Zalai Hírlap, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-01 / 1. szám
2. Változások és reményeka nemzetközi politikában Végére értünk egy esztendőnek, amelyben a látszólagos egyhelyben járást váratlan és nyugtalanító feszültségek követték, s amelyben a világszenzációt keltő katonai és tudományos eredmények mellett újra a béke vagy a háború kérdése került a nemzetközi közvélemény választ kereső aggodalmának középpontjába. Hozott-e valami reményt ez az 1957-S esztendő a hidegh..borúba már belefáradt emberiségnek, vagy csupán anynyi“haladást” remélhetünk az új évtől, hogy tökéletesebbé válnak a pusztító eszközök? A lapokban pedig még több eredmény- ben nemzetközi konferenciáról olvashatunk? A kérdés feltevés szándékosan , pesszimista aláfestésé, így eleve hátat fordítunk a kellemes ábrándképeknek, hogy a valóság talaján állva próbáljunk néhány összefüggést megállapítani és egy-két következtetést levonni. Nyugati elképzelések az év elején A fő kérdésre adandó választ kutatva, nem hizontalan, ha gond a főkönyvelő módszerhez fordulunk, vagyis az év végi mérleget összehasonlítjuk azal, amivel nekiindultunk az esztendőnek. Nos, 1957 eleje nem sokkal bíztatott a nemzetközi helyzet kibontakozását illetően. Ha viszszalapozunk a mértékadónak és józanabbnak tekinthető nyugati lapokban, milyen éveleji «távlatokat olvasunk ki belük, azt látjuk, hogy a nyugati világ vezető erei a hidegháború és az erőpolitika fokozására tették fel lapjaikat. Nem csupán abban az értelemben, hogy erre készültek fel, hanem akarták is ezt, mert érdekükben állónak vélték. —Dulles és néhány más amerikai miniszter — írta annakidején a jól tájékozott Le Monde című párizsi lap — hevesen ellene van mindenfajta leszerlésnek, hogy ily módon a fegyverkezési terhektől sújtott Szovjetunióra növekvő nyomást gyakoroljon.» S a nyomás célja? Az, hogy a Szovjetunió kapituláljon általában, különösen pedig Németország és a népi demokratikus országok ügyében. S miért reménykedtek Délesék a nyomás sikerében? Mert a Szovjetuniót gazdaságilag gyengébbnek, katonailag mögöttük járónak tartották, s mert úgy számoltak, hogy a szocialista országok egysége meglazult és a lazulás a széthullás irányába terjed. Ez volt tehát a nyugati «irányzat» az induláskor. Egy ilyen irányzat csakis negatív «mérleg«-et eredményezhetett a nemzetközi légkör szempontjából. Hiszen aki térdre akar kényszeríteni, az szükségszerűen kibújik bármilyen megegyezés elöl, mert még a kis meggyezések is ragályosak lehetnek. Aki az er politikát játssza meg, az szükségszerűen nem csökkenteni akarja a feszültséget, hanem növelni, s nem kapcsolatokat kíván, nem kereskedni óhajt, hanem az érintkezés leszűkítésére törekszik. Ha visszatekintünk a mögöttünk levő esztendő első felére, a különböző nemzetközi vitákra, az ENSZ üléseire — éles körvonalakban bontakozik ki előttünk e tudatos hidegháborús elkezelés érvényesülése. Mit mutat a mérleg most, az esztendő lezárásakor? Megegyezést, leszerelést, a békés egymás mellett élés megvalósult gyakorlatát? Nem. De a feszültség bizonyos fokú enyhülését és ami ennél jóval több: Genf óta először újra íze, szaga, tapintható valósága van annak a szónak, hogy »tárgyalások». A láthatár szélén foszlalkozni kezdenek a sötét fellegek. Ha most egyenként próbálnánk elemezni azokat az okokat, amelyek végül is a légkör változásához s a «mérleg» bújtató javulásához vezettek, túl kellene lépnünk egy rövidre szabott újévi cikk kereteit. A megtett esztendő távlata azonban segítségünkre siet: hátra nézve könnyebb felfedni az összefüggéseket, a lényeges körvonalakat, a befolyásoló áreltolódásokat. A változás legfontosabb elemei ugyaniszek, amelyekből a nyugati politika gondosan és pontosan összeillesztette a maga «csehlekvési vezérfonalát az év elején. Ezk az elemek azon-ban teljesen, vagy részben el- lenkző előjelűre változtak. A szovjet gazdasági élet nem gyengült, a Szovjetunió nem maradt le a fegyverkezésben , és általában a haditechnikában, hanem előbb az inter- 19 kontinentális rakétával értelmetlenné tette a Nyugat eddigi stratégiai terveit, majd a szputnyikokkal és a »kaputnyikkal» mintegy szétrobbantotta a két nagyhatalom tudományos kutatásainak jövőjéről alkotott torz képet. Végül — és így összefüggésben látszik csak világosan, hogy miben is állott a szocialista országok sorozatos találkozójának külön világpolitikai jelentősége — teljesen alaptalanoknak bizonyultak a szocialista államok egységének megbomlásához fűzött nyugati remények. A legfontosabb elemekről beszéltünk, ezek az elemek azonban csak kölcsönhatásukban, más fontos tényeket befolyásoló eretükben mérhetők fe teljes jelentőségükben. Vagyis abban az együtthatásban, amelyet a nemzetközi közvélemény alakításával, Nyugat-Európa és az Egyesült Államok viszonyának módosításával, az ázsiai és afrikai népek függetlenségi törekvéseinek megerősítésével fejtenek ki. És itt már elértünk a legutóbbi napok külpolitikájához, a sok oldalról megvilágított NATO-értekezlethez és ahhoz a kérdéshez, vajon most merre, a Nyugat-Európában megépítendő atomrakéta-támaszpontok, vagy a tárgyalások előkészítése felé? Kerüljük meg a kérdőjelet, s jóslás helyett állítsunk szembe egymással néhány tényt. Látnunk kell, hogy az Egyesült Államok vető körei többségükben tárgyalás-ellenesek, vagy legalább is félnek mindenfajta komolyabb tárgyalástól. Indokolásuk szerint «előbb vissza kél szerezni az erőfölényt, és helyre kell állítani Amerika szputnyik-sebezte presztízsét«. Azt is valóként kell tudomásul vennünk, hogy egyes nyugat-európai kormányok készségben támogatják ezt az amerikai álláspontot. Ugyanakkor a NATO-értekezlet eseményei és a nyugati lapok kommentárjai világosan feltárták, milyen mély az ellenállás egész Nyugat-Európában, de a nyugat-európai kormányok egy részénél is az »öngyilkos» atomrakétás tervekkel szemben. Az a körülmény, hogy egy angliai közvéleménykutatás szerint a lakosság több, mint nyolcvan százaléka nagyhatalmi találkozót kíván, ennek az ellenállásnak csaknem páratlanul nagy erejéről tanúskodik. Alig férhet kétség hozzá, hogy ennek azúj áramlatnak a létrejöttében nem kis szerepük van az angol fehők között röpködő hidrogén bombás amerikai repülőgépeknek. Az a felism°rés, hogy az újabb és újabb erőpolitikai erőfeszítés csak a katasztrófa szélére sodorhatja a világot, széleskörű erjedést indított meg Európában. Kennannak, az Egyesült Államok volt moszkvai nagykövetének, valamint az angol munkáspárti Bevannak a közeledés útját tapogató javaslatai és a javaslatok visszhanga az erjedés komolyságát mutatja. Erre vall az a körülmény is, hogy félhivatalos nyugati körökben a vártnál nagyobb figyelemben részesítették az atommentes közép-európai övezet megteremtését felvető lengyel javaslatot. Törekvések és ellentörekvések keresztezik tehát ma egymást a nemzetközi küzdőtéren. Ha csupán az elhangzott kijelentések szerint mérlegelnénk, könnyen rózsás illúziókba ringathatnánk magunkat, mivel a «béke és tárgyalás« szavak ritka bőséggel és szaprasággal szerepelnek napjainkban. „Új választ" A varázsos szavak mögött néha azonban csupán a közvélemény erejének visszfénye található. Vagy a hogyan a londoni Times fogalmazta meg a minap: »Bármiképpen gondolkodjék is Dulics a Szovjunióval való tárgyalások értékéről, úgy látszik, e pillanatban nem tehet egyebet, mint azt, hogy igyekszik a békülékenység látszatát kelteni. Európa határozottan követeli, hogy adjanak új választ a Szovjetunió kezdeményezésére.» A »mérleg«, hogy újra ezt a szót használjuk, akkor is kedvező marad azonban, ha a frázisokat, a sallangokat már lehántottuk, s a puszta, de gazdag valóság marad csak előttünk. A tárgyalás felé szorító erők megsokasodtak az elmúlt év alatt. Minden valószínűség szerint ezek az erők egészen a kerekasztalig juttatják a kormányfőket. Azért, hogy mindenben megegyezzenek? Aligha. Erre íízig nem érett meg a világ. De azért, hogy valamiben megállapodjanak és ha korlátozottan is, de közeledjenek egymáshoz. Kevés ez? Ha illúziókban élünk, talán nem sok. Józanul tekintve a nemzetközi helyzet súlyos és bonyolult problémáit, éppen elegendő. Elegendő a feszültség tartósabb enyhítésére, új légkör, új bizalom megteremtésére, arra, hogy a meglevő társadalmi rendszerek tudomásul vételével és elfogadásával tovább lehessen azután lépni egy általánosabb rendezés felé. Más irányú erők ZALAI HÍRLAP Lengyelország javaslata az európai atomfegyvermentes övezetre Az Amerikai Egyesült Államok kormánya a NATO párizsi csúcsértekezletén lázas igyekezettel próbálta a NATO tagállamokat atomfegyverekkel ellátni, hogy ezzel az USA területét valamennyire mentesítse az atomháború rémétől. Ezzel szemben Lengyelország javasolja, hogy Közép-Európában mintegy 800 ezer négyzetkilométer területen, ahol 105 millió ember él (Lengyelország, Csehszlovákia, Német Demokratikus Köztársaság, Német Szövetségi Köztársaság) atomfegyvermentes övezetet hozzanak létre. (Terra) V •Lengyelország által javasolt atomfegyver mentes zóna NATO, tagállamok NSzK nélkül 1111 Varsói szerződés tagjai NDK, Lengyelország és Csehszlovákia nélkül Hazafiakát ítéltek el Jordániában Jordániában a nabluszi hadbíróság felforgató tevékenység büntette miatt 15 évi kényszermunkára ítélte Mahmud Hildjazi kommunista vezetőt. Jeruzsálemben egy másik hadbíróság hétfőn 2 évi börtönbüntetésre ítélte Husszein Abdulkader Alamit, mert tagja volt a feloszlatott szabadságpártnak, és mert betiltott röpcédulákat osztogatott. Karácsony előestéje óta a jordániai bíróságok 12 más egyént ítéltek meg 1—15 évig terjedő, börtönbüntetésre felforgató tevékenység címén. (MTI) Jozef Cyrankiewicz felszólalása a lengyel szejmben Jozef Cyrankiewicz, a lengyel minisztertanács elnöke a népi tanácsokról szóló új törvénytervezet első olvasásának vitájában felszólalt a lengyel szejmben. A lengyel miniszterelnök rámutatott azokra a nagy változásokra, amelyek a jövő évben mennek majd végbe a gazdaság és a közigazgatás irányításában. Hangsúlyozta, hogy az állami közigazgatás központi gépezetét még jobban szétválasztják a gazdasági szervek funkciójától. (MTI) Növekednek a hadikiadások Nyuggat-Németországban A Welt vezércikke szerint , a fegyverkezés mind jobban és jobban előtérbe kerül és a közeli években ualkodó tétel-ként szerepel majd a szövetségi köztársaság költségvetésében. A lap Nyugat-Németország hadikiadásainak összegét az elkövetkező öt évre 70 milliárd márkára becsüli. A kiadások összege az idén eléri a 10 milliárd márkát, jövőre valószínűleg 11—12 milliárd márkára növekszik és 1959-ben már 15 milliárd márka lesz. 1958. január 1. Az Országos Béketanács újévt haszonlvje a Békét! Ez az első szó, amelylyel az új esztendőt köszöntjük, s ez a szó egyben újévi jókívánságunk is. Szilveszter éjjelén, amikor hazánkban régi szokás szerint összecsendülnek a poharak, az emberek az újévi jókívánságukhoz hozzágondolják, vagy ki is mondják: Békét. Az új esztendő küszöbén érezzük, hogy az emberiség is fordulóhoz érkezett: megnövekedtek a béke erői, a háború immár nem elkerülhetetlen. Ez a lehetőség a haladó és békeványó emberiségnek nem kisebb vívmánya, mint az atomerő, vagy a mesterséges holdak. Ezzel a reményt keltő gondolattal búcsúzunk a béke hívei 1957-től. Bízunk abban, hogy a most következő esztendőben beérik a békemozgalom vetése: leülnek tárgylni a nagyhatalmak, biztonságosabbá válik az élet a natív és kis országokban, s az atomerőt az emberiség nem a háború szolgálatába állítják. Minden újév új reménység forrása, a magyar békemozgalom ezt a minden jóakaratú hazánkfiában élő reménységet kívánja tartalommal megtölteni. Ebben a munkában kéri a jóakaratú magyar emberek érdeklődését és támogatását. Legyen 1958 a béke további megerősödésének éve. Az emberiség nyugodt életének hajnala. A világűr meghódításának korszakában az emberi boldogság virradata! Országos Béketanács- Indiai lap az Egyesül AU -vek és Pakiszlán titkos egyezményéről A Delhi Times közli, hogy Szuvardi volt pakisztáni miniszterelnök amerikai látogatása idején titkos egyezményt kötött az Egyesült Államokkal. A lap szerint e titkos egyezménynek megfelelően amerikai szakértők Peshavartól északra már megkezdték egy atomtámaszpont és több repülőtér építését, illetve kibővítését. (MTI) Az első sspatnyik január első napjaiban befejezi pályafutását Az első műhold december 31-én reggel hat órakor befejezte 1336-ik teljes körét, ugyanakkor a második műhold a 815-ik fordulatot tette meg. A legutóbbi megfigyelések eredményei szerint az első műhold pályája észrevehetően kisebb lett és közeledett a Földhöz. A pálya maximális magassága a Föld felszínétől földtávolban jelnleg körülbelül 320 kilométer, szemben a kilövéskor mért 950 kilométeres magassággal. Keringésé-ének ideje valamivel kevesebb mint kilencven perc és továbbra is erő előn csökken. Várható, hogy az első műhold a légkör alsó rétegeibe jutva, január első napjaiban elizzik. Újévkor, azaz 1657 december 31-én éjszaka 12 órakor moszkvai idő szerint az első műhold 1348-ik fordulatát írta le és az általa megtett út hossza körülbelül 57,6 millió kilométer. A második műhöldi 826-ik fordulatát írta le és az általa megtett út körülbelül 37,6 millió kilométer. SZOMORÚ TAPASZTALAT Előkészületek. .. .a szokásos hűhóval... , „Felbocsátás"... — Bácsi, mit keresnek odalenn ?.. . Hisz ott hever a káposztásban !