Zala, 1956. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-01 / 206. szám

t. Kairó. (MTI) Az AFP jelen­tése szerint Nasszer elnök csü­törtökön este magához kérette Byrondot, az Egyesült Államok kairói nagykövetét, hogy ki­fejtse előtte véleményét Eisen­hower elnöknek a szuezi vál­ságról tett nyilatkozatáról. A félhivatalos középkeleti hírügynökség — Nasszer elnök közlését az alábbiak szerint is­merteti: »AZ egyiptomi kormány saj­nálja Eisenhower kijelentését, amelyben azt állította, hogy a Szuezi-csatorna az 1888-as egyezmény értelmében nemzet­közi víziút. Valójában az egyez­ményt aláíró államok kötötték kifejezetten abból a célból, hogy biztosítsák a hajózás sza­badságát a Szuezi-csatornán. Az egyezmény bevezetője le­szögezte, a célkitűzés az, hogy minden államnak biztosítsák a csatorna szabad használatát annak az egyiptomi rendelet­nek értelmében, amelyben hangsúlyozottan leszögezik, hogy a csatorna társaság egyiptomi társaság, amely alá van vetve az ország törvényei­nek és szokásainak­. Az egyezmény azt is meg­szabta, hogy az előirányzott rendelkezések életben marad­nak, a koncesszió megszűnése után is, s ha e koncesszió lejár, az egyiptomi kormány biztosít­ja a csatorna igazgatását. A szuezi­ övezet kiürítésére vonatkozó 1954-es angol— egyiptomi egyezmény 8. cik­­kelye az alábbi záradékot tar­talmazza : «A két szerződő fél elismeri, hogy a Szuezi-csaatorna, amely Egyiptom integráns része, gaz­daságilag, kereskedelmileg és stratégiailag nemzetközi fon­tosságú víziút és kifejezik azt az eltökélt elhatározásukat, hogy a konstantinápolyi egyezményt, amely a hajózás szabadságát garantálja a csa­tornán, tiszteletben tartják.­ Egyiptom már újból leszögezte, hogy tiszteletben tartja az 1888-as egyezményt és meg­tartja szavát.­ Bonn (MTI) Von Brentano szövetségi külügyminiszter fel­hívását az egyiptomi kormány­hoz, amelyben azt tanácsolja, hogy önkéntesen mondjon le a Szuezi-csatornára szóló szuve­renitása egy részéről, határo­zottan el kell vetni — jelenti ki Egyiptom bonni nagyövet­­ségének tájékoztató közlönye. Von Brentano szerdai rádió­üzenetében indítványozta, hogy az egyiptomi kormány egyez­zék bele a szuverenitás némi korlátozásaiba az európai szén­ás acélközösség tagországainak példájára. London (MTI) A Times visz­­szautasított egy olyan egyipto­mi kormányhirdetést, amely révkalauzok toborzására hív fel — jelenti a Reuters Washington (MTI) Dr. Ah­med Husszein, Egyiptom was­hingtoni nagykövete szóbelileg tiltakozott Dulles-nél a keddi sajtóértekezlet során elhang­zott kijelentései ellen, amelyek szerint a Szuezi-csatornát 1888- ban nemzetközivé tették — je­lenti az AFP. Dulles hivatalából távozóban az egyiptomi diplomata kije­lentette az újságírók előtt: «Kormányom kérelmére Dulles előtt hangsúlyoztam, minden történelmi okmány és tény azt bizonyítja, hogy a Szuezi-csa­­torna sohasem vált nemzetkö­zivé és mindig egyiptomi terü­lethez tartozott.« Dr. Huszein hozzáfűzte, hogy a legutóbbi okmány, amely »megállapítja, hogy a csatorna Egyiptom integráns része», az 1954-es angol—egyiptomi szer­ződés 8. cikkelye. A szuezi kérdésről A nemzetközi élet híreiből Phenjan. A Koreai Központi Távirati Iroda szöuli sajtóje­­lentésekre hivatkozva közli, hogy a Li Szin Man-kormány az úgynevezett „politikai pártok összeírási törvényének” alap­ján több mint tíz társadalmi szervezetet feloszlatott. E tény — hagsúlyozta a je­lentés — ismételten a délkoreai reakció fokozódásáról tanúsko­dik. Berlin: A nürnbergi városi tanács elvi jelentőségű döntést hozott. Elhatározta, hogy a kommunista városi tanácsno­kok továbbra is részt vesznek a város irányításának munká­jában, mert mandátumuknak a karlsruhei alkotmányjogi bíró­ság döntése alapján történő esetleges megvonása törvényte­len cselekedet lenne. Manila. Az AP jelenti, hogy amerikai katonai tárgyaló felek földterületeket kérnek a Fü­­löp-szigetekről, idejekorán jel­ző Radar-hálózat kiépítésére és más stratégiai célokra. Értesü­lések szerint a Radar-hálózat a Luzontól északra fekvő Bata­­nes-szigetektől a délen elterülő Mindanao-szigetekig húzódna. Peking: Van Vaithajakon, thaiföldi, külügyminiszter a Sziam Nikom bankoki napilap tudósítójának adott nyilatkoza­tában foglalkozott Souvanna Phouma laoszi miniszterelnök­nek Kínában a békés egymás mellett élés kérdésében tett nyilatkozatával, és kijelentette, a különféle politikai és gazda­sági rendszer­ű országok baráti kapcsolatokat teremthetnek és előmozdíthatják a kölcsönös megértést. A thaiföldi külügyminiszter a továbbiakban azt mondotta, nem felel meg a valóságnak, mint ahogy sokan gondolják, hogy Thaiföld a nyugati hatal­mak álláspontjához ragaszko­dik. Washington. A Reuter jelen­ti, hogy az Egyesült Államok kormánya Raymond Haret ne­vezte ki az Egyesült Államok új egyiptomi nagykövetévé Henry Byroade helyére, aki át­veszi az Egyesült Államok nagykövetségének vezetését a délafrikai unióban. Belgrád. A Privredni Pregled című jugoszláv gazdasági lap pénteki számában külön mel­lékletben foglalkozik Magyar­­ország gazdasági helyzetével és első helyen közli Bognár József külkereskedelmi miniszter cik­két — jelenti a belgrádi rádió. Debreceni József: Fekete internacionálé és a zöld szamárság Poujade, a francia politika fekete Pétere megint hallott magáról. Mármint a határokon túl, mert ami a francia belföl­det illeti, ott nagyszájú lapja, a Limogasben nyomtatott »Fra­­ternite Francaise« gondosko­dik szorgalmasan a mindenna­pi botrány-publicity-ról. A gall neofasizmus ifjú ősapja a Va­tikánban járt. Kihallgatáson je­lent meg XII. Piusnál, s az ob­u­gát apostoli áldás után kíván­csi újságíróknaak nyilatkozott. »Hithű katolikusként jelentem meg a kereszténység látható feje előtt« — mondotta. Arra viszont, hogy két kézcsók köz­ben esett-e szó politikáról, lát­hatóan nehezére esett a nyílt válasz. A riporterek, mindemellett valószínűen helyesen sejtik, hogy — igenis esett. Nem az első politikai áldás volt ez a Vatikán hallgatag falai között, nem is az utolsó. Egy kis apos­toli kézrátétel, egy kis malaszt »urbi et orbi« úgy hozzátarto­zik már a fasiszta honalapítá­sokhoz, mint töltelék a káposz­tához. Enélk­ül csonka lenne a zamatja. Akadt már a Vati­kánban ilyen rohamosztagra hajlamos zarándok a múltban is. Volt itt gyűrűt csókolni Pa­­velicstól kezdve Mussolinin át Ribbentroppig, elég kegyes em­ber. Most azonban aligha ko­rai nem volt a különkihallga­­tás. Poujade-ból ugyanis nem lesz cserebogár és Franciaor­szágban nem lesz neofasiszta diktatúra.­­ Hogy kicsoda Poujade, ezt tudják is, nem is a világban.­­ Túlbecsülik, vagy alábecsülik, de mozgalmát, jelentőségét, s távlatait helyesen felmérni nem igen szokták. Annyi ismeretes, hogy a francia vidék szabadította a politikába, de azt már nem igen szokás meggondolni, hogy­­ a francia vidék nem egészen , és nemcsak Franciaország. El­­végre mucsai lelkek a jakobi­nusok hazájában is akadnak, sőt itt akadnak igazán. Olyan avasan és konokul senki se tud nyárspolgár lenni, mint a fran­cia apró­ burzsoázia. A francia kispolgár sifonériában mosta­nában megremeg a takarék­betét-könyv. A polgár rövidlá­tó szemeivel is, kipuhatol any­­nyit, hogy »gloire«-t, a nagy­hatalmit és gazdaságit egy­aránt, nagyban viszi az ördög. Következésképp, ha éppen vá­lasztások adódnak szívesen sza­vaz egy vágyálomra. A francia Mucsa, az elanyagiasodott Ta­­rascon irányvesztettsége a beli politikai látóhatár tabula rasa*­jara­­— üres lapjára skiccel egy­­ fejnélküli figurát a támadás pózában, mire jön a gyérülő gyarmati extraprofitért citerá­­zó nagytőke, fejet, arcot, jel­mezt rögtönöz hozzá és — hipp-hopp, — máris előttünk áll a krájzleros-demagóg, a disznótori toastozó, a lombik­­­­ban kotyvasztott világnézeti homunkulus, a fejeságyára esett apostol; — egyszóval Poujade, a profasiszta pártve­zér. Ő az illusztrált újságok leg­előkelőbb sztárja. Poujade itt, Poujade ott, Poujade minde­nütt . . . Puritán családi kör­ben, pártértekezleten, szónoki emelvényen. Télikabátban és ingujjban, émely mosollyal és töprengő homlokránccal . . . Sokszor elnézegettem ezeket a képeket. Megbámultam a po­­­­gácsaképű, szöghajú, fiatalem­bert, aki zsidó- sőt adómentes hazát, türelmesen robotoló gyarmatbirodalmat ígér hívei­nek. És nézegettem körülötte a párthívek portréit is. A száj­­tátó híveket. Eszembe jutott róluk egy régi, híres felvétel, melyet a «harmadik biroda­lomban» annak idején millió­­számra terjesztettek. Címe is volt: «Az első apostolok». Hitler szerény bécsi hónapos­­szobáját ábrázolta a kép. Az Asztalon sörösüvegek és petró­leumlámpa, az asztalion len­dületes taglejtés pózában a fiatal Hitler, körülötte néhány áhitatosan figyelő arc. Két ag­gastyán, négy-öt szakácsnő­külsejű középkorú asszony, pár suhanc. Érdemes lenne elő­kutatni egy példányt ebből a képből és összevetni a felvétel­lel, mely egy párisi magazin nagy Poujade riportját díszí­tette a minap. Kísértetiesen ugyanazok a szakácsnők, vé­nek és suhancok, ugyanaz a tabló. Az «apostolok» szemé­ben ugyanaz a bárgyú áhitat, a háztartásbeliek ugyanolyan, rántást­ vigyázó éberséggel fi­gyelik az igét. Kétségtelen, hogy a húszas és harmincas években is ilyes­­valami­ből lett a fasiszta, — illetve náci — cserebogár. Ezek a ragályos ábrázatok sok­szorozód­tak milliókká, ezek a fülledt odúk terjesztették a dögvészt. Szerencsére mégsincs igazuk azoknak, akik borús próféciák­kal kísérik Poujade szavaza­tait s a történelem ismétlődé­sétől tartanak. Akik fejet csó­válnak a szállongó hírekre, melyek arról tudnak, hogy Poujade »fekete internacioná­­lét« szervez, hogy titokban Strasser Ottóval randevúzik. Akik máris hajlandók új Hit­lert látni az, „ambiciózus , bol­tosban. Szerencsére nincs iga­zuk. A »fekete internacionálé« zöld szamárság és Poujadeból még a pápai áldás se csinál »führ­er«-t. Tanácstalanság, korlátoltság, vesztegetés két­millió szavazatot porhangosí­­tott mozgalma alá, de ebből a két millióból soha, semmiféle politikai konjunktúra, vagy fegyveres akció nem dagaszt majd hitleri többséget. A kefebajszú ugyanis időben, más tömegekkel, más ösztönök­kel operált. Jelszavait se kompromitálták egy elvesztett háború és sok millió elvesztett becsület. Az egyéniségében élő francia szellem se emészti meg soha az «egy akár egy pásztor» politikai tésztáját. A kór fel­ütötte fejét, de a kórokozónak nincs megfelelő táptalaja. A Poujade szavazók nem a bor, csak a seprője. Kis még valami. Itt van a fasizmus vértanúi­­nak néma «nem» szavazata is. Poujade hiába paktál a fasiz­mus továbbszolgáló altisztjei­vel a nyugaton, hiába lebeg fe­lette a vatikáni áldás glóriája. A »nemmel« voksoló halottak hamarabb támadnak fel meg­­gyalázott hamvaikból, mint a fasiszta Phóniksz, melynek rőt-­­ hadi hulláját mindörökre el­földelte a megvetés. (Megjelent a jugoszláviai, Magyar Szó­ban) Várható időjárás szombaton estig: ma kevés felhő, száraz idő, holnap délnyugat felől növekvő felhőzet, leg­feljebb egy-két helyen kisebb eső. Mérsékelt déli—délkeleti szél. A nap­pali felmelegedés kissé fokozódik. Várható legalacsonyabb hőmérséklet ma éjjel: 9—12, legmagasabb nappali hőmérséklet szombaton 22—25 fok kö­zött. Adenauer polgárháborúról beszél Berlin. (MTI) A kölni katoli­kus nap megnyitását Adenauer kancellár arra használta fel, hogy ismét a német polgárhá­ború megindítására uszítson. Adenauer felkereste azokat a helyeket, ahol a Német Demok­ratikus Köztársaságból érkezett katolikus hívek tartózkodtak, és kijelentette előttük:" Tartsatok ki! Mi felszabadí­tunk titeket! Nem feledkezünk meg a Csehszlovákiában és Lengyelországban élő testvére­inkről sem! Adenauer kijelentéseit a résztvevők felháborodással fo­gadták. amerikai kémeket fogtak el Kínában Peking. (MTI) Az Egyesült Államok által partradobott két kémcsoportot fogtak el a Kínai Népköztársaságban. Az elfogott kémeknél külön­féle kém­felszereléseket, fény-r képezőgépeket, hangfogó pisz­tolyokat, nagymennyiségű ara­nyat, órákat és kínai jüant ta­láltak. Moszkva. Csütörtökön Moszk­vába érkezett a békevonat, amely mintegy 300 osztrák bé­keharcos turistát hozott 9 auszt­riai tartományból. ZALA 1956. szeptember . Támogassuk hatékonyan a termelési újítókat! Irta: M. Jefrumov A­z­ SZKP XX. kogresszusán tot — jelentette Zadorogin ma hozott határozatok roma­­vezető u­tatnak annak szükségességére, hogy szüntelnül tökéletesítsük a gazdasági építés pártirányí­tásának stílusát és módszereit. A vezetés elsősorban azt jelenti, hogy tanulmányozzuk, általá­nosítjuk és terjesztjük az élen­járó tapasztalatokat az iparban, a közlekedésben és a mezőgaz­daságban. A pártszervezetek egyedül a tömegekre támasz­kodva, az újítók tapasztalatai­nak széleskörű vezetésével moz­gósíthatják a kimeríthetetlen tartalékokat a munkatermelé­kenység növeléséhez, az ipari termelés szüntelen fokozásá­hoz. A hatodik ötéves tervben a kujbisev-területi iparnak majd­nem meg kell kétszereznie a termelést. Nagymértékben kell emelnie a munka­termelékeny­séget, biztosítva az önköltség további csökkentését. A terü­leti pártbizottság egész tevé­kenysége e feladat megvalósí­tását szolgálja. A pártbizottság nagyarányú szervező és politi­kai munkát végez a tömegek között, gondoskodik a dolgozók alkotó kezdeményezőkészségé­nek feltétlen fejlesztéséről. A XX. pártkongresszus útján újult erővel kibontakozó szocia­lista munkaverseny kitermelte a munkások, mérnökök és tech­nikusok soraiból az újítókat, akik aktívan harcolnak a mű­szaki fejlesztésért, a jobb és tökéletesebb munkaszervezési módszerek bevezetéséért. A részlegekben, a műhelyek­­ben, a géneknél, névszó­val a munkahelyeken dől el a termelési tervek teljesítésének sorsa. Az egyes termelési rész­legekben dolgozó embereket senki sem ismeri jobban, mint a pártcsoport, amely közvetle­nül a tömegek között dolgozik. Természetes tehát, hogy a párt­csoportokra fontos szerep vár az élenjáró tapasztalatok ter­jesztésénél. A Kujbisevi Csapágygyár példája jól mutatja, mennyire megnövekedett a pártcsoportok szervező szerepe. Az autom­ata­­esztergaműhelyben, Pavel Za­­dorogin művezető részlegében figyelemreméltó kezdeményezés született. A kormány rendelete a szünnap- és ünnepnapelőtti rövidített munkaidejű munka­­napról nagy örömet váltott ki a dolgozók körében. Az emberek kezdtek még jobban dolgozni. Amikor azonban az első szom­bati napon összegezték a mun­­kaeredményeket, kitűnt, hogy a napi feladatot — az utóbbi idő­ben először — nem teljesítet­ték. Mi történt? Pavel Zado­rogin főművezető elhatározta, hogy megbeszéli a dolgot Geor­­gij Tyelegin pártcsoportbizal­­mival. — Embereink jól dolgoznak, de még nem készültünk fel ar­ra, hogy szombaton hat óra alatt végezzük el a napi felada-Pedig a közeljövőben átté­rünk a hétórás munkanapra. Idejében fel kell készülnünk erre — válaszolta a pártcsoport­­bizalmi. Pavel Zadorogin részlegének kezdeményezésére hamarosan munkaversenyt indítottak a műszakra előírt feladat hét óra alatti elvégzéséért. A márciusi pártcsoport gyűlésen megvitat­ták a hétórás munkanapra va­ló áttéréssel kapcsolatban szük­ségessé váló, előkészítő jellegű műszaki-szervezési intézkedé­sek tervét. A részleg dolgozói kötelezték magukat, hogy azo­nos berendezéssel, és azonos munkáslétszámmal fokozzák a termelést, 20—25 százalékkal növelik a munka termelékeny­ségét az 1956-os esztendőben. A részleg dolgozói az utób­­bi három hónapban 12,5 százalékkal növelték a munka termelékenységét. Májusban a napi csapágygyűrű-előgyárt­­m­ány termelés elérte a 122 ezer darabot, ami a 3. negyedévre betervezett színvonalnak felel meg. A munkások kétharmad része máris hét óra alatt telje­síti a műszakra előírt feladatát. A jó tapasztalatok ereje a tö­meges alkalmazásban rejlik. Nem érhetjük be egy részleg eredményeivel. Az eredménye­ket a műhely, az üzem, az ösz­­szes vállalatok közkincsévé kell tennünk. A pártszervezetek kü­lönféle munkamódszereket használnak­­fel az új, haladó tapasztalatok terjesztésére. Az egyik ilyen forma: az újítók ta­pasztalatainak közvetlenül a termelésben való tanulmányo­zása. A területi pártbizottság­nak a csapágygyári kezdemé­nyezés terjesztésére vonatkozó határozata után a legnagyobb gén­­yárak pártbizottságai el­­­küldötték művezetőiket Pavel Zadorogin részlegébe. Itt meg­láthatták a magas színvonalú termelési kultúrát, megismer­kedhettek az óra grafikonokkal (amelyek szerint az egyes szer­számgépmunkások dolgoznak), a gépkorszerűsítési tervekkel és azok végrehajtásának eredmé­nyeivel. A művezetők saját üzemeik­be visszatérve közvetlen ter­jesztői lesznek mindannak az újnak, amit a csapágygyáriak­nál láttak. Pavel Zadorogin mű­vezető gyakran kap meghívást más vállalatokhoz, ahol átadja tapasztalatait. Jelenleg több, mint kétezer termelési részleg versenyez a műszakra megálla­pított feladat hét óra alatti tel­jesítéséért. A gyakorlat azt mutatja, *­ hogy az élenjáró tapasz­talatok elterjesztésére irányuló munkában meghatározott rend­szerességre átgondolt cselekvé­­si tervre van szükség. Sok kuj­­bisevi vállalatnak vannak ilyen tervei. E terveket a pártszer­vezetek kezdeményezésére ál­lították össze, a tervek végre­hajtását a pártszervezetek el­lenőrzik. A Kujbisevi Csapágygyárban minden műhelyben számos munkamódszerátadó iskola mű­ködik. Az automata-esztergáló műhelyben 30, a golyóscsapágy­­műhelyben 24 ilyen iskolát szerveztek. Az iskolai foglalko­zásokat a művezetők irányít­ják. A művezetők ismertetik a munkásokkal a műhelyben be­vezetésre kerülő újításokat, megmutatják, hogyan kell hasz­nálni a szerszámokat, hogyan kell elvégezni a szerszámgépe­ken a kisebb igazításokat. Más formákat is alkalma­zunk az élenjáró tapasztalatok elterjesztésére. Gyakorlattá vált az úgynevezett bemutató lapok kiadása a főbb szakmák és azok élenjáró munkamód­szerei szerint. Az élenjáró ta­pasztalatok terjesztésénél nagy segítséget­ jelentenek az üze­mekben kiadott műszaki folyó­iratok. A pártszervezetek tevékeny közreműködésével tömeges munkásküldöttség-cserékre ke­rült sor a terület legfontosabb vállalata között. A munkásbri­gádok látogatásaik során a fő figyelmet arra fordították, hogy tanulmányozzák és elsajátítsák az élen járó művezetők tapasz­talatait. A küldöttségek a ter­melésben élen járó dolgozókból kerültek ki. A küldöttség­cse­rék kapcsán százszámra terjesz­tettek­­elő értékes javaslatokat a belső tartalékok jobb kihasz­nálására. A­z élen járó munkamódsze­rek terjesztésének kérdé­sei a kujbisevi városi pártbi­zottság, a járási bizottságok és sok vállalati alapszervezeti ér­deklődésének középpontjában állanak. A járási pártbizottsá­gok járási művezetői tanácsko­zásokat, műszaki-termelési konferenciákat, szemináriumo­kat, stb. szerveznek. Fontos szempont, hogy ezt a munkát szakmák szerint külön-külön végzik. Konferenciákat azelőtt is tar­tottak, most azonban igen sok újítást vezettünk be, nem csu­pán a tanácskozások tartalmát, hanem formáját tekintve is. A konferencia résztvevőinek elő­adásait és felszólalásait most kiegészíti az élenjáró tapaszta­latok szemléltető bemutatása valamely vállalatnál, vagy épít­kezésen, a konferenciákkal kapcsolatban műszaki kiállítá­sokat is rendeznek. A termelési újítók sikerei, az általuk elért eredmények rá­világítanak arra, hogy milyen valóban kimeríthetetlen tarta­lékokkal rendelkeznek vállala­taink a munkatermelékenység növeléséhez, a minőség javítá­sához, a termelés önköltségé­nek csökkentéséhez, az ipari termelés növeléséhez. E tarta­lékok mozgósítása azt jelenti, hogy több termelvényt adunk az országnak, biztosítjuk a ha­todik ötéves terv első évi ter­vének határidő előtti teljesíté­sét. A görög k­ormány tiltakozása az ENSZ-nél Athén. (MTI) A görög kor­mány tiltakozni fog az ENSZ- nél Antimosz püspök háziőri­­zetbevétele miatt — jelenti a Reuter. Csütörtök esti athéni jelentés szerint Görögország úgy tekinti ezt a lépést, mint újabb beavatkozást a görögke­leti egyház ügyeibe, amely a ciprusiakat meg akarja foszta­ni egyházi vezetőik befolyásai­tól. Román légitaxi A Román Népköztársaság re­pülő konstruktőrei az utóbbi időben számos szép sikerrel di­csekedhettek. Tavaly például elkészült az IAR 817-es típusú egyfedeles repülőgép, amely si­keresen bevált mind a mező­­gazdasági, mind pedig az egész­ségügyi szolgálatban. Augusz­tus elején próbálták ki az MR —2 típusú új kétmotoros repü­lőgépet, amelyet utasszállítás­ra fognak használni. A gép óránként 275 kilométeres se­bességet tud elérni, öt utas szállítására alkalmas és 1900 kilométeres körzetben légitaxi­ként helyezik forgalomba.

Next