Zalai Hírlap, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-01 / 1. szám

R 2005. ^Vág proletárjai, egyesüljetek! __ _ _ _ I­M H­ÍRLAP AZ HSZNP ZALA MEGYEI VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA IH évfolyam, 1. szám. ^ ÁRA: 60 FILLÉR 1958. Január 1. Szerda é/sz­áj esztendő hajnalán Ú­jév napján az emberek rendszerint számot vet­nek az elmúlt évvel. Valami­lyen formában mindenki sorra veszi, hogy mit végzett jól, mi­ben tévedett az ó-évben, mit akar tenni a következő eszten­dőben, hogy kikerülje a tavalyi buktatókat, növelje eredmé­nyeit Ki ne vágyna jobban élni, eredményesebben dolgozni, töb­bet adni és kapni a társadalom­tól? Amikor most az új év első napján összecseng az üdvözlés pohara, mindenki abban a re­ményben kíván eredményes munkát, egészséget, erőt, bol­dogságot társainak, hogy a ne­ki szánt jókívánságok is valóra válnak. Nem vagyunk sem babonás, sem naív emberek. Tudjuk, hogy a jókívánság, a jámbor óhaj egymagában még semmit sem jelent. Szerencsénk, ered­ményeink kovácsai mi magunk vagyunk. Olyan lesz a sors­unk az új esztendőben is, amilyenné két kezünk munkájával mi ma­gunk alakítjuk. Az elmúlt év küzdelmes hó­napjai beszédes bizonyítékát adták ennek. Jóbarátaink kész­séges segítő szándéka, nagyará­nyú anyagi és erkölcsi támoga­tása mellett, a magyar munká­sok, parasztok, értelmiségiek munkája az egész magyar dol­gozó társadalom összefogása emelte ki ilyen határozott gyor­sasággal országunkat az ellen­forradalom okozta anyagi és erkölcsi romlásból. Egy évvel ezelőtt még a leg­szilárdabb, legön­tudatosabb dolgozók sem igen remélték, hogy ilyen rövid idő alatt, ilyen imponáló rendet teremtünk. Tavaly ilyenkor még kínzó energia-gondok, sztrájk hangu­lat, ellenséges uszítás bénítot­ta országunk iparának nagy ré­szét Javában tartott­a disszi­dálási láz. Az ellenséges uszí­tásnak felülve százával és ezré­vel szédelegtek ki hazánkból megtévesztett véreink. Javában folyt a közös népi tulajdon herdálása városon és falun egy­aránt. Áruhiány, infláció veszé­lye nyomta a vállunkat és bi­zony itt-ott még az ellenség ke­zében is eldördült egy-egy fegy­ver. A rendcsinálásnak, az el­lenforradalom felszámolásának még csak az elején tartottunk, ígt a már mind­ez a múlté. Ta­­nulságos lecke csupán, amelyet persze nem felejtünk el soha többé. Gyáraink rend­ben termelnek. A legfontosabb ipari üzemek Zalában is már december közepére sorra telje­sítették éves terveiket, mint azt többek között a nagylengyeli olajüzem, a nagykanizsai Gép­gyár, a Zalaegerszegi Ruha­gyár példája is bizonyítja. A zalai dolgozó parasztság és a gépállomások dolgozóinak együttes összefogása és szorgal­mas munkája következtében az utolsó évtized legjobb termését takarítottuk be az idén. Az ész­szerűen és a kölcsönös érdekek alapján megszervezett állami felvásárlás következtében rak­táraink tömve vannak. Javult és a korábbi évekhez viszonyít­va minőségben választékban is bővült a lakosság kereskedelmi ellátása, dolgozóink több élel­met fogyasztottak, több iparcik­ket vásároltak, mint az ellen­­forradalom előtt. örvendetesen megszilárdult az állampolgári fegyelem, a rend és a közbiztonság Újjá­szervezett fegyveres erőink szi­lárd támaszai a nép hatalmá­nak. A tudományos és kulturá­lis élet ellenforradalom utáni pangása is megszűnőben van, annak ellenére, hogy a fegyve­res harcban szétzúzott ellenség utolsó hadállásaként a tudo­mány és kultúra területén igyekszik lassítani, elodázni a teljes kibontakozást. Mindinkább megszilárdul, tisztázódik az ideológiai front is, lelepleződnek az ellenforra­dalom hangzatos, de hazug és alattomos jelszavai. Tisztulnak a fejek, lecsillapodnak a szen­vedélyek — joggal mondhatjuk ma már, hogy elérkeztünk a teljes konszolidáció állapotához, életünk visszatért a rendes ke­rékvágásba. Ez a megállapítás természe­tesen nem ringathat bennünket csalóka ábrándokba. Eredmé­nyeink túlbecsülése súlyos hi­ba lenne, és komoly veszélyek származhatnának belőle. Soha egy pillanatig sem té­veszthetjük szem elől, hogy az ellenforradalmat megszervező és irányító kül- és belföldi re­akció ma is tevékenykedik. Ma már természetesen a megválto­zott erőviszonyoknak megfele­lően más taktikát, más eszkö­zöket használ, mint teszem azt tavaly októberben. Fegyveres erőinek megsem­misítése után most elsősorban politikai és gazdasági fronton igyekszik ártani. Népgazdasá­gunk különböző területeire be­húzódott álszakemberek gazda­sági szabotázzsal, korrupcióval, a nép vagyonának herdálásá­val reális és komoly veszélyt jelentenek, felmérhetetlen ká­rokat okozhatnak. Közös érde­künk, hogy népgazdaságunkat megtisztítsuk ezektől a kárte­vőktől és helyreállítsuk a tár­sadalmi morált, amely lehetet-­­lenné teszi a közvagyon elpré­­dálását. A felsoroltakon kívül még számos olyan terület van, ahol az ellenforradalmi erők ma is érezhető módon tevékenyked­nek. Nagyrészt az ő számláju­kat terheli az üzemekben ta­pasztalható sokféle lazaság,­ fe­gyelmezetlenség. Az ő tevé­kenységük nehezíti az ifjúság körében folyó nevelő munkát, a kulturális életben, a sport berkeiben is minduntalan bele­ütközünk az ellenséges nézetek, demagóg jelszavak torlaszaiba Van tehát, elég bőségesen ma­rad még tennivaló az új eszten­dőben is. Külső és belső ellenségeink természetesen nemcsak erről az egy oldalról támadnak. Tovább­ra is kedvelt módszerük a de­magógia, a meglévő nehézsé­gek, hibák felnagyítása, az int­rika, a rémhírterjesztés — ál­talában minden olyan eszköz, amellyel, ha megakadályozni nem is, de legalább lassítani tudják egy-egy területen előre­haladásunkat. Előszeretettel használják ki például a kormányzatunk he­lyes parasztpolitikája következ­tében kialakult elégedett han­gulatot arra, hogy hamis illú­ziókat keltsenek dolgozó pa­rasztságunk körében a kisáru­­termelő, kisüzemi mezőgazda­ság jövőjét illetően. Tagadhatatlan, hogy soha olyan jól nem ment dolgozó pa­rasztságunknak, mint napjaink­ban. Jól él, jól öltözik, művelő­dik a magyar falu. Dolgozó pa­rasztságunk általában megelé­gedett és nyíltan ki is mondja, hogy bízik a jövőben. Pedig így apró parcellán még a mi népi államunk sem tudja tartósan garantálni mezőgazda­ságunk rentabilitását, fejlődé­sét, korszerűsítését. Az egész világon a nagyüzem felé halad — vagy máris azzá alakult­a — a mezőgazdaság. A mi drága termelvényeink már most sem bírják a ver­senyt a külföldi nagyüzemek érthetően olcsóbb áruival Mi lesz akkor, ha a várható nem­zetközi enyhülés lehetővé teszi a korlátoktól mentes világke­reskedelmet? Még él az a pa­raszt­generáció, amelyet a fes­tett búza, a baletta egyszer már tönkretett. Államunk bármily őszinte szándékkal igyekszik támogat­ni mezőgazdaságunkat, objek­tív gazdasági törvényeket még­sem tud megváltoztatni. A me­zőgazdaság jövőjét nálunk, csak­úgy, mint a világ bármely más pontján, nagyüzem jelenti. A magyar dolgozó parasztság sze­rencséje, hogy ez az elkerülhe­tetlen átalakulás nem­ kapita­lista úton, tehát nem az ő rová­sára, tönkretétele útján megy végbe, hanem szocialista kere­tek között, tehát az ő érdeké­ben. Csak árt a dolgozó paraszt­ságnak — bármilyen tetszetős szavakba burkolva mondja — is, — az, aki kisárutermelés stabilitását hirdeti, aki kétség­bevonja, elködösíti, hogy szo­cialista nagyüzemmé kell tenni a magyar mezőgazdaságot is. Mi zalaiak, sajnos, eléggé há­tul kullogunk ebben a tekintet­ben. Az új esztendő során meg kell találnunk a módját, hogy a termelőszövetkezetek kérdésé­ben is felzárkózzunk a többi megyék közé. Az év végi számvetés alkal­mával nem szabad megfeled­keznünk arról sem, hogy a szo­cialista táborhoz tartozunk. Jó vagy rossz munkánk kihat az egész szocialista táborra, segíti vagy gyengíti a békéért vívott világméretű küzdelmet. J­óleső érzéssel állapíthat­juk meg hogy 1956 októ­berével szemben, az elmúlt év­ben végzett munkánk jó irány­ban hatott, erősítette a békéért küzdő népek harcát. A mi munkánk is hozzájárult ahhoz, hogy a béke kilátásai az év végére jelentős mértékben megjavultak. A mi országunk végeredményben csak egy kis pont a nemzetközi porondon, olyan hatalmas és erős orszá­gok mellett, mint a Szovjetunió vagy a hatszázötvenmilliós Kí­na, mégis fontos szerepünk van, mégis joggal számítanak ránk barátaink, méltán tarthatnak tőlünk ellenségeink. Annál is inkább, mivel ehhez minden segítséget megkapunk a testvéri szocialista országok­tól, elsősorban önzetlen bará­tunktól, a Szovjetuniótól. Nem túlzás, tény az, hogy ez­zel a segítséggel az ó-esztendő nagyobb részében már elég oko­san és jól éltünk. Ebben az év­ben még jobban kell élni vele. Nem tűz­hetünk szebb célt magunk elé, mint azt, hogy eb­ben az évben megállunk a sa­ját lábunkon, azaz barátaink segítségével rentábilissá tesszük népgazdaságunkat. A magyar munkás, paraszt öntudatos, szorgalmas munká­ja, a dolgozó értelmiség őszinte segíteni akarása, földünk gaz­dagsága, természeti kincsei eh­hez reális alapot adnak. Kedve­ző a kül- és belpolitikai helyzet is, így az 1958-as év minden bi­zonnyal a teljes konszolidáció, a fellendülés esztendeje lesz. •• Örömmel értesítjük kedves előfizetőinket, olvasóin­kat, hogy a Zalai Hírlap 1958. január 1-től terjedelmében je­lentősen bővül: hétköznapokon 6, vasárnap 8 oldalon jelenik meg. Az eddigi heti 32 oldal helyett a mai naptól kezdve heti 38 oldalon számolunk be az időszerű kül- és belpolitikai eseményekről, megyénk, dolgozóink életé­ről, a szocialista építés eredmé­nyeiről. A megnövekedett terjedelem fokozott munkát kíván szer­kesztőségünk valamennyi dol­gozójától. Igyekszünk úgy helytállni, hogy az oldalszám- növekedéssel együttjárjon a lap színességének, érdekességének, színvonalának emelkedése. Kérjük valamennyi kedves olvasónkat, hogy bírálatával, írásával, tudósításával legyen segítségünkre. A ZALAI HÍRLAP szerkesztőbizottsága (K­TTH nglu*. o&C Leánk nevc ! .j Újévi köszöntő Megint elmúlott egy esztendő, — A létben csak egy pillanat, — Ahol ezer év, ezer évre, Észrevétlenül elszalad. Öregebb lettél, öreg Földünk, Egy esztendővel öregebb, Csak a mi életünk mércéje. Lett egy kicsinnyel kevesebb. Köszöntünk, kedves új esztendő, Bizalommal nézünk eléd. Ajándékozd meg békességgel, A Föld ma élő emberét. Szörnye háború, dögvész, Ínség Kinjára ne nézzünk elé! Maradjon már az mind a múlté: A sötét történelemé. Óh, mennyi tavasz jött a télre, Késői fagyva nyári nap, Pirosló hajnal, szurtos éjre, Mikor az ember már vigabb. Mikor az élet friss csírája kipattanik, s világra kel, S a gondos szülő melegével, Az éltető Nap rálehet. óh, élni, úgy szeret mindenki. Aki boldog, aki szabad! 8 a béke kincsével szívében, Az egy igaz úton halad. óh, jöjj el, boldog, új esztendő, Te, lelkeket összekötő! Vár már az ember ezer éve, Napfényes, boldog, szép jövő! Legyen ó­ év, emléked kedves, Köszönjük neked békességünk, Ezerkilencszázötvenhét! Jöjjön utánad még jobb új év, Mely szebb lesz, mint a hajdani, Az együtt élés szent békéjű, Emberhez méltó napjai ... LAKY JÓZSEF Az MSZMP Zala megyei Végrehajtó Bizottságának új­évi üdvözlete Zala megye Dolgozói! Munkások, Dolgozó Parasztok, Ér­telmiségiek! A beköszöntő új­év alkalmából szívélyes jókívánságain­kat küldjük a megye minden dolgozójának, akik az ország valamennyi dolgozójával együtt vidám hangulatban, a jövőbe vetett bizalommal köszöntik az új, 1958-as esztendőt. Egy évvel ezelőtt, az ellenforradalom okozta nehéz körül­mények között, még sok ember nem hitt abban, hogy a súlyos gazdasági helyzetből a szocialista fejlődés irányában kiutat lehet találni. A szocializmus gondolata azonban az elmúlt évtized során mély gyökeret eresztett a dolgozók, elsősorban a munkásosz­tály soraiban, amit nem tudott kiölni az ellenforradalom vad uszítása és rágalomhadjárata. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy az elmúlt év alatt az MSZMP vezetésével, barátaink önzetlen segítségével, népünk szorgalmas munkájával megvédtük népi demokratikus állam­­rendünket és sikerült helyreállítani, megszilárdítani a nép­gazdaság megingott egyensúlyát. Az új év küszöbén a hála és szeretet szavával köszöntjük megyénk dolgozói nevében a szovjet népet és a szocialista tá­bor országainak népét, akiknek önzetlen, baráti segítsége né­pünket felmérhetetlen katasztrófától mentette meg. A hála és szeretet szavával köszöntjük azokat a szovjet katonákat, harcosokat és tiszteket, akik megyénkben fárad­ságot nem ismerve segítettek és buzdítottak bennünket a leg­nehezebb időszakban. Eredményekben gazdag, boldog új esztendőt kívánunk megyénk dolgozóinak, munkásoknak, dolgozó parasztoknak, értelmiségieknek, akik a párt és a kormány útmutatását kö­vetve, számottevő és dicséretreméltó erőfeszítéseket tettek az ellenforradalom utáni szétzilált gazdasági helyzet rendbehozá­sára, a gazdasági nehézségek leküzdésére. Munkásosztályunk áldozatos munkája, dolgozó parasztsá­gunk lelkes munkakedve, a szocializmushoz, a néphez hű ér­telmiségünk alkotóereje, megteremtették az alapjait annak, hogy az új évben előre mehessünk a szocializmus építése, népi demokratikus államunk erősítése, a népjólét emelkedése útján. Az új év köszöntésének ünnepi hangulatában gondoljunk arra, hogy az új esztendőben még nagyobb feladatok, még fe­lelősségteljesebb munka áll előttünk, a néphatalom erősítése, a kulturális élet, az ipar és mezőgazdaság erősítése és fejlesz­tése terén egyaránt. Tartsuk szem előtt az új esztendőben, hogy az elért szín­vonalat csak úgy tudjuk tovább tartani és emelni, ha a javak termelése rendszeresen növekszik mind az iparban, mind a mezőgazdaságban. Tőlünk, és csak tőlünk függ az, hogy mennyiben tudunk előbbre jutni és boldogabban élni. Semmi kétség nem fér ahhoz, hogy megyénk munkás­­osztálya, dolgozó parasztsága, a néphez hű értelmisége minden erejét megfeszíti, hogy az új évben is sikereket érjen el éle­tünk építésében és a béke védelmében. A vidám hangulatban nem szabad elfelednünk egy pillanatra sem, hogy tőlünk nyu­gatra, az agresszív imperialista erők háborús kalandorpoliti­kája milyen veszéllyel fenyeget nemcsak bennünket, hanem az egész emberiséget. A veszély komoly, de még komolyabb a népek békeakarata és elszántsága, amelynek leghűbb kifeje­zője a moszkvai Békekiáltvány. A kiáltványban minden be­csületes embert cselekvő hazafiságra, építő hazaszeretetre, hét­köznapi tettekben megnyilatkozó békevédelemre szólít fel. Semmi kétség nem fér ahhoz, hős munkásosztályunk, dol­gozó parasztságunk és a néphez hű értelmiségünk minden ere­jét megfeszíti, hogy az új évben még nagyobb sikereket ér­jünk el a béke védelmében és szocializmust építő hazánk erő­sítésében. Ezért bizakodó az új évi köszöntőnk, ezért vagyunk mindannyian szilárdan meggyőződve arról, hogy előre és csakis előre fogunk menni az új esztendőben is. Elvtársak! Barátaink! Erősítsük népünk egységét és összeforrottságát a párttal és a kormánnyal. Fejlesszük hazánk gazdasági erejét. Szilár­dítsuk államhatalmunkat, fegyveres erőinket. Mélyítsük ba­rátságunkat a Szovjetunióval, a béketábor­­összes országaival és a világ minden dolgozójával. Ezt követeli tőlünk a béke ér­deke, népünk biztonsága és boldogsága. Ehhez kívánunk mindannyiunknak, minden zalai dolgo­zónak teljes sikert és boldog új esztendőt. MSZMP ZALA MEGYEI V. B.

Next