Zala, 1956. július (12. évfolyam, 154-179. szám)
1956-07-01 / 154. szám
6. ZALA Ahol külön utakon jár a pártszervezet és az üzemi bizottság Az elnök szertartásosan felnyitotta a faládát, aztán a hallgatóság felé billentette azt, bal kezével matatott benne, hogy meggyőzze nézőit annak üres voltáról, majd rábeszélő, szinte ■könyörgő arckifejezéssel: — Íme üres — mondotta. A jóindulatú tetszésnyilvánítás felzümmögő kórusa mellett a folyamatot fordított sorrendben megismételte és eredeti helyzetébe állította vissza a ládát. Tévedés ne essék, Szittár Béla fenti produkciója nem egy szokásos bűvészmutatványt vezetett be. Nem, szó sincs róla. Sem Szittár Béla, sem az asztalnál mellette ülők nem értenek — legalább is tudomásunk szerint — galambok, nyulak, kendők eltüntetéséhez, vagy előteremtéséhez. Ők a maguk tehetségével, egyszerű, becsületes dolgozói egy hatalmas és nagyvonalú vállalatnak, amelyet úgy hívnak, hogy Betonútépítő Vállalat. Ez a név ne tévesszen meg senkit, mert az alatta rejtőző cég Zalában vagy tőzegtermeléssel, vagy műszénkeveréssel foglalkozik. S ahol e bűvészmutatvány fentebb vázolt bevezetése lezajlott, az nem más, mint az említett cég zalaegerszegi műszénkeverdéje. A bűvészmutatvány De hogy a jóindulatú olvasó bizalmát el ne veszítsük, s az a vád ne érjen, hogy alantas eszközökkel próbáljuk felkelteni az érdeklődést olyan prózai dolgok iránt, mint a műszénkeverés, eláruljuk, hogy a bűvészmutatvány bevezetése után bizony következett az attrakció. Mégpedig a javából. Szittár Béla, Mazzagh Vince és még néhányan — szegények — varázslatot tettek. A faládikóból egy olyan üzemi bizottságot varázsoltak életre, amely senkinek nem tetszett, amilyen összetételűt senki sem akart. Igaz, hogy ez csak a második nekibuzdulásra sikerült. Ez azonban nem a választógyűlésen elnöklő néhányak tehetségén, vagy tehetetlenségén, hanem az üzemi szakszervezeti bizottság és következő lépcsőként az Építőipari Szakszervezet Területi Bizottságának kizárólagos tehetetségtelenségén múlott. Történt pedig egészen röviden a következő: 1956 június havának egy esős délutánjára küldöttközgyűlést hívtak össze a zalaegerszegi traszénkeverőben, hogy annak rendje és módja szerint megválasszák az új üzemi bizottságot, mint ezt a felsőbb utasítás előírja A küldöttek — kinek a küldöttjei? — összejöttek és a gyűlés termében az eső elől menedéket keresett rajtuk kívül még vagy száznegyven ember. Salamon elvtárs, a kooptált alelnök elmondott egy beszédet, amely mindennel foglalkozott, csak a szakszervezeti munkával nem. Aztán az elnök beterjesztett egy listát a javasolt vbtagokról, amelyet addig szigorúan titkosként kezeltek és két ember látta — vagy csinálta — addig, mindössze: Cserenyecz Béla volt vb-elnök, most TB- tag és Salamon elvtárs, jelenlegi vb-elnök. Ezt a listát alaposan megvitatták. A jelöltek egy részét helytelenítették a dolgozók és a szavazásnál ez a helytelenítés botrányban robbant ki. Szavaztattak, de úgy, hogy nemcsak a küldöttek, hanem az összes jelenlévők szavazni kezdtek, mégpedig néhányan nem egy, hanem 8—10 szavazólappal. Mondják, hogy azok kaptak több szavazólapot, akik a helytelenített és a szavazólapokat osztó dolgozóknak jó emberei voltak. Mondják azt is, hogy italosak voltak az emberek és nem vették komolyan a dolgot. Elég az hozzá, fel kellett függeszteni ezt a közgyűlést. Megcsalatva ... Ezután egy héttel, egy hasonlóan esős délutánon, került sor a már vázolt bűvészmutatványszerű bevezetésre, majd az attrakcióra. No, persze ezt az attrakció elnevezést néhányan kifogásolják majd, de hát engedtessék meg nekünk, hogy az ahány ember, ahány álláspont, annyi vélemény zűrzavaros káoszában a munkások egybehangzó véleményére támaszkodjunk. E vélemény pedig egyáltalán nem hízelgő a választást előkészítő szakszervezeti bizottságra és Területi Bizottságra, ennek folyományaként nem hízelgő a pártszervezetre és az üzemvezetésre sem, mert ha nem is ezzel a kifejezéssel, de azért bűvészmutatványként könyvelték el ezt az vb-választást és megcsalatva érzik magukat. De lássuk a véleményeket. —Kérem, az a múltkori küldöttközgyűlés nagyon demokratikus volt. Nem tudom, hogyan, egyesek több szavazólapot kaptak, ezt a dolgozók helytelenítették, ezért a Területi Bizottság javaslatára be kellett rekeszteni aszavazást. Úgy egyeztünk meg, hogy erre a gyűlésre minden 10 ember küld egy megbízottat, aki választ az ő ízlésük szerint. Most eszerint zajlik le a dolog — így Cserenecz Béla, a TE küldötte. — A szakszervezet, kérem, teljesen rosszul szervezte meg a múltkori és a mostani választógyűlést. Küldöttközgyűlést terveztek és helyette részleges taggyűlést tartottak. A küldötteket most is kijelölték és nem választották. A választandó vb listáját két ember állította öszsze a pártszervezet véleményének megkérdezése nélkül. Aránytalanul sok benne a szellemi dolgozó — így tájékoztat Kádái Károly, a pártszervezet titkára. Mint a zuhatag Ezek után leültünk a résztvevő „küldöttek” közé. S mint mikor egy ember lezárt vízcsapot hirtelen nyit meg, zúdult nyakunkba a panasz, az elégedetlenség. A csapnyitó kérdés csak ennyi volt: „Tudják-e, kik küldték magukat, megtudják-e nevezni mind a 10 embert?” S a megkérdezett hat munkás, az egyik adagoló, a másik vagonrakó, a harmadik gépész, a negyedik brigádvezető és így tovább, így válaszolt: — Hát kaptam egy papírt a Szittártól, hogy ma jöjjek be és választani fogok. Püff neki. Szép kis demokrácia. — Ugyan, kérem, ez csak a zártszervezet hangja! — A szavak később, az irodában hangzottak el Cserenecz Béla ajkáról,amikor elmondtuk, mit állítottak a dolgozók. Mint akit a kígyó csíp meg, rándul az ember össze a mondatra: hát mi van itt ennél az üzemnél? Más úton jár a pártszervezet? Mindegyiknek más „hangja” van?! Csoda-e, hogy az ember emlékezetének lapjai hirtelen viszszapörögnek az előbb még elnéző mosolygással hallgatott mondatra, amely Novák Béla gépész szájáról hangzott el: — Ez az egész játék arra ment, hogy a pártszervezet javaslatát legyőzzék, mert tudták, hogy a pártszervezet véleménye a dolgozók véleménye. Ez az állítás az vb-választással és az vb-tagok mutyiban történt megjelölésével kapcsolatban történt. Általános elégedetlenség fogadta ugyanis a gyűlésen megválasztott üzemi bizottság összetételét. A háromszázegynéhány fizikai és negyven szellemi dolgozót foglalkoztató üzemben ugyanis az új vb összetétele a következő: Van benne két főgépész, egy munkavezető, négy tisztviselő, s ami marad, az fizikai munkás. Ez pedig nem több, mint négy fő. — Hát hogyan megyünk mi ilyen vb-hez panaszra — mondta az egyik „küldött’ — mikor csupa olyan ember van benne, aki esetleg a panaszban maga is érdekelve van, vagy éppen így van a vezetőséggel — és összekulcsolta két kezét. Egr halom szó,sz ép, szép, szép, dehát ők maguk, ezek a „küldöttek” választották meg az vb-t, mondhatja bárki. Nekünk szegezte ezt a kérdést a szakszervezet központi képviselője is. Eláruljuk, mi is megkérdeztük ezt. Vállvonogatást kaptunk válaszul. — Mit csináljunk? Nem vágunk úgy összestimmelve, hogy egységesen tudjuk megváltoztatni az előre elkészített jelölést ... S íme, itt ugrik ki a Szakszervezet Területi Bizottságának tehetségtelensége, vagy véletlenül, vagy szándékosan, de mindenképpen a dolgozók lebecsüléséből fakadó, a pártszervezetet, annak „hangját” semmibevevő magatartása. Két hónapig semmi segítséget nem adtak a kooptált al elnöknek, aki csak éppenhogy ismeri a szakszervezeti munkát. S amikor választógyűlést szerveztek, akkor ez a szervezés dolog nagyhirtelen összecsapásából, papírokon és nem élő emberekkel végzett szervező munkából állt. Az eredmény lett egy vb, de olyan, amelyet nem ismernek el, s amelyet nem támogatnak. S mintha csak az egész vb-választás sikertelenségének dokumentálására készült volna, úgy hangzott a határozati javaslat is. Egy halom szósz, egy sor konkrétum nélkül. Ezzé válik az üzemi bizottság is! Pedig mennyi munka lenne itt az üzemben. Politikai munka, érdekvédelmi munka, szervező tevékenység, s még mi más. Bizalmatlanság, ellenszenv ek vannak ellenszenvvel a dolgozók üzemük vezetői, a nadrágos emberek iránt. — Ezek csak szedik fel a prémiumot, a mi fizetésünk meg egyre csökken — mondja az egyik —. Cserenecz is, meg a felesége is 500—500 forint szűrési segélyt kapott a vállalattól, amikor még itt dolgozott, a melós meg legfeljebb 2—300 forintot kap. Nagy disznóságok vannak itt a segélyeknél — mérgelődik a másik —. Piszok- Dán, porban dolgozunk, mégse csinálnak melegvízfürdőt a keverőgépeknél. Azt mondják, gyalogoljunk be ide a telepre, vagy egy kilométert. Aztán fürödjünk meg itt. Pedig ott a mozdonyok gőzével könnyen lehetne melegvizet csinálni — így háborog a harmadik. — Egy évig kellett sírni a munkaruháért, míg megadták. Most meg bakancsot nem akarnak adni — panaszkodik a negyedik. — Már a legfelsőbb ügyészség is megítélte, most mégis pereskednünk kell tavalyi jogtalan elbocsátás miatt kiesett bérünk 50 százalékának kifizetéséért — hányja a vállalat szemére Horváth Ferenc adagoló csoportja. — 50 fillért fizetnek negyedórára azért egy embernek, mert a nehéz vagonokat kilométereket toljuk négyen. Csak csinálnák ők, nem tudom milyen kedvvel végeznék — morognak a vagonlakók. S így tovább, ömlik a panasz. Jogos, jogtalan kívánságok? Az üzemi bizottság és a pártszervezet kell, hogy tudja. S nem más. Tudja-e, vagy sem?.„ Nem történik semmi sem a jogos panaszok orvoslására, sem a jogtalanok megmagyarázására. Vajon az új vb tesz-e valamit? Ha így áll, szemben a pártszervezettel, aligha. De nagy a tájékozatlanság pedig, de szükséges lenne a felvilágosító munka! Az üzemvezetőség maga mit tehet? Semmit. Nem is tesz. Megvan mindenről a maga különbejáratú véleménye: — Nem munkások ezek, kérem, parasztok. Kétlakiak. Azért dolgoznak, hogy legyen egy kis többlet költőpénz, az élelem úgyis megterem nekik — mondják —. Ilyenkor tavasszal nappal dolgoznak, az éjjeli műszakban alusznak. Ha sürget a munka, fogják magukat és kilépnek. Az utóbbi másfél—két hónap alatt 15 önkényes kilépő volt. — S így, ebben a hangnemben elmondják az üzemvezetőség alkalmazottai is a maguk panaszát a dolgozókra. Elmondják és bizonyítják, hogy a dolgozók nem keresnek rosszabbul, mint eddig, hanem inkább jobban. Hogy a tanácsok még olyan papírt is adnak az igazolatlan mulasztások igazolására, hogy valaki a „téli tüzelő biztosítására” otthon maradt. Hogy a Zala megyei tanács rendelőintézetében ilyen szövegű orvosi igazolást adott ki valamelyik orvos, Farkas Ferenc bódéi dolgozó erős fulladásról panaszkodik ,ezért munkahelyét el akarja hagyni. Pont. Alírás. Hogy a dolgozók meg tudnák tenni a 800 métert, ha fürödni akarnak, mert a vállalat nem áldoz erre az üzemre, úgyis megszűnik az év végén. Hogy a nadrágos embereket mennyire nemszeretik a dolgozók, mert ha ilyen közelükbe megy, akkor úgy ügyeskednek, hogy bepiszkítsák ruháját, képét szénporral. Hogy ... stb., stb. Gyógyítani kell — Hej, nem tudatlanok ezek, hanem amolyan zalai parasztfinesszel dolgoznak. — így koronázza be a hallottakat Gyimesi elvtárs, az irodavezető. Pedig ezzel egyáltalán nem fejezhető be az ügy. Beteg, bizony beteg az az üzem, ahol ilyen ellentétek marják az embereket, uszítják szembe a fizikai és szellemi dolgozókat. S ezeknek az ellentéteknek kiiktatása csak a pártszervezet és az üzemi bizottság dolga lehet. De ,ha e két szerv „hangja” nem olvad egybe és bűvészmutatványokat mutat be az egyik, a másik hangjának elfojtására, sosem kap lábra e beteg. Pedig érdemes meggyógyítani. Hári Sándor Építsünk föld feletti silót A silózás évről-évre terjed és egyre népszerűbb lesz termelőszövetkezeteinknél éppúgy, mint az egyéni gazdaságokban. Az eddigi silóépítkezések a jó tapasztalatok mellett azonban helyenként kedvezőtlen eredményeket is hoztak, főként az építkezés vezetőinek hozzá nem értése, felületessége folytán, így például a Zalában legutóbb megjelent cikk szerint is a nemesszeri tsz silógödreit olyan helyen építették fel, ahol betört a talajvíz a silóba. De hasonló eset fordult elő a zalacsányi tsz-ben, Kustányban és másutt is. Bizony sokszor nehéz is megfelelő helyet találni a silógödrök számára a mi dimbesdombos területeinken, főként, ha az istálló völgyben van, és mi természetesen az istálló közelében akarjuk a silót felépíteni. Azokon a helyeken pedig, ahol a talajvíz magasan van, mint a lenti és a letenyei járás nagy részében, a jó silógödör építése, egyes kivételektől eltekintve, szinte megoldhatatlan. Az ilyen helyeken feltétlen fel kell vetni a földfeletti siló építésének gondolatát, melyben teljes biztonsággal tartható el a silózott takarmány. Korábban a talajvízveszélyes helyeken a földfeletti toronysilók építését javasolták. Azonban ennek építési költsége jóval magasabb, mint a földbe épített silóé, mivel sokkal vastagabb falat kell belerakni, hogy a silótakarmány nyomásának ellenálljon, másrészt pedig a lesilózott takarmányt a megfagyástól biztosan megóvja. A legutóbb, úgynevezett földfeletti ároksiló mutatkozik a legmegfelelőbb silótípusnak, mert építési költsége nem több, mint bármely más silótípusé, azonban a silózás bennesokkal kevesebb emberi munkával jár, a kész siló kiszedése is sokkal könnyebb, mint a mély silógödrökből. A földfeletti ároksiló tulajdonképpen nem más, mint két, egymással szembenálló téglafal, melyeknek egymástól való távolsága 3,5 méter, magasságuk pedig 2 méter. A siló hosszúságát a kívánt köbtartalom szerint válasszuk meg. A siló két végét ne zárjuk be fallal, azért, hogy a traktor azon fel tudjon járni. Amikor a siló megtelt, a fal végén kazalmetszővel le kell vágni a rézsútos részt és rá kell rakni a siló tetejére a levágott takarmányt. Asiló két végét ekkor be kell földelni, ugyanakkor le kell földelni a siló tetejét is. A földfeletti silóból a takarmány kiemelése is sokkal kényelmesebb, mint a négy-öt méter mély földbeépített silóból. Az ilyen silóba még a legnagyobb munkaidő idején sem okoz különösebb szervezési problémát a silózás, mert csupán a fogatok és a gép kiszolgálására kell emberi munkaerőt igénybe venni, a taposást kivéve, a széleit taposását elvégzi a gép. Hantos János 1956. július 1. Germicid lámpák előállításával kísérleteznek a nagykanizsai Üveggyárban A Nagykanizsai Üveggyárban érdekes kísérleteket folytatnak az Egyesült Izzó szakemberei egy különleges gyógyító hatású üvegfajta előállítására. Ezt az újfajta üveget »Germicid-lámpa« néven ismerik. Munkatársunk kérdést intézett Mihalovits Tibor mérnökhöz,akit a kísérletek levezetésével bíztak meg. A mérnök az alábbiakban válaszolt: — Az úgynevezett germieid üveges lámpák előállítását szovjet dokumentációs anyagok alapján kísérletezzük. Az üzem engem, valamint Bogár Pál és Dér János vegyészmérnököket bízott meg a kísérletek lefolytatásával. Az újfajta lámpák előállításának igen nagy jelentősége van a gyógyászatban. A lámpa üvege az ultraibolyasugarakat ereszti át. Hasonló az ismert ólomgőzös lámpákhoz. Igen nagy baktériumölő hatása van, éppen ezért szanatóriumokban, óvodákban, bölcsődékben használata igen előnyös. A germieid lámpának nagy előnye az ismert kvarclámpákkal szemben az, hogy csak azokat az ultraibolya sugarakat engedi át, melyek a baktériumokat ölik meg, így használata állandó is lehet, míg a kvarclámpa hosszabb használat esetén kárt tesz a bőr felületén. Miért éppen Nagykanizsát választották a kísérletek lefolytatására.? — Elsősorban azért, mert az üveg olvasztására használt földgáz a legalkalmasabb az ilyen üvegfajták előállítására. Tiszta, s így az üveg nem tud szennyeződni. Kísérleteinkben éppen az a cél, hogy olyan tiszti üvegfajtát állítsunk elő, mely csak meghatározott hulámú ultraibolyasugarakat enged át. Milyen stádiumban vannak a kísérletekkel? — Májusban elkészültek az első lámpák, de ezek még nem voltak tökéletesek. Kísérleteink azonban biztatóak, s remélhetőleg rövid időn belül tökéletes lámpákat tudunk előállítani. A továbbiakban a gyártást a Nagykanizsai Üveggyárra bízzuk — fejezte be nyilatkozatát a mérnök. (Cs. E.) 0*Átadásra kész a zalaistvándi kultúrotthon A zalaistvándi dolgozók régi kívánsága teljesült az elmúlt hetekben. Rendbehozták, felújították a község kultúrotthonát. A Tatarozó Vállalat június elején kezdett a munkához, amelyet ezen a héten be is fejeztek, harmadikán pedig átadják a község dolgozóinak. A 30 616 forintba kerülő felújítás során teljesen rendbehozták a tetőt, kívül-belül lemeszelték a falakat, átfestették az ajtókat, ablakokat, bútorokat, és körülkerítették az udvart. A községi DISZ-szervezet mintegy 20 tagból álló brigádjának tagjai társadalmi munkában egyenletesre töltötték fel az udvart, és beültették fákkal, virágokkal. A falu fiataljai izgatottan várják már az átadást. Szeretnének mielőbb a szép, tiszta kultúrotthonban szórakozni, tanulni, a színjátszó csoport tagjai pedig szeretnék máris megkezdeni Möllere: Dandin György című színművének próbáit. Iparosok, kereskedők II. félévi "általános jövedelemadójáról Tegnap befejeződött az első félév. A pénzügyminisztérium egyszerűsíteni kívánja az iparosok, kereskedők adóztatását, ezért az általános jövedelemadó kivetéséhez a félév lejártával nem kell adóbevallást adni. Az iparosoknál és kereskedőknél általában az első félévben megállapított adóelőleget kell az 1956 évi II. félévre is előírni. Az iparosok és kereskedők 1956 évi általános jövedelemadójának végleges megállapítása az egész évi adóköteles jövedelem alapján fog megtörténni. Kivételesen azonban 1956 I. félévi adóköteles jövedelméről 1956 július 10-ig adóbevallást köteles adni, aki adóköteles tevékenységét a félév folyamán kezdte vagy nem az adóelőleg megállapításánál figyelembe vett jövedelméhez képest az adóköteles jövedelme 20 százalékkal emelkedett, önként adhat adóbevallást ugyancsak 1956 július 10-ig az iparos, kereskedő és kérheti adóelelőlegének újabb megállapítását, ha bizonyítani tudja, hogy jövedelmi viszonyainak változása folytán a megállapított adóelőleg valóságos jövedelmével nem áll arányban. Azzal, hogy az iparosok és kereskedők nem félévenként, hanem csak évenként adnak adóbevallást, megtörtént az első lépés a túlbonyolított adóigazgatás egyszerűsítése felé. Remélhetőleg hamarosan az adóigazgatás további egyszerűsítésével számolhatunk 0 ~ " 6 » Állami gazdaságok: . Q ** KJ TERMELŐSZÖVETKEZETEK! 2 P m „ DOLGOZÓ PARASZTOK! 0 0 0 » Szépséghibás — II. osztályú, használatra teljesen ^ alkalmas . _ __ _ 0 1 kaszát—sarlót f * n Q levél és távirati rendelésre 1 azonnal i n 0 0 szállítunk az alábbi engedményekkel: ■ 0 KASZA: 60—15 cm hossz. 20*/. £ » 80—85 cm hossz. 10®/« 2 Rövid méretek részben díszes export kivitelben. ® 0 SARLÓ: ‘/z—2-es méretig 10®/, ~ q Szállítás feltétele: legalább 10 db. megrendelése. Q “ Szentgotthárdi Kaszagyár 5 £ Szentgotthárd ■ G Vas megye. £ m r\ DBOlCIQIOIOlOIOIOlOIOdOIOIOl