Zala, 1953. november (9. évfolyam, 257-280. szám)

1953-11-01 / 257. szám

A­ Szoliduniv Minisztertanácsának és a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának határozata az élelmiszerek termelésének kibővítéséről és minőségének javításáról (Lapunk tegnapi közöltük a fenti számában határozat első részét, az alábbiakban folytatjuk a határozatot.) Liszt és dara 1954-ben a minőségi liszt és dara termelését az 1950. évihez viszonyítva a következőképpen kell növelni: a legjobb minőségű liszt termelését 2.8-szeresére, az elsőrendű liszt termelését 2.1-sze­­resére, egyéb lisztfajták termelé­sét 1.6-szeresére. 1956 végére az 1950. évihez vi­szonyítva a következőképpen kell megnövelni a darukészítő ipari vállalatok teljesítőképességét: malmok, hántolóüzemek építése, valamint a Glavmuka (malom­ipari igazgatóság) vállalatainak átszervezése és technikai felsze­relésének kibővítése útján: a liszt­­őrlés terén 1.4-szeresére, a dara­­hántolás terén pedig 1.2-szeresére. A malom- és hántolóipar tel­jesítőképesség­ének további növe­kedését azzal kell biztosítani, hogy 1955-ben megkezdik 25 ma­­jomkombinát, 11 hántolóüzem és hántolóműhely építését. A határozat a továbbiakban kötelezi a Szovjetunió élelmiszer­­ipari minisztériumát, hogy ja­vítsa meg a lszít minőségét, a megfelelő irányelvek szerint szer­vezze meg a minőségi liszt és dara csomagolását. Utasítja a ha­tározat a gabona minőségi őrlé­sét végző állami vállalatokat ka­pacitásuk növelésére, gabonarak­tárak létesítésére, a malomépüle­tek korszerű felszereléssel való ellátására. Élelmiszersűrítmények A Szovjetunió élelmiszeripari minisztériumának kezelésében lé­vő Vállalatoknál 1954-ben 1 mil­liárd 780 millió dobozra, 1955-ben­­ 2 milliárd 45 millió dobozra kell emelni a főzelék-, és gyümölc­skonzervek paradicsom­gyártását az 1950. évi 922 millió dobozzal és az 1953. évi 1 milliárd 360 mil­lió dobozzal szemben, biztosítva ugyanakkor a termelés növeke­dését a határozatban megállapí­tott előirányzat szerinti válasz­tékban. A zöldség-, paradicsom- és gyümölcskonzervek gyártását 1956-ban 2 milliárd 500 millió do­bozra kell emelni, vagyis az 1950. évinek 2,7-szeresére, az összes konzervfajták (hús-, hal-, tej-, zöld­ség-, paradicsom- és gyümölcs­­konzervek) gyártását pedig 4 milliárd 150 millió dobozra, vagyis az 1950. évinek 2,9-szere­­sér­e kell fokozni. Az élelmiszersürítmények gyár­tásánál a határozat a következő­ket írja elő: 1954-ben az élelmi­­szersürítmények gyártása emel­kedjék 90 ezer, 1955-ben 100 ezer tonnára. A határozat ezután a külön­böző tápszerek és szárított főze­lékfélék gyártásának fokozásáról intézkedik, s kiemeli a gyerme­kek számára készülő konzervek gyártásának emelését. Utal arra, hogy 1954-ben meg kell szervezni a csecsemőtápszerek tömeggyár­tását. Ezután a konzerv- és élelmi­­szersürítményipari főigazgatóság kötelékébe tartozó üzemek ka­pacitásának növeléséről intézke­dik. A zöldség- és gyümölcs­­konzervgyártási kapacitást 2.3- szeresre, az élelmiszersürít­­ménygyártási kapacitást 1.2- szeresre, a porított tápszergyár­tási kapacitást 4.4-szeresre, a dié­tás készítmények gyártásának ka­pacitását kétszeresére kell emelni. A meglévő üzemek kapacitásá­nak növelése mellett 1954—55- ben hozzá kell fogni új üzemek létesítéséhez. 1954—56-ban a nagy konzervgyárakban teljesen gépe­­síteni kell a konzervek előállítá­sának technológiai folyamatait, az üvegek rhosását, széles körben be kell vezetni az automata töltő- és csomagológépek alkalmazását. A határozat kimondja: jelentő­sen növelni kell a vitaminok elő­állítását; 1955-ben 48 m­­illiárd adag vitamint kell előállítani az 1950. évi 19.2 milliárd és az 1953. évi 32.5 milliárd adaggal szem­ben. Sör, gyümölcsszörpök és üdítőitalok Ezeknek az italoknak a gyár­tását a következő arányban kell emelni: sör 1954-ben 2.100 millió, 1955-ben 2.320 millió liter, alko­holmentes italok 1.100 és 1.350 millió liter, ásványvíz 220 és 260 millió üveg. Intézkedéseket kell tenni a sör, a kvasz, a gyümölcsszörpök és ásványvizek gyártási kultúrájá­nak emelésére és minőségének javítására. Biztosítani kell a sör-, gyürm­ölcsszörp- és kvaszkereske­delem körülményeinek megjaví­tását. 1956 végére az 1950. évihez ké­pest a kvaszt előállító üzemek kapacitását 2.2-szeresére, az ás­ványvizét 3.7-szeresére, az alko­holmentes italokét 4.1-szeresére kell emelni. Bor, pezsgőfélék, konyakok likőrök 1954—55-ben növelni kell bor- és konyakgyártást a követ­­­kező arányokban: bor: 1954-ben 303 millió 700 ezer, 1955-ben 344 millió 800 ezer liter, konyak 12 millió, illetve 15 millió liter. Intézkedéseket kell hozni a bor és konyak minőségének további javítására, a borpincék befogadó­­képességének jelentős megnöve­lésére, új pincék építésére. Bo­rászati üzemeket kell építeni el­sősorban Moszkvában, Leningrád­­ban, Novoszibirszkben, Haba­rovszkban, Cseljabinszkban, Omszkban, Szverdlovszkban, Mo­­lotovban, Szaratovban, Harkov­ban, Dnyepropetrovszkban, Minszk­­ben, Kisinyevben, Kutgán, Tubá­ban. A hűtőtechnika megjavítása az élelmiszeriparban Az élelmiszerek minőségének, hűtőházi kezelési technikájuknak jelentősen növelni kell a nagy­teljesítményű gépek és automa­ták termelését az élelmiszeripari cikkek termelésével kapcsolatos folyamatok gyors gépesítésének és automatizálásának biztosítása cél­jából. A gépipari minisztérium fő fel­adata az élelmiszeripari gépgyár­tás terén, hogy 1954—55-ben a legkorszerűbb és legnagyobb tel­jesítményű felszereléseket gyártsa élelmiszerek termelésére. A gépipari minisztériumnak 1954-ben 530 millió, 1955-ben pe­dig 800 millió rubel értékű tech­nológiai felszerelést kell gyárta­nia és szállítania a Szovjetunió élelmiszeripari minisztériumának. 1956 elejére az élelmiszeripari gépgyártó üzemek kapacitását az élelmiszeripar számára szükséges felszerelések gyártása terén 11 milliárd rubelre kell emelni. A határozat ezután kötelezi a Szovjetunió fa- és papíripari mi­nisztériumát, hogy emelje az élelmiszeripar és a kereskedelmi szervezetek számára szükséges különleges papír- és kartonfélék, fából készült göngyölegek, csoma­golóedények gyártását. Rendelke­zik a határozat arról is, hogy az élelmiszeripari üzemek megkap­ják a szükséges mennyiségű nyersanyagokat, alapanyagokat, hatóanyagokat és vilamosener­­giát. Utasítást tartalmaz a hatá­rozat arra vonatkozólag is, hogy az élelmiszeripari vállalatok és szervezetek kádereinek jobb ki­képzéséről és szakemberekkel megjavítása, továbbá megfelelő tárolásuk biztosítása céljából je­lentős mértékben meg kell nö­velni a hűtőházak befogadóké­pességét és a fagyasztóberendezé­sek teljesítőképességét. 1954—56 folyamán 205 ezer tonna befoga­dóképességű tárolótérrel kell nö­velni a hűtőházak kapacitását és 1956 végére ezt a befogadóképes­séget 709 ezer tonnára kell emelni az ez év elején rendelkezésre álló 460 ezer tonna befogadóképesség­gel szemben. 1954—56 között a hűtőházakban napi 10 ezer ton­nával kell növelni a fagyasztóbe­­rendezések teljesítőképességét hús-, halfélék és egyéb élelmisze­rek fagyasztása céljából. A határozat intézkedik arról, hogy minél szélesebb körben ve­zessék be a gyorsfagyasztó beren­dezéseket s hogy az új hűtőhá­zak építésénél a legmagasabb ter­melékenységű berendezéseket al­kalmazzák. Dohányáruk, illatszerek és kozmetikai cikkek A cigaretta és szopókás ciga­rettagyártást 1954-ben 200 mil­liárd darabra kell emelni. Új dohányipari vállalatok épí­tésével és a már működők újjá­alakításával, kibővítésével a do­hányipari vállalatok és a dohány­­fermentáló üzemek teljesítőké­pességét a cigaretta- és szopókás cigarettagyártás terén 1956 végére 1950-hez képest 1.6-szeresére, a dohányfermentálás terén 1.4-sze­resére kell emelni. 1954—56. évek­ben összesen 240 ezer négyzetmé­ter területű raktárakat kell épí­teni. 1954-ben biztosítani kell a la­kosság mosdószappan szükségleté­­nek teljes kielégítését a kellő vá­lasztékban. Biztosítani kell a lakosság kö­rében fokozott keresletnek ör­vendő, kiváló minőségű parfőmök és kölnik termelésének növelését 1953-hoz képest 1954-ben 2-szere­­sére és 1955-ben 2,5-szeresére­ való ellátásáról gondoskodjanak. A termelőkapacitások növelé­sének biztosítása céljából az élel­miszeripari minisztérium számára a beruházások összegét a határo­zat 1954-ben 8,5 milliárd rubelben állapítja meg, az 1953. évi előre­látható 4,8 milliárd rubel beruhá­zással szemben. A Szovjetunió Minisztertanácsa és az SzKP Központi Bizottsága kötelezi a minisztereket és az il­letékes szerveket, nyújtsanak minden vonalon segítséget az élelmiszeripari vállalatoknak az élelmiszeripar előtt álló, a lakos­ság élelmiszerellátásának erős fo­kozására és az ország élelmiszer­bőségének megteremtésére irá­­nyuló feladatok teljesítésében, s hogy az­­ 1954—55—56. évi gazda­sági tervek keretében írjanak elő konkrét intézkedéseket ennek a határozatnak feltétlen végrehaj­tására. A határozat végül leszögezi: „Az élelmiszeripari vállalatok és szervezetek minden dolgozójának kötelessége, hogy megszüntessék az élelmiszeripar munkájában mutatkozó hiányosságokat, min­den erejükkel törekedjenek a je­len rendeletben az élelmiszerter­melés jelentős növelésével, az élelmiszerek minőségének javítá­sával és termelési kultúrájának emelésével kapcsolatban kitűzött feladatok teljesítésére és túltelje­sítésére és ezzel biztosítsák, hogy a legközelebbi években orszá­gunkban létrejöjjön a kitűnő mi­nőségű élelmiszerek bősége** Az élelmiszeripar anyagi-műszaki ellátásáról és az élelmiszeripari beruházásokról l * NEMZETKÖZI SZEMLE * Gondok Nyugaton A­z Eisenhower—Dulles kompá­­nia tagjainak mostanában ne­héz gondjaik vannak. Nem is csodál­ható; 1952 februárjában ötlötték ki az „európai védelmi közösség" tervét és azóta sem sokat jutottak előre. Sőt a közösség egyes vezető tagjainál most mutatkoznak csak igazán a ba­jok. Franciaországban új események vannak kialakulóban éppen az „euró­pai védelmi közösség"-gel kapcsolat­ban és ezek az események megérdem­lik, hogy behatóan foglalkozzunk velük. Valójában mi is történik most Fran­ciaországban? Hatalmas, óriásméretű tömegmozgalom születik, amely szé­lességében és mélységében alapvetően különbözik minden eddigitől. A tö­megmozgalom széles kiterjedését ille­tően nemcsak arról van szó, hogy dolgozó milliókat tömörít maga köré az „európai védelmi közösség" eluta­sításának gondolata, hanem olyan tár­sadalmi rétegeket is, amelyek azelőtt vajmi kevés kapcsolatot tartottak a tömegekkel és még kevesebbet a har­coló tömegek vezetőjével, a kommu­nista párttal. Hogy csak a legjellem­zőbb példákat említsük: az „európai védelmi közösség" ellen harcoló moz­galom egyik legaktívabb szóvivője, Daladier volt miniszterelnök, ugyan­az a Daladier, akinek a második vi­lágháborút megelőzően oly nagy ré­sze volt a katasztrofális következmé­nyű müncheni paktumban. Ez a Da­ladier ma kijelenti: „Mások is har­colnak az európai védelmi közösség ellen és én szövetségesük vagyok eb­ben a harcban, bármilyen párthoz tartozzanak is, bármi legyen is poli­tikai meggyőződésük Ott találjuk a sorban Herriot-t, a francia radikál-szocializmus egyik ve­zető személyiségét, a parlament elnö­két; BethoHart tábornokot, Francia­­ország volt ausztriai főbiztosát és még sok mást a polgári politikusok táborából.­­F­­elmerül a kérdés: mi az, ami összetartja ezt a kialakuló egységfrontot, milyen törekvések ve­zetik­? És itt elérkeztünk a probléma második részéhez, ami arra válaszol, mit is jelent a mozgalom mélysége. A legfőbb összetartó erő, amely egy­bekapcsolja a más kérdésekben kü­lönböző érdekű társadalmi rétegeket, az elszántság, hogy elhárítsák a ve­szélyt Franciaország felől. A veszély a feltámasztott német militarizmus, a ném­et revansvágy képében jelentke­zik, amely­et Adenauer nyugatnémet­országi klikkje testesít meg. Az ame­rikai tervek az „európai védelmi kö­zösség" fő erejévé akarják tenni a bonni Reichet és az „európai hadse­­reg" magjává az új Wehrmachtot. Feltámadna tehát az a Németország, amely az évszázadok során annyi ke­serűséget zúdított a világra és külö­nösen Franciaországra. Az igazi fran­ciák, amikor hazájukat ilyen veszély fenyegeti, csak egy utat választhat­nak: összefogni mindenkivel, aki őszintén és becsületesen szívén viseli az ország sorsát. A harcban részvevő dolgozó töme­geket persze más is vezeti, ami csep­pet sem elválasztható az előbbitől. A francia kormány, amikor indokolni próbálja, miért követi fenntartás nél­kül az amerikai diktátumot és miért hajlandó aláírni Franciaország halá­los ítéletét, beleegyezve az „európai védelmi közösség"-be, amerikai min­tájú propagandafogásokhoz folyamo­dik Azt állítja, hogy létezik vala­miféle „szovjet veszély", ,a vörös agresszió fenyeget" és ettől kell „vé­deni" Európát, amiatt kell „áldoza­tokat hozni". Nos, ma m­ár nehéz megmagyarázni a francia dolgozók­nak, hogy a fegyvergyártás, a szen­­­nyes gyarmati háború érdekében a kenyérért, vajért és húsért kétszer annyit fizessenek, mint a második vi­lágháború előtt. Különösen nehéz ez, hiszen ugyanakkor azt látják, hogy a Szovjetunióban a „háborús készülődések" jegyében leszállítják az árakat, határozatokat hoznak az elosztóhálózat szervezetének megjaví­tására, a közszükségleti iparcikkek és élelmiszerek választékának bővíté­séről, minőségük megjavításáról, mennyiségük növeléséről. Ilyen „há­borús készülődéseket" Franciaország­ban is szívesen vennének. K­­ülönösképpen, ha tekintetbe vesszük, hogy a francia mil­liók nemcsak anyagilag áldoznak az uralkodó körök háborús készülődé­seiért, hanem vérükkel is: az indo­kínai háborúban. Ez ismét olyan kérdés, amely az amerikai és francia uralkodó körök akarata ellenére csak még jobban eggyéforrasztja a tömegmozgalmat, további lendületet ad a francia nép széles kiterjedésű és mély harcának. Ugyanazok a polgári körök, amelye­ket az „európai védelmi közösség"­­gel kapcsolatban fentebb említettünk, ebben a kérdésben is teljesen egyet­értenek a harcoló milliókkal. Hiszen az ázsiai gyarmati háború cseppet sem választható el az agresszív euró­­pai tervektől. A­ kérdést úgy vetik fel: „Mi feláldozzuk Indokínában anyagi értékeinket, hadseregünk zö­mét, ugyanakkor pedig mi biztosít bennünket Európában, hogy védve vagyunk a nyugatnémet agressziótól" Valóban, Franciaországnak senki sem nyújt garanciát arra nézve, hogy ugyan­akkor, amikor amerikai vérét hullatja a messze érdekekért Ázsiában, Európában majd mások Franciaországnak 1940-ben megvédik, alkalma volt megismerni a nyugati „szövet­ségi hűséget". Ez a tanulság akkori­ban is igen sokba került neki. Ezért vonult be a kialakuló egység­front a nemzetgyűlésbe is az indo­kínai vita idején. Kommunisták és szocialisták, radikálszocialisták és még egyes más kormánypárti képvi­selők is egyetértettek abban, hogy véget kell vetni az indokínai kaland­nak. A Laniel-kormány csupán a leg­­reakciósabb képviselők szavazatával tudta biztosítani, hogy nem került­ csődbe ebben a kérdésben. Arra azon­ban már nincs biztosítéka, hogy a parlamenten kívül is jóvá tudja ha­gyatni politikáját. A franciaországi tömegmozga­lom kialakulásának még csak a kezdetén vagyunk. Most érik csak igazán sikerré az a hosszú küzdelem, amelynek kitartó, fáradhatatlan har­cosa a Francia Kommunista Párt. Most alakul ki alulról a különböző szerve­zetekhez tartozó munkások akcióegy­­sége, amely a bázisa, ereje, mozga­tója az egész mozgalomnak. Ezek miatt fő gondban a háborús uszítók feje és előre megjósolhatjuk nekik, hogy gondjaik csak szaporod­ni fognak. Minél közelebb akarják hozni a veszélyt Franciaországhoz, annál fokozottabb mértékben növek­szik a francia nép ellenállása, annál hatékonyabb lesz az a mozgalom, amely az elkövetkező eddigi milliókhoz újabb hetekben az tömegeket csatlakoztat. — FINNORSZÁG és a Német De­mokratikus Köztársaság között az 1954. évre kereskedelmi egyezményt írtak alá. Finnország főleg faipari termékeket és nyersanyagokat, a Né­met Demokratikus Köztársaság pedig vegyszereket, gépeket, gépkocsikat és más árukat szállít. — LENGYELORSZÁG és Francia­­ország egyéves kereskedelmi szerző­dést írt alá. Franciaország műtrágyát, vasércet, kohóipari termékeket, gyógy­szereket, déligyümölcsöt szállít Len­gyelországnak szék­, fa, kerámiaipari cikkek, valamint fémáruk ellenében.­­ A FRANCIA nemzetgyűlés re­­­­akciós többsége megakadályozta családi pótlék 12 százalékos emelé­­­­­sét. A kommunista képviselők újabb javaslatot terjesztettek elő a családi pótlékok emelésére s a javaslat sürgős megvitatását kérték. — MAGYAR-holland árucserefor­galmi megállapodást írtak alá Hágá­ban az 1953—54. évre. A szerződés növekvő áruforgalmat irányoz elő az előző megállapodásokhoz képest. Ma­gyarország többek között vas- és fémtömegcikkeket, kerékpáralkatrésze­­ket, különféle vegyianyagokat, bőrö­ket, elektromos szerelési anyagot, gé­peket és mezőgazdasági termékeket, Hollandia textilnyersanyagot, gyógy­szeralapanyagot, elektrotechnikai cik­­keket fog szállítani. A NYUGAT-NÉMETORSZÁGBA érkezett Li Bum Szuk délkoreai tá­bornok, aki fegyvereket akar itt vá­sárolni Li Szín Man hadsereg­ rendőrsége számára. I i i

Next