Zala, 1956. július (12. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-01 / 154. szám

6. ZALA Ahol külön utakon jár a pártszervezet és az üzemi bizottság Az elnök szertartásosan fel­nyitotta a faládát, aztán a hall­gatóság felé billentette azt, bal kezével matatott benne, hogy meggyőzze nézőit annak üres voltáról, majd rábeszélő, szinte ■könyörgő arckifejezéssel: — Íme üres — mondotta. A jóin­dulatú tetszésnyilvánítás fel­zümmögő kórusa mellett a fo­lyamatot fordított sorrendben megismételte és eredeti helyze­tébe állította vissza a ládát. Tévedés ne essék, Szittár Bé­la fenti produkciója nem egy szokásos bűvészmutatványt ve­zetett be. Nem, szó sincs róla. Sem Szittár Béla, sem az asz­talnál mellette ülők nem érte­nek — legalább is tudomásunk szerint — galambok, nyulak, kendők eltüntetéséhez, vagy előteremtéséhez. Ők a maguk tehetségével, egyszerű, becsü­letes dolgozói egy hatalmas és nagyvonalú vállalatnak, ame­lyet úgy hívnak, hogy Beton­­útépítő Vállalat. Ez a név ne tévesszen meg senkit, mert az alatta rejtőző cég Zalában vagy tőzegtermeléssel, vagy műszén­­keveréssel foglalkozik. S ahol e bűvészmutatvány fentebb vá­zolt bevezetése lezajlott, az nem más, mint az említett cég zalaegerszegi műszénkever­­déje. A bűvészmutatvány De hogy a jóindulatú olvasó bi­zalmát el ne veszítsük, s az a vád ne érjen, hogy alantas esz­közökkel próbáljuk felkelteni az érdeklődést olyan prózai dol­gok iránt, mint a műszénkeve­­rés, eláruljuk, hogy a bűvész­­mutatvány bevezetése után bi­zony következett az attrakció. Mégpedig a javából. Szittár Bé­la, Mazzagh Vince és még né­­hányan — szegények — varázs­latot tettek. A faládikóból egy olyan üzemi bizottságot vará­zsoltak életre, amely senkinek nem tetszett, amilyen összetéte­lűt senki sem akart. Igaz, hogy ez csak a második nekibuzdu­lásra sikerült. Ez azonban nem a választógyűlésen elnöklő né­­hányak tehetségén, vagy tehe­tetlenségén, hanem az üzemi szakszervezeti bizottság és kö­vetkező lépcsőként az Építőipa­ri Szakszervezet Területi Bi­zottságának kizárólagos tehe­­tetségtelenségén múlott. Történt pedig egészen rövi­den a következő: 1956 június havának egy esős délutánjára küldöttközgyűlést hívtak össze a zalaegerszegi traszénkeverő­­ben, hogy annak rendje és módja szerint megválasszák az új üzemi bizottságot, mint ezt a felsőbb utasítás előírja A küldöttek — kinek a küldött­jei? — összejöttek és a gyűlés termében az eső elől menedéket keresett rajtuk kívül még vagy száznegyven ember. Salamon elvtárs, a kooptált al­­elnök elmondott egy beszédet, amely mindennel foglalkozott, csak a szakszervezeti munká­val nem. Aztán az elnök beter­jesztett egy listát a javasolt vb­­tagokról, amelyet addig szigo­rúan titkosként kezeltek és két ember látta — vagy csinálta — addig, mindössze: Cserenyecz Béla volt vb-elnök, most TB- tag és Salamon elvtárs, jelen­legi vb-elnök. Ezt a listát ala­posan megvitatták. A jelöltek egy részét helytelenítették a dolgozók és a szavazásnál ez a helytelenítés botrányban rob­bant ki. Szavaztattak, de úgy, hogy nemcsak a küldöttek, ha­nem az összes jelenlévők sza­vazni kezdtek, mégpedig néhá­­nyan nem egy, hanem 8—10 szavazólappal. Mondják, hogy azok kaptak több szavazólapot, akik a helytelenített és a sza­vazólapokat osztó dolgozóknak jó emberei voltak. Mondják azt is, hogy italosak voltak az emberek és nem vették komo­lyan a dolgot. Elég az hozzá, fel kellett függeszteni ezt a köz­gyűlést. Megcsalatva ... Ezután egy héttel, egy hason­lóan esős délutánon, került sor a már vázolt bűvészmutatvány­­szerű bevezetésre, majd az att­rakcióra. No, persze ezt az att­rakció elnevezést néhányan kifogásolják majd, de hát en­gedtessék meg nekünk, hogy az ahány ember, ahány állás­pont, annyi vélemény zűrzava­ros káoszában a munkások egy­behangzó véleményére támasz­kodjunk. E vélemény pedig egyáltalán nem hízelgő a vá­lasztást előkészítő szakszerve­zeti bizottságra és Területi Bi­zottságra, ennek folyománya­­ként nem hízelgő a pártszerve­zetre és az üzemvezetésre sem, mert ha nem is ezzel a kifeje­zéssel, de azért bűvészmutat­ványként könyvelték el ezt az v­b-választást és megcsalatva érzik magukat. De lássuk a véleményeket. —Kérem, az a múltkori kül­döttközgyűlés nagyon demok­ratikus volt. Nem tudom, ho­gyan, egyesek több szavazóla­pot kaptak, ezt a dolgozók helytelenítették, ezért a Terü­leti Bizottság javaslatára be kellett rekeszteni a­­szavazást. Úgy egyeztünk meg, hogy erre a gyűlésre minden 10 ember küld egy megbízottat, aki vá­laszt az ő ízlésük szerint. Most eszerint zajlik le a dolog — így Cserenecz Béla, a TE küldötte. — A szakszervezet, kérem, teljesen rosszul szervezte meg a múltkori és a mostani válasz­tógyűlést. Küldöttközgyűlést terveztek és helyette részleges taggyűlést tartottak. A küldöt­teket most is kijelölték és nem választották. A választandó vb listáját két ember állította ösz­­sze a pártszervezet véleményé­nek megkérdezése nélkül. Aránytalanul sok benne a szel­lemi dolgozó — így tájékoztat Kádái Károly, a pártszervezet­­ titkára. Mint a zuhatag Ezek után leültünk a résztve­vő „küldöttek” közé. S mint mikor egy ember lezárt vízcsa­pot hirtelen nyit meg, zúdult nyakunkba a panasz, az elége­detlenség. A csapnyitó kérdés csak ennyi volt: „Tudják-e, kik küldték magukat, megtudják-e nevezni mind a 10 embert?” S a megkérdezett hat munkás, az egyik adagoló, a másik vagon­rakó, a harmadik gépész, a ne­gyedik brigádvezető és így to­vább, így válaszolt: — Hát kaptam egy papírt a Szittártól, hogy ma jöjjek be és választani fogok. Püff neki. Szép kis demokrá­cia. — Ugyan, kérem, ez csak a zártszervezet hangja! — A sza­vak később, az irodában hang­zottak el Cserenecz Béla ajká­­ról,amikor elmondtuk, mit állí­tottak a dolgozók. Mint akit a kígyó csíp meg, rándul az em­ber össze a mondatra: hát mi van itt ennél az üzemnél? Más úton jár a pártszervezet? Mind­egyiknek más „hangja” van?! Csoda-e, hogy az ember em­lékezetének lapjai hirtelen visz­­szapörögnek az előbb még el­néző mosolygással hallgatott mondatra, amely Novák Béla gépész szájáról hangzott el: — Ez az egész játék arra ment, hogy a pártszervezet ja­vaslatát legyőzzék, mert tud­ták, hogy a pártszervezet véle­ménye a dolgozók véleménye. Ez az állítás az vb-választás­­sal és az vb-tagok mutyiban történt megjelölésével kapcso­latban történt. Általános elége­detlenség fogadta ugyanis a gyűlésen megválasztott üzemi bizottság összetételét. A három­­százegynéhány fizikai és negy­ven szellemi dolgozót foglalkoz­tató üzemben ugyanis az új vb összetétele a következő: Van benne két főgépész, egy mun­kavezető, négy tisztviselő, s ami marad, az fizikai munkás. Ez pedig nem több, mint négy fő. — Hát hogyan megyünk mi ilyen vb-hez panaszra — mond­ta az egyik „küldött’ — mikor csupa olyan ember van benne, aki esetleg a panaszban maga is érdekelve van, vagy éppen így van a vezetőséggel — és összekulcsolta két kezét. Eg­r h­alom­ szó,sz­ ép, szép, szép, dehát ők­ ma­guk, ezek a „küldöttek” vá­lasztották meg az vb-t, mond­hatja bárki. Nekü­nk szegezte ezt a kérdést a szakszervezet központi képviselője is. Elárul­juk, mi is megkérdeztük ezt. Vállvonogatást kaptunk vála­szul. — Mit csináljunk? Nem vá­gunk úgy összestimmelve, hogy egységesen tudjuk megváltoz­tatni az előre elkészített jelö­lést ... S íme, itt ugrik ki a Szakszer­vezet Területi Bizottságának tehetségtelensége, vagy véletle­nül, vagy szándékosan, de min­denképpen a dolgozók lebecsü­léséből fakadó, a pártszerveze­tet, annak „hangját” semmibe­vevő magatartása. Két hónapig semmi segítséget nem adtak a kooptált al elnöknek, aki csak éppenhogy ismeri a szakszer­vezeti munkát. S amikor vá­­lasztógyűlést szerveztek, akkor ez a szervezés dolog nagyhir­­telen összecsapásából, papíro­kon és nem élő emberekkel végzett szervező munkából állt. Az eredmény lett egy vb, de olyan, amelyet nem ismernek el, s amelyet nem támogatnak. S mintha csak az egész vb-vá­­lasztás sikertelenségének doku­mentálására készült volna, úgy hangzott a határozati ja­vaslat is. Egy halom szósz, egy sor konkrétum nélkül. Ezzé vá­lik az üzemi bizottság is! Pedig mennyi munka lenne itt az üzemben. Politikai mun­ka, érdekvédelmi munka, szer­­vező tevékenység, s még mi más. Bizalmatlanság, ellenszenv­ ­ek­ vannak ellenszenvvel a dolgozók üzemük vezetői, a nadrágos emberek iránt. — Ezek csak szedik fel a pré­miumot, a mi fizetésünk meg egyre csökken — mondja az egyik —. Cserenecz is, meg a felesége is 500—500 forint szű­rési segélyt kapott a vállalattól, amikor még itt dolgozott, a me­­lós meg legfeljebb 2—300 fo­rintot kap. Nagy disznóságok vannak itt a segélyeknél — mérgelődik a másik —. Piszok- Dán, porban dolgozunk, mégse csinálnak melegvízfürdőt a ke­verőgépeknél. Azt mondják, gyalogoljunk be ide a telepre, vagy egy kilométert. Aztán fü­rödjünk meg itt. Pedig ott a mozdonyok gőzével könnyen le­hetne melegvizet csinálni — így háborog a harmadik. — Egy évig kellett sírni a munkaru­háért, míg megadták. Most meg bakancsot nem akarnak adni — panaszkodik a negyedik. — Már a legfelsőbb ügyészség is megítélte, most mégis peres­kednünk kell tavalyi jogtalan elbocsátás miatt kiesett bérünk 50 százalékának kifizetéséért — hányja a vállalat szemére Hor­váth Ferenc adagoló csoportja. — 50 fillért fizetnek negyed­órára azért egy embernek, mert a nehéz vagonokat kilométe­reket toljuk négyen. Csak csi­nálnák ők, nem tudom milyen kedvvel végeznék — morognak a vagonlakók. S így tovább, ömlik a panasz. Jogos, jogtalan kívánságok? Az üzemi bizottság és a párt­­szervezet kell, hogy tudja. S nem más. Tudja-e, vagy sem?.„ Nem történik semmi sem a jo­gos panaszok orvoslására, sem a jogtalanok megmagyarázásá­ra. Vajon az új vb tesz-e vala­mit? Ha így áll, szemben a pártszervezettel, aligha. De nagy a tájékozatlanság pedig, de szükséges lenne a fel­­világosító munka! Az üzemve­zetőség maga mit tehet? Sem­mit. Nem is tesz. Megvan min­denről a maga különbejáratú véleménye: — Nem munkások ezek, ké­rem, parasztok. Kétlakiak. Azért dolgoznak, hogy legyen egy kis többlet költőpénz, az élelem úgyis megterem nekik — mondják —. Ilyenkor ta­vasszal nappal dolgoznak, az éjjeli műszakban alusznak. Ha sürget a munka, fogják magu­kat és kilépnek. Az utóbbi másfél—két hónap alatt 15 ön­kényes kilépő volt. — S így, ebben a hangnemben elmond­ják az üzemvezetőség alkalma­zottai is a maguk panaszát a dolgozókra. Elmondják és bizo­nyítják, hogy a dolgozók nem keresnek rosszabbul, mint ed­dig, hanem inkább jobban. Hogy a tanácsok még olyan pa­pírt is adnak az igazolatlan mulasztások igazolására, hogy valaki a „téli tüzelő biztosítá­sára” otthon maradt. Hogy a Zala megyei tanács rendelőin­tézetében ilyen szövegű orvosi igazolást adott ki valamelyik orvos, Farkas Ferenc bódéi dol­gozó erős fulladásról panaszko­dik ,ezért munkahelyét el akar­­ja hagyni. Pont. Alírás. Hogy a dolgozók meg tudnák tenni a 800 métert, ha fürödni akar­nak, mert a vállalat nem ál­doz erre az üzemre, úgyis meg­szűnik az év végén. Hogy a nadrágos embereket mennyire nem­­szeretik a dolgozók, mert ha ilyen közelükbe megy, ak­kor úgy ügyeskednek, hogy be­piszkítsák ruháját, képét szén­porral. Hogy ... stb., stb. Gyógyítani kell — Hej, nem tudatlanok ezek, hanem amolyan zalai paraszt­finesszel dolgoznak. — így ko­ronázza be a hallottakat Gyi­­mesi elvtárs, az irodavezető. Pedig ezzel egyáltalán nem fejezhető be az ügy. Beteg, bi­zony beteg az az üzem, ahol ilyen ellentétek marják az em­bereket, uszítják szembe a fi­zikai és szellemi dolgozókat. S ezeknek az ellentéteknek kiik­tatása csak a pártszervezet és az üzemi bizottság dolga lehet. De ,ha e két szerv „hangja” nem olvad egybe és bűvészmu­tatványokat mutat be az egyik, a másik hangjának elfojtására, sosem kap lábra e beteg. Pedig érdemes meggyógyíta­ni. Hári Sándor Építsünk föld feletti silót A silózás évről-évre terjed és egyre népszerűbb lesz termelő­­szövetkezeteinknél éppúgy, mint az egyéni gazdaságokban. Az eddigi silóépítkezések a jó tapasztalatok mellett azonban helyenként kedvezőtlen ered­ményeket is hoztak, főként az építkezés vezetőinek hozzá nem értése, felületessége folytán, így például a Zalában legutóbb megjelent cikk szerint is a ne­messzeri tsz silógödreit olyan helyen építették fel, ahol be­tört a talajvíz a silóba. De ha­sonló eset fordult elő a zala­­csányi tsz-ben, Kustányban és másutt is. Bizony sokszor nehéz is megfelelő helyet találni a si­lógödrök számára a mi dim­bes­­dombos területeinken, főként, ha az istálló völgyben van, és mi természetesen az istálló kö­zelében akarjuk a silót felépí­teni. Azokon a helyeken pedig, ahol a talajvíz magasan van, mint a lenti és a letenyei járás nagy részében, a jó silógödör építése, egyes kivételektől elte­kintve, szinte megoldhatatlan. Az ilyen helyeken feltétlen fel kell vetni a földfeletti siló építésének gondolatát, melyben teljes biztonsággal tartható el a silózott takarmány. Korábban a talajvízveszélyes helyeken a földfeletti torony­silók építését javasolták. Azon­ban ennek építési költsége jó­val magasabb, mint a földbe épített silóé, mivel sokkal vas­tagabb falat kell belerakni, hogy a silótakarmány nyomá­sának ellenálljon, másrészt pe­dig a lesilózott takarmányt a megfagyástól biztosan megóv­ja. A legutóbb, úgynevezett földfeletti ároksiló mu­tatkozik a legmegfelelőbb silótípusnak, mert építési költ­sége nem több, mint bármely más silótípusé, azonban a siló­zás benne­­sokkal kevesebb em­beri munkával jár, a kész siló kiszedése is sokkal könnyebb, mint a mély silógödrökből. A földfeletti ároksiló tulajdonkép­pen nem más, mint két, egy­mással szembenálló téglafal, melyeknek egymástól való tá­volsága 3,5 méter, magasságuk pedig 2 méter. A siló hosszú­ságát a kívánt köbtartalom sze­rint válasszuk meg. A siló két végét ne zárjuk be fallal, azért, hogy a traktor azon fel tud­jon járni. Amikor a siló meg­telt, a fal végén kazalmetsző­vel le kell vágni a rézsútos részt és rá kell rakni a siló tetejére a levágott takarmányt. A­­siló két végét ekkor be kell földelni, ugyanakkor le kell földelni a siló tetejét is. A földfeletti silóból a takar­mány kiemelése is sokkal ké­nyelmesebb, mint a négy-öt méter mély földbeépített siló­ból. Az ilyen silóba még a legna­gyobb munkaidő idején sem okoz különösebb szervezési problémát a silózás, mert csu­pán a fogatok és a gép kiszol­gálására kell emberi munka­erőt igénybe venni, a taposást kivéve, a széleit taposását el­végzi a gép. Hantos János 1956. július 1. Germicid lámpák előállításával kísérleteznek a nagykanizsai Üveggyárban A Nagykanizsai Üveggyár­ban érdekes kísérleteket foly­tatnak az Egyesült Izzó szak­emberei egy különleges gyó­gyító hatású üvegfajta előállí­tására. Ezt az újfajta üveget »Germicid-lámpa« néven isme­rik. Munkatársunk kérdést inté­zett Mihalovits Tibor mérnök­höz,akit a kísérletek levezetésé­vel bíztak meg. A mérnök az alábbiakban válaszolt: — Az úgynevezett germieid üveges lámpák előállítását szovjet dokumentációs anyagok alapján kísérletezzük. Az üzem engem, valamint Bogár Pál és Dér János vegyészmérnököket bízott meg a kísérletek lefoly­tatásával. Az újfajta lámpák előállításának igen nagy jelen­tősége van a gyógyászatban. A lámpa üvege az ultra­ibolya­­sugarakat ereszti át. Hasonló az ismert ólomgőzös lámpák­hoz. Igen nagy baktériumölő hatása van, éppen ezért szana­tóriumokban, óvodákban, böl­csődékben használata igen elő­nyös. A germieid lámpának nagy előnye az ismert kvarc­lámpákkal szemben az, hogy csak azokat az ultraibolya su­garakat engedi át, melyek a baktériumokat ölik meg, így használata állandó is lehet, míg a kvarclámpa hosszabb használat esetén kárt tesz a bőr felületén. Miért éppen Nagykanizsát választották a kísérletek lefoly­tatására.? — Elsősorban azért, mert az üveg olvasztására használt földgáz a legalkalmasabb az ilyen üvegfajták előállítására. Tiszta, s így az üveg nem tud szennyeződni. Kísérleteinkben éppen az a cél, hogy olyan tisz­ti üvegfajtát állítsunk elő, mely csak meghatározott hu­­lámú ultra­ibolyasugarakat en­ged át. Milyen stádiumban vannak a kísérletekkel? — Májusban elkészültek az első lámpák, de ezek még nem voltak tökéletesek. Kísérleteink azonban biztatóak, s remélhe­tőleg rövid időn belül tökéle­tes lámpákat tudunk előállíta­ni. A továbbiakban a gyártást a Nagykanizsai Üveggyárra bízzuk — fejezte be nyilatko­zatát a mérnök. (Cs. E.) 0*Átadásra kész a zalaistvándi kultúrotthon A zalaistvándi dolgozók régi kívánsága teljesült az el­múlt hetekben. Rendbehozták, felújították a község kultúr­­otthonát. A Tatarozó Vállalat június elején kezdett a mun­kához, amelyet ezen a héten be is fejeztek, harmadikán pe­dig átadják a község dolgozóinak. A 30 616 forintba kerülő felújítás során teljesen rend­behozták a tetőt, kívül-belül lemeszelték a falakat, átfestet­ték az ajtókat, ablakokat, bútorokat, és körülkerítették az udvart. A községi DISZ-szervezet mintegy 20 tagból álló brigádjának tagjai társadalmi munkában egyenletesre töl­tötték fel az udvart, és beültették fákkal, virágokkal. A falu fiataljai izgatottan várják már az átadást. Sze­retnének mielőbb a szép, tiszta kultúrotthonban szórakozni, tanulni, a színjátszó csoport tagjai pedig szeretnék máris megkezdeni Möllere: Dandin György című színművének próbáit. Iparosok, kereskedők II. félévi "általános jövedelemadójáról Tegnap befejeződött az első félév. A pénzügyminisztérium egyszerűsíteni kívánja az ipa­rosok, kereskedők adóztatását, ezért az általános jövedelem­­adó kivetéséhez a félév lejár­tával nem kell adóbevallást adni. Az iparosoknál és kereske­dőknél általában az első fél­évben megállapított adóelőle­get kell az 1956 évi II. félévre is előírni. Az iparosok és ke­reskedők 1956 évi általános jövedelemadójának végleges megállapítása az egész évi adóköteles jövedelem alapján fog megtörténni. Kivételesen azonban 1956 I. félévi adóköteles jövedel­méről 1956 július 10-ig adó­bevallást köteles adni, aki adóköteles tevékenységét a félév folyamán kezdte vagy nem az adóelőleg megállapítá­sánál figyelembe vett jövedel­méhez képest az adóköteles jövedelme 20 százalékkal emelkedett, önként adhat adóbevallást ugyancsak 1956 július 10-ig az iparos, kereskedő és kér­heti adóelelőlegének újabb megállapítását, ha bizonyítani tudja, hogy jövedelmi viszo­nyainak változása folytán a megállapított adóelőleg való­ságos jövedelmével nem áll arányban. Azzal, hogy az iparosok és­ kereskedők nem félévenként, hanem csak évenként adnak adóbevallást, megtörtént az első lépés a túl­bonyolított adóigazgatás egyszerűsítése felé. Remélhetőleg hamarosan az adóigazgatás további egy­szerűsítésével számolhatunk 0 ~ " 6 » Állami gazdaságok: . Q ** KJ TERMELŐSZÖVETKEZETEK! 2 P m „­ DOLGOZÓ PARASZTOK! 0 0 0 » Szépséghibás — II. osztályú, használatra teljesen ^ alkalmas . _ __ _ 0 1 kaszát—sarlót f * n Q levél és távirati rendelésre 1 azonnal i n 0 0 szállítunk az alábbi engedményekkel: ■ 0 KASZA: 60—15 cm hossz. 20*/. £ » 80—85 cm hossz. 10®/« 2 Rövid méretek részben díszes export kivitelben. ® 0 SARLÓ: ‘/z—2-es méretig 10®/, ~ q Szállítás feltétele: legalább 10 db. megrendelése. Q “ Szentgotthárdi Kaszagyár 5 £ Szentgotthárd ■ G Vas megye. £ m r\ D­BOlCIQIOIOlOIOIOlOIOdOIOIOl

Next