Zala, 1953. július (9. évfolyam, 154-178. szám)

1953-07-03 / 154. szám

rule proletárjai egyesüljeteki ZALA IX. évfolyam, 154. szám. ★ Ára 50 fillér Lemondott a kormány. — Ahol egy nappal hosszabb lett a hét. — Harcban minden szem gabonáért. — Fogadóórát tar­tanak a megyei tanács tagjai. — Élenjárnak a munkában, se­gítenek a tanácsnak a petrikereszturi mezőgazdasági ál­landó bizottság tagjai. A­P­I­L­A­P­J­A 1953. julius 3. Péntek Fokozottabban gondoskodjanak vezetőink a mezőgazdasági dolgozók egészségügyi ellátásáról! Egyetlen szem gabona se menjen veszendőbe! 20,27 mázsa az ősziárpa-átlagtermés a kápolnapusztai állami gazdaságban örömmel jelentjük, hogy sávolyi üzemegysé­günkben az ősziárpa aratását és cséplését június 26-án befejeztük. Ősziárpánkat még az ősz folya­mán keresztsorosan vezettük a szovjet agrotech­nikai útmutatások nyomán. Tavasszal elvégeztük a fejtrágyázást és gyomirtást. Az árpa fejlődésé­nek meggyorsítása végett a tavasz folyamán ugyancsak elvégeztük a fejtrágyázást. A gondos munkának meg is lett az eredmé­nye. Őszi árpából a holdankénti átlagtermésünk: 20 mázsa és 27 kilogramm. • Ezt a kimagasló termésátlagot teljes egészé­ben annak köszönhetjük, hogy a legfejlettebb agrotechnikai módszerekkel dolgoztunk. Az ara­tást teljes egészében géppel, a cséplést pedig Bredjuk-módszerrel végeztük. Az éves tervünkben megtervezett átlagter­mést így 9 mázsa 27 kilóval teljesítettük túl. Dolgozóink még annak idején csatlakoztak az andráshidaiak versenyfelhívásához. Ekkor azt vállaltuk, hogy a betervezettel szemben 0.5 má­zsával termelünk többet. Ezt a vállalásunkat is 8.75 mázsával szárnyaltuk túl. Különösen kiemel­kedik a sávolyi üzemegység Liszenko-brigádja, amely tervét 184 százalékra teljesítette. Dolgozóink jogosan büszkék erre a szép ered­ményre azért is, mert tudják és érzik, hogy ezzel is méltóképpen hozzájárultak a béke megvédé­séért vívott harchoz, dolgozó népünk bőséges el­látásának biztosításához. Ezeknek az eredmények­nek nyomán harcolunk tovább tervünk további túlteljesítéséért. A kápolnapusztai állami gazdaság dolgozói­nak nevében: Pál József Budai Antal párttitkár igazgató Dolgozó paraszt­ságunk a múlt ka­­pitalista rendszerben egészségügyi el­­látás tekintetében­ is teljesen magára volt hagya­va, ami különösen a nyá­­ri nagy munkaidőben éreztette ha­tását. Az uradalmakban a summás m­un­­kások birkaólakban, istállókban tér­­tek éjjeli pihenőre a megerőltető ne­­héz testi munka után. Megfelelő élelmezésben nem részesült­ek, a­ tisz­tálkodáshoz alig volt lehetőségük és a fertőző betegségek (trachoma, ne­­mibetegségek, tbc hastífusz, vérl­aS­ stb.) elleni védekezés terén nem tör­tént más, csak látszólagos intézkedé­­sek, amelyek arra korlátozódtak, hogy az uralkodó osztály egészségét ne veszélyeztessék. A mezőgazdasági dolgozók csak baleset ellen voltak biztosítva. A dolgozó betegsége esetén a létfenntartásáról egyáltalában család nem történt gondoskodás. Sztálin elvtárs a szocializmus alaptörvényét fejtegetve megálla­pítja, hogy a kapitalista termelés célja a profitszerzés .. / * ugyanak­­kor szocialista termelés célja nem a profit, hanem azt ember a maga szükségleteivel, vagyis az ember anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítése/ . Ezért* van­ az, hogy a szocialista társadalomban a termelés nagyarányú növekedésével párhuza­­mosan, mint a termelőerők nagyará­­nyú előmozdítói, fokozatosan épül ki a szociális,­­kulturális és egészségügyi szervezetek széles hálózata. A szocialista egészségügynek töb­bek között célja az is, hogy előse­gítse a szocializmus gazdasági alap­törvényének maradéktalan érvénye­sülését. Egészségügyi kormányzatunk nor­­marendeletekben gondoskodik dolgo­­zó népünk és így dolgozó parasztsá­­gunk elszállásolásáról, étkeztetésé­­ről, ellátásáról. A mezőgazdasági dolgozók közegészségügyi, járvány­védelmi és gyógyító-megelőző ellátá­­sának biztosítását legfőbb felada­tunk egyikének tekintjük, különösen a nyári mezőgazdasági munkák ideje alatt. Már jóval a mezőgazdasági idény­munkák megindulása előtt elsőse­­gélynyújtási és balesetelhárítási ok­tatásban részesítettük a mezőgazda­sági­ gépek (traktorok, cséplőgépek stb.) kezelőit. Ellenőriztük a mentő­­ládák felszerelését és az esetleges hiányok pótlására utasításokat ad­tunk. Járványvédelmi szempontból egyik fontos intézkedése volt kormányza­tunknak, hogy mezőgazdasági és egyéb munkára csak előzetes ható­sági orvosi szűrővizsgálatok­ után szerződhetnek a dolgozók. Ezzel ele­jét kívánjuk venni, hogy felderít­het­etlen fertőző gócok egy váratlan járvány kiindulójává váljanak, már munkában álló dolgozóknál fo­­­lyamatos szűrővizsgálatokat runk és ezzel gondoskodunk szerve, arról, hogy fért­őző betegek egészséges em­bertársaikat­ ne veszélyeztessék. Körzeti orvosaink a kora reggeli és késő esti órákban is tartanak rendelést mezőgazdasági dolgozóink részére. Mezőgazdasági szocialista szektorainkat hetenként meglátogat­ják és azok munkásszállását, üzemi konyháját, a tisztaságot stb. ellenőr­­zik. a zalaegerszegi és nagykanizsai kórházak szakorvosaiból álló brigá­dok keresik fel munkaszüneti napo­kon szocialista szektorainkat és ott felvilágosító előadásokat tartanak, szakorvosi vizsgálatot és ellátást biz­tosítanak. Súlyos veszélyt jelentett a mezőgazdasági dolgozókra, különö­­sen az állattenyésztéssel, állatgon­­dozással foglalkozókra nézve a teta­nusz. Egészségügyi kormányzatunk elrendelte ezen veszélyeztetett egyé­nek tetanusz elleni védőoltását. Saj­nos több állami gazdaságunk és ter­­melőszövetkezetünk még az oltandók névsorát sem volt hajlandó megkül­deni az oltóorvos részére (Zalaszent­­grót). Több szocialista szektorban előfordult, hogy minden felvilágo­sító­ munka ellenére sem jelentek meg a dolgozók az oltáson. Amint az elmondottakból is lát­­juk, egészségügyi munkánk oroszlán­­része most már a megelőzés. Lassan elérünk oda, hogy a­­ megelőzés mel­lett sokkal kevesebb gyógyításra lesz szükség, kevesebb lesz a beteg és így a termelés folyamatossága dolgozóink egészségének megvédésé­­vel, a megbetegedések megelőzésé­vel biztosítva lesz. Közegészségügyi vonalon is megelőzés áll előtérben. Új létesít­­­ményeknél már a tervek elbírálásá­nál és a helykijelölésnél kezdődik az egészségügyi szervek munkájá­­ra törekszünk, hogy minden új Ar­16-­tesí­tmény már az egészségügyi kö­vetelményeknek megfelelően épüljön és hogy hiányosság ne fordulhasson elő. Régi létesítményeknél igyek­szünk a normarendeletekben előír­taknak megfelelően az átalakítási kár kieszközölni. Az állami közegészségügyi fel­ügyelet a többi egészségügyi ható­sági közegünkkel karöltve, a mun­kásszállásokat, csoportos étkezőhelye­­ket, a konyhák közegészségügyi ál­lapotát, a dolgozók előzetes szűrő­vizsgálatának megtörténtét és az élelmezéstudomány előírása szerinti táplálkozást ellenőrzik. Megkövetelik a nyári mezőgazdasági munkák ide­jére a szocialista normákban előírt tisztálkodási lehetőségeket és szor­galmazzák a zuhanyozók és a fürdők mielőbbi beállítását. Ellenőrzik az ivóvízellátást, a csatornázást, munkaruhákkal való ellátottságot és a a balesetelhárítást. Mindezeken területeken a hiányosságok megszün­­­tetésére­­ törekszenek és ahol a gőzök ellátásával kapcsolatban dől ha­nyagságot, nemtörődömséget tapasz­­talnak, ott meggyőző és­­ felvilágosító munkát végeznek, ha ez nem vezet eredményhez a hiányok megszünte­tésére, úgy a mulasztó személyeket felelősségre vonjuk. Vannak jól működő mezőgazdasá­gi szocialista szektoraink. Például a pakodi állami gazdaság, a kápolnás,­pusztai és a zalalövői­ állami gaz­daság, ahol a vezetőség szívügyének tekinti a dolgozók egészségügyi fel­tételeinek biztosítását, azonban még itt is van hiba. Pakodon modern és jól működő üzemi konyhát léte­sítettek, de még hiányzik a megfe­lelő vízellátás és a csatornázás. Ugyanígy Zalalövőn is modern üze­mi konyha épül, de ott is hiány­zik a vízellátás és csatornázás. A munkásszállások túlzsúfoltak, nem kielégítő a tisztálkodási lehetőség. Kápolnapusztán új munkásszállást építettek, de a konyhájuk egyáltalá­ban nem felel meg az egészségügyi követelményeknek, sőt ellenőrzés al­kalmával még a konyhai személyzet záróvizsgálatait sem tudták fel­mutatni. Vannak állami gazdaságaink és tszcs-ink, ahol ne­m érvényesül al­kotmányunk azon tétele, hogy ,,leg­főbb ért­ék az ember“, így van ez az alsófakospusztai, zalabesenyői és még több állami gazdaságban és termelőszövetkezetben. A zalaszent­­gróti állami gazdaságnál úgy lát­­szik a legfőbb érték a szarvasmarha, mert ők az amúgy is már évek óta kifogásolt és az egészségügyi köve­telményeknek egyáltalán nem megfe­lelő üzemi konyhájuk közvetlen kö­zelébe építették az istállójukat, amely a legyek elszaporodásához ve­­zetett. A konyhában is állatot tar­tottak. Az egészségügyi hatóság ál­tal elrendelt konyha felépítésének határideje lejárt, de még semmit sem csináltak. Természetesen a mun­kásszállások sem kielégítők, s a dolgozók tisztálkodása sincs a szociális normák lehetősége alapján biztosítva. Az alsófakospusztai állami gaz­daságban a dolgozók tisztálkodási le­­hetőségét nem biztosítják. Zuhanyo­zó, fürdő, vízellátás és a csatornázás még nincs megoldva. Ugysn­ezen ál­lami gazdaság üzemi konyhájában többszöri figyelmeztetés ellenére sem tették el az ételmintákat, a za­­labesenyői állami gazdaságban dolgozók tisztálkodási lehetősége rl. a hangozó, mosdó stb. hiányában még megoldásra vár. A konyhájuk az egészségügyi feltételeknek nem felel meg. Andrásh­idán az üzemi konyha jó volt a kapitalista társadalom szem­pontjából a dolgozóknak, de nem felel meg a szocialista követelmé­nyeknek. Többszöri felszólítás és ígéretek elhangzása után még a mai napig sem kezdtek bele új konyha építésébe. Ötéves tervünk, hazánk rohamos iparosodása, a mezőgazdaság gépe­sítése azt eredményezi, hogy az ed­diginél is nagyobb jelentőséget kell tulajdonítani az egészségügyi szervek munkájának. A dolgozók igényei megnövekedtek közegészségügyi vo­natkozásban is. Ezért­ kell napirend­re tűzni az ország közegészségügyi viszonyainak további javítását és a közegészségügyi állapotok hatéko­­nyabb ellenőrzését. Ezek a felada­tok fogják eredményezni többek kö­zött a termelőerők szakadatlan fej­lődését és a fejlődés ütemének meg­felelően dolgozó népünk anyagi kulturális szükségleteinek jobb kielé­és­zítését. Ez az év még boldogabb életet biztosít A nap akkor kezdte bearanyoz­ni sugaraival az égboltot, amikor már a becsvölgyi Göcseji Parti­zán termelőszövetkezeti csoport tagjai szavában vágták az árpát. 16 kasza fénye csillant meg a fel­kelő nap fényében. Mire a falu többi dolgozója felébredt, a Gö­cseji Partizán tszcs tagjai már 5 hold árpát levágtak. Két nap alatt végeztek a 24 hold őszi árpa ara­tásával. — Nem is tudom, hogy fejezzem ki szavakban, hogyan dolgozott a tszcs minden tagja — mondja Miklei István elvtárs, a tszcs el­nöke. — Lelkesen dolgoztak, amit egy ember megtehet — megcsinál­ták. Ha így megy a munka to­vább is, amíg be nem fejezzük az aratást... de mit is beszélek, hi­szen eddig sem dolgoztak ros­­­szul.... de most nagyon lelkesek, lendületesek voltak... Ilyenek lesz­nek ezután is... természetes ilye­nek, hiszen kézzelfogható mun­kájuk eredménye és nem is akár­milyen ez az eredmény.­­ A rozs és búza aratását még nem kezdhették meg. Erős, kötött, agyagos a talaj, de a tszcs elnöke és egy-két tag mindennap ki­mennek megnézni, hogy érik, sárgul a gabona. Alig várják, hogy elmondhassák: egy szál rozs nincs­ lábon. — Azért a rozs aratásával sem késünk — mondja Mik­ei elvtárs. — Szombaton megkezdjük ezt munkát is. Úgy igyekezünk, hogy a az egy-két napos elmaradást, be­hozzuk. Ez tagjaink minden vá­gya, akarata. A 23 hold rozsot két nap alatt levágjuk. Utána meg­kezdjük a búza aratását. A Göcseji Partizán termelőszö­vetkezeti csoport tagjai büszke örömmel beszélnek arról, hogy olyan vetés kevés van, vagy nincs is a határban, mint az övék. Ez természetes is, nincs egy talpalat­nyi föld, amely nem kapott volna műtrágyát. Tavasszal a gyengébb vetéseket fejtrágyázták. A vetés­­terület 50 százaléka keresztsoro­san volt vetve. Ezért szebb a gabonájuk, ezért takarítanak be az ezelőtt 6—7 má­zsát termő földekről holdanként 10—12, sőt, őszi árpából ez évben 14 mázsás termést. Ez az eredmény lelkesíti a tszcs tagjait munkájukban. Az a tudat ad erőt, hogy az elmúlt évben hol­dankint 12, ebben az évben pedig 14 mázsás árpatermésük Ugyanígy többet takarítanak van­ be a többi gabonaféleségből is. Min­den évben többet takarítanak be, minden év könnyebbé teszi életü­ket és minden év közelebb viszi őket egy még boldogabb, gond­talanabb élethez. 3 szovjet módszer győzelme a mesnépi „Vörös Hajnal“ termelőszövetkezetben Zala megye egyik példamut­ató termelőszövetkezete a nemesnépi Vörös Hajnal. A tagok példamu­tató munkájának alapját az adja, hogy nem kételkednek a gépi mun­kában és ha még kissé „elővigyá­­zatosan“ is, de alkalmazzák a fej­lett agrotechnikai módszereket. Az elővigyázatosságukra azonban most 80 mázsa árpával fizettek rá. A termelőszövetkezet tagsága a géppel jól megmunkált talajba 80 hold őszi árpát vetett. Ebből 25 hol­dat keresztsorosan. Az egész vető­mag egyforma minőségű talajba ke­­rült, melynek egyforma munkát is adtak. Azonban a tsz tagjainak nagy többsége a vetésnél úgy ha­tározott, hogy „hátha“ felesleges munkát takarítanak meg azzal, ha az egész területet nem keresztsorosan vetik. Elég lesz a 25 hold kereszt­­soros­­ vetés is — mondták a tsz tagjai. Azt pedig egyenesen két­­ségbe vonták, hogy a betervezett és fél mázsás átlagtermést elérik-e, a­mikor Nemes­népen soha nagyobb ősziárpa-termést nem tartottak szá­mon, mint 5 mázsát. Az aratás közeledtével azonban eldőlt már, hogy a keresztsoros ve­tés uajj­al többet ad. Most, mikor a hatalmas asz­tagok között lug cséplőgép, szinte a tsz minden u­gja a számot. A keresztsorosból is rendes soros vetésű ősziár­­áb 3l is a próbára 4—4 holdat­ csépeltek el. A kérészt, soros 13 és fél, a soros 12 mázsa átlagtermést adott. A cséplőgép körül örömteliek az arcok. Hisz ilyen még nem volt Nemesnépen. De az örömbe bosszan­­kodás is vegyül Bosszantja őket az elővigyázatosság, mert ha az egész területet keresztsorosan vetik, 80 mázsával több árpájuk terem, ami­ből bőven futotta volna a beadásra, a gépállomás munkájáért és a vető­­magkölcsönre. A bő termésből mindjárt teljesí­tették kötelezettségeiket. Az első cséplésből 57 mázsát adtak be. Most csépelik a tsz-tagok szorgalmas mun­­kájának a jutalmát, a többszáz má­zsa árpát, a cséplőgép zúgásán túl harsog a tsz-t­agok hangja és fo­n­­zadják, hogy „elővigyázatosság“ nélkül minden talpalatnyi gabona, földet az ősszel keresztsorosan vet­nek.

Next