Új Zala, 1956. november (1. évfolyam, 4-22. szám)
1956-11-01 / 4. szám
A SZABAD, FÜGGETLEN MAGYARORSZÁGÉRT! L tik ZALA MEGYE NEMZETI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA 4. szám, csütörtök óra: 50 FILLÉR 1956. november 1. Nincs elérhetetlen, ha a népről van szó Megszereztünk már sok mindent, amiért harcoltunk. Győ- zött a forradalmunk, győzött nemzetünk szent akarata. Győz- tek azok a szent célkitűzések, amely leghőbb vágya volt az ország minden becsületes polgárának. Most, amikor birtokában vagyunk megszerzett drága kincseinknek, az első szónak, a hálaadásnak ifjúságunkhoz kell szólania, ők voltak azok, akik azon az október 23-i délutánon elsőnek ragadták meg a fegyvert, hogy örökre és visszavonhatatlanul elseperjék azt a gyilkos és nemzetáruló bandát az ország éléről, amely csupán a szovjet szuronyok élére támaszkodva tudta keserves tizenkét esztendeig bitorolni a hatalmat. Ifjúságunk megmutatta, hogy nem rettenti vissza a legvadabb önkény és terror sem, hiszen olyan elődök voltak példaképei, mint a 48-as márciusi ifjak, mint Damjanich tábornok legendáshírű vörössapkásai. A legbüszkébbek azonban arra lehetünk, hogy a mi ifjúságunk, 1956 októberének fiataljai helytállásban, hősies küzdelemben és a küzdelem eredményeivel túlszárnyalták 1848 márciusát. Túlszárnyalhattuk az 1848-as eredményeket elsősorban azért, mert a közös szenvedés, a megalázottság, a nemzet bilincsbe- verése felett érzett fájdalom sokkal egységesebb, szilárdabb frontba tömörítette ifjúságunnkat. Eredményesebb volt a harcunk, mert ebben nem volt megalkuvás a teljes győzelem kivívásáig. Nem volt és nincs megalkuvás mindaddig, míg egytől-egyig nem teljesülnek a jogos követelések. A nép követeléseinek egy részét már az első napokban teljesítették, de mégsincs senki, nem akad áruló, aki azt mondaná: elég, hiszen követeléseink egy része már teljesült, elégedjünk meg ennyivel. A nemzet kivívott szabadsága felett érzett túláradó örömbe azonban gyász is keveredik. Gyászoljuk azt a sok-sok szabadságharcost, akik a legtöbbet adták, amit csak ember adhat: az életüket áldozták. De szent esküvéssel fogadjuk, hogy emlékük, dicsőségük örökké élni fog. Október 23-át ezután pirosbetűs betűkkel nyomják a naptárba, s ezen a napon minden esztendőben egy egész nemzet fog felemelt fővel tisztelegni a hősöknek, akik vérüket adták szabadságunkért. És szent esküvéssel fogadjuk azt is, hogy ha kell, életünk árán is megvédjük, amiért pirosra festette vérük a pesti utcákat. Alig egy néhányat ismerünk még csak név szerint az életüket áldozó hősökből, de ismerjük és tudjuk, hogy megyénkben kiknek az életét oltotta ki a gyilkos golyó. Nem felejtjük soha az ő nevüket és gondoskodni fogunk minden áldozatkészségünkkel hozzátartozóikról, családjukról. Az pedig a legtermészetesebb követelésünk, hogy azokat, akik odáig vitték az országot, hogy a népnek a fegyveres felkelés erejével kellett leszámolni velük, a nemzet színe előtt feleljenek tetteikért. Nem bocsáthatunk meg azoknak, akik a nemzet sorsdöntő óráiban hazug politikájuk, kényelmes pozíciójuk védelmére a szovjet csapatokat hívták segítségül. Nincs bocsánat a nemzet árulóinak, nincs bocsánat a gyilkosoknak, és jaj, ezerszer jaj mindazoknak, akik csak meg is kísérelnék visszahozni a régit. Elcsitulnak a fegyverek. A budai hegyek már nem a fegyverropogást visszhangozzák, hanem kezdetét veszik a szabad, békés élet hétköznapjai. Sorra alakulnak meg az új pártok, hogy kidolgozzák a nép kívánságának megfelelően programjaikat a rövidesen lezajló szabad választásokra. Egyik legfontosabb követelésünk teljesült ezzel: szabadon választhatja meg a haza minden polgára, hogy melyik párt zászlaja alatt kíván harcolni hazánk boldogabb életéért. Szabadon és boldogan élni: így akarja közel tízmillió ember. Szabad és boldog életünk azonban úgy lesz igazán teljes, ha semleges állammá tesszük hazánkat. Mi barátságban akarunk élni Kelettel és Nyugattal is, mi kereskedni akarunk Kelettel és Nyugattal is, de ugyanakkor a legkisebb beleszólást sem tűrjük el belső ügyeinkbe, külpolitikánk vonalának kialakításában sem Kelettől, sem Nyugattól. Ezeresztendős állami életünk történelme tragédiák sorozata. S e tragédiák oka, hogy nem tudtunk semleges állami életet élni, nem volt önálló külpolitikánk, hanem hol ilyen, hol olyan országokhoz, tömbökhöz kapcsolták az ország vezetői a népet és annak sorsát, így vitték bele népünket a különböző kalandorpolitikákba, ezért a sok gyász és megpróbáltatás történelmünk során. Legyünk tehát szabadok, függetlenek és semlegesek. Legyen végre teljesen önálló külpolitikánk, amelynek alapja a barátság, megértés és kölcsönös egyenlőség a kereskedelmi ügyletekben. Tanuljunk is aó külföldtől. Vegyük át tőlük, ami a mi viszonyainkra alkalmazva jó, ami a nép boldogulását segíti, de egy jottányit sem abból, ami ellentétes érzelmeinkkel, érdekeinkkel. Hatalmas erő van ebben a tízmillió magyarban. Ez mutatkozott meg az október 23-án kezdődött szabadságharcunkban. És ha most ugyanazzal a tűzzel, lendülettel, egységgel dolgozunk szabad, független, semleges, mélyen demokratikus hazánk felépítésén, akkor ahogyan nem lehetett kétséges a győzelem forradalmunk célkitűzéseinek eléréséért, úgy nem lehet és nem lesz kétséges most sem. Nem lehet kétséges, mert miénk a világ egyik legforradalmibb, hazáját legjobban szerető ifjúsága és ahol ilyen fiatalok vannak ott nincs elérhetetlen, ha a népről van szó. Baloghy Zoltán Nyolcszáz magyar ember, fegyveres forradalmár, vagy csak belső tűztől lángoló hazafi gyűlt össze kedden délután a győri Városháza nagytermében, hogy Dunántúl népe nevében egységesen állást foglaljanak azokban a sorsdöntő kérdésekben, melyek a gyors kibontakozást, az ország teljes szabadságának és függetlenségének kivívását elősegíthetik. A nagyterem falait az 1848-as szabadsághősök képei díszítették, s az elnökségi emelvényről annyi hazug szó után végre olyan mondatok hangzottak el, melyekért nem kell szégyenkezni, önkritikát gyakorolni sem a mostani nemzet, sem az utókor előtt. Elküldte Győrbe küldöttét valamennyi dunántúli megye, ott voltak mellettük Bács megye képviselői, a fővárosi és csepeli munkások csoportjai, a honvédalakulatok, rendőrség közlegényei és tisztjei, — ott volt velük gondolatban, féltő szeretettel egész Dunántúl népe, mely a forró harcok közepette elemi erővel állt ki a szabadság tűzön-vízen át való kiharcolása mellett. Szigeti Attila, a Győr megyei Forradalmi Tanács elnöke intézett beszédet a megyék küldötteihez, s bár megbízatása úgy szólt, hogy csak a Dunántúl gondolatait mondja ki, mindenki érezte, hogy amit megállapít, bejelent és követel, az egyezik az egész ország magyarságának szívedobbanásával. — Felmérhetetlen jelentőségű a mostani szabadságharcunk — mondotta a többi között — s ezt nemcsak nemzeti történetünk örökíti majd meg fénylő betűkkel, hanem odakerülnek eseményeink a világtörténelem legdicsőbb lapjaira is. — Nemzeti forradalmunk követelései nagyrészt teljesedtek egységes állásfoglalásra van tehát szükség, hogy az erkölcsi és gazdasági mélységekből megindulhassunk a világosság felé. Politikai életünkben tizenegy évet kell visszafelé lépni, s kezdjük ott, ahol 1945-ben abbahagytuk: pártokat alakítunk, melyekbe mindenki szabadon, meggyőződése szerint léphet be. A közhangulat eddigi megnyilvánulásai szerint mindenek előtt szükség van a Kisgazda Pártra, a Nemzeti Parasztpártra, a Szociáldemokrata Pártra, a Kommunista Pártra, és a Keresztény Demokrata Pártra. Nem a pártok koalíciójára van szükség, hanem egymástól független, szabadon politizáló, önálló pártokra. Sok boldog élettől fosztott meg bennünket egy évtized alatt a zsarnokság, van hát mit pótolnunk, tengernyi a tennivaló, hogy a szabad, független és semleges Magyarország mielőbb valóság legyen. Sokan, nagyon sokan mondták el ezután gondolatukat. A budapesti ifjúság egyik küldötte, aki talán még ott érezte tenyerében a géppisztoly csövének melegét, messzehajló hangon jelentette ki: — Meg kell cáfolnom az óvatoskodók véleményét: nem folyt testvérharc Budapesten, akikre lőttünk, azokat testvéreinknek sohasem ismerjük el... Ez a főváros fiatalságának igazsága. A pécsi bányászok szószólója biztosította Dunántúl népét arról, hogy az urániumérc bányáit fegyveres magyar bányászok őrzik és szovjet emberek nincsenek már a bányák területén. A bauxitbányák és feldolgozó üzemeik küldöttei általános helyeslés közepette jelentették be, hogy náluk nem szakadt meg a munka, mert egyetlen órányi leállás harminc millió forintos kárt okozna az államnak. Három álláspont, követelés azonban minden más fölé nőtt, s egybeforrt akarattal szögezték le a küldöttek: 1. A szovjet csapatok távozzanak azonnal az ország területéről. 2. Hazánk legyen semleges. 3. Nem gazdát akarunk cserélni, hanem a magunk gazdái akarunk lenni. Estébe, majd éjszakába nyúlott a gyűlés, s Dunántúl forradalmi küldöttei végül megállapodtak abban, hogy a megyék 4—4, s a megyei jogú városok 2—2 küldöttéből Dunántúli Nemzeti Bizottságot alakítanak, melynek feladata az egybehangzó célkitűzések megvalósításának keresztülvitele lesz Felhívást dolgozott ki a gyűlés a nemzeti kormányhoz, melyben arra hívják fel a kormányt, hogy — Győrött vagy Budapesten — üljön le a kormány küldöttsége tárgyalni a Dunántúli Nemzeti Bizottság képviselőivel. Állást foglalt a gyűlés amellett, hogy rendelkezést kell a legsürgősebben kiadni, mely szerint az MDP pártfunkcionáriusai állami kasszából pénzt a továbbiakban nem vehetnek fel, s hogy az általános, a pártok külön-külön listáival lezajló választásokat a szovjet csapatok távozása után a legrövidebb időn belül legkésőbb január hó elejéig ki kell írni. Dunántúl magára talált népe összefogott hát ezen az okóber végi napon, s a megyék, a nemzeti bizottságok, forradalmi tanácsok eggyé forrasztották elhatározásukat: tapodtat sem engednek a szabad, független és semleges haza megteremtéséért folyó harcban. Hittel bízunk abban, hogy nemcsak Dunántúl határozata az, ezért ömlött hősi ifjúságunk, szabadságharcosaink vére, ez az egész nemzet óhaja.. HÍRADÁS GY Ő R R Ő L Dunántúl népe egységesen tett hitet a szabad, független, semleges haza ügye mellett November 1-én délután hat órakor gyűljön ki megyénk minden ablakában a gyertya elesett hőseink tiszteletére! Tisztogatás az államigazgatási szervekben A Zala megyei Tanács Munkástanácsa 1956 október 31-én megtartott ülésén a tagság határozatot hozott a Megyei Tanács VB-nak, mint államigazgatási szervnek megszüntetésére. Az igazgatási teendőket a Megyei Tanács Munkástanácsából átalakult Megyei Forradalmi Munkástanács látja el mindaddig, amíg erre vonatkozólag a kormány nem intézkedik. A Forradalmi Munkástanács felülvizsgálta a szakigazgatási szervek vezetőinek működését is. Az alábbiaknak szavaztak bizalmat a tagok: Török Lajos volt vb. elnök, Hadnagy László volt vb. elnökhelyettes, Nátrán János kereskedelmi osztályvezető, Turáni Dezső népművelési osztályvezető, Szabó József megyei sportbizottság elnöke. Nem kapott bizalmat: Pogasits Károly, volt vb. elnökhelyettes, Kócs György volt vb. elnökhelyettes, Lakos Imre volt vb. titkár, Antos István pénzügyi osztályvezető, Varga József ipari osztályvezető, Kell Andor tervosztályvezető, Ferenczi Béla VKG osztályvezető, Kiss Gyula oktatási osztályvezető, Fehér Ferencné élelmiszeripari osztályvezető, Hantos Jánosné munkaerő gazdálkodási osztályvezető, Fekécs Imre mezőgazdasági igazgatóság vezetője, Gábor Ernő egészségügyi osztályvezető, Lipusz János igazgatási osztályvezető, Balogh János személyzeti osztályvezető. A tagság úgy döntött, hogy mindazokat az osztályvezetőket, akiknek nem szavazták meg a bizalmat, más munkaterületen, képzettségüknek megfelelően a legrövidebb időn belül el fogják helyezni. Munkakörüket szerda délután 2 óráig kötelesek átadni. A zalaegerszegi járási tanács Munkástanácsa ugyancsak tegnap délelőtt váltotta le azokat, akiket nem tartottak a tagok arra érdemesnek, hogy az államigazgatás fontos munkáját a jövőben ellássák. Az alábbiakat váltották le: Nagy Kálmán volt vb. elnököt, Percze Zsigmond volt vb. elnökhelyettest, Kiss Sándor mezőgazdasági osztályvezetőt, Kirschner Béláné kereskedelmi osztályi dolgozót, Bogár József vkg osztályi dolgozót, Juhász József mezőgazdasági osztályi dolgozót, Orbán József pénzügyi osztályi dolgozót, Egyed Vilmos ellenőrzési osztályi dolgozót. Új Megyei Nemzeti Bizottságot! Ez az óhaja megyénk dolgozóinak, hiszen az október 28-án létrejött Ideiglenes Megyei Nemzeti Bizottság a csak akkor meglévő forradalmi tanácsok és munkástanácsok küldötteiből alakult meg. A későbben életre hívottak kimaradtak ebből. Ezért 1956 október 30-án a zalaegerszegi városi Forradalmi Tanács előkészítő bizottságot alakított Az előkészítő bizottság tegnap délelőtt tartotta meg ülését és a Megyei Nemzeti Bizottság újjászervezésére a következő javaslatot hozta: A megyei Kisgazda, Szociáldemokrata, Paraszt és Kommunista Párt egy-egy tagot, a honvédség nagykanizsai és zalaegerszegi alakulatai részéről egy-egy tagot, a határőrség nagykanizsai és zalaegerszegi alakulatai részéről egy-egy tagot, a megyei rendőrkapitányság részéről egy tagot, a nagykanizsai városi Forradalmi Tanács részéről 6 tagot, a zalaegerszegi Forradalmi Tanács részéről 6 tagot, a lenti, letenyei, nagykanizsai, zalaegerszegi és zalaszentgróti járási Nemzeti Bizottság részéről 3—3 tagot, a megye területén lévő legnagyobb ipari üzemek munkástanácsai közü a Budafai Kőoajtermelő Vállalat részéről 4 tagot, a Lovászi Kőolajtermelő Vállalat részéről 4 tagot, a Nagylengyel Kőolajtermelő Vállalat részéről 4 tagot, a Nagykanizsai Gépgyár részéről 3 tagot, a Zalaegerszegi Ruhagyár részéről 3 tagot, a Megyei Forradalmi Munkástanács részéről 4 tagot küldjenek Zalaegerszegre az 1956 november 1-én délelőtt 10 órakor megtartandó, Megyei Nemzeti Bizottság tagjait megválasztó ülésre. Ez az ülés határozza meg a Megyei Nemzeti Bizottság létszámát is. A Szabad Szakszervezetek Zala megyei Tanácsának felhívása A Szabad Szakszervezetek Zala megyei Tanácsa az alábbiakban közli a Szakszervezetek Országos Tanácsa felhívását természetesen azért, mert azzal egyetért. Munkástanácsok: 1. A SZOT elnöksége javasolja a munkásoknak és alkalmazottaknak, hogy a gyárakban, üzemekben, bányákban, minden helyen kezdjék meg a munkásigazgatás megalakítását, válasszák meg a munkástanácsokat. A munkástanács működéséhez javasoljuk: a munkástanácsok tagjait az üzem, a gyár, a bánya összes dolgozói válasszák meg. A választás módjáról a választásra összehívott gyűlés dönt. A munkástanácsok tagjaira általában az üzemi bizottság, vagy valamelyik tekintélyes dolgozó terjesszen elő javaslatot. A munkástanácsoknak a munkahely nagyságától függően általában 21—71 tagja legyen és benne a dolgozók minden csoportja arányának megfelelően kapjon képviseletet. Száznál kevesebb dolgozót foglalkoztató üzemben az összes dolgozók is alkothatják a munkástanácsot. 2. A munkástanács feladatai: a munkástanács dönt minden munkahely termelésével, igazgatásával, gazdálkodásával kapcsolatos kérdésekről. a) A gyár termelésének, gazdálkodásának irányítására saját soraiból válasszon a gyár állandó igazgatója mellé 5-15 tagú igazgató tanácsot, mely a munkástanács közvetlen utasításainak megfelelően dönt a gyárak vezetésével kapcsolatos kérdésekről. Felveszi, illetve elbocsátja a gyár dolgozóit, gazdasági, és műszaki vezetőit. b. Kidolgozza a gyár termelési tervét, megszabja a műszaki fejlesztéssel kapcsolatos feladatokat. c) A munkástanács dönt az üzem sajátosságának legjobban megfelelő bérrendszer kialakításában, bevezetésében, valamint az üzem szociális, kulturális ellátásának fejlesztéséről. d) Dönt a beruházás és a nyereségrészesedés felhasználásáról. e) Megszabja a gyár, a bánya és a munkahely munkarendjét. f) Felelős az összes dolgozók előtt a helyes gazdálkodásért, , és az állam iránti kötelesség teljesítéséért. A munkástanács jelenlegi fő feladata, hogy a munkahelyeken biztosítsák a rendet, a fegyelmet, megindítsák a termelést. Az összes dolgozók segítségével védjék meg kenyerüket, a gyárat. A dolgozók bérfizetésének lebonyolítása: * 1 2 3 A SZOT javaslatára a pénzügyminiszter utasítja a vállalatokat, hogy a dolgozók illetményeit az alábbiak szerint kell kifizetni: 1. Azoknak a dolgozóknak, akik részt vettek a felkelésben, munkabérüket a kiesett időre az utolsó egy havi átlagkereset alapján kell számfejteni. 2. A havidíjas dolgozók megkapják a rendes havi fizetésüket. A munkástanácsok, aholaz nincs, az üzemi bizottságok határozata alapján az október havi béreket a bérfizetési naptól eltérően soron kívül ki lehet fizetni. _A dolgozók folyamatban lévő munkaügyi vitáinak elintézése. A területi, üzemi és műhelyi egyeztető bizottságok munkáját a további intézkedésig fel kell függeszteni. A folyamatban lévő munkaügyi vitákat az üzemi bizottságok vigyék a munkástanács elé, s a munkaügyi vitákban a munkástanácsok döntsenek. Egyéb: a) A SZOT felhívja a szakszervezetek figyelmét, hogy nyújtsanak segítséget a szabadságharcban megsebesülteknek és elesetteknek, azok hozzátartozóinak. A Szabad Szakszervezetek Zala megyei Tanácsa saját hősi halottjainak tekinti a Zala megyében elesett szabadságharcosokat, azok segélyezéséről és hozzátartozóink megsegítéséről gondoskodik. b) Felkérjük a megye összes dolgozóit, Zala megye minden magyar dolgozóját, hogy a nemzet vagyonát őrizzék meg, ne engedjék meg a gyújtogatást, fosztogatást, segítsenek a rendet megőrizni. c) A Szabad Szakszervezetek Zala megyei Tanácsa egyetért a Zala megyei Nemzeti Bizottság követeléseivel és azt támogatja. d) A fentiek mellett a Szabad Szakszervezetek Zala megyei tanácsa az alábbi követeléseket támasztja a SZOT és a kormány felé: I.A dolgozók szabad sztrájkjoga. 2. A szakszervezetek függetlenítése a pártoktól. 3. A szakszervezeti tagdíjak 70 százaléka az eddigi 20 százalék helyett maradjon az üzemben, amely felett minden korlátozások nélkül a tagság rendelkezzen. 4. Teljes önkéntességet a szakszervezeti belépéseknél. A NÉMET SZÖVETSÉGI köztársaság kormánya kedden elhatározta, hogy egymillió márkát adományoz a magyar lakosság számára. (MTI)