Zalai Hírlap, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-01 / 102. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek­ ZALAI ki MSZMP ZALA MEGYEI VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS APJA m. évf. 102. szám ÁRA: 60 FILLÉR 1958. május L, csütörtök A proletár nemzetköziségi zászlaja alatt Éljen május 1., a mun­kás nemzetköziség nagy ünne­pe, a nemzetközi proleta­riátus harci seregszemléje! Hatvannyolcadszor csendül­t ez a jelszó egy hatal­mas kórus, a föld munkás­osztályának ajkán. 1890 óta ■évről évre erőteljesebb, mes­­­szehajlóbb hangon szárnyal ezen a napon a nemzetközi munkásosztály harci riadója és ■évről évre magasabbra emelke­dik a munkások kezében a vi­lágszabadság tűzpiros zászlaja. A virágillatos, gyönyörű tava­szi nap az elmúlt fél évszázad alatt valóban a nemzetközi proletariátus elkövetkező győ­zelmének szimbólumává vált. Ez alatt az idő alatt a föld nagy részén lerázta magáról a kapi­talista jármot és a szocialista fejlődés ú­tjára lépett sokmillió munkás és a megvalósult Szo­cializmus országa, a Szovjet­unió köré tömörülve derékha­dát képezi annak a mun­kásse­­regnek, amely ma szemlére fel­sorakozott. Ezen a napon meg­villan egy pillanatra az az óriá­si, minden poko-­t legyőző erő, amely a nemzetközi munkás­­osztály összefogásában rejlik. Ezt az összefogást ma még meg­tagolja más napokon az egyes politikai kérdése­kben alkotott véleménykülönbség, a tőkések szolgálatába szegődött úgyne­vezett -munkáspárti-­ és szak­­szervezeti vezetők egységbontó tevékenysége. De ezen a napon együtt menetel a vörös zászlók alatt a kommunista és szocia­lista párti munkás, akik között egyre alacsonyabb lesz a mes­terséges fal, amely elválaszt, s egyre több és erősebb lesz a szál, amely összeköt. Büszkék vagyunk arra, hogy a nemzetközi munkásosztály mai ünnep­én a földteke mun­­­­kásainak kórusában a mi han­gunk bátran és magabiztosan cseng és abban a táborban ál­lunk, amelynek munkásai szá­mára az egység, az összefogás, a szocializmus nem hit, hanem megtestesült valóság. Egy fok­kal bátrabban és magabizto­sabban ünnepel ma a magyar munkás és paraszt, mint a fel­­szabadulás óta eddig megünne­pelt 13 szabad május bárme­lyikén, mert olyan megpróbál-­­­tatást állt ki és olyan nagy munkát végzett az elmúlt egy­­év alatt, amelyre még nem volt példa. S amit a tavalyi május elseje borongás, esős napján egy budapesti négyszázezer fős munkás­ demonstráció bizonyí­tott, azt a 14. május elsején nagyszerű gazdasági eredmé­nyek, teljes politikai konszoli­dáció, a magyar munkások, pa­rasztok, értelmiségiek milliói­nak demonstrációja igazolja: az ellenforradalom nem tudta megölni a kommunisták párt­ját, a munkásosztály hatalmát, él és erősödik a magyar népi demokrácia. Éljen a világ munkásai­nak testvéri szolidaritása, a szocialista tábor országai­nak testvéri összefogása! Különös okunk van arra, hogy ezt a jelszót mi ma­gyarok messzehangzó erővel kiáltsuk. Kiáltjuk és hálatelt szívvel gondolunk arra a szo­lidaritásra, amelyet az ellen­­forradalom leverésében, s az el­lenforradalmat követő emberte­lenül nehéz időkben élveztünk a világ munkásai és elsősorban a szocialista tábor és vezető ereje, a Szovjetunió részéről. A Szovjetunió katonai segítsége megmentette hazánkat a tör­ténetem ítélőszéke elől, gaz­dasági segítsége pedig meg­könnyítette talpraállásunkat. A nemzetközi munkásosz­tály szolidaritása, a szocialista tábor országainak testvéri ösz­­szefogása indított el bennünket azon az új úton, amelynek kez­detén, az első év után a széles világ ismét­­magyar csodáról­­beszélhet. Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt, a forradalmi mun­kás-paraszt kormány, a forra­dalmi múltú, harcokban meg­­edzett magyar munkásosztály! Az orvul, munkáskenitösben rán­k tö­rt ellenforradalom füzé­ben olyan párt és olyan kor­mány született, amely képes volt úrrá lenni a nehézségeken és érdemesnek bizonyult arra a bizalomra, amelyet a magyar munkások, parasztok előlegez­tek számára. A Magyar Szocia­lista Munkáspárt szilárd és tántoríthatatlan vezetésének, a­ forradalmi munkás-paraszt­­ kormány következetes, a ne­­­­hézségekkel nem alkuvó, a ne­hézségekkel bátran szembe­szálló politikájának tulajdonít­­ható, hogy a munkásosztály és a magyar nép minden hazáját szerető, becsületes rétege fel­sorakozott a párt és a kormány mögé. A­­közel másfél év előtti gazdasági és politikai zűrzavar­ban óriási erkölcsi erővel állt helyt a párt és a kormány, szembeszállt az eluralkodott vad demagógiával. Ahol szük­ség volt rá,­­kemény kézzel te­remtette meg az alkotó munka feltételeit. Ugyanakkor gondolt a néprétegek életszínvonalának emelésére is és az elmúlt esz­tendő bebizonyította, hogy jó talajra épített, amikor bízott a munkásosztály erejében. Az elmúlt év bizonyítja, hogy a párt és a kormány gazdasági elképzelései helyesek voltak és a munkásosztály csatasorba állt az elképzelések megvalósításá­ért, az életszínvonalemelkedés gazdasági alapjainak megte­remtéséért, az életnívó rögzíté­séért. Minden oka megvan rá a magyar munkásosztálynak, hogy nyílt tekintettel álljon ma ott az ünneplő munkásmilliók táborában és büszkén tekintsen a megtett útra, szeretettel és ragaszkodással vegye körül él­csapatát, a magyar dolgozó nép vezető erejét. Éljen a magyar dolgozó pa­rasztság, a magyar termelőszö­vetkezeti parasztság, erősödjék a munkás-paraszt szövetség, a proletárdiktatúra alapja! A régi jelszó új tartalommal telik meg az idei májusi ünne­pen, amikor dolgozó parasztsá­gunk fenn­tartás nélkül állhat oda munkásosztályunk mellé a nagy seregszemlén. A megelőző évek elhibázott par­aszt­politiká­jának következménye volt, hogy a dolgozó parasztság nagy tömegei nem tudtak tiszta szív­vel örülni a proletárok ünne­pén. Ma már fenntartás nélkül tekintheti szövetségesének a munkásosztályt, amely pártja vezetésével a legnagyobb gon­dok közepette sem feledkezett meg róla és bízva a parasztság szorgalmában, igyekezetében, megszüntette az évtizedes sé­relmet, a begyűjtési rendszert. S a parasztság bebizonyította, hogy a bizalom nem volt hiába. Megnövekedett termelési kedv­vel látott munkához az elmúlt évben és biztosította az ország élelmezését. Szocialista építé­sünk édes gyermekei, a terme­lőszövetkezetek pedig ország­világ előtt bebizonyították életrevalóságukat, többségük­ben kiállták azt a megpróbálta­tást, amelyet a visszahúzó erők, a falusi osztályellenség táma­dása mért rájuk. Termelőszö­vetkezeteink erősödnek gazda­ságilag, szervezetileg, mellettük áll a jó atya módján államunk gazdasági és politikai ereje és példájuk biztató arra, ho­g­y egyre több egyénileg dolgozó parasztban érté­­dik meg az a felismerés: a jövő útja a közös, nagyüzemi gazdálkodás, a ter­melőszövetkezet. A párt és a kormány, a parasztság termé­szetes szövetségese a munkás­oő osztály a maga részéről min­dent megtesz azért, hogy ez a felismerés minél előbb követ­kezzék be a dolgozó parasztság és szocialista országunk javára. Éljen a munkásokkal és a dolgozó parasztokkal együtt­haladó, a szocializmus és a béke ügyét odaadóan szolgáló magyar értelmiség! Tiszta szívvel, baráti kézszorí­tással mondja ezt a jelszót má­jus 1-én a magyar munkásosz­tály és a parasztság a szocialis­ta építés egy egő rendű fontos­ságú munkacsapatának, az ér­telmiségnek. Voltak vélemé­nyek és az ellenség táplálta ezt az illúziót, amelyek az ellenfor­radalom szégyenfoltját az értel­­miségre akarták sütni. Pedig az értelmiség a mi értelmiségünk, és túlnyomó többségében a megpróbáltatások idején is hű maradt népi államiunkhoz. S ezt a hűségeit éppen a múlt év nehéz gazdasági és politikai munkájában bizonyította be. Éppen ezért a párt és a kor­mány keményen szembeszáll azokkal a szektás nézetekkel, amelyek itt-ott még felütik fe­jüket üzemeinkben, egyes párt­­szervezetekben és tágra nyitja az értelmiség előtt az alkotó munka lehetőségének kapuját. Minden alkotni tudó és alkotni akaró értelmiséget hív a mun­kásosztály. Van itt elég dolog minden értelmiségi számára, aki velünk egy nyelvet beszél. Éljenek a bék­éért harcoló, hazánk függetlenségét és szo­cialista rendünket védelmező magyar munkások, parasztok, értelmiségiek! Éljen honvéd­ségünk, határőrségünk, rend­őrségünk, munkásőrségünk! A munkásosztály nagy nemzet­közi ünnepén keblére öleli ka­tonafiait a magyar nép. A munkásosztály hatalmára törő huligánok, ellenforradalmárok is megtanulták tisztelni fegyve­res alakulatainkat, köztük a magyar népi demokráciában új szervezetet, a rövid, de dicső-­­ séges múltra visszatekintő munkásőrséget. Van erőnk, mégpedig sziklaszilárd, kemény erőnk, amellyel minden impe­rialista aknamunka gátját tud­juk állni és mellettünk áll ,to­vábbra is a Szovjetunió. Éljen a Szovjetunió, a béke­tábor vezető ereje! Éljen az örök és megbonthatatlan magyar— szovjet barátság! Le a háborús uszítókkal, békét a világnak! Nemcsak a szocialista országok­ munkásosztálya, de a kapita­lizmus igáját nyögő munkás­milliók is kiáltják velünk ezen a napon ezt a jelszót. Hosszú évek tanulságaként érlelődött meg az embermilliókban az a­ meggyőződés, hogy a békét, a­ békéért folyó harcot a Szovjet-­­unió testesíti meg. Vele, az ő­ kezdeményezéseit támogatva­ van reménye az emberiségnek, arra, hogy elkerülhesse egy­ esetleges, minden eddiginél­ borzalmasabb háború, az atom-­ háború rémét. S míg az egyik, oldalnak, az amerikai imperfia-­ listák vezette tőkés világnak az­ az érdeke, hogy a háborús­­ pszichológiát fenntartsa, további élessze, mert ezzel óhajtja erte-, feíri a figyelmet a gazdasági­ pangás, a fenyegető válság jel­­leiről, addig a másik oldalon a' Szovjetunió nem szűnő, sőt, egyre növekvő erővel oszlatja' ezt a mesterségesen fenntartott­ háborús psz­ichózist. Új és új­ békekezdeményezések, lefegy-, verzési program, csúcstalálkozó­ előkészítése, az atomrobban­tás,­sok egyoldalú beszüntetése, hogy csak néhányat említsünk, az utóbbiak közül, mind, mind azt a célt szolgálják, hogy el-­ zavarják a dolgozó milliók feje­­ felől a háború rémét, megsze­ te­remtsék a békés egymás mellett' élés uraimra vágyott és annyira­' remélt világát. A Szovjetunió ebben a har­cában jó segítségre talál a nem­zetközi munkásosztályban, amely éppen most nagy táma­dásban van az imperialisták, a tőkések, a gyarmattartók ellen. A német munkások tüntetnek az atomfegyverkezés ellen. A francia munkásosztály szem­beszáll a reakciós kísérletekkel. Az olasz kommunisták válasz­tási harcot vívnak és minden erővel igyekeznek, hogy újabb lépést tegyenek előre. Mi, a szocialista haza munkásai a megszerzett és megvédett ha­talom birtokában békében épít­hetjük hazánkat, munkálkod­hatunk a jobb jövő útján. Vannak feladataink szépen. Idei terveink merészebbek a tavalyinál, többet kell teljesí­tésükért dolgoznunk. Az idén már szégyen lenne csak a test­véri országok anyagi segítségé­re támaszkodnunk. Ez évben már saját lábunkon kell meg­­állnuunk. Adjon erőt további munkánkhoz ez a nagyszerű mai ünnep. Tisztában lehetünk azzal, hogy a világ más részein a még fel nem szabadult mun­kások ránk vetik vigyázó sze­müket és a mi gazdasági és po­litikai eredményeink nyújtanak számukra erőt további harcaik­hoz. Ma talán külsőségekben egy­szerűbben ünneplünk, mint az előző években. De több meg­győződéssel, nagyobb belső tűz­zel. Ez a tűz, ez a meggyőződés teszi hitelessé, magával raga-­­­dóvá a proletár nemzetköziség magyarországi ünnepségeit, s e tűzzel, meggyőződéssel emel­jük magasra a gyászos október-­­ ban megtépett, de azóta fermen : lobogtatott zászlót, a proletár internacionalizmus vörös zász­laját, rajta a soknyelvű felirat­tal: Világ proletárjai, egyesül­jetek! Hári Sándor ---------------Zalai m­unkánok, —~,— dolgozó pttrusztok? értelmiségiek? komunisták és pártonkívü­liek ! Az MSZMP Zala megyei Bizottsága a tizennegyedik szabad május elseje alkalmá­ból forró elvtársi szeretettel köszönti Zala megye vala­mennyi becsületes dolgozóját A nemzetközi munkásosz­tály harcos seregszemléjét ebben az évben újabb sike­rek, a szocializmus ügyének győzelmes előrehaladása kö­zepette ünnepeljük. Tovább erősödött a Szovjetunió, a kí­nai és a többi népi demok­­ráciák összefogása, a gyarma­ti imperializmus ellen küzdő népek egységfrontja, szerte a világon megszilárdult a mun­kásmozgalom, a tőkés kizsák­mányolás ellen küzdő kom­munista és szocialista mun­kások akcióegysége. A nemzetközi imperializ­mus egy évvel ezelőtt még a szocializmus válságáról be­szélt, és mint elrettentő pél­dát emlegette a magyaror­szági ellenforradalmat. Né­pünk esküdt ellenségei 1956 októberében és az ellenforra­dalmat követő nehéz hóna­pokban valóban mindent el­követtek a magyarországi munkás-paraszt hatalom fel­számolása, meggyengítése ér­dekében, később pedig a ki­bontakozás, a konszolidáció megakadályozására. A ma­gyar nép, a párt és a forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány vezetésével hősies munkával leküzdötte az el­lenforradalom okozta válsá­gokat, barátaink, elsősorban a szovjet nép önzetlen segít­ségével lényegében helyre­állította a népgazdaság rend­jét, sőt arra is volt ereje, hogy emelje társadalmunk alapvet­ő rétegeinek életszín­­vonalát. ,, Az idei május elsején éppen ezért jogáés örömmel és biza­kodásai­­ünnepelhetünk, mint szabad, szoc­il­izmust építő ország­­boldog fiai. Elér­ eredményeink termé­­­szetestért még mindig nem állnak arányban a megnöve­kedett követelményekkel. Még igen sok és komoly ten­nivalónk van az ellenség visszaszorítása, a szocializ­mus minden vonalon történő építése, dolgozó népünk egy­ségének, pártunk erejének további megszilárdítása terü­letén. Most, amikor a tizennegye­dik szabad május elseje al­kalmából ismételten baráti üdvözletünket és jókívánsá­gainkat fejezzük ki, egyben kérjük a megye valamennyi becsületes dolgozóját, hogy az eddigiekhez hasonlóan, to­vábbra is becsülettel állja­nak helyt a termelő, az ideológiai és kulturális mun­ka frontján, teljesítsék azo­kat a feladatokat, amelyeket a szocializmus további építé­se megkövetel tőlünk. Éljen harcban edzett mun­kásosztályunk és nagy pár­tunk, az MSZMP! Éljenek felszabadítóink, a Szovjetunió népei, és a baráti népi demokráciák! Éljen a világ dolgozóinak összefogása a békéért, az atom- és hidrogénfegyverek betiltásáért! Éljen május 1., a nemzet­közi munkásosztály harcos ser­egszemléje! AZ MSZMP ZALA MEGYEI BIZOTTSÁGA A hősök megbecsülése Lassan a feledés fátyla bo­rítja az ellenforradalom vész­terhes napjait. A keserű emlé­kek a múlt homályába tűnnek, de sok családinál a személyes veszteség fel-feleleveníti a fáj­dalom könnyeit. Balázs Jánosné szemében is a könnyek csillogtak, amikor a Zala megyei Kiegészítő Pa-­­rancsnokságon Farkas Ferenc alezerdes elvtárs átnyújtotta a hősi halált halt fiuk, Balázs Aladár alhadnagy kinevezését és kitüntetéseit. Balázs Aladárt sokan ismer­ték Bázakerettyén. A szerény, szorgalmas fiatalembert min­denki szerette. Amikor kötelező katonai szolgálatra bevonult, tiszthelyettesi iskolára küldték. Alig néhány héttel azután, hogy előléptették őrvezetővé, megjött a parancs: az ezredet Budapestre vezényelték, az el­lenforradalom leverésére. Ettől kezdve már csak mo­zaikok maradtak Balázs Ala­dár életéről... __Utcai csődület. A tömeg­ben gyanús egyének tűnnek fel. A rendet fenntartó alaku­latok katonái közt találjuk Ba­lázs Aladárt is. — igazoltatni a gyanús ele­­­meket — hangzott a parancs — és Balázs Aladár, fegyverét ke­ményen szorítva, biztosítja pa­rancsnokát, aki igazolásra szó­lít fel egy ganús elemet. A fel­szólításinak nincs foganatja, sőt az ellenforradalmár fegyvert akar rántani, de Balázs Aladár gondolkodás nélkül átnyalábol­­ja a fegyveres huligánt, hogy parancsnokát védje és köteles­ségét teljesítse. Fegyverszünet volt, de az ab­lakiból golyózáporral feleltek Balázs Aladár tettére. A háza­i kerettyei fiatalember, a kiváló katona, szüleinek egyetlen gyermeke, az orvlövészek go­lyóitól holtan esett össze. Pa­rancsnoka is súlyosan megse­besült, de életben maradt. Ő adott hírt Balázs Aladár — ak­kor még őrvezető, ma már al­hadnagy — hőstettéről és hősi haláláról. A háromholdas, egyszerű pa­rasztcsalád egyetlen gyermeké­nek hősi halálát és az ellenfor­­radalommal szembeni helyt­állását kormányunk, pártunk és népünk nagyra értékeli. Balázs Aladárt a honvédelmi minisz­ter elvtárs alhadnaggyá léptet­te elő. Az Elnöki Tanács a Vö­rös Csillag érdemrenddel, a Mi­nisztertanács pedig a Munkás- Paraszt Hatalomért emlék­éremmel tüntette­­ki. A szülők hősi halált halt alhadnagy fiuk után nyugdíjat kapnak. A kinevezést és kitüntetése­ket szerdán délután nyújtották át az egyetlen fiukat eresz­tett szüleiknek a megyei ki­egészítő parancsnokságon. A bensőséges ünn­epségen részt­­vett Pankasz István elvtárs, a megyei pártbz­ottság képvise­­lője is. A kitüntetések után folytatott baráti beszélgetésen ígéretek hangzottak el, hogy a szülőket, akik hőst neveltek a hazáinak, segíteni fogják a jö­vőben is. Balázs Aladár alhadnagy teste a bázakerettyei temető­ben alussza örök álmát, de emlékét megyénk megőrzi. Az emlékezés fáklyáját azonban szűkebb hazájának, Bázake­­rettyének párt-, társadalmi és ifjúsági szervezetei hivatottak elsősorban magasra emelni és állandóan ápolni.­­. Éljen május 19 a nemzetközi proletariátus harci seregszemléje!

Next