Új Zala, 1956. november (1. évfolyam, 4-22. szám)

1956-11-01 / 4. szám

A SZABAD, FÜGGETLEN MAGYARORSZÁGÉRT! L tik ZALA MEGYE NEMZETI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA 4. szám, csütörtök óra: 50 FILLÉR 1956. november 1. Nincs elérhetetlen, ha a népről van szó Megszereztünk már sok min­­­­dent, amiért harcoltunk. Győ-­­ zött a forradalmunk, győzött­­ nemzetünk szent akarata. Győz-­­ tek azok a szent célkitűzések,­­ amely leghőbb vágya volt az­­ ország minden becsületes pol­gárának.­­ Most, amikor birtokában va­gyunk megszerzett drága kin­cseinknek, az első szónak, a há­laadásnak ifjúságunkhoz kell szólania, ők voltak azok, akik azon az október 23-i délutánon elsőnek ragadták meg a fegy­vert, hogy örökre és visszavon­hatatlanul elseperjék azt a gyil­kos és nemzetáruló bandát az ország éléről, amely csupán a szovjet szuronyok élére támasz­kodva tudta keserves tizenkét esztendeig bitorolni a hatalmat. Ifjúságunk megmutatta, hogy nem rettenti vissza a legvadabb önkény és terror sem, hiszen olyan elődök voltak példaképei, mint a 48-as márciusi ifjak, mint Damjanich tábornok le­gendáshírű vörössapkásai. A legbüszkébbek azonban arra le­hetünk, hogy a mi ifjúságunk, 1956 októberének fiataljai helytállásban, hősies küzdelem­ben és a küzdelem eredményei­vel túlszárnyalták 1848 márciu­sát. Túlszárnyalhattuk az 1848-as­­ eredményeket elsősorban azért,­­ mert a közös szenvedés, a meg­­­­alázottság, a nemzet bilincsbe-­­ verése felett érzett fájdalom sokkal egységesebb, szilárdabb frontba tömörítette ifjúságun­­n­kat.­­ Eredményesebb volt a har­cunk, mert ebben nem volt megalkuvás a teljes győzelem kivívásáig. Nem volt és nincs megalkuvás mindaddig, míg egytől-egyig nem teljesülnek a jogos követelések. A nép követeléseinek egy ré­­szét már az első napokban tel­jesítették, de mégsincs senki, nem akad áruló, aki azt mon­daná: elég, hiszen követeléseink egy része már teljesült, eléged­jünk meg ennyivel. A nemzet kivívott szabadsága felett érzett túláradó örömbe azonban gyász is keveredik. Gyászoljuk azt a sok-sok sza­badságharcost, akik a legtöbbet adták, amit csak ember adhat: az életüket áldozták. De szent esküvéssel fogadjuk, hogy em­lékük, dicsőségük örökké élni fog. Október 23-át ezután pi­rosbetűs betűkkel nyomják a naptárba, s ezen a napon min­den esztendőben egy egész nem­zet fog felemelt fővel tiszteleg­ni a hősöknek, akik vérüket ad­ták szabadságunkért. És szent esküvéssel fogadjuk azt is, hogy ha kell, életünk árán is megvédjük, amiért pirosra fes­tette vérük a pesti utcákat. Alig egy néhányat ismerünk még csak név szerint az életü­ket áldozó hősökből, de ismer­jük és tudjuk, hogy megyénk­ben kiknek az életét oltotta ki a gyilkos golyó. Nem felejtjük soha az ő nevüket és gondos­kodni fogunk minden áldozat­­készségünkkel hozzátartozóik­ról, családjukról. Az pedig a legtermészetesebb követelésünk, hogy azokat, akik odáig vitték az országot, hogy a népnek a fegyveres felkelés erejével kellett leszámolni ve­lük, a nemzet színe előtt felel­jenek tetteikért. Nem bocsát­hatunk meg azoknak, akik a nemzet sorsdöntő óráiban ha­zug politikájuk, kényelmes pozíciójuk védelmére a szovjet csapatokat hívták segítségül. Nincs bocsánat a nemzet áru­lóinak, nincs bocsánat a gyilko­soknak, és jaj, ezerszer jaj mindazoknak, akik csak meg is kísérelnék visszahozni a ré­git. Elcsitulnak a fegyverek. A budai hegyek már nem a fegy­verropogást visszhangozzák, hanem kezdetét veszik a sza­bad, békés élet hétköznapjai. Sorra alakulnak meg az új pártok, hogy kidolgozzák a nép kívánságának megfelelően programjaikat a rövidesen le­zajló szabad választásokra. Egyik legfontosabb követelé­sünk teljesült ezzel: szabadon választhatja meg a haza min­den polgára, hogy melyik párt zászlaja alatt kíván harcolni hazánk boldogabb életéért. Szabadon és boldogan élni: így akarja közel tízmillió em­ber. Szabad és boldog életünk azonban úgy lesz igazán teljes, ha semleges állammá tesszük hazánkat. Mi barátságban aka­runk élni Kelettel és Nyugattal is, mi kereskedni akarunk Ke­lettel és Nyugattal is, de ugyanakkor a legkisebb bele­szólást sem tűrjük el belső ügyeinkbe, külpolitikánk vo­nalának kialakításában sem Kelettől, sem Nyugattól. Ezeresztendős állami életünk történelme tragédiák sorozata. S e tragédiák oka, hogy nem tudtunk semleges állami életet élni, nem volt önálló külpoliti­kánk, hanem hol ilyen, hol olyan országokhoz, tömbökhöz kapcsolták az ország vezetői a népet és annak sorsát, így vit­ték bele népünket a különböző kalandorpolitikákba, ezért a sok gyász és megpróbáltatás történelmünk során. Legyünk tehát szabadok,­­ függetlenek és semlegesek. Le­­­­gyen végre teljesen önálló kül­politikánk, amelynek alapja a barátság, megértés és kölcsö­nös egyenlőség a kereskedelmi ügyletekben. Tanuljunk is a­­­ó külföldtől. Vegyük át tőlük, ami a mi viszonyainkra alkal­mazva jó, ami­ a nép boldogu­lását segíti, de egy jottányit sem abból, ami ellentétes ér­zelmeinkkel, érdekeinkkel. Hatalmas erő van ebben a tízmillió magyarban. Ez mu­tatkozott meg az október 23-án kezdődött szabadságharcunk­ban. És ha most ugyanazzal a tűzzel, lendülettel, egységgel dolgozunk szabad, független, semleges, mélyen demokra­tikus hazánk felépítésén, ak­kor ahogyan nem lehetett két­séges a győzelem forradalmunk célkitűzéseinek eléréséért, úgy nem lehet és nem lesz kétsé­ges most sem. Nem lehet kétséges, mert miénk a világ egyik legforra­dalmibb, hazáját legjobban szerető ifjúsága és ahol ilyen fiatalok vannak ott nincs el­érhetetlen, ha a népről van szó. Baloghy Zoltán Nyolcszáz magyar ember, fegyveres forradalmár, vagy csak belső tűztől lángoló haza­fi gyűlt össze kedden délután a győri Városháza nagytermé­ben, hogy Dunántúl népe ne­vében egységesen állást foglal­janak azokban a sorsdöntő kér­désekben, melyek a gyors ki­bontakozást, az ország teljes szabadságának és függetlensé­gének kivívását elősegíthetik. A nagyterem falait az 1848-as szabadsághősök képei díszítet­ték, s az elnökségi emelvény­ről annyi hazug szó után végre olyan mondatok hangzottak el, melyekért nem kell szégyen­kezni, önkritikát gyakorolni sem a mostani nemzet, sem az utókor előtt. Elküldte Győrbe küldöttét valamennyi dunántúli megye, ott voltak mellettük Bács me­gye képviselői, a fővárosi és csepeli munkások csoportjai, a honvédalakulatok, rendőrség közlegényei és tisztjei, — ott volt velük gondolatban, féltő szeretettel egész Dunántúl né­pe, mely a forró harcok köze­pette elemi erővel állt ki a sza­badság tűzön-vízen át való kiharcolása mellett. Szigeti Attila, a Győr me­gyei Forradalmi Tanács elnöke intézett beszédet a megyék küldötteihez, s bár megbízatá­sa úgy szólt, hogy csak a Du­nántúl gondolatait mondja ki, mindenki érezte, hogy amit megállapít, bejelent és követel, az egyezik az egész ország ma­­gyarságának szívedobbanásá­­val. — Felmérhetetlen jelentősé­gű a mostani szabadsághar­cunk — mondotta a többi kö­zött — s ezt nemcsak nemzeti történetünk örökíti majd meg fénylő betűkkel, hanem odake­rülnek eseményeink a világ­­történelem legdicsőbb lapjaira is. — Nemzeti forradalmunk követelései nagyrészt teljesedtek egységes állásfoglalásra van tehát szükség, hogy az erköl­csi és gazdasági mélységekből megindulhassunk a világosság felé. Politikai életünkben ti­zenegy évet kell visszafelé lép­ni, s kezdjük ott, ahol 1945-ben abbahagytuk: pártokat alakí­tunk, melyekbe mindenki sza­badon, meggyőződése szerint léphet be. A közhangulat eddigi megnyil­vánulásai szerint mindenek előtt szükség van a Kisgazda Pártra, a Nemzeti Paraszt­­p­ártra, a Szociáldemokrata Pártra, a Kommunista Pártra, és a Keresztény Demokrata Pártra. Nem a pártok koalíció­jára van szükség, hanem egy­mástól független, szabadon p­o­­litizáló, önálló pártokra. Sok boldog élettől fosztott meg bennünket egy évtized alatt a zsarnokság, van hát mit pótol­nunk, tengernyi a tennivaló, hogy a szabad, független és semleges Magyarország mi­előbb valóság legyen. Sokan, nagyon sokan mond­ták el ezután gondolatukat. A budapesti ifjúság egyik küldöt­te, aki talán még ott érezte te­nyerében a géppisztoly csövé­nek melegét, messzehajló han­gon jelentette ki: — Meg kell cáfolnom az óva­toskodók véleményét: nem folyt testvérharc Budapesten, akikre lőttünk, azokat testvé­reinknek sohasem ismerjük el... Ez a főváros fiatalságának igazsága. A pécsi bányászok szószólója biztosította Dunántúl népét ar­ról, hogy az urániumérc bányáit fegyveres magyar bányászok őrzik és szovjet emberek nin­csenek már a bányák területén. A bauxitbányák és feldolgozó üzemeik küldöttei általános he­lyeslés közepette jelentették be, hogy náluk nem szakadt meg a munka, mert egyetlen órányi leállás harminc millió forintos kárt okozna az államnak. Három állásp­ont, követelés azonban minden más fölé nőtt, s egybeforrt akarattal szögezték le a küldöttek: 1. A szovjet csapatok távoz­zanak azonnal az ország terüle­téről. 2. Hazánk legyen semleges. 3. Nem gazdát akarunk cse­rélni, hanem a magunk gazdái akarunk lenni. Estébe, majd éjszakába nyú­­lott a gyűlés, s Dunántúl forra­dalmi küldöttei végül megálla­podtak abban, hogy a megyék 4—4, s a megyei jogú városok 2—2 küldöttéből Dunántúli Nemzeti Bizottságot alakítanak, melynek feladata az egybe­hangzó célkitűzések megvalósí­tásának keresztülvitele lesz Felhívást dolgozott ki a gyűlés a nemzeti kormányhoz, mely­ben arra hívják fel a kormányt, hogy — Győrött vagy Budapes­ten — üljön le a kormány kül­döttsége tárgyalni a Dunántúli Nemzeti Bizottság képviselői­vel. Állást foglalt a gyűlés amellett, hogy rendelkezést kell a legsürgősebben kiadni, mely szerint az MDP pártfunkcioná­­riusai állami kasszából pénzt a továbbiakban nem vehetnek fel, s hogy az általános, a pár­­tok külön-külön listáival lezajló választásokat a szovjet csapa­­tok távozása után a legrövi­­debb időn belül legkésőbb január hó elejéig ki kell írni. Dunántúl magára talált népe összefogott hát ezen az okó­­ber végi napon, s a megyék, a nemzeti bizottságok, forradalmi tanácsok eggyé forrasztották elhatározásukat: tapodtat sem engednek a szabad, független és semleges haza megteremtéséért folyó harcban. Hittel bízunk abban, hogy nemcsak Dunántúl határozata az, ezért ömlött hősi ifjúságunk, szabadságharcosaink vére, ez az egész nemzet óhaja.. HÍRADÁS G­Y Ő R R Ő L­­ Dunántúl népe egységese­n tett hitet a szabad, független, semlege­s haza ügye mellett November 1-én délután hat órakor gyűljön ki megyénk minden ablakában a gyertya elesett hőseink tiszteletére! Tisztogatás az államigazgatási szervekben A Zala megyei Tanács Mun­kástanácsa 1956 október 31-én megtartott ülésén a tagság ha­tározatot hozott a Megyei Ta­nács VB-nak, mint államigaz­gatási szervnek megszüntetésé­re. Az igazgatási teendőket a Megyei Tanács Munkástanácsá­ból átalakult Megyei Forradal­mi Munkástanács látja el mind­addig, amíg erre vonatkozólag a kormány nem intézkedik. A Forradalmi Munkástanács felülvizsgálta a szakigazgatási szervek vezetőinek működését is. Az alábbiaknak szavaztak bizalmat a tagok: Török Lajos volt vb. elnök, Hadnagy László volt vb. elnökhelyettes, Nátrán János kereskedelmi osztályve­zető, Turáni Dezső népművelé­si osztályvezető, Szabó József megyei sportbizottság elnöke. Nem kapott bizalmat: Pogasits Károly, volt vb. elnökhelyettes, Kócs György volt vb. elnökhe­lyettes, Lakos Imre volt vb. tit­kár, Antos István pénzügyi osz­tályvezető, Varga József ipari osztályvezető, Kell Andor terv­osztályvezető, Ferenczi Béla VKG osztályvezető, Kiss Gyula oktatási osztályvezető, Fehér Ferencné élelmiszeripari osz­tályvezető, Hantos Jánosné munkaerő gazdálkodási osztály­vezető, Fekécs Imre mezőgaz­dasági igazgatóság vezetője, Gábor Ernő egészségügyi osz­tályvezető, Lipusz János igaz­gatási osztályvezető, Balogh János személyzeti osztályveze­tő. A tagság úgy döntött, hogy mindazokat az osztályvezető­ket, akiknek nem szavazták meg a bizalmat, más munkate­rületen, képzettségüknek meg­felelően a legrövidebb időn belül el fogják helyezni. Mun­kakörüket szerda délután 2 óráig kötelesek átadni. A zalaegerszegi járási tanács Munkástanácsa ugyancsak teg­nap délelőtt váltotta le azokat, akiket nem tartottak a tagok arra érdemesnek, hogy az ál­lamigazgatás fontos munkáját a jövőben ellássák. Az aláb­biakat váltották le: Nagy Kál­mán volt vb. elnököt, Percze Zsigmond volt vb. elnökhelyet­test, Kiss Sándor mezőgazdasá­gi osztályvezetőt, Kirschner Bé­­láné kereskedelmi osztályi dol­gozót, Bogár József vkg osztá­­lyi dolgozót, Juhász József me­zőgazdasági osztályi dolgozót, Orbán József pénzügyi osztályi dolgozót, Egyed Vilmos ellen­őrzési osztályi dolgozót. Új Megyei Nemzeti Bizottságot! Ez az óhaja megyénk dol­gozóinak, hiszen az október 28-án létrejött Ideiglenes Megyei Nemzeti Bizottság a csak akkor meglévő forra­dalmi tanácsok és munkásta­nácsok küldötteiből alakult meg. A későbben életre hí­vottak kimaradtak ebből. Ezért 1956 október 30-án a zalaegerszegi városi Forra­dalmi Tanács előkészítő bi­zottságot alakított Az előké­szítő bizottság tegnap délelőtt tartotta meg ülését és a Me­gyei Nemzeti Bizottság újjá­szervezésére a következő ja­vaslatot hozta: A megyei Kisgazda, Szoci­áldemokrata, Paraszt és Kommunista Párt egy-egy tagot, a honvédség nagykani­zsai és zalaegerszegi alaku­latai részéről egy-egy tagot, a határőrség nagykanizsai és zalaegerszegi alakulatai ré­széről egy-egy tagot, a me­gyei rendőrkapitányság ré­széről egy tagot, a nagykani­zsai városi Forradalmi Ta­nács részéről 6 tagot, a zala­egerszegi Forradalmi Ta­nács részéről 6 tagot, a lenti, letenyei, nagykanizsai, zala­egerszegi és zalaszentgróti járási Nemzeti Bizottság ré­széről 3—3 tagot, a megye te­rületén lévő legnagyobb ipa­ri üzemek munkástanácsai közü a Budafai Kő­oajterme­­lő Vállalat részéről 4 tagot, a Lovászi Kőolajtermelő Vál­lalat részéről 4 tagot, a Nagylengyel­ Kőolajtermelő Vállalat részéről 4 tagot, a Nagykanizsai Gépgyár részé­ről 3 tagot, a Zalaegerszegi Ruhagyár részéről 3 tagot, a Megyei Forradalmi Munkás­­tanács részéről 4 tagot küld­jenek Zalaegerszegre az 1956 november 1-én délelőtt 10 órakor megtartandó, Megyei Nemzeti Bizottság tagjait megválasztó ülésre. Ez az ülés határozza meg a Megyei Nemzeti Bizottság létszámát is. A­ Szabad Szakszervezetek Zala megyei Tanácsának felhívása A Szabad Szakszervezetek Zala megyei Tanácsa az aláb­biakban közli a Szakszervezetek Országos Tanácsa felhívását természetesen azért, mert az­zal egyetért. Munkástanácsok: 1. A SZOT elnöksége javasol­ja a munkásoknak és alkalma­zottaknak, hogy a gyárakban, üzemekben, bányákban, min­den helyen kezdjék meg a mun­kásigazgatás megalakítását, vá­lasszák meg a munkástanácso­kat. A munkástanács működésé­hez javasoljuk: a munkástaná­csok tagjait az üzem, a gyár, a bánya összes dolgozói válasszák meg. A választás módjáról a választásra összehívott gyűlés dönt. A munkástanácsok tagjai­ra általában az üzemi bizottság, vagy valamelyik tekintélyes dolgozó terjesszen elő javasla­tot. A munkástanácsoknak a munkahely nagyságától füg­gően általában 21—71 tagja le­gyen és benne a dolgozók min­den csoportja arányának meg­felelően kapjon képviseletet. Száznál kevesebb dolgozót fog­lalkoztató üzemben az összes dolgozók is alkothatják a mun­kástanácsot. 2. A munkástanács feladatai: a munkástanács dönt minden munkahely termelésével, igaz­gatásával, gazdálkodásával kapcsolatos kérdésekről. a) A gyár termelésének, gaz­dálkodásának irányítására sa­ját soraiból válasszon a gyár ál­landó igazgatója mellé 5-15 tagú igazgató tanácsot, mely a mun­kástanács közvetlen utasításai­nak megfelelően dönt a gyárak vezetésével kapcsolatos kérdé­sekről. Felveszi, illetve elbo­csátja a gyár dolgozóit, gazda­sági, és műszaki vezetőit. b. Kidolgozza a gyár terme­lési tervét, megszabja a műsza­ki fejlesztéssel kapcsolatos fel­adatokat. c) A munkástanács dönt az üzem sajátosságának legjobban megfelelő bérrendszer kialakí­tásában, bevezetésében, vala­mint az üzem szociális, kultu­rális ellátásának fejlesztésé­ről. d) Dönt a beruházás és a nye­reségrészesedés felhasználásá­ról. e) Megszabja a gyár, a bá­nya és a munkahely munka­rendjét. f) Felelős az összes dolgozók előtt a helyes gazdálkodásért, , és az állam iránti kötelesség­­ teljesítéséért.­­ A munkástanács jelenlegi­­ fő feladata, hogy a munkahelye­ken biztosítsák a rendet, a fe­gyelmet, megindítsák a terme­lést. Az összes dolgozók segít­ségével védjék meg kenyerüket, a gyárat. A dolgozók bérfizetésének le­bonyolítása: * 1 2 3 A SZOT javaslatára a pénz­ügyminiszter utasítja a válla­latokat, hogy a dolgozók illet­ményeit az alábbiak szerint kell kifizetni: 1. Azoknak a dolgozóknak, akik részt vettek a felkelés­ben, munkabérüket a kiesett időre az utolsó egy havi átlag­­kereset alapján kell számfej­teni. 2. A havidíjas dolgozók meg­kapják a rendes havi fizetésü­ket. A munkástanácsok, ahol­­az nincs, az üzemi bizottságok ha­tározata alapján az október havi béreket a bérfizetési nap­tól eltérően soron kívül ki lehet fizetni. _A dolgozók folyamatban lévő munkaügyi vitáinak elintézése. A területi, üzemi és műhe­lyi egyeztető bizottságok mun­káját a további intézkedésig fel kell függeszteni. A folya­matban lévő munkaügyi vitá­kat az üzemi bizottságok vi­gyék a munkástanács elé, s a munkaügyi vitákban a mun­kástanácsok döntsenek. Egyéb: a) A SZOT felhívja a szak­­szervezetek figyelmét, hogy nyújtsanak segítséget a sza­badságharcban megsebesültek­­nek és elesetteknek, azok hoz­zátartozóinak. A Szabad Szak­­szervezetek Zala megyei Ta­nácsa saját hősi halottjainak tekinti a Zala megyében el­esett szabadságharcosokat, azok segélyezéséről és hozzá­tartozóink megsegítéséről gon­doskodik. b) Felkérjük a megye összes dolgozóit, Zala megye minden magyar dolgozóját, hogy a nemzet vagyonát őrizzék meg, ne engedjék meg a gyújtoga­tást, fosztogatást, segítsenek a rendet megőrizni. c) A Szabad Szakszervezetek Zala megyei Tanácsa egyetért a Zala megyei Nemzeti Bizott­ság követeléseivel és azt támo­gatja. d) A fentiek mellett a Sza­bad Szakszervezetek Zala me­­­gyei tanácsa az alábbi követe­léseket támasztja a SZOT és a kormány felé: I­­.A dolgozók szabad sztrájk­joga. 2. A szakszervezetek függet­­lenítése a pártoktól.­­ 3. A szakszervezeti tagdíjak 70 százaléka az eddigi 20 szá­zalék helyett maradjon az üzemben, amely felett minden korlátozások nélkül a tagság rendelkezzen.­­ 4. Teljes önkéntességet a szakszervezeti belépéseknél. A NÉMET SZÖVETSÉGI köztársaság kormánya kedden elhatározta,­­ hogy egymillió márkát adomá­­­­nyoz a magyar lakosság szá­mára. (MTI)

Next