokba becsempészett ellensé­­ges figurák: elcsapást régi­­ tilcz_vi­­selők különböző lecsúszott, foglalko­­zás nélküli naplopók. Ezek aztán nap mint nap részegeskedtek, loptak, zsa­roltak megvásároltatták magukat. Az egyik züllött csirkefogó Kecelen nagy rántotttásebédet csapott a be­gyűjtött tojásokból. A tanácsalkal­­mazottak egy része együtt dorbézolt ezzel a söpredékkel, együtt ittuk el a törvénytelenül szerzett forintokat. Kecelen maga a tanácselnök is el­járt dinom-dánomokra ezekkel a züllött alakokkal . Mindezt látták, tudták a kulákokh­oz­ dolgozó parasztok. Császártöltésen például arról beszéltek, ha valaki el akarja intézni adósságát az elszámoltató bizottsággal, a községi vagy a já­rási tanáccsal, vigyen, bütyköst ma­gával, ékesebben beszél az minden szónál. S míg a feleslegesen, zakla­tott jogtalanul megbüntetett dol­gozó párásatok a tanács­ ellen méltat­lankodtak, addig a senkiházi, ellen­séges elemek a markukba­ nevettek, hadd szidják csak a dolgozó parasz­tok a tanácsot. a DOLGOZÓ PARASZTOK felhá­borító zaklatása, az embertelen­­ bá­násmód az ellenséges politikának csupán az egyik oldala volt. A kis­kőrösi járási tanács a termelőszövet­kezeti mozgalmat is fondorlatos mó­don igyekezett támadni. Fondorlatos módon, hiszen a járási tanácshoznn mostanában éppen a termelőszövet­kezeti mozgalom fejlesztéséről esett a legtöbb szó. Olyannyira, hogy köz­­ben ,megfeledkeztek“ az égető fel­adatokról például a tavaszi munká­ról. De a­ járási tanács tsz-fejlesztési terve: körmönfont provokáció volt, amelynek az volt a célja, hogy az egyénileg dolgozó parasztok jóidőre meggyűl­öl­jék a szövetkezeti mozgal­mat Noha a járás szántóföldjeinek csupán 12 százaléka volt szövetke­zetben a járási tanácson nemrég kiadták a jelszót: „Néhány hét mid­­va •t&z-járássá kell jelnunk* *. A s^o­ vetkezeteket ugyanakkor árván hagy­ták nem segítették. A császárt­ölt­esi termelőcsoportok például hiába kel­lek vártak segítséget a járási ta­nácstól az év első öt hetében senki sem látogatott el hozzájuk. Ahelyett, hogy a szövetkezeteket erősítették volna és ezek példájával ö­vezték volna meg az egyénileg dol­gozó parasztokat — aljas fenyege­tésekkel, vagy elvtelen ígérgetések­kel jogtalan engedményekkel igye­kezték a termelőszövetkezetbe kény­szeríteni vagy csábítani őket. Kas­­kantyún a tanácstitkár fenyegetőzni kezdett. Azzal „érvelt“ : aki nem lép be a szövetkezetbe, annak felemeli az adóját. Többhelyütt elárverezéssel ijesztgették a dolgozó parasztokat. Kecelen pedig a hangoshiradóban a­ következő „jó hírt“ hozták a falu tudomására: „Felhívjuk a dolgozó parasztok figyelmét­, hogy maml többen lépjenek be, ezzel megszaba­dulnak a terhektől (az adófizetés*« a beadástól, stb.)“ A k«gyüléseken, amelyeket a tanács rendezett ha­sonló módon „érveltek** az_ előadok­at hogy az alávaló provokáció teljes legyen, az ellenség mindezt >okos , mvtárs születésnapja, tiszteletűre jelszóvá­ végezte. A járási tanácsházán­l;•­ a községi tn­ácsoknál természetesen sok becsü­letes ember dolgozik, akinek fel­tűnt, hogy valahol Inba van a tanács munkájában. Már nem egyszer éle­sen megbírálták a járási tanács­elnököt és az operativ csoportot, ah­ol a tanácselnöknek több cinkosa volt. Ezek azonban durván elfojtott tűk visszaverték a bírálatot. A já­rási tanács elnökhelyettesét mert bírálta őket — megrágalmaztak. Üldözték A járási tanács több mun­katársát bíráló fellépésük után elhelyezték a járási tanácstól, ala­csonyabb beosztásba tettek. A ta­nácselnök és cimborái úgy féltek a párt­szervezettől, mint a tűztől, meg akarták bénítani a pártszervezet mű­ködését. Azon mesterkedtek, hogy a járási tanács pártszervezetében soha ne legyen pártitkár, vagy olyan em­berre bízzák az alapszervezet vize­tését, aki az ő bandájukból kerül ki, ső a ’bírálat elfojtása a községi ta­nácsoknál is mind gyakoribbá vált Üldözték mindazokat, akik „rosszat mertek szólni“ róluk. A császártöl­tési Búzakalász termelőszövetkezet elnöke nyíltan meg is mondta: min­denről hajlandó beszélni, csak a ta­nács hibáiról nem, mert­ abból előb­t*, utóbb baja lenne. A dolgozó parasz­tok a járásban sokhelyütt ezt vall­ják: , Ne szólj szám, nem fáj fe­jem**. Nem merik bírálni a taná­csot bár saját bőrükön érzik a zak­latásokat, a törvénysértéseket. HOGYAN FAJULHATOTT IDÁIG a dolog? Miért csúszhatott a ku. körösi járási tanács vezetése az el­lenség kezébe? ■Mintha csak vattát dugtak volna a megyei tanács vezetői fülükbe, hogy ne hallják meg a becsületes tanácsaikatrúazottak és dolgozó pa­rasztok hangját! Mintha csak arra rendezkedtek volna be a Bács megyei tanácsházán, hogy csupán a külön­böző számok és jelentések alapján bírálják el a tanácsok munkáját. Az utóbbi időben már az is gyakori volt hogy a kiskőrösi járási tanács­­elnök hamis jelentésekkel árasztotta el a megyei­­ tanácsot. Bács megye járásai közül például elsőnek je­lentette hogy járása teljesítette az őszi vetés fenét­­- holott a föld egynegyed része vetetlen maradt, e­zek a hamis jelentések azonban csak megerősítették a megyében az­ ellenség­­ hadállásait. A megyei tanács nem ellenőrizte az adatokat,­ hanem az­ vba-főbe dicsérte a járási tanács­elnököt, s így szájtá­tásával támo­gatta a kártevést. A megyei tanács házán állandó a pánik. A kapkodó munka sorozatos túlkapásokhoz, hi­bákhoz is vezet. Ilyen légkörben ki­válóan érzi magát az ellenség: job­ban álcázhatja magát, huzamosabb ideig folytathatja gyalázatos, nép­­ellenes tevékenységét­. A kiskőrösi kártevés ügyében sú­lyos felelősség terheli a belügymi­nisztériumot is, amely elhanyagolta a Bács megyei tan­ács munkájának az ellenőrzését. De emellett a­­ mi­nisztérium Fülöp Gyulát, a kiskő­rösi járási tanács volt elnökét akit azóta már sikkasztás és más bűncselekmények miatt letart­oztattak — az egekig magasztalta: közigazgatási gyakorlata van, a J­rás területén a munka is jól megy • kemény, határozott.. .ugy poli­tkai, mint szakmai téren jól fejlődik Pedig a minisztérium szemelyze­t „ittyimak adatai f mii bizonyítottig Imp Fu-Eip: kulák, volt horthysta tisM. A Belügyminisztériumban az irattartó mélységes fenekére égj­ Késztették azt­ a levelet 13 amely­ben a főanácselnökhelyetes bejelen­tette Fülöp kártevéseit-- elereszte­­ték fülük mellett a figyelmeztetést. " Igen nagy felelősség terheli a já­rási pártbizottságot és a megyei pártbizottságot is, mert nem erkö­dőlt éberen harcosan a párt politi­kája felelt. Sőt, a járási pártbizott­ság még segítséget is adott az elle­­ Snek maga is támogatta a járási tanács provokációs tsz-fejlesztési­tei­csak a járási és a megyei párt­bizottság politikai vaksága, passzi­vitása tette lehetővé, hogy a be fi­­­lakodott ellenség durván megsértse­­ A párt politikáját, nyíltan­­ felhasz­nálhassa a tanácsot gaz céljaira,­­ fojtsa a bírálatot, szembeállítsa dolgozó parasztok egy részét a part­­­tal és az állammal. Am­i a kiskőrösi járásban történt, mái mindennapos eset. De nem is o­ndülátó. A kiskőrösi járás nem az egyetlen hely az országban, ahol a komfour,ittok, a pártszervezetek és a pártbizottságok szájtátisága, po­liliked vaksága akadályozza az ellen­ség leleplezés#, s íiIlo] bürokrácia Ur­alkod­ott el a tanácsban, elszakítva azt a dolgozó parasztok tömegeitől. Az állami és pártszerveknek okuz t­itok kell a kiskőrösi esetből, ébe­ren­ kell őrködniük mindenütt a párt politikája felett, be kell vonnlok mindenütt a tanácsok ellenőrzésének munkájába a dolgozók legszélesebb tömegeit. "Rántsák le a leplet kímé­letlenül azokról az ellenséges vagy elfajult elemekről, akik méltatlanul viselik a tanácsban betöltött tisztsé­­güket, visszaélnek a nép bizalmával, az állam bizalmával. Vasárnap, 1953 márc. 1. A­z amerikai imperializmus ag­resszív tervei között egyik fő hely­en áll a Nyugat-Európa leigázá­sára létrehozott úgynevezett „euró­pai védelmi közösség­" aljas céljai­nak megvalósítása. A tervet, amely nem új, csak annyiban érintette az amerikai elnökválasztás, hogy az új elnök, Eisenhower még jobban fo­kozza nyomását a nyugati kormá­nyokra és mindent elkövet, hogy mi­nél előbb létrejöjjön az „európai had­sereg" amerikai irányítás alatt álló hétpróbás nácikkal az élen. Az amerikai imperialisták mester­kedése eredményeképpen •— Dulles emlékezetes nyugateurópai körútja után pár héttel — február 24-én Ró­mában összehívták a „védelmi kö­zösség"­ külügyminisztereinek érte­kezletét, a védelmi közösségről szóló­­ szerződés ratifikálásának elősegítése­­ céljából. Az értekezletet —­ amelyen hat ál­lam : Franciaország, Olaszország, Nyugat-Németország, Belgium, Hol­landia és Luxemburg külügyminisz­terei nem képviselték népüket­.— a megszokott légkör övezte: megerősí­tett rendőrosztagok védelme alatt nagyszámú amerikai „megfigyelő" jelenlétében — alátámasztva, hogy milyen az értekezlet „európai­ 4 jel­lege — tették meg a küldöttek nagy­hangú szólamaikat a „fennálló ne­­­hézségek leküzdéséről”. Az értekezlet, amelynek napirend­jén elsősorban a békés országok el­leni támadás haditerve, az „európai­­ politika közös irányelveinek"­ meg­­megvizsgálása állott, már megkezdé­se előtt sem­­ kecsegtetett túl sok si­kerrel. Ez a tény kicsendült a bur­­zsoá újságok hangjából, amelyek nyíltan arról írtak, hogy kétséges az értekezlet sikere és hogy a már kü­lönben is válságos szakaszába jutott védelmi közösség elérkezett egyik legsúlyosabb válságához. A római értekezlet középpontjában a francia-nyugatnémet ellentétek ál­lottak. Ismeretes, hogy a náci Wehr­macht felélesztését szolgáló „európai hadsereg" tervét ellenzi a francia nép, a terv ratifikálását nem lesz könnyű keresztülerőszakolni a par­lamentben. Ezért a francia kormány, hogy port hintsen a nép szemébe, „pótjegyzőkönyvet”" dolgozott ki az európai hadsereg-egyezményhez. Ez a pótjegyzőkönyv — bár csak bizo­nyos lényegtelen változásokat jelent és nem érinti a kérdés lényegét — az amerikai imperializmust maga mögött érző Adenauer részéről nagy ellenzékre talált. Adenauer nagy­­­ hangon bizonygatta, hogy a pótjegy­zőkönyv kisebbségi helyzetbe hozza Nyugat-Németországot, „sötét szí­nekkel" festette a politikai helyze­tet és síkraszállt magának a szerző­désnek mielőbbi ratifikálása mellett. A francia kormány — félve, hogy az amerikaiak Nyugat-Németorszá­g- nak adják a nagyobb koncot — N­StV Jaudónak mutatkozott, a pótjegyző­­könyv bizonyos módosítására. Bi­­­­dault nagyszabású beszédében védel­­­­mezte kormányának pótjegyzőköny­­­veit, hangsúlyozta, hogy nincs szerződés-megváltoztató ezeknek jelle­gük. Elmondotta, hogy a francia kormány hajlandó felülvizsgálni is a pótjegyzőkönyveket és ezeket úgy átfogalmazni, hogy a „védelmi kö­zösség" tagállamai elfogadhassák. Adenauer elégedetten dörzsölheti a kezét. Ez azonban nem könnyítette meg a helyzetet és „cseppet sem volt barátságos a légkör” — írja a Tat című svájci lap ezzel kapcsolatban. Ugyanakkor az értekezlet megmu­tatta azt is, hogy az „európai vé­­­delmi közösség” országainak kormá­nyai voltaképpen maguk is félnek az „egyesítéstől”". Ezt kifejezésre jut­­­­­tatták a különböző kérdések, így holland kormány által javasolt úg­­y­y­nevezett ,,vámközösség'' amikor kijelentették, hogy kérdése,­' elvileg csak helyeselni tudják, de a gyakor­lat az más, és kifogásként arról be­széltek, hogy még „alapos elmélyült tanulmányozásra van szükség." Az értekezlet, amelyet kiútnak szántak az európai hadsereg kérdé­sében tornyosuló­ akadályok elől, megmutatta, hogy­ az akadályok to­vábbra is fexmállanak. Hiába sürget az­ európai hadsereg ratifikálásának Dulles által megszabott 75 napos határideje, lényegében ez a sietve összehozott (és elmondhatjuk, sietve lezárt) értekezlet nem hozta meg a kívánt eredményt. Bár az értekezlet után kiadott közlemény azt állítja, hogy most már megkezdődhet a különböző orszá­gokban a közösség létrehozására vo­­natkozó szerződés parlamenti meg­vitatása, a helyzet nem sokat válto­zott. A szerződés ratifikálását továbbra sem lesz könnyű keresztülerőszakolni a parlamentekben. A népek továbbra is szembenállnak népelnyomó kor­­mányaikkal és a mögöttük álló ame­rikai imperializmussal és minden tá­madó paktum, minden agresszív cé­lokat szolgáló értekezlet ellenére to­vább harcolnak a háborús szerződé­sek ellen. r:; n­r:i­r:j­r : r: zz­z­z­z­z­z­z­z­z * NEMZETKÖZI SZEMLE * Az „európai védelmi közösség“ országainak római értekezlete Tavaszi munkák a Szovjetunióban A Moldvai SzSzK-ban egyre szélesebb méreteket öltenek 11 tavaszi szántóföldi munkák. A gabonatermelők és gépkezelők a gazdag termésért vívott küzdelmük közben egyetlen óra kedvező időjárást sem hagynak kihasználatlanul. A kolhozok az őszi szán­­tás fogasolása és kultiválása után hozzáláttak a tavaszi növé­­nyek vetéséhez. A képen a balkaresti ,,Ztd­anov“-kolhoz tavaszi búza vetési munkálatait láthatjuk. A gépet I­. Topál traktorista vezeti, aki a szántóföldi munkák első napjától kezdve rendszere­sen túlteljesíti a normát. (Fotó P. Üszőnkül)

Next