Zala, 1953. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)

1953-08-01 / 179. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK / A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA ZALA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA IX. évfolyam. 179. szám. ára 50 fillér *953. aug. 1. Szombat. MAI SZÁMUNKBÓL: Az Országos Béketanács béke­­nagygyűlése. (2. oldal) — Párt­élet: A cséplőgépeknél folyó agi­­tációs munkáról. (3. oldal) — Akik gátolják a kormánypro­gramja megvalósulását. (3. oldal) — Teremtsenek rendet portáju­kon a zalatárnoki gépállomás ve­zetői! (4. oldal) — Tótszentmárton vezet, de Petrivente sem hagyja magát a begyűjtési versenyben. (4. oldal) Előre az első hely megszerzéséért az országos versenyben! Végeztek a hordással, folyamatosan halad a cséplés és begyűjtés Kehidán Kehida jókora községe a zalaszentgróti járásnak. A határból innen is olyan termést hordtak be az idén, amilyenre az utolsó esztendőkben nem volt példa. A jó termés gyors betakarítása ne­héz feladat elé állítja a község dolgozóit, de szívesen végzik ezt a munkát, hiszen az övék a gazdag termés. Sabján Ferenc elvtárs, az itt csépelő 900-as gép felelős veze­tője is tudatában van annak: az ő jó munkáján múlik nagyrészt, vajjon időben elkészülnek-e a csépléssel és begyűjtéssel. A gépnek 80 mázsa a napi normája, de jelentősen túlhaladják ezt. Július 28- án például 120, 29-én pedig 111 mázsát csépelt. Folyamatosan, fennakadás nélkül mehet ez a munka, hiszen a tanács jól szervez­te meg a behordást, teljesen végeztek vele, nincsenek már ke­resztek a határban. A csépléssel együtt jól halad a begyűjtés is. A községben egyetlen hátralékos sincsen. Pál János, a begyűjtési állandó bizott­ság elnöke naponta kijár a géphez, elbeszélget a csépeltető gazdák­kal, s megmagyarázza nekik a gyors begyűjtés jelentőségét. Jú­lius 30-ig takarmánygabonából 48, kenyérgabonából pedig 21 szá­zalékra teljesítették a begyűjtési tervet. Nappal csépel, éjjel szánt Szekér Pál, a­ felsőbagodi gépál­lomás felelős cséplőgépvezetője a salomvári t­e­rm­előcsoportnál 29,és 1070-es gépével 140 mázsa gabonát csépelt. Szekér elvtárs éberen ellen­­őrzi nemcsak a cséplőgépet, hanem a cséplőgép mellett dolgozó brigád munkáját, is. A munk­a közben ész­lelt hiányosságokra felhívja fi­­gyelmét a dolgozó társainak és igyekszik kijavítani az­­ esetleges hi­bákat. A cséplőgépet hajtó traktor késő estig csépel, éjjel pedig a traktor­­ral Vaski Mária fiatal traktoros szánt. A cséplést óragrafikon szerint végzik. Tervünk maradéktalan teljesítéséért Üzemeink dolgozói megérhették, hogy a kormányprogramja megvaló­­sításáh­oz elsősorban is terveink ma­radéktalan teljesítése szükséges. Er­­ről beszélt Rákosi elvtárs is, ami­kor ezeket mondotta: „Fel kell vi­­lágosítami a j­óhisz­emüeket, hogy éppen, mert termelésünk most arra vesz irányt, hogy ipa­ri munkássá­gunk és dolgozó népünk jólétét és életszínvonalát emeljük, gondosab­ban kell ügyelni a fegyelemre és erőteljesebben kell fellépni azokkal szemben, akik szocialista­ termelé­sünket egyik vagy másik módon za­­varják, dezorganizá­lják.“ Az olaj­üzemeknél Rákosi elvt­árs beszéde óta nap mint nap újabb és újabb jó eredményekről számolhat­nak be. A lovászi Kőolajtermelő Vállalat túlteljesítette tervét, a ga­­zolintermelés július második dekád­­jában több mint 107 százalékos volt. A koromtermeléssel az elmúlt hónapban elmaradtak, Rákosi elv­társ beszéde után azonban jelszóvá vált, hogy a kormányprogramm csak úgy valósítható meg, ha maguk a dolgozók is legjobb munkájukat, legjobb tudásukat adják a megva­lósításhoz. A lelkes munka, a cél­tudatos, szívós törekvés meghozta eredményét, mert a Koromgyár dol­gozói — annak ellenére, hogy műszaki adottságok teljes mértékben­ a még mindig nem kielégítők — el­érték a normát. Korántsem mondhatjuk azonban, hogy az olajüzemeknél minden rend­ben van s most már nincs is kü­lönösebb tennivaló. Ahhoz, hogy pár­tunk, kormányunk célkitűzéseit meg­­valósítsuk, nem elegendők a félmeg­oldások, pedig­, ha a lovászi és bázakerettyei kőolaj­termelő vállal­­a­tok párosversenyét vizsgáljuk, sok félmegoldással találkozunk. Addig, amíg a versenykihívás csak papíron szerepel, amíg azt nem viszik át a valóságba, a tankállomásokra, a­ cső­szerelő brigádokhoz, a műhelyekbe és a szállításhoz­, addig vajmi ke­veset segít a legjobban megfogal­mazott versenykihívás is. Ez azonban nemcsak a kőolajtermelő vállalatok,­ra s nem is csak­ a fúrási üzemek­re vonatkozik, hanem vonatkozik a megye valamennyi üzemére. A helyi ipari vállalatoknál, ame­lyek pedig nagyrészt közszükségleti cikkeket gyártanak, annyira szétfo­­lyó a munkaverseny, hogy ez komoly hiányosságokat von maga után a tér­­meleg növelését s a minőség megja­vítását illetően. Ennek okát nem a dolgozókban kell keresnünk. A dol­gozók nagy lelkesedéssel fogadták a kormányprogrammot s meg is értet­ték, hogy melyek azok a feladatok, amelyek a programot megvalósításá­­nál reájuk hárulnak, de nem volt, aki a dogozók kezdeményezését fel­­karolja, nem volt, aki a dolgozók lelkesedését nemes és hasznos ver­sennyé formálja. A helyi ipari válla­latok területi bizottsága nem vette kezébe az irányítást. Dömötör elv­társ, a területi bizottság elnöke, s általában a területi bizottság nem érezte magát a munkaversenyek gaz­dájának, nem érezte a munkaverse­nyekért a felelősséget. A spontán induló munkaversenyek ellaposodtak, tartalmatlanná váltak, mert zott a szakszervezeti irányít­ás.hiány­Üzemi pártszervezeteink ne fe­ledkezzenek meg a két főkérdésről: hogyan áll üzemükben a negyedéves és hogyan áll a havi verseny? A mű­szakiak feladat­a, hogy az előző hó­nap 25-ig a negyedéves tervet havi tervre bontsák és termelési értekez­leten ismertessék a felbontott tervet a dolgozókkal, hogy a hónap első napjától ötödikéig megtehessék fel­ajánlásaikat. Elengedhetetlenül fon­tos, hogy a dolgozókkal behatóan is­­mertessék a havi tervet mert csak ennek ismeretében tehetnek reális, megvalósítható — és ez is lénye­ges­ — nem könnyűszerrel túlszár­­nyalható felajánlást. Az olajüzemeknél, a kőolaj terme­lő brigádoknál mutatkozik meg leg­inkább az a hiba, hogy a felaján­lások nem reálisak. Azokat gy­ak­ran a versenyidőszak első felében teljesítik s ekkor pótfelajánlást tesznek. A felajánlást szigorúan tervhez és az előre felmérhető adott­a­ságokhoz kell szabni. A munkaver­­senyek­ tervünk teljesítését segítik elő, gyorsítják meg s így válnak a kormányprogramm megvalósít­ásának segítőivé. Az augusztus hónapra tett fel­ajánlások teljesítését nagyban elő­segíti, hogy dolgozóink alkotmá­nyunk méltó megünneplésére készül­­nek, annak az alkotmánynak a meg­­ünneplésére, amely minden hatal­mat a dolgozó nép számára biztosít. Éppen az, hogy ebben a hónapban ünnepeljük alkotmányunk évforduló­­ját, párt- és szakszervezeteinknek különösen nagy gondot kell fordí­­taniok a munkaversenyekre, azok ki­szélesítésére és élénkítésére. A­­ tu­datosító, felvilágosító munkának egy pillanatra sem szabad szünetelnie. A párt- és szakszervezeti aktívák, a népnevelők tudatosítják alkotmá­nyunk jelentőségét és konkrét pél­dákkal magyarázzák meg, hogy kormányprogramm hatékony biztosi, a­ték arra, hogy alkotmányunk min­den egyes betűje érvényesüljön gyakorlati életben, a dolgozók élet­­­ színvonalának emelkedésében. Az eddiginél sokkal nagyobb gon­dot kell fordítani a párt­, a szak­­szervezetek és a műszaki vezetők együttműködésére. Fő kérdés legyen, hogy a dolgozók figyelm­e a legfon­tosabb tényezőkre irányuljon. Ilyen többek között az önköltségcsökken­­­tés. A magasépítési vállalatoknál, mind a kanizsai, mind,pedig a zala­egerszegi Magasépítési Vállalatnál nem határozzák meg pontosan, hogy egy-egy építkezésnél mennyire lehet és mennyire kell az önköltséget csök­­kenteni.­ "­­ ■ A másik fő kérdés a minőség meg­javítása. A Ruhagyárnál, éppen a kormányprogramm elhangzása után­­ rosszabbodott a minőség. Ez annak tulajdonítható, hogy az ellenség igen nagy akciót fejtett ki a jóhi­­szeműeknél. A­­ párt­ és a szakszer­vezet feladata, hogy azonnal meg­keresse és megtalálja a módot, amellyel a kormányprogramm meg­valósulását hátráltató körülménye­ket megszünteti. Fokozni kell társadalmi ellenőrzést is. Meg kell­­ magyarázni a dolgozóknak, hogy a terv teljesítése mellett a minőségi munka olyan alapkövetelmény, ame­­lyet­ minden körülmények között meg kell valósítanunk. Párt- és szakszervezeteink, vala­mint a műszakiak fordítsanak na­gyobb gondot a versenyek értékelé­sére. Ezzel a versenyeket élőbbé, ru­galmasabbá tehetik, üzemeinkben a kulturcsoportok munkáját névleg, hanem a valóságban is ne csak ál­­lítsák a tervteljesítés és a minőség megjavításának szolgálatába. Szün­tessék meg azt a hiányosságot is, hogy a versenyzászló és a legjobb dolgozó cím odaítélése igazságtala­nul egyesek akarata, esetleg jóhisze­műsége szerint történjen. Itt is vál­jon a szakszervezet a verseny gaz­­dájává. A versenyzászló és a­ leg­jobb dolgozó cím odaítélését beszél­jék meg a műhelybizottsági, majd az üzemi bizottsági értekezleten, mégpedig az illetékesek legszélesebb körű bevonásával. Ahhoz, hogy a munkaversenyek valóban a tervteljesítés rugóivá váljanak, legelsősorban is az szük­séges, hogy a munkafegyelem a le­hető legszilárdabb legyen. Lovászi­ban fordult elő, hogy két dolgozó, amikor megtudták, hogy el fogják törölni a pénzbüntetést, munkaidő alatt elment a korcsmába. Ugyan­csak több olyan eset tört­ént a Ru­hagyárban is, amely, ha tűrjük, a munkafegyelem lazulásához veze­tett volna. A fegyelemsértőket a dolgozók ma­guk közösítették ki s ez azt mutat­ja, hogy dolgozóink magukévá tet­ték a kormányprogrammot és lelke­­sen harcolnak annak megvalósításá­­ért. Végezetül újból is hangsúlyoznunk kell, hogy párt- és szakszervezete­ink, a kormányprogramm meg­valósí­­t­ásának szellemében, feladatuknak tartsák az legközelebbi augusztus 20-ra folyó verseny sikerének biz­tosítását. A dolgozóktól, a párt- és szakszervezetektől, valamint a mű­­szakiakt­ól függ, hogy kormányunk programmja mielőbb megvalósuljon s pártunk segítségével az életszínn vonalunk emelkedjen. 293 forint kereset egy nap alatt Sipos István, a pakodi állami gazdaság traktorosa kiemelkedő eredményt ért el az elmúlt na­pon. Kilencszáz milliméteres gé­pével egyetlen nap alatt 200 má­zsa gabonát csépelt. Az erre a napra eső keresete 293 forint. Augusztus 7-re befejezzük a cséplést • fogadják a bucsuszentlászlói dolgozók A bucsuszentlászlói dolgozó pa­rasztok alkotmányunk ünnepére vállalták, hogy augusztus 7-re be­fejezik a cséplést. Ezt a fogadal­mat a dolgozó parasztok egy perc­re sem felejtik el és ebben a tu­datban végzik munkájukat. Igye­keznek a cséplőgépet állandóan kora reggeltől késő estig üzem­ben tartani. Segítik a traktorost, mert tudják, hogy az pedig az ő fogadalmukat segíti győzelemre vinni. Július 28-ig a bucsuszentlászlói dolgozó parasztok 60 százaléka végzett a csépléssel. A dolgozó parasztok közvetlenül a géptől tel­jesítik az állammal szembeni kö­telezettségüket. Porpáczi Lajos és Németh Józsefné elsők között tel­jesítették gabonabeadásukat. a A cséplésen kívül jól halad a községben a tarlóhántás és a má­sodvetés is. A nagykanizsai járás minden községe harcoljon a járás jó helyezéséért az országos versenyben A nagykanizsai járás több köz­ségében jó lendülettel folyik csépléssel egyidőben a gabonabe­ a gyűjtés is. Zalakaroson például az árpának 95, búzának 13, rozsnak pedig 12 százalékát gyűjtötték be július 30-ig. Miklósfán 17 száza­léknál tartottak ezen a napon a búza begyűjtésében, jók az eredmé­nyek Balatonmagyaródon és Pö­­löskefőn is. A nagykanizsai járást jó közsé­geinek harcos, jó munkája, dolgo­zó parasztjainak helytállása jut­tatta az ország legjobb járásai közé. Ezt a jó helyezést veszélyeztetik azonban az olyan községek, mint Pátró, Be­lezna, Sand, Csapi, Galambok és még egynéhány, ahol lassan, von­tatott ütemben folyik a begyűjtés. A lemaradt községek dolgozói ve­gyenek példát az élen haladóktól, mutassák meg, hogy ők is tudnak úgy dolgozni, mint azok, akik most az élen járnak. Ne engedje a nagykanizsai járásban egyetlen dolgozó paraszt sem, hogy elve­szítsék azt a megtisztelő helyet, amit eddigi jó munkájukkal ki­vívtak maguknak az országos ver­senyben. Három letenyei traktoros az élen a cséplési versenyben A felelős cséplőgépvezetők ver­senyében tovább élesedik a küz­delem. Az élenjárók igyekeznek megszilárdítani jó helyezésüket, de egyre jelentkeznek az új trak­toristák kiemelkedő eredményeik­kel, akik nemcsak veszélyeztetik az élen haladók helyét, de meré­szen be is törnek közéjük. A sor­rend olyan szoros az elcsépelt má­zsák tekintetében, hogy csak min­den óra és minden per­c kihasz­nálásával kerülhet valaki feljebb a sorrendben. Különösen kitűn­nek a cséplési versenyben a lete­nyei gépállomás felelős vezetői. Jelenleg az első három helyet ők foglalták el. Derekasan küzdenek a paliniak is és minden erejüket megfeszítve igyekeznek azon, hogy dicsőséget szerezzenek gép­állomásuknak. Az ÁMG igazgatóságának leg­­­utóbbi értékelése szerint a megye öt legjobb felelős vezetőjének sor­_­rendje az alábbi: 1. Hans István a letenyei gég­ 1 állomás traktorosa, aki 1070-es gépével eddig 2910 mázsát csev­­pelt. 2. Mátyás István, ugyancsak a letenyei gépállomás felelős veze­* tője. Teljesítménye 930-as gépével 2550 mázsa. 3. Dömök Ferenc, szintén a lett tenyei gépállomásról. 1000-es gé­­pével eddig 2573 mázsát csépelt. 4. Kollár József, a palini gépáll­lomás felelős vezetője. Teljesít­­énye 1070-es géppel 2360 mázsa. 5. Márfi János, a palini gépál­­­lomásról. 1200-as gépével 2273 mázsát csépelt. A példamutatókat követve jól folyik a begyűjtés Hahóton (Tudósítónktól.) Hahóton már megtörtént a hordás és teljes ütemben folyik be­ a cséplés. A pártszervezet, a tanács és a földművesszövetkezet felvilágo­sító munkája nyomán a dolgozó pa­­rasztok­ közvetlenül a cséplőgéptől teljesítik beadási kötelezettségüket. A beadásukat példásan teljesítők kö­zött találhatjuk Soós János 11 hol­­das dolgozó parasztot is, a földmű­vesszövetkezet vezetőségi tagját. Az aratást és behordást az elsők kö­­zött végezte el. Már el is csépelt. Szorgalmas munkáját bizonyítja, hogy 1775 kiló búzája, 1542 kiló ró­­zsa és 504 kiló árpá­ja termett Eb­­bőr beadását közvetlenül a cséplő­géptől teljesítette. Soós János kiszá­­mította, hogy a beadáson, vetőmagon és fejadagon kívül kerül gabonája a szabadpiacra is. Ugyancsak az elsők között teljesí­­tette 100 százalékra a beadását Ko­­vács István földművesszövetkezeti tag is. örömmel teljesítette beadá­­sát, hiszen összesen 2228 kiló kenyér, gabonája termetűt. Ebből 765 kilót szállított a földművesszövetkezet ter­­ményraktárába közvetlenül a csép­­lő­géptől. A bő csapadékos esztendő, a szorgalmas munka azt eredményez­te, hogy jut gabonája bőven a SZ<U­badpiacra is. (Horváth­ László)

Next