Zala, 1956. július (12. évfolyam, 154-179. szám)
1956-07-01 / 154. szám
ZALA Veterán úttörővezetők találkozója Zalaegerszegen Az elmúlt vasárnap baráti találkozóra gyűltek öszsze a megye úttörőmozgalmának régi vezetői a zalaegerszegi értelmiségi klubban. A találkozón megjelentek Szigeti István és Varga Gyula elvtársak, a megyei pártbizottság titkárai, Novák György elvtárs, a DISZ megyei bizottságának titkára, Kiss Gyula elvtárs, a megyei tanács oktatási osztályának vezetője, Veczkó József elvtárs, a Pedagógus Szakszervezet titkára. Az összegyűlt úttörővezetők érdeklődéssel hallgatták Hornainé, Körmendi Erzsébet elvtársnő, az úttörőmozgalom megyei titkárának beszámolóját, mely felelevenítette az úttörőmozgalom fejlődését a szabadság tíz esztendejében. Beszédében megyénk úttörőmozgalmának kialakulásáról, fejlődéséről többek között a következőket mondotta: — Hol is kezdődött el a mi megyénkben? Nem tudni, ahogy az úttörő mozgalom pontos születésnapját sem lehet meghatározni. Egy azonban biztos, hogy azok a pedagógusok voltak tevékeny létrehozói a szervezetnek, akik már akkor a párt szavát hallgatták, amely elől az akkori iskolapolitika közepette, a reakciós irányítás alatt nem egy nevelőtestület részben vagy egészben elzárkózott. Ezek a nevelők nem sajnálták szívük szeretetét, pihenésre kapott szabad órájukat a gyermekek órán kívüli foglalkoztatására, nem féltették esetleges népszerűségüket. Nem egyszer szembe kellett állni a megtévesztett falu ellenállásával. Támadta őket a reakció Az egyházi iskolák világából bátor küzdelmeket idéznek az emlékek. Hőskor volt az a néhány év a Zala megyei úttörőszervezetek történetében is. Megyénkben a csapatok alakulása arra az időre esik, amikor már az iskolákban is meg-, indulhatott a szervezetek alakítása. Úgy tudjuk, hogy Zala vármegye tanfelügyelőjétől 1947. március 3-án érkezett az iskolához a rendelet, amely közölte, hogy a Gyermekbarátok Országos Egyesülete úttörőmozgalom címén gyermek és ifjúságnevelő szervezetet hozott létre. Ekkor az iskolák még egyházi felügyelet alatt voltak. 1947—48-ban a klérus korlátlanul akadályozhatta a csapat létét, s uszíthatott a mozgalom ellen. Még 1949-ben is a következő sorokat dokumentálja a megyei sajtó: »Kos Antal kapu maki plébános maga köré gyűjtött egy csoport tanulót, akiket szívgárdistáknak nevezett, s nem engedte, hogy Subosits tanító vezetésével március 15-re szavalatokat tanuljanak. Kos ilyen feliratú képeket osztott szét: Imádkozzunk az elveszett Magyarországért.» S bizony a szívgárdák és a papi felügyelet árnyékában egyes pedagógusok, akik elsőnek érezték meg az új idők, a szabadság szelét, soksok nehézséget és minden előítéletet leküzdve a szó legszorosabb értelmében úttörőként fogtak hozzá a szervezéshez. A pakodi és a nagykanizsai internátusokban tartották meg az első csapatvezetői tanfolyamot 1948. tavaszán Lehoczki Sándor elvtárs vezetésével. Az otthonok igazgatói Kovács Béla, Sólyomvári György, Mikk Károly, Horváth Árpád voltak. 1948 tavaszán nyitotta meg kapuit a budapesti úttörővezetőképző iskola, ahol megyénkből három leendő funkcionárius ismerkedett meg az úttörővezetéssel. Az 1948—49-es tanévet a csapatok megerősödése jellemzi. Ez a tény összefügg pártunknak a reakciós pártok felett aratott győzelmével és az iskolák államosításával. A tanév kezdetén járásonként 3 napos kioktatást tartottak valamennyi csapatvezető részére. Az első úttörő járási titkárok Tantalics Béla, Vaska Miklós, Veczkó József voltak. 1949 június elején több kisebb, helyi nyilvános szereplés után úttörő találkozóra gyűltek össze megyénk úttörői: Letenyén 700 úttörő vett részt, s már 500- nak úttörő egyenruhája és felszerelése volt. Szülők is nagy számban érkeztek messze községekből a jól sikerült találkozóra. A műsorokban kiemelkedett a bucsutai úttörők bábjátéka, amely akkor még újításszámba ment. A bucsutaiaik különben is nagy figyelmet keltettek, hisz elhozták büszkén Kiss Gyula elvtárs vezetésével az Úttörő Központ jutalmaképpen nekik ítélt vándorzászlót. Ilyen zászlót országos viszonylatiban csak egynéhány iskola mondhatott magáénak. 1949 nyara az első nagy táborozások ideje. Vasvári Ferenc elvtárs szinte minden követ megmozdítva az úttörők százai számára létesítette a zalai leánytábort és külön a fiú tábort a Balaton partján. A legelső csapatok is következetesen az iskolai munka megsegítését tűzték legfőbb hazafias kötelességüknek. Nagy tanulmányi versenyeket indítottak. Az egyes kampányfeladatok elvégzése után gazdagon jutalmazták a győzteseket, mert szükség volt még bőkezű, anyagi gondoskodásra. Az úttörőcsapatok munkája a 10 esztendő alatt bizonyos állomásokon jutott tovább. A párt legfőbb vezetői figyelték az úttörőszervezet fejlődését, s tanácsaik a hibák elhárítására intettek. Döntő változást okozott a szervezeti különállás megszüntetése. Korábban a tanfelügyelőséghez való szoros kapcsolása által az állami igazgatás a mozgalom jellegét és a szervezeti demokráciát veszélyeztette. Nemsokára felmerült a DISZ megalakulása után az ifjúság egységes vezetése a komszomol-pionír kapcsolat példáján. A különálló Úttörő Központ megszűnt, az úttörők vezetését és nevelését a DISZ- bizottságok vették át. Az úttörő mozgalom ma már az ifjúsági szövetség részeként működik. A párt Központi Vezetőségének az oktatási helyzetről szóló határozata figyelmeztetőleg hatott a politikai nevelőmunka megjavítására, a túlterhelés csökkentésére, a nevelőtestület egészének bevonására az úttörőmunkába. A DISZ KV XII. plénumának határozatát a csapatvezetők helyesléssel fogadták. Belátták, hogy sokkal inkább figyelembe kell venni a gyermek életkori sajátosságát, nagyobb teret kell adni a gyermek önállóságának, kezdeményezésének. A XII. ülés óta megélénkült az úttörő rajok, őrsök tevékenysége, színesebbé, érdekesebbé, is játékosabbá váltak a foglalkozások. Lépéseket tettünk a foglalkozások hatodik tanóra jellegének felszámolására. A barátság elvén alapuló őrsi közösségek összejöveteleit szabaddá, közvetlenebbé tettük és megszilárdítottuk. Az ötvenes évek elején még a nevelőtestületek kizárólag a csapatvezető feladatának és gondjának tekintették az úttörő munkát. Ez a szemlélet már a múlté, habár még nagy különbségek vannak tantestületek között az úttörőmunka segítésében és megértésében. Nem mindenütt biztosított a maximális hozzájárulás. Feltétlenül jobban kell látni és tapasztalni az iskolák nevelőinek azt a kétségtelen tényt, hogy az oktatási szervek dolgozói tudva és ismerve a mozgalom nagy nevelési lehetőségét, szívügyükkéntkezelik az úttörőmunkát, s az iskolai munka elbírálásában figyelembe veszik az óráin kívüli nevelői tevékenységet is. A mozgalom azt kívánja, s mi is azt szeretnénk, ha'az oktatási apparátus'minden tagja,' minden merevséget felszámolva, önzetlenül és őszinte szándékkal keresné meg a segítés módját. — Tíz éven keresztül úttörőink elé legfőbb hazafias kötelességként a jótanulást állítottuk, s ebbenbecsülettel helytálltak. A kis falusi iskolákban is szebbnél-szebb, tantárgyakat megszerettető, ismereteket kiegészítő rajgyűléseket tartottak. A tanulópárok, látogatóbrigádok, utcafelelősök segítették társaikat is a tanulásban. Igyekeztünk a tanulási munka biztosítása érdekében a gyermekek túlterheltségét megszüntetni. Itt aligjutottunk előbbre. A különböző szervek részéről, szinte minden falusi vagy városi rendezvényen a gyerekek csoportos kivonultatása, az állandó kultúrműsoradás és egyéb igénybevételük lehetetlen méreteket öltött. Politikai nevelőmunkánk hazánk felszabadulásának 10. éves évfordulójára való készülődésben terjedt ki legjobban. Beszélgetések folytak a párt harcáról, a Szovjetunióról, nagy építőmunkánkról. Minden csapatot magával ragadott a község 10 éves történetének feldolgozása és a hálazászló készítés mozgalma. Az 50 legérdemesebb zászlót a pioníroknak küldtük. Nem egy község spontán ünnepi napot formált a zászló búcsúztatásakor, s százak kísérték az állomásra azt a pajtást, aki képviselve csapatát, a zászlóval Budapestre utazott. Kiszélesedett a barátság azóta, sok száz pajtás levelez szovjet gyermekekkel és a népi demokráciák pionírjaival. Részt kívántak venni úttörőink 10 év alatt gyűjtögetéssel vagy egyéb társadalmi munkával is a szocialista építésben. Évenként 120 mázsa gabonaszemet adtak át a begyűjtő szerveknek, hogy a dolgozók asztalára kerüljön. A pölöskei pajtások a gyűjtés egyik nyarán elérték a 8,5 mázsát. Több kormánykitüntetéses kalászgyűjtő a mi megyénkből került ki. Mint a nagy faültetések évét emlegetjük az 1953-as évet, amikor közel 700 ezer facsemete került a földibe a gyermekek keze nyomán. A nagybakóinakiak egyedül 40 ezer fát ültettek el. A társadalom javára végzett hasznos munka szinte szüntelenül kíséri az úttörők tevékenységét. A nagy árvíz idején az elsők között indult meg a gyűjtés számos iskolában. Öntevékenyen megérezték, hogy segíteni kell s tudnak is segíteni. Az "adjunk egy forintot" felhívást a zalai pajtások túlteljesítették. A jubileumi év legfőbb célkitűzése a tartalmi munka megjavítása, a csapatgárdisták képzése, a pajtások világnézeti, politikai nevelése. Ezek az eredmények kevésbé kézzel foghatóak. Az eredmények csak hosszabb idő után mérhetők le, azonban máris biztató jelek mutatkoznak, hogy célkitűzéseinket részben sikerült elérni. Ez főként a csapatgárdisták fokozottabb aktivitásában, a vörös nyakkendő nagyobb arányú viselésében nyilvánul meg. Hornainé elvtársnő a beszámolót a következőkkel fejezte be: — Mindnyájunk nevében és valamennyi zalai pedagógus nevében bátran merem ígérni, hogy a következő évtizedben is becsülettel elvégezzük a ránk bízott munkát. Az úttörő pajtásoknak üzenjük, a mi munkánk is hozzá fog járulni boldog gyermekkoruk, s még örömtelibb jövőjük megteremtéséhez. * Úttörő küldöttség érkezett a találkozóra: elhozták a megye úttörőcsapatainak üdvözletét a találkozó minden részvevőjének. Az úttörőmozgalom győzelmes harcokkal teli tíz esztendejének emlékeként piros nyakkendőt és szegfűt nyújtottak át az úttörővezetőknek. Szigeti István elvtárs a megyei pártbizottság zászlaját adta át ezután a megye úttörőcsapatainak a jubileumi év emlékeként, buzdításul a jövő feladataira. A találkozó részvevői ezután felelevenítették a mozgalom megalakulása éveinek emlékeit és elbeszélgettek napjaink feladatairól. Többek között felszólalt Szigeti István elvtárs is. Hozzászólásában értékes elemzést adott az iskolai nevelőmunka és az úttörő-mozgalom mai problémáihoz. Majd nagy taps közepette nyújtotta át a kitüntető díszokleveleket a mozgalom régi és mai funkcionáriusainak és vezetőinek: Vasvári Ferencnek, Árkovics Józsefnek, Novák Györgynek, Kiss Gyulának, Benkő Károlynak, Lehoczki Sándornak, Látrányi Józsefnek, Tompa Miklósnak, Hornai Antalnénak, Sárközi Józsefnek, Veczkó Józsefnek, Tantalics Bélának, Szakony Miklósnak, Vaska Miklósnak, Szegedi Bélának, Madaras Jenőnek, Szerdahelyi I Győzőnek, Borbély Jánosnénak, Sólyomvári Györgynek, Balla Lőrincnek, Rhém Ferencnek, Biacs Ilonának, Kiss Vilmosnak, Albecht Gyulának, Versényi Ilonának, Varga Jánosnak, Pölöskei Józsefnek, Pungor Józsefnének, Zádori Lászlónénak, Szentmihályi Imrénének, Pálinkás Józsefnének, Vandra Jenőnek, Béres Istvánnak, Kovács Bélának, Csai Józsefnek, Horváth Istvánnak, Horváth Árpádnak, Bálint Józsefnek, Pálfy Lászlónak, Szily Károlynak, Magyar Istvánnak, Hargitai Józsefnek, Elment Gergelynek, Bányai Tivadarnak, Peitler Gyulának, Erdélyi Margitnak, Lóránt Lajosnénak, Pál Jenőnek, Varga Bélának, Alvégi Györgynének, Mikk Károlynak, Kelemen Jánosnak, Kisházi Vincének, Kelemen Istvánnak, Király Istvánnak, Papp Valériának, Szabó Jánosnak, Balázs Bélának, Gadányi Elemérnének, Tornyos Miklósnak, Banga Lászlónak, Szabó Ferencnének, Jadobás Istvánnénak, Fekete Józsefnek, Farkas Istvánnénak, Lábodi Kálmánnak, Újvári Lászlónak, Varga Józsefnek és Tihanyi Gyulának. A jelenlévők ezután néma felállással adóztak harcostársuk, a nemrég elhunyt Tompa Miklós igazgató emlékének. * A találkozó — ami a részvevők kívánságára a jövőben rendszeresen megismétlődik — közös ebéddel zárult. Gratulálunk az ebergényi ifjúságnak és nevelőknek, akik már másodszor rendeztek ebben az évben sikeres ifjúsági napot. Június 24-én nagysikerű, különböző jelenetekkel, tánc- és énekszámokkal, majd utána kellemes és vidám szórakozással teli vasárnapot rendeztek amelyen a község lakóin kívül nagyon sok városi és vidéki vendég is, részt vett. Ez annál is inkább dicséretre méltó, mivel a község hét hegyházból álló szétszórt település és emellett a szereplő fiatalok nagy része városban dolgozó különböző ipari munkás. Éjt nappallá téve szorgalmasan készültek, tanultak és fáradtságot nem ismertek sem a fiatalok, sem a nevelők. Régebben az a nézet volt, hogy ilyen szétszórt településen, ahol amellett a fiatalság zöme városban dolgozik, lehetetlen kulturális életet teremteni. Ám az élet rácáfolt Akarat és szív, valamint jó szervező képesség kellett hozzá és sikerült. Ez nem is hiányzott sem a nevelőkből,, sem az ifjúságból. Követendő példa más községek számára is kár, hogy a járás kulturális vezetői nem képviseltették magukat. Kiss Sándor. 1956. július 1. Móricz Zsigmondi (1879—1942) t¥ ötvenhét évvel ezelőtt, 1879 június 29-én született Csécsén, egy „iiri-piciri” kis faluban a Tiszaháton. A magyar föld, a magyar falu adta, az a táj, amelyen közel kétszáz évvel azelőtt Esze Tamás kurucai gyülekeztek a Pro Libertate-felírású Rákóczi-zászlók alá, ahol a földet nincstelen jobbágyok vére öntötte. Nem is indulhatott volna egész életművét szebben aláhúzó környezetből a paraszt származású Móricz és így talán még érthetőbbé válik előttünk gigászi munkája, csak felsőfokú jelzőkkel regisztrálható alkotói egyénisége, amely maga volt az őseredeti, robbanó paraszti erő és a kulturált, a nehézségekből örökké kiutat kereső és a haladásért, a föld és a földesurak elnyomottjainak szabadságáért kimagasló írói eszközökkel harcoló író-óriás. Ezt a rendkívüli képességet és erőt Ady, a legjobb barát, így fogalmazta meg: „Egymaga felér egy forradalmi rohamcsapattal”. Mert az volt ő attól a perctől fogva, hogy Hét krajcár című novellája 1908-ban az ismeretlenségből a nagy írók közé emelte, s még inkább azzá vált további szakadatlan munkásságával: az elesettek, a nincstelenek kenyeréért, emberrangjáért való nagy küzdelem rohamcsapatává, írásai, minden megjelent írása, egy-egy elszánt harcos ebből a csapatból, harcos, akinek fegyvere az igazság elfojthatatlan, szúró-vágó, szinte halálos szava. Halálos, mert legmélyebb írói-emberi fájdalmaiban sem szűnt meg küzdenie ölni szavával-szívével a népért, Esze Tamás bocskoros utódainak, a milleniumi és Horty-korszak állattá aljásított parasztjainak, senkijeinek jobb sorsáért. Ez a szűkkeretű megemlékezés alig ad többre lehetőséget, mint arcélét felvillantani előttünk, ünnepi érzésért. Mégis tekintsük át röviden szinte felmérhetetlen értékű munkásságát. Mint Révai József kifejti, Móricz életművének három, egymástól tisztán megkülönböztethető szakasza van. E három, korszak realizmusának általános demokratikus korszaka — időben 1908—1920-ig, majd kibontakozó kritikai-realista korszak — időben 1920—1930-as évek elejéig, végül a népforradalomhoz vezető út keresésének korszaka (— 1942-ben bekövetkezett haláláig), melyben, mint Révai elvtárs megállapítja: „Móricz itt kimondja a nép és az uralkodó osztályok érdekeinek teljes kibékíthetetlenségét”. Mindegyik korszakot néhány kimagasló műve világít meg jobban előttünk: az elsőt a Fáklya, a másodikat a Kivilágos virradatig.,, az Úri muri, a Forró mezők, a Rokonok, míg a harmadikat a Betyár, az Árvácska és a hatalmas Rózsa Sándor regények Lehetetlen lenne felsorolni is azt a több, mint hatvan kötetnyi művet, amelyet lángelméje alkotott. Ugyanúgy csak... utalhatunk műveinek végtelenül nagy alakgazdagságára, amely talán még Jókaiénál is nagyobb s amelyről Illyés Gyula azt mondja: „Egy vármegyét benépesíthetnénk velük”. S a tartalmi bőség, az ezerféle csellónúton megzengetett magyar nyomorúság és fájdalom sokasága? És nyelve, sok-sok új, magagyűjtötte és alkotta szava, a valóságot kézközelbe, élmény-mélységbe hozó hangja, mondatszerkesztésének talán csak Gárdonyiéval egybevethető egyszerűsége és teljessége? Hiába igyekszik fegyelemre az emlékező toli. Róla írva megtelik Vele, s szeretné a pillanat parányába fogni őt, a műveivel immár halhatatlant és örökké újjászületőt. 1942 őszén, egy szomorú délután, temetéséről hazafelé. jövet, így sóhajtott fel Tersánszky Józsi Jenő: „Szegedy Zsiga, talán most majd békében hagynak, mert már nem kell félniök tőled . . Mert féltek tőle, félt tőle az a fél-, feudális úri rend, amelyet ostorozott. Pedig művei legtöbbször el sem juthattak azokhoz, akiknek és akikért írta, a parasztokért és utóbb a proletárokért is... Hetvenhét éves lenne, ha élne s már 14 éve nincs közöttünk. Vagyis hát éppen a szabadság előestéjén sírba dőlt, élete virult ki a megváltott és a maga urává vált nép között, azóta. Műveit több tízezres példányszámban olvassa a.A város és még inkább a falu, az új falu, amelyért annyit írt, alkotott, szenvedett. Mai életünk helyes értékelését, társadalmunk mai képének kialakulását nélküle, nagyon nehezen, vele, magától, értetődően végezhetjük el, művei: tükör, amelyben a tegnap, mutatja a mát is, ellentmondásokon és útkereséseken keresztül is. A rongyokban járt és éhen veszteglő Árvácskák, utódainak Móricz művei: ruha és táplálék. S neve, tanítása egyre nő, amiként teljesedik akkor még be nem, teljesülhetett vágya, amiként maga a nép oldja meg azokat a kérdéseket, amelyeknek válaszát kereste és adni akarta, műveiben. Bajor Jenő, a TTIT tagja. rTYYrYYYYYYYyYYYVYYTYYYYTYYYYTYYYYYYfYYYYYYTYYYTVYYTTVYYYYYYYVYT, PÜSPÖKI ERŐSZAK | A CSELEI APÁCÁKON | ◄:t : Amikor az istenben és 1278-ban rét. is elhajtották.” A törvénykezés |j : r , 1. vT« azonban akkor még nem forgott 2* ; boldogult Kalan nemzetségbeli Na gyorsabb kereken, mert az apácák 5 - na gróf magtalan lévén, a pécsi nyolc esztendő múltán jobbnak látja ; káptalan színe előtt „a boldogságosnak saját kezükbe venni az ügyek 4 ■ szüzet tette meg javaiban örökös elintézését. Az 1331-es esztendőség, bizonyára eszébe sem jutott, egyik hajnalán a felkardozott, fel- ► hogy ezzel a Mohács fölötti Csele vértezett cselei jobbágyok, élén a *, ► városában a papok, s apácák egy barna reverendás úrnők betörtek a ► évszázadon keresztül dúló háború- püspök mohácsi birtokaira és László apjának konkolyát hintette el. A nyúl- Püspök halastavaiból úgy kivettek . I szigeti dominikánus apácák ugyanis a vámot, hogy az tanácsosnak látta mi- —a kik a szűzinya helyett magukra a szekszárdi konventhez futva ke- ^ t vállalták e földi örökség hathatós resni igazságát. 4v ► kezelését - a fukarság gyarló era- mint e£rv év- 4 ► ^Mtál^külfMI^ek1«“ házadig hunyorgok, de ^át nem áll í ► nel Baranya nemesi gyűléséhez egy vinaváírásra Most Ham► olyan utasítást kilincseltek ki, amely Ziomond pécsi püspök húzta ki J ► a legmagasabb rangú földi halandór.'ni *“ •„„ív,/,; 2 ► nak is megtiltja, hogy a cselei bír- fardia^és ^^ha^szem^ 5 ! Mengsoka!ta ezt a pécsi püspök és lei-apácák ^tokára Hogy a mar- | ► a korhű iratok tanulsága szerint hakem !aalakon kwu][ mas egyebu- « t ^ültetvén mohácsi embereit meg- ^jól hallgat a história, s má? nem 4 i ÄSÄ ÄltoVtf (V- derül ki ÁS | ► » ÄleI£Lt^eÄSÄ közvetlenül a Dunfpr 4 ►mind a kilenc halastavat egytől valamikor egy városszámba menő 5 ► egye lehalásztak. A főnökasszony a helységgerült el. 1721-ben még 4 magánlkelégtételt az erőszak miatt állt templomának romja, de a fukaró ► és kivizsgálásra küldött Pósa fia apácákkal, vérbő püspökökkel, fejbe- ο ► László jelentéséből kiderül, hogy a ve-l ispánokkal egyetemben azt is a támadók egy embert megöltek és hptpr_pttpri„ ,z anyaföld (A Du► a gyakorlatias gondolkodású püs betemette reg ^az „nyalom, v«s pök birtokára „az úrnők ötven ok. nántúli Naplóból.). AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA.