Zalai Hírlap, 1959. augusztus (4. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-01 / 179. szám

4. A világ tudósai mind valószínűbbnek tartják. Létezett Atlantisz, a hetedik földrész! Amikor 1898-ban elszakadt az amerikai Cod-fok és a nyu­gat-európai Brest között hú­zódó tengeralatti kábel, a ja­vítás során kiderült, hogy a vezeték az Atlanti-óceán mé­lyén olyan területen haladt át, amely rendkívül erős tagoltsá­got mutatott. Ez is arra utalt, mintha magas hegységek, me­redek falú völgyek, széles — fennsíkszerű — lapályok len­nének a víz alatt. A kábelt ja­vító hajó horgonylánca olyan, vulkanikus eredetű üveget ho­zott a felszínre, amely még a levegőn merevedett meg. Ezek az érdekes adatok ismét fel­hívták az emberiség figyelmét az elsüllyedt világrész, Atlan­tisz problémájára. Amint ismeretes, az Atlan­tiszról szóló egyik legrégibb tudósítás a nagy görög bölcső­jétől, Platóntól maradt ránk. Az eltelt évszázadok során szá­mos barátja és ellenfele lett az Atlantisz hajdani létezéséről alkotott elképzelésnek: utób­biak csak legendának vagy utópiának tartották e felte­vést. Az újabb geológiai és hidro­lógiai kutatások­ azonban — úgy látszik — arra mutatnak, hogy az Atlantisz-elmélet mégsem legenda. Az utóbbi idő­kben végzett tengermély­­ség-mérések igazolják az At­lanti-óceán aljzatának erős ta­goltságát. Különösen érdekes, hogy azon a területen, ahol az Atlantiszt feltételezzük, több mint 3000 méter vastagságú üledéktakaró található az óce­án mélyén. Ez kétségkívül szá­razföldi eredetűnek gondolha­tó, vagyis arra mutat, hogy ezen a területen egy nagy szá­razulat elsüllyedt, ugyanis a Csendes- és az Indiai-óceánban a tengeri eredetű üledékes rétegek vastagsága sehol sem haladja meg az 500—600 mé­tert. Néhány ezer méter vas­tag üledék lerakódásához, ha csak tengeri eredetű üledé­kekre gondolunk, olyan óriási idő szükséges, amely már a Földnek mint égitestnek ko­rával hasonlítható össze. Hol volt Atlantisz? Alfred Wegener, híres né­met meteorológus és geofizikus évszázadunk elején dolgozta ki azt az elméletet, amely szerint a ma különálló világrészek va­lamikor egyetlen egységes tömböt alkottak és szorosan kapcsolódtak egymáshoz. Az elmélet számos bizonyítéka kö­zül különösen figyelemre mél­tó az, hogy Dél-Amerika keleti része pontosan beilleszthető Afrika nyugati oldalához.­­ Épp így kimutatható a kapcso­lat Nyugat-Európa és Észak- Amerika között is. A jelenlegi Karibi-tenger földrajzi széles­ségében azonban a négy konti­nens (Észak- és Dél-Amerika, valamint Afrika és Európa) között egy »hézag« található. A Wegener-féle elmélet he­lyességét ma már annyi meg­figyelési tény igazolja, hogy abban kételkedni nem lehet, így jogosan feltételezhetjük, hogy az említett »hézagot« va­lamikor egy nagyobb óceáni sziget, vagy kisebb kontinens­nek tekinthető szárazulat töl­tötte ki, ami valamilyen ok következtében az óceán fene­kére süllyedt. Valószínű, hogy az Atlanti-óceán kisebb Szige­tei is ehhez az elsüllyedt szá­razulathoz kapcsolódtak. Erre utal egyebek között vulkani­kus kőzetekből álló alapzatuk hasonlósága. Miért­ ért véget a jégkorszak? A geológusok megállapítá­sai szerint a legutolsó jégkor­szak, amely Észak-Amerika és Európa északi részére terjedt ki, mintegy 12—14 ezer évvel ezelőtt érhetett véget. A ha­talmas súlyú belföldi jég meg­terhelő hatása fokozatosan csökkent és a földkéreg alatti izzón folyó állapotban levő magmába besüllyedt kéregré­szek lassan emelkedni kezd­tek. Skandinávia emelkedése még ma is folyamatban van, és 1—2 centimétert tesz ki évente. Jermalajev szovjet hidrogeo­­lógus a közelmúltban lefolyta­tott vizsgálatai arra mutatnak, hogy a jelenleg Észak-Ameri­­ka és Európa között cirkáló meleg Golf-áramlat mintegy 12—14 ezer évvel ezelőtt jutott először északra az Atlanti-óce­án középső és déli részéről. Ez a megállapítás, valamint az időadat bámulatosan jó egye­zése a jégkorszak végére vo­natkozó adattal arra a gondo­latra indította Hagemeister észt származású kutatót, hogy a két jelenség között kapcsolat lehetséges. Szerinte könnyen elképzelhető, hogy­­a délről északra kerülő meleg víztöme­gek hatására­­indult meg az Észak-Európát és Amerikát részben elborító jégkorszaki jégtömegek olvadása. Tudjuk, hogy a Golf-áramlat — mely­nek 400—500 méter mélységben haladó ellenáramlatát a geo­fizikai évben fedezték fel, — hőhatása révén jelentős mér­tékben befolyásolja Európa nyugati részének éghajlatát. Miért nem korábban? Hagemeister felveti azt a kérdést: miért nem tört észak­ra már korábban is a Golf­áramlat? Ennek okát abban látja, hogy valamilyen na­gyobb szárazulat útját állta. Ez a szárazulat — helyileg — meg­felel Atlantisznak. Atlantisz elsüllyedésekor azonban meg­szűnt az akadály és a víztöme­gek észak felé szabad utat nyer­tek. Érdekes bizonyítéka en­nek az elméletnek, hogy a kü­lönböző, fennmaradt leírások szerint Atlantisz valóban 12— 14 ezer évvel ezelőtt pusztult el. Az Atlantisz elsüllyedését előidéző okra vonatkozóan ma még csak fek­vésekkel élhe­tünk. Valószínű, hogy óriási földrengések és vulkánkitöré­sek is közrejátszhattak. Vetcs­­kin szovjet tudós azonban el­sődleges okként azt feltételezi, hogy a Földdel óriás-meteor vagy kisbolygó ütközött össze. Ez az elgondolás igen figye­lemre méltó, bár van némi va­lószínűtlensége is. A további kutatások feladata lesz ennek a kérdésnek végleges tisztázá­sa. Valószínű, hogy a geofizikai évben folytatott vizsgálatok további hasznosítható adato­kat nyújtanak majd. ZALAI HÍRLAP Ne rágcsáljunk fűszálat ! A nyugatnémet Westfalen- Lippe-i mezőgazdasági kamara a napokban nyilatkozatot adott ki, amely szerint az az elterjedt szokás, hogy az emberek a szabadban gyakran egy fűszálat rágcsálnak, igen nagy veszé­lyekkel járhat. A szalma-, avagy fűszálon gyakran szabad szemmel nem látható sugárgo­m­ba helyezke­dik el, amely embernél és állat­nál egyaránt veszedelmes be­tegséget okozhat. Ez az élősdi behatol a foghúsba, majd az­­állkapocs-csontokba, ahol gennyes sebeket és tályogot okozhat. A tüdő és vakbél is kárt szenvedhet ettől a sugár­gombától. Rádióadó a pingvintojásban A pingvinek a déli-sarkvidé­ki tél kellős közepén, 60 fokos fagyban keltik ki fiókáikat. A zoológusokat állandóan foglal­koztatja a kérdés, milyen hő­mennyiséget kell fejlesztenie a pingvinszülőnek ahhoz, hogy a puszta jégre rakott tojásból kikeltse fiókáit. Charles Eclund doktor, az amerikai dél-sarki expedíció tagja­­egy pingvintojást hossz­­tengelye mentén óvatosan ket­tévágott. Tartalmát kiöntötte, s helyébe apró rádióadót he­lyezett. Ezután a tojáshéjat ös­szeragasztotta. Egy különle­ges műszer 15 percenként rög­zítette a rádió által közölt adatokat a tojás belső hőmér­­m­érsékletéről. Az érdekes kísérlet során si­került megállapítani, hogy a pingvin testének átlagos hő­mérséklete 39,5 Celsius fok. Emellett a madárhő »hatásfo­ka« igen magas, annak ellené­re, hogy a szülők a fagyban váltják egymást a tojáson, a tojás hőmérséklete sohasem süllyed 28,8 Celsius fok hő­mérséklet alá. knők augusztus . Nukleáris műszertechnikai tanfolyam Első ízben rendeztek a Műszaki Egyetem Atomfizikai Tan­székén nukleáris műszertechnikai tanfolyamot. A tanfolyam célja, hogy azokat a főiskolai képzettséggel rendelkező szakembereket, akiknek nincs még megfelelő mű­szaki ismeretük, gyakorlati kiképzésben részesítsék a nukleá­ris műszerek működési elveiről és használatáról. A kéthetes tanfolyam, amelyet az Országos Atomenergiai Bizottság Okta­tási Szakbizottsága rendezett, 33 fő vett részt, közöttük orvo­sok, biológusok, vegyészek, gyógyszerészek, fizikusok, mine­­ralógusok, mezőgazdasági mérnökök, kohó- és elektromér­nökök. Képünkön Mihály Katalin tanársegéd csoportvezető (kö­zépen) dr. Mi­csányi Attila orvos fiziológusnak és Molnár Fe­renc vegyészmérnöknek a sugárzás szintjelző készülék műkö­dését magyarázza. Citromsav­­ az aureomicin kezelés zavaró tüneteinek ellensúlyozására Az aureomicin, ez a legtöbb fertőző betegségnél nagyszerű­en bevált antibiotikum, az em­beri szervezetben egyes esetek­ben komoly emész­zési zavaro­­kat okoz. A zavarok oka eddig ismeretlen volt, és éppen ezért a lelkiismeretes orvos csak végső esetben alkalmazza az aureomicint. , A Csehszlovák Tudományos Aadémia prágai biológiai inté­zetében végzett kutatások eredményeként a jövőben min­den veszély nélkül alkalmaz­ható az aureomicin fertőző be­tegségeknél. Az enzimek és az aureomicin A csehszlovák tudósok az antibiotikumoknak bizonyos enzimekre (erjedést előidéző szerves vegyületekre, más né­ven : termentumokra) gyako­rolt hatását tanulmányozták. Az ilyen — keményítőt és zsi­radékot hasító — enzimek szinte minden eleven sejtben jelen vannak; nagy szerepük van az emésztésnél és az em­beri szervezetben a hasnyál­mirigy termeli ki őket. A kísérleteknél kitűnik, hogy az aureomicin magában véve nem befolyásolja ezek­nek az enzimeknek a műkö­dését; de ha ezek az antibio­tikum jelenlétében akárcsak a legkisebb kalciummal kerül­nek érintkezésbe, nyomban nagy gátlásokat szenved az en­zimek működése. Ilyenkor az aureomicin ugyanoly komoly enzim­méreg, mint például az arzén, csupán 50 milligramm antibiotikum egyliteres oldata teljesen leköti az emésztési enzimek működését. Viszont a kalcium nem csak jelen van rendszerint az emésztési folya­matnál, hanem az aureomicin készítmények nagy része kal­ciumot is tartalmaz. A csehszlovák tudósoknak ez a megállapítása fényt vet azokra a zavarokra, amelyek az aureomicinkezelésnél há­nyás, hasmenés és általános rosszullét formájában lépnek fel. Megállapítást nyert az is, hogy az­ aureomicint a vér csupán igen kis mértékben szívja fel. A citromsav hatása Kutatásaik során a Cseh­szlovák tudósok arra az ered­ményre jutottak, hogy ha a betegnek az aureomicinnel egyidejűleg citromsavat adnak be, az teljes mértékben leöti a kalciumot. Ezen az alapon kísérleteket végeztek állatokon, a kísérle­tek igazolták a kutatások labo­ratóriumi eredményeit. Ki­tűnt, hogy a citromsav nem­csak meggátolja az aureomicin enzimellenes működését, ha­nem az antibiotikum gyorsabb felszívódását is elősegíti. Mindezeket a megállapítá­sokat a klinikai kísérletek is igazolták. Csehszlovákiai klinikákon folytatják az eredmények to­vábbi gyakorlati kipróbálását és azt remélik, hogy ezzel utat nyitottak az aureomicin­­nek — ennek a nagyszerű anti­biotikumnak — az­­eddiginél is szélesebb körű eredményes al­kalmazása felé. Hét hónapja kering A NAP ELSŐ MESTERSÉGES BOLYGÓJA AZ ELSŐ ŰRRAKÉTÁT, amelynek sikerült elhaladni a Hold mellett, a Szovjetunióban lőtték fel 1959 január 2-án. A valószínűleg négyfokozatú rakéta az utolsó fokozatot 1500­­km magasságban gyorsította fel 10 200 m/mp-es sebességre, ami földközelben több mint 11,2 k­m/mp-es értéknek felel meg. A szovjet űrrakéta­­gyor­san távolodott a Földtől. Hét órával a kilövés után már 110 ezer­­km távolságba jutott el, de a rakéta még nem hagyta el a Föld vonzóerejét. A fen­­­­tebb említett távolságban a­­ rakétának már kb. 3,2 km/mp­­- es sebessége volt. A rakéta a­­ Föld—Hold távolságot 34 óra , alatt tette meg. A legnagyobb mértékű megközelítés pillana­tában a rakéta és a Hold kö­zötti távolság­­kb. 6000 km volt. A Földtől távolodó rakéta egyre lassabban mozgott pá­lyáján és mintegy 2 km/mp-es határértéket ért el. A Földtől 1 millió ikm-re és ennél jóval nagyobb távolságban a Föld vonzóereje annyira legyengül, hogy a rakéta mozgását most már csupán a Nap vonzóereje határozza meg. A szovjet űr­rakéta kb. 1959 január 8-án tért át a Nap körüli önálló pá­lyájára és ezzel a Nap első mesterséges bolygója lett. A rakéta sebessége január 8-án kb. ugyanolyan irányú volt, mint a Föld sebessége a Nap körüli keringésekor. TUDJUK AZT, hogy a Föld a Nap körül 30 fcm/mp-es se­bességgel kering, a rakéta a Földhöz képest 2 km/mp, ezért a rakéta — mint bolygó — Nap körüli sebessége 32 km/mp. A Földtől nagyobb távolságokból szerzett pontos adatok lehető­vé teszik azt, hogy az égi me­chanika törvényei szerint ki­számítsuk a rakéta pályáját. Kiszámítható a hajlásszöge a Föld pályasíkj­álhoz, melynek értéke 1 fok. Ez meglehetősen kicsiny. Pályájának excentri­­citása 0,148; ez sokkal na­gyobb, mint a földpálya ex­­centricitása (0,017). A Naptól való távolsága 146 millió km, vagyis alig kevesebb, mint a Föld és a Nap távolsága (a Föld közepes távolsága 149,5 millió km). A szovjet mester­séges bolygó legnagyobb távol­sága a Naptól 197 millió km, vagyis többb mint 47 millió km­-rel távolabb halad, mint a Föld, keringési ideje 450 nap,­­azaz kb. 15 hónap. Érdemes megemlíteni, hogy a mestersé­ges bolygó pályája kb. 15 mil­lió km-re közelíti meg a Mars pályáját. A mesterséges bolygó és a Föld közötti távolság moz­gásuk során változni fog­, a hol növekszik, hol pedig csök­kenni fog. A két égitest legna­gyobb távolsága elérheti a 300 —350 millió kilométert. Ami­kor legközelebb kerülnek egy­­máshoz, távolságuk 1 millió ki­lométer nagyságrendű lesz. A mesterséges bolygó mű­szerezéséről szólva meg kell említeni, hogy többféle rádió­adó segítségével igen értékes mérési eredményeket továbbí­tott el a vevőkészülékekig. A mesterséges bolygó műszer­­felszereléséhez tartozott még a Nap korpuszkuláris sugárzá­sának mérésére szolgáló mű­szer, valamint olyan mérőmű­szer is helyet kapott a­­rakétá­ban, amely a Föld mágneses terének mérésére, valmint a Hold mágneses terének felde­rítésére is alkalmas volt. EZEKKEL A MŰSZEREK­KEL nyert mérési eredmények nagyban hozzájárulnak annak a nagyszabású programnak ki­viteléhez, amely magában fog­lalja azt, hogy az ember el­jusson más égitestekre. Szántó András A Leningrádi Fémművek energetikai berendezéseket gyárt erőművek számára Több mint száz évvel ezelőtt építették fel a Néva partján en­nek a gyárnak az első kisüzem­egységeit. Mindenféle fémszer­kezeteket és gőzkazánokat ké­szítettek bennük. Itt született meg később az orosz turbina­gyártás. A gyár első törpe tur­bináit targoncával szállították el. Ma itt készülnek a turbina­­óriások. A Volgára épült kuj­­bisevi vízerőmű agregátja pél­dául felér egy tízemeletes ház magasságával, a futókerék sú­lya pedig egymaga 500 tonna. A gyárban a gépszerkesztők százai dolgoznak és több labo­ratórium van, ahol kutatómun­ka folyik. Az itt készülő turbi­nák igen jó hatásfokúak és megbízhatóak. A szovjetország valamennyi nagy erőművében a fémművek agregátjai dolgoz­nak. A gyár a szovjet turbina­­gyártásban szerzett érdemeiért kétszer is megkapta a Lenin-rendet. Az ilső. évi brüsszeli­­ világkiállításon vízturbináival­­ nagydíjat nyert. A gyár hétéves terve a víz- turbinák gyártásának másfél­­szeres, a gőzturbinákénak pe­­dig három és félszeres növeke­­dését írja e. Az épülő sztálingrádi vízierőmű egyik turbina-futókereké­nek agya. Már 12 ilyen turbinát gyártottak az erőmű számá­ra, összesen 22 turbinát állítanak be. Egy-egy turbina teljesít­ménye 126 ezer kilowatt. De még ez sem a maximum! Az Angarán épülő bratszki vízierőmű számára 200 ezer kilowat­­tos turbinák készülnek majd a Leningrádi Fémművekben. Alkupunkcióval kezelik a magzat helytelen fekvését Kínában Három kantoni kórházban sikeres kísérletek folytak a születés előtt megállapíthatóan helytelen fekvésű magzat aku­­punkciós eljárással való kezelésére. Az akupunkció ősi kínai orvosi eljárás, amelyet különle­ges tűkkel hajtanak végre. A múlt hónapban megkezdett kí­sérletek során 27 olyan esetben gyakorolták, amikor a terhes­ség már hét hónapos, vagy még annál is előrehaladottabb volt. összesen csak öt esetben nem tudták azonnal megfelelő helyzetbe hozni a magzatot, ezeknél egyéb rendellenességek is mutatkoztak a terhességben. A sikeresen kezelt 22 esetben a magzat helytelen fekvése által okozott hasi fájdalmak meg­szűntek

Next