Zala, 1956. augusztus (12. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-01 / 180. szám

VILÁG PROLETÁRBA) EGYESÜLJETEK I mamám mm mm mm II1I¥, y ^ ,, JiPlI |||| 180. szám. ' jm Ém­ ||. MM áLfdOL íJrfMHfc ü±l> .jfwiich edrignii Miaiiia Ban­y Mflliafil A kormány beszámolója az országgyűlés előtt Hegedűs András elvtárs beszámolója­ ­Tegnapi számunkban közöltük He­gedűs András elvtárs, a Miniszterta­nács elnöke beszámolójának első ré­szét, melyben iparunk fejlesztésének,­ ­ A dolgozók életkörülmé­nyeinek megjavításában az áruellátás, a lakáshelyzet meg­javítása mellett, nagy szerepe van a kulturális igények jobb kielégítésének — mondotta —, majd ismertette az elmúlt év­ben elért eredményeket. Je­lentősen fejlődtek könyv­táraink, a mozik száma egy év alatt közel négyszázzal, a filmelőadásoké 42 000-rel növe­kedett. Elmondotta, hogy szá­mos olyan jelentős intézkedés kidolgozása van folyamatban, amelyek meglevő kulturális intézkedéseink felhasználásá­nak fokozását, a tanácsok hatáskörének növelését bizto­sítják. Január 1-től kezdve például a mozikat is közvetle­nül a községi, a városi taná­csok kezelésébe adják át. (Taps.) — Ugyancsak kidolgozás alatt van több intézkedés, amelyek világhírnévnek ör­vendő zeneművészetünk támo­gatását és általában egész ze­nei életünk megjavítását hiva­tottak eredményezni. Az iskolai oktatásról, az if­júság nevelésének kérdéséről szólva elmondotta: — Az iskolai oktatás szám­szerű adatait tekintve, általá­ban elégedettek lehetünk az elmúlt évi eredményeinkkel. Fejlődés tapasztalható a kö­zépiskolák, főiskolák és egye­temek anyagi ellátottságában is, bár — a bizonyos kezdeti javulás ellenére — különösen az általános iskolai tanterem­ellátottság terén még igen ko­molyak a nehézségeink, és igen sok a pótolni valónk. — Ha közelebbről megnéz­zük az oktatás tartalmát, ha válaszolni próbálunk arra a kérdésre, hogy iskolai oktatá­sunk miként veszi figyelembe a társadalmi szükségleteket, akkor meg kell állapítanunk, hogy a munka neheze még előttünk van. Iskolai oktatá­sunk egész rendszere, módsze­rei és tartalma ma összeha­sonlíthatatlanul magasabb színvonalon áll, mint a felsza­badulás előtt, s ez a fejlődés ma is tart: az általános isko­lák alsó négy osztályában ez év szeptemberétől kezdve a mezőgazdasági termelés fellendíté­sének és a népjólét növelésének leg­fontosabb kérdéseiről szólt. A beszá­molóját itt folytatjuk.)­ ­ A kormány diákcsere ke­retében az idén mintegy két­ezer diák külföldre való utazá­sát tette lehetővé. Határozat született arra is, hogy évente — egy éves időszakra számít­va — 35 fiatal kutató utazhas­son külföldre három hónaptól egy évig terjedő tanulmány­útra.­­ A Minisztertanácsnak az a célja, hogy az ország anyagi erőihez képest segítséget ad­jon íróinknak, művészeinknek is, hogy műveik, művészi tel­jesítményeik széles körben is­mertté, közkinccsé váljanak. Bízunk abban, hogy a Köz­ponti Vezetőség július 13—21-i határozata után az írók egy részével fennállott félreérté­seink és nézeteltéréseink vég­képp eloszlanak és a jövőben semmi sem akadályozza, hogy íróink és művészeink alkotó munkájukkal az eddiginél eredményesebben szolgálják népünket, hazánkat, szocialista építésünket, életbe lép az új tanterv és megjelennek az első új tan­könyvek, melyek kiváló pe­dagógusok munkájának és a több iskolában folyó több éves kísérlet eredményeként ala­­kultak ki. Mégis meg kell mondanunk, hogy az Oktatás­ügyi Minisztérium több kér­désben nem tett meg min­dent, amit meg lehetett­, és meg kellett volna már tennie. Elsősorban a politechnikai oktatás bevezetése körüli hu­zavonát szükséges itt meg­említeni. Az ifjúság szocialis­ta nevelésének egyik döntő részét alkotó politechnikai ok­tatásnak általános- és közép­iskoláinkba való bevezetése halaszthatatlanul sürgős fel­adat! Ezért a kormány már a legközelebbi jövőben széles­körű vitát kíván rendezni, amelyben illetékes miniszté­riumaink, pedagógusaink, párt-, ifjúsági- és tömegszer­vezeteink, tudományos és kulturális életünk legjobbjai­nak részvételével tisztázzuk a politechnikai oktatás terén előttünk álló legfontosabb el­méleti kérdéseket és gyakor­lati tennivalókat. Hangsúlyozta, hogy a szo­cialista demokratizmus fejlesz­tésében kiemelkedő jelentősé­gű az országgyűlés munkájá­nak megjavítása. A Miniszter­­tanács a jövőben minden olyan kérdést, amely törvény útján való rendezést igényel, az országgyűlés plénuma elé akar terjeszteni, s már a tör­vények előkészítésének kezdeti szakaszában kikéri az ország­­gyűlés különböző szakbizottsá­gainak véleményét. A Minisz­tertanács gondoskodni kíván arról is, hogy a képviselők ál­tal felvetett kérdéseket a mi­nisztériumokban, a különböző hivatalokban nagy gonddal vizsgálják meg és ezekben a lehető legrövidebb idő alatt érdemi döntést hozzanak, s erről az országgyűlési képvi­selőket értesítsék.­­ A Minisztertanács köte­lezte a tanácsok végrehajtó bi­zottságait, hogy minden fonto­sabb kérdést a tanácsülés plé­numa elé terjesszenek eldön­tésre.­­ A testületi vezetés erősíté­se az államhatalmi és állam­­igazgatási szervekben termé­szetesen nem jelentheti az egyéni felelősség, az egyszemé­lyi vezetés háttérbe szorítását, vagy csorbítását. Az egyéni fe­lelősségnek a továbbiakban is érvényesülni kell, sőt az ed­diginél fokozottabban kell ér­vényesülnie. A termelési terveket illetően a Minisztertanács úgy határo­zott, hogy fenntartja a kötele­ző tervek rendszerét, de ugyan­akkor tovább csökkenti a ter­vekben foglalat mutatók szá­mát és a tervek részletezését minél nagyobb mértékben a megrendelő, illetőleg a terme­lő vállalatokra bízza. A termelés, a begyűjtés, az export-import és az ellátás tervmutatóit 1957-re az elmúlt évhez viszonyítva, egyharma­­dával csökkentjük. A napokban egyszerűsítette a Minisztertanács a mezőgaz­dasági termelés tervezését oly­módon, hogy a jövőben csak az állam felé történő értékesí­tési feladatokat, valamint a kenyérgabona vetésterületét hagyja jóvá. Megszüntettük az átlagtermésre, az átlaghoza­mokra, a vetésterületekre és a szocialista szektorban a lét­számokra történő tervezést és tervjóváhagyást. Ezzel lehető­vé tettük az önálló, a helyi sajátosságokon alapuló üzemi és helyi tervek készítését. A Minisztertanács a közel­múltban jelentősen növelte a tanácsok költségvetési, pénz­es létszámgazdálkodási hatás­körét, növelte a tanácsok ér­dekeltségét a bevételekben, a helyi vállalatok irányításában és úgy határozott, hogy a he­lyi vállalatok által elért évi nyereségtöbblet teljes egészé­ben a jó eredményt elért vál­lalatoknál, illetve a helyi ta­nácsoknál marad. Egyidejűleg a Miniszterta­­nács elrendelte mindazoknak a minisztériumi vállalatoknak a tanácsok felügyelete alá való helyezését, amelyek a helyszín­ről gazdaságosabban és köny­­nyebben irányíthatók. A Minisztertanács — a párt kezdeményezésére — az álla­mi élet demokratizmusának fejlesztését, az ügyintézés egy­szerűsítését, az irányítás haté­konyabbá tételét tartja­­fel­adatának, nem pedig a min­den áron való átszervezést és nem is a létszámcsökkentést. Az ügymenet egyszerűsítése, a hatáskörök leadása az al­sóbb szervekhez természetesen a létszám csökkentésével jár és bizonyos szervezeti változ­tatásokat is szükségessé tesz, de a kormány helyesen nem a létszámcsökkentést tartja a legfontosabbnak, mert ez utób­bi a túlzott központosítás je­lentős csökkentése, az ügyinté­zés egyszerűsítése és a párhu­zamosság felszámolása nélkül továbbra is magában hordja a létszám növelésének lehető­ségét. A Minisztertanács mesz­­szemenő és körültekintő intéz­kedéseket kíván tenni annak érdekében, hogy azok a dol­gozók, akik az egyszerűsítés során elkerülnek régi munka­helyükről, szervezetten kerül­jenek új munkahelyekre. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének júliusi határozata értelmében beha­tóan foglalkozunk a területren­dezés kérdéseivel és az egyes érdekeltekkel történt alapos megvitatás után a Miniszterta­nács ez év őszén az ország­­gyűlés elé terjeszti ezirányú javaslatát azzal, hogy a terü­letrendezést 1957. január 1-ig végre tudja hajtani, járuljanak hozzá az előbb említett célkitűzések megva­lósításához. Mindezeken túl szükséges az is, hogy harcol­junk az úri Magyarországról reánk maradt terhes örök­ség, a kijárás, a protekciózás, a részrehajlás ellen. A legsú­lyosabban el kell ítélni az olyan eseteket, amikor állami funkcionáriusok hatalmukkal visszaélve, személyes ismeret­ség, rokoni vagy baráti kap­Ehhez hozzájárulnak azok az intézkedések, amelyeket a Központi Vezetőség július 18— 21-i ülésének határozata ér­telmében a Minisztertanács tenni kíván, felülvizsgálva mindazokat az intézkedése­ket, amelyeket az osztályharc kiélezettebb szakaszában foga­natosított. A Minisztertanács e munka során úgy határo­zott, hogy mindazokban a vá­rosokban — tehát Budapes­ten, Miskolcon, Sztálinváros­­ban, Várpalotán és Komlón — ahol eddig csak külön en­gedéllyel lehetett letelepedni, a letelepedés, illetve állandó lakosként való bejelentkezés engedélyhez kötését eltörli. A népi-nemzeti egység meg­teremtését elősegíti — mondot­ta a továbbiakban —, hogy az elmúlt nyolc hónap alatt ked­vezően alakult az állam és az csolatok alapján elfogultan döntenek az eléjük kerülő kérdésekben. Ugyanígy el kell ítélni azokat, akik beosztásuk­kal visszaélve kijáróként lépnek közbe egyéni ügyek­ben. A szocialista demokratiz­mus kiszélesítése, az alsó szervek hatáskörének növelé­se elősegíti a népi-nemzeti egység további megerősödé­sét, egyházak közötti viszony. Országunk belpolitikai hely­zete ma olyan, hogy kedvező lehetőségek vannak népi de­mokratikus rendszerünk továb­bi megszilárdítására, arra, hogy minden becsületes dolgo­zót tehetségéhez és tudásához mérten bevonjunk a szocializ­mus építésébe. A népi-nemzeti egység meg­teremtése érdekében a kor­mánynak és valamennyi álla­mi szervnek a legszorosabban együtt kell működnie a dolgo­zók tömegmozgalmával, a Ha­zafias Népfronttal és a tömeg­szervezetekkel, mindenekelőtt a szakszervezetekkel és a Dolgo­zó Ifjúság Szövetsége szerveze­teivel. Az eddiginél gyakrabban kell segítségüket kérni és az egyes feladatok megoldásában jobban figyelembe kell venni javasalataikat és kezdménye­­zéseiket. Harmincöt fiatal kutató megy külföldi tanulmányútra Új túraterv, új tankönyvek az általános iskolák alsó négy osztályában Budapesten és más városokban megszűnik a letelepedés engedélyhez kötése Új alapokra helyezik a tanító­­és óvónőképzést­ ­ A kormány az új rend­szerű oktatás megalapozása érdekében intézkedéseket ter­vez a tanító és óvónőképzés új alapokra helyezésére. A kö­zeljövőben a Minisztertanács elé kerülő tervezet szerint ta­nító- és óvónőképzőbe csak a gimnáziumi érettségi után vesszük fel a hallgatókat, akik újabb kétéves tanulmányi ide­jük leteltével az eddiginél szé­lesebb és alaposabb tudással állhatnak tanítványaik elé és kapcsolódhatnak be a népmű­velési munkába. Ugyancsak előkészítés alatt van a tanár­képzés megjavítására, a kép­zés idejének 5 évre való fel­emelésére irányuló javaslat is.­­ Már az 1956—57-es tan­évre vonatkozóan megkezdő­­dött azoknak a tankönyvek­nek a kicserélése, amelyeken a dogmatizmusnak, a vulgari­zálnak, a káros személyi kultusznak kirívó példáival találkozunk. Emellett — az új tantervek bevezetéséig is — oktatásügyi szerveink felül­vizsgálják a közép- és felső­­oktatási tankönyveket, jegyze­teket, tanterveket és progra­mokat, hogy azokat a tudo­mány követelményeinek meg­felelően fejlesszék tovább. — A Minisztertanács fon­tosnak tartja, hogy tevékeny­ségében — és a helyi taná­csok végrehajtó bizottságai­nak munkájában is, azaz az egész államigazgatásban — a kulturális és oktatási kérdé­seknek az eddiginél nagyobb súlyuk legyen és hogy ezek a kérdések ne szoruljanak hát­térbe a gazdasági építés fel­adatai mellett. Intézkedések az állami szervek munkájának megjavítására, a szocialista demokratizmus fejlesztésére Ezután részletesen ismertet­te az állami szervek munká­jának megjavítására, a szo­cialista demokratizmus fej­lesztésére irányuló intézkedé­seket. Az országgyűlés megvitatta és elfogadta a Minisztertanács elnökének beszámolóját A törvényesség további megszilárdításáért A helyi szervek hatásköré­nek növelésével tovább nő a szocialista törvényesség bizto­sítását szolgáló intézkedések jelentősége, ezért az igazgatási apparátus minden dolgozóját törvényeink tiszteletére és megtartására kell kötelezni és nevelni. Az elmúlt években — az 1953 júniusát megelőzően — állami szerveink és ezek között elsősorban az államvé­delmi szervek, valamint a rendőrségi, ügyészségi és bíró­sági szervek sok becsületes dolgozót alaptalanul vádoltak és ítéltek el ártatlanul, vagy pedig túlságosan szigorú ítéle­teket hoztak olyan cselekmé­nyekért, amelyekért enyhébb elbírálás járt volna. Az elmúlt időben az igazságügyi szervek, a belügyi szervekkel és a Leg­főbb Ügyészséggel együttmű­ködve sok igazságtalanságot tettek jóvá. Ezekről a kérdé­sekről egyébként a Népköztár­saság Legfőbb Ügyésze részle­tesen beszámol. Az elkövetkező időben a Mi­nisztertanács egyik legfon­tosabb feladatának tartja olyan további rendelkezések kidolgo­zását, amelyek biztosítják a szocialista törvényesség ma­radéktalan megvalósítását az élet minden területén. Beszámolt Hegedűs elvtárs a készülő törvénykönyvekről, a lajstromos választási rend­szer helyébe lépő egyéni, kerü­leti választási rendszer elő­készítéséről, majd így foly­tatta: A jogalkotási munka meg­javítása természetesen csak egyik előfeltétele a szocialista törvényesség bizotsításának, hiszen a korábbi törvénytelen­ségek is nagyrészben az ér­vényben lévő törvényeink megszegésével álltak elő. Ezért intézményesen biztosítani kí­vánjuk törvényeink megtartá­sát. Ennek során intézkedtünk az államvédelmi és rendőrségi szervek fokozottabb ellenőrzé­sére. A Minisztertanács úgy rendelkezett, hogy megszün­teti a külön bíróságok külön­böző felügyeleti szerveit és valamennyi bíróság működése feletti szakfelügyeletet az igazságügyminiszterre bízza. A Minisztertanács fontos fel­adatának tartja a helyes bírói ítélkezési gyakorlat kialakítá­sának biztosítását is, bírósá­gainknak úgy kell ítélkezniük, hogy a kiszabott büntetés egyezzen a dolgozók igazság­­érzetével, minden arányban álljon a cselekménnyel. Több, idevonatkozó, ké­szülő intézkedés ismertetése után hangsúlyozta: a Mi­nisztertanács messzemenő és sokoldalú intézkedésekkel harcot indít az állami szervek törvénytelen intézkedései el­len, ugyanakkor felhívja a dolgozókat arra, hogy maga­tartásukkal ,a törvények be­tartásával, az állampolgári kötelezettségek teljesítésével Kormányunk arra törekszik, hogy hozzá­járuljon a nemzetközi légkör enyhítéséhez Hegedűs elvtárs ezután rá­tért a Magyar Népköztársaság külpolitikájának ismertetésére. Hangsúlyozta: kormányunk arra törekszik, hogy hozzájá­ruljon a nemzetek közötti fe­szültség enyhüléséhez, a kü­lönböző társadalmi rendszerű országok együttműködésének a megjavításához és ily módon a tartós béke fenntartásához. Népünk alapvető érdekei megkövetelik, hogy békeszere­­tő politikát folytassunk. E cél­kitűzés vezette a kormányt, amikor az elmúlt heti ülésén a párt javaslatára elhatározta, hogy a hadsereg létszámát újabb 15 000 fővel csökkenti. Ez a csökkentés — többek kö­zött — azt is jelenti, hogy az elkövetkező évben honvédelmi kiadásokra mintegy 35 szá­zalékkal kevesebbet fordítunk, mint 1953-ban. Ugyanakkor a kormány tu­datában van annak, hogy a há­borús provokáció veszélye még nem múlt el. Erre figyelmeztet bennünket az a tény is, hogy csupán ebben a hónapban négy ízben sértették meg hazánk lé­giterét nyugati irányból mé­lyen behatoló katonai repülő­gépek, köztük lökhajtásos bom­bázógépek is. Tovább folytató­dik a különböző célzatú ballo­nok küldése Magyarország légi­terébe, ami alig pár héttel ez­előtt újabb áldozatot, egy piló­tánk halálát követelte meg. A magyar kormány az elmúlt hé­ten tiltakozott az Amerikai Egyesült Államok kormányá­nál , amelyet ezekben a cse­lekményekben véleményünk szerint a felelősség elsősorban terhel. Tudatában vagyunk azonban annak is, hogy a til­takozó jegyzékek egyedül nem elégségesek, ezért a kormány kötelességének tartja, hogy szo­rosan együttműködve a szo­cialista tábor országaival, el­sősorban a Szovjetunióval, kor­szerűsítse hazánk védelmét, különösen légvédelmét, és had­seregét a szocialista haza sze­­retetére nevelje. (Taps.) A kor­mány a haza iránti szent köte­lességének mindenkor eleget is tesz! Külpolitikánk megingathatatlan alapja a szocialista tábor országaival való őszinte barátság Értékelve a kormány elmúlt félévben végzett külpolitikai tevékenységét szükségesnek tartom aláhúzni, hogy — hí­ven külpolitikánk eddig is kö­vetett irányvonalához —, a Ma­gyar Népköztársaság külpoli­tikájának megingathatatlan alapja a szocialista tábor or­szágaival való őszinte barát­ság, gyümölcsöző együttműkö­dés és szoros szövetség volt és marad a jövőben is. (Taps.) Az imperialista propaganda­szervek az utolsó hónapokban — mióta a nemzeti sajátossá­gok fokozottabb figyelembe­vételének kérdése előtérbe ke­rült, azzal igyekeznek zavart kelteni, hogy időnként más és más baráti országot igyekeznek úgy feltüntetni, mint követen­dő példát. Ezzel kapcsolatban szükségesnek tartjuk kihang­súlyozni azt, hogy mi minden szocializmust építő ország né­pétől sokat tanulunk, sőt bizo­nyos területeken tanulunk a fejlett technikával rendelkező tőkés országoktól is. De a mi számunkra a követendő példa­kép mindenekelőtt a Szovjet­unió és az marad a jövőben is. (Hosszantartó taps.) Ezután szólott azokról a köl­csönös erőfeszítésekről, ame­lyek a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szövetségi Nép­­köztársaság közötti kapcsola­tok fejlesztésére irányultak. Pártunk Központi Vezető­sége legutóbbi ülésén kezde­­ményezően lépett fel a Magyar Dolgozók Pártja és a Jugo­szláv Kommunisták Szövetsége közötti kapcsolatok rendezé­sének a kérdésében. Ezeknek­­­ kapcsolatoknak a megterem­tése elősegíti, hogy a két kor­mány, a magyar és a jugoszláv nép között is még sokoldalúbb, meleg baráti viszony alakuljon ki — hasonlóan azokhoz a kap­csolatokhoz, amelyek a két or­szág között mindkét nép ja­vára a felszabadulás után, egé­szen 1948-ig voltak. Hangsúlyozta, hogy a kor­mánynak a szocialista tábor (Folytatás a 2. oldalon)

Next