Zalai Hírlap, 1959. június (4. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-02 / 127. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! ZALAI AZ MSZMP ZALA MEGYEI VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJAIRA: 50 FILLÉR 1959. június 2., kedd ASSaHKaHRISZI IV. évf. 127. szám Nyikita Hruscsov és Enver Hodzsa beszéde a tiranai albán-szovjet barátsági nagygyűlésen Tirana. (TASZSZ) Szombaton délután Tiranában Szkander bég téren albán—szovjet barátsági nagygyűlés volt. A gyűlés résztvevői kitörő lelkesedéssel fogadták az emelvényen megjelenő N. Sz. Hruscsovot, a szovjet párt- és kormányküldöttség tagjait, Enver Hodzsát, Mehmet Shehut és Albánia más vezetőit. A nagygyűlés első szónoka Enver Hodzsa, az Albán Munkapárt Központi Bizottságának első titkára volt. Üdvözölte a ■szovjet küldöttség vezetőjét és tagjait, majd a szovjet és az albán párt- és kormányküldöttség tárgyalásairól beszélt. Elmondotta, hogy a tárgyalások és aláírt okmányok újból megmutatták és még jobban megerősítették a véleményekegységét az összes megvitatott kérdésekben. Az Albán Népköztársaság mindig nagy figyelmet szentelt szomszédaihoz fűződő kapcsolatainak — jelentette ki Enver Hodzsa —. Azon fáradozunk, és a jövőben is azon fogunk munkálkodni, hogy e kapcsolatok jószomszédi kapcsolatok legyenek és a békés együttélés elvei alapján fejlődjenek. Kormányunk, mint mindig, kész a jövőben is a kölcsönös barátságon, az egyenlőségen és az egymás belügyeibe való be nemavatkozáson alapuló államközi kapcsolatokat fenntartani aszomszédos Jugoszláviával. Az albán népet szoros barátság fűzi Jugoszlávia népeihez ennek a forrása a közös ellenség ellen vívott harc. Mi mindig vigyázni fogunk erre az őszinte barátságra és kudarc vár azokra, akik ellenséges érzelmeket akarnak elhinteni testvéri népeink között. Jó viszonyban akarunk élni Olaszországgal és Görögországgal is — folytatta Enver Hodzsa —. Úgy véljük, hogy ez kölcsönösen érdekében áll népeinknek és a béke ügyének. Az olasz kormány azonban,mint ez ismeretes, a szovjet kormány figyelmeztetése, a mi kormányunk és más békeszerető ország figyelmeztetése ellenére az utóbbi időben hozzájárult, hogy amerikai rakétatámaszpontokat létesítsenek Olaszország területén. Hasonló ■célokat tartanak szem előtt Görögország vezető körei is. Kormányunk szeretné remélni, hogy a szóbanforgó országok kormányai szem előtt tartják népeik és a béke érdekeit és nem vállalják ezt a pusztító utat — hangsúlyozta Enver Hodzsa. Pártunk és kormányunk őszintén üdvözli Hruscsovnak azt a nagyjelentőségű javaslatát, hogy a Balkán ésaz Adriai-tenger térsége legyen atommentes békeövezet. Úgy véljük — mondotta a továbbiakban — elérkezett az ideje annak, hogy megvalósítsuk a román kormánynak a balkáni kormányfői értekezlet öszszehívására vonatkozó javaslatát is. Reméljük, hogy a Földközi-tengeri térség országainak kormányai felismerik az atom- és ra- kétatámaszpontoktól származó veszélyt és összefogott erővel olyan értelmű megállapodásra jutnak, hogy nem engedélyezik atom- és rakétatámaszpontok létesítését országaik területén. Ezután N. Sz. Hruscsov, a szovjet küldöttség vezetője lépett a mikrofonhoz. A szovjet kormányfő köszönetet mondott Albánia dolgozóinak azért a testvéri fogadtatásért, amelyben a szovjet párt- és kormányküldöttséget részesítették. A népi Albánia szocialista építésének sikereiről szólva megállapította, hogy ezek a sikerek meggyőzően példázzák a kis népek és a kis országok sorsának alapvető különbségét a szocializmusban és a kapitalizmusban. A szovjet küldöttség vezetője beszéde további részében foglalkozott a genfi külügyminiszteri értekezlettel is. Felsorolta a szocialista országok kormányainak a nemzetközi feszültség enyhítésére tett lépéseit, majd hangsúlyozta, hogy ugyanerre irányulnak a Genfiben tárgyaló szovjet küldöttség erőfeszítései is. Sajnos, — mondotta — a nyugati hatalmak részéről nem látunk törekvést az égető nemzetközi kérdések megoldására. A nyugati hatalmak Genfben előterjesztett berlini tárgyú javaslatai azt mutatják, hogy e javaslatok szerzői helytelenül értelmezik a kérdés lényegét. A Herrer úr által előterjesztett 7 pontos tervezet egyetlen tárgyalási elemet sem tartalmaz. A Szovjetunió őszintén óhatja a megegyezést, de elutasítja azt az elvet, hogy az egyik fél rákényszerítse saját feltételeit a másikra. Hajlandók vagyunk megvitatni minden olyan javaslatot, amely a nemzetközi feszültség enyhítésére, a háborús konfliktus kirekesztésére és a békés együttélés feltételeinek megteremtésére irányul. Ha tárgyalófeleink szándéka más, természetesen nehéz lesz kölcsönös megértésre jutni és olyan közös megoldást találni, amely mindkét fél számára kielégítő lenne. Hruscsov a továbbiakban érintette Franciaország, Nyugat-Németország viszonyainak kérdését. Rámutatott, mennyire tarthatatlan az az érvelés, hogy Nyugat-Németország NATO- tagsága garanciát nyújt a német militarizmus feltámadásával szemben. Felfegyverezni Nyugat-Németországot, ellátni atomfegyverrel, segíteni hadserege felállításában, azzal a gondolattal, hogy őt úgyis ellenőrizni fogják — egyértelmű az öngyilkossággal. Nem is olyan sok idő múlt el azóta, hogy egyes államférfiak, akik ma kedvükre ölelik Adenauert, Nagy-Britanniába és más országokba menekültek a német csapatok elől. Mindez elég gyorsan kiröppent emlékezetükből. Nyilván nem vonták le a kellő tanulságokat abból a két háborúból, amelyet a német militarizmus robbantott ki. A legnagyobb éberséget kell tanúsítanunk. A Balkánt már régóta Európa puskaporos hordójának tartották. Minthogy a balkáni országok többségében népi hatalom van, és minthogy létrejött a szocialista világrendszer, a helyzet itt is lényegesen megváltozott. A petriventei iskola nyitott kapuján belépve nem számítottam arra, hogy egy nagy készülődés közepébe csöppenek. De így történt. A komolykodó tekintetű úttörőpajtások kipirult arccal rakosgatták szekérre a sátorlapokat, szalmazsákokat, élelmiszerrel teli kosarakat. Kirándulásra készültek a valkonyai erdőbe. Néztem őket, csöndesen és hoszszasan. Hatalmába kerített néhány percre az emlékezés. Én is voltam úttörő, távol innen és régen, egy évtizeddel ezelőtt. Mi is készültünk táborozni, sátort verni, kondérban gulyást főzni, számháborúzni. Ha úgy visszagondolok, elvonulnak előttem az arcok, alakok, látni vélem a szegényes ruhákat, szakadozott tornacipőket. Azokban az esztendőkben kezdett lábadozni a termelőszövetkezeti mozgalom a mi vidékünkön, sok harccal, küszködéssel. Ez nemcsak a szövetkezeti tagokon látszott meg, nemcsak szüleinken, de rajtunk, gyerekeken is. Hogy őszinte legyek, akkor még azzal váltunk ki a középparaszt gyerekek közül, hogy foltos volt a ruhánk, egyáltalán nem tartottunk, lépést a gyermekcipő divattal. De gondolomk, hogy ez nemcsak a Viharsarokban volt így, hanem itt Zalában is. Kacagás ébreszt fel gondolataimból. Tarka kendőket fodroz a szél, nevető arcok, jó ruhák, divatos cipők körülöttem. Kérdezem, a gyerekektől, hogy közülük kinek a szülője szövetkezett tag. Hárman is ugranak. Végigmérem őket, a ruhájukat, aztán visszanézek a többiekre. Ezek a fiúk most azzal válnak ki a többiek közül, hogy jobban öltözöttek. Foltot nagyítóval sem lehetne találni öltözetükön. Tiszta ingük van, jó szandáljuk. Leülünk a pázsitra, szemtől szembe, hogy beszélgessünk. Szavaik mögött ott bujkál az ébredő öntudat: büszkék arra, hogy szüleik termelőszövetkezeti tagok. Jól megy a soruk, sokmindenre telik. — Az én apám öt—hatszáz forintot kap havonta — mondja a pöttömnyi Kocsmáros Jóska, aki hetedikes és négyes tanuló. Hozzáteszi gyorsan azt is, hogy: — meg búzát, s cukrot is, évvégén sok pénzt hoz haza. Apám már hét éve téesz-tan. Faggatom a gyerekeket, hogy mit ettek ma. Röpködnek a válaszok: reggelre zsíros, s vajas kenyeret, kávét, ebédre paprikás krumplit, babfőzeléket. Már nem ismerik, vagy talán meg sem ennék a ■‘■‘valamit víz a víz» levest, kukoricakását, puliszkát, a kenyér sem ízlene csak úgy magában. Tessék, le lehet itt is mérni a változásokat. Érdekli őket a termelőszövetkezet, a faluban munkálkodó Aranykalász. Betéve fújják az adatait. Szoktak segíteni a közösben. Az iskolával már többször voltak kinn. Amolyan «patronálási láz» van az iskola és a termelőszövetkezet között. Most is a szövetkezet kocsija szállítja el a valkonyai erdőbe a sátortáborozáshoz szükséges felszereléseket. A gyerekek a nyári időszakban segítenek gyomlálni, kalászt gyűjteni, így találkozik Petriventén az élet és az iskola. P. J. Mai iskolások Nagy gondot fordítanak az alig két éve működő zalaszentbalázsi Petőfi Termelőszövetkezetben a szarvasmarhatenyészet fejlesztésére. Ma már csaknem háromszáz hízómarhát, tehenet és növendéket tartanak a közös gazdaságban. A több mint száz egyedből álló növendék csordát a szabadszállásokon nevelik. A jószágok sokkal edzettebbek, takarmányértékesítő képességük nagyobb, mint a zárt istállókban nevelt növendékeké. Képünkön a legelő növendék csorda egy része látható. A szocialista országok fontos tényezői a Balkán békéjének. A Szovjetunió és minden szocialista ország azt tartja, hogy a népeknek itt, a Balkánon kell harcolniuk azért, hogy ezen a félszigeten és az egész Földközi tengeri medencében ne legyenek rakétatámaszpontok, sem atomfegyverek. Ez nagyban hozzájárulna a Földközi-tengeri térség tartós békéjének szavatolásához. Az atom- és rakétatámaszpont-mentes övezet tervének megvalósításához. Hruscsov beszéde befejező részében ismét hangsúlyozta, hogy a szovjet küldöttség albániai tárgyalásai szívélyes, testvéri légkörben folytak és a nézetek teljesességét bizonyították minden kérdésben. A tárgyalások eredményeképpen aláírt közös nyilatkozat Albánia és a Szovjetunió barátságának és testvéri együttműködésének további elmélyítését szolgálja. (MTI) Csepeli kerékpárok 4 világrészben A Csepel Művek termékei iránt egyre több külföldi ország érdeklődik, s a gyár önálló exportját lebonyolító Pannónia Külkereskedelmi Vállalat jelenleg több mint negyven országba szállít motorkerékpárt, kerékpárt, varrógépet. A csepeli kerékpárokat négy világrész országai vásárolják. A mai mánnánkból 1 00 — Oteles emberek — Tanácsaink hétköznapjai — A bíróságról jelentjük — Termelőszövetkezeteink életéből — A vasárnap sportja Elkészült a gyümölcstermelő tájak beosztása A fajtaminősítő tanács szakemberei a megyei szakbizottságok javaslatai alapján elkészítették az egész ország területére a gyümölcstermelő tájak beosztását és az egyes termőtájakon telepíthető árugyümölcsfajták jegyzékét. A szőlő-, gyümölcs- és borgazdálkodásról szóló törvényerejű rendelet értelmében az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek és egyéni termelők a jövőben csupán a termőfajták szaporítóanyagát használhatják fel az árugyümölcsök telepítésénél. A házi kertekben továbbra is tetszés szerinti fajtákat ültethetnek a termelők. (MTI) Megnyitották a könyv ünnepi hetét • Három író a zalaegerszegi és nagykanizsai megnyitón Bensőséges ünnepség keretében nyitották meg 30-án este a zalaegerszegi TIT klubban az ünnepi könyvhetet. A megjelent közel hetven könyvbarát előtt Czigány József tanár beszélt a könyvhét jelentőségéről és röviden méltatta a megjelent új műveket. Ez alkalommal mutatkozott be a nyilvánosság előtt először a zalaegerszegi Városi Művelődési Ház Komiját Aladár irodalmi színpada. A fiatalokból álló műkedvelők jó előadásban tolmácsolták a zalaegerszegi ünnepségeken megjelent Szabó István, József Attila-díjas író «A varázslat kertje» című hangulatos novelláját, melyet a hallgatóság tetszéssel fogadott. Ugyancsak elismerő tapssal jutalmazták Örvös Lajos költő verseit és Kelemen Sándor író novelláját. Az ünnepségbefejeztével a könyvesbolt megkezdte a könyvhétre megjelent új irodalmi alkotások árusítását. A megnyitón résztvevő három író örömmel dedikálta műveit a vásárlóknak, majd hosszasan elbeszélgettek velük irodalmi kérdésekről. A megyénkbe érkezett írók vasárnap résztvettek a nagykanizsai ünnepi könyvhét megnyitóján, s még aznap ellátogattak több termelőszövetkezeti községbe. Tegnap a Zalaegerszegi Ruhagyárat tekintették meg és ankéton ismerkedtek a Ruhagyár dolgozóival. Vásár az ernyők alatt — Hagy az érdeklődés az ünnepi könyvhét timm iránt — Az írók kiadók, és olvasók közös, pirosbetűs ünnepének nem kedvezett az időjárás: az ünnepi könyvhét első napján meg-megújult a zápor, s az alacsonyan gomolygó sötét felhők a lakásba parancsolták vissza azokat, akik nem vállalták annak kockázatát, hogy a frissen utcára került kötetek megszerzésének élményéért cserébe »hideg zuhanyt« kapjanak. Mert az utcán, a könyvesbolt, a nőtanács és a fiatalok alkalmi sátraiban a kedvezőtlen idő dacára ott vártak Zalaegerszegen az olvasóra a klasszikus és jelenkori, a külföldi és hazai írók alkotásai, a tetszetős köntösbe öltöztetett kötetek. Voltak persze, sokan voltak olyanok, akik az otthoni pihenés helyett az esőkabátot, ernyőt választották, s már a könyvhét első óráiban megvették azokat a műveket, amelyek felkeltették érdeklődésüket, s vételáruk egybeesett pénztárcájuk teherbíró képességével. A KISZ hullámlemezből készült könyvsátrát főleg a fiatalok keresték fel. B. Ferenc, nyolcadikos általános iskolás tétova lépésekkel állt a pult elé: — Ifjúsági könyvet szeretnék vásárolni ... — mondta ki szíve nagy vágyát —, olyant, amelyik izgalmas harcokról szól. Az alkalmi eladóként ügyködő lány több kötetet tett a pultra, s biztató szót is mondott melléje: — Lapozd csak át őket, s válaszd ki azt, amelyik a legjobban tetszik. Feri nem kérette magát. Előbb Balázs Béla »Karcsi kalandjai«-t forgatta hosszasan, majd Corrinth műve, «A trójai fiúk«, Dékány András kötete, az »Afrikából jöttek» következtek ebben a sorban. A végén azután mégis E. C. Vivian «Robin Hood«-ja mellett döntött. — Ezt veszem meg — mondta —, láttam a történetet filmen is, úgy nagyon tetszett... Bizonyára leírva még érdekesebb lesz. Tizenöt forintot tett a könyv helyére, — csupa aprópénzben. Mosolyogtak a körülállók, Feri azonban megvédte a tíz-, húszés ötvenfilléresek becsületét: — így kaptam én is . . . papírhulladékot gyűjtöttem, abból telett a könyvre! I nőtanács sátránál középkorú férfi állt meg: H. József gyári munkás. — Regényt vennék . . . olyant, amelyik a mai életről szól . . . Úgy hallottam, hogy megjelent az «Októberi vihar» folytatása. Még be sem fejezte a mondatot, a nőtanács ügyeletes aszszonya már oda is tette eléje Berkes András új művét, a »Vihar után«-t, melyben a szerző tovább pergeti a nagy sikert aratott «Októberi vihar» hőseinek életét. S mert a vásárlás varázsa örömmé oldódik a könyvet szerető ember szívében, oda került melléje Mesterházi Lajos «Pokoljárás«-a, valamint Kocsetov regénye,»A Jersov-fivérek« is. — Hetvenöt forint — állapították meg közösen a három könyv vételárát, s a fizetés egyébként «nehézkes« munkája most másodpercek alatt megoldódott. — Szeretek olvasni, szabad időm nagy részét a könyvek társaságában töltöm — mondta H. József. — Jut a fizetésemből könyvekre is, s régi tartozásomat törlesztem magammal szemben, amikor olvasásból pótolom a fiatal években elmulasztottakat . . . Az írott szó igézetéért persze a dolgozók nagy részének nem kell a könyvsátrakhoz mennie. A megyeszékhely húsz üzemében, vállalatánál, intézményénél könyvheti vásárt rendez a Könyvesbolt a «kapukon belül». A Ruhagyár, a Zalai Kőolajipari Vállalat, a Vasgyár, az Autóközlekedési Vállalat, a Vasút, az Építőipari Vállalat, a Kórház és egy sor más közület folyosóin, vagy kultúrtermeiben egy hétig vendég most a könyv, jelképesen arról tanúskodva, hogy a dolgozók mindennapi életéhez hozzátartozik már az irodalom. Spilák Lajos elvtárs, a zalaegerszegi Könyvesbolt vezetője ,a megyeszékhely ünnepi könyvhetének «főrendezője» biztató tájékoztatást adott tegnap délután. A könyvhét 82 kiadványából összesen hatezer kötet érkezett Zalaegerszegre, s min-denütt fokozott érdeklődés nyilvánul meg az új művek iránt. A könyvhét első napján 4000 forint értékű könyv talált gazdára a könyvsátrakban, de ez természetesen csak a kezdet, hiszen az üzemi könyvvásárok csak ma kezdődtek meg . . . Néhány kötet máris «befutott». Berkesi «Vihar után»-jából 80 kötet érkezett, de órák alatt elfogyott. Sokan keresik Tamási «Címeresek», Molnár «Kalandok az őserdőben», Passuth László «Megszólal a sírvilág« és Győri Dezső «Sorsvilág» című regényeit . . . Általános sikert könyvelhet el «A kultúra világa« című tudományos és művészeti ismeretterjesztő sorozat első kötete, melyet közel félszáz könyvbarát jegyeztetett elő magának a megjelenése előtti hetekben. Minden jel azt mutatja, hogy az idei ünnepi könyvhét eredményeiben nem marad el az elmúlt esztendők mögött. A szakvéleményt az újságíró személyes tapasztalataival támaszhatja alá: valóban sokan keresik, vásárolják az ünnepi könyvhét könyveit, melyek változatosságukban, gazdag tartalmukkal és ízléses kiállításukkal minden igényt kielégíthetnek. A mosolygós időjárást persze nem lehet szavatolni az ünnepi könyvhét mellé. Egy azonban biztos: ha újabb záporok jönnek is, az ünnepi könyvhét sikerét nem moshatják el.