Zalai Hírlap, 1957. november (2. évfolyam, 253-278. szám)
1957-11-01 / 253. szám
1935. november . A rendszeres felvilárosító munka eredményre vezetne Csesztregen is Több segítséget kérnek a csesstregi kommunisták Megyénk községeinek sorában Csesztreg a nagyobbak közé tartozik. Néhány évvel ezelőtt a kommunisták kezdeményezése nyomán termelőszövetkezet alakult itt." A kezdeti »gyerekbetegségen« átesve, egyre jobb eredmények születtek: gazdagodott a tsz tagsága. Az ellenforradalom idején néhány nagyhangú vezetésével feloszlatták a virágzásnak, fejlődésnek indult szövetkezeteket. Most egyénileg dolgoznak ismét a falu lakói. A községi MSZMP-szervezet megalakulása, sorai rendezése után első feladatának tekintette a falu dolgozóinak felvilágosítását, tájékoztatását. Először nehezen ment ez, mert éltek és hatottak még az ellenforradalom alatt elterjedt hazug jelszavak. A kommunisták szívós és következetes munkája nyomán azonban egyre tisztultak afejekben lévő gondolatok, normális kerékvágásba lendült az élet. A falu megtévesztett lakói a beszélgetések nyomán látták, hogy milyen következményekkel járt volna, ha az ellenforradalom győzedelmeskedik. Egyre többet hillgttak a kommunistákra, követték őket Ha felületesen nézzük az eredményeket, akkor azt lehetne mondani, hogy minden rendben van ebben a községben, nincs is probléma. Pedig nem így van. Az elért eredmények ellenére sem kielégítő a község lakóinak, a tanácstagoknak aktivitása. — Hiába akarunk mi, tanácsi dolgozók jól megoldani mindent — mondja Békefi eltvárs, a tanács elnöke — nem megy. Egykét ember akárhogy dolgozzon is, kevés az ilyen nagyközségben. Nem mondom, a pártszervezet vezetősége, a kommunisták egy része segít, de 10—12 ember mindenben nem tudhat jót alkotni. Akihez a község lakossága többségének, vagy legalábbis a tanácstagok és az állandó bizottságok aktív, segítő tevékenysége kellene — Van olyan eset is — ráncolja gondokkal teli homlokát Békefi elvtárs —, hogy akink a segítés lenne a feladata, az is gátol. Göncz Zoltánra gondolok, a kultúrotthon vezetőjére. Ezideig a november 7-i ünnepség kulturális részét ő intézte, most pedig kijelentette: »Lehet, hogy nem leszek itthon és így nem tudom elvégezni a rám bízott feladatot . . . Miatta nem tudtuk megtartani a legutolsó tanácsülést is. Bezárta a kultúrotthont és elment haza. Mire megtaláltuk, addigra viszont szétszéledtek a tanácstagok . . . Még lehetne több hiányosságot felsorolni — de csupán egyet. A gépállomás a községben van. Ennek ellenére csak kérésre segítenek, öntevékenyen nem tesznek semmit. Szabó Sándor elvtárs és a gépállomás kommunistái bizony többet segíthetne Kámán elvtársnak, a községi pártszervezet titkárának. Elkelne a járási párt- és tanácsszervek segítő tevékenysége is. Keveset tartózkodnak egyik legnagyobb községükben. Komolyak az elért eredmények Csesztragen, de még szebbek lehetnének, ha megfelelő tanácsot, útmutatást és ellenőrzést kapnának a járási szervektől, s nem a helyi szervek háta mögött intézkednének néhány esetben. A csesztresi kommunisták többsége fáradságot nem ismerve dolgozik, hogy újabb eredmények születhessenek. Ez azonban kevés. Adjon a tagevalás minden kommunista számára megfelelő pártmegbízatást. Ha többen dolgoznak egy célért, könnyebb és eredményesebb a munka. Osszák meg hát a tennivalókat. Ne egy-két embert, hanem minél többet aktivizálva, gyorsabban, eredményesebben haladhatnak előre a feladatok megvalósításának útján. Takács János Újabb gondok az egerszegi Vasutas Kultúrház építése körül Itt a piros, hol a piros játékot valószínűleg ismerik a zalaegerszegi vasutasok a vásári kóklerektől. De ha még nem nem ismerné'■*, úgy most — ha nem is pénzükért, de mindenesetre saját kárukra — megtanulhatják a SZOT kultúrosztályától, linóstól is az egerszegi vasutasok kultúrházáról van szó, amiről már annyi szó esett. Ezt a kis, néhány szobás munkásotthont, amit valamikor a felszabadulás előtt építettek közadakozásból, rég kinőtte már Zalaegerszeg. A megnövekedett számú és fejlettebb kultúréletű egerszegi vasutasoknak nagyobb, alkalmasabb kultúrház kellene már. A meglevő bővítését már 1951-ben megígérte az akkori miniszter. Az ígéret valóraváltása jócskán elhúzódott és csak 1956 őszén került sor a munkálatok megkezdésére. Hozzákezdett az építkezéshez a vasút építő volalata: felépített egy felvonulási épületet, lebontott egy tekepályát, kiásta az alapokat, felépítette a leendő épület lábazatát, elköltött összesen 200 ezer forintot, s mert az ellenforradalom elvitte a kultúrház bővítésére szánt többi pénzt, »levonult az épületről«. Ez eddig még rendben is volna. Az egerszegi vasutasok tudják, hogy az ellenforradalom után ezer más, fontosabb dologra kell a pénz. De ez év szeptemberében értesítést kaptak szakszervezeti központjuktól, hoga sikerült a bővítésre pénzt előteremteni, rendelkezésre áll az építkezéshez 500 ezer mint. Keressenek sürgősen vállalkozót. Hát el is kezdték a keresést sürgősen. Lelkesülten tárgyaltak, verekedtek a vállalkozóért. Lebonyolítottak egy sereg műszaki szemlét, értekezletet és végül a Zala megyei Építőipari Vállalat hajlandónak mutatkozol, ha... Ha a vasút az Építésügyi Minisztériumtól a kijelölést megszerzi számukra. Nosza, felutaztak az egerszegi vasutasok küldöttei Budapestre, s valami előérzettől hallja, a minisztérium előtt benéztek ■a SZOT kaporosztályára. Ott aztán főbekólintotta őket a hír: nincs pénz. Meggondolták, nem adnak erre a kultúrházra pénzt. Majd épül Zalaegerszegen egy hat millós központi kultúrház, járjanak oda a vasutasok. Hogy ay ily fitt csalafinta ! eljárást minek nevezik köz- ] használatú magyar szóval — azt mindenki tudja. S ilyesmit senki sem szokott szíesen venni. Meg lehet tehát érteni az egerszegi vasutasok felháborodását. 200 ezer forint már benne fekszik a kultúrházukban, de csak kár van belőle: feltúrt udvar, lebontott tekepálya, az esőtől szétmálló alaplábazat, meggyengített eredeti épület. A népgazdaság pénzének elherdálását jelenti, ha nem gondoskodnak sürgősen a már befektetett pénz megóvásáról, hasznosításáról, a tervezett épület felépítéséről. Mi a megoldás, mit akar tenni az állami gazdaság azért, hogy nyereséggel zárja az évet? Erről beszélgettünk a Nagykapornak! Állami Gazdaságban Farkas György főkönyvelővel. Sokat elmondott az eddigi eszendők gyakorlatából és részletesen magyarázott a következő év gazdasági terveiből. Elgondolásaik papírra vetésénél figyelembe vették a gazdaság területi sajátossága, tehát olyan terékeket állítanak elő, amelyekhez üzemi adottságaik is vannak. A körülmények a gazdaságban főként az állattenyésztésnek kedveznek. Elsősorban hízott marhádat akarunk tartani, az eddigieknél nagyobb számban. Most adtunk le tizenkét hízott bikát, extrém minőségben mentek el. Ezért a 12 bikáért 60 000 ezer forinttal kaptunk többet, mint régebben. Megéri, jól jövedelmez, ezért 1958-ban a zalabesenyői üzemegységben bikákat fogunk hizlalni. Most is 61 állat hízik ott. A kész állatok nettó súlya 600 kiló körül van — mondta a főkönyvelő, majd Í£*v folytatta: — Törnes?takarmányozással hizlaljuk állagainkat. Igaz, így hosszabb a hizdalásidő, de lényegesen olcsóbb és végeredményben ugyanazt érjük el, mintha abrakolnánk. Természetesen nemcsak hízott marhákat tartanak a Nagykapor-aki Állami Gazdaságban. Ellátgattunk a fejőstehenek istállóinak egyikébe. Tiszta, rendben tartott helyiség. — Nekünk szükségünk van erre a kultúrházra — mondja Sebők elvtárs, a kultúrház vezetője. — Minden okunk megvan rá, hogy követjük: ne labdázgassanak az ígéretekkel a SZOT kultúrosztályán. Valószínűleg máshová szeretnék elvinni a nekünk ígért pénzt. Hát ne vigyék el máshová. Erre a pénzre mi igényt tartunk, adják végre ide, hadd fejezzük be ezt az annyi év óta várt építkezést. Az »itt a piros, hol a piros« játék maradjon csak vásári szórakozás. A közéletben nincs keresnivalója. ZALAI HÍRLAP Mit eitner Sa'ii Istki vontatóvezetis balesetéről Lapunk múlt heti számában Szabó István vontatóvezető, orosztonyi lakos, október hó 3-i halálos kimenetelű balesetről cikkei közöl tűnik. A cikk megjelenése után a községben különböző téves híresztelések terjedtek el. Ismételten felkerestük a Megyei Főkapitányság közlekedési osztályát és a balesetről a következő felvilágosítást adták: Szabó István vontatóvezető október 13-án reggel 6 órától a zalaszabari földművesszövetkezetnek fuvarozott műtrágyát a zalaapáti állomásról a gépállomás VO—831. rendszámú pótkocsis vontatójával. Ugyancsak pótkocsis vontatóval fuvarozott sógora, Kiss Árpád vontatóvezető is. A munkát 14.05 órakor Zalaszakáron befejezték. Ott időztek és 16:30 óra körül indultak üresen hazaférő Orosztonyba. Elöl Szabó haladt. A faluból kiérve Kiss megelőzte őt, mivel vontatója jobban bírta az emelkedőt. A 7-es kilométerkő 800-as szelvényénél, ahol a baleset megtörtént, az új emelkedőn vezetett felfelé. Az emelkedő 8—10 százalékos ilyen emelkedő a vontató közlekedést lelassítja. Szabó a II. sebességbe kapcsolva húzatta felfelé a gépjét. Ekkor Kiss már a baleset helyszínétől előbbre haladt és felért a szerpentinre. A baleset helyénél az út töltésen vezet. A gép egyik kereke a kövezett részen, a másik a száraz útpadkán haladt. A lejtőn való lebomlás helyétől visszafelé 8 méterre jól lehetett látni a vontató nyomait. Innen enyhén ívelve, fokozatosan közeledtek a nyomok a lebomlás helyéig, így a vontató — vezetőjével együtt — a lejtőn leborult. Közben a vezetőt maga alá temetette és tovább borulva egy akácfa állította meg. Vezetőjének halálát koponyaalapi törés és hasi valamint mellkasi szervek zúzódása okozta Megkérdeztük, felmerül-e bűncselekmény gyanúja ennél a balesetnél, és hibáztatható-e valaki az ügyben? A válasz nemleges. A gépjármű üzemképes volt, az elhalt szabályosan közlekedett, más jármű nyomai nem voltak találhatók. A vontatón és pótkocsiján nem lehetett találni semmi olyan nyomot, ami ütközésre mutatott kölül. A vontató kerekeinek nyomai azt mutatták, hogy vezetője a munka utáni fáradtságtól kis időre elaludt, s mire észbe kapott, a balesetet elkerülni nem tudta. • Szabó vontatóvezető szorgalmas ember volt. A faluban és a környéken köztiszteletben állott. A község lakossága, részvéteinek kifejezése mellett, hétezer forintot gyűjtött össze a tragikusan szerencsétlenül járt ember öt kicsi árvájának és feleségének. Tanulságként le kell vonni ebből a balesetből is, hogy a vállalatok a pihenőidőt minden körülmények között biztosítsák a gépjárművezetőknek. A belterjesség útján... a Nagykapornak! állami Gazdaság — Gondozzuk a jószágokat és szeretjük a tisztaságot — támaszkodott a villanyélre Varga István gondozó. — Tudja, nemcsak tapasztalatból dolgozunk, hanem olvasunk szakkönyveket is. Meg is kérjük magukat, ha találnak valamilyen tehéntenyésztési könyvet, azt juttassák el hozzánk. A tapasztalás és a tudás ötvöződése látszik az istállón. Nézegettük az állatok tábláit. «Páva: napi átlaga 22 liter.» Évente 6121 liter kiváló minőKósi Ferenc, a másik tehenész, szerényen csak ennyit mondott munkahelyéről: — Elégedett vagyok, hálás jószágokat gondozni... Az istálló havi termelése 7700—7800 liter 22 fejőstehén után. Ebben a hónapban 4 bojúval gyarapodott az állomány. Szépek, jól fejlődnek. Azon törjük most a fejünket, hogyan lehetne még kerekebbre hizlalni őket, mert a kicsi korában megadott gondozás később sok liter tejre változik át.* Hamis lenne a kép a Nagykapornak! Állami Gazdaságról, ha csak arról imánk, ami jó. Sok gondjuk, bajuk van, mindig törik a fejüket az észszerűbb megoldásokon. A gazdaság 12 község hatáségű tejet ad. Riválisa Rózsa névre hallgat. Naponta 18—20 litert fejnek tőle. Évi átlaga 3766 liter. S odébb is 13—14 literes jószágok állnak a jászolók mellett. — Nem szeretek dicsekedni, de annyit írjon meg, hogy a tvalyi — 1956-os — átlagom 45 000 liter volt 15 tehén után — közölte boldogan Varga István. Másik büszkesége az, hogy kitűnő a borjaztatása. A statisztika igazolja ezt: fában terül el Szétszórtsága miatt rendkívül megdrágulnak a művelési költségek, a szállítás bonyolultsága miatt pedig a termékek árai. Farkas György főkönyvelő részletesen elmondotta, miképpen segítenek a bajon. Úgy tervezik, hogy egy-egy nagyobb darab föld közepébe építenek istálló, pajtát. Az istállóban annyi állatot tartanak majd, hogy értékesíteni tudják a termelt takarmányt, és egyúttal biztosítsák a környező földekre az istállótrágyát. Így érik el, hogy készümlékeket kell csal kiszállítani. Lényegesen olcsóbban termel ezen a módon a gazdaság, s nagyobb lesz a nyeresége is. A nyereség pedig biztosítja az állami gazdaság további fejlődését. A belterjesség egy feltétele a gépesítés. Nagykapomnakon nem rózsás a helyzet. Van gép, csak nem tudják kihasználni. — Mikor a gazdaságba kerültem, nem hittem el, amit a traktorosok mondtak. G—35-ös erőgépből tíz darab állt rendelkezésünkre. Nem ment a szántás, mert ezt a dimbesdombos terepet nem bírják a gépek — mutaott szét a határban Markó József, fiatal gépészmérnök. — Igazítottuk az ekéket így, igazítottuk úgy, nem használt. Arra gondoltk, hogy legjobb lenne DT lánctalpas traktorokat beállítani, mert azokat ki is tudnánk használni. Több, gyorsabb és jobb minőségű munkát végezhetnénk azokkal, mint a körmösökkel — A Palim Gépállomás egy gabonakombájnt szellemesen alakított át kukorcaszár vágására. Nálunk kitűnően dolgozik a gép, haszonnal végzi a munkáját. Levágta, feldarabolja és pótkocsiba szórja a kukoricaszárat. Egyébként számottevő veszteségeink mnek volna, hiszon a három méteres szárt nem könnyű vontatóra rakni és lesilózni. Ezen kívül a rakodásnál a szár értékes része kárba ment volna. Ezért gazdaságos a kukoricakombájn és jó lenne minél többet készíteni belőle. * A gazdaság különleges sertéseket tenyészt. Virus-süldő a nevük, a fajtá- luk: fehér magyar hússertés. Mire jó, hogy ilyen disznók lakják a kutricákat? A főkönyvelő erről így beszél: — Ezzel a gyógyszerpárnák is segítünk. Ugyanis a vírussüldőkből sok sír és életét mentő sérumot nyernek. Húsuk élvezhő, a felőlük nyert szérum pedig nagyon fontos... Gazdaságunk a Dunántúl egyik legnagyobb vírus-füldőt szállító telepe. S a magasabb vételár sokat javít az évi mérleg »nyereség« rovatán. Sok tépelődést okoz a gazdaság vezetőinek a kertészet. Szép, de nem jövedelmező kertészetük van Zalabesenyőn. Sajnos, az egerszegi piac anyyira konjunkturál-s, hogy nagy, a ráfztés. Egyik nép igen nagy a kereslet valamely árucikk után, írámnap már senki sem néz feléje, s rapyésze'é lesz a drága zöldségféle. Lenne ezért egy javaslata az állami gazdaságnak: Létesítsenek Zalaegerszegen efső időszaki konzervüzemet. Nem menne veszendőbe a sok zöldség. Más állami gazdaságok még gyümölcsöt is szólítanak Za’angertszesre. Bizonyára szívesen venék, ha a menna-adt gyümölcslük nem rothadna el, hanem feldolgoznák. Ferencz Győző 1954-ben 1955 ben 1956-ban 14 tehén után 15 tehén van 15 tehén után 15 borjú, 17 borjú, 13 borjú. I. Új fúróberendezések érkeznek a baráti államokból Még néhány nap és megkezdi munkáját a nagylengyel 1117-es olajkúton a R—33-as számú új fúróberendezés, a Román Népköztársaság gyártmánya. Ezzel kettőre emelkedik a zalai olajiparban dolgozó, román gyártmányú fúrócami túrák száma. A BD-33-ast még a közeljövőben újabb két, hasonló típusú román berendezés követi majd. Velük, valamint az ugyancsak rövidesen érkező szovjet. Uralmas gyártmányú berendezésekkel a Dunántúli Kőolajfúrási Üzem fúróberendezéseinek körülbelül felét a szocialista államoktól vásárolt fúróberendezések teszik ki. Amikor lefinassyobb volt az máég... A legnagyobb szükség idején. 1950-ben, amikor a zalai olajipar gépi felszerelésének fogyatékossága szinte katasztrofális méreteket öltött, érkeztek meg a zalai olajmezőkre az első szovjet gyártmányú fúrógépek. Az olajipar államosítása elhanyagolt, felszerelésben leromlott üzemeket talált, mert a MAORT a felszabadulás után nem tartotta érdemesnek a magyar olajipart új beruházásokra. Ami volt, azt a zalai olajmunkások mentették meg a második világháború pusztításától. Az amerikai tőkések a zalai olajipar leépítésére törekedtek, nekik jó volt a régi, elavult felszerelés. Az állam új fejlődést szánt az olajiparnak, de ehhez a felszerelés már elégtelen volt Új gépek kellenek — ez volt a sokat ismételt jelszó az olajiparban. Az Emibargó már működött az amerikaiak jóvoltából és elzárta a nyugati árukat, elsősorban az amerikai gépeket, amelyeket ismertek az olajiparban. Ekkor érkezett meg az első BU—40. típusú, könnyű szovjet berendezés, amelyet több hasonló követett. A MASZOLAJ megalakulásával érkeztek az első UZTM-típusú félnehéz fúróberendezések. Ezek a fúrógépek nem a legmodernebbek, nem is voltak mindig alkalmasak a zalai viszonyokra, de abban a helyzetben nagy fejlődést jelentettek. Akkor éppen úgy örült a zalai fúrás ezeknek a berendezéseknek, mint most a modern, mélykutatásra alkalmas Uralmas-típusú szovjet fúrógépnek, vagy az eszerint a szisztéma szerint készült román berendezésnek. Azóta a BU-40-eseket leállították már, vagy átadták más, alkalmasabb területre, például a sziénfúráshoz. Az UZTM garnitúrák lassan, nehézkesen bár, de dolgoznak és a hozzáértő, gondos bánásmóddal sokszor csodákat művelnek, mint most Nagylengyelben az R—23. A jobbat, korszerűbbet jelentik A most érkező szovjet és román berendezések sem a legkorszerűbbek. ,,Vannak ennél már modernebbek, jobb fúróberendezések a Szovjetunióban is, Amerikában is. De a mi viszonyaink között a jobbat, a fejlettebbet, a korszerűbbet jelentik. S ezért üdvözlik őket örömmel szerte a zalai olajmezőkön. 13 fúróberendezés kutatja most a föld gyomrát Zalában, Somogyban, Vasban. Ezeknek pár része, a gőzösök, szedettvedett gyártmányú gépekből állnak. Román és szovjet szivattyúk, osztrák és szovjet emelőművek, román gőzgépek, magyar kazánok tesznek ki egyegy ilyen garnitúrát. A berendezések más része osztrák, TRAUZL gyártmányú. A harmadik csoportba a szovjet és a román berendezések tartoznak. Az osztrák és a szovjet berenvezések között is vannak küülönböző típusok. Három csoport, 5—6 féle típus — nem könnyű a javításuk. Azonos típus 1 — A román gépek alkatrészellátása jó, a szovjeteké kielégítő, a többé semmi — mondják a fúrósok. — Fokozottabb mértékben kellene gyártania a Gépgyárnak a nyugati gépek alkatrészeit, a külkereskedelmi szerveknek pedig többet kellene törődnie a tipizálással. Jó lenne egyszer csupa azonos típusú berendezésekkel dolgozni. Ez az óhaj, — egyelőre csak sóhaj. De még messze vagyunk ettől. Az új berendezések beszerzésénél azonban feltétlenül azonos típusra kellene törekedni (h)